információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A PRODUKCIÓRÓL
A film ötlete az elsõ rész, a Bérgyilkos a szomszédom egyik sajtótájékoztatóján született, amikor egy évvel a forgatás után a szereplõk ismét találkoztak. Legtöbben akkor látták viszont újra egymást, és rögtön nosztalgiázni kezdtek a forgatáson együtt töltött remek napokról. Elképzelték, mi lett a szereplõk sorsa a film után, és mi történne velük egy következõ részben. Hogyan él az új házaspár, Oz és Cynthia, és mihez kezd a háztartásban az egykori bérgyilkos? Vajon a törekvõ Jill beletanul-e a "bérgyilkososkodásba"? És ami a fõ, lehetséges-e, hogy Jimmy és Oz óriási hazugságára sosem derül fény, örökre rejtve marad-e Jimmy megrendezett halála, és végleg elengedheti magát? Mi lenne, ha elõzõ élete újra betörne mindennapjaiba?
"A színészek tehát már az elsõ film mozikba kerülése elõtt elkezdtek ötletelni egy újabb részrõl - mondja David Willis producer. - Ez mindannyiunkat arra indított, hogy komolyan elkezdjünk gondolkodni errõl."
Amikor a színészek elkötelezték magukat a folytatás mellett, a producerek Howard Deutch rendezõt keresték meg, aki korábban olyan vígjátékokban mutatta tehetségét a mûfaj iránt, mint a Még zöldebb a szomszéd nõje vagy a Furcsa pár 2. A rendezõ arról ismert, hogy jó érzéke van a komikus idõzítéshez, és hajlandó beépíteni a filmbe a színészek váratlan improvizációit is. "Nem vagyok nagy híve az öncélú improvizációnak - mondja Deutch. - Szerintem kell egy keret és biztos paraméterek, de ha egy jelenetnek megvan az értelme és biztos alapokon áll, akkor szabadon lehet engedni a színészeket, és hagyni õket poénkodni. A szöveget kiegészítik és megemelik a maguk ötleteivel."
A biztos alapot ezúttal George Gallo forgatókönyve jelentette. "Egyes folytatásokkal az a baj, hogy majdnem ugyanazt a filmet látjuk viszont, amit elsõ alkalommal is - mondja Gallo. - Márpedig az emberek változnak, és engem leginkább az érdekelt, mi történt velük az elõzõ rész óta eltelt idõben. Jimmy visszavonult, Mexikóba költözött, ahol eddigi élete számbavétele kicsit megborítja, de aztán magához tér, és átadja magát a háztartás örömeinek. Ez feltehetõen kissé távol tartja tõle a múlt démonait. Korábbi védence és mostani felesége, Jill viszont éppen bérgyilkos szeretne lenni, ám kevés sikerrel, ráadásul visszasírja régi életüket."
"Oz folyamatos félelemben él, hogy a Gogolak banda, melynek átverésben komolyan segédkezett, egyszer csak felbukkan nála - folytatja Deutch. - Nem tud szabadulni az érzéstõl, hogy nincs vége az ügynek. Azon gondolkodik, hogyan védje meg a házát, biztonsági kamerákat helyez el a fákon, és mindenféle szerkezetekkel igyekszik megóvni magát és feleségét. Az asszony betegesnek tartja ezt a félelmet, és fárasztja férje növekvõ paranoiája. Az a vicces az egészben, hogy a férfinak van igaza, ám õ nem hisz neki."
Oz szeretné elkerülni a Gogolak bandát, Jimmy pedig szeretne minden maga mögött hagyni, ami régi életére emlékezteti, elsõsorban ex-szomszédját, Ozt. Csakhogy az öreg Laszlo Gogolak éppen azon van, hogy feldúlja e két nem túl békés otthon nyugalmát. Nemrég szabadult a börtönbõl, ahol minden pillanatát az a gondolat töltötte ki, hogy végezzen fia gyilkosával. Õ nem hisz a fogászati leleten alapuló átverésben, szerinte Jimmy igenis él és rejtõzködik. Tudja azt is, hogy nagyon agyafúrt, és nem lesz könnyû a nyomára bukkanni. Ezért az egyetlen vékony szálat ragadja meg, a szerencsétlen Ozt, mert feltételezi, hogy a fogász majd elvezeti õt ellenségéhez. És valóban, amikor elrabolják Cynthiát, a pánikba esett doki felkeresi az egyetlen embert, aki segíthet neki ebben a helyzetben - vagyis Jimmyt.
