információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A RENDEZŐ A FILMRŐL
Az útlevél és a vízum csupán formalitás annak, akinek van. De aki nem kaphat, annak olyan, mint egy urbol érkezo tárgy. 2000-ben a szlovén rendorség 36 000 illegális menekültet fogott el, akik Olaszország, Európa felé tartottak. Jöttek ázsiai, afrikai országokból, az egykori Szovjetunióból, Pakisztánból, Afganisztánból és Kínából, voltak köztük kurdok, albánok, macedónok… Ha csak minden negyediket sikerült elfogni, elképzelheto, hogy akár 150 000-en megpróbáltak átjutni Szlovénián. Ami annyit tesz, hogy minden nap négyszázan próbáltak szerencsét. Rengeteg ember, rengeteg pénz a csempészeknek, rengeteg tönkrement emberi sors.
A Zöldhatár két jelentéktelen krškoi embercsempészrol és számos illegális menekültrol szól.
Damjan Kozole
A forgalmazó megjegyzése
Nap mint nap értesülünk a világban dúló eroszak és nyomor áldozatairól, azokról, akik számára az egyetlen esélyt az elvándorlás jelenti. Nincstelen, megalázott emberek indulnak meg a gazdagabb és szabadabb országok felé abban a reményben, hogy ott valamilyen módon esélyt kapnak az emberi életre – vagy akár csak a túlélésre.
Magyarország lakói szemlátomást nem szoktak még hozzá, hogy e gazdagabb és szabadabb világ részének lássák magukat. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy szembenézzünk a menekültproblémával; saját bajaink elfedik elolünk azt a rengeteg fájdalmat és kétségbeeseést, amely a Balkánról, Afrikából és Ázsiából felénk sodorja az ellehetetlenített emberek tömegét. Miközben az illegális bevándorlás Európa akut problémái közé tartozik, nekünk, akiknek uniós polgárokként elkerülhetetlen felelosségünkké vált a döntés, sokszor nincs lelkieronk véleményt alkotni.
Damjan Kozole valós eseményeken alapuló játékfilmje kétségkívül nem tartozik a könnyed, kellemes, esztétizáló muvek közé. A szereplők azok, akik mindenüket feláldozva menekülnek a Nyugat végvárai felé, azok, akik a kelet-európai rezignáció jegyében képesek a bevándorlók kétségbeesését kihasználva megélni, és azok, akik úgy tesznek, mintha ez nem nálunk, nem így történne - egyike sem nevezhető a film hősének. A Zöldhatárban nincsenek azonosulási pontok, és nincs esély a happy endre.
Ezt a nagyon szomorú történetet azért hozzuk mégis a magyar közönség elé, mert úgy gondoljuk, hogy egy független forgalmazó szerepe nem merülhet ki a szórakoztatásban, de még abban sem, hogy a gondokat szórakoztató formában tálalja. Bizonyos dolgokat nem lehet szépen csomagolni.
"time is not money"
