információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A TÖRTÉNET
"Az Arthur király egy vezér története, aki arra született, hogy megvédje Britanniát a szászok támadásától, és új fejezetet nyisson az ország történelmében. Annak a férfinak a története, akibõl Arthur király lett - mondja JERRY BRUCKHEIMER, aki legutóbb A Karib-tenger kalózai és A Sólyom végveszélyben címû mozisikereket jegyezte producerként. - Épp az tetszett meg ebben a forgatókönyvben, hogy teljesen új szemszögbõl mutatja be ezt a jól ismert történetet. Az az igazság, hogy Arthur jóval korábban élt, mint ahogy általában az emberek hiszik, és mint ahogy a legtöbb róla szóló filmben ábrázolják."
"Van a történelemben egy pillanat, amit biztos kiindulópontnak vehetünk - állítja DAVID FRANZONI forgatókönyvíró. - Van egy név és van egy csata. A név Lucius Artorius Castus, a csata pedig a híres Badon-hegyi csata. Ez az ütközet megváltoztatta Britannia térképét, és egyben megteremtette Arthur legendáját, ami évszázadokon keresztül fennmaradt. Arra gondoltam, hogy ez remek lehetõség: visszamenni az idõben és megpróbálni összerakni, hogy milyenek lehettek ezek az emberek valójában, és realisztikusan elmesélni a történetüket.
A szaramata lovasság vagy lovagság volt az utolsó római alakulat északon, élén Artorius Castusszal, és még egy utolsó küldetésre indultak az ellenséges területen, miközben körülöttük darabjaira hullott a Római Birodalom - folytatja Franzoni. - Ezek a katonák könyörtelenül és brutálisan harcoltak bárki ellen Róma parancsára. Patakokban folyt a vér mindenhol, ahová csak elvetõdtek."
Bruckheimer ANTOINE FUQUA-t kérte fel az Arthur király megrendezésére. Fuqua pittsburgi lévén Arthurról és a Kerekasztal Lovagjairól szóló filmeken nõtt fel. "Kissrác koromban is nagyon szerettem ezt a témát, késõbb pedig sokat tanulmányoztam a korszakot - meséli a rendezõ. - Jerry azért gondolhatta, hogy én vagyok a megfelelõ választás erre a filmre, mert én mindig is inkább érdesnek és mocskosnak éreztem ezt a történetet, nem pedig romantikusnak: szinte árad belõle az erõszak és a vér szaga. Árad belõle a reménytelenség. Nagyon apokaliptikus. A történelemnek ebben a korszakában nem volt sok remény a megmaradásra - a reményt Arthur hozta el és testesítette meg."
A film alapkoncepciója egy akciódráma volt, ami feltérképezi Arthur király és lovagjainak véres kalandjait. "Nagyon izgalmasnak tûnt, mert ezt az Arthurt még soha nem láthattuk azelõtt - mondja Fuqua. - A történet alapjai valóságosak, történelmi kutatásokon alapulnak. Napvilágra került néhány tény, ami azelõtt nem volt ismert. Félelmetes érzés felfedezni, hogy az a mesebeli hõs, akivel felnõ az ember, valóban létezett."
Noha Fuqua meglehetõsen jól ismerte az Arthur-legendát, még soha nem hallott Castusról, amíg el nem olvasta Franzoni forgatókönyvét. "Semmit nem tudtam az artoriuszokról vagy a szaramata lovagokról - vallja be. - De miután elolvastam a könyvet, Jerryvel együtt elutaztunk Angliába, körülszaglásztunk, mit lehet találni a témáról, megnéztük Hadrianus falát és beszéltünk Arthur-szakértõkkel, többek között JOHN MATTHEWS-szal. Múzeumokba is ellátogattam, hogy lássam, mit viseltek a lovagok. Nekem úgy tûnt, hogy lovaggá válhattak bármely nemzet népei, amiket elfoglaltak a rómaiak. De arra is rájöttem, hogy akkoriban a lovagság még nem abban a formájában létezett, ahogy mi ismerjük: ezek a harcosok nem idealizmust és dicsõséget hajszoltak, vérben, sárban és hidegben küzdöttek nap mint nap, õk lehettek a legkeményebb fickók széles e földön."
