információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
John Constantine megjárta már a poklot.
Nem kívánt ajándékkal, az emberbõrbe bújt angyalok és démonok felismerésének képességével született Constantine (Keanu Reeves) egész életében menekült azok elõl a szenvedések elõl, amelyeket túlságosan is tiszta és világos látomásai okoztak. De elbukott. Akarata ellenére feltámadt, és újra az élõk birodalmában találta magát. Most, sikeres öngyilkossága után ideiglenesen kölcsön kapott életében, a menny és a pokol közti földi határállomáson õrködik, és abban reménykedik, hogy ha sikerül visszakergetnie az ördög katonáit a feneketlen mélységbe, megtalálhatja szabadulásának útját.
De Constantine nem egy szent. A világból kiábrándult, az egek urával haragban álló Johnból ivás- és személyiségproblémákkal küszködõ, megkeseredett hõs lesz, aki megveti a hõsiesség eszméjét. Harcolni fog a lelked megmentéséért, de ezért nem vár tõled csodálatot vagy köszönetet, és természetesen nem tart igényt a szimpátiádra sem.
Õ csak egy kis nyugalmat akar.
Amikor a mindenre elszánt, de szkeptikus rendõrnõ, Angela Dodson (Rachel Weisz) Constantine segítségét kéri szeretett ikertestvére titokzatos halálának felderítéséhez, nyomozásuk átvezeti õket a démonok és angyalok világába, amely pontosan a látható Los Angeles alatt terül el. A katasztrofálisan alakuló túlvilági események következtében mindketten tökéletesen belebonyolódnak a történetbe, és idõvel már csak saját lelki békéjük visszaszerzése lesz az egyetlen céljuk - bármi áron.
A TÖRTÉNET
Képzeljük el, hogy a földi élet évezredek óta az enyhülés állapotában létezik, egyensúlyi helyzetben a jó és a rossz erõi között. Az emberi lények ebben a világban maguk választják ki az ösvényt, amelyen járni akarnak, és bízzák sorsukat a természetfelettire: ki a mennyországra, ki a pokolra.
Az égi megállapodás része, hogy Isten és ördög is tartózkodik az emberi fajjal és a szabad emberi akarattal való közvetlen érintkezéstõl, de bizonyos mértékû, közvetítõkön keresztül történõ befolyásolás mindkettejük számára megengedett. Ezek a közvetítõk vagy ügyintézõk se nem angyalok, se nem démonok, hanem félszerzetek.
Ezek a félszerzetek hétköznapi testekbe bújva szabadon surrannak be az emberi populációba. A mi utcáinkon járnak-kelnek, a mi munkáinkat végzik, millió és millió kapcsolatot alakítanak ki velünk, és mi nem ismerjük fel õket. "Éppúgy néznek ki, mint mi - mondja a film rendezõje, Francis Lawrence. - Mellettük élhetsz, összebarátkozhatsz velük, még össze is házasodhatsz egyikõjükkel, soha nem fogod megtudni, mi az igazság."
De John Constantine látja õket.
Gyermekkora óta a birtokában van annak a képességnek - õ átoknak nevezné -, amellyel meg tudja állapítani, hogy az álruhájuk alatt milyenek valójában ezek a lények, látja igazi arcukat. E nyomasztó teher súlya alatt, amelyrõl másnak fogalma sincs, Constantine öngyilkosságot követ el, mert azt gondolja, hogy ez majd meghozza számára a békességet. De békesség helyett csak egy kétperces pokoli utazást nyert, egy elképzelhetetlen rémálmot, aztán feltámadt, és visszazuhant az életbe.
Attól a perctõl kezdve, hogy megismerte sorsát, amely földi pályafutásának végén a pokolban reá vár, elszántan igyekszik változtatni életén. Mivel úgy látja, hogy az üdvözülés hagyományos útja számára nem járható, a mennybe jutást a földön tevékenykedõ démoni félszerzetek elleni háború megindításával gondolja megoldani. Mivel nem csak a démonológia és a fekete mágia avatott szakértõje, hanem gyakorlott szélhámos is, Constantine fegyvere a szent ereklyék mellett éles esze és kemény ökle. Ezeken kívül bármi egyebet felhasznál, amivel a másvilágra küldheti a démoni hordákat, ha lehet, apró darabokban.
De Constantine eléggé valószínûtlen hõs. Nem vezérli semmilyen magasabb cél vagy jobbító szándék. Csak azért csatázik a gonosszal, hogy ezzel megválthassa belépõjegyét a mennyországba, s egyre cinikusabb lesz, ahogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak. Éppen ez az attitûd lett szimpatikus Keanu Reevesnek Constantine-ban. "Megtetszett nekem a forgatókönyv - mondja a színész -, mert humoros, intelligens, élettel teli, az pedig különösen tetszik, hogy semmi sem magától értetõdõ benne. Csupa titok és ellentmondás. Constantine-nak jól fejlett erkölcsi érzéke van, még ha etikai elvei kissé homályosak is. Megpróbál kijavítani néhány rossz dolgot, de nem mindig sikerül azt a legszebb módon véghez vinnie. A legszimpatikusabb antihõs, akit eddig láttam."
