microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Norman Jewison: Az Ítélet (2003)
The Statement
Norman Jewison: Az Ítélet
rendezte:
Norman Jewison

írta:
Ronald Harwood

írta:
Brian Moore

. . . . . . . . . . 5.40
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 5.2
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 120 perc
nemzetiség:  kanadai, francia, amerikai
műfaj:  krimi, történelmi
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
A történet


Dombey-ben 1944-ben náci utasításra Pierre Brossard fiatal katonaként 7 zsidó kivégzésében vett részt.

1992 áprilisában a 70 éves Brossard már majdnem 50 éve bújkál a nyilvánosság és ellenségei elõl. Régi kollaboráns barátai és a katolikus egyház segítségével a Salon de Provence-i monostorban talált menedékre. Legalábbis mostanáig. Egy ismeretlen merénylõ megtalálja, mielõtt azonban feladatát végre tudná hajtani, Brossard öli meg õt - pillanatnyi habozás nélkül. Brossard lenyúlja a férfi útlevelét, pénzét és a furcsa "ítéletet", amit a zsebében talál, majd a holttestet beülteti annak autójába, és lelöki egy szikla tetejérõl. Ahogy alaposabban átnézi a merénylõ tárgyait, rájön, hogy az "ítélet"-et a saját holttestére akarták rátûzni. Miután a cetlin a következõ szöveg volt olvasható, "...IGAZSÁGOT A DOMBEY-I ZSIDÓKNAK!" Brossard tudja, hogy új menhely után kell néznie. Vionnet felügyelõhöz, volt társához fordul tanácsért.

A párizsi Igazságügyi Minisztériumban (Palais de Justice) Annemarie Livi bírónõ vizsgálatot indít Brossard második világháborús tevékenységének feltárására. A vád: emberiség elleni bûntett. Livi bírónõ bevonja Roux ezredest is, hogy segítsen elõkeríteni Brossardot. Egyben felhívja mindenkinek a figyelmét arra, hogy mindenkit tekintsenek gyanúsítottnak, mindaddig, amíg ki nem derül, ki is bújtatta el Brossardot hosszú éveken keresztül. A cél az is, hogy ezeket a magasabb beosztásban lévõ embereket is felkutassák és az igazságszolgáltatás elé vigyék.

Amit Livi bírónõ nem tudhat, az, hogy az elsõ merénylõ kudarca után egy másik merénylõt, Michael Levy-t állítják Brossardra. A megrendelõk, akik egy Pouchon nevû férfin keresztül adnak utasításokat, részletes leírást Michaelnak, hogy merre fogja megtalálni Brossardot...

Caunes-ban Brossard gyóntatója és jó barátja, Monsignor Le Moyne feloldja Brossardot a legutóbbi gyilkosság bûne alól, és megszabadítja a lelkiismeretfurdalástól is. Le Moyne elmondja barátjának, hogy Roux ezredes kapcsolatba lépett vele, tehát a csendõrség is a nyomában van. Brossardnak tehát mindenképpen tovább kell állnia, most éppen az Aix-i monostor ad majd neki otthot.

Különbözõ források és interjúk alapján Livi bírónõ és Roux arra a következtetésre jut, hogy Brossardot a Chevaliers nevû, egyházon belüli titkos szervezet bújtatja. Arra is rájönnek - miután ismertté válik a Brossard elleni merénylet-kísérlet, - hogy az idõ ellenük dolgozik. Még azelõtt kell megtalálniuk a háborús bûnöst, mielõtt a következõ merénylõ sikerrel járna.

Livi bírónõ, miután a szokásos módszerek nem viszik elõre a nyomozást, úgy dönt, hogy a nyilvánosség elé tárja az ügyet, és közzéteszi a férfi fényképét. A kép közzététele nyomán tényleg sikerül megnehezíteni a menekülõ életét, mert számos lehetséges egyházi szállásadó ajtót mutat neki, ugyanakkor Livi ezzel a lépéssel még gyanakvóbbá és óvatosabbá teszi Brossardot.

