információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Nagy várakozás elõzi meg a kaliforniai Richmond High Oilers szereplését a következõ kosárlabda-bajnokságon. A veretlen középiskolai csapatot minden találkozón lelkes tömeg ünnepli a lelátókon. Ám 1999. január 4-én példátlan esemény történik: Ken Carter, a csapat edzõje lelakatolja a tornatermet, mert több játékosnak is jelentõsen romlott az iskolai eredménye. Ezzel a lépésével megosztja a város lakóit, és sokak életét változtatja meg.
Az elgondolkodtató film valós eseményeket dolgoz fel, melyek elindítója és fõszereplõje egy középiskolai edzõ, Ken Carter (Samuel L. Jackson) volt, akinek dicséretekbõl és kritikákból egyaránt bõven kijutott, és még az amerikai híradásokba is bekerült szokatlan tettével. A bátorság és a meggyõzõdés magával ragadó története az akadályok leküzdésérõl szól, és olyan jövõképet mutat a fiataloknak, mely túlmutat a bandákon, a drogon, a börtönön - sõt még a kosárlabdán is.
A történetrõl
A középiskolai kosárlabdajáték többet jelent játéktudásnál, kitartásnál, fegyelemnél és csapatmunkánál, különösen Ken Carter edzõ keze alatt. Ahhoz, hogy egyáltalán pályára engedjen valakit, az illetõnek alá kell írnia egy szerzõdést, melyben vállalja, hogy a pályán és az osztályteremben egyaránt a tõle telhetõ maximumot nyújtja. Carter szemében nem pusztán a gyõzelem a tét, hanem a csapat tagjainak jövõje is. Ezért amikor a játékosai sorra rontanak az iskolai eredményükön, bezárja az edzõtermet, így a híres és veretlen csapat sem játszani, sem gyakorolni nem tud. Az edzõ szembekerül az iskola vezetõségével, nem is szólva a dühös szülõkrõl, akik közül sokan a kosárlabdában látják gyerekük egyetlen kiugrási lehetõségét, melynek révén elkerülhetnek Richmondból. Carter azonban nem tágít elhatározásától. Õ is ebbe az iskolába járt, és szó szerint ugyanazt élte át, amit a most keze alá került fiúk. Hozzájuk hasonlóan imádta a játékot, és bár rendkívül jó játékos volt, és számos iskolai rekorddal dicsekedhetett, mégis úgy tartja: a tanultság - és nem a kosárlabda - tette azzá az emberré, aki mára lett belõle. Másokat is arra bátorít, hogy a tanulást tegyék az elsõ helyre, mert szeretné, ha játékosai messzebbre tekintetének a kosaras álmaiknál, és végtelen lehetõségekkel kecsegtetõ jövõt látnának maguk elõtt.
"Ez nyilvánvalóan nem egy tipikus történet, mint ahogy Ken Carter sem mindennapi ember - mondja Samuel L. Jackson. - A történet és Ken arra akarja megtanítani a fiatalokat, hogy többet várjanak saját maguktól és lássanak tovább a jelennél."
"Ritkán találni ennyire megragadó történetet, benne egy ilyen megszállott, de tényleg szerethetõ fõszereplõvel - véli Thomas Carter rendezõ. - Egészen rendkívüli Ken rendíthetetlen elkötelezettsége és lelkesedése aziránt, amiben hisz. Olyasvalakire volt szükségünk a szerephez, aki vissza tudja adni a kosárlabda és a gyerekek ösztönzése iránti szenvedélyt, és minderre Sam Jackson volt a legalkalmasabb."
Az igazi Ken Carter teljesen egyetért a filmesek választásával: "Nagyon rövid az a lista, mely a szóba jöhetõ színészeket tartalmazza. Samuel L. Jackson az egyetlen név rajta."
A film ötlete akkor született meg, amikor Brian Robbins és Mike Tollin producerek olvasták a Los Angeles Times cikkét az 1999. január 4-i richmondi eseményekrõl. Azonnal kapcsolatba léptek Ken Carterrel. "Különösen felrázónak találtuk a történetet, mert nemcsak a kosárlabdáról szólt, hanem az emberi kapcsolatokról is - mondja Tollin. - Lenyûgözõ az a szenvedély, ahogy az edzõ jobbá akarja tenni a csapat fiataljainak életét."
