információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Frank Castle (Tom Jane) túl sok szörnyûséget látott katonaként, majd különleges FBI ügynökként. Úgy érzi, végre itt az ideje, hogy normális életet éljen felesége (Samantha Mathis) és kisfia mellett. Már csak egy utolsó feladat vár rá, de a balul sikerült akció során egy fiatalember életét veszti. A fiú apja, Howard Saint (John Travolta) gazdag üzletember, aki ugyan nagy megbecsültségnek örvend, de nem tagja a floridai elitnek, mégpedig azért, mert vagyonát kétes alvilági üzletekbõl szerezte. Saint és felesége, Livia (Laura Harring) bosszút fogadnak fiuk halála miatt, és a Castle család kiirtására törnek.
Frank Castle egyedül éli túl a támadást. Egészen idáig szigorúan tartotta magát a törvényekhez, tapasztalatai azonban arra tanítják, hogy a törvény nem bünteti eléggé azokat, akik elvették tõle a családját. Elhatározza hát, hogy õ egyszemélyben fogja megbüntetni a gyilkosokat. Ebben húsz év tapasztalata van segítségére, és az a néhány fura szomszédja, akikkel új szállásán, egy lerobbant bérházban ismerkedik össze. Terve arra épül, hogy pontosan megismerje a Saint család mindennapjait, szokásait. Nemcsak Howardot és Liviát követi árnyékként, hanem életben maradt fiukat, Johnt (James Carpinello) és ügyvédjüket, Quentin Glasst (Will Patton) is. Az elsõ támadást Saint üzleti érdekeltségei ellen indítja. Amikor Saint megtudja, hogy Castle nemcsak életben van, hanem tetemes kárt is okozott neki, bérgyilkosokat fogad, hogy végezzenek vele...
A Megtorló a Marvel kiadó egyik legnépszerûbb figurája, kedveltsége vetekszik a Pókember, az X-Men vagy a "Fantastic Four" hõseiével. Õ azonban a többiektõl eltérõen nem szuperhõs, semmiféle emberfeletti hatalommal nem rendelkezik, kizárólag saját erejére, intelligenciájára és a hosszú évek alatt megszerzett harci tapasztalataira támaszkodhat.
A történetet Jonathan Hensleigh forgatókönyvíró-rendezõ vitte filmre, és olyan akcióthrillert alkotott, mely nem hasonlít az eddigi képregény-feldolgozásokra. Hensleigh rendezõi bemutatkozása ez a film, melyben a feszes elbeszélésmódot vegyíti a hatvanas-hetvenes évek akciófilmjeinek naturalizmusával.
A HÁTTÉR
A Marvel Comics 1974 februárjában mutatta be Frank Castle-t, a Megtorló néven ismert bosszúálló figuráját, ekkor azonban még csak a "The Amazing Spider-Man" mellékszereplõjeként bukkant fel. Castle egy olyan popkultúrában kezdte "pályafutását", mely rokonszenvvel fogadta az olyan magányos antihõsöket, mint Popeye Doyle a Francia kapcsolatban vagy a Clint Eastwood által többször is megformált Harry Callahan a Piszkos Harry-filmekben. Ezek a zsaruk a könyörtelen módján szálltak szembe a nagyvárosok bûnözõivel. 1974 júliusában - öt hónappal a Megtorló elsõ színre lépése után - mutatták be a Bosszúvágy címû filmet, melyben a fõszereplõ Charles Bronson egy New York-i építészt játszott, aki maga vette kezébe az igazságszolgáltatást. "A filmekhez hasonlóan a képregények is reflektálnak a korra, melyben keletkeznek - mondja Avi Arad producer, a Marvel Stúdió elnöke. - A Megtorló a hetvenes évekbeli össztársadalmi szorongásásának terméke."