A lázadó ördögûzõt mindkét oldal félszerzetei folyamatosan zaklatják. Az angyali Gábriel (Tilda Swinton), Isten földi kapuõre, állandóan megtagadja Constantine-tól a megváltást, amelyre az oly nagyon áhítozik. Gábrielt egyáltalán nem hatja meg Constantine magánháborúja, és tisztában van a férfi önzõ szándékaival, ezért ismételten - és nem túl megértõ módon - arra figyelmezteti õt, hogy nem veheti meg az üdvözülést, a búcsúcédulák kora lejárt. A másik oldalról a Sátán követe, Balthazar (Gavin Rossdale) gúnyolódik sikertelenségein, és emlékezteti õt arra, hogy a napjai meg vannak számlálva. (Balthazart kárörömmel tölti el Constantine nemrégiben diagnosztizált tüdõrákja.)
Constantine kevés szövetségesének egyike Chaz (Shia LaBeouf), a hûséges sofõr és tanítvány. Chaz-t lenyûgözi Constantine világa, vagyis az, amit biztonságos távolságból láthat belõle. Nekilát, hogy gyakorlati tapasztalatait a vallási tanokról és a paranormális dolgokról szóló enciklopédikus tudással ötvözze, így készülve arra a napra, amikor Constantine talán igénybe veszi majd a szolgálatait. Egy korábbi fegyvertárs, Midnite (Djimon Hounsou) lehet Constantine végsõ segítsége. A boszorkányos Midnite semlegességet követel: éjszakai klubja menedéket nyújt minden félszerzetnek, bárhonnan érkezzék is, közben lojális marad Constantine-hoz is. Most õ figyelmezteti Constantine-t, hogy tartsa tiszteletben az egyensúlyt.
De õ nem tágít. Ez az egyetlen, amit tehet. Ez lett az élete.
Hennessy atya (Pruitt Taylor Vince) teste és lelke látott már jobb napokat is. A megfáradt pap, Constantine régi barátja, újabb ördögûzésre készül. Ez alkalommal egy kislányt tart fogva az alvilág, és Constantine azonnal észreveszi, hogy ez az eset különbözik az eddigiektõl. Rájön, hogy ebben a különös gyermekben rejtõzõ démon nem a kamaszlány testének birtoklásáért harcol, hanem át akar törni rajta, ki akar bújni belõle, hogy behatolhasson a fizikai világba, nyilvánvalóan megsértve az õsrégi egyensúlyt. Ezt nem hagyhatja megtörténni!
Ám ez csak az elsõ a zavaró elõjelek közül. Hazafelé tartva Los Angeles sötét utcáin Constantine-t megtámadja egy démon - nem egy félszerzet, hanem egy igazi, teljesen kifejlett démon. Még ezen a megmagyarázhatatlan és rémisztõ incidensen töpreng, amikor rátalál Angela Dodson (Rachel Weisz), a nyomozó, és rögtön ostromolni kezdi õt Isabel (Angela húga) titokzatos öngyilkosságával kapcsolatos kétségbeesett kérdéseivel. Angela számára az öngyilkosság halálos bûn, és nem tudja elfogadni, hogy a húga eldobta volna magától az életet, még akkor sem, amikor a pszichiátrián, ahol húga páciens volt, megmutatják neki, hogyan ugrott le a tetõrõl. A nyomozónõ sokat hallott már Constantine-ról, és - bár meglehetõsen szkeptikus a misztikus ügyekkel kapcsolatban - felkeresi õt, hátha a férfi segít kideríteni, mi is történt valójában Isabel-lel.
De Constantine a legkevésbé sem akar a segítségére lenni. "Neki is megvannak a maga problémái - magyarázza Reeves. - Nemrég tudta meg, hogy végzetes tüdõrákja van. Tudja, hogy a pokolban fogja végezni, mert olyan életet élt, amilyet. Éppen kiutat keresgél."
A saját nyomorúságával bajlódó Constantine elõször kiadja a nõ útját, de aztán meglátja, hogy egy pokolfajzat a távozó Angela után lopódzik. Nem tudja, hogyan és miért, de nem marad tétlen. Valahogy érzi: Angelának és neki sok közös ügye lesz a jövõben...
A KEZDETEKRÕL
A Hellblazer címû képregény megfilmesítésében központi szerepe volt Lauren Shuler Donner producernek. Miután sikeresen házalt ötletével a Warner Bros. Pictures-nél, Shuler Donner Kevin Brodbin íróval és Michael Uslan producerrel elkezdett dolgozni a forgatókönyvön. Uslan és partnere, Benjamin Melniker, aki szintén producere a Constantine-nak, régóta jó kapcsolatban áll a DC Comics kiadóval. Közös munkájuk eredménye volt a Batman nagysikerû adaptációja is.
Brodbin nagy rajongója a hosszú ideje futó képregénynek, ezért is tartotta fontosnak, hogy a film megõrizze az alaptónusokat, a fõszereplõ hangját, stílusát. Ezzel a vezérelvvel a csapathoz késõbb csatlakozott Frank Cappello is egyetértett.
John Constantine személyiségét és viselkedését a szituáció határozza meg, amelyben éppen benne van. Így, ha körülményei arra kényszerítik, egyetlen dologra koncentrálva, teljes gõzzel halad elõre. "Azt szeretem ebben a karakterben, hogy kudarca láthatóan elkerülhetetlen, mégis hatalmas akaraterõvel küzd tovább, megpróbál kitalálni valami más megoldást - mondja Lorenzo di Bonaventura, akinek független producerként a Constantine az elsõ filmje. - Ez nem az a megfékezhetetlen lendület és bátorság, ami a hõsiesség általános velejárója. Ez egy olyan ember fékezhetetlensége, aki tudja, hogy nem fog nyerni, mégis olyan keményen játszik, ahogy csak tud."