"Egészen kivételes volt, ahogyan ez az egyetlen tett az egész richmondi közösséget meg tudta mozgatni - teszi hozzá Robbins. - Nemcsak megosztotta, hanem közelebb is hozta egymáshoz az embereket."
Thomas Carter rendezõ A szívem érted rapes címû nagy sikerû filmje annak fontosságát hangsúlyozta, hogy kövessük álmainkat, nem számítanak az elõttünk álló akadályok, vagy mások véleménye. Mostani filmjével nem távolodik messzire ezektõl a gondolatoktól, és egyik legfõbb célja az volt, hogy elkerülje a sztereotípiákat. "Azzal akartam foglalkozni, hogy mi a jó és a rossz a középiskolai sport világában, hogyan tud a labdajáték révén egy srác egy álomra összpontosítani, de hogyan tud ez az álom egyúttal irreális és korlátozó is lenni - mondja a rendezõ. - Ugyanolyan fontos elmesélni a bezáráshoz kapcsolódó játékosok történetét és a sajátos akadályokat, melyekkel szembe kellett nézniük."
Hatalmas akadály áll a sztárjátékos, Kenyon Stone elõtt, aki imádja a barátnõjét, Kyrát. Amikor kiderül a lány terhessége, Kenyon két tûz közé kerül, és el kell döntenie, hogy Richmondban marad-e, hogy segítsen felnevelni a gyereket, még ha ez jó eséllyel pályája derékba törését jelenti is. Kenyon szerepében a Fedezd fel Forrestert címû filmbõl ismert Rob Brown látható. "Az általam játszott figurának a csapat többi tagjához hasonlóan megvan a maga sajátos problémája, de okos srác, és nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni, amit ugyanebben a helyzetben mások elkövettek - magyarázza Brown. - De mivel tényleg szereti Kyrát, teljesen szétszakítja a helyzet. Ez egy nagyon életszagú dilemma, mellyel sok fiatalnak már azelõtt szembe kell néznie, hogy készen állna a megoldására."
Kyra szerepében a népszerû énekesnõ, Ashanti tûnik fel, akinek ez az elsõ komoly filmes munkája. "Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen jelentõs projekttel lépek be a film világába - mondja. - Klassz volt váltani a zenétõl a film felé, és szerencsés vagyok, hogy igazi profikkal dolgozhattam együtt. A forgatókönyv nagyszerû volt, igazán elmélyedt ezeknek az embereknek az életében, és eléri, hogy a nézõ mindegyikükre odafigyeljen. Szerintem ez a film sokakat meg fog érinteni, mert megtörtént eseményeken alapul; egy nagyszerû ember történetén, aki komolyan törõdött ezeknek a fiúknak a jövõjével."
A tanulmányok fontossága mellett a film érinti a csoportnyomás és a drogok negatív hatását, valamint azt, hogy a szülõi irányítás hiánya hogyan hagyja kisiklani egy fiatal életét. Timo Cruz például nehéz helyzetû fiatalember, aki jó döntést akar hozni. "Timo megszokta, hogy küzdenie kell, ha meg akarja védeni mindazt, amije van, és ebben ez a keményfiús stílus nagy segítséget jelent - magyarázza az õt játszó Rick Gonzalez. - Õ kifejezetten a csoportnyomás és a drogkultúra áldozata, nem csoda, hogy ennyire kemény külsõt mutat a világnak. Belül azonban igazán gyengéd szívû srác. Egyszerûen szüksége van valakire, aki hisz benne, amit Carter megad neki, sõt ennél sokkal többet."
Mindenki másnál jobban ismerte az edzõt a saját fia, Damien, akit a filmben az Emmy-díjas Robert Ri’chard alakít. Az ifjabb Carter elmondta, hogy az apja kifejezetten erõs szerepmodell volt a pályán kívül is. "Az apám edzõ volt a kosárpályán és apa otthon. Éppen úgy kezelt engem is, mint bárki mást - nekem is alá kellett írnom egy szerzõdést, fõleg mert ott akartam hagyni azt a magániskolát, ahova addig jártam, és nála játszani a Richmondban, és ezért egy 3,7-es átlagot kellett vállalnom."
