információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Will Smith játssza Del Spooner detektív szerepét az Én, a robot címû high-tech thrillerben, amely Isaac Asimov mûvei alapján készült. A 2035-ös évben a technológia és a robotok immár a mindennapi élet bizalmi szereplõi. A film e bizalom megromlásáról szól, amelyre egyetlen ember figyel fel, egyedül egy egész rendszerrel szemben.
A robotok életre keltése érdekében a film készítõi soha nem látott vizuális effektusokat vonultatnak fel. Sonny figurája - e különös roboté, aki egy gyilkosság, és talán az emberi faj fennmaradása kulcsának õrzõje - a fotórealizmus csúcsa. Valóban, Sonny a legrealisztikusabb, érzelmileg legkimunkáltabb háromdimenziós CGI-figura, akit filmen valaha megalkottak.
Alex Proyas (Dark City, A holló), a film rendezõje fantasztikus jövõbeli Chicagót teremt háttér gyanánt, ahol a robotok a társadalom szerves részét képezik. Bridget Moynahan Dr. Susan Calvin robotpszichológus figuráját alakítja. Lawrance Robertson, az U.S. Robotics vezérigazgatójának szerepében Bruce Greenwood látható, John Bergin hadnagy (Spooner fõnöke és barátja) figuráját pedig Chi McBride alakítja. Alan Tudyk játéka alapján alkották meg Sonny, a robot digitális figuráját. A világtól visszavonult lángelméjû tudós kulcsszerepét James Cromwell alakítja.
Az Én, a robot a David Entertainment, Laurence Mark és az Overbrook Films produkciója. Producer: Laurence Mark, John Davis, Topher Dow és Wyck Godfrey. Executive producer: Will Smith, James Lassiter, Michael Shane és Anthony Romano. Co-producer: Steven R. McGlothen. Operatõr: Simon Duggan (Garázsrock, The Interview). Látványtervezõ: Patrick Tatopoulos (Dark City, A Függetlenség Napja). Vágó: Richard Learoyd (Garázsrock, Dark City), Armen Minasian (Daredevil - A fenegyerek) és William Hoy, A.C.E. (Katonák voltunk). Zeneszerzõ: Marco Beltrami (Terminator 3: A gépek lázadása). Jelmeztervezõ: Elizabeth Keogh Palmer (Dark City).
Patrick Tatopoulos tervei alapján készültek a különleges effektusok. Az Oscar-díjas John Nelson (Gladiátor) felülvigyázta a film ezernél több vizuális effektusát. A vizuális effektusokért felelõs csapat hozta létre 2035 Chicagójának képét is.
KÉPZELJÜNK EL EGY VILÁGOT...
Képzeljünk el egy világot, ahol a motorbicikli önmagát irányítja, robotok vezényelnek szimfonikus zenekarokat és egy állat gondolatmintái irányítanak egy robotot. Nem, ezek nem a távoli jövõ képei... Szalagcímek a mai újságból. Alig 30 évnyire a jövõben...
A közeljövõ robotjai a mindennapok szerves részeivé válnak. Minden családban ott van egy, vagy akár több. Takarítanak, csomagokat visznek, sétáltatják az ölebet - de a gyerekekre is õk vigyáznak. De mi történik, ha ez a harmónia megbomlik? Ez a kérdés az Én, a robot központi problémája.
Az Amerikában "mûködõ" robotok száma megháromszorozódik. Az U.S. Robotics új modelljének forgalmazását követõen minden ötödik emberre egy robot jut. A rendkívül kemény ötvözetbõl készült új robotot úgy tervezték, hogy a bébiszitteléstõl a fõzésig és a családi könyvvitelig mindenre képes legyen. A robot tömegforgalmazása nyomán az U.S. Robotics a bolygó leghatalmasabb vállalatává válik.
A filmben ábrázolt "történelmi" események története több mint tíz évvel korábban született, amikor Jeff Vintar megírta a "Hardwired" címû forgatókönyvet, amely egy robot által elkövetett titokzatos gyilkosság sztorija. 2002-ben dolgozni kezdtek a projekten Alex Proyasszal. Proyas újraformálta a tervet, és különbözõ elemeket vitt bele Isaac Asimov mûveibõl. Asimov gondolatai és figurái természetesen illeszkedtek Vintar történetébe.
