információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Mi történik, ha valóra válik az ember legnagyobb álma, és az egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte? Ezzel a kérdéssel szembesít ez az elbûvölõ romantikus vígjáték, amit Gary Winick, a Mostohám a zsánerem rendezõje tálal nekünk Jennifer Garner és Mark Ruffalo fõszereplésével.
A legtöbb ember úgy érzi, mintha csak tegnap lett volna tinédzser - Jenna Rinks tényleg tegnap volt.
A történet
1987-et írunk, Jenna 13 éves lány, aki épp kezd tinibõl nõvé érni. A probléma az, hogy nem tud olyan gyorsan felnõni, amennyire szeretne. Különc szüleivel él együtt, akiktõl a falra mászik, a menõ srácok keresztülnéznek rajta a suliban, különösen az az egy, akibe halálosan bele van esve. Eddig boldogan töltötte minden idejét legjobb barátjával és szomszédjával, Matt-tel, de már sokkal inkább szeretne a suli legmenõbb társaságához tartozni, semmint hogy örökké Matt-tel legyen, ezért 13. szülinapján bulit rendez, ahova meghívja a suli trendi arcait. Csakhogy a buli nagyon rosszul sül el számára. Jennát egy játék kedvéért bezárják a vécébe, majd mindenki megfeledkezik róla, ezért az egész éjszakát bezárva tölti, miközben odakint mindenki remekül mulat. Porig alázva, megszégyenülten, egyedül kuksolva a vécén, komoly fogadalmat tesz: ha most egy csapásra felnõtt lehetne, olyan élete lenne, amilyet mindig is szeretett volna.
Csodával határos módon vágya valóra válik.
Másnap, amikor felébred, 2004-et írunk, és Jenna 30 éves. Mi több, elképesztõen sikeres nõ (Jennifer Garner), egy divatmagazin vezetõje és van egy csodálatos lakása a Fifth Avenue legmenõbb részén. Álma valóra vált: nem a kamaszkor nehézségeivel és komplexusaival küzdõ kislány többé, hanem népszerû és sikeres felnõtt nõ, aki maga irányítja az életét.
Csakhogy van egy apró probléma: halvány fogalma sincs, hogy mit csinált a közbeesõ években, és hogy érte el mindazt, ami a jelenlegi élete.
Új élete kezdetben megrémíti, de aztán egyre inkább elvarázsolja, és boldogan élvezi ki elõnyeit. Aztán egyszer csak ráébred, ha valami nagyon is hiányzik ebbõl a tökéletes életbõl - mégpedig Matt (Mark Ruffalo). Felkutatja a fiút, és amikor a nyomára bukkan, döbbenten tapasztalja, hogy õk ketten nem barátok többé, egyáltalán nem tudnak semmit egymás életérõl, és Matt ráadásul épp nõsülni készül.
Jennának rá kell jönnie, hogy Matt nélkül nem is olyan vonzó a felnõttség, és hogy nélküle nincs értelme annak a sok jónak, ami hirtelen az ölébe pottyant. Elhatározza, hogy ad még egy esélyt elsõ szerelmének.
Most az a legnagyobb vágya, hogy ne legyen túl késõ.
A második lehetõség
Gina Matthews producer azonnal lecsapott a HIRTELEN 30 forgatókönyvére, amikor a kezébe adta Josh Goldsmith és Cathy Yuspa forgatókönyvíró, akiknek már cége korábbi nagy sikere, a Mi kell a nõnek? forgatókönyvét is köszönhette. "Josh és Cathy mindig nagyon erõs vígjátéki témákkal rukkolnak elõ. Minden alkalommal, amikor leülök velük, tudom, hogy amit majd elõadnak, az frenetikus és szórakoztató lesz, a közönség imádni fogja.
Ennek a filmnek az a lényegi gondolata, hogy milyen nehéz meghoznunk életünk nagy döntéseit, és hogy milyen könnyû letérni a helyes útról - folytatja Matthews. - Egy nap az ember felébred, körülnéz, és azt kérdezi magától, vajon boldog vagyok így? Ez a történet mindent elmond a vágyak beteljesülésérõl és a második lehetõségrõl."
