információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az ördögûzõ megidézése
Minden idõk egyik legnagyobb hatású horrorfilmje, Az ördögûzõ - köszönhetõen William Friedkin rendezõ zseniális feszültségkeltõ módszereinek - a megjelenése, 1973 óta eltelt évtizedek múltával sem veszített delejezõ erejébõl. Peter Blatty forgatókönyvíró története egy ördög által megszállt tizenkét éves kislány betegágya körül bonyolódik. A leányka démoni átváltozásait és gyötrelmeit látván az ördögûzés irtózatos rituáléjára a katolikus egyház az okkult szertartásokban jártas idõsödõ papot, Lankester Merrint (az eredeti filmben Max von Sydow) rendeli a gonosz szállására, a gyermekét egyedül nevelõ édesanya házába.
Az ördögûzõ - A kezdet huszonöt évvel eme események elõtti idõkbe röpít vissza, Merrin atya múltját tárja fel, megvilágítva, miért épp az õt választották ki az ördögûzés szertartására. Megtudjuk, micsoda borzalmak ingatták meg hitében Merrint, s végül miféle földöntúli történések vezették õt vissza Istenéhez, s acélozták meg úgy hitét, hogy szembeszállhatott az Õsgonosszal.
A dinamikus akciófilmjeirõl híres rendezõ, Renny Harlin (Die Hard 2. - Még drágább az életed, Cliffhanger - Függõ játszma, Háborgó mélység) kemény fába vágta a fejszéjét, amikor a klasszikussá vált Az ördögûzõ újabb epizódjának megrendezésébe fogott. "Fanatikus horror-rajongó vagyok - mondja Harlin -, de mivel akciófilmjeim váltak ismertté, kevesen tudják, hogy pályámat egy horrorral kezdtem. Azután váltam hûtlenné kedvenc zsáneremhez... Az ördögûzõ a valaha készített leghíresebb horrorfilm: azok is megnézték, akik egyébként semmi pénzért nem ülnének be egy horrorfilmre. Valahányszor a kedvenc filmjeimrõl kérdeztek, mindig megemlítettem Az ördögûzõt. Magától értetõdõ volt tehát a válaszom, amikor felkérést kaptam A kezdetre."
Alighogy a forgatás megkezdõdött Rómában, Harlint elgázolta egy gépkocsi. "Alaposan összetörtem a lábam, így aztán súlyos gipsszel, mankóval a kezemben kellett levezényelnem a felvételek bõ egyharmadát - meséli a rendezõ -, s ezzel életem egyik legképtelenebb helyzetébe kerültem. Korlátozva éreztem magam minden mozdulatomban, s bõszítõ volt, hogy én magam, a saját testem korlátozza a munkámat. Egy idõ után azonban rádöbbentem a helyzet jó oldalára: mivel egyetlen székhez voltam szegezve, lehetõvé vált, hogy megszabaduljak az állandó kényszerképzettõl, miszerint mindig mindenütt ott kell lennem. Ez iszonyú felszabadító erõvel hatott rám!
Tehát koncentráltam. Kivontam magam a mindennapok valóságából. Igyekeztem megtalálni Az ördögûzõben felvetõdött vagy az abban megválaszolatlanul maradt kérdésekre adható lehetséges válaszokat - folytatja a rendezõ. - Számos, az eredeti filmben elvarratlan szál szövi át az új történetet. Csak utalásképpen hangzik el például Az ördögûzõben, hogy évekkel azelõtt Merrin már végzett egyszer Afrikában ördögûzést. Úgy szõttük bele az efféle szálakat a történetbe, hogy ha valaki A kezdet után megnézi Az ördögûzõt, kronológiailag és logikailag egymásba fûzõdõ történetet kapjon.
Ezek után már »csak« meg kellett felelnünk az eredeti film színvonalának és a nézõk határozott elvárásainak: meg kellett teremtenünk azt a hideglelõs és komor légkört, amely Az ördögûzõt mindvégig, az elsõ kockától az utolsóig belengi."
A történet a fiatal Lankester Merrin bemutatásával kezdõdik, aki a második világháborús borzalmaktól összetörten, hitehagyottan és magányosan bolyong a nagyvilágban, hogy Európa romjaitól távol találkozzék valakivel vagy valamivel, ami még értelmet adhat az életének. "Merrint mint fiatal papot látjuk viszont - mondja Harlin -, akkor, amikor elõször találkozik a démonnal. Ez a találkozás annyira borzalmas Merrin számára, hogy elveszti minden reményét, a jóba vetett hitét, és feladja papi hivatását. Kis híján önmagát is elveszejti."