"John Constantine nem akar igazán a pokolba menni, de azt hiszi, hogy cselekedetei megváltoztathatják a sorsát. Emellett nem bírja elviselni az igazságtalanságot és a képmutatást, amelyet már kiskorában is tapasztalt, és amellyel a jelen szituációban is szembesülnie kell" - teszi hozzá Erwin Stoff.
Uslan, aki gyerekkori szenvedélyének hatására lett elõször fanzine-író, késõbb (és a mai napig) képregény-gyûjtõ, eleinte aggódott, hogy a filmvásznon elvész a képregény bensõséges hangulata. De végül úgy érezte, a filmnek sikerült visszaadnia a lényeget, nevezetesen az eredeti mû hangulatát, nézõpontját. "Ez a történet többek között azért nagyszerû, mert semmi sem teljesen fekete vagy fehér benne. Ahogyan, elborzadva a felismeréstõl, megtanultuk: az életben minden szürke. Nem számít, ki mennyire tûnik emberszerûnek, bárkiben lakozhatnak démonok. Ha valaki megérinti a válladat, soha nem tudhatod, hogy mit fogsz látni, amikor hátrafordulsz."
A RENDEZÕRÕL
Francis Lawrence, a film rendezõje, elkötelezett film noir rajongó. "John Constantine, az antihõs figurája, és a történet alaptónusa voltak azok, amelyek azonnal megragadták a fantáziámat. A világ, amelyben él, egyedülálló, a sztori pedig furcsa és váratlan helyszínekre kalauzol minket" - mondja.
A producerek várakozásával ellentétben Lawrence az anyaghoz nem a látvány felõl közelített. "Videoklip-rendezõként remek vizuális képességeirõl volt híres, de amikor elõször találkoztunk, két órát beszélt a forgatókönyvrõl meg a szereplõkrõl, és egyszer sem említette a látványterveit - emlékszik di Bonaventura. - Általában, akik a reklámfilm felõl érkeznek a játékfilmhez, leginkább a vizuális jegyekre támaszkodnak. Tetszett nekünk, hogy ilyen jó érzékkel és nagy felkészültséggel fordul a jelenetek más alkotóelemei felé is."
Ami a film topográfiáját illeti, Lawrence alapötlete az volt, hogy a menny és a pokol a mi világunkkal együtt léteznek, tehát minden földi helynek legyen meg a maga túlvilági megfelelõje. Lawrence új módszert keresett az alvilág bemutatásához. "Eleinte olyasmi festõi megoldásokban gondolkodtam, mint amilyeneket Bruegel és Bosch képein látni. Eszembe jutott az a gyakori, absztrakt ábrázolás is, ahol a pokol csúszós, fekete üregként jelenik meg. De ezekhez a képekhez manapság nemigen lehet hogyan viszonyulni. Én valami felismerhetõ struktúrát akartam adni neki. Szóval, amikor Constantine Angela-nál van és éppen a pokolba készül, az a pokol épp úgy néz ki, mint a lakás, illetve annak egy pokoli verziója. Az utcák is a pokoli Los Angeles utcái. Mindez olyan környezetet teremt, amelyet a nézõk minden nehézség nélkül el tudnak képzelni, át tudnak élni."
Lawrence igyekezett részletes leírásokat adni a különbözõ démonokról és szellemekrõl, amelyek benépesítik a történetet, és a színészválogatáshoz is voltak javaslatai.
A rendezõ friss, újszerû ötletei tökéletesen illeszkedtek a se fehér-se fekete történethez és a szereplõkhöz, akikrõl sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szokványosak lennének. A kemény rendõnõ, aki a paranormális jelenségek közt keresi a reménységet; az angyal, aki Istent képviseli a Földön, de közben személyes rendtartás kifejlesztésén munkálkodik; a pap, aki nem képes az ördögûzésre; egy üzletember, akinek éjszakai klubja a jó és a rossz oldal számára egyaránt nyitva áll; mindezek tetejébe egy hõs, aki nem akar hõs lenni. "Itt ez a fiú, akinek problémái vannak a Jóistennel. Irtózik az ördögtõl. A legocsmányabb démonokat is legyõzi, de rossz szokásaitól - mint a dohányzás, amely konkrétan megöli õt - nem tud megválni. Végül is egy ember, aki magát próbálja megmenteni, nem a világot" - mondja Frank Cappello.
"Ez a film nem prédikál, és nem próbál semmirõl sem meggyõzni - teszi hozzá di Bonaventura. - Az elsõ szinten szimpla szórakozást nyújt, és ezen túl talán intellektuális, emocionális és filozofikus párbeszédre hív. Hagyd, hogy elõbb megijesszünk, aztán késõbb megvitathatod magadban a fontos kérdéseket."
A KARAKTEREKRÕL ÉS A SZÍNÉSZEKRÕL
Goldsman úgy emlékszik, hogy Reeves a forgatás elõkészületei alatt olyan tökéletes Constantine-ná vált, hogy több ötlete és mondata belekerült a filmbe. "Nagyon megszerette a figurát" - mondja. Lawrence megjegyzi, hogy a sötétség mélysége, amelyet Keanu képes volt elõhozni magából és a figura fõ jellemvonásává tenni, lenyûgözte õt. "A maró gúny természetes és hihetõ, és nagyon jól jelzi Constantine világlátását" - teszi hozzá.
"Constantine-t a hozzáállása határozza meg - folytatja di Bonaventura. - Nevezzük azt tiszteletlenségnek, fatalizmusnak, iróniának vagy virtuskodásnak." "Constantine tényleg tudja, hogy mûködik a világ, és nem tetszik neki" - teszi hozzá Reeves.
