információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az Aileen Wuornos élettörténete alapján készült dráma egy tavaly Floridában kivégzett prostituált igaz története. Wuornos hat gyilkosságot ismert be a bíróság elõtt, többek között egy rendõr megölését is. Bûnösségét ugyanakkor mindvégig tagadta: önvédelemre hivatkozott, tetteit kuncsaftjai erõszakosságával magyarázta. Aileen Wuornos szerepében Charlize Theront láthatjuk.
Patty Jenkins elsõfilmes író-rendezõ a bulvársajtó által egyszerûen szörnyetegként megbélyegzett sorozatgyilkos történetét sajátos fénytörésben láttatja. Igyekszik a valósághoz hûen beszámolni az Egyesült Államok elsõ nõi sorozatgyilkosának tetteirõl, de a bulvársajtó felszínes megközelítésével szemben mélyre hatol: a film ilyenformán két kallódó ember szinte valószerûtlen szerelmi történetét meséli el.
Az öngyilkosság szélén álló Wuornos egy floridai bárban találkozik Selby Wall-lal, leendõ szerelmével. Wallt, akit Christina Ricci alakít, a szülõk korábban nagynénikéjéhez küldték, hogy ott "gyógyuljon ki" homoszexualitásából. Wuornos és Selby között nagyon gyorsan szerelem szövõdik. Wournos szinte beteges kötõdéssel ragaszkodik választottjához, és bár képtelen törvényes munkát találni, mindent elkövet, hogy kapcsolatukat fenntartsa: továbbra is prostituáltként dolgozik. Amikor egyik vendégével elfajulnak a dolgok, önvédelembõl lelövi a férfit, s ezzel gyilkosságok tragikus sorozata veszi kezdetét.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján elkövetett gyilkosságok eredeti helyszínein forgatott film plasztikusságával, sötét tónusaival és ellentmondásos antihõsével kilóg napjaink tucatprodukciói közül. A hollywoodi veterán Bruce Dern-t is felvonultató filmdráma egyszerre társadalomkritika, roadmovie és - talán mind közül leginkább - szerelmi történet. A rém valódi meglepetés: Charlize Theron egész eddigi pályájának legérdekesebb pillanata, ugyanakkor egy ígéretes filmkészítõi karrier elsõ állomása.
FINOM VÁLTOZTATÁSOK, TELJES ÁTALAKULÁS
"Charlize, Patty és Toni G. sminkmester mindent elkövettek, mégsem hiszem, hogy bármelyikünk is számított volna ekkora átalakulásra - emlékszik vissza Clark Peterson producer. - A változtatások külön-külön rendkívül finomak, az átalakulás mégis egészen elképesztõ, sokak döbbenetére."
Theron Aileen Wuornosszá alakulása magát Petersont is összezavarta. Egy próbafelvétel alkalmával mintha maga Wuornos sétált volna be a mûterembe: nemcsak a frizurája és a kontaktlencséje miatt látszott erõteljesnek az átalakulása, a színésznõ tartása, beszéde, testbeszéde is teljesen megváltozott.
Theron így emlékszik a filmtervvel és a szereppel való elsõ találkozására: "Épp Az olasz melón dolgoztam, amikor az ügynököm unszolására elolvastam a forgatókönyvet. Forgatás közben amúgy soha nem olvasok új terveket. Aztán találkoztam Pattyvel is, aki szokatlanul lelkesnek és elhivatottnak tûnt."
A korábban hazájában modellként feltûnt, majd az Egyesült Államokban balerinaként dolgozó sztárnak újdonsült szerepéhez nagyjából tizenöt kilónyi túlsúlyt kellett felszednie. Fizikai átalakulásában aztán a kivételes tehetségû Toni G. sminkmester volt még a segítségére. Toni G. az Oscar-díjas Rick Baker ajánlására került a produkcióba, aki a Grincs és A majmok bolygója címû filmekben végzett közös munkájuk során már meggyõzõdhetett kollégája képességeirõl.
