információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Steve Zissou, a legendás felfedezõ szerte a világon utánozhatatlan mélytengeri dokumentumfilmjeirõl híres. Most viszont éppen a szárazföldön tartózkodik, és ott már korántsem mennek a dolgok olyan simán - legalábbis számára. Legjobb barátját, egyben kutatótársát, Estebant elragadta egy falánk jaguárcápa, Zissou-ról pedig pletykák kezdenek terjengeni: állítólag kezdi elveszteni kapcsolatát a világgal. Ráadásul elõbukkan a mélybõl egy déli úriember, Ned Plimpton (Owen Wilson), aki talán Steve fia - és akirõl a felfedezõ soha nem tudott.
Steve Zissou készen áll arra, hogy leforgassa élete legnagyobb filmjét - amelyben bosszút áll a cápán, apa lesz, amire soha nem is számított, és visszanyeri veszni látszó hírnevét.
Hajóján, a Belafontén válogatott társaságot gyûjt össze: ott van Jane Winslett-Richardson (Cate Blanchett), a terhes újságíró, aki az expedícióról tudósít; Eleanor Zissou (Anjelica Huston), Zissou zseniális felesége és a Zissou Társaság alelnöke; a német mérnök, Klaus Daimler (Willem Dafoe); Zissou legfõbb riválisa, Alistair Hennessey (Jeff Goldblum) óceanográfus; Zissou menedzsere, a hetvenes éveit taposó Oseary Drakoulias (Michael Gambon); a fizikus és zeneszerzõ Vladimir Wolodarsky (Noah Taylor); a hiteltársaság beépített embere, Bill Ubell (Bud Cort); valamint Pelé dos Santos (Seu Jorge), a brazil biztonsági szakértõ, aki David Bowie dalainak portugál verziójával kergeti õrületbe a legénységet. A Zissou-csapat tagja még a scriptes lány, Anne-Marie Sakowitz (Robyn Cohen), az operatõr, Vikram Ray (Waris Ahluwalia), a békaember, Bobby Ogata (Neils Koizumi) és a vágó-hangmérnök, Renzo Pietro (Pawel Wdowczak).
Wes Anderson ugyanolyan gondosan válogatta össze a stáb tagjait, mint a szereplõket - az Édes vízi élet fantasztikus világát ugyanis csak a legtehetségesebb szakemberekkel tudta megteremteni. A szürreális tengeri lényeket a klasszikus stoptrükk mestere, a díjnyertes animátor, Henry Selick - a Karácsonyi lidércnyomás rendezõje - tervezte. Az operatõr Robert Yeoman (Tenenbaum, a háziátok, Okostojás), látványtervezõ Mark Friedberg (Távol a mennyországtól, Jégvihar), mûvészeti vezetõ Stefano Maria Ortolani (Angyalok Amerikában, New York bandái), jelmeztervezõ a kétszeres Oscar-díjas Milena Canonero (Tûzszekerek, Barry Lyndon, Dick Tracy, Távol Afrikától), zeneszerzõ Mark Mothersbaugh. A filmet olaszországi helyszíneken és a világhírû római Cinecitta stúdióban forgatták.
WES ANDERSON FELHÚZZA A VITORLÁKAT: A FORGATÓKÖNYV
"- Feltehetõen a fiam vagy, ugye?
- Nem tudom, de találkozni akartam magával, hátha igen."
Mindössze három filmmel - Petárda, Okostojás és Tenenbaum, a háziátok - Wes Anderson bebizonyította, hogy mestere a modern élet és kapcsolatok mulatságos, mégis mélyen emberi ábrázolásának. A negyedik filmjében sem hazudtolja meg önmagát: az extrém egyéniségek állandó szereplõk, a család és a szerelem állandó témák voltak eddigi filmjeiben is, de ezúttal új területet is felfedezett a rendezõ. Az óceáni kalandok közt vannak üldözések, lövöldözések, vérszomjas cápák és vízi csodák - persze mind Anderson sajátos stílusában.
