információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Charley Waite (Kevin Costner) és három társa mind olyan férfiak, akik a múltjuk elõl menekülnek, s a végtelen mezõkön találhatják meg azt a helyet, ahol szabadok lehetnek - marhákat terelnek, és csak a természet szab törvényt nekik. Igyekeznek kerülni az erõszakot, és a "Vadnyugat törvénye" szerint élnek: kiállnak az igazságért, és hûségesek a hozzájuk közelállókhoz. Van azonban egy határvidéki város, ahol a félelem és a zsarnokság az úr, s ez megváltoztatja életüket, és cselekvésre kényszeríti õket. Ahogy ezek a bátor férfiak a döntõ összecsapásra készülnek, szembe kell nézniük múltjuk sötét árnyaival is. A zûrzavar kellõs közepén ráadásul Charley-nak váratlan fordulatot is tartogat az élet, amikor megismerkedik az életrevaló Sue Barlow-val (Annette Bening).
Az Fegyvertársak Kevin Costner harmadik filmje, melyet rendezõként is jegyez. A határtalan prérin játszódó filmben megvan a klasszikus western minden eleme. Az amerikai történelem sajátos idõszakát mutatja meg, annak a kornak a végét, amikor még voltak senkihez sem tartozó, szabad földek. Sajátos kultúrája alakult ki az olyan cowboyoknak, akik a marháikat terelve vándoroltak, és a földbõl éltek, akárcsak a filmbeli Charley, Boss, Mose és Button. A négy fõszereplõnek azért kell összefognia, mert harcolniuk kell egy könyörtelen földbirtokos igazságtalanságai ellen.
Costner azonban többet mutat annál az elterjedt képnél, mely jórészt a filmek hatására alakult ki bennünk a cowboyokról. "A westernekben vannak titokzatos szereplõk; nem tudjuk, honnan jönnek, hogy jutottak ide, és hová tartanak - mondja Costner. - Az összes holmijukat a lovuk hátán tartják. Ez egy rendkívül romantikus kép, de ha jobban belegondolunk, kíváncsiak leszünk, hogy mihez kezdtek például, amikor esett az esõ, vagy elfogyott az elemózsiájuk. Valahogy gondoskodniuk kellett saját magukról. Nagyon találékonynak kellett lenniük. A bennünk élõ elképzelésekkel szemben az élet a Vadnyugaton valójában rettentõ nehéz lehetett."
Craig Storper forgatókönyvíró szerint a filmben megvannak a westernek tipikus elemei, mint például a szabadság, az igazság, a tisztelet, a szerelem és a barátság, ugyanakkor tovább is akartak menni, mint a mûfaj legtöbb darabja, és pontosabb képet mutatni a múltról. "A szereplõk érzelmi élete, melyet nem osztanak meg egymással, meglepõen összetettnek tûnik, amikor az ember túllép az önvédelembõl emelt falakon - magyarázza Storper. - Csak a rossz körülmények között találnak egymásra, és ez készteti õket arra, hogy feltárjanak olyan dolgokat, melyek akár örökre el lettek volna temetve; de végül is ez vezeti el õket az átalakuláshoz."
Storper négy évvel ezelõtt próbaképpen írt egy forgatókönyvet Lauran Paine "The Open Range Men" címû regénye alapján. Sosem beszélt az írónak a megfilmesítés irányában tett lépéseirõl, arra várt, hogy a tervbõl valóság váljon. "Lauran már a nyolcvanas éveiben járt, és nem lett volna helyénvaló, hogy reményeket ébresszünk benne, ahányszor csak érdeklõdés támadt valakiben" - magyarázza Storper. 2001 decemberében aztán értesítést kapott Paine feleségétõl, hogy az író elhunyt, de amikor sínre került a film, felhívta az özvegyet. "Amikor elmondtam neki a jó hírt, és hogy Kevin lesz a fõszereplõ, teljesen meghatódott. Sírva fakadt, és kiderült, hogy pontosan a születésnapján hívtam fel."
Nem kevés bizalom kellett ahhoz, hogy a mûfajjal szembeni hollywoodi ellenállás dacára valaki felvállaljon egy ilyen projektet. "Az utolsó igazán sikeres western a Nincs bocsánat volt tizenkét évvel ezelõtt - mondja Storper. - Egy ilyen film elkészítése olyan, mintha követ görgetnénk fel a hegyre, és minden erõnkre szükség van ahhoz, hogy meg tudjuk tartani. De íróként hinned kell abban, hogy egy jó történet meg fogja találni a maga útját."