Jimmy személyisége különös irányban fejlõdött tovább az elsõ részhez képest. Bár még mindig "jéghidegvérû gyilkos", most kicsit érzékenyebb és figyelmesebb. Érez valamiféle kései bûntudatot korábbi élete miatt, és küszködik is ezzel. "Rajong a szõnyegei és a fõzés iránt, és nagyon vicces azt látni, hogyan jönnek elõ ezek az érzések a korábban megismert kemény figurából" - mondja Deutch.
"Bizonyos értelemben ez a film a fordítottja az elõzõnek - mondja Bruce Willis. - Jimmy és Oz bizonyos oldalai helyet cserélnek: Jimmy búcsút int a bûnözésnek, és teret enged házias hajlamainak, Oz viszont egyre inkább megkeményedik."
Arnold Rifkin producer szerint Willis egyik legfõbb motivációja a filmmel kapcsolatban egyszerûen az volt, hogy "jól érezze magát benne. Szeretett volna visszatérni egy olyan karakterhez, akit élvezettel játszott el, a rosszfiúhoz, aki igazából nem is annyira rossz, és együtt dolgozni egy tehetséges színészcsapattal, akikrõl tudja, hogy jól együtt fognak mûködni vele."
"Bruce bármit el tud játszani - mondja Deutch. - Sármos, ijesztõ, vicces, erõteljes... azzá változik, amit csak akar. Tudja, hogy a Matthew és közte levõ kölcsönhatás nagyon egyedülálló. Nevetni akart, és Matthew nagyon meg tudja nevettetni. És õszintén szólva, Matthew-t sem tudja senki más úgy megnevettetni, mint Bruce. Jimmy és Oz minden téren egymás ellentétei. Ha két ilyen ellentétes elem ütközik, annak biztos robbanás lesz a vége."
"Könnyen tudjuk oda-vissza adogatni egymásnak a labdát - mondja Perry, aki a jó közös munka egyik okának azt tartja, hogy a magánéletben is jó barátok. - Tudjuk egymásról, hogyan fogunk reagálni bizonyos helyzetekben. Az elsõ filmben van egyfajta kölcsönös tisztelet a két szereplõ között. Oz nem dobja fel Jimmyt, mert kedveli, és Jimmy sem nyírja ki Ozt, mert szintén kedveli. De ez nem egy könnyû barátság. A mélyben mindig ott a lehetõség, hogy a tisztelet és rokonszenv ellenére Jimmy egyszerûen kinyírja Ozt.
Ebben a részben Ozt megszállva tartja a félelem, és ezt széles gesztusokkal lehetett ábrázolni. Olyan embert játszom, aki szó szerint állandó veszélyben van, és emiatt teljesen elveszíti a lelki egyensúlyát. Beleszaladhatok egy üvegfalba, nyolcszor is eleshetek, miközben próbálok kimenni egy szobából, a közönség mégis hinni fog nekem, mert olyan sok forog kockán."
"Matthew nem tudja anélkül kinyitni az ajtót, hogy neki ne ütközne, és nem tud lemenni a lépcsõn, mert annyira ideges. Ez Buster Keaton világa - mondja Gallo, és hozzáteszi, hogy ezek a hasraeséses jelenetek mind Perry spontán játékának köszönhetõk. - Én nem írtam bele ilyen fizikai dolgokat, de õ ösztönösen meglátta a lehetõséget az adott jelenetekben. Nagyon tehetséges színész a helyzetkomikum terén. Nehéz valakit arra utasítani, hogy fusson bele egy ajtóba, és közben ne nézzen ki hülyének. De azt a dolgot teljes mértékben rábízhattuk."
A filmben újra fontos szerepet kapott Amanda Peet, akit az elõzõ részben nyújtott alakításáért Blockbuster Entertainment Díjra jelöltek. Akkor egy újonc bérgyilkost játszott, aki úgy bálványozta a hírhedt Jimmyt, mint a rockereket a körülöttük legyeskedõ lányok. Az új történetben már férj és feleségként látjuk õket viszont, és a nõ éppen bérgyilkosként szeretne helyt állni, csekélyke sikerrel. "Több benne a buzgalom, mint a tehetség. Ezért olyan mulatságos figura" - foglalja össze tömören Peet.
