microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Terminál (2004)
The Terminal

. . . . . . . . . . 7.66
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 4
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 128 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  normál-film
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár 14+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Viktor Navorski (Tom Hanks) egy kelet-európai országból érkezik New Yorkba, ám utazása alatt hazájában államcsíny történt, ezért a leszállás után a repülõtéren reked. Útlevele immár egy nem létezõ országé, nem léphet az Egyesült Államok területére, így napjait és éjszakáit kénytelen a terminál nemzetközi várójában tölteni, amíg otthon tisztázódik a helyzet. Ahogy múlnak a hetek és a hónapok, Viktor rájön, hogy mennyire bonyolult és változatos ez a zárt világ, és minden megtalálható benne, ami odakint is megvan. Abszurd helyzetek és státuszharc, ambíció és nagylelkûség, szórakozás, váratlan lehetõségek, sõt még egy kis románc lehetõsége is egy csinos légiutas-kísérõvel (Catherine Zeta-Jones). Viktor személye azonban szálkát jelent a helyi bürokrácia, különösen Frank Dixon, a reptér vezetõje (Stanley Tucci) szemében, aki problémának, mûködési hibának tekinti õt, melyet nem képes kontrollálni, de kétségbeesetten szeretne eltüntetni az eddig jól mûködõ gépezetbõl.


Beszállás

Aki utazott már repülõvel, ha csak ritkán is, tapasztalhatta, hogy egyszer-kétszer várakoznia kellett egy repülõtér terminálján. "Szinte mindenki rostokolt már reptéren - mondja Steven Spielberg rendezõ. - Nem ismerek senkit, aki ne töltött volna hosszabb idõt a váróban, mint magán a repülõn. A repülõterek a társadalom mikrokozmoszai. Megvannak az étkezés, a vásárlás, a találkozás külön terei."
A legtöbben kényelmetlennek tartják a néhány órás várakozásokat - de képzeljük el, milyen lehet, ha mindez napokká, hetekké, sõt hónapokká duzzad. Ez a hihetetlen helyzet a film kiindulópontja. Andrew Niccol executive producernek támadt az ötlete egy férfirõl, akit feltartóztatnak a repülõtéren, és végül kénytelen ott élni. Õ fejlesztette tovább az ötletet Sacha Gervasi forgatókönyvíró közremûködésével. Ebbõl született meg Viktor Navorski története, aki egy elképzelt kelet-európai országból, Krakozhiából érkezik New Yorkba. Ám itt azzal kell szembesülnie, hogy az otthoni háború miatt többé nem érvényes a személyazonossága, és számára Amerika kapui zárva maradnak. "Ez a történet az interakciók apró pillanatairól szól, és végig nagyon emberközeli marad - mondja Walter F. Parkes producer. - A fõszereplõ egy rendkívül leszûkült környezetben lép kapcsolatba emberek egy csoportjával, mégis az a benyomásunk támad, hogy bizonyos értelemben még ebben a zárt térben is Amerikával találkozik. Szerintem ettõl válik a történet igazán érdekessé."
"Viktor a terminál sûrített világában valóban megismerkedik az amerikai kultúrával - ért egyet Tom Hanks. - A dolgozó amerikaiak széles keresztmetszete és az amerikai kultúra egyaránt jól megfigyelhetõ itt. A faji sokféleség és megosztottság szintén rögtön észrevehetõ a repülõtéren. Viktor tulajdonképpen egy intenzív kurzuson vesz részt, amely az amerikai társadalmat mutatja be."
A forgatókönyv végül eljutott Steven Spielberghez. "Ezt vettem kézbe utoljára, és ki is söpörte a fejembõl az összes többit, amelyeket elõtte olvastam. Csodálatosnak találtam az ötletet" - mondja. Ám csak az újabb változat elkészülte után született meg a döntés, hogy megrendezi a filmet. "Rögtön affinitást éreztem Viktor története iránt. Szerintem mindannyian éreztük már magunkat kicsit úgy, ahogy õ - hontalan ember az élet nyomában. A Kapj el, ha tudsz! után ismét olyan filmet szerettem volna készíteni, mely egyszerre nevettet és ríkat meg, és okoz jó érzéseket a világról. Olyasmit akartam, ami mosolyra késztet. Mostanában több mosolyra van szükségünk, és a hollywoodi filmek azért vannak, hogy a nehéz idõkben ezt nyújtsák az embereknek."


