információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Dewey Finn (Jack Black), a bajkeverõ és lázadó gitáros csak egyetlen dolgot tisztel: a rock and roll hatalmát. Imádja a színpadot, a húszperces szólókat, és minden jel szerint õ az ideális frontember, aki bandáját gyõzelemre viheti a helyi "Battle of the Bands" zenei versenyen. Társai azonban nem így gondolják, sõt ki is rúgják a csapatból.
Finn napjai súlyos pénztelenségben telnek, üres ételesdobozok között dagonyázik a lakásban, mígnem egy hirtelen ötlettõl vezérelve állást nem vállal egy neves és tekintélyes iskolában. Az állást ugyan lakótársának, Nednek (Mike White) ajánlották fel, ám mivel õ vette fel a telefont, gyorsan lecsapott a lehetõségre. Fogalma sincs arról, mi fán terem a tanítás, azt azonban tudja, hogyan erõsítse fiatal tanítványai önbizalmát. Aztán amikor véletlenül meghallja õket zenélni, elhatározza, hogy a tehetséges fiatalokból egy rockbandát formál, s ez gyökeres fordulatot hoz mindannyiuk életébe.
A történetrõl
A színész Jack Black és a fõszereplõ Dewey Finn nem is lehetne hasonlóbb és különbözõbb. Black a Tenacious D nevû bandájának énekese, gitárosa és zeneszerzõje, Finn pedig a No Vacancy énekese, gitárosa és zeneszerzõje... csak éppen õt kirúgták a társai. És bár a rock and roll meghatározó része Black életének, Finn számára ez az egyetlen, ami számít. Mike White forgatókönyvíró három évig volt Black szomszédja, jól ismeri tehát, és olyan filmet akart írni, mely kifejezetten az õ egyedülálló egyéniségéhez kapcsolódik.
"Imádom, ahogy Mike ír - mondja Black. - Nemcsak jól eltalálja azokat a kedvemre való, humoros beszólásokat, hanem azt is pontosan tudja, hogyan szólaljon meg az én hangomon."
"Jack nagyszerû elõadó és zenész, és egyben a tökéletes antihõs - foglalja össze White. - Van benne valami vicces ziláltság, és nem ment ki a fejembõl az ötlet, hogy egy csapat gyerekkel zenéljen együtt."
Black komikus stílusa és White okos forgatókönyve már önmagában elegendõ a hagyományos vígjátéki keretek meghaladásához, ám Richard Linklaterrel az élen a film még ennél is tovább mehetett. A független rendezõ filmjeire szintén erõs befolyást gyakorol a rock and roll. "Nagy rajongója vagyok Jacknek, színészként és zenészként egyaránt - mondja Linklater. - Az általa játszott szereplõ, a szûkölködõ zenész, aki bármire képes azért, hogy valóra váltsa álmait, emlékeztet arra a filmesre, aki kezdõ éveimben voltam."
"Linklater realitással, õszinteséggel és hihetõséggel ruházza fel a filmet - magyarázza Black. - Féken tart engem, ami nagyon fontos, mert mindig túlpörgök. Amikor már túl õrült vagyok, akkor visszarángat a realitásba."
Dewey robbanó temperamentumának ellenpólusa az iskola szigorú igazgatónõje, Rosalie Mullins, akit Joan Cusack személyesít meg. "Én vagyok Dewey végzete, bármelyik pillanatban leállíthatnám - magyarázza Cusack. - Nagyon jó ez a szerep, mert Rosalie Mullins a lelke mélyén szeretné igazán elengedni magát, elveszteni a fejét és vadulni egy sort. A maga módján tehát egyfajta csodálat van benne Dewey iránt."
"Joan félelmetes - mondja White. - Általában jó kedélyû nõket játszik, ehhez képest nagyon szórakoztató volt megfigyelni ennek az ideges, merev igazgatónõnek a szerepében, nemkülönben Jackkel való szóváltásait."
A gyerekek
Miután a felnõtt színészekkel megegyeztek, következett az igazi feladat: egy osztályra való, zenében tehetséges gyerek kiválogatása. Az alkotók egy véleményen voltak a hitelességet illetõen. "Olyan gyerekeket választottunk, akik valóban tudnak hangszeren játszani és énekelni" - magyarázza Ilene Starger szereposztó, aki több ezer gyereket nézett meg az öthónapos válogatás alatt, mely New Yorkban, Los Angelesben, Chicagóban, Seattle-ben, Minneapolisban és San Franciscóban zajlott.