Bizonyos értelemben az Édes vízi élettel Anderson is expedícióra indult: egyenesen az ismeretlenbe. Barry Mendel így mesél errõl: "Wes nagy kockázatot vállalt ezzel a filmmel. Újra felfedezte önmagát. Hátrahagyta a precíz kamaradarabokat, amilyen az Okostojás és a Tenenbaum, a háziátok volt, és belevetette magát ebbe a kaotikus fantáziavilágba."
Anderson regényes forgatókönyvei mindig saját tapasztalataiból születtek. Az Édes vízi életben is olyan fõhõst választott, aki közel áll a szívéhez: Steve Zissou, a világhírû óceanográfus ismerõs, mégis egészen egyedülálló figura. "Ez a történet már tizennégy éve foglalkoztat - meséli a rendezõ. - Izgat ez a különös és magával ragadó alak, aki a tenger alatt éli az életét egy hozzá hasonlóan különc társasággal."
Anderson még egyetemi évei alatt írt egy novellát a tengeri tudósról, a hajójáról és feleségérõl - akirõl idõközben kiderül, hogy õ az igazi agy a családban. Azóta persze csak árnyaltabb lett a figura, fõleg akkor, amikor a forgatókönyvírásba bevonta barátját, Noah Baumbachot is. Egy New York-i étteremben ülve, nap mint nap újabb és újabb áramlatokat fedeztek fel a történetben, és ahogy egyre jobban alámerültek a mesébe, a mellékszereplõk is újabb vonásokkal gazdagodtak. "Steve Zissou élete arról szól, hogy csapatot épít. Olyan emberekkel veszi körül magát, akik tûzön-vízen át, de fõleg vízen keresztül vele tartanak - magyarázza Anderson. - De most elért egy olyan pontra, amikor a munkája nagy részét már elvégezte, túl van néhány házasságon, és minden elúszni látszik. Úgy él, mint a partra vetett hal.
Steve összehoz egy csapatnyi kalandort, és egy teremtmény nyomába erednek, amelyrõl azt sem tudják, létezik-e vagy sem. Ugyanakkor itt az ideje, hogy Steve felülmúlja eddigi teljesítményét, és újra megerõsítse pozícióját. Amikor pedig találkozik valakivel, aki talán a fia, akkor fel kell tennie magában olyan kérdéseket, amelyekrõl régóta nem volt hajlandó tudomást venni."
ZISSOU CSAPATA
"Öngyilkos küldetésre indulunk egy önzõ megszállott vezetésével." (Anne-Marie Sakowitz)
Steve Zissou
Már akkor, amikor Wes Anderson elkezdte írni az Édes vízi életet, tudta, hogy csak Bill Murray játszhatja el Steve Zissou-t. "Ez nem csak azért volt így, mert Bill az egyik kedvenc színészem. Saját tapasztalatomból tudom, hogy kimondottan örül annak, ha kicsit másképp, szubverzív módon csinálod a dolgokat - magyarázza Anderson. - Õ magánemberként is olyasvalaki, aki magával tudja ragadni az egész társaságot. Ezért tudtam, hogy izgalmas lesz nézni õt, amint egy energetikus, vicces, ugyanakkor megszállott, dühös és elszánt figurát játszik."
Barry Mendel producer hozzáteszi: "Miután együtt dolgozott Bill-lel az Okostojásban és a Tenenbaum, a háziátokban, szerintem Wes mindig arra várt, hogy kimondottan Billnek írhasson egy filmet, olyat, amiben Bill megmutathat mindent, amit tud. Steve Zissou figurája ezért is izgatta mindkettõjüket."
Az Elveszett jelentésért kapott Oscar-jelölés után Murray lecsapott a lehetõségre, hogy olyan fõszerepet játsszon, amit még soha. Igazi akciósztárt, megszállott kalandort, filmkészítõt és hõst, akinek szembesülnie kell saját gyengeségével is. Steve Zissou szerepében Murray tengernyi érzelmet vonultathatott fel - az óceán mélyén átélve.
