információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A 21 GRAMM az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû film Oscar-díjra jelölt rendezõje, Alejandro González Inárritu új filmje. Ez a film a remény és emberség, az élni akaró lendület és a túlélés története.
Akár félünk a haláltól, akár nem, egyszer biztosan eljön. A halál pillanatában a testünk 21 grammal könnyebb lesz. Vajon a lélek teszi ki ezt a 21 grammot? Vajon ezt a 21 grammnyi terhet azok viselik, akik túlélnek minket?
A 21 GRAMM címû film fõszerepeit a háromszoros Oscar-jelölt s immár Oscar-díjas Sean Penn, az Oscar-díjas Benicio Del Toro, és több filmes díjjal elismert Naomi Watts játssza. A film világpremierjén, a 2003. évi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mindhárom színész óriási elismerést aratott: Sean Penn nyerte el a Legjobb Színész díját, Benicio Del Toro és Naomi Watts pedig a Közönség-díjat érdemelte ki Legjobb Színész és Legjobb Színésznõ kategóriában. 2004-ben a Filmakadémia Naomi Watts-ot jelölte a Legjobb Nõi Fõszereplõnek járó Oscar-díjra, Benicio Del Torót pedig a Legjobb Férfi Mellékszereplõnek járó Oscarra.
A 21 GRAMM címû film, amelyet Guillermo Arriage (Amores Perros / Korcs Szerelmek) írt, három ember érzelmi és fizikai értelemben egyaránt magasfeszültséggel telített létezésének kérdéseit kutatja, életük néhány hónapját bemutatva. Egy baleset váratlanul egymásba fonja sorsuk fonalát, és közös történetük a szerelem csúcsaira, a bosszú mélységeibe és a megváltást hozó jóvátétel ígéretéig ragadja õket.
Paul Rivers (Sean Penn) professzor és a felesége, Mary (Charlotte Gainsburg) házasságuk élet és halál közötti ingatag egyensúlyával szembesül. A férfi halálos beteg, szívátültetésre vár, miközben az asszony abban reménykedik, hogy mesterséges megtermékenyítés segítségével sikerül teherbe esnie közös gyermekükkel.
Cristina Peck (Naomi Watts) felelõtlen életvitelû múltját hátrahagyva asszonnyá érett. Húgának, Claudia-nak (Clea DuVall) szeretõ nõvére, Michaelnek (Danny Huston) jó felesége, és két kislány gondoskodó édesanyja. Cristina családjából sugárzik a remény és az öröm.
A társadalmi-gazdasági ranglétra jóval alsóbb fokán, az ex-fegyenc Jack Jordan (Benicio Del Toro) és felesége, Marianne (Melissa Leo) küszködve teremtik meg gyermekeiknek a mindennapi kenyeret, miközben Jack újra erõs elkötelezettséggel fordul a valláshoz.
Egy - számos életet követelõ - baleset folytán ezeknek a házaspároknak a sorsa közös pályára kerül. A baleset után Paul szembeszegül saját halandóságával, Cristina a tettek mezejére lép, hogy el tudja fogadni jelenét, és talán a jövõjét is, Jack hite pedig próbatétel elé kerül. Ha akármelyikük is vissza akarná nyerni lelki egyensúlyát, azért a többieknek nagy árat kellene fizetniük. De az élni akarás, és az emberi ösztön, amivel egy másik ember segítõ kezéért nyúlunk, mindvégig ott van, mindegyikükben.
A Focus Features - a This Is That és az Y Productions produkciójában - bemutatja Alejandro González Inárritu 21 GRAMM címû filmjét. Fõszereplõk: Sean Penn, Benicio Del Toro, Naomi Watts. További szereplõk: Charlotte Gainsburg, Melissa Leo. Társ-producer: Gulliermo Arriaga. Szereposztás: Francine Maisler, C.S.A. Zene: Gustavo Santaolalla. Jelmeztervezõ: Marlene Stewart. Vágó: Stephen Mirrione, A.C.E. Látványtervezõ: Brigitte Broch. Operatõr: Rodrigo Prieto, A.S.C., A.M.C. Executive producer: Ted Hope. Producerek: Alejandro González Inárritu, Robert Salerno. Forgatókönyvíró: Guillermo Arriaga. Rendezõ: Alejandro González Inárritu.
a forgatásról
Azt mondják, halálunkkor testünk 21 grammal könnyebb lesz Egy ötcentes pénzérme, egy kolibri, egy szelet csokoládé súlya - és talán az emberi léleké is.
A 21 GRAMM az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû film Oscar-díjra jelölt rendezõje, Alejandro González Inárritu új filmje. Mint elõzõ játékfilmjében, az idõ, mint a prizma a fényt, ezúttal is szinte eltéríti az elbeszélés struktúrájának vonalát. Míg elmeséli a történetet, a film szinte észrevétlenül, lágy váltásokkal mozog múlt és jelen között, de sosem tér le a megváltást ígérõ jövõhöz vezetõ útról. A nézõ aktív részese ennek az útnak, az elsõ filmkockától kezdve. "Ahogy pereg a film, a nézõ rájön, hogy mi is történik, és hogy a dolgok hogyan függenek össze." - mondja Robert Salerno producer.
