információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Bevezetés
150 évvel ezelõtt a részvénytársaságok még viszonylag jelentéktelen gazdasági formációnak számítottak. Mára a nagy társaságok mindent felölelõ hatalomra tettek szert. Mint hajdan az egyház, a királyság, vagy nálunk a kommunista párt, a nagy részvénytársasági forma a mai kor világon mindenütt uralkodó intézménye. A történelem azonban elobb-utóbb letaszítja helyérõl az uralkodó rendszereket; eltörölve, vagy új rendbe olvasztva be oket. Vajon a nagy részvénytársaságok lesznek az elsõk, melyek rácáfolnak a történelemre? Mi lehet az óriásvállalatok jövõje?
A THE CORPORATION lebilincselõ esettanulmányokon és õszinte vallomásokon keresztül tárja a nézõ elé a kirakatok mögötti feszültségeket, a társaságokon belül és az ellenük vívott harcban kibontakozó drámai fejleményeket.
Ez a hiánypótló film a világkereskedelem legújabb jelenségeit elemezve felteszi a meglehetõsen aggasztó kérdést: milyen következményekkel jár az emberekre, a környezetre, a demokráciára és Földünk jövõjére nézve, ha mérhetetlen hatalmat adunk egy olyan intézménynek, melynek legfõbb törekvése, hogy a részvényesek vagyonát növelje, és nem tartja feladatának, hogy erkölcsi szempontokkal is foglalkozzon? Van olyan módszer, mellyel a könyörtelen profithajszolási kényszere gyógyítható, vagy csak az erõs korlátozó intézkedésekben bízhatunk?
Az alkotók testközelbõl követik végig az eseményeket a leghangosabb globalizációellenes tüntetések idõszakától az Enron Társaság bukásával kezdõdött nagyvállalati csodökig. A hatalmas és összetett témakört ezzel nemcsak követhetõvé teszik a nézõ számára, de egyben a lebilincselõés izgalmas kalandba is bevonják.
Közremûködõk
A filmben sok csúcsvezetõ szólal meg, egy sor iparág legnagyobb vállalatainak képviseletében: nyilatkozik a Shell olajcég, a Pfizer gyógyszergyártó, az IBM számítógép-óriás, a Goodyear gumigyártó, a Burson Marsteller médiatanácsadó, a Landor imázsépítõ cég, és az Initiative reklámvállalat képviseloje. A legtöbbjük, ha nem is ezzel a névvel, de Magyarországon is tevékenykedik. Rajtuk kívül megszólal még egy ipari kém, egy névtelenül nyilatkozó bennfentes, és mellettük akadémikusok, tudósok, történészek, továbbá olyan kritikusok, mint Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász, Noam Chomsky médiakritikus és a Massachusetts Institute of Technology nyelvész professzora, Peter Drucker "a menedzsertudományok atyja", Vandana Shiva indiai fizikus és környezetvédõ aktivista, Naomi Klein globalizációkritikus író, és a dokumentumfilmes Michael Moore.
A film ügyesen vegyíti a komoly hangvételû riportokat a korai TV-reklámokból, tévéfilmekbõl és vállalati propagandafilmekbõl összevágott szemelvényekkel, de ami a legfontosabb: izgalmas, eleven és eredeti képet fest arról az intézményrõl, mely bár hivatalosan biztos, hogy részvénytársaságként van benevezve, óriáscégnek, nagyvállalatnak, vagy multinak neveznek.
Elsõ rész: A kereskedelmi kórbonctan
A jog "személyként" kezeli a társaságokat. De miféle személy egy részvénytársaság? Akárcsak az emberek, a társaságok is összetett "személyiséggel", személyiségvonásokkal rendelkeznek. Tisztán önzõ vonásokból összeálló személyiségükkel a társaságok száz év alatt világhatalomra tettek szert, és ezt egyedül minden más szempontra vak profitéhségüknek köszönhetik.
Négy esettanulmány mutatja be a vállalati túlkapások világából, hogyan veszélyeztetik a társaságok a munkásaik egészségét, a vásárlóik egészséget (rákos megbetegedések), az állatokat (rBGH szintetikus hormon) és a bioszférát. A tüzetes vizsgálódás végén a THE CORPORATION nyugtalanító diagnózist állít fel: az állami szabályozástól, kontrolltól mentes kapitalizmus intézményi megtestesülésére - a részvénytársaságra, mint gazdasági formára - pontosan ráillik egy pszichopata beteg kórképe.
Vajon magát az intézményt, vagy a benne dolgozó embereket terheli a felelõsség? És egyáltalán, milyen erkölcsi világkép jellemzõ a társasági vezetõkre?
Második rész: Földgömb Rt.
A pótolhatatlannak, törékenynek, szentnek vagy egyszerûen csak fontosnak tartott értékeinket egykor szabályok és áthághatatlan határok óvták. Mindez talán az 1600-as években kezdett megváltozni, mikor az angliai bekerítési mozgalom idején kerítéssel rekesztették le, és így magántulajdonná minõsítették át a közhasználatú legelõket. Aztán jött az óceánok, majd a légtér lekerítése. Végül ma már minden egyes molekula szabad préda a Földön; egész városokat birtokolnak a társaságok, szabadalmat jegyeztetnek be növényekre, állatokra, a DNS-ünkre, sõt még a "Happy Birthday" dalra is. Ha minden az övék lesz, ki fog kiállni a közjó érdekében? És lesz hova kiálljon?