"Ez hasít - foglalja össze Murray a forgatókönyvet. - Hihetetlen anyag van benne felhalmozva - párbeszédek, akció, látvány, humor és érzelmek özönvízként ömlenek ránk. Plusz ez a legnagyobb szabású produkció, amiben valaha részt vettem. Még a Szellemirtóknál is nagyobb."
Murray alakítását az is befolyásolta, hogy a forgatás miatt hónapokat kellett Olaszországban töltenie, távol a családjától. "Számomra ez volt az egyik legnagyobb kaland - olyan voltam, mint egy magányos tengerész - jegyzi meg -, ez pedig passzolt a történet hangulatához."
Murray szerint Steve Zissou-t egyetlen módon lehetett eljátszani: a lehetõ legõszintébben. "Steve-et a vágyai hajtják, és vak a körülötte élõ emberekre, bizonyos értelemben infantilis - mondja. - De Steve soha nem rejtõzik maszk mögé, nem akar másmilyennek látszani, mint amilyen. Aztán rájövünk, hogy van benne még valami, amitõl végig tudja vezetni ezt az odüsszeiát, és össze tudja tartani a legénységét a káosz kellõs közepén is."
Ned Plimpton (más néven Kingsley Zissou)
Owen Wilson, Wes Anderson állandó színésze és munkatársa alakítja Nedet, aki talán okkal, talán ok nélkül feltételezi, hogy õ Steve Zissou fia. Csatlakozik Zissou csapatához, és a tudós életének legnagyobb kalandjához is - bár a kialakuló családi idillbe némileg bezavar, hogy õ és lehetséges apja egyre jobban vonzódnak egy gyönyörû - és éppen állapotos - riporterhez.
Owen Wilson sokat próbált a felvételek elõtt, de nem késõbbi partnereivel, hanem õsrégi barátjával, Wes Andersonnal. "Owen meglátogatott Rómában néhány hónappal a forgatás elõtt, és a Hotel Eden tetején próbáltuk a jeleneteket - emlékszik vissza Anderson. - Ekkor találtuk ki a beszédstílusát is, és az egész háttértörténetét. Végül Owen olyat alakított, amilyet még soha korábban nem láttam tõle. Az eddigi filmjeiben is nagyon átütõ volt a játéka, de itt egy teljesen más karaktert hozott. Nagyon-nagyon elégedett voltam vele."
Nedhez hasonlóan Owen Wilsont is lenyûgözték gyerekkorában a felfedezésekrõl szóló dokumentumfilmek. "Szerintem minden gyerek életében van olyan idõszak, amikor expedíciókra induló felfedezõ akar lenni - mondja. - Van ebben valami romantikus. Ned már gyerekkorától Steve Zissou csodálója, az õ kalandos életérõl álmodozik, és végre találkozhat vele!“
Jane Winslett Richardson
Cate Blanchett játssza az állapotos újságírónõt, Jane-t. Ez az a ritka eset volt, amikor az élet követi a mesét: Wes Anderson még azelõtt döntött Blanchett mellett, hogy a színésznõ valóban terhes lett volna. Az elõkészítés alatt le is gyártatták a mûpocakot Blanchettnek. "Amikor kiderült, hogy Cate valóban babát vár, elõször elkezdtünk aggódni, hogy nem tudja megcsinálni a filmet, hiszen rengeteget kellett utazni, és nehéz körülmények között, hideg idõben, hajókon kellett dolgoznunk - meséli Barry Mendel. - De õ rendíthetetlen volt, sõt, egyre lelkesebb volt, és azt mondta, ez a fordulat csak segíti az alakítását."