Inárritu, aki ismét az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû filmjének forgatókönyvíróját, Guillermo Arriaga-t választotta munkatársul, ezúttal is a megingathatatlanul bátor realizmust ötvözi az élet kínálta lehetõségekbe vetett szilárd hittel. Az új film, mondja a rendezõ, "meditáció, amely az emberi élet komplexitásának néhány elemét kutatja: a veszteség, függõség, szerelem, bûntudat, véletlen egybeesések, bosszú, kötelesség, hit, remény és a jóvátétel, a megváltás kérdéseit. Én a sok-dimenziós és ellentmondásos figurákat szeretem, amilyen én magam is vagyok, és amilyen, azt hiszem, minden emberi lény, akit csak ismerek. Senki sem egyszerûen jó vagy rossz. Mi valamennyien ott lebegünk a körülmények óriási univerzumának tengerében. Szeretem megmutatni a figurák gyengéit és erõs oldalát is, anélkül, hogy ítélnék fölöttük, mert csak így tudnak feltárni dolgokat a mi emberi létezésünk állapotáról."
Munkatársa, Arriaga hozzáteszi: "Mindig, minden munkámban szerepel egy erkölcsi kérdés; erkölcsi kérdés abban az értelemben, hogy a döntések következményekkel járnak. Majdnem minden munkám arról szól, hogy a halottak hogyan befolyásolják az élõket."
A 21 GRAMM címû film forgatókönyve eredetileg spanyol nyelven íródott. Helyszínként kezdetben Mexico City-t képzelték (bár ezt sosem írták le), majd a film tucatnyi változaton át érte el végsõ formáját, amely végül Észak-Amerika középsõ vidékére teszi a helyszínt. Inárritu azonban megjegyzi, hogy "sose volt elõre kidolgozott koncepció. A lehetõ legjobban szerettem volna elmondani a történetet. Ez egy hosszú, három évig tartó folyamat volt, Guillermo és az én számomra, pontosan úgy, mint az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû filmünk esetében is." Mint az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû filmben, itt is három emberrõl van szó, akiket egy baleset köt össze és az elbeszélés az õ belsõ - és külsõ - fejlõdésük különbözõ állomásait kíséri végig.
Sokan azok közül, akik együtt dolgoztak a rendezõvel az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû filmjén is, ezúttal is munkatársak voltak, már kezdettõl fogva. Ilyen a látványtervezõ Brigitte Broch és a zeneszerzõ Gustavo Santaolalla. Inárritu tréfásan jegyzi meg: "Úgy éreztem magam, mintha egy, az USÁban turnézó rock-and-roll banda lettünk volna, akik egy univerzális dalt játszanak."
A filmalkotók körének egy másik, visszatérõ kulcsfigurája Rodrigo Prieto, az operatõr, aki a 21 GRAMM címû filmet a saját megfogalmazása szerint "abszolút realisztikus" stílusban forgatta, hisz ez az a stílus, ami illik egy olyan filmhez, amelynek a témái "a születés, az élet és a halál."
Soha fel sem merült, hogy Prieto esetleg ne venne részt a film munkáiban. "Alejandro olyan, mintha a családom lenne." - jegyzi meg Prieto. "Nemcsak nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk, hanem õszinte barátság is, és szerencsére, versengésrõl pedig szó sincs." - mondja nevetve.
"Csodálom és tisztelem Alejandrót. Ha van valami különleges kívánsága egy jelenettel kapcsolatban, és úgy érzi, hogy annak úgy kell lenni, akkor tudom, hogy azt meg is kell csinálnunk a kedve szerint. Tudom, hogy igaza van és én meg is csinálom, kerüljön bármibe, mert megbízom az elképzeléseiben. Õ olyan ember, aki vállalja a kockázatot, és a munkatársait is arra ösztönzi, hogy merjenek kockázatot vállalni. Nem fél a hibáktól, mert még a hibák elkövetésével is lényegében különbözõ alternatívákat próbálunk ki. Õ és én szeretjük a dolgokat elõre eltervezni - a történés sorrendjében forgatunk, nem a képes forgatókönyv szerint -, de amikor ott vagyunk a beállított jelenet forgatásán, és a színészek valami mást csinálnak, akkor ahhoz igazodunk."
A 21 GRAMM címû film csaknem minden felvétele kézi kamerával készült, ami a feszültségnek olyan fokozott érzését kelti, amelyet mélységesen érzékelni fog a nézõ is. Prieto, aki saját kézi kamerájával dolgozott, jobban szereti ezt a kézi módszert, mert "ez közvetlenül, azonnal megragadja a pillanatot, és a 'bármi megtörténhet' érzését kölcsönzi. Reagálok arra, amit a színészek tesznek - többnyire tudom, hogy mi fog éppen történni, de megpróbálok elfeledkezni róla és csak 'az adott pillanatot' érezni. Megpróbálom elképzelni, beleélni magam abba, amit a színészek éreznek. Az operatõr beavatkozása, ha besétál egy fénymérõvel, vagy instrukciókat ad, azzal a veszéllyel járhat, hogy megtöri a színész különleges, célzott koncentrációját vagy hangulatát. Én megpróbálok erre olyan érzékenyen ügyelni, amennyire csak lehet. A kamera egyben tanúja is annak, ami ezekkel a figurákkal történik. Amikor a kamera mûködik, akkor én is ott vagyok bent, a dolgok közepében, intim közelségbe kerülök a színészekkel, és a számukra ez nem lehet kényelmetlen."