A sminkest rögtön megragadta a fõszereplõ és a rendezõnõ élénk és kreatív összhangja: "Úgy tûnt, mindkettejüknek szívügye ez a film, ami nem feltétlenül elterjedt felállás a filmiparban." Munkáját a megszemélyesítendõ valós karakterrõl és a Theronról készített felvételek összehasonlításával kezdte, és hamar eldöntötte, hogy a legfontosabb a megfelelõ protézisek kialakítása.
Art Sakamotót kérte fel közremûködõnek Theron fogazatának átalakításához, akivel két szettet készítettek: egyet a közeli, egyet a távoli felvételekhez.
Új fogsorával Theronnak szinte újra kellett tanulnia beszélni, artikulációja ugyanúgy megváltozott, mintha mûfogsort vagy fogszabályzót kapott volna. De ez egyáltalán nem zavarta a színésznõt, a próbákon is protézisekkel és sminkkel vett részt, s akár tizenhat órát is szemrebbenés nélkül végigcsinált ezekkel a kiegészítõkkel.
A sminkmester munkáját és tehetségét dicséri, hogy a fogpótlásokon kívül semmilyen más arcprotézist nem használtak, kizárólag gondosan felvitt festékrétegekkel érték el a kívánt hatást. Leginkább a szemek környékére koncentráltak, a szereplõ fáradtságát hangsúlyozva. Mindvégig a természetesség látszatát õrizendõ, Theron selymes bõrére vastag alapozót vittek fel, aztán további leheletnyi rétegeket rögzítettek festékszóró segítségével. Másfél-kétórányi munkával rajzolták meg a szeplõket, a bõr hibáit, a napsugarak okozta károsodás nyomait, míg Theron kezét, arcát, nyakát mindenhol festék nem borította. A teljes smink kitalálásához, kialakításához végül mindössze pár hétre volt szükség: ennyi telt el az elsõ tesztek és a forgatás megkezdése között.
Toni G. sminkmester a jó smink elkészítését csapatmunkának tartja: "Steve Bernstein operatõr világítási konstrukciói nélkül soha nem kelt volna életre az általunk megálmodott maszk. Steve tényleg szinte újraalkotja az emberi arcot, annak minden vonását a világítás segítségével. Az õ közremûködése, a rendezõ határozott koncepciója és Charlize bámulatos, teljesen egyedi és kiszámíthatatlan alakítása nélkül a smink, amit megalkottunk pusztán élettelen mûalkotásként, dekorációként funkcionálna. Õk mindnyájan újabb és újabb részletekkel, rétegekkel gazdagították a munkámat. Különösen Charlize. Még soha nem láttam színészt így egybeolvadni a szerepével, a hátamon is felállt a szõr."
Mark Damon producer is kivételesnek tartja Theron átlényegülését, csak Robert DeNirónak a Dühöngõ bikában és Daniel Day-Lewisnak A bal lábamban nyújtott alakításához mérhetõ teljesítményként értékeli a fiatal színésznõ alakítását: "Sok színészt tudnánk mondani, aki könnyedén és örömmel változtat fizikai tulajdonságain, lead vagy felszed pár kilót. De végsõ soron mindig az alakítás az, ami megmarad az emlékezetünkben, nem a fizikai átalakulás."
Theron maga végtelenül egyszerû választ ad, amikor az esetleges elvárásoktól való félelmérõl kérdezik: "Ezen nem sokat gondolkodtam, egyszerûen örültem, hogy ekkora lehetõséget kapok az élettõl a fejlõdésre. Ez a szerep volt az eddigi legnagyobb kihívás pályám során, de egyben a legnagyobb ajándék is."
MEGTÖRTÉNT ESET ALAPJÁN
Ugyan a 2002-ben kivégzett Aileen Wuornos története közismert az Egyesült Államokban, a legtöbb érintett szereplõ mégis neve megváltoztatását kérte. Az alkotók is hozzányúltak itt-ott az eredeti történethez: karaktereket olvasztottak egybe vagy találtak ki a drámai hatás kedvéért. Mégis mindvégig felelõséggel és a lehetséges maximális hûséggel közelítettek az alapanyaghoz.