"Sokan tudják rólam, mennyire vonzódom a Vadnyugathoz - mondja Costner, aki a Farkasokkal táncoló mellett játszott a Silverado és a Wyatt Earp címû westernekben is. - Gyakran meglepõdöm, amikor az emberek azt mondják, hogy szeretik a westerneket, mivel nem túl sok igazán nagy filmet lehet megnevezni ebben a mûfajban. Általában a "vörös kalap a fehér kalap ellen" sémára járnak, és nem túlzottan érdekfeszítõek. De ezek is örökségünk részei, és az emberek nem múló szeretettel viseltetnek irántuk."
A szereplõk
A szerepekre felkért színészektõl csupa pozitív választ kaptak. Craig Storper elmondta, hogy alapvetõ fontosságú volt Robert Duvall megnyerése. "Amikor olvastam a könyvet, és késõbb a forgatókönyv írása közben is végig õ járt az eszemben. Mikor elõször beszéltem Kevinnel a filmrõl, az elsõk között említette meg, hogy õ is Duvallt látta maga elõtt Boss szerepében. Nem is tudom, mi lett volna, ha Duvall nemet mond, hiszen senki másban nem gondolkodtunk."
A színész azonban egy nappal a forgatókönyv olvasása után már jelezte is részvételi szándékát. "Ez egy igazi klasszikus western, és csodálatos szerepet kínáltak fel nekem" - indokolja gyors döntését Duvall. Ám kis híján mégsem tudott részt venni benne, mert 2002 áprilisában, a szerepre való felkészülés során levetette a hátáról a ló, és eltört hat bordája. Ha a forgatáshoz közelebbi idõpontban történik a baleset, nem tudta volna vállalni a szerepet. De még így is komoly fizikai kihívás volt, hogy miután összeforrtak a csontjai, ismét nyeregbe mert szállni. "Kissé hezitáltam, hogy felüljek-e a lóra - vallja be -, de a lovas kollégák nagyon segítõkészek voltak, és miután hozzászoktam, megint minden rendben volt. Nehéz volt, de tudtam, hogy meg akarom csinálni ezt a filmet, ahhoz pedig meg kell gyógyulnom."
Costner már korábban vállalta a titokzatos Charley Waite szerepét. "Charley klasszikus karakter - mondja -, szinte semmit nem lehet tudni róla. Aztán egyre többet mutat meg magából és erõszakos múltjából. Jó ember, aki rossznak tartja magát."
Az eredeti könyvben a szereplõ jó tíz évvel fiatalabb, és nagyon keveset lehet tudni a hátterérõl. Amikor újraírták a szerepet, nem pusztán hozzáigazították a színészhez, hanem beillesztettek "egy mélyebb, gazdagabb, tapasztalatibb hátteret a szereplõhöz - mondja Storper. - Ha 1882-ben a negyvenes éveidben jársz, és a nyeregtáskából élsz, akkor már rengeteg tapasztalat van a hátad mögött. Az élet megtanított neked jó és rossz dolgokat, tehát egy negyvenes férfi egészen más, mint egy harmincas. Azzal, hogy Kevin játssza a szerepet, kétségkívül egy teljes történet kerekedett a karakterhez, melyet a könyv elég kevéssé érint."
Mivel Bosst ennyire erõteljes színész játssza, hasonlóan erõs ellenfelet kellett találni számára. Sir Michael Gambon angol színész kapta a szerepet, aki többek között a Gosford Park címû filmben is részt vett. "Szerencsések voltunk, hogy találtunk egy Duvallhoz hasonló formátumú színészt - mondja Storper. - Ha a fõszereplõ erõs, az ellenfele viszont gyenge, akkor az semmit sem ér. Márpedig Duvallnak nagyon erõs a jelenléte. Michael Gambon is mély benyomást tud kelteni rövid idõ alatt, tehát az õ részvétele rendkívül fontos volt."
Gambon kialakított egy történetet az általa játszott Baxter számára, mely nem szerepel a forgatókönyvben. "Elhatároztam, hogy a fickó ír lesz, aki Amerikába jött, és jól megszedte magát. Felvásárolt egy darab földet, legeltette a marháit, felépítette ezt a várost, fizetett az összes épületért, és azt hiszi, hogy minden az övé, de ez nem egészen igaz."
Ezzel a szereppel egyben olyan lehetõséghez jutott, mely nem sok honfitársának adatik meg. "Szerettem volna egy westernben játszani. Egy angol számára ez valóságos álom, és ha a rosszfiút játszod, az a legjobb szerep. Láttam Kevin Costnert a londoni mozikban, és amikor most ott állt velem szemben a forgatáson cowboy-szerelésben, fegyverrel a kezében, és õ rendezte a filmet, hát az egészen szürreális volt számomra. Rendkívüli élmény."