"Összeházasítottuk a két történetet, mert a Fox régóta akart készíteni egy nagyfilmet a robotikáról, Alex pedig mindig is arról álmodott, hogy Asimov mûvei alapján csináljon filmet - magyarázza John Davis producer. - A párosítás azért sikerülhetett ilyen jól, mert a Hardwired és az Én, a robot története sok ponton kapcsolódott."
2035 embere úgy gondolja, hogy a robotok a Három Törvény fennhatósága alatt állnak. Egy robot nem bánthat embert, és nem engedheti, hogy egy ember megsérüljön. Egy robotnak engedelmeskednie kell az embernek, hacsak ez nem ellenkezik az elsõ törvénnyel. Egy robotnak meg kell védenie önmagát, amíg ez nem ellenkezik az elsõ, illetve második törvénnyel. Asimov tudományos fantasztikus mûveiben dolgozta ki elõször a Robotikai Három Alaptörvényét, eszméi azonban a való világban is meggyökereztek: a robotikával foglalkozó kutatók e törvények alapján közelítenek a mesterséges intelligenciához.
"Asimov a tudomány legsikeresebb népszerûsítõje - magyarázza Jeff Vintar forgatókönyvíró. - A tudományos fantasztikum egyik pionírja volt, és az elsõ között írt a robotokról. Asimov elõtt a robot szörnyként ábrázoltatott. Õ volt az elsõ, aki nem fémbõl készült szörnyként kezelte, hanem bizonyos szabályok alapján mûködõ mechanizmusként. Õ a szerzõje az elsõ realisztikus robottörténeteknek."
Alex Proyas gyerekkorától kezdve vonzódott Asimov történeteihez. "Olyan tízéves lehettem, amikor rengeteg sci-fit olvastam, és Asimov volt az egyik kedvenc szerzõm. Igazán rajongtam a mûfajért, az Én, a robotról pedig mindig azt hittem, hogy remek filmet lehet belõle készíteni. Amikor az ember fiatal, ilyesmikrõl álmodozik."
"Úgy gondolom, Asimov eszméi ma is teljesen érvényesek - folytatja a rendezõ. - Hihetetlen, hogy a negyvenes-ötvenes években alkotó szerzõ ilyen élesen elõre láthatja azokat a dolgokat, amelyek a mi mindennapi életünket éppen befolyásolni kezdik. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a jövõhöz, amelyrõl Asimov írt, ezért eljött az ideje e történetek elmondásának."
A SZEREPLÕK KIVÁLASZTÁSA
A projekt elõrehaladásával a készítõk a szereplõk kiválasztására összpontosítottak. "Will Smith elsõ volt a listánkon, és õt megszerezni annyit jelentett, mint mondjuk, nyerni a lottón - meséli John Davis producer. - Mert az ember története éppúgy érdekelt bennünket, mint a roboté".
"Ami ebben a filmben érdekelt, az a koncepció, hogy nem a robotok jelentik a problémát - meséli Smith. - Nem a technológia jelenti a problémát. Az emberi logika behatároltsága a probléma, illetve az, hogy alapjában mi vagyunk önmagunk legfõbb ellenségei.
Az Én, a robot különösen érdekes mûfaji keverék - folytatja Smith. - High-tech akciófilm, romantikus dráma és bûnügyi film egyben. Alex Proyas briliáns módon hozza össze a különbözõ mûfaji elemeket. Általában valós konfliktus áll fenn egy bûnügyi és egy akciófilm szerkezete között. Más a felépítésük, de Alex sikerrel hágja át a mûfaji szabályokat, miáltal egy új és különleges dolog születik."
A film új kihívást jelentett Smith-nek. "Színészként igen ritkán adatik meg a lehetõség, hogy az ember alakítson egy akciófilmben. Igen izgalmas számomra, hogy egy zavart figurát játszhatok, hiszen eddig jobbára heje-huja-víg-fiúkat alakítottam, akik folyton megmentik a világot. Nemigen volt alkalmam olyan figurát alakítani, akinek lelkén sebek tátongnak, és örömmel bújtam egy problémás fickó bõrébe."