Theron maga is kezdettõl fogva érezte felelõssége súlyát a karakter megformálásakor, különösen, hogy egy valós, valaha élt személyt kellett életre keltenie: "Legelõször teljesen beijedtem! Nincs ennél nagyobb felelõsség, mint mikor egy valódi, hús-vér embert kell életre keltenem, olyasvalakit, akivel még találkoztam is, és aki ráadásul már nincs közöttünk. Wuornos volt a legoptimistább ember, akivel valaha összehozott a sors, tele reménységgel, mindig arra várt, hogy kisüssön a felhõk közül a nap, és soha nem követelt semmilyen együttérzést. Hatalmas teher volt a számomra, hogy tisztességgel, õszintén tolmácsoljam a vele kapcsolatos tapasztalataimat az emberek felé. Egy héttel a forgatás elõtt már kezdtem is rendesen bepánikolni. Imádkoztam, hogy sikerüljön ennek az asszonynak a bõrébe bújnom, minden szándékoltság és mûviség nélkül. Rendkívüli zaklatottság vett rajtam erõt, állandóan hajnali háromkor hívogattam szegény Pattyt. De aztán rájöttem, hogy kis szerencsével az általam megformált figura elkezdi a maga önálló, természetes életét élni."
Patty Jenkins rendezõ is kezdettõl érezte a film érzékeny témájából eredõ felelõssége súlyát: "Olyan filmek által inspirálva, mint a Hidegvérrel, A hóhér dala, a Sivár vidék, bizonyos mértékig szenvtelenül próbáltam szemlélni egy gyilkos zavarbaejtõ és ellentmondásos karakterét. És ezzel a szenvtelenséggel igyekeztem eljutni egyfajta empátiáig. Nem akartam kisebbíteni a jelentõségét annak, hogy Wuornos igenis szörnyû dolgokat tett és tudatában is volt tette következményeinek. Eszem ágában sem volt egy sorozatgyilkost dicsõítõ filmet készíteni. Próbáltam, amennyire lehet megközelíteni a sokrétû igazságot és egy olyan ember történetét elmesélni, aki lettlégyen maga is áldozat, ártatlan embereket foszt meg az életüktõl, illetve tesz tönkre. Ezt az ambivalenciát igyekeztem felelõsen megragadni."
Theron - aki csak 1994-ben költözött Amerikába, s így a film készítése elõtt nem sokat tudott Wuornos történetérõl - maga is hasonlóan emlékszik vissza: "Egyszerûen, õszintén akartunk elbeszélni egy történetet, fel sem merült, hogy sajnálatot ébresszünk egy sorozatgyilkos iránt. Tudtuk mindazonáltal, hogy az igazat elmesélve, közelrõl szemlélve a dolgokat, mi magunk és a nézõ is eljut az empátiáig."
ANYAGGYÛJTÉS
Wuornos tizenkét évet töltött a siralomházban, ahol nap mint nap levelet írt gyermekkori legjobb barátjának, akivel letartóztatatása után ismét felvette a kapcsolatot. Sõt a kivégzése elõtti végsõ órákban is ezt a személyt választotta, hogy megossza vele utolsó perceit.
A siralomházban töltött évek alatt Jenkins mindkét nõvel összebarátkozott. Elnyerve bizalmukat, meggyõzte õket õszinteségérõl és szándékainak tisztességes voltáról. Azok ketten aztán nemcsak mindennapi életükbe engedtek betekintést, hanem a kivégzés elõtti estén személyes levelezésük többkötetnyi anyagát is hozzáférhetõvé tették a filmkészítõk számára. Így vált lehetõvé, hogy Jenkins és a felkészülés során Theron is elmerüljön kettejük párbeszédében.
"Életének utolsó éveiben, kivégzéséhez közeledve Aileen szenvedélyes levélíróvá lett és hosszabbnál hosszabb leveleket töltött meg visszaemlékezéseivel. Ezeknek egy része gyermekkori emlékek szívettépõ felidézése - nem kis részüket fel is használtuk a filmet kísérõ narrációban. Egészen elképesztett, milyen távolságtartóan, szenvtelenül volt képes ezekrõl a rémségekrõl beszélni, mintha nem is vele, hanem valamilyen idegennel történtek volna meg" - emlékszik vissza Jenkins.