Az utasok

Tom Hanks már azelõtt aláírta a szerzõdését, mielõtt Spielberg elkötelezte magát rendezõként. "Elolvastam a forgatókönyvet, és az jutott eszembe, hogy szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen - mondja Hanks. - Bárki, aki szállt már le olyan országban, ahol nem beszélte a nyelvet - de még ha beszélte is - nyilván érezte a kiszolgáltatottságot. Emlékszem, amikor elõször utaztam a tengerentúlra, azonnal hihetetlen feszélyezettséget éreztem. Ideges voltam, ha bárki megszólított ... még akkor is, ha nem volt probléma a papírokkal, a beléptetéssel, a biztonságiakkal, vagy bármi mással. Igen, egy ilyen szituációhoz nagyon is könnyû viszonyulni.
Viktor szorult helyzete nem esik nagyon távol a valószínûség birodalmától - folytatja Hanks. - Pontosan érthetõ, hogyan történne ez manapság: valaki megérkezik egy idegen országból, ahol éppen valami szörnyûség történik, és így valójában az õ országa nem is létezik. A papírjai sem érvényesek, és a Bevándorlási Hivatal nem mondhatja neki, hogy ’üdvözöljük New Yorkban’. A repülõtér a bejárat oda, ahova el akarunk jutni, de jelen esetben Viktor számára ez elérhetetlen cél. Nem jöhet be, de nem is mehet haza, mert a határokat lezárták. Leginkább az tetszett a forgatókönyvben, hogy Viktor megérti a helyzetet, és hogy miként mennek a dolgok ilyen esetben. Nincs értelme panaszkodni vagy lázadozni az állam ellen, mert az túlságosan nagy, hogy egymaga gyõzhessen, tehát amíg itt van, addig próbál a lehetõ legkényelmesebben berendezkedni átmeneti életére."
Idõközben Viktor nem egyszerûen saját kis életet teremt magának, hanem otthont is a reptéren, melyhez a barátok, a munka is hozzátartoznak, sõt még egy kis románc is. "Bár a külsõ világa bizonytalan, az érzelmi élete nem az - mondja Hanks. - Igyekszik feltalálni magát, elõbbre jutni, és nem ücsörög a babérjain, mint egy rakás szerencsétlenség, elborulva az önsajnálattól. Valójában egyfajta érzelmi felfedezõúton van, hogy megtapasztalja mindazt, amit Amerika lehetõvé tesz számára."
"Bár Viktor egy reptéri váróban reked, minden, ami körülötte történik homályos - mondja Spielberg. - Ott áramlik körülötte a rengeteg utas, ezzel szemben õ az egyetlen, aki egy helyben marad. Van egy jelenet, amikor csak áll ott, és ahogy a kamera visszavonul, õt már nem is lehet látni. Elvész az emberek tengerében, akik a szélrózsa minden irányába tartanak - mindenki, kivéve õt. Van egyfajta energia a történetben. A várakozás lehet izgalmas. A várakozás lehet szórakoztató."