Stellan Skarsgård játssza az ábrándjai vesztett fiatal papot, a majdani ördögûzõt. Harlin úgy gondolta, hogy Merrin szerepét egyenesen a svéd színészre szabták: "1973-ban Max von Sydow alakította Merrin atyát - mondja a rendezõ. - Stellan is svéd, az õ neve is ismerõsen cseng a világban - ha nem is annyira, mint Sydow-é -, és még hasonlít is elõdjére. Valójában persze nem ezek a körülmények, hanem kivételes színészi képességei avatják tökéletes Merrinné Stellant."
Skarsgårdot nem béklyózta meg a tudat, hogy színészóriás volt az elõdje: "Max von Sydow egy idõs papot alakított - magyarázza a színész -, olyan figurát, aki tisztában van vele, hogy élete alkonyára ért. Nehéz következtetni az õ karakterébõl arra, milyen is lehetett fiatalon, így aztán szabadon alakíthattam az én saját Merrin-képemet."
Kairói útja során Merrin találkozik egy idegennel, aki megbízza egy rendkívüli feladattal. A brit kormány régészeket rendelt egy kenyai tartomány teljes feltárására, melynek során épségben felszínre került egy bizánci templom, amelyet valamely különös oknál fogva rögtön megépítése után el is hantoltak készítõi. A titokzatos idegen azt kívánja Merrintõl, hogy magángyûjteménye számára kerítsen elõ a templom kövei közül egy vallási tárgyat, egy bizonyos szobrocskát, még mielõtt azt az angolok megtalálnák. A megbízatás kíváncsivá teszi Merrint, és elvállalja a szobor felkutatásának feladatát.
"Olyan helyen bukkannak rá a templomra, ahol nem kellene templomnak lennie - mondja Skarsgård -, ez a templom ugyanis minden kétséget kizáróan az V. században épült, abban a korban, amikor Afrikának erre a vidékére még nem jutott el a kereszténység."
Ahogyan elõbukkannak a templom falai, és mind jobban láthatóvá válik az épület, úgy harapódzik el járvány módjára egy hirtelen jött téboly a bennszülötteken. Érezhetõvé válik, hogy a régészek olyasvalamit bolygattak meg e háborítatlan vidéken, amelyet örökké földnek kellett volna takarnia.
Merrin mindeközben kénytelen-kelletlen társra is akad a misszionárius Francis atya személyében. "Francis atyát a Vatikán küldte Kenyába a rendkívüli lelet hírére - meséli James D’Arcy, aki az ügybuzgó papot alakítja. - Feladata, hogy õrködjön a katolikus vallás és ereklyéinek tiszteletben tartása felett a feltárási munkálatoknál. Amikor értesül arról, hogy Istennek egy másik szolgája is részt vesz a feltárásban, azonnal felkeresi Merrint, gondolván, hogy közös a céljuk."
Francis atyának csalatkoznia kell: Merrin több mint elutasító, kiábrándult és kétségbeesett. A vatikáni küldött igyekszik reményt kelteni testvérében, és azon fárad, hogy visszavezesse õt a helyes útra. Ám a dolgok nemhogy jobbra fordulnának, a baljós jelek csak sokasodnak. "Érdekesen bontakozik ki a két pap kapcsolata - mondja a rendezõ. - Kezdetben úgy tûnik, õk ketten Isten képviselõi az isten háta mögötti helyen. Francis atya azonban különös módon kezd viselkedni, szemének furcsa csillogása azt sejteti, jóval többet tud a templom titkáról, mint azt Merrin feltételezte..."
Merrin végül találkozik valakivel az ásatáson, aki hozzá hasonlóan gondolkodik. Dr. Sarah Novack azért érkezik Turkanába, hogy orvosként segítséget nyújtson a bennszülött lakosságnak. Egyes törzsek azonban bizalmatlanok vele szemben, nem nézik jó szemmel az újabb betolakodót. Érthetõ mindez - az idegenek érkezte óta szülõföldjükön elszabadult a pokol.
Sarah-t a 2020: A tûz birodalma, a Jég és föld között vagy a GoldenEye - Aranyszem címû filmekbõl ismert Izabella Scorupco alakítja. "Az ördögûzõ a legfélelmetesebb film, amit valaha láttam - mondja a színésznõ. - Tizenkét évesen néztem meg elõször, és hetekig nem aludni az élmény miatt."
"Sokáig keresgéltük a megfelelõ Sarah Novackot - emlékszik vissza a rendezõ. - Izabella tökéletes választás volt. No arról nem is beszélve, micsoda elõny, hogy Izabella, Stellan és én, valamennyien skandinávok lévén szót érthettünk anélkül, hogy a producereknek fogalma lett volna, mirõl beszélünk egymással..."
