információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
TARTALOM
Cliff Allister McLane-t (Dietmar Schönherr), az Orion parancsnokát, a galaktikus háborúk hõsét, a világkormány szolgálatában álló összeférhetetlen, ám kiváló ûrhajóst csapatával együtt büntetésbõl járõrszolgálatra küldik. Ráadásul Villa ezredes (Friedrich Joloff), a Galaktikus Biztonsági Szolgálat elnöke "felvigyázóként“ még a vonzó Tamara Jagello ügynököt (Eva Pflug) is a nyakába varrja. A két Orion-tiszt között már az elsõ õrjárattól kezdve heves villongások vannak. Tamara alfa-parancsaival a végsõ kétségbeesésbe kergeti Cliffet...
Miközben a világûr ismeretlen lényei, a varangyok (galaktikus sorszám nélküli ellenséges ûrhajók) a földet fenyegetik, és a világkormány kompetencia-viszályokban aprózza fel magát, az emberiség sorsa Cliff és Tamara valamint Orion legénysége: Mario de Monti (Wolfgang Völz), Hasso Sigbjörnson (Claus Holm), Atan Shubashi (F.G. Beckhaus) és Helga Legrelle (Ursula Lillig) kezében van. A földönkívüliek Föld felé irányított szupernováját az Orion közremûködésével sikerül az utolsó pillanatban elpusztítani.
A varangyok következõ invázióját azonban már földi támogatással készítik elõ...
SAJTÓ- és GYÁRTÓI JEGYZETEK
Az Orion ûrhajó - A visszatérés a Bavaria Film GmbH valamint a Schwanstein Entertainment AG, a TV Spielfilm és az Odeon Pictures közös kísérleti vállalkozása.
Az alapötlet az volt, hogy klasszikus tévémûsorokat élesszünk újjá a mozivásznon, így újra megjelenhetnek DVD-n, a televízióban, valamint élõ eseményeken. Egy új kult-korszak megszületésének lehetne ez a beharangozója. A projekt folyamatában ugyanis nem az eredeti tévéfelvétel mozivászonra való közvetlen átültetése a cél: a televíziózás kultusz-filmjeibõl, régi sorozatokból, zenés mûsorokból szeretnénk - dramaturgiai és technikai átdolgozások segítségével - egységes, látványában és hangzásában is a mai kornak megfelelõ mozifilmeket készíteni.
Az Orion ûrhajó esetében a televíziós változatot új jelenetekkel is kiegészítettük: a híres író és mûsorvezetõ Elke Heidenreich Helma Krap, a "Csillagközi Híradó“ hírügyi tisztje és bemondója szerepében olvassa be az Orion-univerzum legfrissebb híreit.
Mivel Peter Thomas eredeti filmzenéjét végre Dolby Digital rendszerre dolgoztuk át, az Orion ûrhajó - A visszatérés hangzásvilágában is különleges élményt nyújt.
Milyen lehet egy régi kultsorozat új moziváltozata? Sebtiben összevágott, mint egy nézõknek szánt kivonat, mondhatnánk Viewer’s Digest, és mindez ráadásul fekete-fehérben?
Sem egyik, sem másik, még csak nem is remake, azaz újrafilmesítés - inkább szeretetteli újjáélesztésrõl beszélhetünk. Az Orion ûrhajó moziváltozata több, mint az archív sorozat technikailag tökéletesített kivonata. A film egy izgalmas, önmagában is egész ûrkaland - olyan legendás képi és hangzásvilággal, illetve szereplõkkel, amely már annak idején is új fejezetet nyitott a televíziózásban. Mindaz, amit Rolf Honold és W.G. Larsen forgatókönyvírók megírtak, illetve Theo Mezger és Michael Braun rendezõk ötletdúsan képernyõre vittek, még közel negyven év múltán, a mozivásznon is lázba hozza a nézõket.
1965-ben, négy évvel azelõtt, hogy az elsõ ember a Holdra lépett volna, és még az Enterprise ûrhajó sikeres kilövése elõtt, öreg kontinensünk egy német filmsorozaton keresztül már megcsodálhatta a világûr meghódítását. Az Orion ûrhajó hét része, briliáns fekete-fehér kivitelben, amelyet az akkori Bavaria Atelier GmbH készített a német médiakonszern, az ARD számára, mindannyiunk kollektív emlékezetébe "a“ német kultsorozatként vésõdött be. Dietmar Schönherr és Eva Pflug összeillõ fõszereplõ párosa, az Oscar-díjas Rolf Zehetbauer látomásos design-ja, és nem utolsósorban Peter Thomas világhírû, azóta több mint ötvenszer feldolgozott filmzenéje tették az Orion ûrhajó-t a science-fiction világ közismert ikonjává.