Donna Arkoff és Susan Arnold, akik olyan emlékezetes filmek producerei voltak korábban, mint az Amerika kedvencei és az Otthon, véres otthon, azonnal szívükbe zárták Jenna Rink figuráját, amikor megismerkedtek a forgatókönyv egy korai verziójával.
"Jenna olyan figura, akihez mindenki tud viszonyulni: egy zavarodott fiatal lány a felnõttkor küszöbén - meséli Arkoff. - 13 évesnek lenni nagyon nehéz idõszak, mert valami kezdetén vagy. Nem vagy még nõ, de többé már gyerek sem."
Ahogy Matthews, Arkoff és Arnold is ugyanúgy magáénak érezte a film fõ mondanivalóját. "Szeretjük azokat a vígjátékokat, amiknek van valami üzenete, és ennek a történetnek az a végsõ üzenete, hogy légy hû önmagadhoz" - jelenti ki Arnold. "Nagyszerû érzés megnevettetni az embereket, és közben adni nekik valamit, amit el tudnak gondolkodni egy kicsit" - teszi hozzá Arkoff.
Arkoff és Arnold mindig vonzódtak a különleges és összetett nõi karakterekhez, dolgoztak korábban Julia Robertsszel (Amerika kedvencei) és Sandra Bullockkal (Mint a hurrikán) is, akik hasonlóan erõteljes nõi jellemeket formáltak meg. Jenna története azért is keltette fel érdeklõdésüket, mert ismét egy különleges színésznõt kívánt, akiben együtt van az érzékenység, a humor és a bátorság, hogy életre kelthesse ezt a karaktert. Ezt a ritka kombinációt Jennifer Garnerben találták meg, az "Alias" címû sorozat díjnyertes sztárjában.
"Abban a pillanatban, ahogy beszélgetni kezdtünk, láttuk, hogy Jennifer tökéletes lesz erre a szerepre, nagyon szórakoztató ember és nyitott a világra" - meséli Arnold.
"Isteni szerencse volt, hogy találtunk valakit, aki egyszerre humoros, okos és minden megvan benne, az ártatlanság és a játékosság is, ami Jenna Rink szerepéhez szükséges" - teszi hozzá Arkoff.
Garner nagyon boldog volt, hogy eljátszhatja ezt a szerepet. "Annyi minden volt Jenna sztorijában, ami magával ragadott - meséli. - Izgalmas volt belegondolni, hogy milyen lehet megint 13 évesen: naivnak és gyerekesnek lenni, és másra sem vágyni, mint hogy elfogadjanak a többiek. De a forgatókönyvben talán mégis az a legkedvesebb, hogy Jenna kap egy második lehetõséget, nem csak az igaz szerelem megtalálásában és megtartásában, hanem a szülõkhöz való viszonyában is, lehetõséget kap, hogy megváltoztassa az életét."
Miután Garnert megtalálták, a producerek a következõ lépésben olyan rendezõ után kutattak, aki bátran és frissen tud viszonyulni az anyaghoz. A függetlenfilmes Gary Winickre esett a választásuk, akinek Mostohám a zsánerem címû filmje nyerte a 2002-es Sundance Fesztivál rendezõi díját. "Nagyon sok ajánlatot kaptam vígjátékokra a díj után, de én a HIRTELEN 30-at választottam, mert ez volt a legfajsúlyosabb közöttük - vallja be Winick. - Arról szól, hogy ha az ember mindent megkap, amire vágyott, rájön, még nem lesz feltétlen boldog. Szüksége van hát még egy lehetõségre, hogy a megfelelõ döntéseket hozza meg."
A történet másik aspektusa, ami nagyon vonzotta a rendezõt, hogy milyen bonyolultak és tökéletlenek a szereplõk. "Ahogy kezdjük érteni, min mennek keresztül a szereplõk, egyre jobban megismerjük õket, és nem csak õket, talán magunkat is... Nem akarok én itt mûvészkedni. Ez szórakoztatás, de van benne valami, ami nagyon is szól valamirõl."
Winick számára, amellett, hogy nagyon tetszett neki a forgatókönyv, a Garnerrel való közös munka lehetõsége is felettébb vonzó volt. "Jennifer személye volt az egyik ok, amiért meg akartam rendezni ezt a filmet. Érzékeny ember és erõs személyiség, ezért maximálisan képes arra, hogy végigvigyen minket Jenna Rink történetén. Azok a mélységek, amiket belevitt az alakításába, a legmerészebb elképzeléseimet és meghaladták."