A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
A film tervének megszületése sok évvel ezelõttre nyúlik vissza, amikor David Franzoni elõször találkozott Lucius Artorius Castus római kapitány nevével. "Ez még azelõtt történt, hogy profi forgatókönyvíróként kezdtem volna dolgozni - meséli. - Folyton a könyvtárban lógtam, és a kezembe került valami iskolai dolgozat, ami az Arthur-legenda lehetséges eredeteként említi Castus nevét. Megragadt bennem."
Fanzoni a szokásoshoz képest sokkal aktívabban vett részt a film készítésében: kint volt a forgatás minden egyes napján, hogy ha a színészeknek kérdésük lenne a figurával kapcsolatban, vagy a tervezõk le akarnák ellenõrizni a terveik hitelességét.
"Ha David csak annyit tett volna, hogy megírja ezt a forgatókönyvet, már azért is köszönettel tartoznánk neki, de ennél sokkal többet tett - jelenti ki Bruckheimer. - Végig ott volt velünk a lövészárokban. Nagyvonalú volt az idejével és birtokában levõ tudással egyaránt. Bárkinek bármilyen kérdésben a rendelkezésére állt. Ez az elkötelezettség a stábot és a szereplõket is arra ösztökélte, hogy valami nagy dolgot hozzanak össze."
Franzoni a történelembõl merítette a történet vázlatát: Európa keleti részén, ami egyszer majd Oroszország lesz, létezett egy harcos-kaszt, Róma egyik állandó és félelmetes ellenfele, õk a voltak a szaramaták. A Római Birodalom peremén léteztek egészen i.sz. 175-ig, amikor is elvesztettek egy kulcsfontosságú csatát Marcus Aurelius ellen a mai Bécs környékén. Marcus Aurelius a következõ javaslatot tette a túlélõknek: Rómáért harcolnak vagy meghalnak. A szaramaták a birodalom iránti hûséget választották, és beleolvadtak a római hadseregbe - a belõlük kialakított hadtestek egyike Egyiptomba, a másik Britanniába került. Ezek a lovaglásban jártas profi katonák ellenõrizték évekig az elõretolt helyõrségeket, apáról fiúra örökítve a feladatot.
Az 5. században Róma fénye kezdett kihunyni. Barbár hordák ostromolták a birodalom határait. Britanniába a szászok készülõdtek betörni északról és keletrõl.
Egy szaramata lovas helyõrség, a félig római, félig brit Lucius Artorius Castus vezetése alatt vállalkozott Britannia védelmére a barbár szászok ellen, akik Hadrianus a birodalom határát jelzõ falán túlról próbáltak betörni az országba. Castus csapatát, amiben Lancelot, Gawain, Galahad, Bors, Tristan és Dagonet is ott volt, mint a római hatalom jelképét, gyûlölte és örökösen támadta egy az õslakosokból szervezõdött katonai alakulat, amit egy titokzatos varázsló és szakadár vezér, Merlin irányított.
Ez volt a keret, amibe Franzoni beillesztette Arthur és lovagjai nagy küldetésének történetét, ami a Rómába való visszatérés elõtti utolsó feladatnak ígérkezik. Arthur csapatával együtt északra megy, és mélyen behatol az ellenséges területre. Az a harcosok feladata, hogy a családjával együtt kimentsenek egy Marius nevû római nemest, mielõtt a szászok kezére kerülnének. A mentõakciót követõen délnek indulnak Hadrianus biztonságot jelentõ fala felé, mindig egyetlen lépéssel a támadó szászok elõtt, akiket a könyörtelen Cerdic vezet. A csapatban immár ott van a kimentett család, néhány brit nõ és gyermek, és ott van Guinevra is, aki út közben mindent megtesz, csak hogy meggyõzze Arthurt arról, hogy szembe kell néznie üldözõikkel, hiszen mindössze õ és a lovagjai állnak a fosztogató szászok és ártatlanok ezreinek lemészárlása között.
