információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amikor egy ifjú pár végre megveszi álmai otthonát, eszébe sem jut, hogy az emeleten lakó idõs hölgy útjába állhat boldogságuknak... egészen addig, míg a szokatlanul virgonc házinéni elmebeteg rigolyái pokollá nem teszik az életüket. A Jószomszédi iszony hajmeresztõ és a rekeszizmokat alaposan próbára tevõ vígjáték egy fiatal házaspárról, akik azt hiszik, hogy teljesült a vágyuk, ám gyorsan rá kell döbbenniük, hogy valóságos bibliai átok szakadt a nyakukba.
Ha az Amerikai Álom beteljesülését kellene szemléltetni, alighanem Alex (Ben Stiller) és Nancy (Drew Barrymore) lenne az egyik legjobb példa. Fiatalok, tehetségesek és boldogok, a világ legizgalmasabb városában, New York Cityben élnek, és ragyogó jelenüknél csak ígéretes jövõjük fényesebb. Nancy egy tekintélyes magazinnak dolgozik, Alex a második könyvét írja, de ami a legfontosabb: egymásnak teremtette õket a jóisten. Csak egy dolog hiányzik az életükbõl - a közös otthon.
Ám ez a problémájuk is megoldódni látszik, amikor az ingatlanügynökük (Harvey Fierstein) Brooklynba hívja õket, ahol megtalálják a házat, amirõl álmodtak. Elbûvölõ kétszintes villa, stílusosan felújítva, valóságos gyöngyszem. Alex és Nancy egy kicsit mélyebben kénytelen ugyan a zsebébe nyúlni, mint tervezték, de ki tud ellenállni egy kétszintes villának, ahol külön tálalóhelyiség és három antik kandalló van, eredeti üvegcsempékkel?
Egyetlen apró bibi akad a lenyûgözõ ingatlannal kapcsolatban. A felsõ szinten egy életjáradékos anyóka, Mrs. Connelly (Eileen Essell) tengeti napjait, de Alex és Nancy úgy ítéli meg, hogy a hölgy hajlott korát és megrongálódott egészségi állapotát figyelembe véve ez a probléma teljes mértékben átmenetinek tekinthetõ.
Csakhogy kiderül: a kedves Mrs. Connelly nem is olyan barátságos, és egyáltalán nem olyan rozoga, mint a fiatalok elsõ látásra gondolták. Újabb és újabb fura kívánsággal és ötlettel áll elõ, egészen odáig, hogy Alex és Nancy már több energiát és idõt öl az egyre szaporodó feladatok teljesítésébe, mint amennyi ép ésszel indokoltnak mondható.
Irigylésre méltó életük atomjaira hullik, álomházuk pedig valóságos kínzókamrává alakul. Hamarosan rádöbbennek: szerelemben, háborúban és ingatlanügyben nincsenek betartandó szabályok.
A film rendezõje Danny DeVito, a forgatókönyvíró Larry Doyle. A fõszereplõk Ben Stiller és Drew Barrymore, a további szereplõk Eileen Essell, Harvey Fierstein, Justin Theroux, Robert Wisdom és James Remar. A producerek Stuart Cornfeld, Drew Barrymore, Nancy Juvonen és Ben Stiller, az executive producer Alan Blomquist. Az operatõr Anastas N. Michos, a látványtervezõ Robin Standofer, a jelmeztervezõ Joe Aulisi, a vágók Lynzee Klingman és Greg Hayden.
Élet adta ötlet
A Jószomszédi iszony ötlete Larry Doyle forgatókönyvíró fejébõl pattant ki, akinek maga a való élet szolgáltatta az inspirációt. Történt pedig, hogy 1965-ben, Franciaországban egy 47 éves ügyvéd életjáradék-szerzõdést kötött egy 90 éves hölggyel, Jeanne Calment-nal, mely szerint a hölgy halála után örökli annak házát. Az ügyvéd számítása sajnálatos módon nem vált be: Madame Calmant a világ legidõsebb asszonyaként vonult be a rekordok könyvébe, mivel 1997-ben, 122 évesen távozott az élõk sorából - egy évvel azután, hogy az ügyvéd 77 évesen elhunyt.
- Komoly tanulság szûrhetõ le ebbõl az esetbõl, és ez nagy hatással volt a történetemre - szögezi le Doyle.