"A 21 GRAMM címû film esetében, tekintve a színészek kaliberét, akikkel dolgoztunk, hihetetlen élmény volt látni õket játék közben, ott lenni egész közel, amikor a figurákat szinte életre keltették. Néhányszor valósággal meghatott a jelenet és az abban rejlõ érzelmek, egyszer vagy kétszer még könnyeztem is a meghatottságtól."
Inárritu megjegyzi: "Ismét kézi kamerát használtunk (mint az Amores Perros / Korcs Szerelmek címû film esetében is), de ezúttal kicsit másképp. Ez nagy szabadságot és rugalmasságot biztosít az elbeszélés és a film stílusa szempontjából. Néha a kamera nem több mint egy megfigyelõ, mintegy együtt lélegezve a jelenettel, de nagyon passzívan; máskor meg leíró, magyarázó jellegû, ami bemutat valamit, és nagyon aktív. Megpróbáltam úgy használni a kamerát, ahogy egy festõ használja az ecsetjét."
Prieto hozzáteszi, hogy a címben szereplõ 21 gramm "nem jelenik meg vizuálisan. De a filmben szereplõ figurák mind vagy közel vannak a halálhoz, vagy hozzájuk közelálló emberek haltak meg. A halál az, ami az életük eseményeit mozgatja. A halálon keresztül fedezik fel az életet."
"Maga a történet nagyon megrázó. De a képek mégsem sikoltanak a nézõ fülébe. A film látványa szerkezetes - a realizmus elemeibõl szõve, de bizonyos fokig éles vonalakkal felvázolva. Az életnek megvan a szépsége, még akkor is, amikor kemény próbára tesz."
Salerno megjegyzi: "Alejandróval együtt dolgozni annyit jelent, hogy nagy a fordulatszám. Alejandro szereti hallani mindenki véleményét - az operatõr, a jelmeztervezõ, a látványtervezõ, akárki véleményét - és aztán ezeket a mozaikdarabkákat összerakja. Rendkívül szenvedélyes mindennel kapcsolatban, ami bekerül egy forgatókönyvbe vagy egy filmbe. Ez az energia és szenvedély inspirációként hat a stábra és a színészekre."
A forgatást néhány hetes próbaidõszak elõzte meg, és mind a figurák megformálásának, mind a forgatás elõkészítésének kulcseleme volt a széleskörû kutatómunka. Háttér-kutatásra volt szükség minden egyes foglalkozásra vonatkozóan, ami csak feltûnt a filmben, úgyhogy órák százait töltötték orvosok, professzorok, lelkészek foglalkozását, életét fürkészõ interjúkkal. A statiszták, amikor csak lehetséges volt, a valódi életüknek megfelelõ szerepben tûntek fel: a kardiológusokat kardiológusok, a kórházi nõvéreket nõvérek játszották. Még az étterem személyzetét is a helyi étkezde dolgozói közül verbuválták. Megszállott tréningezõk úsztak a medencében és jelentek meg a közösségi központban játszódó jelenetekben.
A most a családja (és talán saját maga) érdekében jó útra tért ex-fegyenc, Jack szerepére kiválasztott Oscar-díjas Benicio Del Toro úgy találkozott elõször Inárrituval, hogy elõzõleg már látta az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû filmjét, amely kivívta csodálatát. Nevetve emlékszik vissza, hogy kezdetben "spanyol-angol keveréknyelven beszélgettek. Filmekrõl, rendezõkrõl beszéltünk - kicsit pletykáltunk."
Del Toro kezdettõl fogva úgy érezte, hogy a 21 GRAMM forgatókönyve "fantasztikusan nagyszerû. Van benne lélek, nem is kevés. Mélyre ás a lelkekben ez a dráma, és három nagyon emberi történetet mond el." Amikor már a jelenetek forgatásánál tartottak, Del Toro úgy találta, hogy a rendezõ "bátorító személyiség. Olyan volt, mint az apa a stáb nagy családjában - egy jó apa. Mindenkit bevont, összefogta a társaságot. Megbeszéltük a dolgokat, és ha valamit nem értett, akkor arra rákérdezett."
A színésztársaira vonatkozóan Del Toro így nyilatkozik: "Ha az ember olyan színészekkel dolgozik együtt, mint Sean Penn és Naomi Watts, az nagyon megkönnyíti a dolgát. Amikor Sean és Naomi játékát figyeltem a kamera mögül, az sose hagyott hidegen - olyan volt, mintha az elsõ sorban ülnék egy nagyszerû elõadáson."