A film executive producereként Smith az Oscar-díjas írót, Akira Goldsmant (Egy csodálatos elme) ajánlotta a csapatba. Smith ragaszkodott hozzá, hogy több tudomány és fantasztikum kerüljön a történetbe, "Különleges projektet akartunk létrehozni, amely maradandó értéket képez - magyarázza Smith. - Ki akartuk tágítani kissé a mûfaj határait."
"Will kérései zeneként csengtek fülemben - meséli Akiva Goldsman. - Összeültünk egy szállodaszobában, Floridában, ahol Smith épp a Bad Boys 2.-n dolgozott, és jelenetrõl jelenetre végigmentünk a történeten. Megtartottuk az asimovi világ elemeit - amelyeket Jeff Vintar könyve is tartalmazott -, csak itt-ott módosítottunk rajtuk."
A készítõk úgy alakították Del Spooner detektív figuráját, hogy kiemelkedjen a mûfaj hasonló karakterei közül. Spooner technológiával és robotokkal szembeni ellenérzése - egy olyan világban, amelynek mindez szerves része - lényeges elem volt. "Spooner a régi ruhákat és zenét kedveli, és a régi szép idõk után sóvárog - meséli Smith. - Nem szereti a robotokat, ezért tökéletesen alkalmas a gyilkosság kivizsgálására, hiszen már eleve bûnbakot keres."
Spooner és Dr. Susan Calvin robotikus kapcsolatának központi szerep jut a történetben. Nehéz feladat volt egy olyan színésznõ kiválasztása, aki Will Smith hiteles partnere és ellenfele, ugyanakkor érzelmekkel képes felruházni az asimovi figurát.
"Bridget Moynahan volt a legmegfelelõbb a szerepre - mondja John Davis. - A rideg külsõ nála érzõ szívet takar."
Moynahannak sikerült megformálnia a komplex karaktert. Susan robotpszichológus, aki Spooner szöges ellentéte: rendkívül racionális és lényegre törõ. Szerinte mindennek van értelme, és egészen másképp közelít a dolgokhoz, mint Spooner. "Susan ragaszkodik a logikus gondolkodáshoz, hiszen erre alapozta az életét. - meséli a színésznõ. - Ám amint a történet elõrehalad, a lány egyre nehezebben tudja tartani magát az elveihez."
"Bridget és Will figurái ugyanazzal a problémával szembesülnek, csak teljesen más szemszögbõl - teszi hozzá Proyas. - A film elején különbözõ dolgokban hisznek. Spooner utálja a robotokat. Nem bízik a technológiában - igazi régi vágású fickó a futurisztikus világban. Susan viszont alapjában véve jobban kedveli a robotokat az embereknél. Tevékenyen részt vesz a robotok létrehozásában, és hiszi, hogy azok jobbak lehetnek, mint mi, emberek, és jobbá tehetnek minket. Ezek a meggyõzõdések válságba sodorják a figurákat, persze különbözõ okok miatt."
Az igazság keresésében egy rendkívüli robot segíti Spoonert és Dr. Calvint: az Alan Tudyk által alakított Sonny. Tudyk és a vizuális effektusokért felelõs csapat igazi digitális sztárt teremtett, akinek érzelmei, intelligenciája és humorérzéke van. A film középpontjában a Sonny és Spooner közötti érzelmi kapcsolat áll.
"Sonny figurája érdekes és nehéz szerep, hiszen robotról van szó, aki azonban valahogy emberi, túlságosan is emberi - magyarázza Wyck Godfrey producer. - Ártatlanság és melegség árad belõle, mert másképp konstruálták, mint a többi robotot. Sonny egyébként egészséges humorérzékkel rendelkezik. Alan remek komédiás, nagyszerû színházi színész, aki elviszi a balhét."
"Sonny olyan, mint egy gyerek - magyarázza Tudyk. - Idõnként nem érti a dolgokat, mert túl precíz és akkurátus. Ugyanakkor naiv és optimista. Sonny egy bizonyos céllal készült, õ pedig nem ismeri az adott célt. Mindenféle titok rejlik benne, és a film végén létének végsõ céljára is fény derül."