Damien jelenleg biológiai és mérnöki tanulmányokat folytat a Cal State Haywardon, és egy napon kardiológus szeretne lenni. "Nincs orvos a családunkban, én akarok lenni az elsõ - mondja, és ez teljesen úgy hangzik, mintha céltudatos apját hallanánk. - Azt hiszem, ragadt rám valami az apámtól."
Robert Ri’chard elmondta, hogy megtiszteltetés volt számára eljátszani az ifjabb Cartert. "Damiennek sok mindennel versengenie kellett, és igazán bizonyítania a csapattársai elõtt. A figurának nagyon sok oldala van, csakúgy mint magának a filmnek."
Az igazi Ken Carter
Hét nõvérével és egy fiútestvérével nõtt fel a Mississippi állambeli Macomban. Amikor a család a kaliforniai Richmondba költözött, Carter 1973 és 1977 között ugyanabban a középiskolában kosarazott, ahol 1999-ben akkora felfordulást csinált a tornaterem lezárásával, továbbá minden, a kosárlabdával kapcsolatos tevékenység büntetésével. Arra is fel volt készülve, hogy törli az egész szezon programját. Ezzel nemcsak a város került be a hírmûsorokba, hanem Carter is az újságok címoldalára. "Minden szinten veretlenek voltunk, és a város teljes lázban égett - idézi fel az eseményeket Carter. - Amikor tehát kizártam a srácokat, mert tanulmányi átlaguk nem érte el a kívánt szintet, az egész közösség fellázadt. Egy páran felbontották a szerzõdésüket, melyet õk és szüleik írtak alá."
Ez a szerzõdés rendszeres iskolai óralátogatást írt elõ, de a legfõbb feltétel az volt, hogy a játékosoknak legalább 2,3-as átlagot kellett elérniük. "Az én elképzelésem rendkívül egyszerû volt: könyvet is vegyenek kézbe a labda mellett - mondja Carter. - Ez a tanulmányi átlag azért jó, mert az iskolai alkalmassági vizsgán így már kevesebb pontszámot kell elérni, ami sokat számít, ha valaki atlétikai ösztöndíjat szeretne kapni. A pontokat könnyebb összeszedni az átlageredménybõl, mint a vizsgán feljebb küzdeni õket."
Carter úgy gondolta, hogy a szerzõdéssel a játékosokat felelõsségre készteti a jövõjük iránt, és megtanítja õket önmaguk és társaik tiszteletére. "Richmond munkásváros, ahol nagyon magas a munkanélküliség aránya, tehát sok a nehézség és a szegénység - magyarázza Carter. - Ráadásul a vidéken nagyon sok gyereket egyedülálló szülõ nevel; az én kosárprogramom 45 résztvevõjébõl például mindössze négynek lakik otthon az apja. Az edzõjükként egyfajta pszichológusként is kellett mûködnöm, sõt idõnként helyettes apafiguraként is."
Carter hiszi, hogy minden hátrányos helyzetû gyereknek szüksége van valakire, aki figyel rá, és hogy az esélytelenek is gyõzhetnek, ha valaki hisz bennük. "Csak irányításra és térképre van szükség. Pont ezt a szerepet töltötte be a szerzõdésem - egy térképet, mely segít ezeknek a srácoknak új irányba terelni az életüket."
Carter abban is hisz, hogy a dolgok nem egyik napról a másikra történnek meg, hanem a változás fokozatosan következik be a kitartás révén. "Ha naponta csak egy százalékot javulsz, akkor száz nap múlva mi is lesz? Száz százalékkal leszel jobb! Nem kell zseninek lenni, hogy erre valaki rájöjjön. Minden a lendületrõl szól. Egyszer elkezded egy jó döntéssel, aztán hozol egy újabbat és megint egy újabbat, és mielõtt észreveszed, már ott is van a különbség az életedben."
Arra tanította játékosait, hogy becsületesen járjanak el a pályán és azon kívül, és azt is akarta, hogy jussanak el a csúcsra. "Nem csak egy nagy képet akarsz látni, hanem a teljes képet. Amikor a srácok azt mondják nekem, hogy híresek akarnak lenni és egy csomó pénzt keresni, mint Kobe és Shaq, akkor azt mondom nekik, hogy egy négyfogásos étkezésnél nem a desszert jön elsõként. Egyébként is csak egy Kobe és egy Shaq van. Gondoljanak ennél tovább, és higgyenek abban, hogy egy napon õk lehetnek azok a fickók, akik aláírják Kobe és Shaq fizetési csekkjét."
