információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kat Ellis (Debra Messing) az igazit keresi, a férfit. MOST.
A pozíció elnyerése néhány követelményhez van kötve: hajlandóság az utazásra, kifinomult érzék a társadalmi érintkezésben, jóképû megjelenés, kellemes modor, éles ész... és egy szmoking. Az alkalmas jelöltnek legyen meg a képessége arra (bár ez nem követelmény), hogy a volt barátokat féltékennyé tegye, hogy mindenki feléje forduljon, ha belép egy szobába, és minden, látó- és hallótávolságon belül lévõ nõt azonnal remegõ térdû, kábult imádójává tegyen.
Kat-nek nem lenne a dolog ennyire sürgõs, ha nem éppen az elkényeztetett féltestvérének az esküvõjére készülnének, ahol a násznagy éppen Kat rendkívül jóképû ex-barátja lesz. És ami még rosszabb, a pillanatnyilag szingli Kat-nek New Yorkból - ahol éppen berendezkedett -, Londonba kell utaznia, ahol szörnyen rendellenesen mûködõ családja él. Ez az út túl hosszú, és hálátlan feladat, ha az ember ráadásul még egyedül is van.
És mivel az esküvõ közeleg - oh, jaj, már a jövõ hétvégén lesz! - , Kat azt teszi, amit bármelyik vállalkozó kedvû, egyedülálló nõ tenne az õ helyében - keres egy profit és felbéreli. Ugyan kit érdekel, ha ezzel a megoldással bizony átlép néhány erkölcsi szempontból kétes határvonalat, plusz belekerül szerény hatezer dollárjába, amit saját zsebbõl kell kipengetni? És ugyan mi van akkor, ha a gavallérja véletlenül... hát, tényleg egy gavallér? Kétségbeesett helyzetben az ember kétségbeesett lépésre szánja el magát.
Szerencsére tökéletes érzékkel választ a kínálatból, és a sima modorú, szívdöglesztõ Nick Mercer (Dermot Mulroney) mellett dönt, aki New York egyik jól ismert és keresett profi kísérõje, és - ami azt illeti - meglehetõsen jól felfegyverzett a szükséges kellékekkel. Mihelyt Angliában vannak, a fantasztikus éleslátással megáldott, karizmatikus Nick - részben színész/részben pszichiáter/részben bonviván - segít Kat félnótás családja és Jeffrey (Jeremy Sheffield), a faragatlan régi szerelme által teremtett helyzet zavaros vizein hajózni, és mindenkit, akivel csak találkozik, meggyõzni arról, hogy õ és Kat, szóval õk valóban egymásnak vannak teremtve.
Ahogy Nick elbûvöli Kat szüleit, Bunny és Victor Ellis-t, fél-kótyagos féltestvérét, Amy-t (Amy Adams), Amy võlegényét, Edwardot (Jack Davenport), valamint 100 km-es körzetben minden nõt, aki él és mozog, Kat is olyan dolgokat érez, mint még soha.
Kat számára az, ami pusztán egy presztízsmentõ becsapós akciónak indult, egy magával ragadó "bérelhetõ" fickóval - szigorúan üzleti alapon - fergeteges gyorsasággal kezd valami sokkal többé válni, mint amit várt. De a szerelmet nem adják könnyen...
Olyan vígjátékok hagyományait követve, mint a Four Weddings and a Funeral (Négy esküvõ és egy temetés), My Best Friend’s Wedding (Álljon meg a nászmenet!), My Big Fat Greek Wedding (Bazi nagy görög lagzi) címû filmek, a Lagzi-randi is kedves és mulatságos, megható és végletesen romantikus képet fest szerelemrõl, házasságról, családról és azokról a szexis meglepetésekrõl, amiket az élet tartogat a számunkra.
A FORGATÁSRÓL
A Lagzi-randi címû film szereplõi és alkotói teljesen egyhangú véleményként vallják: az esküvõ bombabiztos helyszín egy filmvígjáték számára. "Egy esküvõ, még a legideálisabb körülmények között is tele van stresszel, és elõre nem látható eseményekkel, és mindig remek mulatság." - mondja Debra Messing, a Lagzi-randi címû film sztárja. "Soha semmi nem úgy történik, ahogy az ember szeretné, vagy várná. Adjuk ehhez hozzá a családi ügyek dinamikáját, és máris kész a nevetés korlátlan lehetõségeit kínáló helyzet."
Messing fõszereplõ-társa, Dermot Mulroney egyetért: "Nem mindenki házasodik meg, de ez mégis univerzális eseménynek számít. Valószínûleg mindenki volt már esküvõn, úgyhogy könnyû elképzelni az egész õrült felfordulást."