Világos, hogy a munka, amelyet végez, egyáltalán nem az, amire vágyott, jóllehet rengeteg dicsõséget szerez neki. Ez az ellentmondás alapvetõen jellemzõ a hõsre, és erõsíti fõ személyiségjegyét, a cinizmust.
Constantine antiszociális és nyers a modora, de Reeves számára e tulajdonságok megformálása jelentette a legnagyobb élvezetet. "Egyszerûen nincs beszélgetõs hangulatban - mondja a színész arról a jelenetrõl, amelyben Constantine elküldi a segítségét kérõ Angela-t. - Ráadásul nem szereti, ha az emberek túl közel kerülnek hozzá, mert hajlamosak meghalni, szóval sokkal kényelmesebb tartani a kellõ távolságot." Késõbb Constantine mégis a lány segítségére siet, amikor észreveszi, hogy egy démon kerülgeti a távozó nyomozót, de kérdéses, hogy nem önös érdekbõl teszi-e. "Úgy segít Angela-nak, ahogy bármelyikünk tenné, egyszerûen azért, mert a lány bajban van, vagy ez is csak nagy önmegmentési tervének része?" - teszi fel a kérdést Reeves is, aki szerint ez a kiismerhetetlenség is a rejtélyes Constantine alaptulajdonsága.
Angela Dodson detektív szerepére Rachel Weiszt kérték fel. Az általa alakított figura is kettõsséget hordoz: Angela egyfelõl egy racionális, jól képzett rendõr, másfelõl komoly médium. "Kellett egy bájos, okos nõ, aki képes elhitetni az emberekkel, hogy a felszín alatt valami más is létezik, valami, amirõl maga sem tudja pontosan, mi is az" - mondja a rendezõ.
Weisz felkészüléséhez tartozott, hogy órákat vett fegyverforgatásból és önvédelmi sportokból, emellett egy helyi médiumhoz is többször ellátogatott. "Angela nagy változáson megy át, amíg a totális hitetlenségbõl és cinizmusból lassan eljut a hit lehetõségéig, és végül újra felfedezi magában a gyerekkora óta elfojtott természetfeletti hatalmat. Nagyon érdekes volt végigjátszani ezt a folyamatot" - mondja a színésznõ.
Weisz alakítja Angela zavarodott ikertestvérét, Isabel-t is. Rachel azt mondja, hogy a motiváció, amely Angela-t az Isabel halálával kapcsolatos kérdések felvetésére készteti, legnagyobb részben saját bûntudatából ered. "Gyermekként mindkét nõvér médium volt, de amíg Isabel beszámolt a látomásairól, és mélyen vallásos családjának köszönhetõen megszenvedte azok következményeit, és egy elmegyógyintézetben végezte, addig Angela letagadta vízióit és így megmenekült. Most kell kifizetnie a számlát."
Constantine-t szinte mindenhová árnyékként kíséri Chaz, akit Shia LaBeouf játszik. Tanítvány, jó haver, sofõr vagy barát? Kapcsolatuk eredete tisztázatlan, de Chaz mindvégig hûséges marad Johnhoz. Különleges képességei vagy egyéni látásmódja hiányát Chaz elmélyült kutatással és igazi lelkesedéssel pótolja. Constantine munkájától lenyûgözve minden szabadidejét a vallás- és a történettudomány elsajátítására fordítja, és reméli, hogy egyszer Constantine-nal tarthat valamelyik küldetésén.
"Chaz teljesen Constantine és a hõskultusz befolyása alá kerül, sõt Constantine akar lenni. Ez olyasmi, mint amikor egy kisfiú Michael Jordan akar lenni - mondja LaBeouf. - Chaz nagy dumás. Nem igaz komikus figura, mégis vannak a személyiségének komikus elemei, mint például az, hogy olyan, mint egy kamasz, akinek be nem áll a szája. Kicsit gyorsabban beszél a többieknél, és amikor megijed, az rögtön ki is ül az arcára."
"Chaz nagyon szeretne ehhez a világhoz tartozni, amirõl persze nem sok fogalma van, mégis elbûvöli, pedig látja, Constantine is mennyire utálja, amit csinál - magyarázza Lawrence. - Mindenképpen be akar kerülni. Késõbb a film folyamán megadatik neki a lehetõség, és õ rájön, hogy amikor már bent van az ember, az a világ még sokkalta másabb."
"Õ a közönség szeme is - folytatja a rendezõ. - A legtöbb szereplõ rendelkezik valamilyen természetfölötti képességgel, de Chaz közülünk való, csak tanúja ezeknek a rendkívüli eseményeknek."
Lawrence ötlete volt, hogy Gábriel arkangyalt, Isten földi nagykövetét Tilda Swinton alakítsa. Az emberi formájú angyali lény nemeken felül áll. Lawrence ezt a figurát úgy akarta megjeleníteni, hogy se határozottan férfias, se nõies ne legyen, amit hagyományos férfiruhába bújtatott nõi szereplõvel képzelt el. A jelmez persze csak a benyomás felkeltéséhez elegendõ, az igazán fontos elem maga a színészi elõadás. Swinton-nak részletekbe menõen ki kellett dolgoznia a Gábriel minden tulajdonságára, így a nemére is vonatkozó ambivalens jelleget, ugyanakkor hatalmasnak és erõteljesnek, ragyogónak, okosnak és tartózkodónak is kellett lennie egyszerre. Nem volt könnyû feladat.