Guinevrának végül sikerül meggyõznie Arthurt, hogy szánja rá magát a kulcsfontosságú ütközetre, amiben Britannia jövõje forog kockán. A Badon-hegyi csata kegyetlen és véres ütközet volt, a szászok északról áradó serege összecsapott az Arthur vezette szaramatákkal és a mögöttük felsorakozó brittekkel. Ennek a csatának a kimenetele kritikus volt Britannia jövõjét illetõen, valamint ez volt az a pillanat, amikor Arthur szembenézett a végzetével, és ezzel útjára indította a legendát, ami napjainkban is él.
ARTHUR ÉS GUINEVRA
Bruckheimer és Fuqua a kezdetektõl el voltak szánva, hogy olyan nemzetközi szereposztást hoznak össze, ami méltó a történet történelmi távlataihoz. "Úgy éreztem, az a helyénvaló, ha igyekszünk a lehetõ legautentikusabbak maradni - mondja Bruckheimer. - Ennek az egyik útja, ha számos ország képviselteti magát a produkcióban."
Európa, Amerika és Ausztrália legjobb színészeit akarták megszerezni a filmhez. "Néha úgy érzem, zavaró, ha egy nagyon híres arc személyesít meg valamilyen közismert figurát, miközben vannak nagyon tehetséges színészek, akik sokkal több hitelességet vihetnének a szerepbe" - jelenti ki a rendezõ.
Anglia egyik vezetõ színészét, CLIVE OWEN-t választották Arthur szerepére. "Évekkel ezelõtt láttam Clive-ot színpadon, és nagyon megragadt bennem az alakítása - emlékszik vissza Fuqua. - Szerettem volna kitalálni valamit, amiben együtt dolgozhatnánk, aztán jött ez a filmterv, és azt gondoltam, hogy ez a szerep tökéletes lenne a számára. Hihetetlenül intenzív a jelenléte, nagy belsõ harcokkal és egy kis titokzatossággal fûszerezve, ez az elegy tökéletes Arthur király alakításához."
Owen nagy lelkesedéssel fogadta a felkérést. "Ebben a filmben Arthur felfedezi, kicsoda valójában. Sok film készült errõl a témáról, és mindegyik a legenda történetét dolgozza fel. Ez a film azzal foglalkozik, hogy mi volt a legenda elõtt, ki lehetett ez a férfi valójában. Van egy nagy csata a film végén, és ez az a pont, amikor Arthur egy nép vezérévé változik, itt kezdõdik a története. Egy ember szembesül a magáért és a népéért érzett felelõsséggel. Arthur félig római, félig brit - alapvetõen rómainak érzi magát, de ahogy Róma változik és széthullik, egyre inkább felfedezi magában a brit énjét."
Az angol KEIRA KNIGHTLEY alakítja Guinevrát, a kemény és szívós brit lányt, aki nagyon is korának gyermeke. Bruckheimer úgy gondolta, hogy õ a tökéletes választás a szép és machiavellista Guinevra megformálására, azé a nõére, akit mindenekelõtt népe felszabadítása vezet, és bármire képes, hogy célját megvalósítsa. "Keira gyönyörû és megkapóan tehetséges volt A Karib-tenger kalózaiban - szögezi le a producer. - A film nagy sikert aratott, és szerettük volna, ha Keira megint helyzetbe kerül."
"Keira csakúgy ragyog a vásznon - mondja Fuqua. - Jerry ajánlására találkoztam vele, és nagyon elragadó volt. Elképesztõ, ahogy vagány kiscsajból amazonná változik a kamera elõtt."
Knightley hozzáteszi, hogy Guinevra éppolyan jól ért a férfiak - így Arthur - manipulálásához, mint a harchoz. "Guinevra nem az az ijedõs kislány - mondja a színésznõ. - Mindig olyan nõnek láttuk, aki hányódik a férfiak közt, és nincs sok beleszólása a dolgok alakulásába. Ez a Guinevra sokkal öntudatosabb. Õ is harcos, akár a férfiak, és van valami, amiért harcolni akar. Ez történelmi tényeken alapul: abban a korban a nõk éppúgy lehettek harcosok, mint a férfiak. Ezt még soha senki nem mutatta be ezelõtt."