"Véletlen egybeesés volt - mondja Blanchett -, de úgy tûnt, a sors akarta így." A színésznõ azonban nem várt erre az égi jelre, már elvállalta a szerepet, amikor Anderson elõször megkereste. "Nagyon tetszett Wes elképzelése az akciófilmrõl: egyrészt nagyon komolyan vette a mûfajt, ugyanakkor parodizálni is akarta. Fergeteges a humora, miközben a mélyén van valami végtelenül melankolikus. Wes számára ráadásul fontos, hogy minden szereplõjének legyen legalább egy olyan pillanata, amikor a mélyükre láthatunk. Talán ezért annyira elevenek ezek a figurák. A világ, amelyben élnek, szokatlan, ahogy õk sem mindennapiak, mégis valóságosnak látjuk õket."
"Jane-ben azt szerettem a legjobban, hogy a hormonális változásoknak köszönhetõen sokkal érzékenyebb lesz - mondja a színésznõ. - Az is tetszett, hogy úgy vág neki az útnak, hogy még nem biztos benne, akarja-e a babát. De a fedélzeten olyan varázslatos és csodás dolgok történnek, amelyek mindent megváltoztatnak számára."
Blanchettet Ned és Steve Zissou figurája is magával ragadta. "Ned senkire sem hasonlít, akit Jane valaha ismert. A kapcsolata rémes, és akkor itt van ez a valószínûtlenül ártatlan férfi. Steve-et pedig hõsként csodálta gyerekkora óta, most pedig azt kívánja, bárcsak ne találkozott volna vele, és soha ne rombolta volna le a róla alkotott képet."
Eleanor Zissou
Steve Zissou arisztokratikus feleségének, Eleanornak szerepére az Oscar-díjas Anjelica Hustont kérték fel. "Ezt a szerepet egyenesen neki írtam, mert a lehetõ legjobb, ami történhet egy forgatáson, hogy Anjelica is ott van - mondja Anderson. - Okos nõ és csodálatos egyéniség. Bizonyos értelemben õ tartja össze a mozit."
"Eleanor igazi független lélek, semmihez és senkihez nem kötõdik igazán" - mondja Mendel, a producer. Huston lázba jött, amikor megtudta, hogy kalandfilmben játszhat. "Imádom az expedíciókat és imádom a tengert - meséli. - Különösen azt, ami Wes Anderson fejében született meg. Senki sem gondolta volna, hogy Wes valaha akciófilmet fog rendezni, de már az elsõ forgatási napon bebizonyította, hogy ehhez is ért. Talán ezért is lett olyan mulatságos, mert Wes lubickolt a forgatás közben."
Hustont a kétszeres Oscar-díjas jelmeztervezõ, Milena Canonero is segítette abban, hogy ellenállhatatlan legyen. Eleanor elegáns ruháit a hosszú, fekete hajában felbukkanó kék tincsek teszik extravagánssá.
Klaus Daimler
A Zissou-csapat mérnökének szerepében Willem Dafoe bebizonyíthatta, hogy komikusnak is kiváló. "Daimler nagyon szórakoztató figura, ugyanakkor van sötét oldala is - mondja. - Wes, mint mindig, most is különleges világot alkotott álmokból, vágyakból és frusztrációkból, és ennek a világnak persze megvannak a maga szabályai."
Dafoe-t legjobban a Zissout évtizedek óta szolgáló Klaus és Ned viszonya érdekelte. Ned ugyanis hirtelen bukkan fel a semmibõl, és azonnal megnyeri magának Zissout. "Leginkább a testvérharchoz tudnám hasonlítani a két ember kapcsolatát. Azzal a megszorítással, hogy bennük, kettõjükben semmi testvéri sincs" - jegyzi meg a színész.
Wes Anderson Klaus szerepét eredetileg egy európai színészre akarta osztani, de amikor találkozott Dafoe-val, másképp döntött. "Willem az élõ bizonyíték arra, hogy mellékszerepbõl is lehet fõszerepet csinálni" - mondja a rendezõ.