"Tetszett nekem az ötlet, hogy a Gábriel androgün természetû legyen - mondja a színésznõ. - Mikor engem felkértek, addigra a film készítõi már eldöntötték, hogy egyik nemi jelleg sem lesz kihangsúlyozva, valami köztes dologban állapodtak meg, úgyhogy arra koncentráltunk, hogy ezt minél jobban ki tudjuk fejezni. "Tilda csodálatos eleganciát kölcsönzött a figurának, sõt némi rokonszenvet is képes volt felkelteni iránta, ami a körülményeket tekintve nem volt egyszerû. Constantine úgy hívja Gábrielt, hogy 'a sznob', és arrogánsnak és gondatlannak tartja õt" - mondja Shuler Donner. "Gábriel az egyetlen mennyei alkalmazott, akihez Constantine beadhatja kérelmét pokol-elkerülési tervének ügyében. De a válasz minden esetben: nem. Ahhoz ugyanis, hogy a mennybe jussunk, hitre van szükség, és Constantine ki van zárva ebbõl a lehetõségbõl, mert a hit olyan meggyõzõdés, amelynek nincs szüksége bizonyítékra" - teszi hozzá Swinton.
Pruitt Taylor Vince-t láthatjuk Hennessy atya szerepében. A hajdan életerõs pap mára csak a jó és a rossz csatájában megsebesült katona, aki Constantine segítségére szorul az ördögûzés elvégzéséhez, mert egyedül már nincs elég ereje hozzá. De a rutin meg az évek képessé teszik az atmoszférában érzékelhetõ túlvilági rezdülések meghallására. A segítségért cserébe Hennessy Constantine rendelkezésére bocsátja egyedülálló jelzõrendszerét, amellyel az étert pásztázva nagyon korán ki tudja mutatni a démoni aktivitás és az egyensúly leheletnyi változásainak jeleit.
"Én a selejtes figurákat kedvelem - mondja a színész. - Jobban szeretem, ha a hõs, akit játszom, egy kicsit barátságtalan, mogorva, szomorkás - olyan, mint akinek éppen rossz napja van. Ez a leírás nem csak Hennessyre, de Constantine-ra is illik - õk nem afféle hõsök a fehér lovon. Az õ lovuk foltos. Azt hiszem, Hennessy igazán jó szolgája Istennek, de mégiscsak ember, ezért belsõ és külsõ démonai esetenként összetörik. Túl sokat látott, és már nem akar többet látni."
A boszorkányos kuruzsló, Midnite megformálására Djimon Hounsou tûnt a legalkalmasabbnak. Midnite sikeres vállalkozó, emellett vallásos relikviákat gyûjt, az egyensúlynak pedig úgy hódol, hogy éjszakai mulatójában mindkét világ félszerzetei szabadon szórakozhatnak. "Szigorú üzletember, ez az õ választott útja - mondja Hounsou, - még ha az is a benyomásunk, hogy nem felejtette el, honnan jött."
Midnite lojalitása legalább olyan titokzatos, mint származása. "Azt hiszem, õ és Constantine futottak együtt úgy öt-tíz évvel ezelõtt, de amikor mi belekapcsolódunk a történetbe, már megváltoztak közöttük a dolgok - jegyzi meg a rendezõ. - Félreértés és bizalmatlanság férkõzött a viszonyukba."
Midnite klubjának gyakori vendége Balthazar, az aljas és veszélyes fél-démon, akit Gavin Rossdale, a platinalemezes angol zenekar, a Bush frontembere kelt életre. "Utálod attól a pillanattól kezdve, ahogy meglátod - mondja nevetve Lawrence. - Balthazar olyan tiszta, olyan eredeti és oly gyönyörû: pont az ellenkezõje annak, amilyen belül. Gavin a külsejéhez hozzátett még egy kellemesen visszataszító véraláfutást is, így lett a figura teljesen pontos."
"Balthazar tulajdonképpen Constantine kínzójaként és végzeteként funkcionál, úgyhogy úgy alakítottam õt, hogy mindenben Keanu ellentéte legyen - meséli a Rossdale. - Ez a két szereplõ intenzíven és mélységesen gyûlöli egymást."
Balthazar fõnökének, vagyis magának a Sátánnak a szerepére Lawrence a világhírû svéd színészt, Peter Stormare-t kérte fel.
"Az ördögöt annyiszor megörökítette már a mûvészet és az irodalom, hogy azonnal felismerjük - mondja Stormare. - Általában patája van és szarva, kicsit szõrõs és fekete. Amikor elõször beszéltem Francisszel, azt javasoltam, hogy minél kevesebb festéket és protézist használjunk, inkább hagyjuk, hogy az arcom dolgozzon, a közönség pedig használja a saját képzelõerejét."
Ez a javaslat egybecsengett a rendezõ elképzeléseivel. "Úgy éreztem, soha nem láttam még unott, érzéketlen, a Twist Olivér Faganjához hasonlóan hátborzongató, egyszóval közönyös ördögöt - mondja Lawrence. - Nem kell, hogy méregbe guruljon, hogy jelenetet rendezzen, vagy egyéb módon hívja fel magára a figyelmet. Elvégre õ a Sátán, nem igaz?"
A FÖLDI POKOL MEGTERVEZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSA ÉS FÉNYKÉPEZÉSE
John Constantine világa sötét és barátságtalan hely. Vizuális értelemben ez a látványvilág kimeríti a klasszikus noir definícióját. Az éjszakai városi jelenetek, a mély árnyékok, az utcalámpák elnyújtott csíkjai a vizes aszfalton, és a kecsesen kacskaringózó füst - mindez rézsútos kameraállásokkal, expresszionista világítással tálalva. "Az összkép telt színû és gyönyörû, de kicsit szemcsés - mondja Shuler Donner. - Egy bizonyos idõszak hangulatát idézi, mégis teljesen mai."