A forgatás elkezdése után színre lépett Paul Mercurio színész/táncos (Kötelezõ táncok), aki a többi robot mozgását koreografálta. "Én vagyok az egyetlen robot, aki nem dolgozott Paullal - mondja Tudyk. - Ami valójában remek ötlet, hiszen Sonny új generációs robot. Rendkívüli konstrukció, teljesen különbözik a többi robottól."
Bruce Greenwood játssza Lawrence Robertson, az U.S. Robotics-vezér szerepét. Õ a pénzember, aki egy birodalmat épített a robotokra. A történet az új személyi robot forgalmazásának estéjén indul. "A világ elé tárjuk ezt a csodálatos, technológiát... elérhetõ áron - mondja Greenwood közönyösen. - A robotok ezen új generációja sokkal fejlettebb a korábbi verzióknál. E változás fontossága az ipari forradaloméhoz mérhetõ - csakhogy egyik napról a másikra következik be.
A film egyik alapvetõ témája a mesterséges és természetes intelligencia konfliktusa - teszi hozzá Greenwood. - Mikor válik a mesterséges intelligencia többé, mint ami? Ha egy számítógép vagy robot gondolkodni kezd, mi ebben a mesterséges? Érdekesnek tartom a felvetést."
Chi McBride John Bergin hadnagy szerepét játssza, aki Spooner mentora és fõnöke. "Bergin és Spooner régi barátok - meséli McBride. - Spoonert egy, életének korábbi szakaszában bekövetkezett trauma árnyéka kíséri. Bergin tud a dologról, és lassan próbálja Spoonert életét visszaterelni a normális kerékvágásba."
James Cromwell Dr. Alfred Lanning szerepét alakítja. A technikai géniusz áll az U.S. Robotics sikere mögött. Az õ halálával indul a film. Cromwell a tárgyalt problémakör miatt vállalta el a szerepet. "A film egy sor izgalmas kérdést vet fel - magyarázza a színész. - Mi döntéseink morális töltete? Mik lehetnek az intelligens gépek alkalmazásának ’mellékhatásai’, és hogyan reagál rájuk az ember? Érdekesnek találtam, ahogy a készítõk fogták az egyszerû detektívtörténetet, és kibõvítették azokkal a problémákkal, amelyeket az említett kérdések felvetnek."
Miután felfedezi a "szellemet a gépben", amely az emberi faj létét veszélyezteti, Lanning megalkotja önmaga hologramjait, amelyek Spooner segítségére sietnek. "Közlöm vele, mi a probléma és hogyan járjon el - meséli a színész. - Mint Jancsi és Juliska meg a kenyérmorzsák az út mentén."
A PRODUKCIÓRÓL
Másfél évvel a tulajdonképpeni forgatás elõtt Alex Proyas és kis csapata, többek között Patrick Tatopoulos látványtervezõ elkezdtek dolgozni a jövõ tervein. Proyas és Tatopoulos korábban a Dark City elkészítésekor dolgoztak együtt.
"Az elsõ pillanattól kezdve úgy képzeltem el, hogy a filmbeli jövõt szinte dokumentarista módon ábrázoljuk, ugyanis el akartam kerülni a teátrális hollywoodi jövõképet - magyarázza Proyas. - A realitáselemekre koncentráltam, hogy a nézõ úgy érezze magát, mintha ott lenne a robotok által benépesített világban. Egy hihetõ és realisztikus jövõkép mellett döntöttünk. Nem akartam repülõ autókat és olyan dolgokat, amelyeket más filmesek beépítettek munkáikba. Azt akartam, hogy ez a világ a jelenlegi természetes fejlõdésének eredményeként tûnjön fel a nézõ elõtt.
Inkább a figurák és a történet érdekel, mint a gizmók - folytatja Proyas. - A robotok annyira érdekes technológiai formák, hogy nem akartam a technológia egyéb eredményeit bekeverni a képbe - csak zavartak volna. Persze van néhány gömbkerekû autónk, amelyek bármely irányban haladhatnak. Mindent összevetve azonban az volt a cél, hogy a robotok álljanak 2035 technológiájának középpontjában."