Mivel nem sikerül Aix-ben elbújnia, ezért ahhoz az emberhez fordul, akinek létezésérõl senki nem tud - külön élõ feleségéhez, Nicole-hoz. Félelembõl Nicole menedéket is nyújt férjének, és megengedi, hogy addig maradjon nála, amíg szükséges. Csak amikor már valóban biztonságban érzi magát, indul el a következõ állomás, Villefranche felé.

Ahogy Livi bírónõ és Roux ezredes mégis egyre közelebb kerül Brossardhoz, házkutatást tartanak a Villefranche-i monostorban. Brossard azonban, akinek a sok évnyi bújkálástól nagyon jók lettek a megérzései, kicsúszik a kezük közül. A nagy sietség közepette Brossard számos személyes holmiját kénytelen hátrahagyni, és ezek nagyon értékes nyomok lesznek Livi és Roux számára.

Miközben a szökevény a Mathieu bárba siet, hogy felvegye havi apanázsát, észreveszi, hogy megint követik. Megszabadul az újabb merénylõtõl is, de a sikeres akció ellenére egyre jobban aggódik, és a nice-i St. Donat rendhez fordul segítségért.

Brossard hátrahagyott tárgyai között Roux és Livi egy olyan listát is talál, amelyben az apátságok listája mellett dátumok is szerepelnek - lehet, hogy ezeken a helyeken fellelhetik Brossardot? Találnak egy 1944-es fényképet is, amelyen Brossard és egy másik férfi is látható - de vajon ki lehet az a férfi? Eközben Párizsban a bosszúra szomjazók megdorgálják Pouchon-t, amiért ismét nem jártak sikerrel a merénylõk. Azt az utasítást adják neki, hogy õ maga tegye el láb alól Brossardot.

Brossard ezalatt újból Vionnet felügyelõhöz fordul, aki azt találja ki, hogy menjen külföldre, ahol új életet tud kezdeni. Pouchon, a közös régi ismerõs az, aki majd eljuttatja hozzá az útlevelet és a repülõjegyre a pénzt. Livi és Roux még idõben tudomást szerez errõl, és a felügyelõt letartóztatják. A kihallgatás során nagy nehezen bevallja, hogy Pouchon találkozni fog Brossarddal - de lehet, hogy már túl késõ? Livi és Roux mindent bevet, hogy még elfogják Brossardot, mielõtt külföldre menekülne, de mire megérkeznek abba a kávézóba, ahol Brossardnak és Pouchonnak találkoznia kellett, csak Brossard holttestét találják, mellkasára tûzve “az ítélet".
A kudarc ellenére mégsem lehetnek teljesen csalódottak. Brossard halála kapcsán sikerül elkapni Pouchont, és rajta keresztül a megfejteni az összeesküvést.



Háttér


A 2. világháború

Amikor a német hadsereg átlépte a Maginot vonalat 1940 tavaszán, a francia hadsereg összeomlott. Ennek eredményeként június 22-én fegyverszüneti egyezményt írt alá a két ország. Ezzel hivatalosan lezárult a Harmadik Francia Köztársaság kora, és Franciaország két részre lett osztva - a németek által megszállott északi részre és a nem megszállott délkeleti területre, amelynek az élén az úgynevezett Vichy kormány állt (Henri Phillippe Petain marsallal az élen). Petain, aki nagyon szoros ellenõrzés alatt tartotta ezt a területet, és lényegében teljhatalmat gyakorolt, a francia forradalom három alapértéke - az égalité (egyenlõség), fraternité (testvériség), liberté (szabadság) - helyett a travail (munka), famille (család), patrie (haza) elsõbbségét hirdette. 1940 októberében a Vichy kormány elfogadta az elsõ zsidó-ellenes törvényt, amelyet még több mint 160 követett. Eleinte a francia élet legkülönbözõbb területeirõl zárták ki a zsidókat, majd a francia zsidóság kb. negyedét a halálba küldték. A nagy igyekezetben, hogy a náci Németországgal javítsák a kapcsolatot, a franciák elõbb fogadtak el zsidóellenes törvényeket, mint ahogy erre egyáltalán utasítás érkezett volna Berlinbõl.

