információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A filmben, amit teljes egészében Mexikóvárosban forgattak, két 14 éves kamaszt ismerünk meg. Moko (Diego Cataño) és Flama (Daniel Miranda) arra készülnek, hogy az utóbbi lakásában töltsék el a vasárnapot. Egyetlen szándékuk, hogy teljesen belemerüljenek a videojátékokba.
“Azért akartam a kamaszokról csinálni filmet, mert tisztelem állandó nyugtalanságukat, azt, hogy elutasítják a sablonokat és a megszokást, hetykeségüket, energiájukat, és mert a kamaszok talán nem tudják, hogy mit akarnak, de azt biztosan tudják, hogy mit nem akarnak." - mondja Eimbcke, aki a forgatókönyv megírásához közeli kapcsolatot épített ki pubertáskorú fiatalokkal, hogy megtapasztalja, milyen zenét, mozit, videót és könyveket szeretnek, és hogy felderítse, hogyan építik be mindezt az életükbe.
Christian Valdelièvre, a Kacsaszezon és olyan kasszasikerek producere, mint a “Szex, szemérem és könnyek", “az Élni gyilkos dolog" és “A Kannibál lánya", biztosan állítja, hogy Eimbcké-nek rendkívüli érzéke van a kamaszok világa iránt:
“A film egyik fontos mondanivalója arról szól, hogy mit jelent a barátság és milyen súlyos dolog elveszíteni azt. Hogy olyan dolgok, amelyek nekünk apróságnak tûnhetnek, az ilyen korú srácoknak nagyon fontosak" - mondja Valdelièvre. “Nagyon hitelesnek tartom Fernando megközelítését, mert õ meg van gyõzõdve róla, hogy a serdülõkkel úgy kell bánni, mint okos emberekkel, akiknek megvan a saját ízlésviláguk, személyiségük és gondolkodásmódjuk".
Rita, Moko és Flama megformálóinak kiválasztásához a rendezõ, Fernando Eimbcke olyan színészeket választott, akiknek nincs nagy tapasztalata a kamerák elõtt.
“Új arcokat kerestem, olyan srácokat, akiknek nincsenek manírjaik, tudván, hogy melyik a kamera szemszögébõl legelõnyösebb beállításuk, és olyan eszközeik, hogy könnyeket csaljanak a nézõ szemébe “egyetlen reszketõ könnycseppel" - magyarázza a rendezõ. - “Úgy gondolom, hogy az eredmény sokkal jobb lett, mert olyan reakciókat hoztunk létre, amelyeknek több közük van a valósághoz, mint annak, ahogy egyébként szokás ábrázolni a kamaszokat".
AMIKOR KIMEGY A VILLANY...
Olyan világban élünk, ahol a szórakozásért csak ki kell nyújtanunk a kezünket. Könnyû bekapcsolni a televíziót, feltenni egy CD-t és sztereóban hallgatni, vagy rávetni magunkat a videojátékokra, hogy azonnal falat húzzunk magunk és a körülöttünk lévõk közé.
De mi van akkor, ha vasárnap délután egyszercsak kimegy a villany, és nem lehet semmi mást csinálni, csak beszélgetni?
Fernando Eimbcke, az ismert videóklip-rendezõ olyan együttesekkel dolgozik, mint az El Gran Silencio, a Molotov, a Plastilina Mosh, a Jumbo és a Genitallica, 2003-ban pedig az MTV “A legígéretesebb ifjú filmrendezõ" díjjal tüntette ki. A "Kacsaszezon" elsõ játékfilmje, amely egy intimista kísérlet négy szereplõvel, akik egy lakótelepi lakásban történõ áramkimaradás alatt sokat tudnak meg saját magukról.
“Áramszünet idején mindig különös dolgok történnek. Emlékszem fiatalabb koromból egy estére, amikor egyszer mind a nappaliban ültünk a TV elõtt. Hirtelen sötét borult ránk és mind ottmaradtunk a helyünkön, mert nem volt hová menni. És akkor elkezdtünk beszélgetni és történeteket mesélni. Nagyon különleges este lett belõle, amikor mint család kommunikáltunk egymással és meghallgattuk egymást" - emlékszik vissza Eimbcke az egyik meghatározó élményre, ami arra inspirálta, hogy megírja a “Kacsaszezon"-t.
“Ebben a filmben azt vesszük szemügyre, hogy mi történik, amikor normális emberekrõl beszélünk, akiknek megvannak a saját problémáik" - magyarázza a gyártásvezetõ, Jaime Bernardo Ramos, “az, hogy áramszünet lesz a lakásukban, egy külsõ elem, aminek hatására levetik páncéljaikat, nem védik magukat, és ez ráébreszti õket, hogy másképp is tudnak élni, hogy tudnak beszélgetni a többiekkel."