A Megtorló kezdettõl fogva kitûnik a szuperhõsök univerzumából, neki ugyanis nincsenek természetfeletti adottságai. Amit tud - legyen az test elleni harc, fegyverhasználat vagy stratégiai tervezés -, mind megtanulható. A Megtorló az olvasókhoz hasonló hús-vér ember. Olyan népszerû figura lett, hogy saját sorozatot indítottak neki, és 1990-re már havonta három alkalommal jelent meg. Az utóbbi években a történet megújult, Garth Ennis írta és Steve Dillon illusztrálta a sorozat könyveit, köztük a "Welcome Back Frank" címû szériát.
Az elmúlt néhány évben a Marvel Comics-képregények és azok karakterei alapján készült filmek szép sikerrel szerepeltek a mozik mûsorán, köztük az X-Men, a Pókember, a Daredevil és a Hulk. Mivel a Megtorló nem tipikus Marvel szuperhõs, a cég munkatársai úgy érezték, hogy a filmváltozatnak is sajátosnak kell lennie. A Marvel és Gale Anne Hurd producer Jonathan Hensleigh-re bízta a történetet, aki olyan akciófilmek forgatókönyvét jegyzi, mint A szikla, a Con Air, az Armageddon vagy a Die Hard 3. Hensleigh-t a "Welcome Back Frank" sorozat annyira magával ragadta, hogy azonnal elkötelezte magát a film mellett. A téma és a képregény hangneme egyaránt vonzotta. "Szeretem a bosszútörténeteket - mondja -, csak az a gond velük, hogy ezek az amerikai mozi fontos árucikkei közé tartoznak, és emiatt a mûfaj kicsikét túljátszott már. Ez a sztori azonban végig fogva tartotta a figyelmemet, új színt vitt a mûfajba. Van benne egyfajta frissesség a mellékszereplõk révén. Õk nagyon nagy szerepet játszanak a ’Welcome Back Frank’ címû sorozatban. Azt hiszem, jelentõs mértékben nekik köszönhetõ, hogy a történet olyan nagy hatást gyakorolt rám."
A TÖRTÉNET ÉS AZ ADAPTÁCIÓ
A forgatókönyv írása során Hensleigh kibõvítette a képregény bosszú-témáját, és új szereplõket, valamint egy új cselekményszálat hozott be, melyek révén többféle nézõpontból lehet közelíteni a történethez. Az eredeti képregényben Frank Castle azután válik igazságosztóvá, hogy családja egy bûneset véletlen áldozatául esik a Central Parkban. Hensleigh úgy módosította és bonyolította ezt a mozzanatot, hogy a család egy bûnözõ könyörtelen vendettájának célpontjává válik, ennek pedig az az akció az oka, melyet Castle az FBI számára végzett. Castle dühe tehát egyfajta bûntudattal keveredik, és ott a fájó tudat is, hogy hiába bízott a kormányszervek védelmében. Hensleigh két megtorlás-történetet helyezett egymás mellé a forgatókönyvben: egyrészt Castle, másrészt az ellenségei bosszúját. "Ez a film a bosszúról szól, és szerettem volna különbözõ aspektusból megvizsgálni a problematikát."
Saint modern bûnözõ, jogellenesen szerzett vagyonát használja ahhoz, hogy társadalmi helyzetét erõsítse. A drogüzletbõl és a prostitúcióból származó hasznot igyekszik tisztára mosni, közben pedig legitim üzleteket is beindít, mint például az autókereskedést és a Saints and Sinners nevû zártkörû klubot. Bizonyos értelemben Saint Castle hasonmásának is tekinthetõ: keményen dolgozó, rendkívül intelligens ember, fontos személy a maga területén, és rajong a családjáért. Amikor a fiát egy fegyvercsempész-akcióban megölik, bármit kockára tenne, hogy megbosszulja a halálát.