Lawrence-re nagy hatással volt Naomi Shohan látványtervezõ igencsak realisztikus munkája a Kiképzés címû filmben, ezért választotta õt filmjéhez. "Naomi igazán jól ismeri és érti Los Angelest, én is szeretem a sokszínûségét, a nemzetiségek keveredését, és egyetértettünk a megközelítés mikéntjében" - meséli a rendezõ.
Együtt válogatták ki szükséges a helyszíneket, épületeket és látképeket is. Midnite bárjának helyszínéül a Hacienda Real Nightclubot, ezt a harmincas évek elején épült mûemlék épületet választották a downtown üzleti és színházi negyedében. A piros színû ház, faragott fa díszeivel és réz tartozékaival egyfajta eklektikus és underground ízt kölcsönöz a filmnek. Hennessy atya és Balthazar utolsó összecsapása az Ötödik utca piacának egyik italboltjában zajlik, és szerepet kap a St. Mary's kórház, a Long Beach, illetve a comptoni apátság is, mint Midnite irodája és kincstára.
Constantine szokatlanul hosszú és keskeny lakását a Broadwayen található Giant Penny Buildingben építették fel, néhány fal és ablak áthelyezésével. Az ily módon átalakított lakás szolgál Constantine bázisául is, ezért Shohan kiegészítette még néhány elemmel az egyébként impozáns teret: az ablakokra fém zsalugátereket, a falakra szenteltvizes üvegeket akasztott.
A valós helyszínek mellett a film jeleneteit hat stúdióban vették fel. Ilyen épített díszlet például a kórház hidroterápiás szobája, amely több csata színtere, vagy a 101-es autópálya egy szakasza, amely közel 7 km hosszú, és nyolc hétig építették.
A díszlet tervezését is az az elv határozta meg, hogy a menny és a pokol párhuzamos világok, ugyanazt a helyet foglalják el a térbõl, tehát mindennek van egy mennyei és egy pokoli verziója. "A transzformációt kataklizma-szerû elmozdulásként vagy változásként képzeltem el, tehát robbanásként, felfújódásként, lángra lobbanásként, összeomlásként, és így tovább - magyarázza Shohan. - Szerencsére Francis és én egyetértettünk abban is, hogy Los Angelesrõl lévén szó, a pokol esszenciája mindenképpen a város hírhedt autópályája lesz."
Amikor Constantine Isabel halálának körülményeit igyekszik kideríteni, utána kell mennie a pokolba, és ezt Angela lakásán keresztül teszi. Egy pillanatra meglátjuk Angela kiégett szobáját, ahonnan hõsünk az utcára, majd az autópályára mászik ki, ahol hamut és tüzet felkavaró, dühöngõ szél csap az arcába. Káosz mindenütt. "Ezt a jelenetet egy kicsit túl kellett dramatizálnunk - magyarázza Lawrence -, mert különben a Los Angeles-iek többsége azt hitte volna, hogy a hétköznapi 101-es utat látja, ami amúgy is maga a pokol."
Az egyik legnagyobb munka annak a kb. negyven jármûnek az elkészítése volt, amelyek a rohadás és szétmállás különbözõ fázisaiban láthatók a vásznon. "Az autóroncsokat gyûjtõktõl vásároltuk meg. Bizonyos modelleket a különleges formájuk miatt akartunk szerepeltetni a filmben. Ezeket aztán feldaraboltuk, átalakítottuk, szigetelõhabbal feldíszítettük õket, hogy úgy nézzenek ki, mint valami mutáns. Huzalokat, drótokat és habból cseppköveket aggattunk rájuk, aztán mindent latexszel és kenderkóccal borítottunk be, ami úgy nézett ki, mint valami bõr, amibõl gyökerek vagy erek nõnek ki. Végül az egész díszletet barnás színekkel öregítettük, kiteljesítve ezzel a pusztulás, az összeomlás és az állandó ördögi átváltozás képét."
Ez az aprólékos munkával, precízen elkészített díszlet szolgált kiindulópontként a számítógéppel animált elemekhez is. Michael Fink és csapata digitálisan újramodellezte az autóroncsokat, hogy a szintén digitális démonok és elveszett lelkek is "használhassák" õket. Ezt követõen Craig Hayes (visual effects supervisor) és számítógép-grafikusai egyesítették a filmfelvételeket a digitális dizájnnal. "A létezõ képsorokhoz hozzáadtuk a romokat, a sittet, a levegõben szálló port és törmeléket, égõ pálmafákat, meg ami kellett L.A. pokoli változatához."
Philip Rousselot kompozícióinak és stílusának kiválasztásakor az eredeti képregény megoldásaira alapozott. "A sok hegyesszöget, sok nagylátószöget és egyéb extrém, kifejezetten a képregényekre jellemzõ nézõpontot igyekeztem megtartani. A megvilágításkor sokat játszottunk a kontrasztokkal és a színekkel, a mélyzöldekkel és a sötét narancssárgákkal" - magyarázza az operatõr. Ugyanakkor arra is figyelt, hogy ne lemásolja, hanem értelmezve használja fel a Hellblazer stílusát, és egy jóval finomabban árnyalt képi világot hozzon létre, elkerülve a világosság és a sötétség kliséit.