Del Toro korábban már dolgozott együtt Sean Penn-nel - habár nem a vásznon, hanem úgy, hogy Penn volt a rendezõje két filmben is. Del Toro így beszél errõl: "Nagyszerû Sean-nal együtt dolgozni, rendezõként és színészként egyaránt. Nemcsak a saját figuráját érti, hanem az összes figurát. Naomival pedig olyan volt, mintha szavak nélkül is értettük volna egymást. Mindegyikünknek érzelmeket kellett feltárnunk."
Saját figuráját Del Toro úgy látja, mint "egy jó lélek, aki mindent a vallásra alapoz, hogy valamilyen módon biztosítva lássa a sorsát. Vannak, akik az alkoholban, vannak, akik a kábítószerben keresik a támaszt, Jack Jordan a hitébe veti minden reményét. Mindenkinek az életében vannak olyan pillanatok, amelyeket szeretne meg nem történtté tenni, és a 21 GRAMM címû filmben Jacknek van egy ilyen pillanata. És akkor kérdezgetni kezdi a vallását, de akárhová fordul, nem kap a kérdésére jó választ. Újra kell értékelnie mindent, amiben addig hitt."
Inárritu megjegyzi, hogy - hasonlóan a figurához - Del Toro maga is "kérdésekkel boncolgatta és elemezte a forgatókönyv és a saját maga által alakított figura minden kis részletét. Mindennek tudni akarta az okát, még mielõtt a forgatás elkezdõdött. Ismerni akarja a figurát minden szempontból, amit csak el lehet képzelni. Öt hónappal a forgatás elõtt kezdtem el vele dolgozni."
"Egy színészben az egyik legfontosabb dolog a belsõ élete, és Benicio belsõ élete rendkívül mély. Rengeteg, a legbelsõ énjében zajló dolgot szinte szemmel követhetünk, ha mindössze annyit teszünk, hogy a kamera kíséri az arcát. Semmit nem csinál, a szemei beszélnek és közben egy csomó dolog zajlik benne. Benicio egy filmre termett 'állatfaj'."
A film nõi fõszerepét Naomi Watts játssza. Õ Cristina, egy ma már jómódú feleség és anya, aki legyõzte múltja kábítószer függõségét, de most egy elkeserítõ jelennel és bizonytalan jövõvel szembesül. Mint egyike annak a sok-sok rajongónak, akiket az Amores Perros (Korcs Szerelmek) címû film "elvarázsolt", Watts kijelenti: "Alejandro volt a fõ vonzerõ. Õ és Guillermo eljöttek meglátogatni, mikor én még a The Ring (A Kör) címû filmet forgattam. A 21 GRAMM forgatókönyvén akkor még dolgoztak, de én azt mondtam: "Látatlanban is, én már most vállalom. Vegyetek számításba."
"Késõbb, amikor megkaptam a forgatókönyvet, elolvastam és azt gondoltam: 'Ez életem második briliáns szerepe', a Mulholland Drive után. Nagyon nehéz az az utazás, amin a figurák keresztülmennek, van benne szenvedés, de benne van az a felismerés is, hogy milyen értékes is az életünk. Csak ez az egy élet adatott, amit most élünk. Cristina oly sok érzelmet átél. Az elsõ perctõl kezdve szerettem a figurát; gyönyörû a lelke."
Watts azonnal társ volt Inárritu hitelességre, kutatómunkára és elõkészületekre vonatkozó elképzeléseiben is. "Bíztam Alejandróban. Õ a lehetõségek határáig megy el. Minden nap kihívás volt; érzelmileg óriási tétek forogtak kockán, és én olyan figurát akartam alkotni, akiben valódi a gerinc. Cristina alakját a próbaidõszak során és saját kutatómunkám segítségével formáltam meg."
"Elmentem csoport-terápiás foglalkozásokra, amelyeket olyan szülõknek tartottak, akik elvesztették a gyermeküket. Itt nagyon mély kapcsolat szövõdött köztem és egy asszony között. Úgy érzem, hogy talán egy kicsit sikerült közel jutnom egy ilyen figura ábrázolásához, de azt a fájdalmat persze el sem lehet képzelni..."
"Olyan volt, mintha egy nyitott szív feküdt volna elõttünk." - emlékszik vissza Inárritu. "Naominak a forgatás alatt többször is elcsuklott a hangja, szinte szólni sem tudott a megrázkódtatástól. Minden jelenetbe beleadta szívét-lelkét. Fantasztikusan széles a skála, amin játszani tud, és rendkívüli szakértelemmel képes improvizálni az adott anyagból."
Azokról a színésztársairól, akikkel most dolgozott elõször, Watts így beszél: "Remek volt a próbaidõszakunk. Benicio fantasztikus és én nagyon tisztelem a munkáját. Mindketten kölcsönösen értjük egymás figura alkotási folyamatát; tekintettel a figuráink státusára, nem voltunk együtt valami sokat."