Saint karakterének megrajzolása során Hensleigh széles körû kutatást folytatott a bûnözõk pszichológiájával kapcsolatban. "Howard Saint azt hiszi, hogy a bosszúja jogos - mondja. - Az üzlet sok játékosához hasonlóan õ is elszakadt az erkölcstõl és a hétköznapi világtól. Azt hiszi, fölötte áll a törvénynek, és nem veszi figyelembe a tényt, hogy a fiát a törvény emberei ölték meg egy olyan akció során, amikor õk épp a törvényt szegték meg."
Avi Arad olyan gonosztevõnek látja Saintet, aki pontosan beleillik a Marvel tradíciókba. "Mi a Marvelnél olyan gonosz figurákat szeretünk látni, akiknek van emberi oldaluk is - mondja. - Ahhoz, hogy megértsd õket, látnod kell mögöttük az embert is, aki a nap végén otthonába tér. Howard Saintnek van egy élete, amit szeret, a feleségét csodálja, a gyerekei a szeme fénye. Ám mindig ott bujkál a tudatában, hogy egy olyan üzlet részese, melynek vannak hátrányai."
Castle bosszúterve során azt találja ki, hogy aláássa Saint bizalmát a családjában, melyhez legjobb barátja és ügyvédje, Quentin Glass is hozzátartozik. "Castle egyszerûen is végezhetne ellenségével, például a golfpályán, de õ nem ezt választja - magyarázza Hensleigh. - Ez nem elég számára. Ahogy a történet egy pontján meg is jegyzi, ez az egész hadjárat a Saint család ellen nem pusztán a bosszúról, hanem a büntetésrõl szól."
Joan, Dave és Mr. Bumpo, vagyis Castle szomszédainak szerepét Hensleigh felnagyította a "Welcome Back Frank" sorozathoz képest. A trió jelenti Castle számára az egyik kapcsolatot az emberi közösséghez, a humort és a melegséget, és végül is az õ segítségükkel sikerül túljutnia fájdalmán. "Valamennyien megtört emberek - mondja Hensleigh. - A gyógyulást jelentik egymás számára. Egyfajta pótcsalád-szerepet töltenek be Castle életében, aki vigyáz rájuk és támogatja õket."
A KARAKTEREK ÉS MEGFORMÁLÓIK
A magányos hõsök hagyományosan szûkszavú emberek. Hensleigh olyan színészt keresett a fõszerepre, aki nemcsak a figura fizikai erejét képes megtestesíteni, hanem aki kevés szóval is erõs érzelmeket képes közvetíteni. A szerepet Tom Jane kapta, aki gyerekkorában falta a képregényeket, így természetesen a Megtorló történeteit is, és csodálta az Ennis és Dillon által alkotott legutóbbi változatokat. "Izgalmas lehetõségnek találtam Frank Castle megformálását - mondja Jane. - Adott ez a figura a maga speciális képzettségével, aki ideálok között él. Hisz az igazságszolgáltatási rendszerben, és arra tette fel az életét, hogy támogassa azt. De minden, amiben hitt és amit tisztelt, szertefoszlik. Frank dühös, és mérhetetlen fájdalmat érez..."
"Tom és én úgy határoztunk, hogy a fõszereplõ nagyon keveset fog beszélni - magyarázza Hensleigh. - Fiatalkorunk kedvelt filmjeinek legtöbbje antihõsökrõl szóló mozi volt, Clint Eastwood, Steve McQueen és Charles Bronson fõszereplésével. Egyik sem szószátyár karaktert alakított. Olyan megtört férfiakat jelenítettek meg, akik képtelenek kifejezni, hogy valójában milyen érzelmek zajlanak bennük."
Ha Jane egy félelmetes Megtorlót állít elénk, akkor ugyanilyen félelmetesnek kell lennie az ellenségének is. A filmesek John Travoltát keresték meg a szerepajánlattal. "Egyetlen pillantással, két-három szóval ki tudja fejezni a szereplõ erejét - mondja a producer. - Úgy vélem, John Travolta és Tom Jane tökéletes hõs-gonosz párost alkotnak."