Az eltelt évek alatt Jill baráti kapcsolatban maradt Ozzal és Cynthiával, de errõl Jimmynek nem szól, és a férfi egyáltalán nem örül, mikor tudomást szerez róla. "Jimmy nagyon kedves, és próbál a felesége kedvére tenni - mondja Peet. - De Jillnek ez nem elég. Õ egy veszélyes, karizmatikus nehézfiúba szeretett bele, és õt akarja visszakapni. Azt szeretné, ha Jimmy ledobná a kötényt, és újra beszállna a játékba. Abban bízik, hogy ez új életet vinne lehangoló szerelmi életükbe is, ami nagyon érzékeny téma a férfi számára. Tehát minél inkább erõlteti a nõ, annál nagyobb ellenállásba ütközik. Egészen addig, amíg Gogolak felbukkanásával nem marad sok választásuk."
"Nagyon érdekesnek találtam megfigyelni, mi folyik a jelenetekben - mondja Deutch, aki végig igyekezett fenntartani a rendezõ és a nézõ kettõs perspektíváját. - Élvezem az erõviszonyok játékát, hogy ki van fent, és ki van lent, ki kit próbál megölni, ki sajnálja önmagát, és ki csinál balhét, mert ezek a dinamikák a helyzettõl függõen percek alatt meg tudnak változni, különösen akkor, ha ezt a három színészt összeeresztjük. Nem csak Bruce és Matthew, hanem Amanda energiája is benne van a filmben. Olyan ez, mint egy három irányú teniszjátszma, háló nélkül."
Az eredeti csapat egyik leginkább visszavárt tagja Kevin Pollak volt. Ám akadt egy kis gond: korábban játszott szereplõjét az elõzõ rész végén eltették láb alól. Így aztán Bruce Willis javaslatára abban maradtak, hogy egy másik Gogolak, Yanni nehéz természetû, börtöntöltelék apja alakjában fog visszatérni. "Ez Hollywood, a halál nem szükségszerûen végleges, ha elég fortélyos vagy" - mondja Rifkin.
"Mondtam Kevinnek, hogy van egy jó meg egy rossz hírem számára - mondja David Willis producer. - A jó, hogy kitaláltuk, hogyan vehetne részt a folytatásban. A rossz az, hogy ehhez naponta négy órát kell majd eltöltenie sminkeléssel."
"Elõször nagyszerûnek találtam a dolgot - meséli Pollak -, mert kezdetben bizony kicsit féltékeny voltam a többiekre, amikor meghallottam a folytatás hírét. De csak addig tartott az öröm, amíg rá nem döbbentem, milyen sok vacakot készülnek felrakni a képemre. Teljesen átalakítottak. Wesley Wofford maszkmester nagyon jó munkát végzet, Vicki Phillips nagyszerû fehér parókát készített nekem, a hatalmas Lew Wasserman szemüveget pedig a feleségem javasolta. Próbáltam elérni, hogy a nevem ne szerepeljen a stáblistán, hadd találgassák az emberek, hogy ki volt ez a fickó."
A megjelenésen kívül Pollak metamorfózisának másik lényegi része az erõs akcentusa és az elharapott szavai voltak. Ha Laszlót valamelyik alárendeltje ki meri javítani, akkor rögtön nekitámad. "Igen, õ eléggé intenzív figura, hamar robban - mondja róla Pollak. - Fenyegetõ is, és igazi bosszúvágyat érez végig a filmben, ugyanakkor azonban teljesen õrült. Egy 75 éves, mániákus öreg. Még a saját családja sem tudja sokszor, hogy mirõl is beszél."
Pollak játékának megvoltak a hátrányai is a forgatáson, ahogy arról Amanda Peet beszámolt. "A nyersanyag jelentékeny része pocsékba ment, mert nem tudtuk megállni nevetés nélkül - meséli a színésznõ. - Az egyik jelenetben Matthew ad egy végszót, miközben szemben állok Kevinnel; de képtelen voltam megcsinálni, mert ahányszor csak ránéztem, kirobbant belõlem a nevetés. Aztán Matthew-t állították a helyemre, de megint befuccsoltunk, mert õ se bírta ki. Végül Bruce-ra került a sor, és õ se tudta megállni. Szóval ott álltunk egy óráig, próbáltuk felvenni ezt az egyetlen sort, mert senki sem bírta fapofával eljátszani a jelenetet." "Kevin az összes jelenetet lenyúlta, amiben csak részt vett" - foglalja össze a stáb véleményét Perry.