Barry Mendel hozzáteszi: "Senki sem láthatta még Willemet ennyire viccesnek. Nagyon örülök neki, hogy mi adhattunk lehetõséget neki, hogy egy komikus szerepben is kipróbálhassa magát. És ez a nagyszerû drámai színész, aki olyan filmekben játszott, mint a Krisztus utolsó megkísértése vagy A szakasz, rekeszizomszaggatóan komédiázott."
Alistair Hennessey
A jaguárcápán kívül, aki elragadta hõn szeretett partnerét, Estebant, csak egy élõlény kísérti Steve Zissout: Alistair Hennessey, az óceanográfus, aki sikeresebb, nagyobb a hajója, és elhomályosítja Zissou csillagát. Tovább ront a helyzeten, hogy Hennessey volt korábban Eleanor Zissou férje. "Jeff Goldblumnak mindig rengeteg ötlete van - jegyzi meg Anderson. - Csodálatos összetevõket adott a film koktéljához.“
"Hennessey szenvedélyesen szereti az óceánt, imádja a tudományt, és sikerre született - mondja Goldblum. - Élvezi a kalandokat, de nem faragatlan tengeri medve, hanem kifinomult ízlésû ínyenc, aki mindenbõl a legjobbat akarja. Túl nagy jelentõséget tulajdonít a földi javaknak.“
Bár Steve Zissou fenyegetve érzi magát Alistair Hennesseytõl, Goldblum szerint Hennesseyt egyáltalán nem zavarja Zissou jelenléte. "Nem akar versenyezni vele. Szerintem Hennessey remekül érzi magát, mindennel elégedett, ez neki nem tétel.“
Bill Ubell
Bill Ubell az egyetlen kívülálló a Belafontén. Az õ feladata az, hogy a hitelintézet képviseletében megakadályozza, hogy Steve Zissou túllépje a költségvetést. Ez pedig lehetetlennek tûnik. De amikor vészhelyzet van, kész arra, hogy beálljon a csapatba. Wes Anderson erre a szerepre Bud Cortot kérte fel. A színész, aki a Harold és Maude címû film fõszerepével lopta be magát a közönség szívébe, örömmel játszott el egy olyan figurát, aki általában nem szokott gyõzni a kalandfilmekben. "Bill keményen dolgozó, szigorúan élõ fickó - mondja Cort. - Olyan kalandokba keveredik, amelyek nem illenek bele a rendszerébe. Ettõl aztán meglazul egy kicsit a nyakkendõje, kigombol néhány gombot az ingén, és egy kicsit le is nyugszik.“
Cort heteket töltött azzal, hogy alapfokon elsajátítsa a tagalog nyelvet, és így beszélgetni tudott a filippínó színészekkel, akik a filmben elrabolják. "Csodás nyelv - meséli. - A száj és a torok olyan izmait kell használni beszéd közben, amelyekrõl nem is sejtjük, hogy léteznek."
A BELAFONTE ÚTJA
"Mesélhetek a hajómról?" (Steve Zissou)
Az Édes vízi élet néma fõszereplõje Steve Zissou hajója, a Belafonte. A jármû különleges szerepéhez méltó formát is kellett találnia a stábnak - amelyben el lehetett helyezni a laboratóriumot, a konyhát, a könyvtárat, a vágószobát és nem utolsósorban a "megfigyelõ buborékot". Mark Friedberg látványtervezõ így emlékszik erre: "Wesnek nagyon pontos elképzelése volt arról, milyen hajót szeretne. Olyat, ami a II. világháború korát idézi, 50 méter, és valamennyire emlékeztet Cousteau Calypsójára." Hónapokig tartó keresés után Dél-Afrikában találták meg a megfelelõ hajót, amely Fokvárosból szelte át a tengert Rómáig. A hajót tornyokkal egészítették ki és színesre festették. A belsõ felvételekhez felépítették a hajó mását - pontosabban csak a felét, mintha hosszában kettévágták volna a Belafontét. Így a kamera végig tudott siklani szobáról szobára a hajón.