A két fõszereplõ mellé kiváló színészek sorakoztak fel. Samantha Mathis játssza Castle feleségét. Az Oscar-jelölt Roy Scheidert keresték meg Castle apjának szerepével. A színészt a történet realisztikus tónusa ragadta meg: "Számomra az akciók nagyon hihetõek. Ez a film nem a CGI speciális effektekrõl szól. Jonathan olyan történetet írt, mely egy emberrõl szól."
Miután megölik Castle családját, néhány emberre szûkülnek a férfi kapcsolatai. Joan, Mr. Bumpo és Dave szerepére a rendezõ olyan színészeket keresett, akik meg tudják ragadni a bajtársiasságot, mely egyesíti ezt a három embert, akiket elfeledett a társadalom - és akik pótcsaládjává válnak hallgatag szomszédjuknak. John Pinette komikus színész tûnik fel Mr. Bumpo szerepében, Dave megformálója pedig Ben Foster. Rebecca Romijn-Stamost kérték fel Joan szerepére, aki az eredeti képregényben félénk és slampos, most azonban új dimenziót kapott a színésznõ megközelítésében. "A képregényben soha nem volt szexuális felhangja a szerepnek, de ezt egyszerûen nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha Rebeccáról van szó, mert senki sem fogja elhinni" - mondja Hensleigh.
Saint körülrajongott feleségének szerepét Laura Harring kapta. Livia a könyörtelen férj nõi változata; a szépség, aki alig várta, hogy elmenekülhessen kubai környezetébõl. Harring szerint Livia nem tipikus femme fatale-figura. "Egy klasszikus femme fatale valahogy nincs kapcsolatban a saját szívével, Liviának azonban van szíve, mely a családjához köti. Éppen akkor válik életveszélyessé ez a nõ, amikor megölik a fiát."
A kiterjedt Saint-klánhoz tartozik Quentin Glass is, Saint ügyvédje és legjobb barátja, akit Will Patton személyesít meg. James Carpinello két szerepet is játszik: Bobby és James Saintet. A rendezõ elõször John szerepére választotta ki, de késõbb neki adta a szerencsétlen sorsú fiú szerepét is.
A RÉGI ISKOLA SZELLEMÉBEN
A film stílusában, hangnemében és technikájában a hatvanas-hetvenes évek akciófilmjeinek feszes, erõteljes történetmesélését követi. "Nagy csodálója vagyok annak az akciófilmes hagyománynak, mely Sergio Leone, Clint Eastwood, Sam Peckinpah, és különösen Don Siegel nevével jellemezhetõ - mondja Hensleigh. - Szeretem a filmjeik szikárságát. Tetszik a klasszikus kameramunka, és az, hogy az egész film kizárólag a történetmesélésen alapul."
Éppen ezért a rendezõ és a producerek olyan stábot állítottak össze, melynek tagjai jól értik ezt a fajta esztétikát. Conrad W. Hall operatõr korábban a Pánikszobát fényképezte. "Jonathan klasszikus vizuális stílust szeretett volna látni, melyben nem tolakodó a kamera, a világítás pedig drámai, ami növeli a jelenet feszültségét. Mindezt izgalmasnak találtam, mert könnyû beleesni a csapdába, hogy próbáljuk felülmúlni mindazt, amit az aktuális divat diktál" - mondja Hall, aki sokat tanult errõl a stílusról apjától, a néhai Conrad L. Halltól, az elismert operatõrtõl.
Az elõkészületek során Hensleigh és Hall több tucat akciófilmet néztek végig, krimiket és westerneket az 1960 és 1978 közötti idõszakból, ezek között volt a Piszkos Harry-sorozat, a Szökésben, A Jó, a Rossz és a Csúf, a Keresztapa és a Bonnie és Clyde.