A LOVAGOK ÉS ELLENFELEIK
IOAN GRUFFUDD walesi színész játssza Lancelotot, Arthur jobbkezét és majdani gyilkosát. "Lancelotot gyilkosnak képezték ki, semmi máshoz nem ért - mondja Gruffudd. - A végletekig hûséges, szenvedélyes, de gõgös és öntelt is. Pontosan tudja, hogy mennyire mestere a kardnak. Ugyanakkor becsületes, nem szégyell félelmet mutatni, és nagyon csalódott, amikor erre az utolsó küldetésre kell indulnia: az Arthur iránti hûség és a szabadság iránti vágy között õrlõdik. Csakis az Arthur iránti ragaszkodása veszi rá, hogy vele tartson ebben a küldetésben."
"Lancelot Arthur elsõ embere, közelebb áll hozzá, mint bárki más - mondja Owen. - Amíg Arthur mindig nagy összefüggésekben gondolkozik, idealista szemszögbõl szemléli a világot, addig Lancelot a realista, aki mindig kérdéseket tesz fel neki. Akkor is kétségeket akar ébreszteni Arthurban, amikor elvállalja ezt a küldetést, de a lelke mélyén egy pillanatig sem kérdés számára, hogy vele tart-e."
Arthur lovagjai szerepére a következõ színészeket választották az alkotók: RAY WINSTONE (Bors), HUGH DANCY (Galahad), JOEL EDGERTON (Gawain), MADS MIKKELSEN (Tristan), RAY STEVENSON (Dagonet).
Fuqua szerint a lovagok a történet legfontosabb szereplõi. "Történetünk idején, az 5. században, a lovagok valami olyasmit jelentettek, mint egy rendõri alakulat - meséli a rendezõ. - Ezek nagyon kemény fickók voltak, és legalább olyan kiszámíthatatlanok. Egyik összecsapásból a másikba kerültek, örökké kéznél volt a fegyverük, nem tudva, mit hoz a következõ pillanat. Örökké a tûz közelében, az elemek kénye kedvének kitéve. Róma meghódította ezt a területet, felépítette az erõdöket és Hadrianus falát, de aki ezen a falon kívülre merészkedett, szabad préda volt."
Az ünnepelt svéd színész, STELLAN SKARSGǺRD alakítja a könyörtelen Cerdicet, a támadó szász sereg vezérét. A színészt izgatta Cerdic figurája, a férfié, aki számára a cél mindig szentesíti az eszközt, még ha ez a saját fia meggyilkolását jelenti is. "Cerdic intelligens, de nagyon pragmatikus és gonosz - mondja a Skarsgard. - De a középkornak ezekben a véres évszázadaiban, ha hatalmad volt és életben akartál maradni, muszáj volt kegyetlennek lenni. Ez e történet majdnem egy évezreddel elõzi meg Machiavellit."
STEPHEN DILLANE játssza Merlint, a woadok titokzatos vezérét, aki végül csatlakozik Arthurhoz, korábbi ellenfeléhez, hogy együtt gyõzzék le a közös ellenséget. Merlin a "partizán-hadviselés" mestere, aki megtanította a harcosait, hogyan kell tökéletesen beleolvadni a környezetbe a vad, rövid támadásokat követõen.
LÁTVÁNY ÉS JELMEZEK
Bruckheimer, Fuqua és Franzoni egyetértettek abban, hogy minden apró részletnek tökéletesen hûnek kell lennie a korszakhoz. Ezt szem elõtt tartva fésülték át egész Írországot helyszínek után kutatva, majd a kiválasztott területeken aprólékos részletességgel felépítették az 5. századi Britanniát, némi digitális utómunka segítségével. A jelmezek is hûen tükrözték a kor öltözködési stílusát.
"Igyekeztünk mindig a lehetõ legautentikusabbak maradni a történelmi tényekhez - jelenti ki Bruckheimer. - Mivel a középkorról van szó, nem sok írásos emlék maradt fenn, de Franzoni kutatásaira, a díszlettervezõkre, az operatõrre és a kaszkadõr-szakértõkre támaszkodva azt hiszem, sikerült úgy kelteni életre ezt a közeget, amilyen a valóságban lehetett."