Mint mindenki mást, Garnert is magával ragadta Jenna figurája, és az erõfeszítése, hogy visszakapja azt az életet, amit maga mögött hagyott. "Nagyon tetszett, hogy amikor hirtelen felébred 30 éves, sikeres nõként, ki kell találnia, hogy mi hogyan történhetett a saját életében. Darabonként kell összeraknia az életét, mintha valami fura amnéziája lenne. Végül kap egy esélyt, hogy visszamenjen az idõben, és újrakezdje az egészet, de ezért harcolnia kell."
Ahogy bekerült a csapatba, Winick gyorsan észrevette, hogy egy olyan produkcióba csöppent, ahol erõs nõi túlsúly van. "Három nõi producer és egy színésznõ - nevet. - De istennek hála ezért, mert legalább elsõ kézbõl tudósíthattak azokról a nehézségekrõl, amikkel egy 13 éves lány szembesül. És nem elég, hogy a producereim nõk voltak, ráadásul még kamaszkorú lányaik is voltak. Tökéletes tanulmány volt."
Jenna legjobb gyerekkori barátja, Matt Flamhaff kissé túlsúlyos, magányos kamasz, aki felnõttként vonzó fotográfussá érik. A producerek választása az egyre népszerûbb Mark Ruffalóra esett (Flört a fellegekben).
"Mindenki egyetértett abban, hogy Mark tökéletes lesz - meséli Winick. - Emiatt nagyon hálás voltam, mert azt hittem, hogy a csajok valami tipikus hollywoodi szépfiút akarnának látni a férfi fõszerepben, ahogy az a romantikus vígjátékokban lenni szokott. Mark viszont egy komoly színész, nagy függetlenfilmes háttérrel, ezért teljesen más dimenziót adott a szerepnek."
Arnold számára nem volt kérdés, hogy Ruffalo megfelelõ választás-e. "Amellett, hogy kiváló színész, hitelesen tudja érzékeltetni Matt komolyságát és elhivatottságát. Õ épp az a fajta férfi, akibe Jenna bele tud esni."
Ruffalo élvezte szerepét. "Általában erõsebb, komolyabb karaktereket szoktam játszani, de Mattet játszani nagyon szórakoztató volt. Õ nagyon nyílt fickó, de van benne valami kedves lököttség is."
Mattben Ruffalo egy tökéletlen emberi lényt látott, aki nem csak Jennának segít, hogy jobban megértse önmagát, hanem magáról is megtanul valamit. "Matt sok tekintetben nehézségekkel küzd. Feladta a romantikus szerelem lehetõségét, mert fiatalkorában nagyon csúnyán megégett Jenna miatt. Jenna viszont képes lehet újra felszítani benne a tüzet."
Jenna filmbeli riválisa a trendi és népszerû Lucy, akit Judy Greer alakít (Adaptáció). "Nagyon fura, hogy én játszom azt a lányt, aki a legnépszerûbb volt a suliban, mert ez rám egyáltalán nem volt igaz. Lucy ráadásul nagyon aljas is. Megkéri Jennát, hogy csinálja meg a házi feladatát, próbálja irányítani, és arra használni, hogy elérje, amit akar."
A brit színész, Andy Serkis (A Gyûrûk Ura-trilógia) játssza Richardot, Jenna fõnökét a Poise divatmagazinnál, akit eleinte frusztrálnak, majd magával ragadnak Jenna különcségei. "Richard mindig azt gondolta, hogy Jenna egy hóbortos különc, de mindig egy hullámhosszon voltak. Egészen mostanáig. Mert egyszeriben valami nagyon megváltozik Jenna viselkedését illetõen..." - mondja Serkis.
A forgatás
Garner, Jenna szerepére készülve, sok idõt töltött el 13 éves lányok között, és megpróbált visszaemlékezni, hogy mi volt olyan különleges - vagy épp mi nem - ebben az életkorban. "Szerencsére van egy nagyon jó barátom, Madeline, aki ebben az idõszakban 12 éves volt, és már 5-6 éve jól ismertem - meséli. - Egy 13 éves lány kinézhet úgy, mint egy felnõtt, de ez megtévesztõ. Mindig szem elõtt kell tartani, hogy õk csak nagyra nõtt gyerekek: sérülékenyek, szeszélyesek és a gondolkodásuk még gyerekes. Ezt az egyensúlyt megtalálni - ez volt a kihívás."