"Sean munkáját már 20 éve csodálom. Az õ szerepe sokkal inkább reagáló jellegû, mint az enyém, úgyhogy intenzív dinamizmus alakult ki köztünk. Míg együtt dolgoztunk, úgy éreztem, hogy támaszkodhatom rá."
Penn Paul Rivers, egy matematikus szerepét játssza, aki - hirtelenjében - egyszerre viaskodik a házasságával és önnön halandóságával, míg egy új fordulat az életében radikálisan meg nem változtatja addig követett prioritásait.
Inárritu lelkesedik: "Seannal dolgozni olyan, mint labdarúgást játszani David Beckhammel, vagy kerékpározni Lance Armstronggal - a játék színvonala egyszeriben rendkívül magas lesz, és még az elvárásaidat is túlszárnyalja. Sean nem racionális alapon közelít a dolgokhoz; õ csak csupa intuíció és tiszta érzelem. Néhányszor együtt olvastuk, vitattuk és próbáltuk a jeleneteket, és mindig mindent azonnal értett és magába szívott."
"Életet lehel a figurába, ott a szemed láttára, mint egy varázsló. Egy egyedülálló, nyugodt, és a legbelsõ énjében zajló folyamat jellemzi õt; nem szeret próbálni, és már elõzõleg túl sokat gondolkozni az alakításon. Egyike a legérzékenyebb, legintelligensebb, legeredetibb és legnagyvonalúbb fickóknak, akiket valaha ismertem. Ilyenfajta integritást nagyon ritkán lehet találni a filmes világban."
Arra a kérdésre, hogy mi vonzotta a 21 GRAMM címû filmhez, Penn így felel: "Ez nagyon egyszerû: egy nagyon kalandos elbeszélés, nagyon emberi figurák, és egy rendezõ, akinek az elsõ filmje nagyon mélyen érintett, nagyon komoly húrokat pendített meg bennem. Alejandro filmalkotói hozzáállásának agresszív természete, az a mód, ahogy ez nagyon valós figurákkal és körülményekkel van összhangban, ez nekem tényleg szárnyakat ad."
Penn hozzáteszi, az általa már rendezett színésztársáról szólva: "Benicio az egyik kedvenc színészem a manapság foglalkoztatott színészek között. Olyan súlyos a vásznon, és annyi lélek van benne! Végtelenül invenciózus, valóságos kincs."
Watts-ról, akivel azóta már egy második közös filmet is forgatott, Penn így nyilatkozik: "Imádtam Naomival dolgozni! Imádtam! Imádtam! Imádtam! Naomi spontán, okos, óriási módon tehetséges, és teljes odaadással dolgozik. Ledönti a korlátokat."
A 21 GRAMM címû film forgatása 2002. decemberében kezdõdött és 11 hét alatt be is fejezõdött. A forgatásra alapvetõen Memphis, Tennessee-ben került sor, habár a kész film végleges forgatókönyvében nincs határozott utalás a helyszínre. Prieto így magyarázza: "Nem azt akartuk, hogy a történet 'Memphis, Tennessee-ben' játszódjék, hanem hogy ez lehessen bárhol Amerikában - vagy akár az egész világon. A forgatókönyv ezekrõl a figurákról szól és arról, hogy mit élnek át."
Habár a vásznon ezt nem jelzik, minden jelenetet valós helyszíneken forgattak. A Memphis-ben lévõ, és a filmen látható helyszínek között van a Grace-St. Luke's Episcopal School, azaz egy egyházi iskola tornaterme (ahol az úszómedencés jeleneteket forgatták), a Windyke Country Club, a North End étterem és a jómódú Chickasaw Gardens városnegyed.
A valódi helyszínek téliesen zimankós hitelessége nagy hatással volt a színészekre, attól a perctõl kezdve, hogy elkezdték a munkát. "Kezdett hideg lenni, amikor én ott voltam, de amikor Naomi és Sean kezdte forgatni a jeleneteit, akkor aztán tényleg hideg volt." - mondja nevetve Del Toro.
Salerno így magyarázza: "Ezek a valós helyszínek tényleg felkeltették azt az érzést a színészekben, hogy hol is vannak, és lehetõvé tette, hogy érezzék a realitást és a jelenlétet. Elsõsorban arról volt szó, hogy a színészek számára teremtsük meg a környezetet - és persze Alejandro számára, aki szereti érezni annak a helynek az energiáját, ahol éppen van. Építhettünk volna, például, egy ravatalozót a jelenethez, de van annak egy speciális atmoszférája, ha egy valódi ravatalozóba lép be az ember - és mi ki akartuk használni ezt a hangulatot, és sikerült is."
Tekintve, hogy a film helyszínét valahol Amerika középsõ részén képzelték el az alkotók, Memphis-re esett a választás, mert itt megtalálták az embereknek és helyszíneknek azt a sokféleségét, amire szükségük volt, hogy a 21 GRAMM minden filmkockája színnel és élettel teli legyen. Inárritu úgy találta, hogy "egyedülálló, és teljesen más, mint az összes város az Egyesült Államokban, ahol addig jártam. Egy kicsit egy latin-amerikai városra emlékeztet engem. Memphis-nek nagyon erõteljes személyisége van, és az ottani emberek még mindig két lábbal a földön járnak. Ez Amerika szíve, amit valami nosztalgikus, szomorú érzés leng
körül. Szinte hallod a blues hangját, amint száll a levegõben, és érzed a Mississippi folyamból áradó erõt."