A látvány egyik fontos eleme volt Hadrianus falának megépítése, ami a Római Birodalmat választotta el a barbár északtól, és több mint 100 kilóméter hosszan szelte át az országot. Hogy elkészítsék az Írországban valaha is felépített legnagyobb díszletet, Fuqua és DAN WEIL látványtervezõ Észak-Angliába utaztak, hogy tanulmányozzák a valódi falat. Egyetértettek abban, hogy a lehetõ legkevesebb digitális trükköt fogják alkalmazni. Hadrianus fala, ami a film több mint a felében látható, valóságos fal. "Valóságosnak kellett lennie - szögezi le Fuqua. - Mindenki túl sokat épít a digitális trükkökre, mi mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy amikor a színészek besétálnak a díszletbe, valóságosnak érezzék azt."
A fal Kildare megyében épült fel. Közel 1 km hosszú, 10 m magas, mindkét oldala kialakítva, a tetején végig egy 3 m széles sétány, helyenként tornyokkal valamint egy masszív erõddel tagolva, amiben kényelmesen elfértek a védõk csapatai. Hatalmas fõkapuja 6 m széles és 5 m magas. 300 ember dolgozott a fal építésén, és 2003 júliusára kész volt a hatalmas építmény.
A többi díszlet is hasonló alapossággal készült: két teljes falu Wicklow megyében, a parasztházak nádtetõvel és valódi kövekbõl készültek. "Igyekeztünk lehetõség szerint olyan anyagokat használni, amik ebben a korban használtak" - mondja Dan Weil.
A lovagok termének központi eleme a legendás kerekasztal volt, az egyenlõség szimbóluma. Az asztalt végül is tömör fából készítették el: 9 m átmérõjû lett, a középen a rézüstnek helyet adó lyukkal, körben 40 ülõhellyel.
PENNY ROSE jelmeztervezõ számára szintén nagy kihívást jelentett a középkor, mivel nagyon keveset lehet tudni az 5. századi brit öltözködési stílusról. "Szinte nem volt kiindulási alapunk, de szerencsére tudtuk használni a híres dán könyvet ("The Bog People"), amiben részletes leírás van azokról a leletekrõl, amit Dániában tártak fel a mocsárban talált, kb. i. sz. 400-ban élt mumifikálódott tetemeken talált ruházatról."
Franzoni javaslatára Rose felvette a kapcsolatot a Kaliforniai Egyetem egyik professzorával, aki ennek a korszaknak a specialistája, eközben csapata 6 hétig kutatott a British Museumban és a Yorkshire-i Sutton House-ban.
Négy alapvetõ irányt kellett kialakítani: a szaramata, a római, a szász és a woad viseletet. A film szempontjából a szaramata viselet a legfontosabb, hiszen ezt viseli Arthur és a lovagok, akik Rose szavaival élve egy kicsit olyanok, mintha "5. századi rocksztárok" lennének. Arthur ruházata fontos probléma volt a számára. "El kellett távolítanom Arthurt és Guinevrát a megszokott középkori kinézetüktõl. Történelmi szempontból talán A rettenthetetlen van a legközelebb a mi filmünk látványához, de azt hiszem, még abban sem sikerült kellõképpen érzékeltetni, hogy milyen mocskos és egyszerû volt minden. Akkoriban az embereket nem nagyon lehetett megkülönböztetni a ruhájuk alapján, nagyjából mindenki ugyanúgy öltözött, mindegy volt, hogy király vagy koldus. Volt 5-6 ruhadarab, amit hordtak, és évekig ugyanabban jártak."
KORABELI FEGYVEREK
"Egyetlen szereplõ sincs ebben a filmben, akinek ne lenne fegyvere - jelenti ki TOMMY DUNNE fegyverszakértõ. - Mindenki, még Guinevra is szó szerint állig fel van fegyverezve." Ez számokban 400 szász, 150 római katona, közel 200 woad felfegyverzését jelenti, sõt még a parasztok is fegyverként használták a szerszámaikat.