A visszatérõ színészek között van Natasha Henstridge is, Cynthia szerepében, aki korábban Jimmy felesége volt, most pedig Ozzal él. "Több tekintetben Oz olyanná vált, amilyen korábban Jimmy volt; folyton a biztonságra figyel és fegyvereket halmoz fel. Nem számít, hogy azt sem tudja, hogyan kell õket használni - mondja Henstridge. - Cynthia már végigcsinálta ezt az õrületet Jimmy oldalán, elege is lett belõle, ezért teljesen más életet remélt, amikor beleszeretett Ozba. De amikor õ is megszállottan félni kezd a gengszterektõl, mintha a régi élete tért volna vissza. Úgy érzi, menekülnie kell."
Ám ehelyett elrabolják, és ettõl minden mozgásba lendül. "Cynthia a katalizátor a filmben - mondja Deutch. - Pedig az egész társaságból õ tûnik a legjózanabbnak, ami valójában nehéz szerep, amikor mindenki más õrültként viselkedik körülötte."
A RENDEZÕ
"Dolgoztam John Hughes mellett, aki több nagyszerû vígjátékot írt - mondja Deutch. - Az egyik dolog, amire megtanított, hogy a vígjátékot komolyan kell venni, és én sosem feledkeztem meg errõl. Ha a filmben elkezdesz vicceket mesélni, vagy kikacsintani a közönségre, akkor szerintem az kívül helyezi õket a történeten. Többé nem hiszik el, mert te sem hiszed el. Ez persze, nem azt jelenti, hogy ne lehetne olyan rendkívüli figura a filmben, mint a Kevin által játszott Laszlo, amíg az valódi számára. Ennek operai hatása van: az egész eltúlzott, és ezáltal foghatók meg a nagy pillanatok. Ritka az olyan színész, aki erre képes. Matthew, Bruce, Kevin és Amanda ezen kevesek közé tartoznak."
"Howie nevetése nagyszerû - mondja Perry. - Számomra az egyik fõ hajtóerõ, hogy lenyûgözzem a rendezõt. Azt mutatod neki, amit látni szeretne, ugyanakkor talán egy kicsit tovább is mész, és megleped õt. Howardnak kulcsfontosságú szerepe volt a forgatókönyv kidolgozásában, és jórészt miatta mentek úgy a dolgok, mint a karikacsapás. Rengeteget hülyéskedtünk, és õ nyitott volt erre. Lényegében az volt a filozófiánk, hogy poénokat süssünk el, és próbáljuk megnevettetni a stáb tagjait."
A FORGATÁSRÓL
A filmet Los Angelesben és környékén vették fel, kihasználva a város jól ismert nevezetességeit. Jimmy mexikói búvóhelyéül a történelmi Lightman House szolgált a kaliforniai Rancho Palos Verdében. Az 1926-ban épült toszkán kapuslakást Gordon Kaufman építész tervezte, és bár a tervezett rezidencia a gazdasági válság miatt sosem készült el, a meglévõ épületek, a fenséges kilátás a tengerre és a csodás táj miatt a hely tökéletes háttérként szolgált a filmhez. Már csak a csirkéket kellett odaszállítani.
Oz és felesége otthonául a Hancock Park-i Mark Goodman házat választották, mely Los Angeles egyik legszebb és legrégebbi városrészében áll. Ez jól tükrözi azt az eleganciát és stílust, mely egy sikeres kaliforniai fogorvosra jellemzõ.
Ezek mellett láthatóak Los Angeles belvárosának részletei, a Railroad Station, az Olvera Street Plaza, valamint az Argyle Hotel a hollywoodi Sunset Boulevardon vagy a sunlandi Pink Motel.
A jelmezekért Rudy Dillon felelt, õ alakította ki Laszlo és bandája sajátos stílusát, mely rendkívül mulatságos. Az óvilág bûnözõinek kinézete keveredik jó néhány szándékosan buta elemmel - övcsatokkal, rikító színekkel -, hogy ezeket a kisstílû huligánokat még véletlenül se nézze senki kifinomult, ravasz és menõ bûnözõknek, amilyennek pedig önmagukat képzelik.
Klasszikusabb külsõt kapott Jimmy és Oz. Utóbbi a sikeres, magára sokat adó fogorvos, aki Armani öltönyben és Boss kabátban jár, míg Jimmy, az egykori alsóbb osztálybeli bérgyilkos most egészen más stílust képvisel. A méretre szabott nadrágokat kedveli, melyek a negyvenes évek divatjához hasonlóan kicsit magasabb a derékrészük. Szalmakalapját Dillon egyik régi kalapjáról másolták, mely az elõzetes beszélgetések során ragadta meg Willis figyelmét.
"time is not money"