Patrick Tatopoulos legfontosabb feladata a robotok, köztük Sonny megtervezése volt. Tatopoulos, aki a Függetlenség napja látvány- és lénytervezõje volt, jelen projektben is ezeket a feladatokat látta el. "Fontos volt, hogy a környezetet és a robotokat az elsõ pillanattól kezdve én tervezhettem - magyarázza Tatopoulos. - Meggyõzõdésem, hogy egy világ lakóinak azonosulniuk kell az adott világgal, az elemeknek illeniük kell egymáshoz."
Tatopoulos két év leforgása alatt alkotta meg Sonny figuráját, megpróbálva valami alapvetõen újat teremteni. Sonny körülbelül 50 metamorfózison ment keresztül, amíg elnyerte végsõ, karcsú és elegáns alakját.
Proyas számára Sonny külseje a történet hitelességének biztosítékát jelentette. "Megpróbáltuk magunkat odaképzelni azok helyébe, akik a robotokat megalkotják, és rájöttünk, hogy olyan gépeket terveznének, akiket az ember nem érezne idegennek otthonában - mondja Proyas. - Tehát a robotoknak megszokottaknak kellett lenniük."
"A lényeg ismét visszavezet Asimov mûveihez, amelyek a biztonságérzetrõl szólnak, annak tudatában, hogy a robotok semmilyen körülmények között nem fordulhatnak az ember ellen - folytatja a rendezõ. - Megpróbáltunk hûek maradni az asimovi eszmerendszerhez."
A kulcsot Sonny külsejéhez a rendezõ ama elképzelése adta, hogy a robotnak jámbor, ártatlan figurának kell lennie. "Lényegében Sonny ártatlan - mondja Proyas. - Olyan, mint egy kamasz a felnõtté válás pillanatában. Rendkívül intelligens, érzelmei azonban - amelyek megkülönböztetik õt a többi robottól - egy gyermek szintjén mozognak."
Végül is az NC-5-ösök, köztük Sonny terveit három lényeges tulajdonság jellemzi: az átlátszóság, a sajátos izomzatú humanoid alak, illetve a tökéletesen szimmetrikus arc. Ezek az elemek rendkívüli tervezésbeli kihívásokat eredményeztek. "Sonny és az NC-5-ösök nem alakváltók, ezért ki kellett találnom, hogyan változtathatom õket ijesztõvé anélkül, hogy a külalakon módosítanék."
Az átlátszóság elsõsorban a biztonságosság gondolatát támasztja alá. "Ha valami átlátszó, nem rejthet magában semmit - magyarázza Tatopoulos. - Például a középületek sok üveget foglalnak magukban, hogy a közönség jól érezze magát. Ha a robot nem rejthet magában semmit, akkor biztonságos. Legalábbis azt hinné az ember..."
Sonny átlátszóságának másik elõnye a robot teste és a rá irányuló fény közötti kétértelmû viszony. Sonny angyalnak látszik, ha valaki arcának, testének külsejét látja. Ha azonban közvetlen fényhatás éri, és láthatóvá válnak a "belsõségek", Sonny mechanikus, rettentõ dologgá válik. "Az átlátszóság útján úgy vált alakot, hogy változatlan marad" - mondja Tatopoulos.
Sonny arcának három "szintje" van. Belül ott van a mechanika, aztán következik az emberi koponyához hasonló réteg, végül pedig a külsõ, átlátszó burkolat. "Ha az ember megérinti, puha, de belül ott a csontváz" - magyarázza Tatopoulos.
Hogy megkülönböztesse az NC-5-ösöket a korábbi robotinkarnációktól, Tatopoulos futurisztikus izomzatot tervezett nekik, amelyek tovább hangsúlyozzák a robotok antropomorf jellegét. Az izomzat megalkotásakor Tatopoulos a mûvégtagok új gyártási technológiáiból merített ihletet, többek között olyan új anyagok felhasználásakor, amelyek valódi izmokként reagálnak az elektromos impulzusokra.