A film katonai szakértõje HARRY HUMPHRIES volt, aki nemzetközi biztonsági szakember. Korábban olyan filmekben közremûködött, mint A Sólyom végveszélyben vagy A Nap könnyei. "A hadviselés lényegében nem sokat változott a középkor óta. Napjaink harcmodora tökéletesen ugyanaz, mint az 5. századi briteké. Az egyetlen különbség a fegyverek hatékonysága, de a taktikai formák megegyeznek." Humphries részt vett a különféle harctechnikák kialakításában. "A szászok nagyon fegyelmezetten, precízen harcoltak. Relatíve rendezett alakzatban vonultak, nem annyira szervezetten, mint a római légiók, de szervezett hadsereg voltak, saját stílussal, taktikával. Gyakran használtak pajzsfalat a csatákban, nem mozdultak mögüle, ami arra csábította az ellenséget, hogy egyre közelebb jöjjön. Amíg ez a pajzsfal állt, nagy pusztításokat tudtak véghezvinni az ellenfél soraiban."
A szaramaták hibrid katonai alakulat voltak, mivel a keletrõl hozott sajátos harcmodort ötvözték a római hadviselés szabályaival. Tulajdonképpen olyanok voltak, mint egy különleges alakulat. "Azt próbáltuk kifejezni, hogy a mentalitásuk és a harci szellemük hátterében a fatalizmus és a bátorság állt, hogy egy harcos képes volt feláldozni az életét másokért - folytatja Humphries. - Egy harcos elkötelezettsége soha nem változik. Alapvetõ emberi ösztönökön alapul, amik a mai társadalmakban is éppúgy léteznek. Egy igazi harcos mindig is ilyen lesz: a saját érdekeit és életét feláldozza valami vagy valaki más kedvéért."
A harcosok fegyverzetét is nagy gonddal tervezték meg. Mind közül a szaramata lovagok viselik a legtöbb és legkifinomultabb fegyvert, szám szerint 16 darabból állt egy-egy lovag fegyvertára, amelyeket azután egyenként személyre kellett alakítani. "A lovagoknál igyekeztünk megkülönböztetõ jelleget kitalálni, ami illik az egyes karakterekhez - meséli Dunne. - Különleges fegyverzetük reflektált bonyolult elõéletükre: a római, a kelet-európai és a kelta hatásokra."
A lovagi fegyverek közül legismertebb az Excalibur, minden idõk leghíresebb kardja. "Az Excalibur, Arthur kardja egy kelta motívumokkal átszõtt rajz alapján készült - meséli Dunne. - A pengén egy ogham-írással vésett felirat van: ’A haza védelmezõje’." Azt azonban fontos volt leszögezni, hogy ez a kard nem hordoz magában különleges erõt. "Ez nem mágikus kard - jelenti ki. - Arthur remek harcos. Az a legfontosabb, hogy õ hogyan használja ezt a kardot. Ez a film nem a mítoszokkal és legendákkal foglalkozik. Az Excalibur Arthur kiválasztott kardja, de az erõt, amit képvisel, tõle kapja."
Guinevra, aki egyaránt jártas a nõi fortélyokban és a woad harci technikában, félelmetes ellenfél. "Profi íjász - mondja Dunne. - A fegyverei fõleg a woadokén alapulnak."
Merlin ez esetben a varázslásnál egy sokkal hagyományosabb módszerrel védelmezi magát: egy jó karddal, amit szintén korabeli kelta rajzok alapján készítettek.
KIKÉPZÉS ÉS FORGATÁS
A forgatást megelõzõen a színészek Angliában tréningeztek: lovaglást, vívást és fegyverforgatást tanultak, ezt két hét sátorozás követte Írországban további, még intenzívebb felkészüléssel.
A Hideghegyben is közremûködött STEVE DENT kaszkadõrszakértõ irányította a felkészülést. "Gyorsan felmértük, melyik színésznek milyen a lovagló tudása és a megfelelõ lovakon tanultak. Mindenki bele tud jönni, csak elég gyakorlás kell hozzá. Persze némelyiküknek több idõ kellett ehhez."