Holland Taylor, aki Messing édesanyját alakítja a filmben, megjegyzi: "Az esküvõ olyan alkalom, amikor mindenki annyira szurkol, hogy minden jól menjen, hogy a legkisebb bökkenõ, vagy zavaró körülmény tömeghisztériát idézhet elõ. Attól függõen, hogy honnan nézed, ez akár nagyon szórakoztató is lehet."
Ez a "mint a gõz a kuktában" ki-kitörõ feszültség állapota volt az, ami elõször is a témához vonzotta Clare Kilner rendezõt. "Engem nagyon érdekel az emberek nyilvánosan mutatott és a magánéletben jellemzõ kétféle oldala, és hogy mennyire képesek azt megmutatni, vagy maszk mögé rejteni egy adott helyzetben. Úgy gondoltam, hogy egy esküvõ tényleg nagyon mulatságos helyszín lehet ennek a kettõsségnek a feltárására."
A film egyik eleméhez, a "rendellenesen mûködõ család" ötlete is vonzotta a rendezõt, amirõl így beszél: "Élveztem a lehetõséget, hogy ezeket az - ennyire különbözõ figurákból álló rokoni körön belüli - komikus és drámai ellentmondásokat ábrázolhatom. Emellett, majdnem mindegyik figura olyannak próbálja magát beállítani, mint amilyen valójában nem, és ez mindig a humor forrása."
A filmben a Messing által megformált félénk és visszahúzódó, összetört szívû Kat Ellis "tetteti magát" leginkább, azaz alakít egy igazi énjétõl eltérõ figurát, és a szerepnek ez a jellege izgatta a legjobban a színésznõt. "Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy "átlagnõ" felbérel egy profi kísérõt, hogy segítsen neki azt az illúziót kelteni, mintha egy sokkal egzotikusabb, romantikusabb élete lenne, mint amilyen valójában van." - magyarázza Messing. "A mód, ahogy Kat világában mindenki reagál arra, amikor megjelenik Nick, a kísérõje karján - hiszen egy nyilvánvalóan nagyon jóképû, magával ragadó, kifinomult stílusú férfiról van szó - tényleg nagyon érdekes és szórakoztató volt a számomra. Hirtelen mindenki új szemmel néz rá, hirtelen mindenki elfogadja õt, csak azért, mert ez a férfi mellette van. Ez a fajta értékítélet nagyon valós, és nagyon érdekes megfigyelni, ahogy ez mûködik."
Kilner rendezõ úgy irányította a színészeit, hogy a kulcsszó a film valóságban gyökerezõ felfogása volt. Kilner elmondja: "Kezdettõl fogva arról beszéltem a színészeknek, hogy az alakítások legyenek nagyon valósághûek, ne játsszák túl a komikus pillanatokat. Azt mondta, ’Legyetek õszinték és a komikum majd jön magától!"
Kilner egyedülálló rendezõi stílusát a színészek nagy örömmel fogadták. "Clare tényleg olyan rendezõ, akirõl a színészek álmodnak." - lelkesedik Messing. "Clare megérezte, hogy a figurák közötti kapcsolatok teszik az egészet mulatságossá, úgyhogy hagyta, hogy improvizáljunk, beugrassuk, megtréfáljuk egymást. Az instrukciók "apró kis gyöngyeit" szórta elénk, hogy egy-egy szituációról tudjunk kicsit másként vélekedni. A spontán és kísérletezõ megközelítési módja tényleg nagyon eredményes volt."
"Clare valahogy elérte, hogy munka közben mi találjuk ki, építsük fel az általunk alakított figurák háttér-történetét, a jellemük hiányzó elemeit." - emlékszik vissza Dermot Mulroney. "Számomra ez nagyszerû módja volt annak, hogy megismerjem Debrát, úgy is, mint embert és úgy is, mint szereplõtársat. Azt hiszem, hogy ez a köztünk kialakult megértés, közelség érzõdik az alakításunkon is."
A Messing egocentrikus féltestvérét, Amy-t alakító Amy Adams így beszél: "Clare nagy súlyt helyezett és mindent megtett azért, hogy értsük, és tisztán lássuk a figurák közti kapcsolatokat, hogy ezek a figurák hogyan viszonyulnak egymáshoz, mi az, ami közös bennünk, és mi az, ami nem az. Örült neki, ha minden nap valami újat fedeztünk fel, és megadta azt a szabadságot, hogy a jeleneteket különbözõ módokon is kipróbáljuk, de arról gondoskodott, hogy mindig hûek maradjunk az általunk alakított figura igazi jelleméhez - legyen az jó vagy rossz!"