Spielberg szerint Hanks alakítása az egyik legimprovizatívabb pályája során. "Közös munkáink közül ez a legötletesebb alakítás, amit tõle láttam - mondja a rendezõ. - Olyan váratlan dolgokat vitt a szerepbe, melyek egyáltalán nem szerepeltek a forgatókönyvben vagy az instrukcióimban. Az ilyen jelenetek után, amikor valami különlegeset produkált, megkérdeztem tõle, hogy mikor találta ki mindezt. Rendszerint azt válaszolta, hogy nagyjából tíz perccel a felvételek elõtt. Nagyon jól játszott a testével is. Megbotlik, elesik, téblábol, feszeng egy székben... de ez nem Tom Hanks, hanem ahogy Viktor Navorskit látja, és amit hozzátett a figurához. Viktor azonban távolról sem pojáca. Van tartása, rendkívüli módon bízik másokban, és mindig tele van reménnyel. A problémáknak a világosabb oldalát látja meg, és türelmes. Mindenekfelett pedig mohó kíváncsiság él benne az emberek iránt."
Ez az érdeklõdése és a nyíltszívûsége hamar szerez neki barátokat, sõt még a románc lehetõségét is, amikor megismerkedik Amelia Warrennel, a United Airlines utaskísérõjével. A szerelemben szerencsétlen nõt Catherine Zeta-Jones játssza. "Engem elsõsorban a figura sebezhetõsége vonzott ebben a szerepben - mondja a színésznõ. - Tetszik az a bizalom, ahogy az emberekhez közelít; még amikor megbántják, akkor is marad benne egy szemernyi remény, hogy a dolog mûködni fog. Ráadásul nagyon nyitott, nem titkolja az érzelmeit, így amikor találkozik Viktorral, nem esik nehezére feltárni neki az életét. Borzasztó nagy szüksége van valakire, aki meghallgatja õt, és ezt találja meg Viktorban. Csodálatos, ahogyan ez a két magányos ember összejön, és kialakul közöttük ez az elragadó kapcsolat."
"Amelia sosem tapasztalta a sorsot - mondja Spielberg. - Ha Cupido kilõtte rá nyilát, akkor az inkább az eszét találta el, mint a szívét, mert azt hiszi, hogy Maxbe szerelmes, aki viszont sosem tartja be a neki tett ígéreteit. Viktor a bizalmasaként lép be az életébe - nem szerelmesként vagy lovagként, de a férfi figyel rá, és ez a kezdete egy szép barátságnak."
"Mindez arra a következtetésre juttatja Viktort, hogy reptéri helyzete valójában a legjobb, ami történt vele, mert megismerte ezt a nõt - mondja Hanks. - Ez nagyon felnõtt kapcsolat, de nem egy õrült szerelem. Szerintem inkább egy rokon lélek felismerésén alapul, akinek hasznára válik némi segítség, és bár nem ugyanazt a nyelvet beszélik, más tekintetben sok közös vonás van bennük."
"Amikor arról gondolkodtam, hogyan játsszam Ameliát, azt próbáltam elképzelni, milyen lehet állandóan úton lenni, és a címeket városok szerint rendszerezni - mondja Zeta-Jones. - Amelia nagyon kötõdik a munkaköri leírásához. Mindig megy valahova, sosincs ideje megállni, levegõt venni, és olyan kapcsolatot kialakítani, melyre kétségbeesetten vágyik, és amire szüksége van."
Spielberg nemcsak egy rendezõ büszkeségével tekint Zeta-Jones játékára. Õ volt az elsõ, aki felfigyelt rá egy tévésorozatban, és producerként kiválasztotta elsõ játékfilmes szerepére a Zorro álarcában. "Számomra most lett teljes a kör - mondja a színésznõ -, mert a Zorróban ugyan Steven volt a producer, de igazából sohasem dolgoztam vele. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy általa rendezett filmben játsszak, és most megtiszteltetés volt, hogy felkért erre a szerepre. Amikor olvastam a forgatókönyvet, teljesen beleszerettem, és maga a munka fantasztikus élmény volt."