A figura másik kulcsa, ami után Garner kutatott, az volt, hogyan viszonyulnak a 13 évesek egymáshoz. Hogy ennek a végére járjon, Arkoffhoz és Arnoldhoz fordult segítségért, akik mindketten "rendelkeztek" tizenéves lányokkal, és "kölcsönvette" õket egy éjszakára. "Hanna és Julia nálam töltöttek egy estét, elhívták néhány barátnõjüket is. Olyan sokáig maradtam fönn, ameddig csak tudtam, bár meg kell mondanom, hogy ez nem volt olyan késõ. Beállítottam az órámat hajnali négyre, és megpróbáltam magamhoz térni, mert sejtettem, hogy ilyenkor nagyon fontos dolgok történnek. Elvánszorogtam a konyháig, ahol a lányok nagy beszélgetés közepén voltak. Próbáltam összpontosítani, hogy oda tudjak figyelni, és ébren maradjak. Sajnos nem nagyon emlékszem, hogy ezután mi történt. Hanna és Julia késõbb elmesélték, hogy bebotorkáltam hozzájuk, csináltam egy szendvicset, megettem, aztán visszaszédelegtem az ágyba. Istenem, de szép lenne újra 13 évesnek lenni..." - nevet Garner.
Garner mindent megpróbált, hogy beilleszkedjen a tinik közé, de volt néhány dolog, amiben azért kénytelen volt határt húzni, különösen, amikor a fekvõhelyekrõl kellett egyezkedni. Amikor szembesült a lehetõséggel, hogy esetleg egy hálózsákban fog kikötni a földön, lecsapott a heverõre. "Azt mondtam nekik, hogy hé, én 30 éves vagyok, tehát én vagyok a rangidõs, a heverõ az enyém, és én most azonnal megyek aludni."
A filmben Jenna Rinknek olyan szerencséje van, hogy valóra válnak azok az álmai, amikrõl minden tini ábrándozik. Kihagyhatja a kamaszkor nehézségeit, és egyik napról a másikra felnõttként él tovább. A próbák során a csapat nagyon összemelegedett, és mindenki hozta a maga történeteit a kamaszkor nehézségeirõl és szépségeirõl. "Mindannyian emlékeztünk, hogy ennyi idõsen mennyire be voltunk gyulladva attól, ami ránk várt - meséli Garner. - Mind átéltük, hogy ebben a korban mennyire idegesítõ volt, hogy bárki beleszólhat a dolgainkba, még akkor is, ha tisztában voltunk azzal, hogy egyedül nem tudnánk megállni a lábunkon" - teszi hozzá Greer.
Hogy a nyolcvanas évek, amikor a stáb legtöbb tagja kamaszkorát élte, mennyire mélyen megragadt mindenkiben, az a film egyik táncjelenetében vált nyilvánvalóvá, amiben a Thriller címû szám hangzik el. A jelenet fura kikacsintás Jenna gyerekkora és a nyolcvanas évekre a jelenbõl. A Poise magazin menõ partiján vagyunk, ahol Jenna próbál életet vinni a buliba, olyan emberek között, akik kétségtelenül elfelejtették, hogyan kell jól érezni magukat. Amikor Jenna táncolni kezd a Thrillerre, a vendégek is levetkõzik pózaikat, és hamarosan mindenki tánca perdül.
"Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb száma a Thriller volt - meséli Garner. - Úgyhogy ezt a jelenetet csinálni, próbálni a táncot a háttértáncosokkal, komolyan az egyik legjobb móka volt életemben."
Ruffalo egyet ért, noha amikor valóban táncra került a sor, eleinte némi lámpalázzal küzdött. "Ez volt a fiatalságom - meséli. - A Thriller volt az a zene, amit mindenhol mindenki hallgatott. De a tánc miatt nagyon ideges voltam, mert nem szoktam táncolni. Leckéket kellett vennem. De végül nagyon jól szórakoztam."
