információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Bennett Marco õrnagy (Denzel Washington) nem tud aludni éjszakánként... és nem is akar. Napközben lelkesítõ beszédeket tart a kuvaiti sivatagban lezajlott rajtaütésrõl, és Raymond Shaw õrmester (Liev Schreiber) ott tanúsított hõsiességérõl, aki ezért megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést. De az éjszakái egészen másról szólnak: álomszerû emlékei sokkal riasztóbb és baljóslatúbb képet õriznek arról a bizonyos sivatagi akcióról. Marco azon tépelõdik, hogy - a hivatalos verzióval ellentétben - a tûzharcban meghalt két katonára valóban sötétebb sors várt-e, és felmerül benne a gyanú, hogy talán Shaw sem az a dicsõséges hõs, akinek tartják.
Amikor Shaw - anyjával, a befolyásos szenátorral (Meryl Streep) a háttérben - biztos alelnökjelöltként jelenik meg a nemzeti politika színpadán, Marco úgy érzi, utána kell járnia erõsödõ gyanújának. A katonai tisztviselõk kételkednek épelméjûségében, Shaw-t pedig egyre szorosabb biztonsági háló veszi körül. Marco versenyt fut az idõvel, hogy még a Fehér Ház gyõzelme elõtt feltárja az elképzelhetetlen, sokkoló igazságot.
A film alapjául Richard Condon népszerû regénye szolgált, valamint John Frankenheimer ebbõl készült 1962-es filmje, melyben Frank Sinatra játszotta a fõszerepet. Most Denzel Washington volt az alkotók elsõ számú jelöltje az ûzött Marco szerepére, és az Oscar-díjas színész azonnal igent is mondott rá. "Ha olyan szerep vár rád, melyet korábban egy másik színész már eljátszott, mindig el kell döntened, hogy megnézed-e az õ interpretációját, vagy sem - mondja Washington. - Én inkább nem néztem meg az eredeti filmet, hogy a figuráról alkotott kép teljesen a sajátom lehessen. A történet rendkívül érdekes és bonyolult, az általam játszott szereplõ nem kevésbé. A sivatagi akcióról szóló emlékei nem egyeznek azzal, amit az álmaiban lát, és amit igaznak hisz. Tehát nagyon erõs konfliktus dúl benne. Megtanították neki, mit mondjon, de ez nem az, amit valójában érez."
Egyik katonatársa az övéhez hasonló lidércnyomásos álmokról számol be, õ azonban nem érzi szükségét, hogy bármit is lépjen - egészen addig, amíg Shaw váratlanul ringbe nem száll az alelnöki címért. Marco útját keresztezi Shaw anyja, Eleanor Shaw szenátor, aki bármilyen manipulációra hajlandó, csak hogy a fiát a hatalomban lássa. A félelmetes szenátor szerepében Meryl Streep tûnik fel. "Tetszett, ahogy a forgatókönyvben Ellie Shaw-t jellemezték - ’kortalan nõ, lágy vonalai elrejtik éles karmait és titángerincét’ - mondja Streep. - Hogy is ne találtam volna élvezetet egy ilyen érdekes karakter megformálásában?"
"Ahogy Meryl közelített a szerephez, az belõlem is új ötleteket hozott elõ - mondja Demme. - Még mindig alig hiszem el, hogy valóban együtt dolgozhattam vele. Ez a lehetõség minden rendezõ álma."
Raymond Shaw, a címbeli "mandzsúriai jelölt" szerepét Liev Schreiber kapta. "Raymond kényszerû hõs, akinek hírneve - legnagyobb döbbenetére - a politikai karrierjét és anyja ambícióit táplálja - mondja Schreiber. - De hiába kerül hatalmi pozícióba, teljesen fegyvertelen az anyjával szemben, aki mindenben ellenõrzi, és néha még azt is megmondja, milyen ruhát vegyen fel."
Schreiber szerint Meryl Streep olyan, sokrétegû figurává formálta Raymond anyját, akivel a közönség azonosulni is képes. "Meryl a mélység és a szeretet képessége mellé rejtett gyengédséget is vitt, mely meglepi majd a nézõket."
Jonathan Demme rendezõ nagyon örült, hogy ilyen formátumú színészekkel dolgozhatott együtt, és azzal is tisztában volt, hogy a forgatókönyv felújítása izgalmas és idõszerû dolog, kiváltképp, ha a mai újságok címoldalaival vetjük össze. "Az amerikaiak ebben az évben az elnökválasztással vannak elfoglalva - mondja. - El sem tudnék képzelni alkalmasabb idõpontot, hogy sötétebb témákat vessünk fel a politikai folyamatról és az azt aláásni igyekvõ erõkrõl."