Európa 1945-ös felszabadítása után a Vichy kormányt komoly kritikával illették, hogy elfogadhatatlan módon kollaborált a németekkel. A felelõsség nemcsak a kormányfõt, hanem a helyi szervezetek embereit is terheli.


A katolikus egyház

Sok az ellentmondás a körül, hogy milyen szerepet játszott a katolikus egyház a zsidók üldözésében a második világháború során. Bár a papság egy része bírálta a hatalmon lévõ kormányt és intézkedéseit, sokat csöndben maradtak, sõt, voltak, akik nyíltan támogatták is a Vichy kollaboránsokat, még a Vatikánban is. Annak ellenére, hogz XII. Pius pápának tudomása volt a történtekrõl, nem volt hajlandó elítélni a náci atrocitásokat vagy a Vichy törvényeket, köztük a zsidó-ellenes törvényeket, amelyeket Petain rezsimje végre is hajtatott. 1997-ben a francia Római Katolikus Egyház bocsánatot kért amiatt, hogy hallgatott, amikor a Petain-kormány közremûködött a zsidók deportálásában és meggyilkolásában. Ezzel elõször ismerték el hivatalosan, hogy a franciák is részt vettek a Holocaustban. A Vatikán részérõl 1998-ban II. János Pál papa volt az elsõ, aki bocsánatot kért az egyház Holocaust alatti hallgatásáért. Ugyanabban az évben a francia háborús bûnöst, Maurice Papont - 87 éves korában - elítélték az emberiség ellen elkövetett bûneiért. Azzal vádolták, hogy több száz zsidó letartóztatásában és deportálásában vett részt. 10 év börtönbüntetést kapott, és 4,6 millió frank kártérítést kellett fizetnie. Papon volt az egyetlen magasabb rangú hivatalnok a Vichy kormány idejébõl, akit bíróság elé állítottak és el is ítéltek, annak ellenére, hogy nemcsak a Vichy kormány fennállása alatt, hanem utána is nagyon sikeres karriert futott be.


Az ítélet mögötti történet...


Az ítélet megfilmesítésének jogát Robert Lantos producer vette meg. A könyv íróját, Brian Moore-t Lantos már korábbról ismerte, mert egy másik történetét, a Fekete Köpenyt (Black Robe) is vászonra vitte. “Tudtam, hogy dolgozik ezen a történeten, és addig piszkáltam, amíg a kéziratot oda nem adta nekem. Még mielõtt nyomdába került a könyv, már megvettem a jogokat," emlékszik vissza Lantos.

“Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön tudtam, hogy filmet kell belõle csinálnom - folytatja Lantos. - Napjainkban játszódik, de egyszerre foglalkozik a jelen és a múlt súlyos problémáival, terheivel. Bemutatja a francia társadalom fonákját is, az antiszemita atrocitásokkal együtt, és remélem, hogy ez a filmen is pontosan átjön. A történet maga pedig egy macska-egér bújócska. Itt ez az ember, aki mindenki elõl menekül, a kérdés csupán az, hogy ki fogja elkapni elsõként."

"Olyan rendezõt kellett keresnem, aki nagyon sokoldalú, és olyan filmet képes csinálni, amely minden korosztály számára érdekes és tanulságos. Norman Jewison zseniális mesélõ, aki politikailag nagyon képben van, és a társadalmi kérdésekre is nagyon érzékeny. Tökéletes ehhez a filmhez" - vonja le a következtetést Lantos.



Casting


A film Pierre Brossard köré épül. A már idõs Brossardnak olyan múltja van, amelyet a legtöbb ember automatikusan elítél. A film alkotói ezért inkább olyan színészt kerestek, aki diszkrét és sokarcú, aki képes ennek az embernek több oldalát, arcát is megmutatni. "Ahogy elõször olvastam a könyvet, azon vettem észre magam, hogy mindennek ellenére kedvelem ezt a szereplõt. Azt kérdeztem magamtól, hogy ez hogyan lehetséges. Hiszen gyilkos. De kedveltem, és egy kicsit bíztam abban, hogy valahogy életben marad a végén," vallja be Lantos.