"Az igazi hajó alumíniumból készült, úgyhogy nem lehetett a falakat csak úgy elmozdítani. Inkább újraépítettük, amit a hajóban láttunk - magyarázza Friedberg. - Wes valós díszleteket akart használni, és csak keveset bízott a digitális trükkökre. Nagyon pontosan kitalálta, mi hogy legyen, milyen kameramozgásokkal akarja bemutatni egyetlen jelenetben a hajó belsejét, és ennek megfelelõen építettük fel a díszletet."
"Jól mulattunk, mikor felvettük azt a jelenetet - mondja Anderson. - A színészek úgy járkáltak a térben, mint egy hangyabolyban, a fények változtak, a kamera mozgott, és mind nagyon izgatottak voltunk, mert még soha nem csináltunk ilyen felvételt. A díszlet jobban hasonlított egy kiállítási tárgyra, mint forgatási helyszínre - az emberek a csodájára jártak.“
A háromemeletnyi magas Belafonte-díszletet a római Cinecitta stúdióban építették fel. "Azért választottuk Olaszországot, mert ott minden adott volt - a tenger, a Cinecitta, ahol Fellini az összes filmjét forgatta“ - mondja Friedberg.
Bármilyen jól felszerelt is a stúdió, a stáb néha kénytelen volt elhagyni a biztonságos szárazföldet. "Egy vulkanikus szigetre utaztunk, hogy a dokumentumjelenetekhez forgassunk. A tenger háborgott, és majdnem mindenki tengeribeteg lett - mégis nagyszerûen éreztük magunkat - emlékszik vissza a rendezõ. - Megismertük egymást, mert együtt utazni egy hajón, az nagyon intim dolog. Leomlanak a falak az emberek között."
A Belafontéval ellentétben Steve Zissou õsi riválisának, Hennesseynek a hajója a legkorszerûbben felszerelt, amelybõl semmit sem spóroltak ki. Ehhez a hajóhoz a NATO egyik kutatóhajója, az Elite volt a minta. "Mindenben az ellentéte a Belafonténak, nagyon tiszta, jól szervezett, high-tech jármû - jegyzi meg Mark Friedberg. - Teljesen más világ."
STEVE ZISSOU VÍZ ALATTI VILÁGA
"Hogy állnak a dolgok a... hogy is hívod? Leopárdhallal?" (Hennessey)
Az Édes vízi élet víz alatti kaland - bár a víz alatti világa még csak nem is hasonlít arra, amit eddig ismertünk. Ennek egyetlen oka van: az a vízi valóság, amelyet Zissou csapat bejár, közelebb áll Wes Anderson, Noah Baumbach és az animátor Henry Selick képzeletéhez, mint a hétköznapi óceanográfiához. Ezer színben pompázó lények népesítik be az óceán mélyét, Steve Zissou igazi otthonát.
Amint Anderson és Baumbach elkezdtek a forgatókönyvön dolgozni, a rendezõ azon is elkezdett gondolkozni, hogyan fogja életre kelteni a storyboard állatait. Úgy döntött, felveszi a kapcsolatot Henry Selickkel, az "old-school" animáció legújabbkori mesterével.
"Wes azt mondta, olyasvalakit keres, aki meg tudja alkotni azokat a tengeri teremtményeket, amelyektõl meseszerû lesz a film hangulata - emlékszik vissza Selick. - Akkorra már nagyon letisztult, pontos és végtelenül kreatív elképzelései voltak a látványról és a színekrõl. Ahogy egyre jobban belekerültem az elõkészítésbe, rá kellett jönnöm, hogy az animáció csak az egyik fûszer Wes nagyon bonyolult receptjében, amelynek alapján kifõzi legújabb filmjét. Apró, de nélkülözhetetlen része Steve Zissou elképesztõ történetének.“
Andersonnak határozott elképzelései voltak a vízivilág különleges lényeirõl. "Egyes rákfélék például cukorkaszínekben pompáztak a képzeletében - meséli Selick. - Rengeteg édességkatalógussal árasztottam el; õ kiválasztotta azokat a színeket és formákat, amelyek a legjobban tetszettek neki, mi pedig ezek alapján találtuk ki a figurákat.“
Selick így folytatja: "Néhány lény teljesen a képzeletünk szüleménye, másokat viszont valódi tengeri állatokról mintáztunk. Az arany barrakuda esetében például igazi barrakuda-fotók alapján rajzoltuk meg ennek a jól ismert halnak a képzeletbeli változatát. De mondjuk az a borítékhal, amely ki tudja fordítani magát, kitalált. 40 vagy 50 teljesen különbözõ tervet mutattunk meg Wesnek, és annyira jól szórakozott rajtuk, hogy nem hagyta, hogy leálljunk. Végül azt választotta, ami szerinte a legvadabb ötlet volt."