Úgy döntöttek, hogy a film operatõri közelítése a lehetõ legnaturalistább lesz, ami egyaránt illeszkedik a történethez és a képregény realisztikus stílusához is. Jórészt elkerülték az elõre meghatározott színpalettákat; Hall idõnként kék árnyalatokat hozott be, hogy aláfesse az érzelmi témákat. "A színeket úgy kellett használnunk, ahogy a helyszínek megkívánják - magyarázza Hall. - Végül is rátaláltunk egy egyéni stílusra. Az volt az ötlet, hogy mivel ez egy sötét történet, a filmnek zordnak kell lennie, ugyanakkor szépnek is."
A film kemény realizmusát erõsíti a sötét humor. Jóllehet Frank Castle nem a szavak embere, van benne valami fanyar szellemesség. "A történet lényegében egy érzelmes mese egy felfoghatatlan veszteségrõl - mondja Jane. - Az volt a feladat, hogy a hangneme viszonylag közel maradjon a realitáshoz, de azért megtaláljuk a humort is a szituációkban. Fontos volt, hogy a szörnyûségekhez humor is keveredjen, hiszen a film alapvetõen szórakoztatni akarja az közönséget. Képesnek kell lennünk nevetni. Szükségünk van az érzelmi felszabadulásra."
Hensleigh úgy döntött, hogy az akciójeleneteket a színészek és a kaszkadõrök fogják végezni. Minden üldözésnek, bunyónak és lövöldözésnek az emberi lehetõségek határain belül kellett maradnia. "Szeretem a megvalósítható ötleteket, melyeket a kaszkadõrök a számítógépes technika segítsége nélkül hajtanak végre. Nem akartam a fizika törvényeinek ellentmondó mutatványokat."
Ha a nézõ hitelesnek tartja a látványt, akkor nem is téved nagyot, mert a kaszkadõrjelenetek kilencven százalékát valóban Tom Jane végezte el. "Tom maga akarta megformálni a szerepet, és ez odáig terjedt, hogy szinte minden kaszkadõrjelenetét is magára vállalta - mondja Hurd. - Producerként általában nem szeretek ilyesmirõl hallani, nézõként viszont számomra is ettõl válik hitelessé a produkció, mert még a legrázósabb jelenetekben is azt az embert látom, aki Frank Castle-t alakítja."
Ennek nemcsak Jane kitûnõ fizikai kondíciója volt a feltétele, hanem el kellett sajátítania mindazt, amit a Megtorló tudhat a harcról.
FELKÉSZÜLÉS A HARCRA
A forgatás kezdetét 2003 augusztusára tûzték ki, ezért Jane májustól kezdve egy nyolchetes tréningprogramban vett részt, melynek a valósághû katonai kiképzés mellett a fizikai edzés és a speciális diéta is részét képezte. A programot Jane számára Harry Humphries állította össze, aki egykor a tengerészetnél szolgált. Õ alapította a Global Studies Group, Inc. nevû tanácsadó-kiképzõ-biztonsági céget, mely jelenlegi és egykori katonákból, ügynökökbõl és rendõrökbõl áll, és korábban is nyújtott már segítséget játékfilmekhez, például A szikla forgatása során mûködött közre.
Tom Jane számára olyan katonai és fegyveres kiképzést állítottak össze, amilyet a filmbeli Castle is kaphatott tengerészgyalogosként, illetve terroristaellenes ügynökként. "Különleges ügynökként az átlagnál sokkal bonyolultabb, sokkal specializáltabb kiképzést kapott - magyarázza Mike Mello technikai tanácsadó. - Ismeri a gerillaellenes taktikákat, a pszichológiai taktikákat, és különleges fegyveres kiképzést is kapott. Ugyanazokat a dolgokat tanítottuk meg Tomnak, amiket manapság a valóságban is tanítanak."