Rousselot - Lawrence kívánságától vezéreltetve, miszerint "a fény organikus és egyszerû legyen" - végül a természetes fény mellett döntött. A természetesség persze nem a lámpák kiiktatását jelenti: Constantine pokolbéli jeleneteihez például hatvan térlámpát erõsítettek a 21-es színpad mennyezetére, amelyek szabadon tudtak mozogni az autópálya-díszlet egyik oldalába épített hét darab ipari szélgép keltette "természetes" szélben. Rousselot a közelképekhez, premier plánokhoz egész különleges módszerekkel állította elõ a természetes fényt: Keanu Reeves esetében például arcát kínai papírlampionnal megvilágítva érték el a kívánt hatást.
DÉMONOK, FÉLSZERZETEK ÉS ÉLVE ELTEMETETTEK
A világ, amelyet John Constantine szemeivel látunk, az emberek között élõ démonikus félszerzetekkel van tele. Igazi természetük nem mutatkozik meg, förtelmes vonásaikat emberi arcok mögé rejtik, amelyeket saját akaratuk szerint váltogathatnak.
Ezalatt (és a föld alatt) a Hádészban démonok bolyonganak, és élve eltemetettek (lélek-zabálók) portyáznak a kietlen vidéken. Az élve eltemetettek az elkárhozottak egyik alfaja: a film szerint lelketlen, agyatlan és vak dögevõk, akik csak szaglás útján tudnak tájékozódni, és így osonnak utána és falják fel az alvilágba újonnan érkezõt. Nem meglepõ, hogy figuráikat felboncolt, agyuktól megfosztott holttestekrõl készült fotók inspirálták.
"Azok a képek áttörést hoztak - meséli Lawrence. - Próbáltam valami emberi jelleget kölcsönözni ezeknek az alakoknak, mert õk sem ismeretlen szörnyetegek. Nincs lelkük, nincs agyvelõjük, nincsenek szemeik, csak üregeik, járataik és szájuk, kis vézna, görbe testben, amely folyton csak ennivaló után vonszolja magát." És ebben a "vadászatban" könyörtelenek.
A film több száz dögevõje mind egy alap-bábból, egy egyszerû prototípusból jött létre a számítógép-animáció segítségével. A báb a Stan Winston Studios-ban készült John Rosengrant irányítása alatt (Terminátor 3. - A gépek lázadása). Lawrence, Naomi Shohan és Aaron Simms illusztrációi alapján a pokoli szerzetet hagyományos szobrászati eljárásokkal valósították meg. Megformálták az alakot, amelynek felületét pórusosra, ráncosra képezték ki, majd az egészrõl negatívot, öntõformát készítettek. Az öntvényt egy csontszerkezetre helyezték, amely magában foglalta a fejmozgató mechanikát is, majd az egészet húst imitáló, szilikon burokkal vonták be. Az elkészült báb mozgatásához hét technikusra és négy méter kábelre volt szükség. Rosengrant apai büszkeséggel tekintett a beépített légzõrendszertõl ritmikusan puffadó és behorpadó szörnyszülöttre: "Borzalmas, ugye?"
JELMEZ ÉS MASZK: A "FÉREGEMBER" ÉS MÁSOK
Ahogyan a pokol emberi világunk elkorcsosult változata, úgy lakói is abban a formájukban láthatók, amelyben átkerültek ebbe a világba, csak egy kicsit rosszabb állapotban.
Louise Frogley igyekezett megvalósítani azt a rendezõi koncepciót, miszerint a pokol lakói ugyanazt a ruhát viselik, amelyben meghaltak. "De mivel a pokolban nincsen víz, a ruhák elpiszkolódnak, összeszáradnak és megperzselõdnek, ahogy maguk az emberek is - mondja a jelmeztervezõ. - Ennek a hatásnak az eléréséhez minden jelmezt kõmosásnak vetettünk alá, illetve különbözõ anyagok - tüll, yakszõr, poliészter vatta és folyékony latex - hozzáadásával öregítettük a textíliákat. Ezután a mindenféle kosszal és porral bekent ruhákat még sokáig szárítottuk, így egy-egy ruhadarab elkészítése mintegy két napot vett igénybe."
Minden figura külsejét egy-két jellemzõ tulajdonsága határozza meg. "Midnite rikítóan színes, Chaz fiatalos és nyugodt, Rachel atletikus és a foglalkozásának megfelelõ öltözékben van, szexi, de nem kihívóan. Constantine klasszikus, hûvös, fekete-fehér, komoly, egyenes, élére vasalt."
Constantine külsején meglátszik a hatvanas évek angol divatja, és Frogley ebbõl az idõszakból választott neki egy esõkabátot is. A fõszereplõ jelmezei olyan igénybevételnek voltak kitéve, hogy ebbõl a kabátból 25 darabot, a cipõbõl pedig 50 párat kellett vásárolni Reeves számára.
Az arkangyal gazdagon díszített ruhakölteményben pompázik. "Természetesen van két gyönyörûséges szárnyam is - teszi hozzá Swinton. - Minden nõnek kijárna egy pár ilyen szárny."
Frogley és csapata számára a legnagyobb kihívást annak az undorító lénynek a felöltöztetése jelentette, akit a stáb csak Féregembernek nevezett. Ez a démon támadja meg Constantine-t az utcán, majd darabjaira - hatalmas kígyókra, csótányokra és skorpiókra - hullik szét. "Mike Fink ötlete volt a termeszekbõl álló ruha. Hónapokig dolgoztunk Marietta Lange textilmûvésszel, hogy mintákat mutathassunk Mike-nak és Francis-nek. Végül azt a ruhát fogadták el, ami gyapjúból és muszlinból készült, flitterekkel, gyöngyökkel, tollakkal, szõrrel és játék rovarokkal" - emlékszik Frogley.