Végül azonban kiderült, hogy Sonny mûködésének lényege az emberi tényezõ. "Egy évvel a gyártás elkezdése elõtt egy irodában üldögéltünk, és megpróbáltuk kitalálni, hogyan alkossuk meg a robotot - meséli Wyck Godfrey. - CGI-pasi öltönyben, vagy valami hasonló, mindegy. Az életben nem jöttünk volna rá az érzelmi vetület valós értékére, mert technikai problémaként kezeltük a dolgot. Noha nem látni Alan Tudykot a vásznon, azonnal érzékelhetõ a személyiség és humánum, amit a figurába belevisz."
Tatopoulos feladata volt a többi robot megtervezése is. "A korábbi robotgeneráció tagjai, az NC-4-esek is antropomorf gépek, csak sokkal darabosabb a kidolgozásuk, mint az NC-5-ösöké - meséli Tatopoulos. - Kicsit otrombák, szögletesebbek. Nagyjából ugyanazokat a feladatokat látják el, csak kevésbé jól. Érdekes ellentét van a két generáció között."
Látványtervezõként Tatopoulosnak meg kellett álmodnia 2035 környezõ világát is. Minden látványelemet kellõ idõben meg kellett tervezni, hogy dönteni lehessen afelõl, melyeket építik meg a valóságban, vagy keresnek hozzájuk helyszínt Vancouver mellett - és melyeket teremtik meg számítógépen.
Két tervezési csemege is van a filmbeli Chicagóban. A központot nagyvárosi "tájakkal" gazdagították a tervezõk. A terek nagyok, fehérek és eredetiek. A város vagyonos lakói fényes üvegépületekben élnek. Ennek ellentéteként ott vannak a külvárosok lerobbant, öreg épületei.
Proyas vizuális stílusának egyik sajátos jegyeként a környezetbõl hiányzik a növényzet. Nagy kihívást jelentett a fátlan környezet megteremtése a dús lombú Vancouver-környéki helyszíneken. A stáb külön csapatot alkalmazott, akiknek képen kívül kellett tartaniuk a növényzetet.
A készítõk Chicagót választották a történet színhelyéül, ugyanis ez a városkép illett Proyas eredeti elképzeléséhez, a modern és a hagyományos stílusok keveredéséhez: modern felhõkarcolók és fél évszázados épületek állnak egymás mellett ebben a városban.
A Proyas által megálmodott hatalmas terek megkomponálásakor az épített díszletek, valós helyszínek és vizuális effektusok egyvelegét használták.
A Chicago központjában elhelyezkedõ U.S. Robotics épület külön mestermunka. A cselekmény nagy része az elõcsarnokban, a köztéren, laboratóriumokban, tanácstermekben és irodákban, illetve a belsõ hidakon, alagutakban és az épület "gyomrában" zajlik.
"Az USR épületnek különös formája van - meséli Tatopoulos. - Késpenge alakú, és a látogató szinte elszédül tõle. Az épület egyik széle egyetlen üvegpenge, így amikor az ember a belsõ hidakon ját, látja önmagát, az alant elterülõ várost, illetve az egész elõcsarnokot. Az épületet úgy tervezték, hogy a látogató valóban lássa, milyen a világ, ne csak néhány pillanatképet kapjon el belõle."
Az USR épület elõtti tér a hatalmat jelképezi. "Amikor valaki hatalmas - magyarázza Proyas -, nem épít még magasabb épületet, hanem nagyobb teret hoz létre az épület körül, mert ez az a tér, amely a hatalmat jelképezi."
Spooner nyomozó Chicago valamelyik külvárosában él. Ez a hely gyökeresen különbözik az USR épület és Dr. Calvin világától. Spooner otthonát és a környéket Vancouver New Westminster nevû külvárosában teremtették meg: a folyópart egy 80 méteres szakaszát alakították át.
Az U.S. Robotics lelke és agya egy V.I.K.I. nevû mindenható számítógép. "V.I.K.I. az USR épület központi agya - magyarázza Tatopoulos. - Olyan, mint az emberi testben a szív, ahonnan minden vérér indul, és ahova minden befut. A folyosókon és helyiségekben látható fénycsíkok jelképezik V.I.K.I. vérereit. ’Arca’ fényszilánkokból épül fel, amelyek folyamatosan alakulnak, az ereken keresztül befutó adatok alapján."