Szintén nem mindennapi teljesítmény volt Annette Bening munkája, a film egyetlen nõi fõszereplõjeként. "Sue rendkívül gyakorlatias, nem egy bonyolult lélek - jellemzi a szereplõt Bening. - Erõs nõ, sok mindenen keresztülment az életben, és elég csalódottsággal kell szembenéznie, hogy nem ment férjhez, a bátyjával élte le az életét, és gondoskodni kellett a házról. Amikor Charley felbukkan, beleszeret, és meglátja a lehetõséget, hogy talán tudnának együtt élni."
Robert Duvall rokonszenvesnek találja Sue figuráját: "Ez az utolsó lehetõsége, hogy találjon magának egy férfit. Ez csodálatos dimenziót ad az egésznek. Amikor Sue találkozik Charley-val, rájön, hogy talán a férfi az õ jövõje, és szerintem az elvesztésének lehetõsége nagyon szomorú egy olyan nõ számára, aki már nem fiatal."
Bening profizmusa és magabiztossága az egész stábot megfogta. Mindenki tudta, micsoda kihívás lehet neki szinte egyedüli nõként ebben a csupa-férfi filmben. Ennek ellenére sohasem panaszkodott vagy igényelt speciális elbánást, és ezt nagyon méltányolta a rendezõje.
A fõszereplõk köre Michael Jeter, Diego Luna és Abraham Benrubi csatlakozásával vált teljessé. Jeter játssza Percy-t, Harmonville azon kevés lakójának egyikét, aki szimpatizál Charley-val. Elmondta, hogy õt leginkább a két fõszereplõ különleges, sokrétû kapcsolata vonzotta a filmhez. "Ez egyrészt barátság, másrészt azonban tanár-diák, apa-fiú és fõnök-alkalmazott viszony is. Szerettem volna tudni, mi történik velük, és amikor az ember így érez, akkor jó, termékeny területen jár."
Diego Luna kapta Button szerepét, mely a regényben eredetileg egy 15 éves amerikai fiú volt, és akkor lett belõle mexikói, amikor a fiatal színész elfogadta Costner felkérését. Lunára az Independent Spirit Award gáláján figyelt fel David Valdes producer, ahol az Anyádat is filmje kapcsán jelent meg, és hamar megérezte benne az új sztár lehetõségét. Miután Luna elküldte Costnernek a videokazettáját, hamar eldõlt Button szerepének sorsa. Lunát elsõsorban a komplex szerepek érdekelték. "A régi westernekben a cowboyok mindig csendes fickók voltak - mondja. - Ez a film abban különbözik tõlük, hogy itt hallani lehet õket beszélni is, és látni, hogy mi zajlik a fejükben, szívükben. Ebben a filmben reálisak a szereplõk, a nézõk viszonyulni tudnak hozzájuk, mert nagyon emberi figurák. Azt hiszem, Charley problémája mindannyiunk problémája. Mindnyájan mûveltünk rémes dolgokat, és nehéz felejteni, nehéz továbblépni és változni. Az Fegyvertársak klasszikus felépítésû western, ugyanakkor a reményrõl és a szeretetrõl is szól. Ami az általam játszott szereplõt illeti - folytatja -, egy srác, aki próbál idõ elõtt felnõtt lenni. Nagyon felnõttes életet él a mezõkön, ugyanakkor még kölyök, akinek szüksége van szeretetre és játékra. Végül is egyszerûen csak azt akarja, hogy Boss büszke legyen. Mindig a kölyök és a felnõtt között ingadozik."
Buttonhoz hasonlóan a harminc éves Mose számára is szinte apai és nagyapai figurának számít Charley és Boss. Mose szerepében Abraham Benrubi tûnik fel. A színész hálás volt, amiért újabb lehetõséget kapott Costnertõl. Korábban ugyanis volt már egy kisebb jelenése A jövõ hírnöké-ben, de azt a részt kivágták. "Kevin megígérte, hogy egy napon újra foglalkoztatni fog, és most itt vagyok. De nekem is ugyanúgy részt kellett vennem a meghallgatáson, és bizonyítani, hogy képes vagyok Mose bõrébe bújni. Ez a srác a csoport optimistája - mondja a szereplõrõl. - Õ az a fickó, aki meglátja az ezüstcsíkot a viharfelhõkben, amikor mindenki más nyomorultul érzi magát."
A forgatásról
Bár a forgatókönyv nem határozza meg pontosan, hol játszódik a történet, Costner képzeletében elsõsorban a fenséges montanai hegyek jelentek meg. De bármennyire is az Egyesült Államokban akartak maradni az alkotók, ez egyszerûen nem volt keresztülvihetõ, és nem állnak már rendelkezésre a régi, híres hollywoodi western-díszletek sem. Ezért úgy határoztak, hogy Kanadában forgatnak.