Prieto megjegyzi, hogy elkerülhetetlen volt, hogy a film végül tükrözze "a város atmoszféráját, textúráját, városképét. Megmutatjuk a város jellegét. Én valósággal beleszerettem a városba, a nagyszerû látványokba, és az emberekbe is. Memphis-ben a társadalmi ranglétra minden szintje megtalálható, mint ahogy ebben a filmben is. Vannak új épületek, valahogy mégis egy régi város benyomását kelti."
A forgatókönyvíró, Arriaga William Faulknert említi, mint aki igazán nagy hatással volt rá, és akinek a mûveit tanította is. Míg Memphis-ben voltak, Arriaga talált rá idõt és lehetõséget, hogy elzarándokoljon a híres író Oxford, Mississippiben lévõ, szinte szentélyként tisztelt házába.
A látványtervezõ Brigitte Broch számára, aki egyébként szintén az Amores Perros (Korcs Szerelmek) egykori munkatársaként csatlakozott a 21 GRAMM alkotógárdájához, Memphis "történelem, hitelesség és lélek. Valami ösztönös, belsõ érzés alapján, amelyet egyaránt érzett Alejandro, Rodrigo és én, Memphis-re esett a választásunk. Különbözõ építészeti stílusokat lehet itt találni, a városszövet különbözõ rétegeit, és ez rengeteg lehetõséget kínált nekünk. A házakat nem úgy általában választottuk ki; azt akartuk, hogy a figurát - a társadalom mindegyik szintjén - a környezete is jellemezze, és Memphis-ben megtaláltuk, amit kerestünk. A 21 GRAMM címû film az emberi szenvedés és feltámadás gyökereit tapogatja a lélek mélyén - a jelenetek feszültsége annyira mélyreható - és ez a város ilyen."
A forgatás utolsó két hetében Albuquerque, New Mexico közelében dolgoztak. Egy egész hetet töltöttek egy Grants nevû, egyetlen szûk utcából álló városkában, egy olcsó kis motelben és környékén. Egy másik helyszín volt ezen a környéken a Zia Pueblo nevû, szederbokrokkal, cserjével benõtt, terméketlen füves terület, amelynek fenséges látványa valóságos meglepetés volt. Salerno megjegyzi, hogy a New Mexicói helyszínek "a sivatag dermedt merevségét idézték, ami óriási kontrasztot jelentett Memphis után, de a sztorinak ezen a pontján éppen erre volt szükség."
Ami az épületbelsõket illeti, a filmalkotók kutatómunka és hitelesség iránti elkötelezettsége azt jelentette, hogy ha egy jelenet egy irodában játszódott, és ott volt egy íróasztal, aminek a fiókjait ugyan egyszer sem húzzák ki a film folyamán, Broch és csapata mégis telerakta a fiókokat az iroda tulajdonosának foglakozására és személyiségére jellemzõ tárgyakkal. "Alejandro és köztem tökéletes bizalom mûködik. Ha egy figurának nincs háttér-története, akkor én magam teremtek neki ilyet." - mondja Broch. "Tudom, hogy az ú.n. 'módszer színészek' ugyanígy dolgoznak."
Broch számára minden jelenetben a látvány elemei, a bútorok, a kellékek "mind olyan kell, hogy legyen, hogy meglegyen az oka, amiért ott van. Ez az ok tulajdonképpen annak a személynek a valóságossága, aki majd ezt a helyszínt birtokba veszi. Alejandro, Rodrigo és én szorosan együttmûködünk. Én elkészítek egy bemutató vázlatot, és hárman együtt végigmegyünk az egész anyagon. Beszélünk a színekrõl. Beszélünk a hangulatokról és textúrákról. Itt három ember team-munkájáról van szó, akik végül egy átfogó szemlélet elfogadásával megegyeznek abban, hogy a végtermék milyen látványt nyújtson."
Prieto hozzáteszi: "Brigitte olyan színeket használt az egyes jeleneteknél, amelyekrõl elõzetesen beszéltünk. A vizuális élmény, a látvány változik, hogy mindig az adott sztori és az adott figurák érzelmi ívének feleljen meg - és ez segít a nézõnek eligazodni, hogy a történet egészében éppen hol is járunk. A három sztorit színben is megkülönböztetjük, a film struktúrájából adódóan. Finom utalások jelzik a nézõnek, hogy melyik sztoriról van szó; ez
Paul világa - egy hûvösebb kék-, ez most Jack világa - sárgás-vöröses -, és ez Cristina világa, valahol a kettõ között, vörös és arany színek, de Paul kék világával keverve."
"Az általunk használt különbözõ nyersfilmek különbözõ textúrát kölcsönöznek a figuráknak, attól függõen, hogy a történet adott pontján milyen érzelmi állapotban vannak." - mondja Inárritu.