Késõbb Selick Olaszországba utazott, hogy a makettek és bábok megépítését vezesse. "Minden alkalommal, amikor megmutattam egy új ötletet Wesnek, õ azonnal meglátta benne a lehetõséget, amerre még tovább lehetne fejleszteni - meséli. - Nagyon intenzív idõszak volt."
Az Édes vízi életben felvonuló összes víz alatti hal, hüllõ és emlõs közül kizárólag Zissou bálnája létezik (amely régimódi háttérvetítéssel került a filmbe); továbbá a felderítõ delfinek, amelyeket távirányítású robotok irányítottak.
Végül sor került a film egyik legfontosabb figurájára és egyben Steve Zissou bosszújának célpontjára, a legendás jaguárcápára. "A jaguárcápa Steve Zissou életében olyan, mint a nagy fehér bálna a Moby Dickben - meséli Selick. - Misztikus teremtmény, akinek a létezésében senki sem hisz, Steve Zissou-t kivéve - ezért valami igazán látványosat kellett kitalálnunk. Minden héten láthatóan nagyobb lett, mert Wes még félelmetesebbnek akarta láttatni. Végül egy 75 kilós bábot építettünk, aminél nagyobbat a stoptrükk-animációban még nem láttam.“
A stoptrükkhöz nem kell túl sok technika - világítás, kamerák és animátorok, akik kockáról kockára mozgatják a bábokat. De az Édes vízi életben ennyivel nem elégedett meg Selick. Komputerekkel turbózta fel a látványt. "Számítógéppel jelenítettük meg a jaguárcápa alapmozgását, de például a szája mozdulatait már kézzel rajzolta meg egy animátor“ - magyarázza.
Selick a legújabb generációs szilikont, a "sárkánybõr“ néven ismert anyagot is felhasználta a figurákhoz. "Az animációban az egyik legnehezebb dolog a bõr - jegyzi meg Selick. - Ez az anyag kissé áttetszõ, amitõl sokkal életszerûbb lesz minden lény a filmben. A legújabb anyagokat és technikákat ötvöztük a filmkészítés legõsibb trükkjeivel."
Selick közeli munkatársa volt Jeremy Dawson, a látványeffektek felelõse. "Az tetszett ezekben a lényekben, hogy nem valóságosak, de úgy érezzük, hogy akár azok is lehetnének - mondja Dawson. - Wes a hihetõség határán egyensúlyoz, és soha nem mozdul el egyértelmûen a képregényvilág felé.
Az volt a különleges ebben a filmben - folytatja -, hogy semmi köze nem volt a mai effektekhez. Sõt. Az egész víz alatti világot a lehetõ legegyszerûbb megoldásokkal jelenítettük meg."