A helyszínkeresés 2002 márciusában kezdõdött két, már meglévõ albertai város-díszlettel, ám ezt a lehetõséget elvetették, és tovább folyatták a kutatást autóval és helikopterrel. Több hónap után sikerült rátalálni a megfelelõ helyszínekre. Az egyik legfontosabb talán a képzeletbeli Harmonville városa volt, melyre Calgarytól nyugatra, a Stoney Nakoda First Nations rezervátumban bukkantak, és bár félméteres hó borította a talajt, Costner látta, hogy pontosan megfelel nekik. Sajnos a hótakaró elrejtette a hely legfõbb hiányosságát: nem volt bevezetõ út. Mielõtt a városjelenetek forgatása egyáltalán elkezdõdhetett, két kilométeres földutat kellett építeni a rezervátumon keresztül. Ám alighogy ezzel az akadállyal megbirkóztak, beköszöntött a tavasz. Az utat elárasztotta az elolvadt hó, és sokan azon tanakodtak, vajon hogyan fognak rajta közlekedni a jármûvek. A teherautók végül átjutottak, és elkezdõdhetett Harmonville megalkotása. A helyszíni építkezés kilenc hetet vett igénybe, ezt négyhetes intenzív kutatómunka és tervezés elõzte meg Los Angelesben. Gae Buckey látványtervezõ és csapata történelmi könyvekbõl és korabeli fényképek alapján igyekezett rekonstruálni a kort. Ted Haigh grafikus designer, a korszak jó ismerõje készítette el a számtalan jelet és feliratot, míg mások az építészeti technikákat és a színpalettát tanulmányozták. A város felépítéséhez szükséges épületfát a korszaknak megfelelõen eredeti méretûre alakították, majd lekoptatták a házak külsõ részéhez. "Próbáltunk mindent úgy elõállítani, ahogy akkor létezett - magyarázza Buckley. - A színösszeállításunk szándékosan az 1880-as évet tükrözte, még a Doc és Sue házában lévõ tapéta is ahhoz igazodott."
Harmonville designja a város fõutcáján zajló, mindent eldöntõ fegyveres jelenet köré összpontosul. Ez a jelenet a tetõpont, ugyanakkor több szinten is mûködnie kellett, nem pusztán vizuális effektek látványosságaként. "Az erõszak nem önkényes, hanem a történet szerves része - magyarázza Craig Storper. - Nemcsak a katarzis származik ebbõl, hanem a demokráciáért, a barátságért és a szerelemért való küzdelemrõl szóló lecke is. A szereplõk nem keresik az erõszakot, de éppen az a Vadnyugat legalapvetõbb ideálja, hogy idõnként szükséges harcolni, és talán meghalni is azokért a dolgokért, melyekben hiszünk."
A fegyveres jelenet felvétele több mint tíz napon át zajlott, és több ezer vaktöltényt használtak el hozzá. Amiatt azonban nem kellett aggódni, hogy valakit zavarnának vele. "Egészen el voltunk szigetelve a külvilágtól - mondja a helyszínért felelõs menedzser. - Ez volt a helyszín egyik legelõnyösebb oldala. Jó négy kilométerre volt a legközelebbi fõútvonal, és félórányira a legközelebbi város, Canmore."
A forgatás nem szûkölködött nehézségekben, különösen a szeszélyes idõjárás nehezítette meg a munkát, a rendezõ azonban rendíthetetlenül haladt elõre. "A kihívások óriásiak voltak, minden nap egyre nehezebbnek tûnt az elõzõhöz képest - mondja Costner. - Az egész napot kihasználom, és nem hagyom abba a munkát, míg csak el nem érem azt a képet, melyet magamban elképzeltem. A bátorítást mindehhez a barátaimtól kaptam, akik azt mondták, hogy meg tudom csinálni. Azon töprengtem, vajon õk ezt honnan tudják. De ha cowboy akarsz lenni, férfinak kell lenned. Ha rendezõ akarsz lenni, férfinak kell lenned és megküzdeni a dolgokkal, még akkor is, amikor hangosan kiabálni volna kedved."
A rendezõ kitartása és rendíthetetlen elkötelezettsége a színészeket és a stábot egyaránt lenyûgözte. "Nagyon nehéz lehet egyik feladatról a másikra váltani, és az egész filmért felelõsséget vállalni - mondja Diego Luna. - Kevin az elsõ, akivel találkoztam, akiben megvan ez a képesség. Gyors, és rendkívül összeszedett. Ugyanakkor pontosan tudja, mit szeretne látni. Sosem mondja azt, hogy "... ahogy te akarod"."
"Kevin Costnert szenvedélyesen érdekli a történetmesélés - teszi hozzá Abraham Benrubi. - Nem az foglalkoztatja, mennyi pénzt hoz majd a film, vagy hogy õ maga jól néz-e ki benne. El akar mondani egy történetet, és amikor benne vagytok a jelenetben, mindig nagyon ott van. Tudja az egész sztorit elejétõl a végéig, és hogy miként illik össze minden egyes darabkája."
"time is not money"