Ezek egyike volt Clive Owen, akinek az alapoknál kellett kezdenie. "Egyáltalán nem tudtam lovagolni - szögezi le a színész. - Néhányszor ültem már lovon filmekben, de csak egy-két apró jelenetben. Ahogy megkaptam a szerepet, gyakorolni kezdtem, 7 héten keresztül heti 5 nap edzés. Arthur híresen jó lovas volt, és a szerep nagyrészt lóháton játszódik, úgyhogy mindent bele kellett adnom."
A színészeknek nem egyszerûen csak jól kellett lovagolniuk, hanem teljes harci öltözetben megülniük a lovat, és közben harcolni. "Antioine azt akarta, hogy a lovak folyamatosan mozgásban legyenek, használni akarta a jelenetekhez az ebbõl származó energiát, monumentalitást - meséli Owen. - Folyton veszélyes helyzetekben voltunk, attól, hogy a lovak folyton mozogtak, bizonyos értelemben õk diktálták egy-egy jelenet ritmusát. Ebben az a kihívás, hogy miközben a szövegedet próbálod mondani, folyamatosan reagálni kell arra, amit a ló csinál, és ügyelni a testi épségedre."
Keira Knightley ugyanúgy edzett a táborban, mint a férfiak. "Íjászatot tanultam, kardforgatást és bokszolni - meséli. - A boksz sokat segített abban, hogy megtanuljam levinni a súlypontomat, ettõl úgy mozogtam, mint egy harcos, és nem úgy, mint egy balett-táncos. Sokat segített, de amikor hatalmas termetû kaszkadõrök támadnak az emberre, elég nehéz lefele vinni azt a súlypontot."
"Ebben a filmben több kihívásnak kellett megfelelnünk, mint egy átlagos produkcióban - jelenti ki SLAWOMIR IDZIAK operatõr. - Ez egy akciófilm, de egyben történelmi és kosztümös film is. Végeredményben az akciók viszik a filmet, és Antione-nak nagyon speciális elképzelései voltak arról, hogyan vegyük fel ezeket a jeleneteket. Érdekes tapasztalat volt."
Egyetlen jelenet sem volt annyira macerás, mint a Badon-hegyi csata leforgatása. A 12 gyõzelem közül ez a csata volt Arthur utolsó és legfontosabb csatája a szászok ellen. Hogy ennek az összecsapásnak a kegyetlenségét sikerüljön megragadni, Fuqua 5 hétig forgatta a csatát, amely a filmtörténet egyik legbrutálisabb csatajelenete lett.
A csata forgatásának bizonyos pillanataiban egyszerre 19 kamera dolgozott, ami késõbb nagy kihívás elé állította a Titanicért Oscar-díjjal jutalmazott CONRAD BUFF vágót. A felállított kameraállások mellett statisztának öltözött segédoperatõrök a csata forgatagában készítettek közeli felvételeket, amik tükrözték a harc intenzitását. "Mindenhol kamerák voltak - meséli Fuqua. - A pajzsokon, a kardokon, még a lovakon is. Szerettem volna, ha a nézõ a lehetõ legközelebb kerülne a maghoz, olyan mélyre merülne az akcióba, amennyire csak lehetséges - ráadásul mindezt hagyományos módszerekkel, digitális trükkök nélkül kívántam elérni. Minden trükköt kamerákkal helyettesítettünk. Nagyon érdekes volt, de pokoli nehéz."
"Az akciófilm olyan mûfaj, amiben két fontos szót kell megjegyezni: energia és sûrûség - mondja Idziak operatõr. - A kamerával való mindennapos munka során soha nem szabad megfeledkezni errõl a két szóról. Itt, hogy a szokásosnál több energiát vigyünk bele, az akciójeleneteket rengeteg kamerával vettük fel, amik a háttérben dolgoztak tõlünk teljesen függetlenül. Készült is néhány olyan gyönyörû felvétel, ami nagyon emlékezetes lesz a vásznon, olyasmi, amit eddig nem lehetett látni."
"time is not money"