Tina Sinatra producer egyetért ezzel, és így vélekedett néhai apja, Frank Sinatra is, aki az eredeti film jogait birtokolta. "1991-ben megkérdeztem apámat, mit szólna a film felújításához, õ pedig azt válaszolta, hogy jó lenne, és hogy a sztori manapság sokkal szélesebb közönséget vonzana - mondja a producer, aki késõbb a teljes jogokat megszerezte. - Számomra az a legfontosabb, hogy megõrizzük az emberi történeteket, melyek alapvetõek egy ehhez hasonló filmben. A film emberi oldala idõtlen, és a háborús jelenet felújításának szintén van jelentõsége, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy politikai szempontból mennyire fontos manapság a világnak ez a része."
"Szerintem Denzel minden idõk legjobb színészei közé tartozik - mondja Demme. - Nem könnyû olyan embert eljátszani, akinek kétségbe vonható az épelméjûsége - pláne, ha ez az ember önmagát is megkérdõjelezi. Denzel tökéletesen megragadta a lényegét. A mély és gazdag rétegek, melyeket a figurába vitt, az egész filmet gazdagítják."
Demme azt is elmondta, hogy az eredetihez képest Eleanor Shaw szenátor alakját is jelentõsen megváltoztatták, így egy sokkal összetettebb figura jött létre. A regényben egy alelnökjelölt számító felesége, míg ebben a filmben a maga jogán befolyásos politikus, ugyanakkor manipulatív anya, aki a fiát nyomja elõre az alelnökség, és végül az ország legmagasabb pozíciója felé. "Ellie Shaw csodálja a fiát, és hisz benne - mondja Streep. - Ugyanakkor a fián keresztül akarja elérni azt a pozíciót, melyet érzése szerint megtagadtak tõle. Tehát azzal, hogy a fia útját egyengeti a hatalom felé, tulajdonképpen a saját sorsát is beteljesíteni igyekszik."
Jon Voight játssza Jordan szenátort, Ellie régi ellenfelét, aki nem jár sikerrel az alelnökjelölésen. A színész úgy írja le a figurát, mint a Kongresszus egyik keményen dolgozó "jófiúját", egyben azon kevesek közé tartozik, akik jóindulattal viseltetnek Marco irányában.
A fõszereplõkön kívül rendkívül erõs mellékszerepeket is kínál a forgatókönyv, s ez szintén nagyon kedvére volt a rendezõnek. "Szeretek nagy csapattal dolgozni - mondja Demme. - Ebben a filmben rengeteg nagyszerû szerep van, melyeket tehetséges színészek keltenek életre. Jó érzés megfigyelni, ahogy minden egyes epizódszerep ragyogni kezd, mert kiváló színészek állnak mögöttük."
Ezek egyike Kimberly Elise, aki a titokzatos fiatal nõt játssza. Lelkesen vállalta el az FBI ügynök szerepét, aki szoros kapcsolatba kerül a zavart Marcóval. "Rosie-nak arany szíve van, és hajlandó figyelni arra, hogy mi zajlik ebben az emberben - mondja. - Nagyon izgalmas megfigyelni Denzelt a szerepben, hiszen olyan gyakran láttuk már õt fegyelmezett, önuralommal bíró emberek alakjában, most azonban olyasvalakinek a bõrébe kellett bújnia, aki nagyon sebezhetõ - erõs ember, de elveszett egy hálóban, melyet nem képes átlátni."
Al Melvin fontos szerepét Jeffrey Wright alakítja; õ az a katona, aki rémálmaival megkeresi Marcót, és arra készteti, hogy õ is vizsgálja felül emlékeit, és derítse ki, valójában mi történt a parancsnoksága alatt állók emberekkel.
Tudományos hitelesség
A film központi témája az elmekontroll és az emlékezet manipulációjának koncepciója, melyet Jonathan Demme a lehetõ leghitelesebben akart megjeleníteni. Ezért szakértõként bevonta a munkába a neurológus Dr. Jay Lombardot, a nyacki Brain Behavior Center igazgatóját, aki értékelte a rendezõ pontosságra való törekvését, különös tekintettel a tudományos vagy orvosi technológiát felvonultató jelenetekre. "Jelentõs haladás figyelhetõ meg az agy és az elmekontroll tanulmányozása terén - mondja Lombard. - Az volt a feladatom, hogy nézzem meg az eredeti filmet, melyben agymosással manipulálják Marcót és embereit, és módosítsam az adott részeket a mai ismereteink szerint."