Doyle Brooklynba helyezte a sztorit, és a saját életébõl vett karakterekkel népesítette be, azt azonban nem hajlandó elárulni, hogy ki kicsoda. - A barátaim, a szomszédaim és a családtagjaim szolgáltatták a mintákat, és biztosan fel fogják ismerni magukat, ha megnézik a filmet - állítja Doyle.
Amikor a forgatókönyvíró elõadta ötletét a Red Hour Films producercég vezetõinek, Ben Stillernek és Stuart Cornfeldnek, mindketten azonnal ráharaptak. - Az alapötlet zseniális volt - lelkesedik Stiller -, már önmagában elképesztõ lehetõségeket kínált. Rögtön arra gondoltunk, hogy a nõi fõszerepet Drew Barrymore-ra bízzuk, mert már régóta szerettünk volna vele dolgozni.
A Flower Films producercég, amelynek Drew Barrymore és Nancy Juvonen a tulajdonosai, szintén igen kedvezõen fogadta az ötletet. - Ben nagyszerû színész, mindig is csodáltam a filmjeit, ezért borzasztóan megörültem, amikor elõállt a lehetõség, hogy eljátszhatom a feleségét ebben a remek filmben - mondja Barrymore. - A történet gerincét Nancy és Alex kapcsolata jelenti: alaposan megváltoznak a cselekmény során, de bármi, ami történik, egyszerre hat rájuk, mert mindvégig kitartanak egymás mellett.
- Nekem is az tetszett a legjobban ebben a sztoriban, hogy itt két ember kapcsolatáról van szó - veszi át a szót Juvonen. - Kezdetben van ugyan valami ellenszenves abban, hogy ez a fiatal házaspár mennyire anyagiasan szemléli a világot, de aztán mélyebben belelátunk a lelkükbe, és együttérzünk velük a sok borzalom miatt, amin a gonosz banya miatt keresztül kell menniük.
A producerek támogatásával a háta mögött Doyle megírta a forgatókönyvet, és már csak a rendezõ felkérése maradt hátra. Danny DeVito így emlékszik vissza erre: - Amikor megkaptam a forgatókönyvet, semmi mást nem mondhattam, csak igent. A könyv briliáns volt, Ben és Drew pedig már mélyen beleásták magukat a szerepeikbe, tehát szinte egy kész film hullott az ölembe, ami ritka ajándék ebben a szakmában.
Persze azért akadt még egy komoly feladat: ki kellett választani azt a színésznõt, aki képes eljátszani Mrs. Connelly összetett figuráját. - Ez egy három fõszereplõs történet, ezért az idõs hölgy jelentette a vállalkozás harmadik sarkpontját - magyarázza DeVito. - Olyan színésznõre volt szükségünk, aki a puszta jelenlétével érzékeltetni tudja, ahogyan Mrs. Connelly teljesen rátelepszik a fiatalok életére. Ugyanakkor ártatlan külsejûnek is kellett lennie, akiben benne lappang a veszélyes ellenség. Megnéztünk egy csomó angol filmrészletet, és Eileen Essell teljesen levett a lábunkról.
A 81 éves angol színésznõ 13 éven át színházban játszott, aztán találkozott drámaíró férjével, és úgy döntött, hogy visszavonul a munkától, és a családnak szenteli életét. A férje hat éve elhunyt, két éve pedig a fia egyik barátja arra kérte Eileent, hogy játsszon el egy szerepet egy színdarabban. Ennek köszönhetõen "fölfedezték" õt, és azóta állandóan felkérésekkel ostromolják.
- Mindig is karakterszínész voltam - meséli Eileen. - Éreztem, hogy jól el tudom játszani ezt az idõs hölgyet, mert csak fel kellett idéznem azoknak a borzasztó ír házinéniknek az alakját, akikkel fiatal koromban dolgom volt. Azért is nagyon megtetszett ez a produkció, mert Danny színész, ezért munka közben azonnal ráhangolódik az ember ötleteire. Annak pedig külön örültem, hogy Danny mellett a feleségét, Rheát is megismerhettem, mert a férjemmel imádtuk õket a Taxi és a Cheers címû tévésorozatokban.
A Jószomszédi iszony nagy részét egy Los Angeles-i stúdiódíszletben forgatták, a külsõ felvételek Manhattanben és Brooklynban készültek. A véletlen szeszélye folytán az egyik helyszín a brooklyni Park Slope volt, ahol Doyle és családja is lakott egy ideig. - Ahol laktunk, annak idején mi is megtapasztalhattuk azt a szituációt, amit a történetben kiaknáztam - meséli Doyle. - Pont a lakásunk közepérõl vezetett föl az a spirális lépcsõ, amin a felsõ lakó közlekedett, és ez fura helyzeteket eredményezett. De még ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy gyönyörû lakás volt, bár a mai ára már megfizethetetlen.