A zeneszerzõ a mozifilm számára az eredeti hangzást digitálisan teljesen újjávarázsolta és kiegészítette. A retró-hangulatú design, Tamara (Eva Pflug) emancipált kotnyelessége, a varangyok, azaz az idegen világból érkezõ megfoghatatlan ellenségek folyamatos fenyegetése, a globális világkormányzás, a hadsereg és a titkosszolgálat jelenléte a filmet megdöbbentõen aktuálissá teszi, miközben persze komikus hatást is kelt.
"SIXTIES RELOADED"
INTERJÚ STEPHAN REICHENBERGERREL,
A MOZIFILM-VÁLTOZAT PRODUCERÉVEL
Honnan jött az Orion ûrhajó mozifilm-változatának az ötlete?
Thilo Kleine, a Bavaria Film elnöke és én 2002 végén egy, a jövõt kutató beszélegetés során tettük fel a kérdést, hogy mit csináljunk a legendás Bavaria-produkcióval, az Orion ûrhajó-val. Hogyan ébresszük fel a videótékákba és kisebb tévécsatornák mûsorára ûzött Csipkerózsika-álmából, és hogyan helyezhetnénk vissza a köztudatba, régi méltóságába? Visszatérés a nagyobb tévécsatornák programján? Az teljesen kilátástalannak látszott. Hét egyórás, fekete-fehér rész, amelyet a hatvanas években forgattak 35 milliméterre - ez túlságosan ellentmond a mostani tévénézõk elképzeléseinek. Végül azt találtuk ki, hogy a a régi sorozatból egy olyan egész estés játékfilmet alkotunk, ami az Orion-rajongók kemény magján kívül egy új, fiatal közönséget is vonz. Azt kérdeztem: "A tévében?“ "Nem, a moziban!“-válaszolta Kleine. Így kezdõdött az Orion ûrhajó visszatérése a mozivásznon.
Az "Orion ûrhajó - A visszatérés“ produkció a régi sorozat remake-je?
Nem, mert a remake újrafilmesítést jelent. Mi ezzel szemben a hét epizódot jelenetválogatással, rövidítésekkel és rafinált átváltásokkal olyan folyamatos, önmagában is egész filmcselekménnyé gyúrtuk össze, amelyik hûen ragaszkodik az eredeti történet vezérfonalához. Csak a dramaturgiai fordulópontokon fûztük be a cselekménybe a "Csillagközi Híradó" rövidhíreit, amelyeket Elke Heidenreich olvas be Helma Krap hírügyi tiszt szerepében. A "Csillagközi Híradó" képi megjelenítését - digitális módszerrel - az eredeti sorozatból vettük át. Elke Heidenreich sminkjét, jelmezét és egész fellépését tekintve maximálisan az elõképhez tartja magát.
Miért éppen Elke Heidenreich?
Elke Heidenreich nem olyan színésznõ, akit ügynökök közvetítenek. Ellenálltunk annak a kezdeti kísértésnek, hogy az Orion 1966-os legénységét egy aktuális mozisztárral vagy komikussal konfrontáljuk, ami talán a mai világunkat felvillantó ironikus elem lett volna. Az Orion-rajongókkal felvett kapcsolat alapján ugyanis viszonylag pontosan tudjuk, hogy hol húzódik a határ a nézõk számára: egészen éles vonal húzható kultfilm és bóvlifilm között. Mi a kultfilm mellett döntöttünk - és ehhez Elke Heidenreich olyan személyiséggel rendelkezik, amelynek nincs konkurenciája. Korát tekintve inkább az idõsebb "orionos" generációhoz áll közel és gyakorlott mûsorvezetõ. Elismert írónõként tiszteletben tartja mások eredeti alkotását. Azzal, hogy felkérésünkre postafordultával igent mondott, karrierjének alakulását nem kívánja összekötni. Vendégszerepét tökéletesen alakította, anélkül, hogy akár csak a szempilláját is ironikusan megrezdítette volna. Az a tény pedig, hogy Elke Heidenreich egy hatvanas évekrõl szóló talk-showban már korábban is szerepelt együtt Dietmar Schönherr-rel a kamerák elõtt, és hogy népszerûségét hajlandó volt az Orion ûrhajó szolgálatába állítani, számunkra már csak hab a tortán.