KASZKADÕRÖK ÉS CSATÁK
A Constantine újból összehozta Reeveset a híres kaszkadõr-koordinátorral, akivel legutóbb a Mátrix - Újratöltve és a Mátrix - Forradalmak címû filmekben dolgoztak együtt. Reeves szerint Rondell és csapata felülmúlhatatlanok, de Rondell inkább a színészt dicséri. "Keeanu-nak nagyon jók a testi adottságai, atletikus alkat, amihez gyilkos munkamorál társul - meséli Rondell. - Sok mindenben részt tud venni, és azt magas szinten teszi. Egy kaszkadõr számára az ilyen valóságos istenáldása." Reeves szeret minél több akciót maga csinálni, mert véleménye szerint az közelebb hozza és hitelesebbé teszi a figurát a nézõk számára.
John Constantine-ra minden ajtó mögül veszély leselkedik: az erõszakos ördögûzéstõl a démonokkal vívott hagyományos ökölharcig; nem is szólva arról az esetrõl, amikor Gábriel erõteljes lélegzetvételétõl kénytelen ide-oda repkedni a szobában, akár egy vattapamacs.
A film legmozgalmasabb és legösszetettebb harci jelenete Constantine és Chaz csatája egy légiónyi démon ellen a Ravenscar Hospital egyik szobájában. Már az is nehezen megoldható logisztikai feladat volt a kaszkadõrök számára, hogy a plafon alacsony volt és a helyiség nagyon szûk, amit tovább nehezített a jelenetben harcolók létszáma. De a legnagyobb gondot mégiscsak maga Francis Lawrence okozta, aki vágás nélkül, egy folyamatos felvételt akart errõl a jelenetrõl. "Megcsináltuk azt a folyamatos, szép kadenciát, az akció megtörése nélkül - mondja Rondell. - Végül vagy egy tucat kaszkadõr repült a levegõben, míg mások alattuk kardoztak és harcoltak szimultán, és Lawrence megkapta, amit akart."
Rachel Weisznek is volt egy dublõr nélküli jelenete a hidroterápiás medencében, Shia LaBeoufot is felhúzták kötelekkel a mennyezetre, majd lerántották onnan, de Rondell nem nyugodott addig, amíg a rendezõt nem kényszerítette bele valami kaszkadõrt kívánó helyzetbe. "Szaladtam végig a kameraárokban, hogy a megfelelõ helyrõl szemügyre vehessek egy akciójelenetet. Aztán azon vettem észre magam, hogy elkaptak valami kötelekkel és átvonszoltak a szobán. Nagyszerû élmény volt."
CONSTANTINE FEGYVERTÁRA: SZENTELTVÍZ ÉS SZENTELT PUSKA
A lakása körül védõgyûrût alkotó szenteltvizes üvegek, a hatalmat adó és védelmi funkciót ellátó amulettek és különbözõ vallásos tárgyak mellett Constantine-t egy állandóan változó összetételû, sajátos arzenál segíti munkájában és az életben maradásban.
Ezeknek az eszközöknek a nagy részét barátja, Beeman szerzi be neki, a világ különbözõ pontjain dolgozó titkos ügynökökkel kötött barterüzletei révén. Beeman, tudós történészként sok olyan fontos ereklyéhez tud hozzájutni, mint például egy darabka a damaszkuszi út kövezetébõl; golyószilánkok egy a pápa elleni merényletbõl; egy foszlány Mózes halotti leplébõl; több olyan kereszt és más vallási jelkép, amelyeket régi korok magas rangú egyházi személyei áldottak meg; és végül, talán a legfurcsább darab, egy üvegcse forró sárkánylehelet, amely háromméteres, perzselõ lángcsóvát lövell ki magából, akár egy tûznyelõ.
Corwin ötletgazda és kellékes a kollekció egyik látványos darabjára a legbüszkébb: Constantine szent vadászpuskájára. A puskanyél feltételezhetõen egy fakeresztbõl lett kifaragva, erre illesztették rá a halálos fegyvert, a robbanófejet, amely elporlasztja, elpárologtatja a legszörnyûbb démonokat is, ily módon küldve vissza õket a pokolba.
A szent puskának sokkal többet kellett tudnia, mint egy régi típusú fegyvernek, stílusában viszont muszáj volt alkalmazkodnia Beeman többi holmijához. Corwin kutatásba kezdett a létezõ lõfegyverek között, mígnem talált egyet, a "Street Sweeper"-t, amely remek modellként szolgált a szent puskához. Lawrence és Shohan végül úgy döntöttek, a fegyvert Leonardo Da Vinci rajzai alapján alakítják át.
A tervek elkészültével a kellékes rakta össze és tette mûködõképessé a puskát, amelybõl két eredeti, tehát tüzelõ, két hasonló, de nem mûködõ mûanyag és négy gumi változatot is készített. A két mûködõ darabon nyolc ezermester dolgozott hét héten keresztül. A végeredmény pedig egy csillogó és félelmetes, aranyból és rézbõl készült fegyver, amelybe a következõ latin feliratok vannak belevésve: "a cruce salus", vagyis "a kereszt hozza a megváltást", "decus it tutamen", vagyis "a megváltás eszköze és ékessége", és "dei gratia", vagyis "Isten kegyelmébõl".
"time is not money"