Visszatérve a történethez: a helyi törzsek gyanítani kezdik, hogy a tragédiák sora az idegenek érkeztével vette kezdetét, és minden bizonnyal õk a felelõsek a történtekért. A bennszülöttek és a brit régésztársaság közötti feszültség katasztrófával fenyeget. A katonaság a béke fenntartásáért érkezik Turkanába, de háborút okoz. Merrinnek, mint egykor holland parókiáján, ártatlanok kínhalálát kell végignéznie, és rá kell döbbennie, hogy itt már nem pusztán az emberi kegyetlenség pusztít, itt maga a Sátán bújt elõ a templom alól, aki örök idõkön át várta a szabadulás pillanatát. Merrinbe visszaköltözik a remény: ha csak egy kis esély is van rá, hogy visszatemesse a szörnyeteget, akkor itt és most szükség van az õ hitére és cselekvõerejére.
"Ez egy végtelenül egyszerû történet - mondja Harlin rendezõ. - Isten és Ördög története. Én legalábbis úgy vélem, egyik a másik nélkül nem létezhet. Ha hiszel az egyikben, a másikban is hinned kell."
Falra festettük az ördögöt
Bár Az ördögûzõ - A kezdet felvételei teljes egészében a világhírû római Cinecittá Stúdióban készültek, a különbözõ jelenetek Afrikában, Kairóban és Hollandiában játszódnak. "Nem épp egyszerû feladat odaképzelni magad Kenya tájaira, miközben a legközelebbi pizzéria-tábla tõled alig száz méterre villog neonfényeivel - mondja Harlin. - Ezért aztán hatalmas, stadionnyi díszleteket építettünk, speciális szakembereket alkalmaztunk, akik a hitelesség elérése érdekében még a levegõ páratartalmát is az éppen aktuális színhelynek megfelelõen szabályozták. A második világháborús emlékek Hollandiájához épületeket húztunk fel, míg az afrikai jelenetek némelyikében elsivatagosítottuk a stúdiót. Stefano Ortolani díszlettervezõvel nagy gondot fordítottunk arra, hogy a nézõben még csak fel se merüljön a gondolat, hogy nem valóságos tájakat lát."
A legaprólékosabb munkával a Bizánc kori templom megépítése járt. A hatalmas épület szerkezete acélból készült, hogy megtartsa a dóm kupoláját. A templomban látható számos mozaikot, így többek között a padlót, eredeti középkori olasz mozaikok alapján külön stáb készítette. A mozaikok olyan - a film témájához kapcsolódó - jeleneteket ábrázolnak, mint például Lucifer kivettetése a mennybõl.
Egyes helyszínek megjelenítéséhez a számítógépes grafika segítségét is igénybe vették a filmkészítõk, ilyen színhely volt például a nyolc kilométer hosszú és közel ezer méter mély folyómeder.
Harlin rendkívül szerencsésnek nevezi magát, amiért olyan kiváló operatõrt sikerült megnyernie filmjéhez, mint a háromszoros Oscar-díjas és négyszeres jelölt Vittorio Storaro (Apokalipszis most, Vörösök, Az utolsó kínai császár). A rendezõ a legelsõ pillanattól kezdve sötét filmként képzelte el A kezdetet, ennek kivitelezése azonban roppant szakértelmet követelt. "Próbáltam fényekkel és árnyékokkal aláfesteni Merrin atya gyötrelmes érzelmeit, vívódását, útját a sötétség birodalmába, majd megmutatni a lelkében felbukkanó reménysugarat - meséli az operatõr. - Mindvégig a belsõ történéseket igyekeztem megvilágítani, s csak másodsorban a külsõ tereket..."
A gonosz arca
Az ördögûzõ bemutatójának évében (1973) a William Friedkin által használt speciális effektusok egyenesen sokkolták a közönséget. Bár a megszállott kislány elhíresült jelenetei még ma is hipnotikus hatással bírnak, 2004-ben a technikai eszközök rohamos fejlõdésének köszönhetõen valóságossá lehet tenni a lehetetlent is. Az ördögûzõ - A kezdet alkotóinak célja azonban nem az volt, hogy afféle effektusparádét rendezzenek, csupán igyekeztek azt a hatást elérni a mai nézõnél, amit az eredeti film keltett a hetvenes évek nézõjében.