Mekkora technikai ráfordítást igényelt a sorozat mozifilm-változatának elkészítése?
Nagyobbat, mint hittük. Majdnem annyit, mint egy új produkciónál. Az eredeti szent negatívval kesztyûs kézzel bántak a Geyer Berlin-nél: megtisztították, még nedvesen lehúzták a filmkópiát, amit retusáltak, és meghatároztaták a mozivetítéshez szükséges fényértékeket. Rengeteg foltot és karcolást kellett eltüntetni. Az eredetileg monó hanganyagot - mivel más kiindulási anyag már nem létezik - hasonló restaurátori alapossággal frissítették fel. Ebben a folyamatban Peter Thomas zeneszerzõ is szorosan közremûködött, mert annak idején bölcs elõrelátással a sorozat szinte összes eredeti zeneszámát sztereóban archiválta, és ezt most a mozfilm-változathoz rendelkezésünkre bocsátotta. A müncheni Mauser & Coromines hangzástechnikai cég az õ segítségével tudta a beszélgetéseket, a zenét és a zörejeket úgy feldolgozni, hogy az Orion ûrhajó hangzásvilágának újszerû gazdagsága elbûvölje a moziközönséget. Az elsõ próbavetítéseken pedig örömmel és megkönnyebbüléssel tapasztaltuk, hogy ez az akusztikai "konkurencia" a régi fekete-fehér képsorok szuggesztív erejét egyáltalán nem csorbítja, sõt inkább még fokozza a hatást.
Milyen közönséget céloznak meg az Orion ûrhajó-val?
A filmet mindenek elõtt természetesen az elsõ-, másod- és harmadgenerációs Orion-rajongóknak szántuk. Hiszen õk azok, akik a tévésorozatot kultfilmként kezdték tisztelni, és most is aktívan besegítettek tervünk megvalósításába. Aki az interneten keresgél, annak hetekbe telik, mire a világhálón összegyûjtött informácóikat végigolvassa. Honlapunnkal pillanatok alatt óriási sikert arattunk. Ezenkívül a Star-Trek és a Star-Wars rajongók közül is sokan tisztelik a világûr legelsõ televíziós legénységét: hiszen éppen ezek a németek voltak a "number one" csillagharcosok! És mindezek mellett úgy tûnik, az idõ megérett a nagy visszatérésre: a sorozatot állandóan megidézik - legutóbb épp Dieter Bohlen videóklipjében, a TV makes the Superstar-ban bukkan fel; az Orion-rajongó Bully Herbig pedig a müncheni Bavaria-terepen forgatja Enterprise-paródiáját; és elmondhatjuk, hogy a Peter Thomas által szerzett fõcímzene a leggyakrabban feldolgozott német zeneszám - George Clooney például az Egy veszedelmes elme vallomásai-ban öt hatvanas évekbeli Thomas fõcímzenét is felhasznál. A CD-t pedig még Quentin Tarantino CD-tartóján is felfedezte. Az ûrhajó vagány designja, de mindenekelõtt a víz alatti "Starlight Casino“ pedig még olyan gyerekeket is lázba hoz, akik elõtt Schönherr vagy Pflug neve ismeretlenül cseng. A Central Film munkatársai, akik a mozifilm terjesztéséért felelõsek, naponta számolnak be újabb és újabb olyan mozikról vagy szabadtéri vetítésekrõl, ahol az Orion ûrhajó-t a lehetõ leghamarabb szeretnék mûsorra tûzni. Éppen most egyeztünk meg a hesseni médiával, hogy a Peter Thomas által újonnan írt zárószám, a "Barfuß im Weltall“ (Mezítláb a világmindenségben) lesz a Hessen tartományon átvezetõ nagyszabású görkorcsolyás futam, az "Inline Skate Parade“ szignálja. És nyári felvonulásuk csúcspontjaként a filmet egy szabadéri elõadáson fogják levetíteni. Tehát pillanatnyilag nem panaszkodhatunk. Szimbolikus lehet, hogy rögtön a Matrix Reloaded, minden idõk legnagyobb látványtechnikai ráfordítással készített sci-fi filmjének bemutatása után azt a filmet vetítik a mozik, amellyel az egész kezdõdött. Úgy is mondhatnánk, "Sixties reloaded...“
A sorozat rajongóinak és egykori közremûködõinek a legrosszabbra kell számítaniuk, amikor beülnek a moziba?