"Lényeges volt a film hangvétele szempontjából, hogy a tudományos vonatkozások ne csak híven tükrözzék a legújabb kutatási folyamatokat, hanem rá is világítsanak azokra a lehetséges baljóslatú fejleményekre, ahova ezek a jövõben vezethetnek" - magyarázza Demme.
"Akár valóra válhat egyszer az elképzelésünk, akár nem, arra törekedtem Condon alapgondolatának modernizálása során, hogy az agymosás realisztikus legyen - mondja Daniel Pyne társ-forgatókönyvíró. - A nézõnek el hinnie, hogy mindez valóban megtörtént, és van okunk félni a következményektõl."
Lombard szerint van egy fájdalom/öröm központ az agyban, mely az idegkutatók szerint a viselkedések jelentékeny részét vezérli. Elektródákat ültettek be kísérleti patkányok agyába, létrehozva ezzel az általuk ’robotpatkánynak’ nevezett állatokat, melyeknek a cselekvéseit manipulálni lehet, hasonlóan a filmbeli Raymond Shaw-hoz. "Az a legijesztõbb ebben a filmben, hogy megmutatja, mennyire sebezhetõ az agyunk a kívülrõl jövõ, pozitív vagy negatív beavatkozásokkal szemben - mondja Lombard. - Az emlékeink nagyon bizonytalanok és hajlíthatóak. Ez szó szerint tudatmódosító. Mindenkinek vannak rossz pillanatai, amikor felteszi a kérdést, hogy amire emlékszik, az vajon igaz-e, és ha nem, akkor mi történt valójában. A film lényegében kinyitja az agymanipuláció nagyon ijesztõ, valóságon alapuló Pandora szelencéjét. Azt mondja, hogy már rendelkezésre áll az agyi mûködésrõl szóló tudomány, és ha erkölcstelenül használják fel, akkor bármi megtörténhet."
A forgatásról
Jonathan Demme ezúttal is ragaszkodott azokhoz a kiváló filmesekhez, akikkel elõzõ filmjei zömében együtt dolgozott: részt vett a munkában Tak Fujimoto operatõr, Kristi Zea látványtervezõ, Carol Littleton vágó és Rachel Portman zeneszerzõ.
A forgatás egy általános iskolában kezdõdött azzal a kulcsjelenettel, melyben Ben Marco, a korábbi Öböl-háborús katonatiszt egy csapat cserkésznek meséli el a kuvaiti rajtaütés történetét, és Raymond Shaw hõsiességét. A felidézett csatajelenet kedvéért Demme és stábja alapos kutatásokat végeztek az Öböl-háborúról, és bevontak a munkába kutatókat és katonai tanácsadókat, hogy minden részlet a helyén legyen. Mivel a kuvaiti forgatás szóba sem jöhetett, egy homokbányában hozták létre a sivatag hû mását. A stáb több tonna homokot hordott ide, és épített fel két utat, mindössze két hét alatt.
További fontos helyszín volt a fõszereplõ Marco lakása, melyet Kristi Zea rendezett be Denzel Washington közremûködésével. A színész egy kicsi, sötét helyiséget képzelt el könyvekkel és újságokkal telezsúfolva, míg Zea eredetileg gondos rendet akart látni a lakásban, utalva ezzel a férfi katonai hátterére. Washingtonnak azonban az járt a fejében, hogy az általa játszott embert megváltoztatja rögeszmés természete. "Marco jóformán annyit tud tenni saját összeszedettségéért, hogy reggelenként felölti az egyenruháját - mondja Washington. - Az otthona révén azonban pontosan ellentétes képet festhettünk róla, tele olyan utalásokkal, melyek jelzik, hogy ez az ember igazából a teljes belsõ összeomlás szélén áll. Nagyon rendetlen, nem képes semmit kidobni, mert megszállottan szedi össze, hogy mi történt vele."
Zea részletes kutatásokat folytatott a washingtoni politikai arénában is, abban az üvegházban, ahol Raymond Shaw és anyja tevékenykednek. Különösen nagy gondot fordított a nagyszabású, országos kampány vizuális megtervezésére. "Hasonló hangulatot szerettem volna elérni, mint amit a harmincas évekbeli plakátok sugalltak - mondja. - Ehhez a grafikusaink egészen meglepõ anyagot hoztak létre, benne egy baljós kampányszlogen: ’Biztosítsd a holnapot’, és ehhez társul a vizuális hasonlóság a híres ’Uncle Sam Wants You’ plakátra - egy kinyújtott ujj emelkedik ki egy piros-fehér-kék csillagkavalkádból."