"Nagyon erõs a kettõsség, hiszen van valamiféle ártatlanság a szereplõben, ami elsõsorban idõs korának köszönhetõ, valamint annak, hogy hívõ katolikus, néhai tetteit pedig már a feledés homálya borítja. Emiatt a nézõk arra vannak kényszerítve, hogy morális döntéseket hozzanak, és az érzelmeik illetve az intellektusuk között ellentmondás és feszültség alakul ki," magyaráz a producer. Az alkotók választása Anglia egyik legismertebb és legelismertebb színészére, Michael Caine-re esett, és szerencséjükre a színész nagyon lelkes volt, hogy eljátszhatja Brossardot.

"Az emberek nagyon kedvelik Caine-t. Még akkor is, ha a rossz szerepében látható, és ilyen Brossard is, látunk benne valami emberit. Amikor õ játszik el egy ilyen szerepet, van benne valami érzékenység, sérülékenység, amivel a közönség jól tud azonosulni," veszi át a szót Jewison.

"Én most már csak olyan filmeket vállalok el, amelyekre egyszerûen nem tudok nemet mondani - mosolyog Caine. - Valami miatt nagyon különlegesnek kell lennie a filmnek ahhoz, hogy elvállaljam. És ez a történet roppant izgalmas thriller, és nagyon érdekes témát dolgoz fel."

A Brossardot üldözõk között van Livi bírónõ és Roux felügyelõ, két nagyon különbözõ és jellegzetes karakter. "Az õ kapcsolatuk nem az a tipikus partneri kapcsolat, - magyaráz Jewison. - Mindekettõjüknek nagyon erõs az egoja, állandóan küzdenek egymással is, hogy kinek van igaza, és mi a helyes lépés. Mivel egy francia történetet angolul dolgozunk fel, angol színészekkel, különösen fontos, hogy a színészek el tudják hitetni, hogy minden Fraciaországban játszódik. Tilda Swinson és Jeremy Nortam olyan színészek, akik intelligenciájuk és érzékenységük révén képesek erre."

Nagyon neves további szereplõket sikerült megnyerni a filmhez. Olyan emberek láthatók, mint Frank Finlay, Sir Alan Bates, John Neville, Charlotte Rampling és Colin Salmon. Jewison is nagyon büszke csapatára, “két valódi brit lovag és egy kanadai érdemrend-tulajdonos is van a szereplõim között. Szóval nem kispályások. Szerintem ennyire tapasztalt gárdával még sosem dolgoztam együtt. Fantasztikusan izgalmas 60 év fölötti angol színészekkel együtt dolgozni."

A filmrõl


Norman Jewison: Az ítélet politikai thriller. "A thrillerek lényege, hogy a nézõk többet tudnak, mint a szereplõk. És a jó rendezõnek a fejében az egész filmet kell látnia, az összes részlettel együtt, - mesél Jewison. - Nagyon fontos, hogy azokra a kis részletekre is nagy figyelmet fordítsunk, amelyek senkinek sem tûnnek fel, legalábbis elsõ körben nem."

"Norman Jewison nagyon jól meséli el a történeteit. Úgy dolgozik, mint egy vágó, épp olyan tökéletes, mesterségbeli tudással," véli Tilda Swinton.

"Az egyik legnehezebb dolog a filmben az, ahogy a szereplõknek kis jelekbõl kell rájönniük azokra a dolgokra, amelyeket a nézõk már tudnak, és ezt elég nehéz érdekesen megoldani - vélekedik az operatõr, Kevin Jewison. - Hogyan lehet gazdaságosan, gyorsan bemutatni mindent, és mindvégig ügyelni arra, hogy a szereplõknek egymásra is maradjon elegendõ idejük. Ez a nehéz ebben a filmben."

“Rengeteg helyszínen kellett forgatnunk. Megpróbáltuk leegyszerüsíteni a dolgokat, és a Párizsban iletve a déli helyszíneken zajló események közötti különbséget próbáltuk csak hangsúlyozni. Párizs kicsit hidegebb, míg a déli helyszínek sokkal melegebb hatást keltenek," folytatja Kevin Jewison.