Prieto ezt részletesen kifejti: "Amikor a dolgok egyre nehezebbé válnak a figuráink számára, akkor szemcsésebb filmet használunk. Amikor a dolgok tisztázódni látszanak, vagy jobbnak tûnnek, a film nem annyira szemcsés. A képkivágások és a kamera-mozgás is tükrözi ezt - amikor a dolgok egyensúlyban vannak a figurák körül, hagyományosabb képkivágásokat alkalmazunk."
De az átfogó vizuális benyomást bizonyos fokig egységessé is teszik egy olyan, elszíntelenedést-fakulást eredményezõ eljárással, amelyet a film negatívjának kidolgozása során alkalmaznak. "Én így nõttem fel, én így láttam a hazám színeit." - magyarázza Inárritu. "Rodrigo és én megvitattuk ezt, még mielõtt a forgatás elkezdõdött. Láttunk néhány fényképet, és azok is inspiráltak minket."
Minthogy errõl a megoldásról már a munka korai szakaszában döntöttek, jegyzi meg Broch, a team bizonyos módosításokat fogadott el, úgyhogy "a bordóink és liláink átmentek barnába, a vörösek pedig feketébe. Rodrigóval fantasztikus dolgozni, és magától értetõdõ, hogy fontosabb, hogy én igazítsam a munkámat az övéhez , hogy minden olyan legyen, amire neki van szüksége az általa elgondolt megvilágításhoz."
Marlene Stewart, a jelmeztervezõ hozzáteszi, hogy mivel a 21 GRAMM címû film "nagyon specifikus követelményeket támasztott a színek terén, a nyersfilm kidolgozásánál használt módszerek miatt, ez az én döntéseimet is meghatározta. A kidolgozás nagyon kontrasztos volt, így ajánlatos volt inkább a közép-árnyalatba esõ színeket használni - mintha fekete-fehér filmrõl lett volna szó."
Stewart megoldotta a sztoriban szereplõ figurák változó stílusát. A jelmezekrõl többnyire a drámai anyag és magának a filmnek a készítése során döntöttek, és elõre nem nagyon rögzítettek semmit. Stewart megjegyzi: "Ha az ember elõre kigondolt ötletekkel áll elõ, sokszor kerül kellemetlen helyzetbe. Meg kell vitatnod az elképzeléseidet a rendezõvel és a színészekkel - és a színekre vonatkozóan a látványtervezõvel és az operatõrrel is. Az alkotói folyamat során mindenkinek az ötleteit össze kell hozni, és ebbõl születik az alkotás."
"Alejandro hangsúlyozta, hogy a figuráknak olyan kinézetet kreáljunk, ami nem hengerli le a nézõt, nem kényszeríti a nézõt arra, hogy túl gyorsan vonjon le következtetéseket a figurákra vonatkozóan. Ez megkönnyíti azt, hogy a sztori mindenkihez egyformán szóljon."
Ahogy a figurák jellemének alakulása a drámai kifejlet egy-egy újabb állomásához érkezett, Stewartot rendszeresen felkérték, hogy a színészeknek újabb és újabb ruha-kollekciót mutasson be, amibõl választhatnak, hiszen a figurák jellemfejlõdésének megformálása során a színészek ízlése és elvárásai is változtak. Ez egy újabb elõnye volt a történet idõrendjében történõ forgatásnak, ami lehetõvé tette mind a színészek, mind a filmalkotók számára, hogy a dolgokat az elején kezdjék, és együtt fejlõdve nõjenek össze a szereppel, a történéssel. "Ez a film nagyon más volt nekem, mint az eddigiek." - vallja be Stewart. "Egy csomó dolog az utolsó percben jött össze; ott a helyszínen kellett alkotnom. A rendezõ és én mindig arra törekedtünk, hogy a színészek jól érezzék magukat, semmi ne okozzon kényelmetlenséget. Ez a módszer a 21 GRAMM címû film esetében nagyon jól mûködött, mert mindenkinek volt javaslata, és együtt dolgoztunk ki mindent."
Salerno így beszél: "Amikor forgatunk, Alejandro a színészekkel dolgozik, és egy csomó felvételt készítenek. Együtt eljutnak aztán addig a pontig, amikor Alejandro végre elérte, amit akar - õ addig nem nyugszik - és a stáb és a színészek addigra már többet tettek, mint normális körülmények között tennének. Ezek a színészek valamennyien dinamikusak voltak. Kitüntetésnek éreztem, hogy ott lehetek, és közelrõl figyelhetem õket a szerepformálás folyamata közben."
Prieto, aki mint a kamera kezelõje mindvégig jelen volt, végtelenül lebilincselõnek találta, ahogyan a színészek, mindenki a maga módján, megközelítették a szerepet. "Seant mindig érdekelte és mindig tudta is, hogy a kamerával éppen milyen mûveletet hajtunk végre. Neki nyugodt és teljes koncentrációra van szüksége ahhoz, hogy felépítse a figurát, no meg a pillanatra. Bámulatos ember - és nagyon nagyvonalú, mindenkivel nagyon bõkezû is."