EGY TORTA...
Moko és Flama tervei nagyszerûen alakulnak. Kedvenc videojátékuk már be is van kapcsolva és már kezdõdik is egy Halo párbaj. Sejtelmük sincs róla, hogy a délután elsõ problémája máris kopogtat az ajtón.
Megszólal a csengõ, és a baj okozója a szomszéd lány, Rita (Danny Perea), aki kicsivel idõsebb a fiúknál és mindenáron tortát akar sütni. Kérése egyszerû: csak 15 percig szeretné használni Flama konyhájában a sütõt. Egy vonakodó igen a válasz, de a délután kozmikus rendje a két barát számára megtörik, amint behatol a konyhába az ismeretlen szoknyás elem.
“Rita az a szereplõ, aki azzal az egyetlen céllal jelenik meg Flama lakásában, hogy ne kelljen átunatkoznia egy vasárnapot, és akirõl a történet során azt is megtudjuk, hogy ezt az unalmat egy nagyon erõs magányérzés kíséri" - meséli Danny Perea.
Rita figurája a kamaszkornak a másik nem felfedezése iránti kíváncsiságát hozza magával, a szembenállás és a közelebb kerülés folyamatos próbálgatásaival, ami oly jellemzõ erre az életkorra.
“Rita olyan szereplõ, aki úgy lép be a komédia struktúrájába, mint egy kópé, akit jobban kihasználnak, mint a többieket és õ ezt fordítja a maga javára" - mondja Jaime Bernardo Ramos.
A cselekmény kibontakozása során Moko segít tortát sütni Ritá-nak, aminek a végén egészen másképp fogja látni a világot.
EGY PIZZA...
Moko és Flama megesznek egy óriás zacskó sültkrumplit. Nem éhesek, de mégis úgy döntenek, hogy rendelnek egy pizzát. Hogy miért? Mert az, hogy mérik a pizzafutár idejét a megérkezésig, egy kicsit mozgalmassá teheti ezt az áramtalan vasárnap délutánt.
Ulises (Enrique Arreola) a pizzafutár, aki a sajátos körülmények hatására összevész fõhõseinkkel, majd utóbb videojátékot játszik velük.
Mindeközben .. Rita süti a tortáját.
“A legszórakoztatóbb a “Kacsaszezon"-ban az a szabadság, ahogyan ezen a délutánon a négy szereplõ azt csinál és mond, amit csak akar " - mutat rá Arreola. - “Ulises esetében, ez arra jó, hogy egy pillanatra elfelejtse a pizzafutárság mindennapos robotját".
“Ebben a szereplõben sokan fogunk magunkra ismerni, a 30-35 év közötti önmagunkra, amikor azt vesszük észre, hogy a mai életünk még csak az sem lett, amit kamaszkorunkban nem akartunk volna élni" - fûzi hozzá Eimbcke.
“Ulises álmában sem gondolta volna, hogy találkozása Flamával, Mokóval és Ritával arra fogja indítani, hogy egzisztenciális kérdéseket tegyen föl magának, olyannyira, hogy úgy dönt, teljesen megváltoztatja életmódját" - egészíti ki Arreola.
KACSASZEZON?
Abban a pillanatban, amikor elmegy az áram, a szereplõknek két választásuk van: szembefordulni egymással és bámulni a másik fizimiskáját, vagy beszélgetni egy repülõ kacsákat ábrázoló pocsék festmény eredetérõl.
“A szüleim most ezen a képen veszekszenek, ami 13 évig egy szekrényben hevert" - magyarázza a színész, Daniel Miranda. - “Az én figurám, Flama, azonosul ezzel a képpel, mert a szülei róla is sokáig megfeledkeztek, ugyanúgy, mint a képrõl, most meg, hogy válnak, veszekszenek rajta, hogy kihez kerüljön. " .
Ahogy az idõ halad a délután folyamán, a négy szereplõ közti dinamika egyre intenzívebbé válik és elindulnak az önismeret útján. A kacsás kép a tanúja a barátságnak, amelyet megpecsétel, és néhány ismeretlen életének, akik már lassan nem is ismeretlenek egymás számára.
“A képben az a legszebb, hogy neki köszönhetõen tudjuk meg, hogy a kacsák miért repülnek V alakban. Abszurdnak hangzik, de azt hiszem, hogy sokat tanulhatunk a kacsáktól" - meséli Eimbcke.
"time is not money"