Ken Carter 1997-tõl 2002-ig volt a Richmond High School kosáredzõje, de továbbra is a városi fiatalok támogatója maradt, és sokat tevékenykedik érdekükben a közösségen belül. A nevét viselõ alapítvány kosárlabda-táborokat szervez, könyvtámogatásokat és iskola utáni oktató és tanácsadó programokat szponzorál, valamint kezdõtámogatást nyújt fiatal vállalkozóknak.
Carter a Prime Time Publications és a Prime Time Sports tulajdonosa, és néhány könyv, például a 101 Ways to Earn a Higher G.P.A. szerzõje.
Hiteles környezet
Ken Carter nem csak a tanulmányok fontossága mellett kardoskodott, hanem igazán jól ismerte a kosárlabdát is. Ezért nagyon fontos volt a filmesek számára a kosárjelenetek hiteles megjelenítése, és hogy ez valóban így is legyen, Mark Ellist kérték fel a Reel Sportstól kosárlabda-koordinátornak. Ellis szerint a játékosok toborzása és kiválogatása hosszú és fáradságos folyamat volt. A jelölteknek többféle szempontnak is meg kellett felelniük, és természetesen játszaniuk kellett iskolai csapatban. "Négy nap alatt 500 jelentkezõ közül választottunk ki 85 játékost, ami azt jelenti, hogy óránként legalább tíz játékost ki kellett selejteznünk - mondja. - Azután ha egy játékost kiválasztottunk, annak intenzív edzésprogramot kellett elkezdenie. A srácok hónapokig megállás nélkül dolgoztak azon, hogy a jelenetek minél valóságosabbak legyenek, és szerintem a kemény munkájuk és gyakorlásuk igazán megérte, ahogy arról a film vibráló meccsjelenetei is tanúskodnak."
Három-négy kamerával és több ezer statiszta részvételével vették fel azokat a jeleneteket, melyekben életre kelnek a nagy zsákolások, a védekezések és az igazi játék hangulata. "A mai közönséget már nem lehet becsapni, többé nincs helye a csalásnak - mondja Ellis. - Ez a film a csapatmunkáról, az eltökéltségrõl és a verejtékes összecsapásokról szól, ezért nagyon fontos volt visszaadni a játék fizikai jellegét."
Thomas Carter rendezõ arra is törekedett, hogy a játékosok tornatermen kívüli környezete ugyanolyan valósághû legyen, mint a sport világa. Carlos Barbosa látványtervezõ felelt azért, hogy a közönség hitelesnek fogadja el a lerobbant, kevés pénzbõl mûködõ városi iskolát, amilyen a Richmond High 1999-ben volt. "Amikor elõször álltam munkába a Richmond High iskolában, a körülmények enyhén szólva nem voltak tökéletesek, és úgy éreztem, lemondtak ezekrõl a gyerekekrõl - mondja Ken Carter. - Szerintem a látványtervezõ nagyszerû munkát végzett azzal, hogy megmutatta a különbséget a Richmond és a város többi, jobban támogatott iskolája között."
A zene
A film zenéje éppen olyan friss és energikus, mint a nagy tempójú kosárlabda-jelenetek. Az albumon 14 új dal szerepel, köztük a "Hope" címû single, melyet a hip-hop énekes Twista elõadásában hallhatunk, a R&B énekes Faith Evans közremûködésével. A számhoz a neves videoklip-rendezõ, Chris Robinson készített klipet, melyben feltûnik Samuel L. Jackson és Rick Gonzales is.
"Széles skáláról válogattunk az elõadók közül, akikrõl úgy éreztük, hogy kapcsolódni tudnak a film témáihoz és érzésvilágához - magyarázza Andrew Slater, a soundtracket kiadó Capitol Records elnöke. - A zenei anyag híven tükrözi és támogatja a filmet, és érzelmileg elválaszthatatlan tõle."
"time is not money"