Watts ezt mondja: "Naomi nagyon édes - és soha nem volt egyetlen panasza sem a kamerára. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de nem is látszik rajta, hogy dolgozik. Azzá a figurává válik, akit alakít - odalép a kamera elé, és abban a pillanatban már nem Naomi, hanem Cristina." Salerno hozzáfûzi: "Hihetetlen, hogy mire képes. Szívet tépõ volt ebben a filmben."
Ami Del Torót illeti, Prieto is visszhangozza Inárritu dicshimnuszait arról, ahogy a színész "megtalál és feltár olyan dolgokat is, amelyek le sincsenek írva. Del Toro nagyon érzékeny és finom. Életet lehel a figurákba, akiket alakít, a figurák saját életét teremti meg. Óriási érzés belenézni a szemébe. Megvilágítani a szemét, ez valami olyan feladat volt, amit mindig élveztem, és ha sikerült a szemébe belelopni azt a kis felvillanó csillogást, akkor a dolgok úgy sikerültek, hogy érezni lehetett a sugárzó hatást. Benicio tudja, hogy kell elérni ezt a sugárzást - hogy hogyan ellensúlyozza azt, amikor a kamera távolabb van tõle, de ha elég közel kerülsz hozzá, akkor olyan intenzitásnak vagy tanúja, amit messzirõl észre sem vennél..."
Már a munkák korai szakaszában is jelen volt a magát a forgatás alatti "megfigyelõ"-ként jellemzõ vágó. A 21 GRAMM címû film vágója Stephen Mirrione, aki a Traffic címû filmen végzett munkájáért Oscar-díjat kapott, és így nem csoda, hogy olyan jól ért ahhoz, hogy hogyan formálja az elbeszélés lenyûgözõ, ellenállhatatlan erejû sodrását egy olyan filmben, ahol Benicio Del Toro játssza az egyik fõszerepet. De, amint Mirrione rámutat: "A 21 GRAMM emocionális elbeszélés, amiben az a fõ hajtóerõ, ami a figurák legbelsõ énjében megy végbe - szenvedélyek és érzelmek -, és nem annyira egy cselekmény által irányított elbeszélésrõl van szó."
"Nekem meglehetõsen fekszik ez a fajta történetmesélés. Ez megadja nekem azt a szabadságot, hogy ne legyek a cselekmény rabja, így aztán arra összpontosíthatom a figyelmemet, hogy egy adott emóciót ragadjak meg egy jelenetben, vagy adott pillanatokat célozzak meg. A figurák fejével próbálok meg gondolkodni. Ez teszi a dolgot érdekessé nekem, mint vágónak. Valóban figyelem a napi munkát a forgatáson, és gondoskodom róla, hogy bizonyos dolgokat ne felejtsek el. Alejandro a film egyetlen pillanatát sem engedi kárba veszni; folyamatosan tájékoztatott, hogy éppen mi a célja, éppen mire keresi a megoldást. Alejandro a munka minden részére kifejti a hatását. A jeleneteket az összes elképzelhetõ beállításban felvették, úgyhogy számtalan változat közül válogathattunk. Én abból vettem az ötleteimet, amit a színészek tettek és amit a kamera mûvelt - Rodrigo szintén nagyon rányomja a bélyegét a munkájára."
Mirrione megjegyzi: "A kihívás, amit egy ilyen filmnek a vágása jelent, az az, hogy ezt mindenki figyelemmel kíséri és kezdetben mindenkinek más és más a reakciója. De itt nem kell nekik tudni, vagy elõre várni, hogy ez vagy az fog történni, mert ez a film visz magával. Mindenkire egy kicsit más hatást fog tenni. A 21 GRAMM címû filmet úgy érzi, úgy érzékeli
az ember, ahogy éppen történnek benne a dolgok. Aztán, a végén, amikor befejezõdött, akkor mindenki ugyanazt az általános nagy érzelmi hatást érzi - szíven üti az embert."
Prieto ezt mondja: "A 21 GRAMM az a fajta film, amirõl napokkal azután kezdesz el tûnõdni, hogy láttad. Olyan témákról szól, amelyekrõl mindannyian eltöprengünk, és ez a film nagyon közvetlenül és közelrõl beszél ezekrõl a témákról."
"A 21 GRAMM címû film arról szól, hogy hogyan találunk rá a reményre, a megbocsátásra és a megváltásra." - állítja Del Toro.
"Mindenki - minden kultúrában - megtapasztalja ezeket az elemi emberi érzelmeket és dilemmákat." - jegyzi meg Stewart. "Ez a kulcs ehhez a filmhez."
Broch hozzáteszi: "Mi valamennyien a szívünket is beleadtuk a 21 GRAMM címû film megalkotásába. Tudtuk, hogy valami különlegeset alkotunk."
Watts ezt mondja: "A 21 GRAMM címû film oda visz, ahol a remény van. És még a legnagyobb megpróbáltatást jelentõ körülmények között is van remény."
"time is not money"