"Végül sikerült eltalálnunk az egyensúlyt, és döntõen nem hollywoodi gyerekszínészeket választottunk ki - teszi hozzá Randall Poster zenei vezetõ. - Mindegyikükben van valami friss báj, és egytõl egyig valami sajátosat adtak a filmhez."
A 11 éves, klasszikus gitáron játszó Rebecca Brown (Katie, a basszusgitáros szerepében) és a 12 éves zongorista Robert Tsai (Lawrence) a "From the Top" címû rádiómûsor révén kerültek a csapatba. A Public Radio International mûsorában fiatal, klasszikus zenészek kapnak lehetõséget. A "From the Top" információkat, szórakozást és képzést nyújt az általános iskolás gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak. Rebecca és Robert igazi telitalálatnak bizonyult.
A 12 éves Joey Gaydos, Jr. (Zack, a gitáros szerepében) a michigani Belleville-bõl érkezett, 8 éves kora óta tanul gitározni, és már van egy saját bandája is szülõvárosában. Õt a Dayjams, az ország legnagyobb nyári zenei programja révén találták meg, melyet a National Guitar Workshop alapított 9-15 évesek számára.
Kevin Clark játssza Freddyt, a lázadozó dobost; õt egy chicagói nyílt válogatáson választották ki. Már három éves korában verte a dobot, mikor egy helyi koncerten felment a színpadra és nagy sikert aratott szólójával. Azóta is dobol, és ötödikes kora óta formális ütõs órákon is részt vesz.
"A filmben résztvevõ gyerekek legtöbbje még sohasem vett részt meghallgatáson, nem is beszélve mozifilmrõl - mondja Starger. - Ebben a munkában tulajdonképpen az volt a legszebb, hogy figyelhettük a fejlõdésüket."
A 10 éves Maryam Hassan (a félénk Tomika szerepében) például még csak iskolai elõadásokon szerepelt, de amikor az Internet révén tudomására jutott a New York-i válogatás, édesanyjával együtt megjelent a meghallgatáson. Olyan megnyerõen harsogta Jennifer Holliday szólóját a Dreamgirls-bõl, hogy a szerep az övé lett.
Mivel a meghallgatások több mint tíz amerikai és kanadai városban zajlottak, a gyerekek is különbözõ helyekrõl érkeztek; de nem sokkal a manhattani munkakezdés után máris összetartó csapatként mûködtek. A tapasztaltabbak között volt Angelo Massagli (Frankie), aki Bobby Jr.-t játszotta a Maffiózók-ban, és Alisha Allen (Alicia), õ a Fedezd fel Forrestert! és a "The Best Man" címû filmben vett részt. Hozzájuk hasonlóan azonban a soha forgatást nem látott társaik is hamar alkalmazkodtak a zsúfolt órarendhez, melyben a filmezés mellett zenei gyakorlások és rendes tanítási órák is szerepeltek. Végül annyira megszokták a szereplést, hogy a forgatás utolsó hetében Joey Gaydos és Kevin Clark valóban fel is léptek egy helyi klubban tanáruk, Amanda Kaupousouz, a tehetséges ír hegedûs társaságában.
A zene
A szereplõválogatás alatt Randy Poster zenei vezetõ, aki korábban már dolgozott Linklaterrel a Naplopók címû filmben, összeállított egy zenei teamet. Elõször is vezetõt kellett találni a srácoknak - õ volt Jim O’Rourke, a Sonic Youth tagja és producere. "A legjobb dolog ebben a filmben, hogy ezeket a gyerekeket 10 hétre gyakorlatilag egy zenei táborba hozhattuk - mondja Poster. - Így a forgatás elõtt és alatt nemcsak a hangszereikkel tanultak meg rutinosan bánni, hanem a történettel is alaposan megismerkedhettek."
"Jim remek zenész, jó producer, és neki magának is van néhány lemeze - mondja Black. - Addig gyakorolt ezekkel a gyerekkel, míg játékuk elérte a megfelelõ dögös rockos hangzást."
"Elõször azt kellett kiderítenem, hogy pontosan mit tudnak - mondja O’Rourke -, hogyan és milyen stílusban szeretnek játszani, mik az erõsségeik és a gyengeségeik. Ezeknek az információknak a birtokában az én dolgom volt, hogy mindezt összhangba hozzam."
