információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Rémy (Rémy Girard), az ötvenes évei elején járó, elvált férfi kórházba kerül. Volt felesége, Louise (Dorothée Berryman), arra kéri a jelenleg Londonban élõ fiukat, Sébastient (Stéphane Rousseau), hogy jöjjön haza haldokló apját meglátogatni. Sébastien húzódozik, hisz hosszú évek óta nem volt az apjával kapcsolata: nem volt mondanivalójuk egymás számára. Végül mégis enged a kérésnek, és Montrealba repül, hogy segítsen az anyjának, és apja támasza legyen a nehéz helyzetben.
Amint megérkezik, Sébastien minden követ megmozgat, minden összeköttetését mozgósítja, és minden lehetséges módszert bevet annak érdekében, hogy könnyítsen a Rémy-re váró szenvedéseken. Még az apja életében egykor oly fontos vidám bandát is összehívja: rokonok, barátok, egykori szeretõk jönnek össze Rémy betegágya körül. Vajon mi lett belõlük mára, ebben a barbárok uralta korban? Megvan-e még bennük a tekintélynek fittyet hányó tiszteletlenség, a barátság, és az egykori féktelen vadság? Ott van-e még álmaikban a humor, az élvezetek hajhászása és a vágyakozás?
A Barbárok a kapuk elõtt címû keserédes filmben a számos díjat nyert kanadai fenegyerek, Denys Arcand az 1987-ben rendezett, hazánkban a kilencvenes évek elején bemutatott, Az Amerikai birodalom bukása címû alkotásának csodálatosan különleges, szellemes és cinikus, egyedi figurákból álló szereplõgárdáját vonultatja fel ismét.
A Barbárok a kapuk elõtt képes a halált is ünnepként, víg mulatságként a nézõ elé tárni. A film izgalmasan egyéni, bölcs szemlélettel vall életrõl és halálról, miközben markáns véleményt formál korunkról is. Nem csoda, hogy az idei Oscar-gálán a Legjobb Eredeti Forgatókönyv-díjra jelölték, megnyerte a Legjobb Külföldi Filmnek járó Oscar-díjat, a 2003-as Cannes-i Fesztiválon a Legjobb Forgatókönynek járó elismerést, Marie-Josée Croze pedig a Legjobb Nõi Fõszereplõnek járó díjat.
"time is not money"