A filmben gyakran váltakozik a jelen és a múlt. "Az biztos volt, hogy a múltban játszódó dolgokat fekete-fehérben vesszük föl, hogy olyan hatást keltsen, mintha dokumentumfilmet néznénk. Ahogy elõrehalad a történet, egyre inkább finomodik ez a kép, és inkább Brossard szemszögébõl látjuk a dolgokat," fejezi be az operatõr.

"Ez a film bár bizonyos szempontból hagyományos, ahogy a drámák is hagyományosak, de mégsem közhelyes és egyértelmû válaszokat, következtetéseket próbál lenyomni a nézõk torkán, hanem a nézõknek meg kell dolgozniuk a válaszokért," állítja Jeremy Northam.



A film fõbb motívumai


"Az árulás egyike azoknak a motívumoknak, amelyek vissza-visszatérnek a filmben. Ez a téma engem lenyûgöz, - vallja be Norman Jewison. - Itt van például Brossard, aki részt vett a második világháború alatt a zsidók meggyilkolásában, együttmûködött a németekkel, az emberiség ellen követett el bûnöket, és azóta folyamatosan menekül. Aztán elárulják. És kik árulják el? A barátai. Az álaszentségrõl is szól ez a film."

Norman Jewison: Az ítélet nemcsak egy a sok politikai thriller közül, mivel számos valós eseten alapszik, és emiatt jóval hatásosabb, mint egy sima fikció. A film alkotói nagyon kényesen ügyeltek arra, hogy konkrét politikai véleményt ne fogalmazzanak meg, hanem inkább kérdéseket tegyenek fel, és a nézõket arra késztessék, hogy maguk vonjanak le következtetéseket a filmrõl.

Robert Lantos, a producer kiemeli a film nemzetközi vonatkozásait. "Még napjainkban is megfigyelhetõ az összejátszás az állam és az egyház között, hogy tisztára mossanak olyan embereket, akiknek a kezéhez vér tapad. És ezzel sokan inkább nem is foglalkoznak. Ezért elõfordul, hogy szemben az átlagos bûnözõvel, egyesek, akik több száz vagy ezer ember haláláért felelõsek, még ma is teljesen nyugodt, békés életet élhetnek.

"Az iraki konfliktus is arra készteti az embert, hogy megkérdezze magától, hogyan nevezzünk valakit, aki vezetõ létére gyilkol, ha nem nevezzük háborús bûnösnek, - gondolkozik el hangosan Jeremy Northam. - Azt hiszem, Pompidou mondta azt, hogy néha tudni kell megbocsájtani, de felejteni sosem. Ez szerintem nagyon bölcs és hasznos tanács. Ha Irakra vagy Afganisztánra gondolunk, láthatjuk, milyen nehéz meghatározni vaisszamenõleg a múltban elkövetett bûnöket."

"Bizonyos dolgokat, mint például azokat, amelyekrõl a film szól, sosem szabad elfelejteni, de bizonyos idõ elteltével el kell tudni õket engedni. És ez nemcsak a franciákra vonatkozik," összegzi Alan Bates.


szereplők:
Michael Caine ... Pierre Brossard
Tilda Swinton ... Annemarie Livi
Jeremy Northam ... Roux ezredes
Alan Bates ... Armand Bertier
Charlotte Rampling ... Nicole
John Neville ... Idõs férfi
Ciarán Hinds ... Pochon
Frank Finlay ... Vionnet kommisszár
William Hutt ... Le Moyne
Matt Craven ... David Manenbaum
Noam Jenkins ... Michael Levy
Peter Wight ... Cholet nyomozó
Malcolm Sinclair ... Lyon bíborosa
Colin Salmon ... Patrice atya
David de Keyser ... Dom André


fényképezte:
Kevin Jewison

vágó:
Andrew S. Eisen

vágó:
Stephen E. Rivkin

látvány:
Jean Rabasse

jelmez:
Carine Sarfati

zene:
Normand Corbeil

szereposztó:
Nathalie Cheron

szereposztó:
Robin D. Cook

szereposztó:
Nina Gold

díszlet:
Françoise Benoît-Fresco

producer:
Norman Jewison

producer:
Robert Lantos

producer:
Mark Musselman

producer:
Julia Rosenberg

producer:
Robyn Slovo

producer:
David M. Thompson