Stanley Tucci játssza Frank Dixont, a reptéri tisztviselõt, akit szorosan kötnek a bürokratikus szabályok. "Õ volt az elsõ jelöltem a szerepre, nem is gondolkodtam más színészben - mondja Spielberg. - Amikor megjelent a színen, teljesen lehengerelt a természetes játékával. Jó volt látni, mennyire illik rá Dixon alakja, magánemberként azonban egyáltalán nem hasonlít a figurára."
Dixon kezdetben nehéz döntés elõtt áll, mert a rendszabályok tiltják, hogy Viktort kiengedje a reptér területérõl. Ám amikor a férfi állandó jelenléte már a karrierjét veszélyezteti, mindent megtesz, hogy eltávolítsa. "Dixon nem gonosz - magyarázza Spielberg. - Csak teszi a dolgát, de azt annyira jól csinálja, hogy meggyõz minket arról, hogy tényleg gonosz. Számára nagy a tét, különösen most, amikor vizsgálni fogják a munkáját."
"Viktor inkább hatalmas akadálynak tartja õt, mint gonosznak - mondja Tucci -, bár nem mindig kedves fickó. Dixon eleinte tényleg segíteni akar rajta, de a kapcsolatuk ellenségessé válik. A helyzet egyre rosszabb, és csak súlyosbítják a bürokratikus korlátok. A történetnek ez a része egyben futó pillantás társadalmunk bürokráciájának árnyoldalára. Szerintem érdekes, hogy ennek az embernek, aki egyszerûen csak el akar jutni Amerikába, ez az egyszerû célja végsõ soron meghiúsul csupa amerikai dolog miatt."
"A film igazából egy bevándorló-történet - mondja Spielberg, bár Viktor Navorski tulajdonképpen nem bevándorló, csak látogatóba érkezik New Yorkba. - Arra utal vissza, hogy mi tette ezt az országot olyan naggyá és erõssé - bevándorlók özönlöttek ide a világ minden tájáról, arra a helyre, ahol lehetõségük nyílt valóra váltani egy jobb élet álmát. Ha úgy vesszük, sokat veszítettünk a bevándorlók ígéretébõl, mert a biztonsági intézkedések szigorúbbak, mint valaha, és jogosan van így. Bizonyos értelemben ez a történet a nagy amerikai "olvasztótégelyt" ünnepli. Ezért tud Viktor olyan könnyen kapcsolatba lépni különbözõ kultúrájú és életstílusú emberekkel, és ezért akartam én is egy nemzetközi színészcsapatot."
Viktor reptéri "családját" számos nagyszerû karakterszínész alakítja: Chi McBride játssza Joe Mulroyt, a hordárt; Diego Luna az ételszolgálat dolgozóját, aki arra használja munkáját, hogy kölcsönösen elõnyös alkut kössön Viktorral; a 85 éves Kumar Pallana a takarító Gupta szerepében tûnik fel, Barry Shabaka Henley és Zoë Saldana pedig a vámhivatal és a bevándorlási hivatal alkalmazottait játsszák, akik együtt éreznek ugyan Viktor helyzetével, de segíteni nem tudnak rajta.