Dehogy is, épp ellenkezõleg. Az jó öreg Orion ûrhajó új arcát láthatják és új hangját hallhatják a moziban. Mindenki meg fog lepõdni, hogy Schönherr és csapata az Oscar-díjas Rolf Zehetbauer díszletei között milyen könnyûszerrel tölti be a mozivásznat, és hogy az idõtlen Peter-Thomas-dal új szárnyakat ad a képsoroknak. A mozifilm-változat készítõi pontosan tudják, hogy mivel tartoznak az Orion-tábornak. Minden elõjel arra mutat, hogy mostantól a film és a sorozat a nézõk seregeit együttesen fogják lázba hozni.
TÉNYEK: AZ AZ ORION ÛRHAJÓ FANTASZTIKUS KALANDJAI TÉVÉSOROZATRÓL
Az Orion ûrhajó-nak az elsõ, képernyõn bemutatott startjához négy évre volt szükség: Rolf Honold, az ûrhajó szerzõje és feltalálója ugyanis a koncepciót, azaz néhány azonos címû novelláját már 1962-ben az akkori produkciós iroda, a Bavaria Atelier GmbH rendelkezésére bocsátotta.
Honold - W.G. Larsen mellett - egyike volt a forgatókönyvíróknak is. Bár kétségtelenül nem kettõ, hanem hat író közül volt õ az egyik, hiszen a W.G. Larsen név mögött valójában egy öttagú szerzõcsapat bújt meg. Így Hans Gottschalk, Helmut Krapp és Oliver Storz, a három Bavaria-producer ugyanúgy a Larsen álnév alatt dolgoztak, mint a két rendezõ, Theo Mezger és Michael Braun.
Az ARD médiakonszern négy TV-adója is azonnal megbízóként lépett fel: a WDR (az elsõ, a harmadik és a negyedik részt illetõen), az akkori Südfunk Stuttgart (második és hetedik rész), illetve az NDR és az akkori SWF-csatornák (ötödik és hatodik rész). Sõt, a 3,4 millió német márkát és az 50.000 munkaórát felemésztõ produkció gyártásában még a francia televízió, az ORTF is részt vállalt.
A késõbbi Oscar- és a Német Filmdíjas Rolf Zehetbauer díszleteit a lehetõ legegyszerûbb anyagokból állították elõ: az ûrhajó és a teknõcök, az ûrállomások és a mélytengeri bázisok a fémkereskedelem mindennapi anyagaiból, a belsõ terek berendezései pedig nagyrészt fából készültek. A parancsnoki híd olyan krómból, plexiüvegbõl és habanyagból összeállított fülke volt, ahol 10.000 méter kábel és 3.200 izzó kapott új feladatot. De csaptelepek és ceruzahegyezõk is átformálódtak - mind közül azonban ma is a mûszerfalban elhelyezett vasaló a leghíresebb. Magából az Orion ûrhajóból is három modell létezett (alumíniumból, fából és plexiüvegbõl), amelyek átmérõje 30 és 160 cm között mozgott. Amit a nézõk a fekete-fehér kivitelezés miatt nem láthattak: az Orion legénysége számára sötétkék overallok készültek (amelyekhez még a csizmát is hozzávarrták), és a kabátjuk is ugyanilyen színû volt. A Galaktikus Biztonsági Szolgálat emberei ezzel szemben szürke egyenruhában álltak a kamerák elé.
A hosszas elõkészületekhez képest a hét epizód jeleneteinek leforgatása viszonylag rövid idõt vett igénybe: Az "1-es csapó" 1965. március 1-jén a München melletti Geiselgasteig Bavaria-telephelyén, az utolsó pedig jó négy hónappal késõbb, július végén hangzott el. Az eredeti tervek szerint a barátságtalan bolygókról készített külsõ felvételeket Izlandon forgatták volna, de aztán rábukkantak egy - úgyszólván az orruk elõtt heverõ - jóval költséghatékonyabb helyszínre: a peißenbergi barnaszénbányára, amely a bajor fõváros közelében volt.
A Theodor Nischwitz trükkszakember által irányított 30 trükkmester csak a forgatások után láthatott munkához. És õk - különös ötletességgel - nemcsak jól bevált, hanem egészen egyszerû trükkökhöz is folyamodtak. Hogy csak két példát említsünk: a felrobbanó aszteroidák alapanyagául kávé, rizs és bab szolgált. Az Orion startjához pedig feloldott pezsgõtablettákat alkalmaztak és a buborékok gyöngyözését fordított felvételen rögzítették - a felvételre végül rámásolták az ûrcirkáló modelljét.
