információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓ ÉLETRAJZA
CÉDRIC KLAPISCH
Rendezõ
Született: 1961. szeptember 4., Neuilly-sur-Seine, Franciaország
Klapisch 1982-85 között New Yorkban folytatott filmmûvészeti tanulmányokat, az 1989-ben készült Ce Qui Me Meut c. rövidfilmjével a Berlini és Cannes-i filmfesztiválon is díjat nyert, majd 1992-ben César-díjra jelölték elsõ nagyjátékfilmjét. Sokat foglalkoztatják a fiatalok problémái és vágyai, elsõsorban ezt a témát járja körül filmjeiben, melyek közül kiemelkedik az itthon is vetített, fekete humorú Családi ünnep (Un air de famille), amelyért César-díjat kapott, és a lendületes-kedves Lakótársat keresünk (L’ Auberge espagnol), amelyet a tavalyi Filmnapokon láthatott elõször a magyar közönség.
Filmjei legtöbbjében kisebb szerepet is eljátszik, így a Lakótársat keresünk-ben, illetve a most vetített Se ördög, se angyal címû filmjében is feltûnik néhány pillanatra.
MARIE GILLAIN
Színésznõ
Született: 1978. június 18., Liege, Belgium.
A fiatal és szép színésznõ több mint tíz éve dolgozik a filmes szakmában, eközben dolgozott Ettore Scola, Ferzan Özpetek és Bertrand Tavernier rendezõk irányításával is. A magyar közönség Philippe de Broca, 1997-ben készült A púpos c. filmjében csodálhatta meg legutóbb ártatlan és nõies kisugárzását. Azóta igazi nõvé érett és a kislányos szerepek után egyre másra alakítja a fõszerepeket, így a Se ördög, se angyal-ban is.
SE ÖRDÖG, SE ANGYAL
GONDOLATOK CÉDRIC KLAPISCH-TÓL
Fordulópont
Ez a film fordulópontot jelent az elõzõ filmjeimhez képest. Mindig érzékeny voltam a különbözõ stílusok iránt, éppen azért, hogy el ne lustuljak, be ne zárkózzam. A Talán (Peut-être) címû filmemben nem akartam tudományos filmet, azaz kodifikált mûfajban készült filmet forgatni s csak ma látom, hogy ez talán hiba volt. Így most nagy kedvem támadt arra, hogy egy valódi tudományos fantasztikus filmet alkossak. Rájöttem ugyanis, hogy a szabályszerûségek, és a konvenciók tisztelete nem jelenti feltétlenül, hogy mi magunk konvencionálisak lennénk, éppen ellenkezõleg.
Régóta szerettem volna krimit készíteni, vissza akartam térni a rémfilmek és a gengszterfilmek hagyományaihoz, s aktualizálni akartam õket. Le akartam tépni a filmjeimre ragasztott "jópofa" címkét, amelyet egyszerûen azért akasztottak rájuk, mert nem azonosultam teljesen velük. Az amerikaiak, a Mindenki a saját macskáját keresi (Tout le monde cherche son chat) címû filmem óta azt mondják, hogy elsõsorban "romantic comedy"-ket forgatok, de remélem, hogy ez nem így van. Ezért most hangnemet és stílust kell váltanom. Eredetileg a Se ördög, se angyal olyan lett volna, mint a Talán címû film. A forgatással azonban négy hónapot kellett várnunk, így ez alatt az idõ alatt rögtönöztem egyet, megírtam és leforgattam a Lakótársat keresünk (L’ Auberge espagnol) címû filmet. A Lakótársat keresünk, tehát nagyon gyorsan készült, a Se ördög, se angyal viszont, amelyet a Fiatalon veszélyesbõl (Péril Jeune) és a Talán-ból ismert barátaimmal, Alexis Galmot-val és Santiago Amigorená-val forgattam, több, mint két éven át.
Befejeztem a Lakótársat keresünk forgatását, majd leforgattam a Se ördög, se angyal címû filmet, azután elkészültek a Lakótársat keresünk montírozási munkálatai, majd a Se ördög, se angyaléi. A két film az elejétõl kezdve összekapcsolódik, ezért gondosan ügyeltem arra, hogy különbözzenek egymástól.
SE ÖRDÖG, SE ANGYAL
Hivatkozások
Amikor krimit készítünk, amikor hozzá idomolunk ehhez a pontosan körülhatárolható mûfajhoz, akkor kénytelenek vagyunk a filmtörténetre hivatkozni. Nagyon kedvelem a bûnügyi filmeket, ahogy mindenki. Egyébként is érdekes, és kissé érthetetlen, hogy a közönség miért vonzódik ennyire a zsarukhoz és a gazemberekhez. Menjenek el bármelyik videoklubba, s meglátják, hogy a filmek kétharmada valahogy ebbe a mûfajba sorolható... A Se ördög, se angyal éppen azt kutatja, hogy a nézõket miért nyûgözik le a rablók, az erõszak és a gonosz.
Amikor a filmet írtuk, a forgatókönyv íróival együtt sokszor néztünk filmeket.