Az óriásvállalatok milliárdokat áldoznak a közvélemény formálására. Naponta tucatnyiszor halljuk a szlogenjeiket. "Rá tudjuk venni a vevõket, hogy akarják, és hogy meg is vásárolják a termékeinket. Jó játék." - mondja egy vállalatigazgató. Ma már a hároméves gyerekeket szemelik ki új célpont gyanánt. A reklámipar "nyaggatási faktor" tanulmánya sokkolta a gyermekpszichológusokat, mikor szembesültek azzal, hogy a gyerekek "nyaggatásán" keresztül milyen erõs közvetett hatást lehet gyakorolni a felnõttekre.
Még a világkatasztrófák is jövedelmezõek lehetnek. Mikor szeptember 11-én az ikertornyok összedõltek, az aranyban utazó brókerek megduplázták ügyfeleik pénzét. Amikor pedig Szaddam Husszein 1991-ben lerohanta Kuvaitot, ujjongva tapsoltak az árutõzsde-ügynökök, mivel az olaj ára az egekbe szökött.
Harmadik rész: A jövõbe nézve
A demokrácia az óriásvállalatok számára nem érték, még csak nem is szép, nagy szó, hanem gyanús és veszélyes valami. A részvénytársaságok gyakran megpróbáltak leszámolni vele, ha az a profitszerzés útjában állt. 1934-ben, amikor Roosevelt elnök a részvénytársaságok szabályozását készült megerõsíteni, üzletemberek támogatásával katonai puccsot készítettek elõ a Fehér Házban. Hála egy becsületes embernek, a puccskísérlet megbukott. A társaságok a demokrácia hiányát is kihasználják: az utóbbi megrázó példája az IBM és a náci Németország "szívélyes" és mindkét fél számára gazdagon gyümölcsözõ kapcsolata.
Az óriásvállalatok egyre gyakrabban kénytelenek vereséget szenvedni. Az engedély-visszavonási mozgalom felébe kerekedett az olajóriás Unocalnak, a "sweatshop" (munkavédelmi) aktivisták kiharcolták a munkajogi szabályok megváltoztatását, a "magvédõk" megtorpedózzák a társaságok szabadalmait; és a bolíviai emberek, ha véres áldozatok árán is, de megakadályozták, hogy a Bechtel társaság privatizálja vízkészleteiket.
Vajon visszanyerik az emberek a hatalmat az óriáscégektõl, vajon visszaszerzik a jogosítványokat életük rendezésére az igazgatótanácsoktól? Óvatos optimizmussal csak annyit mondhatunk: legfõbb ideje alaposan újragondolnunk korunk legnagyobb hatalmú intézményéhez fûzõdõ viszonyunkat.
Szinopszis
A THE CORPORATION korunk legnagyobb hatalmú intézményét, az óriás részvénytársaságot veszi górcsõ alá. Végigkíséri útját születésétõl mai világhatalmáig, és közben fényt derít a meglepõen messzire ható következményekre, amelyek a társaságok jogi személyiséggé minõsítésébõl erednek.
De miféle személy a részvénytársaság? Tüzetes vizsgálódás után a THE CORPORATION nyugtalanító diagnózist állít fel: az állami konrolltól mentes piacgazdaság intézményi megtestesülésére - a részvénytársaságra, mint gazdasági formára - pontosan ráillik egy pszichopata beteg kórképe.
Mikor a THE CORPORATION a részvénytársaságok "személyét" alkotó, muködését fenntartó hús-vér emberek munkáját és szerepét veszi szemügyre, súlyos kérdések vetõdnek fel. Milyen következményekkel jár az emberekre, a környezetre, a demokráciára és Földünk jövõjére nézve, ha mérhetetlen hatalmat adunk egy olyan intézménynek, melynek legfõbb törekvése, hogy a részvényesek vagyonát növelje, mely nem tartja dolgának, hogy erkölcsi szempontokkal is foglalkozzon? Van olyan módszer, mellyel a könyörtelen profithajszolási kényszere gyógyítható, vagy csak az eros korlátozó intézkedésekben bízhatunk?
A THE CORPORATION megpróbálja számba venni, hogyan hatja át életünket minden ízében az óriásvállalatok kultúrája, jelképrendszere és ideológiája. E cégek hatalma miatt világszerte erosödõ aggodalom nyomába eredve ütközteti egymással a bennfentesek, kívülállók, radikálisok és konzervatívok nézeteit.
A múlt uralkodó intézményei - az egyház, a királyság, Kelet-Európában a kommunista párt - idõvel mind szerényebb szerepre kényszerültek. Aligha valószínû, hogy a történelem e szabályára pont az óriásvállalatok fognak rácáfolni. Milyen jövõ vár a részvénytársaságokra?
A több mint 40 megszólaltatott interjúalany - vezérigazgatók, brókerek, tõzsdeguruk és ipari kémek - közt ott vannak a Pfizer (a világ legnagyobb gyógyszergyártó vállalata), a Goodyear Tire (a legnagyobb gumigyártó), a Royal Dutch Shell (a világ második legnagyobb energiatársasága), a Burson Marsteller (vezetõ PR világcég) és az IBM számítógép-óriás elsõ számú vezetõi, továbbá hangot kap Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász, Vandana Shiva indiai fizikus és környezetvédõ aktivista, Noam Chomsky médiakritikus és a Massachusetts Institute of Technology nyelvész professzora, Naomi Klein globalizációkritikus író, és a dokumentumfilmes Michael Moore.
"time is not money"