A levelezésben való elmélyedés Theront Wuornos beszédfordulatainak, szava járásának, egész kifejezésmódjának megismerésében is segítette. Az így leszûrt tapasztalatokat aztán a forgatókönyvbe beolvasztották. "Megvoltak a maga állandóan visszatérõ szófordulatai, hajlamos volt felcserélni a szavakat bizonyos kifejezésekben. Ezeket aztán én is mind-mind átvettem" - modja Theron.
Voltak egész jelenetek, amelyeket a levelek alapján aztán teljesen megváltoztattak, lévén a levélben szereplõ leírásuk sokkal drámaibbnak, hatásosabbnak bizonyult, mint az eredeti forgatókönyv. A legjellegzetesebb ilyen változtatás a buszmegállós jelenetre vonatkozott, amelynek átírásakor gyakorlatilag egy az egyben a levelekben talált leírásra támaszkodtak az alkotók, ily módon létrehozva a film egyik legmegrázóbb jelenetét.
"Tudtuk, hogy Aileen a végén hazaküldte Selbyt - emlékszik Theron -, a levelekbõl tudtuk meg azt is, hogyan történt ez az egész. Szakításuk hiteles elbeszélése is része volt a felelõsségnek, amit ezzel a vállalkozással magunkra vettünk."
Jó pár jelenetet (mint például Wuornos elfogásának jelenetét a Last Resort bárban, vagy az õrizetben, cellában töltött óráit feldolgozó részleteket) eredeti helyszíneken sikerült rögzítenie az alkotóknak, pontosan azokon a helyeken, ahol a valóságban is megtörténtek. Jenkins, aki rendezõi tanulmányai elõtt képzõmûvésznek készült, komoly hangsúlyt fektetett a megfelelõ miliõ kialakítására: "Komolyan tartottam attól, nehogy a megszokott, negédes Floridát mutassuk meg a filmben, rengeteget dolgoztunk Ed McEvoy látványtervezõvel, hogy eltaláljuk a megfelelõ hangulatot, valódi, életszerû helyszíneken dolgozhassunk, megõrizve azok eredeti mivoltát."
SZERELMI TÖRTÉNET
"A rém egy olyan ember élettörténete, aki folyamatosan a szerelmet keresi és iszonyatosan erõs benne a vágy a szeretetre - mondja Theron. - Így a film nem pusztán egy sorozatgyilkos meséje, legalább annyira szerelmi történet is."
Mark Damon producer ugyanígy vélekedik: "A rém alapvetõen szerelmi történet. Aileen képtelen lett volna túlélni annyi éven át, ha nem találkozik Selbyvel. Egész életében kihasználták és gyötörték, s ezzel örökre bizalmatlanságra kárhoztatták. Kapcsolatuk leszbikus vonulata nagyjából mellékes, Aileen soha semmi másra nem vágyott, mint szeretetre, egész életében ez adott neki erõt."
Hogy A rém szerelmi szála végig hiteles maradjon, kulcsfontosságúnak bizonyult a megfelelõ színész megtalálása Selby szerepére. Christina Riccire esett a választás, Hollywood egyik legkiválóbb és legtöbbet foglalkoztatott ifjú színésznõjére. "Nagyon vonzottak a történet finom árnyalatai. Minden karaktert, akit megformálok, óhatatlanul megkedvelek. Ebben az esetben különösen vonzó volt a lehetõség, hogy egy olyan személyiséghez kerüljek közel, akivel szemben amúgy semmilyen rokonszenvet nem éreznék. Aileen karaktere egy jellegzetes társadalmi viselkedéstípusra hívja fel a figyelmet, nevezetesen arra a magatartásra, amit azokkal szemben tanusítunk, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a figyelmünkre és a segítségünkre. Általában õk azok, akiknek azonnal hátat fordítunk. Nagyjából ezek voltak azok a szempontok, amelyek alapján elfogadtam a szerepajánlatot" - emlékszik Ricci.