Õszintén megvallom, hogy vannak különleges filmesek: Melville, Huston, Jacques Becker, Scorsese. Annyira kijelölték az utat, hogy csak szerényen kulloghatunk a nyomukban.
A krimi ... és a mozi helyszínei
Például ami Cannes-ban történik, az nagyon egybevág azzal, amit Frank Henry mesélt nekem, hogy hogyan ment tönkre és vesztette el minden pénzét egy betörés miatt.
Nagyon furcsa, hogy a gazemberek által kedvelt helyek felé vonzódik a mozi is. Az analógia mindenesetre az ölembe pottyant: a rablás és a filmforgatás nagyon közel áll egymáshoz. Van egy terv, amelyet vagy szövegszerkesztõvel, vagy kecsöppel és mustárral írtak, ezt követi az elõkészítés, a szereplõválogatás, hogy eldöntsék, ki szerepel majd a terv végrehajtásában. A bûntényhez is és a filmhez is kell költségvetés és kell hozzá pénz. S ha a dolog jól mûködik, jó sok pénzt lehet vele keresni. Valami olyan címet akartam választani, amelyben benne van a fényûzés szó. A szó kétértelmûsége - fény és gazdagság - nagyon tetszett: a bûnözõket és a filmeseket egyaránt vonzza a csillogás, a gyémántok és a sztárok...
Átjárás van közöttük, az érdeklõdésük egymás iránt kölcsönös: a mozit érdekli a bûnözõk világa, a zsaruk és a nehézfiúk viszont a filmért lelkesednek. Belmondo mesélt nekem errõl a Talán forgatásán: a való életbõl hívták fel a filmek "modelljei" õt, aki annyi gazembert eljátszott a filmvásznon; ismerte például Mesrine-t. A rendõrök is gyakran járnak moziba krimiket nézni. Szándékosan vontam tehát párhuzamot a Se angyal se ördög címû filmben. Caty operatõr, s a figuráján keresztül elgondolkodunk azon, hogyan látjuk a bûnt, s a törvényt áthágó dolgokat kukkoló élvezetet. Az amerikai filmekben a magándetektív a "szem" ("privat eye"), aki azt figyeli, amihez másnak nincs joga.
SE ÖRDÖG, SE ANGYAL
Tanulság
Részben Jean Baudrillard egyik mondata motiválta a filmet: "A jó (angyal) az, amikor különbséget tudunk tenni a jó és a rossz között, a rossz (ördög) az, amikor nem tudjuk a kettõt megkülönböztetni; a rossz valójában a jó és a rossz összekeveredése". Ettõl a mondattól támadt kedvem ahhoz, hogy bûnügyi filmet forgassak, mivel igen okosan szól a mai erkölcsrõl. Vagyis nem a rossz létét kell tagadni. A rossz mindegyikünkben megtalálható, az élethez tartozik. Az erõszak is az élethez tartozik. Meg kell mutatni, beszélni kell róla, de nem mindegy, hogy hogyan.
A színészek
Azt hiszem, Marie Gillain nagyon élvezte, hogy ellátogathatott a fiúk világába. Stukkert tartott a kezében, motorozott, otthagyta a fiatal lány szerepét, amelyet egyébként is inkább a Lancôme kényszerített rá és nem a mozi. Vállalta a szereplõválogatást, a meghallgatást, pedig nem volt számára egyértelmû a helyzete miatt. Egyetlen más jelölt sem tudta megõrizni a vonzerejét és a törékenységét, miközben a "durvát" játszotta. Marie-ban megvan az az ártatlanság, amitõl szívesen azonosul vele a nézõ. Vincent Elbazzal is kedvem volt újra együtt dolgozni, elmélyültebben. Minden apró kis megjelenését zseniálisnak tartottam a Talán címû filmben. Le akartam tépni róla Averell címkéjét, a nagy buta Chabert arcot a Le Péril jeune címû filmbõl. Nincs rajta kívül sok olyan francia színész, aki képes tényleg ráijeszteni arra, akire, éppen ráfogja pisztolyát. Az elején, akárcsak én, õ is sokat tanulmányozta ezt a világot: az igazi betörõkét, az igazi bûnözõkét. Mindketten jól tudtuk, hogy most nem a filmekbõl, vagy a nagy színészek, Joe Pesci, Robert de Niro, Al Pacino játékából kell ihletet merítenünk. A színészek munkáját illetõen nem kell a mozira hivatkoznunk. Simon Abrakian és Zinedine Soualem a kezdetektõl velem voltak, az elsõ, Ami meghat (Ce qui me meut) címû rövidfilmemtõl kezdve. Megint velük akartam dolgozni, újra együtt akartam õket látni, hiszen mindig együtt gondolok rájuk - mindketten a Théâtre du Soleil tagjai voltak. Õk is nagyon sokat dolgoztak a szerepükön. Azt akartuk, hogy sikerüljön, hogy egyszerre legyenek hõsiesek és karizmatikusak, ugyanakkor nevetségesek néha és utálatosak...
Dimitri Storoge a Konzervatóriumba járt még, amikor kiválasztottam és tökéletes lett a kisöccs és a veszett kutya szerepében.
"time is not money"