Mike Mello tanította Jane-t taktikára és több különbözõ harcmodorra, köztük a fegyver nélküli harcra, valamint az "éles fegyver" néven ismert küzdési formára. Elõbbi magában foglalta a kickboxot, és különféle izraeli, japán, Fülöp-szigeteki és brazil stratégiákat. Utóbbi a késhasználat legváltozatosabb fortélyait jelenti, például olyan egzotikus pengékkel, mint a délkelet-ázsiai karambit vagy "Balisong", melyet "pillangó késnek" is neveznek. Jane megtanulta, hogyan kell megfelelõen tartani ezeket a késeket, hogyan kell támadni velük. "Sokat foglalkoztunk az ’éles fegyverekkel’, mert a filmbeli Castle sokszor és sokféle kést használ - magyarázza Mello. - Alapszintrõl kezdtük, majd egyre összetettebb variációkat mutattunk neki. Mivel nagyon kevés idõ állt rendelkezésünkre, hogy egy kivételes profit faragjunk belõle, végig sürgetnünk kellett õt. Tom akkora anyagot sajátított el, mely másoknak általában egy évbe telik."
Idõközben a színész szigorú fitness és diétás programot is teljesített, melyet John MacLaren fitness edzõ állított össze és felügyelt. Ennek az volt a célja, hogy Jane erõsebb, gyorsabb, energikusabb legyen, és javuljon az állóképessége, hogy meg tudjon felelni a szerep fizikai kihívásainak. "Arra koncentráltunk, hogy Tom vékonyabb, erõsebb és izmosabb legyen, ugyanakkor sportos és mozgékony is, ami elengedhetetlen volt a küzdõjelenetekhez" - mondja MacLaren.
Elõször 45 perces edzésekkel kezdték heti három-négy alkalommal, majd mind az idõtartamot, mind a heti gyakoriságot növelték. Jane hetente négyszer emelt súlyokat, alkalmanként általában 90 percig.
A FORGATÁSRÓL
A forgatás 2003 augusztusában kezdõdött a floridai Tampában. A film zömét itt vették fel, a Puerto Ricó-i jeleneteket pedig a Honeymoon Islanden. A díszletek megalkotását a rendezõ Michael Hanan látványtervezõre bízta, aki sokat dolgozott együtt a néhai John Frankenheimerrel. Bár a Megtorlónak nincs egy csak rá jellemzõ jelmeze, õ viseli az egyik legjellegzetesebb Marvel-felszerelést: a koponyával díszített pólót. A filmesek Lisa Tomczeszyn jelmeztervezõt kérték fel megtervezésére. Az akciójelenetek koreográfiáját Gary Hymes, a kaszkadõrök koordinátora és a kettes stáb rendezõje tervezte meg.
A forgatás 52 napig tartott, ez szokatlanul rövid idõ egy olyan film számára, mely bõvelkedik akciójelenetekben. Hensleigh rendezõi debütálását azonban számos akciófilmes tapasztalat elõzte meg.
NAPJAINK HÕSE
Avi Arad producer szerint ezzel a Marvel hõssel elégedettek lehetnek a képregény rajongói. "A legfontosabb az volt, hogy hûek maradjunk a karakterhez. Jonathan Hensleigh nemcsak jól közelített a könyvhöz, hanem tovább is fejlesztette azt. Egyedülálló lehetõség volt ez számunkra, hogy egy realisztikus, kemény filmet hozzunk létre, és úgy vélem, ez sikerült is."
Frank Castle már nem csak 1974 igazságosztója, mert a film egy másik korszak szorongásairól szól. "Szerintem ez a figura napjainkhoz tartozik - mondja Hensleigh. - Az igazság kérdése és a bosszú vagy büntetés problematikája a ma emberét is erõsen foglalkoztatja. Filmesként nem foglalok állást egyik oldal mellett sem. Nagyon figyeltem arra, hogy a képregényhez hasonlóan szabályokat állítsak fel a szereplõnek. Ha egy ember a bosszúnak szenteli életét, ha úgy tetszik, a társadalom nevében, akkor jól teszi, ha kemény, hatékony szabályai vannak. Castle célja, hogy azok nyomába eredjen, akiket jól ismer, akikrõl kétségkívül tudja, hogy szörnyû tetteket követtek el. Nem válik mértéktelenné a bosszújában."
"time is not money"