Míg Theron sokat meríthetett a forgatást megelõzõ anyaggyûjtésbõl és fizikai átalakulása is komoly kapaszkodót nyújtott számára, addig Ricci lehetõségei jóval behatároltabbnak bizonyultak. Teljesen más színészi kihívásokkal kellett tehát szembenéznie. "Bizonyos értelemben Christina szerepe még nehezebb. Számos jelenetben csak jelen van, nagyon korlátozott az eszköztára, mivel legtöbbször Charlize viszi a prímet. De képes ezekben a jelenetekben is ugyanolyan erõteljes alakítást nyújtani. Számtalanszor csak reakcióiban nyilvánulhat meg, ilyenkor kizárólag a szemeit használja, néz és figyel, mégis nem lehet nem tudomásul venni a teljesítményét. Mindez világosan mutatja, valódi, nagy színésznõvel van dolgunk" - állítja Peterson.
Damon a két színésznõ közötti kapcsolatra hívja fel a figyelmet: "Christina az egyik legjobb fiatal színésznõ ma Hollywoodban. Ketten Charlize-zal szinte lángra lobbantják a vásznat, azonnal érzékelhetõ valamilyen izgalom, különös rezgés kettejük között."
Theron maga is szuperlatívuszokban beszél Riccirõl: "Nélküle soha nem sikerült volna az alakításom. Christina egyszerûen a legbátrabb színész, akivel valaha dolgoztam."
Wuornos barátjának és bizalmasának szerepében a hollywoodi legendát, Bruce Dernt láthatjuk. "Óriási szerencse és megtiszteltetés volt megnyerni õt a film számára. Bruce egész életében filmekben játszott, nem is akármilyenekben: mindig izgalmas, autentikus produkciókat választott, olyanokat, amelyek nem követnek semmilyen bevett formulát vagy klisét" - állítja Theron.
Dern megjelenésével számos klasszikus amerikai film hangulatát is magával hozza, ráadásul olyan filmkészítõk alkotásait, akik komoly hatással voltak Jenkinsre, a film író-rendezõjére. "Elia Kazan és Hal Ashby a legkedvesebb rendezõim közé tartoznak, Bruce mindkettõjükkel dolgozott pályája során" - állítja Jenkins, aki a hetvenes évek nagy amerikai filmes reneszánszának számos darabjára hivatkozott már korábban, mint a filmje stílusát nagyban befolyásoló tényezõre.
Dern erõteljes jelenléte a filmben más okból is fontosnak bizonyult: "A média által kialakított képpel ellentétben Aileen egyáltalán nem volt férfigyûlölõ. Egyszerûen nem így élte az életét. A Last Resortban az összes férfi törzsvendég ismerte és szerette õt. Voltak barátai szép számmal, a legtöbbjük férfi. Thomasszal való kapcsolatának bemutatása elengedhetetlen, hogy megértsük és elfogadjuk személyiségének ezt az oldalát is" - állítja Theron.
"Tudom, ez amolyan nyálas hollywoodi dumának hangzik, de tényleg teljesen komolyan gondolom: egyszerûen csodálom ezeket a színészeket - magyarázza Jenkins. - Így van, komolyan. Képesek hazavinni, az életük részévé tenni, a mindennapi létükbe beolvasztani a szerepüket, aztán visszajönni, és már a saját életükként megosztani azt másokkal. Mindebbe kis híján belerokkannak, a lelküket kiteszik, szívükkel, vérükkel játszanak, miközben így tesznek. Egyszerûen lélegzetelállító, mire nem képesek. Ez nem amolyan jókedélyû affektálás, tevés-vevés, hanem valódi élet. Elképesztõ traumákat élnek meg a szerepükön keresztül, és mindez a tapasztalat végül ott látható a filmben. Szó szerint kiszakítják és nekünk adják lelkük egy darabját."
HIÚSÁG NÉLKÜL
A fõszerep elfogadása után Theron úgy dönött, egy másik, nem kevésbé fontos poszton is igyekszik helytállni és a filmmel kapcsolatos produceri teendõk intézésébõl is kiveszi a részét: "Már négy év eltelt, mióta megalakítottam saját gyártó cégemet [a Denver & Delilah Theron házikedvencei, két kokkerspániel után kapta a nevét], ami ezidáig elsõsorban tervek kidolgozásával foglalkozott. Elérkezettnek tûnt az idõ, hogy belefogjunk magába a gyártásba is, így hát úgy döntöttem, A rém lesz az elsõ film, amihez a nevünket adjuk. Reméltem, hogy komoly lehetõségem lesz végre a producerkedés terén is sokat tanulni."