A filmben látható szállítási eszközök is kulcsfontosságúak voltak a tervezés szempontjából. A külvárosokban a felszínen roboghatnak az autósok, a központban azonban a forgalom föld alatti alagutakban folyik, parkolni pedig hosszúkás föld alatti garázsokban lehet.
A labda alakú kerekek miatt az autók oldalirányban is tudnak mozogni. Az oldalirányú mozgás hatalmas, bonyolult koreográfiájú autós üldözésre adott alkalmat, melynek során autók garmadája száguld 160 kilométer per órás sebességgel, elõre, de oldalirányban is.
A filmbeli autókat kizárólag erre a célra tervezték és építették meg. Will Smith "hõsautó"-ját az Audi cég konstruálta.
VIZUÁLIS EFFEKTUSOK
Az Oscar-díjas John Nelson (Gladiátor) több mint 1.000 vizuális effektus fölött bábáskodott, a tulajdonképpeni forgatást megelõzõ idõszaktól az utómunkálatok befejezéséig. Nelson és szárnysegédje, John Berton (A múmia, Men In Black 2) 20 emberbõl álló csapatot szervezett Vancouverben. A csapat végül több ezresre duzzadt - a tagok jó néhány stúdióépületet lefoglaltak az utómunkálatokra szükséges nyolc rövid hónap alatt, többek között a Digital Domain, a WETA Digital, az Image Engine, a Rainmaker és a Pixel Magic boszorkánykonyháit.
A csapatnak hármas feladata volt: hiteles, érzelemdús alakítást "nyújtani" Sonnynak, megteremteni 2035 robotintegrált világát, illetve valószerûvé és hihetõvé varázsolni a hatalmas, high-tech akciójeleneteket.
ISAAC ASIMOV HÁROM TÖRVÉNYE
"Szerintem Isaac Asimov büszke lenne erre a filmre - mondja John Davies producer. - Alex Proyas nagy tisztelettel viszonyul az író mûveihez. A rendezõ lenyûgözõ vizuális parádé keretén belül teremtette meg a jövõt, a fõhõs pedig igazi hõs, aki végigvezeti a nézõt ezen a jövõn." "Az embernek nem kell Asimov- vagy sci-fi-rajongónak lennie, hogy ezt a filmet élvezni tudja - magyarázza Topher Dow producer. - De ha történetesen Asimov-rajongó, akkor a film remekül passzol az Én, a robot címû könyv tudományos-fantasztikus világnézetéhez.""Asimov robottörténetei szellemi kirakós játékok - meséli Jeff Vintar. - Mindegyik Én, a robot-történetben egy olyan problémát mutat be, amely szembeszegül a robotika három alaptörvényével. Szerintem ez ejtette bámulatba az olvasók nemzedékeit: a szerzõ felvet egy problémát valamivel szemben, aztán megoldással szolgál."
"A film Isaac Asimov mûvei alapján készült, azonban korántsem tükörfordítás - mondja Alex Proyas. - Nehéz volt vászonra vinni, hiszen szinte lehetetlen az eredeti mû kilenc története alapján koherens narratívát létrehozni. Természetesen szabadon kezeltük az alaptémát, hogy megalkothassuk a saját történetünket, Asimov világának és szellemiségének keretei között. Szellemiségében tehát a szerzõt követtük, vizuális szinten azonban frissességet leheltünk ebbe a világba."
Proyas számára a film által felvetett legérdekesebb kérdés az, hogy mit tegyen az ember a robotokkal? "Úgy gondolom, hogy hamarosan megérkeznek közénk, ehhez kétség nem fér - mondja a rendezõ. - Mindig is érdekes volt, ahogy az ember a technológiához alkalmazkodott. Általában arra a következtetésre jutunk, hogy a technológia jobbá teszi az életünket, és ezzel el is fogadjuk a létjogosultságát. A kérdés, hogy ez jó vagy sem? Tény, hogy az emberi lények gondolkodásmódja látszólag ilyen, és úgy tûnik, a jövõben is ilyen marad."
A robotika három törvénye
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tûrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve,
ha ezek az utasítások az elsõ törvény elõírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelmérõl gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik
az elsõ és második törvény elõírásaiba.
A robotika kézikönyve,
56. kiadás, 2058
"time is not money"