Dawson kedvenc jelenete az volt, amikor egy csapat elektromos medúza jelenik meg a filmben: "A Cinecitta különleges effekt-csapata gyantából és szilikonból formázta õket, és lámpát rejtettek el bennük. Sorba fûzték õket, és az egész kis sereget homokba ásták. Nagyon hatásos volt. Izgalmas volt, hogy ott járkálhatunk a teremtményeink közt, ahelyett, hogy megfoghatatlan, digitálisan kreált dolgokkal foglalkoznánk. Volt ebben valami szépséges, ami másképp elérhetetlen.“
A film víz alatti jeleneteinél a stáb a Cinecitta hatalmas víztartályait használta és jól képzett búvárait alkalmazta. "Wes azt akarta, hogy még a víz is stilizált legyen, adjon valami gyöngyözõ, opálos látványt - magyarázza Dawson. - Különbözõ megoldásokkal kísérleteztünk, még csillámport is szórtunk a vízbe, hogy mágikus hatást érjünk el. Semmiképpen nem akartunk mondjuk a Titanic realizmusát, inkább valami fantasztikusabbat.“
A realitás azonban megkerülhetetlen egy forgatáson. Ebben az esetben például nehezítette a dolgot az a tény, hogy csak Bill Murray és Willem Dafoe próbálta ki a búvárkodást - mindenki más kezdõ volt a víz alatt. "De legalább volt két színészünk, akinek volt némi gyakorlata. De a stábban már senki sem akadt, aki búvárkodott volna már - jegyzi meg Wes Anderson. - Mégis szerencsések voltunk, mert az olaszok, akik velünk dolgoztak, rengeteg idõt töltöttek a tengerben, úgyhogy sokat segítettek. Szép lassan mi is megtanultuk, mit kell tenni odalent.“
Ezzel együtt néhány víz alatti jelenetnél Anderson nem is használt vizet. A stúdiót füsttel töltötték meg, és egy különleges világítási technikával sikerült elérni az a hatást, mintha a tenger mélyén járnánk.
Steve Zissou világa elképzelhetetlen lenne a saját filmjei nélkül - vagyis a természetfilmek nélkül, amelyek híressé tették. Ezeket úgy akarta leforgatni Wes Anderson, hogy különbözzenek a film többi részétõl. Zissou különleges dokumentumfilm-stílusát a rendezõ az operatõrrel, Robert Yeomannel együtt dolgozta ki. Ektachrome nyersanyagot használtak, amivel jó adag retro-érzést csempésztek a természetfilmekbe. Ehhez persze az is kellett, hogy Anderson beleássa magát a természetfilmek világába. Ebben társa volt Barry Mendel producer is. "Minden híres természettudós filmjeit végignéztük - meséli Mendel. - Ezek alapján születtek Wes ötletei a jelmezekre, az apró kellékekre és a kameramozgásokra vonatkozóan."
Ebben a moziban, a korábbiakkal ellentétben, Anderson arra bíztatta Yeomant, az operatõrt, hogy mozogjon szabadon. "Most sokkal többször használtunk kézikamerát, ettõl lazábbak és szabadabbak a képek" - mondja Anderson.
Az operatõr pontosan emlékszik a pillanatra, amikor összeállt benne a kép. " Hetekkel a forgatás megkezdése elõtt csináltunk egy haj-, smink- és ruhapróbát Owen Wilsonnak a Cinecittában - meséli. - Amikor Owen becsattogott a vörös sapkájában és a ragyogó kék Zissou-csapat egyenruhában, megszakadtam a röhögéstõl. A film egész esztétikája hirtelen, abban a pillanatban, megjelent elõttem."
A fergeteges hatást kiváltó kosztüm a kétszeres Oscar-díjas jelmeztervezõ, Milena Canonero munkája volt. A filmhez télikabátoktól pulóvereken és búvárruhákon át az úszónadrágokig teljes ruhatárakat kellett terveznie. És természetesen egyik darabról sem maradhatott le a Zissou csapat logója.
Hogy elérjék a ruhák valószínûtlen kék színét, Canonero és a csapata kézzel festették az anyagokat. "Azt akartuk, hogy úgy csillogjanak a víz alatt, mint a szardíniák - magyarázza. - Legnagyobb megdöbbenésünkre a festett ruhák túléltek mindent, amin a színészek, és így a figurák is átmentek: merüléseket és robbantásokat."
"time is not money"