Craig Wedren írta a film kísérõzenéjét, és számos zenei próbán maga is csatlakozott a gyerekekhez. "Tényleg egy zenei táborra emlékeztetett, ahol a gyerekek biztonságos körülmények között kitombolhatják magukat - mondja. - Visszaemlékeztem a magam gyerekkorára, mikor 12 évesen megalakítottam elsõ bandámat. Ez volt az az idõ, amikor az ember még csak nyekergeti a gitárt vagy püföli a dobot, de pompás zenélést képes csapni a barátaival. A forgatáson pontosan ez történt a gyerekekkel."
"Mikor elõször játszottunk együtt, nagyon suták voltunk, mert az volt az elsõ alkalom - mondja Joey Gaydos, Jr. a próbák kezdetérõl. - De ahogy elkezdtünk igazán gyakorolni, egyre jobban szólt az egész."
A résztvevõ gyerekek közül nem mindegyik ismerte a film zenei stílusát. A 12 éves Robert Tsai például 5 éves kora óta zongorázik, és kifejezetten klasszikus zenei képzést kapott. "Robert nem sokat tudott a rockzenérõl, tehát amikor a próbák elkezdõdtek, rejtély volt számára, hogy mit mûvelünk - meséli O’Rourke. - Elétettem egy csomó kottát, le is játszotta, de nagyon klasszikus stílusban. A végére azonban ugyanúgy rögtönzött, akár a többiek."
A 11 éves Rebecca Brown négyéves kora óta gitározik, és a film kedvéért nemcsak basszusgitáron tanult meg játszani, hanem a csellóval is meg kellett ismerkednie, hiszen a történet szerint az iskola zenekarában az a hangszere.
"Az összes gyerek nagyon tehetséges, és igazi csapatként dolgoztak együtt - mondja Linklater. - A forgatáson szerzett tapasztalataik épp olyanok, mint a filmbeli gyerekekéi. Kényelmes és ismerõs zenei környezetben kezdtek, aztán megpróbáltuk jó szórakozássá tenni számukra az egészet, akárcsak a filmbeli Dewey Finn."
Miközben a gyerekek próbáltak, a filmesek zenészeket és szövegírókat kerestek, akik a filmdalokat megírnák. Végül Jack Black és Mike White írta a dalok jó részét, többek között azokat a szólókat, melyek az osztályban hangzanak el. "Ezek nem igazán dalok, inkább dalfoszlányok - magyarázza Black. - Megnyújtottam õket és dallá alakítottam, de ezek inkább kis komikus töredékek."
"Próbáltunk dalszövegeket írni, és arra gondoltam, vajon mit csinálna a helyünkben az AC/DC. Nem hittem volna, hogy egyszer egy forgatókönyv írása közben azon fogok morfondírozni, vajon mit tenne az AC/DC."
A "The School of Rock" címû számot, melyet Black és a gyerekek adnak elõ a film záró koncertjelenetében, a The Mooney Suzuki nevû New York-i zenekar szerezte. "A The Strokes elõtt adtak koncertet, és utána találkoztam velük - mondja Black. - Megkérdeztem tõlük, nincs-e kedvük írni egy számot a filmhez, õk pedig megígérték, hogy megpróbálják. Mike White adott nekik néhány dalszöveget, õk nekiálltak és végül egy igazán remek szám jött ki belõle."
"Nagyon izgatott lettem, mert egy idõben nekem is az egész élet errõl a zenei versenyrõl szólt - meséli Sammy James, Jr., az együttes énekese és zeneszerzõje. - A középiskolában én is be akartam kerülni. Valószínûleg ezért is jött ilyen könnyen ez a szám. Csak leültem írni, és egy órán belül már el is készült egy kis, négysávos demo felvétel."
A forgatásról
A film a New York-i nagyvárosi környezetben készült. A forgatás a Wagner College-ban kezdõdött, mely gótikus megjelenésével jól illett a tekintélyes Horace Green iskolához. A belsõ felvételeket viszont egy Long Island-i magániskolában rögzítették. A büfében, a tantermekben és az igazgatónõ irodájában zajló jeleneket a karácsonyi szünidõ alatt vették fel egy Long Island-i iskolában. A néhány hónapos külsõ forgatás után a stáb a queensi Broadway mûtermekbe vonult, ahol Dewey és Ned lakását építették fel. A film izgalmas fináléjának helyszíne az 1928-ban épült Staten Island-i St. George Színház volt, mely korábban varietémûsoroknak, illetve operaelõadásoknak adott otthont. Mikor a harmincas években divatba jött a mozi, egy gépészfülkét építettek hozzá, és hosszú ideig az egyik legszebb, art deco stílusú amerikai mozinak tartották - méltó helyszín a gyõztes koncerthez.
"time is not money"