A jól öltözött társaság jelmezeit a kétszeres Oscar-díjas Albert Wolsky tervezte, aki szerint a fõváros az ’öltönyök világa’. Ennek jegyében Liev Schreibert egy prominens politikuscsalád fiaként minõségi, méretre szabott öltönyökbe öltöztette, hasonlóan a Jon Voight által megformált Jordan szenátorhoz, aki szintén politikai bennfentesnek számít. Meryl Streeppel eddig hatszor dolgozott együtt, és most azt tartotta legfontosabbnak a megjelenésében, hogy az általa játszott Ellie Shaw legyen ragyogóbb és stílusosabb, mint az átlag nõi politikusok. "Szerettük volna elkerülni azt a fajta lakkozott hajat, melyet a politikus nõk elõszeretettel viselnek, mert sokszor állnak reflektorfényben és nem akarják, hogy szétzilálódjon a frizurájuk - magyarázza Wolsky. - Ellie Shaw majdnem arisztokratikus származású, tehát azt is érzékeltetni akartuk a külsejével, hogy hozzászokott a jóléthez. Ezért minden ruhája a lehetõ legjobb minõségû, és az elõkelõ Fred Leighton kollekció ékszereit viseli."
A katonai szereplõk és jelenetek hitelessége érdekében Wolsky tanulmányozta az amerikai hadsereg egyenruháit, melyeket az Öböl-háborúban viseltek, és hiteles katonai forrásokból szerzett belõlük másolatokat. További kihívás volt Ben Marco ruhatárának összeállítása, és külsejének változása a film során. A forgatás elõtt Wolsky konzultált Denzel Washingtonnal. "Igazán nagyszerû színész, és hozzá akarta tenni a maga ötleteit, hogyan nézzen ki a szereplõ. Sokat beszélgettünk, és eldöntöttük, mit viseljen, amikor éppen nem egyenruhában van. Marcónak jellegzetes külsõ kell, ezért találtuk ki a khaki színû esõkabátot, mely finoman utal katonai hátterére is."
Ijesztõ belsõ világ
A film egyik jelenete, ahol kizárólag a fantáziára hagyatkozhattak, az az álombeli táj volt, melyet Marco jár be éjszakánként - víziók sora, melyek a szereplõ eltorzult, erõszakos kuvaiti emlékeibõl származnak. Kristi Zea ezt a jelenetsort tartotta a legizgalmasabb és legtöbb fejtörést okozó feladatnak. "Az ember hirtelen egy másik világban találja magát, ahol nincsenek törvények, nincs realitás. Ezért olyan õrült és páratlan látvánnyal állhatsz elõ, amilyennel akarsz."
Zea a szürrealista és a dadaista alkotásokból igyekezett ihletet meríteni, hogy megalkossa a rémítõ belsõ táj stílusát, mely a Jeffrey Wright által játszott szereplõ rajzairól is visszaköszön. Ezeket a rajzokat a mûvészeti részleg tagja, a filmes tanulmányokat folytató Jimmy Joe Roche alkotta. Marco eltûnt bajtársát keresi, és annak lakásában bukkan rá a vért és halált ábrázoló, rémálomszerû képekre, amelyeken megjelennek a Melvinnel együtt szolgált katonák, köztük Marco és Shaw is. "Megpróbáltam úgy dolgozni, hogy az eredmény egy õrült alkotásának látszódjon - magyarázza Roche. - Nem mûvészi munkákat akartam létrehozni, hanem inkább útjelzõket arról, hogyan zuhan bele Melvin az õrületbe."
"Jonathan Demme azt akarta, hogy a Melvin rajzaiból érzõdõ paranoia tükrözze Marco paranoiáját - mondja Tak Fujimoto. - Vizuális kapcsolatot akart teremteni Melvin szobája és Marco elméje között. Az operatõri munka majdnem dokumentumszerû, a kamera ide-oda mozog, és próbál a keret középpontjában találni valamit, ami nincs ott."
Tina Sinatra producer szerint a történet lidérces volta ellenére az emberi érzelmek képezik a film központi magvát. "Olyan emberekrõl van itt szó, akik komoly bajba kerülnek egy mindannyiuk számára hasonló élmény miatt, melyet azonban nem tudnak megmagyarázni. Marco különösen azon van, hogy választ találjon... vagy belehal a próbálkozásba."
"A film lényegében egy nagyon emberi mese arról, hogyan gyõzedelmeskedik a lélek - mondja Denzel Washington. - Dióhéjban úgy lehet megfogalmazni a történet lényegét, hogy a szív erõsebb bármi másnál."
"time is not money"