A forgatásról

A produkció középpontjában - a címnek megfelelõen - maga a terminál áll. A filmesek hamar rájöttek, hogy a biztonsági rendelkezések miatt lehetetlen lenne igazi repülõtéren forgatni. Ezért Alex McDowell látványtervezõt bízták meg egy teljesen mûködõképes, mérethû terminál megtervezésével és felépítésével, ahol a forgatás döntõ része zajlott. Néhány belsõ és külsõ jelenetet a montreali Mirabel repülõtéren vettek fel, ahol a United Airlines kölcsönadta egyik Boeing 747-ét egy kulcsfontosságú jelenet kedvéért.
"Egyetlen utasításom volt Alex számára: a film sztárja Viktor Navorski, és ez egy karakterdarab - mondja Spielberg. - A film címe viszont a Terminál, tehát annak a helynek, ahol a szereplõnk mozog, egy modern nemzetközi terminálnak kell kinéznie."
McDowell elõször számítógépen tervezte meg a helyszínt, majd egy makettet készített, amelyen a rendezõ elõzetesen eltervezhette a felvételeket egy kis periszkóp-kamerával, melynek segítségével "sétálhatott" a repülõtér díszletében. Ebben a tervezési fázisban McDowell szorosan együttmûködött Janusz Kaminski operatõrrel is, így építettek be egy rendkívül modern világítási rendszert a tervekbe. "Rendkívül fontos volt, hogy a világítás együtt készüljön és beleépüljön a díszletbe - mondja McDowell. - Ez nem az az eset volt, amikor az operatõr bejárja a kész díszletet, és közli, hova szeretné elhelyezni a lámpákat. Janusz kezdettõl fogva részt vett a design munkálataiban."
Bár a filmbeli terminál vélhetõen a New York-i JFK Nemzetközi Repülõtér, a látványtervezõ inkább azt szerette volna, ha valamiféle keverékét adná több nemzetközi reptérnek, hogy a ritkán és gyakran utazók egyaránt ismerõsnek találják. Csapatával együtt bejárta az Egyesült Államok és az európai fõvárosok jó néhány repülõterét. Magát a díszletet a nulláról kezdték felépíteni a kaliforniai Palmdale egyik hangárjában. A munkálatok nagyjából 20 hétig tartottak, és több mint 200 mûvész és munkás dolgozott rajta. A tipikus mûtermi díszletektõl eltérõen ez a terminál egy igazi építmény szabadon álló része volt: egy valódi, háromemeletes, átriumos stílusú épület egy másik épületen belül. A szerkezet vázát acélból készítették, melyet gránitpadló és üvegablakok borítottak. A díszlet megvilágításához és a menetrendi kijelzõ táblák mûködtetéséhez szükséges teljes infrastruktúrát, az elektromos vezetékek és az üvegszálas optikai kábelek hálózatát a padlózat alatt, a díszlet teljes széltében és hosszában rejtették el. A díszlet sok figyelemreméltó eleme közül külön kiemelendõ az a négy igazi, mûködõ lift, melyeket kifejezetten a filmes díszlet számára készítettek. A díszlet másik fontos részletét képezték a reptéren található éttermek és üzletek. Patricia Whitcher executive producer munkájának köszönhetõen 35 cég képviseltette magát a filmben, kezdve a gyorséttermektõl a divatáruboltokig.
A hitelesség érdekében egy másik szakértõ csapatot is be kellett vonni a munkába. "Általában egy mai díszlet esetében nem kell túl sokat foglalkozni a mérnöki munkával - magyarázza McDowell. - Most azonban még a hegesztett illesztéseket is egyenként meg kellett vizsgálni. Minden rajzot, mely a mûvészeti részleg kezébõl kikerült, egy csapat mérnök nézett át. Ez a munka tehát számunkra egészen más volt."
A film zenéjét John Williams jegyzi, aki már évtizedekre visszamenõen dolgozik együtt Spielberggel. Ebbe a filmzenébe beillesztett etno-elemeket is. "Szerettem volna egy zenei portrét létrehozni Viktor számára - mondja. - Tudjuk, hogy hazája valahol Kelet-Európában van, tehát az õ zenei témájában megszólal a klarinét, mely sok kelet-európai zenében hallható. Beillesztettem továbbá egy cimbalmot is, mely a magyar népzenére jellemzõ, valamint finoman megszólal a harmonika is."


szereplők:
Tom Hanks ... Viktor Navorski
Catherine Zeta-Jones ... Amelia Warren
Stanley Tucci ... Frank Dixon
Chi McBride ... Joe Mulroy
Diego Luna ... Enrique Cruz
Barry Shabaka Henley ... Ray Thurman
Kumar Pallana ... Gupta Rajan
Zoe Saldana ... Torres ügyintézõ
Eddie Jones ... Salchak
Michael Nouri ... Max
Jude Ciccolella ... Karl Iverson
Sasha Spielberg ... Lucy


fényképezte:
Janusz Kaminski

vágó:
Michael Kahn

látvány:
Alex McDowell

jelmez:
Matthew Jerome

jelmez:
Mary Zophres

zene:
Benny Golson

zene:
John Williams

művészeti rendező:
Christopher Burian-Mohr

művészeti rendező:
Isabelle Guay

szereposztó:
Debra Zane

díszlet:
Anne Kuljian

producer:
Laurie MacDonald

producer:
Walter F. Parkes

producer:
Steven Spielberg

producer:
Patricia Whitcher