Theron minden tekintetben odaadó és akkurátus producernek bizonyult, a film készítésének minden fázisában komoly szerepet vállalt, az elõkészítéstõl az utómunkálatokig.
"Manapság, ha azt halljuk, egy sztár produceri teendõket is ellát a filmjében, tudható, hogy gyakran egyszerû hiúság húzódik a háttérben - mondja Clark Peterson producer -, de Charlize szerencsére semmilyen tekintetben nem felelt meg ennek a sztereotípiának. Az elejétõl a végéig végigrobotolta a munkálatokat, fáradhatatlanul küzdött. Számtalan anekdota szól kimeríthetetlen erõforrásairól, mindnyájan emlékszünk, hogy képes volt éjszaka Kaliforniából Floridába repülni, hajnali hétkor részt venni egy technikai terepszemlén, mindenféle helyszíneket végignézni, aztán a nap végén még egy háromórás sminkpróbán is átesni."
"Nem fogadtam volna el a produceri kreditet, ha nem tudom elvégezni a vele járó munkát" - mondja Theron, aki a fizetését befektetésként visszaforgatta a filmbe, hogy a költségeket ezzel is csökkentse.
"Charlize minden vágya volt, hogy elsõ produceri munkája értékes film legyen. Hihetetlen sok idõt szánt minden apró részletre a filmmel kapcsolatban, a forgatókönyvtõl az anyaggyûjtésen át a vágásig, a hangfelvételektõl a végsõ keverésig. Maximálisan háttérbe szorítva az egóját, teljesen õszintén és egyenesen viselkedett mindvégig" - emlékszik Damon.
Theron szintén csak jó emlékeket õriz munkatársaival, a teljes stábbal és rendezõjével kapcsolatban: "Patty mindvégig pontosan tudta, mit akar. Könnyeden és teljes nyugalommal irányította a munkálatokat. Rendkívül nehéz elsõ hetünk volt, de az õ türelme és kitartása mindenkit átsegített a kezdeti akadályokon. Producerként kifejezetten kellemes, szinészként egyenesen mennyei partnernek bizonyult."
Peterson is csak a legszebb emlékeket õrzi a forgatásról: "Sok elsõfilmes rendezõvel dolgoztam már, de Jenkins annyira tisztán látja maga elõtt, hogy mit akar és ezt olyan könnyeden képes munkatársaival is kommunikálni, hogy senkiben nem hagy kétségeket."
Bár meglehetõsen kevés, mindössze 29 forgatási nap állt a filmkészítõk rendelkezésére, ráadásul a szinte elviselhetlen floridai nyár kellõs közepén, a forgatócsoport odaadása nagyobb talán nem is lehetett volna.
"Patty valahogy mindig képes élvezetessé tenni a munkát a többiek számára is. Általában tudja, mit akar, de ha éppen nincs is hajszálpontosan tisztában vele, akkor sem fél az aggályait megosztani másokkal. Meglehetõs bölcsességgel hamar felismerte, hogy legjobb, ha a lehetõ legjobb szakemberekkel veszi körbe magát. A hangmérnökünk például a Pearl Harbor - Égi háborúért kapott Oscar-jelölést. Az operatõr számos nagy stúdiófilmet készített már, és a Szeress Mexikóban is az õ nevéhez fûzõdik. Steve Perry engedélyezte, hogy használjuk a zenéjét, és maga is aktívan közremûködött. Szóval elképesztõ tehetségek dolgoztak feltétlen odaadással ezen a kis filmen, és mindez Patty és Charlize egyenességének, õszinteségének és nyíltságának köszönhetõ" - emlékszik vissza Peterson.
Jenkins idilli elsõfilmes tapasztalatára visszaemlékezve megjegyzi: "Arra is gondoltam, talán soha többet nem fogok így dolgozni. Ha ilyen kis pénzbõl, ilyen szerény körülmények között dolgozunk, az emberek rendkívül tiszta motivációkkal, szerelembõl csatlakoznak a produkcióhoz. Minek tagadjam, számomra minden lehetséges szempontból megindító volt ezen a filmen munkálkodni."
"time is not money"