Ami Jack Davenportot illeti, aki Edward Fletcher-Wooten, azaz a "võlegény" szerepét játssza, neki kellemes meglepetés volt Kilner rendezõi stílusa. "Az ilyen típusú sztori esetében mindig fennáll a kísértés, hogy az ember kibogozza, hogy az általa alakított figura milyen funkciót tölt be, milyen célt szolgál az egészben, és aztán ezt formálja meg a játékával, annyira hûen, amennyire csak tudja. De Clare mindig azt akarta, hogy olyan gyakran térjünk el ettõl az elõre kigondolt figurától, amennyire csak lehet. Óriási mozgásteret adott nekünk."
Hasonlóképpen a legnagyobb elismerés hangján szól Kilner is a rendkívül változatos képességeket felvonultató, tehetséges színészgárdáról. Habár azelõtt személyesen nem ismerte Debra Messinget, a munkájának nagy csodálója volt az átütõ sikerû Will & Grace címû televíziós sorozat alapján. "Debra szerint ragyogó volt a szerepben, úgyhogy nagy húzóerõt jelentett nekem, hogy együtt dolgozhattam vele." - jelenti ki a rendezõ. "Debra hihetetlenül tehetséges és sokoldalú színész. Debrának egyaránt megvan a képessége a rendkívüli érzékenységû drámai szerepekhez, és a kiváló komikusi idõzítéshez."
Messing fõszereplõ-társa, Dermot Mulroney szintén nagy benyomást tett Kilnerre. "Dermot nagy színész, mind drámában, mind komédiában. Nick figurájának olyan fantasztikus humort, színvonalat és tartalmat kölcsönzött, hogy nehéz bárki mást elképzelni a szerepben. Öröm volt rendezni õt." - jelenti ki Kilner. "Összességében véve elmondhatom, hogy egy rendkívüli szereplõgárda szerencséjében volt részem."
Mivel a Lagzi-randi címû film szereplõgárdája és helyszíne alapvetõen brit, az amerikai színészeknek bizony volt tanulnivalójuk a forgatás alatt. Dermot Mulroney így beszél errõl: "Az azonos nyelv ellenére rengeteg brit kifejezéssel, a miénktõl eltérõ szóhasználattal találkoztunk, amelyek aztán egy idõ múlva nekünk, ’jenkiknek’ is megszokottá váltak. Sokat tréfálkoztunk a forgatás érezhetõen ’két kultúra ütközése’ jellegén, és tulajdonképpen meg is próbáltuk ezeket az ’amerikai színész kontra brit színész’ effektusokat belevinni, felhasználni a jelenetekben, akár úgy, hogy rájátszottunk arra, hogy másképpen beszélünk, akár a reakcióink és viselkedésünk különbözõségének tudatos bemutatásával. Clare arra bátorított, hogy szórakozzunk el ezzel a lehetõséggel, és végül nagyon jól szolgálta a komédia hangulatának megteremtését."
"A britek fantasztikusak és szórakoztató velük lenni," - teszi hozzá a Coloradóban született Amy Adams, " de be kell vallanom, hogy nem mindig tudtam, hogy mirõl is beszélnek éppen. Ugyanazt a nyelvet beszélik, min mi, és néha mintha mégsem ugyanaz lenne! Valójában beletelt néhány hétbe, mire le tudtam fordítani a britet amerikai angolra." A színésznõ megjegyzi: "S persze a britek ugyanígy meredtek rám, mintha nagyon furcsa, vagy akár érthetetlen lenne, ahogy beszélek!"
Adams hozzáteszi: "No, és babfõzelék reggelire? Ezt még most sem értem. De figyelmeztettek, hogy ez ’szent’, azaz tabu téma, úgyhogy hagytam az egészet. A legkevésbé se volt kedvem az amerikai ételeket védelmembe venni."
De a nyelvi és élelmezési kérdésektõl eltekintve az amerikaiak számos pluszban is részesültek. Holland Taylor ezt így foglalja össze: "Az angol színészek és a stáb tagjai rendkívül aranyosak az emberrel, hihetetlenül tiszteletben tartják a kollégát és kedvesek vele, legyen bármirõl is szó. Azt hiszem, tényleg törik magukat, hogy udvariasak legyenek. Ez segít a munkában, olajozottabbá teszi a dolgokat, és egész egyszerûen szólva, nagyon kulturált módja az együttmûködésnek. Nem mondhatnám, hogy Amerikában nagyon hasonló lenne ehhez egy forgatás hangulata."