Az elragadtatottság ragályosnak bizonyult. Még Matthews producer sem bírta ki, hogy ne perdüljön táncra. Felkapta egy régi cipõjét, beállt a kamera elé, és leengedte a haját. "Mint mindenki más, és is el voltam ragadtatva a Thrillertõl. Amikor annak idején az ABC-n bemutatták, fent maradtam éjfélig, csak hogy felvehessem a klipet, hogy aztán minden egyes mozdulatot megjegyezhessek. Amikor a próbák elkezdõdtek, beugrottak ezek a mozdulatok. Elõbújtak az emlékezetembõl."
Vannak más számok is a filmben a nyolcvanas évekbõl, Madonnától, Rick Springfieldtõl, Pat Benatartól, és mivel a színészek többnyire ebben az idõszakban nõttek fel, nagy mulatság volt a forgatás. "Többségüket már rég elfelejtettem, de most minden visszajött" - meséli lelkesen Greer.
A színészek nagyon szerették Winick rendezõi stílusát. "Nem tudom, hogy a függetlenfilmes háttere miatt van-e, de Gary jobban érezte a történetet, mint bárki, akivel eddig dolgoztam - jelenti ki Garner. - Mindig odafigyelt ennek a furcsa kis világnak a belsõ logikájára, amit a figurához teremtettünk, és a hitelességre, hogy pillanatról pillanatra mi történik vele."
Greer csatlakozik hozzá: "Soha nem bújt el a monitor mögé vagy tûnt el az asszisztensei gyûrûjében - meséli. - Ott állt a kamera mellett, figyelt minket, beszélt hozzánk. Olyan szinten megbíztam benne, hogy tudtam, addig nem mondja, hogy elég, amíg meg nem csináljuk, amit vár tõlünk. Tudta, mit akar, és képes volt a tudtunkra adni, hogy mi az."
A producerek is nagyon elégedettek voltak Winick csapatépítõ attitûdjével, és a személyes hozzáértésével. "Gary nagyon-nagyon jól érti a nõket - jelenti ki Arnold. - És nagyon ragaszkodik a dolgokhoz, amikben hisz. Mindig hû marad önmagához, de ugyanakkor hihetetlenül együttmûködõ. Mindenki véleményét meghallgatta, és nyitott volt bármilyen ötletre."
"Nagyon odafigyelt, hogy hitelesen közelítsen a témához, és hogy a közönség valóban megértse, min megy keresztül Jenna - folytatja Matthews. - Garynek kiváló érzéke van a komikumhoz, és hogy hogyan lehet a lényeget megragadni. Ez a kombináció nagyon értékes."
Winick, aki a digitális videók és ministábok független világából érkezett, sikeresen vette elsõ hollywoodi stílusú filmjének nehézségeit, és remekül teljesítette a hozzá fûzött elvárásokat. "Azt hiszem, egy kicsit be volt gyulladva, amikor elsõ nap bement a díszletbe, és nem négy embert látott ott, hanem százat" - meséli nevetve Arkoff.
"Régebben azon gondolkoztam, hogy milyen frusztráló lehet ilyen nagy stábbal dolgozni, fõleg amióta meg tudtam csinálni a Mostohám a zsáneremet 12 nap alatt egy digitális videokamerával és mindössze néhány emberrel. A HIRTELEN 30-ban hirtelen 100 ember nézett velem farkasszemet. Már attól boldog voltam, ha meg tudtam jegyezni mindenkinek a nevét. Volt néhány tagja a stábnak, például akik a forgalmat irányítják, miközben mi forgatunk, akikkel egyáltalán nem is találkoztam. De lenyûgözõ volt ez a szintû tapasztalat és profizmus. Mindenre gondoltak, nekem csak azzal kellett foglalkoznom, hogy mi történik a kamera elõtt. És ez nagyon kényelmes állapot egy rendezõ számára."
Winick, mivel maga is New York-i, nagyon örült, hogy New Yorkban játszódó filmet forgathat, ezért aztán igen meglepõdött, amikor kiderült, hogy az összes belsõt Los Angelesben veszik fel. "Imádom New Yorkot, és minden filmemet itt akarom csinálni. Ezért nagy öröm volt, hogy egy olyan filmbe csöppentem, ami szintén New Yorkban játszódik. Ezért kicsit elképedtem, amikor kiderült, hogy többnyire Los Angelesben fogunk forgatni. Végül is nagy tapasztalat volt, és 17 napot voltunk New Yorkban is."
"time is not money"