Az Az Orion ûrhajó fantasztikus kalandjai legkorábbi sugárzásában Franciaország és Hollandia jeleskedtek: a francia koprodukciós epizódokat a két országban már 1965-ben levetítették. Ami azt jelenti, hogy az Orion ûrhajó még a Star Trek (Ûrszekerek) sorozat elõtt került közönség elé. A konkurens amerikai sci-fi sorozat kísérleti adását ugyanis csak kilenc nappal vetítették az Orion ûrhajó német tévépremierje elõtt, ez 1966-ban történt, tehát egy évvel a francia és holland bemutató után.
1966. szeptember 17-én végre elõször a német tévéképernyõkön is hallhattuk: "Ami ma még mesének hangzik, holnapra valósággá válhat. Ez a történet a »holnapután« legendája. A nemzeti állam fogalma ismeretlen, csak az emberiség és a világûrbe kihelyezett kolóniák léteznek. Az emberek meghódították a távoli csillagokat. A tengerfenék állandó lakhelyükké vált. Az Orion egy a sok ûrhajó közül. Parányi része a mindent átfogó biztonsági rendszernek, amely a világûrbõl érkezõ támadásoktól védelmezi a Földet. Kísérjük el az Oriont és legénységét a végtelenség szélére vezetõ õrjáratukon..." Így hanzott a fõcím felvezetõ szövege. Ezt követte a híres gépi visszaszámlálás: "10 - 9 - 8 - 7 - 6..." A további egyórás epizódokat 14 naponként tûzték mûsorra, az elsõ vetítés utolsó részét tehát december 10-én követhették figyelemmel a nézõk.
A tény, hogy egy science-fiction sorozat õsbemutatóját a szombat esti fõmûsoridõben vetítették, akkoriban abszolút újdonságot, és ugyanakkor nagy merészséget jelentett: a hatvanas évek közepén a nyugatnémet televízió ugyanis kulturális intézmény is volt, és színházi közvetítéseket gyakrabban lehetett látni, mint elcsépelt szórakoztató programokat. De akartak egyáltalán a nézõk egy ilyen ûrhajós-mesét nézni? Igen, akartak: az elsõ rész 44%-os nézettségel dicsekedhetett. És növekvõ tendenciát mutatott!
Az Orion ûrhajó tehát minden szempontból nagy szenzáció volt.
Olyan szenzáció, amely hamar megkezdte az egész világot meghódító útját: a sorozat még 1966-ban befutott Svédországba, 1967-ben pedig Belgiumban, Ausztriában vetítették. Egy évvel késõbb tûzték mûsorra Magyarországon és Jugoszláviában, majd 1970-ben Svájcban. Olaszország és Dél-Afrika 1974-ben mutatta be az Orion ûrhajó-t, Portugália pedig 1976-ban csatlakozott a sorhoz. De McLane kapitány alakja többek között Marokkóban és Szingapúrban is fogalommá vált!
Az eredeti sorozat, illetve egyes részei csak a nyolcvanas évek közepén kerültek a mozikba. A gyújtószikrát ehhez a "Special-effects-Retrospektive" rendezvény nyújtotta az 1985-ös Berlini Filmfesztiválon, ami meghozta a sorozat elsõ dicsõséges visszatérését a köztudatba. Ugyanakkor egy eredeti jeleneteken alapuló igazi moziváltozat - mint például a többrészes A tengeralattjáró (Das Boot) esetében - vagy egy esetleges remake sosem valósult meg.
A mítoszhoz a hét epizód regényei is hozzátartoztak, amelyeket 1968-tól kezdve adtak ki. A könyvek a felsõ-sziléziai Hans Kneifel (eredetileg "Hanns" Kneifel) tollából származnak. Maga a szerzõ ugyanakkor a sorozat készítésében nem vett részt, a kapitány keresztnevét pedig "Cliff Allister"-rõl "Cliff Allistair"-re változtatta - mind a szerzõ, mind a fõhõs nevének helyesírását illetõen azóta is teljes zavar uralkodik. A science-fiction regények szakavatott szerzõje még több kalandot kreált, amelyek az Orion ûrhajó-t még sokáig lendületben tartották; késõbb az íráshoz több szerzõ is csatlakozott. Ezek a regények még Brazíliában is népszerûek voltak! Nem hiányozhatott persze a sorozat szekunder irodalma sem.
Végül és nem utolsósorban a rajongóknak köszönhetõ, hogy az Orion ûrhajó-t máig is kultfilmként ismerjük. Manapság persze már legfõképp az interneten találkozhatunk az Orion világával
További információk a www.orionspace.de fan-honlapon találhatók.
"time is not money"