"Klasszikus horrort szerettem volna készíteni - magyarázza Harlin -, amelynek hatáskeltõ eszköze elsõsorban a suspense, és csak elkerülhetetlen helyzetben a számítógép generálta effektusok." A speciális effektusokért felelõs stábba éppen ezért a rendezõ a legkiválóbb szakembereket szerzõdtette le. A speciális effektusok felügyelõje az a Gary Tunnicliffe volt, aki a "Hellraiser", a Halloween-széria vagy Tim Burton Az Álmosvölgy legendája címû filmek sminkeffektjeit is felügyelte. "Egyes horrorfilmek csak a gyomrodat forgatják fel - mondja Tunnicliffe -, mások a lelkedet is. Az ördögûzõ - A kezdet esetében mindkét hatásra számíthatsz."
Tunnicliffe és stábja nemcsak a film szereplõinek sminkjéért volt felelõs, de õk készítették a különbözõ szobrocskákat, bábukat és egyéb afrikai meg keresztény relikviákat, valamint õk keltették életre a szörnyeteget is.
Az egyik legérdekesebb, egyben a legnagyobb fejtörést okozó feladat a démon arcának megalkotása volt. Tunnicliffe Az ördögûzõ sminkmesteréhez, Dick Smith-hez fordult ötletekért. "Rengeteget tanultam a Dickkel lezajlott beszélgetésekbõl, többek között azt, hogy semmi sem látszik annyira rettenetesnek, mint ha egy ismerõs arcot torzítunk démonivá. Ez volt Az ördögûzõ egyik alapötlete. A mi démonunknak nincsen szarva meg patája, arca az emberéhez hasonló, csak annál kissé sápadtabb, szürkébb, aszimmetrikusabb, szemgolyói sötétek, fogai szürkék... Hát ennyi a receptje egy csinos kis borzalom-sminknek."
Akárcsak Dick Smith a kis Regan arcának eltorzításánál, A kezdet alkotói is hagyományos latexhabot használták a démon pofájának megfaragásához. A smink alapja tehát ugyanaz volt, mint annak idején, csupán a festékek, a kontaktlencsék váltak modernebbé.
Kevesen tudják, hogy az eredeti filmben Max von Sydow mindössze 44 évesen alakította a hetvenes éveiben járó Lankester Merrint. Ez forgatásonként három-négy órás munkát rótt a sminkesekre, akiknek ez idõ alatt mintegy 30 évvel kellett öregíteniük Sydow-t. A kezdet esetében épp ennyi idõt, kerek négy órát vett igénybe a megszállottak protéziseinek felhelyezése, illetve a testfestés procedúrája. A protéziseket vizes alapú, bõrbarát ragasztóanyaggal lehet a bõrhöz rögzíteni, de annak, hogy ez a ragasztó kíméli a színészek bõrét, meg kell fizetni az árát. E természetes anyagoknak mind a száradása, mind pedig az eltávolítása órákat vesz igénybe, ráadásul egyszerhasználatosak, így mindannyiszor újra kell formázni õket.
Tunnicliffe sminkmester elégedett volt a maszkjai által keltett hatással: "Láttam rémüldözni a stáb tagjait a stúdióban, és nem volt kétségem afelõl, hogy a nézõk is lúdbõrözni fognak majd."
A film számos jelenetében szerepelnek hiénák, melyek többségét szintén Tunnicliffe csapatának kellett elkészítenie. Biztonsági okokból elvetették annak lehetõségét, hogy mindvégig élõ állatokkal forgassanak. A távolabbi felvételeken látható hiénák valódiak, a közeliken azonban bábokat és számítógép generálta figurákat használtak. Készültek hiénák puha, vérpatronnal töltött fogakkal, hogy biztonságosan beleharaphassanak velük egy-egy karba, de készültek éles fogúak is, a mûhús látványos marcangolására.
Mindeme munkálatok a borzalomkeltés célját szolgálták, és Tunnicliffe szerint ennek legjobb eszközei a mértéktartás és a valóságkövetés. "Vannak, akik kiábrándítják közönségüket azzal, hogy túlzásba esnek a make-up használatában, minek következtében teremtményeik inkább emlékeztetnek mesefigurákra, semmint belsõ szorongásaink rémalakjaira. Egyesek egyenesen ebben bízva mernek beülni egy-egy horrorra. Nos, nekik nem ajánlanám a filmünket."
"Véleményem szerint - teszi hozzá Harlin rendezõ -, az emberek imádnak rettegni a moziban. Nagyszerû érzés, hogy biztonságban ülsz a székeden, miközben bejárhatod a pokol legmélyebb bugyrait is. Ha készen állsz arra, hogy idõnként a szemed elé kapd a kezed, és ha nem bánod, ha a szomszédod olykor a karodba markol, akkor neked ajánlom Az ördögûzõ - A kezdet címû horrort."
"time is not money"
