információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
SZINOPSZIS
Lars élete szûk határok közt telik: leszázalékolt anyját ápolja és eladó egy benzinkúti boltban. A szomszéd lány, Julie az egyetlen fény az életében.
Lars képtelen szabadon élni - a zsarnok anya mellett saját természete is csupa korlátot jelent. Egy nap azonban a boltba lépõ Julie váratlanul összeesik. Lars az alkalmat kihasználva hazaviszi a lányt. Amikor Julie kusza álmaiból felébred, a gondoskodó Larsot összetéveszti saját barátjával, Sørennel, aki meghalt egy autóbalesetben. Larsnak döntenie kell, hogy feltámassza Julie realitásérzékét, vagy inkább meghagyja hitében, hogy õ Søren.
Így lesz Larsból Søren. Egy másik ember bõrébe bújva ismeri fel életében elõször saját magát, terveit, reményeit. Lars és Julie lassanként teljesen átadják magukat e lidérces, képzelt szerelemnek.
Lars anyja és Julie szülei mindent megtesznek, hogy gyermekeiket visszarángassák a saját valóságukba. Lars és Julie - bár maguk sem tudják, mit gondol, mit hihet, vagy egyáltalán: kicsoda a másik - megszállottan küzdenek az õket szétválasztó erõk ellen. Megmenekülésük egyetlen lehetséges útja a teljes misztikum.
A RENDEZÕ A FILMRÕL
“A színész-forgatókönyvíró Janus Nabil Bakrawival két évvel ezelõtt ismerkedtem meg. Már az elsõ beszélgetésünk után biztosak voltunk benne, hogy közösen fogunk filmet készíteni.
Az Ikrek feszült pszichológiai dráma, melyben mélységes fájdalom és fekete humor keveredik. A fõszereplõ Lars személyiségében az identitás formáit - vagy éppenséggel teljes hiányát - próbáltuk megragadni. Lars hajlandó átvenni egy másik ember identitását azért, hogy megszerezze a vágyott nõt.
A nézõ olyan cselekménnyel szembesül, amely a fõhõs tudatán belül zajlik, így aligha lehet megkülönböztetni a film valóságát a fikciótól. A stáb egyöntetûen vállalta a kihívásokat, az újszerûség minden kockázatát, hogy ez a formai kísérlet megvalósulhasson.
Ugyanakkor fontos volt számomra, hogy a nézõ emócionális kapcsolatba léphessen a szereplõkkel, hogy a filmen belüli dilemmák ne csak követhetõk, hanem átélhetõk is legyenek."
Hans Fabian Wullenweber