Alex és Nancy elsõ pillantásra tipikus fiatal, nagyvárosi értelmiségi, de mindkettõjüknek megvannak a maguk kis bogarai. - Nancy nagyon fegyelmezett, és mindent pontosan megtervez elõre - mutatja be a figurát Barrymore. - A saját életét is lépésrõl lépésre éli, és ha elért egy célt, szépen kipipálja, majd felkészül a következõ feladatra. Például: egyetem - kipipálva, találd meg álmaid férfiját - kipipálva, menjél hozzá férjhez - kipipálva, építs karriert - kipipálva, találd meg az ideális otthont - kipipálva, csinálj gyereket - kipipálva, és így tovább. Csakhogy amikor beköltöznek a néni alá, porszem kerül a gépezetbe, és szegény teremtés hamarosan rájön, hogy át kell értékelnie az életét.
- Mindig egy kicsit többre vágynak, mint amit megérdemelnek, és nem értékelik az adott pillanat szépségét. Aztán szépen megkapják a magukét - teszi hozzá Stiller.
- Alex rettentõen rigolyás, ha az írásról van szó - veszi át a szót Doyle, aki pontosan tisztában van a szerzõi lét kínjaival. - Mindennek tökéletesen klappolni kell: a szoba berendezésének, a hangulatnak, de még a hõmérsékletnek is, különben nem képes alkotni. Amikor Alex megismerkedik a szintén hihetetlenül háklis házinénivel, mondhatni, hogy emberére akad.
Barrymore is ismeri ezt az érzést. - Pár éve, amikor Park La Brea-ben laktam, volt néhány rettenetes szomszédom, bár annyira azért nem voltak rémesek, mint Mrs. Connelly a filmben. Az egyik folyton kémkedett utánam, és odaállt a parkolóhelyemre, a másik meg azonnal partvissal verte a plafonját, ha kicsit följebb tekertem a hangerõt. Mrs. Connellyben viszont az az érdekes, hogy elsõ pillantásra nem lehet tudni, hányadán is áll vele az ember. Képtelenség eldönteni, hogy tudatában van-e annak, amit csinál, vagy teljesen ütõdött.
Essell számára az általa alakított figura motivációi egyetlen szóval kifejezhetõk: túlélés. - Hosszú éveken át egyedül élt New Yorkban, mert tengerész férje távol volt. Egy csomó dolgot nem ismerünk a néni múltjából, de nagyon valószínû, hogy azért boldogult, mert megvolt a magához való esze - fejtegeti a színésznõ.
A filmben Mrs. Connelly túlélési ösztöne alaposan próbára teszi Alex képességeit. Stiller arról ismert, hogy remek érzéke van a komikum fizikai oldalához, és most kihasználhatta ezt a tehetséget: hol a meztelenül fürdõzõ Mrs. Connelly háta mögött kellett kucorognia, hol táncot lejtenie egy hatalmas beázás alatt. - Filmünk visszanyúl a Kengyelfutó Gyalogkakukk hagyományához - magyarázza Stiller - , ahol a prérifarkas folyton valamilyen galádságot tervez, aztán mégis az õ képébe robban a dinamit. Ez az a fajta hanyattesõs-tortadobálós mûfaj, amit öröm csinálni.
A Jószomszédi iszony a generációs szakadék nyújtotta komikus helyzeteket is alaposan kihasználja. - Mrs. Connelly nemzedékét még arra nevelték, hogy nagy áldozatokat kell hozni az életben - mondja Doyle. - Ezzel éles ellentétben áll Alex és Nancy nemzedékének attitûdje: õk úgy érzik, alanyi jogon mindent meg kell kapniuk az élettõl, mert megérdemlik. Amikor kiderül, hogy ez korántsem így van, erõsen frusztrálódnak, és ez a film humorának egyik fõ forrása.
- A filmnek az az egyik tanulsága, hogy Mrs. Connellytõl megtudhatjuk, mi az igazi boldogság az életben - veszi át a szót Barrymore. - Nem a nagy lakás, a szép bútor vagy a komoly elõléptetés a lényeg. Csak az számít, hogy szeressük egymást, és ez pont elég. Ilyen egyszerû ez az egész.
"time is not money"