És aztán persze ott volt a gyönyörû brit táj, ahol a film nagy részét forgatták. Guildford városka bukolikus hangulata, és a környezõ, Surrey megyei táj nemcsak kellemes és derûsen nyugodt hely volt a munkához, hanem egyenesen inspiráló hatású volt. Ez különösen állt Clare Kilnerre, aki tudatosan akarta hazáját szinte "magasztaló" módon bemutatni filmen. A rendezõ így magyarázza: "Ahogy Bertolucci óriási szeretettel és megbecsüléssel mutatta be hazája, Olaszország tájait a Stealing Beauty (Lopott szépség) címû filmben, én is ténylegesen és hangsúlyosan meg akartam mutatni Anglia csodálatos természeti szépségeit. Ebben a filmben nagyon sok külsõ felvétel van, úgyhogy elhatároztam, hogy hadd legyenek csak óriási perspektívájú látképek, hadd legyünk büszkék a szülõföldünkre."
Az egyik legfontosabb helyszín a Chilworth Manor vidéki kastély, Surrey megyében. Ez a méltóságot sugárzó udvarház volt a filmben a Fletcher-Wooten birtok, ahol a család és a vendégek gyülekeznek az esküvõ hétvégéjén. A helyszínt kiválasztó Giles Edleston szerint: "Az óriási kert ejtett rabul a házzal kapcsolatban. Fantasztikus a kert, egy hagyományos angol esküvõ helyszínének a kvintesszenciája."
Egy másik fontos helyszín a birtok csónakháza, ahol számos kulcsfontosságú jelenet játszódik. És habár a filmben úgy tûnik, hogy ez is a birtokon található, valójában egy arborétum területén van a helyszín, Surrey megye egy másik részén. "A csónakház helyszínét volt a legnehezebb megtalálni, mert nagyon kevés maradt fenn belõlük." - számol be Edleston. "Ráadásul találni egy olyan helyet, ami az országos természetvédelmi hatóság által védett erdõterület mélyén van eldugva, ez nem kevés kutatást igényelt. De végül megtaláltuk a tökéletes, tényleg fantasztikus látványt nyújtó helyszínt."
Oliver Curtis operatõr messzemenõen egyetért: "Szó szerint tátva maradt a szánk, amikor megláttuk a csónakházat. Kitalálni se lehetett volna jobbat. Pontosan olyan volt, mint amit valamennyien elképzeltünk, minden ott volt, a ludak, a hattyúk, a fák. Gyönyörû volt, tényleg gyönyörû."
Giles Edleston találta meg az esküvõi szertartás tökéletes helyszínét is, a Surrey megyében lévõ festõi városkák egyikében megbújó XII. századi templomot. Holland Taylor, az egyik fõszereplõ, akit valósággal elbûvölt az épület története, ezt mondja: "A felvételek közti szünetekben tanulmányoztam ezt, a normannok korából való boltívet, aztán meg a másik, kicsit késõbbi boltívet. Aztán a falak hevedereit csodáltam meg, és azon tûnõdtem, hogy ez az adott falfülke vajon mi célt szolgált. És közben arra gondoltam, micsoda kiváltság, milyen nagyszerû, hogy Angliában forgatunk."
Az esküvõ elõtti jelenetek közül sokat Londonban és London környékén vettek fel, így azt a "városi" szállodát is, ahol a nyitó koktél-partit tartják. "Kicsit bajos volt olyan mûködõ szállodát találni, ahol befogadták a stábot, három egymást követõ napra." - emlékszik vissza Oliver Curtis. "Meglehetõsen szerencsések voltunk, hogy ráakadtunk erre a szállodára a Wimbledon Commons úton, különösen azért, mert a recepciós tér, az elõcsarnok és az étterem itt egymásba nyílóterek, és ez lehetõvé tette, hogy egy kameraállásból készítsünk úgy felvételeket, hogy végigpásztázunk az egyik téren, majd át a másikon, végig a harmadikon, aztán pedig vissza. Technikai szempontból a helyszín tökéletesnek bizonyult."
Néhány kerülettel odébb, London egyik fás-lombos lakónegyede, Primrose Hill volt a helyszíne a méta-mérkõzésnek, az amerikai baseball angol õsének tekinthetõ játéknak, a két család csapata, azaz az "Ellis team"és a "Fletcher-Wooten team" között. De számos környéken készültek felvételek Londonban, így a West End, Little Venice, Chiswick, Richmond, Hammersmith, St. John’s Wood és Észak-London Islington területén.
A new yorki Kennedy repülõteret a filmben a londoni Gatwick repülõtér jeleníti meg.
Bár Anglia bõvelkedett festõi, emlékezetes helyszínekben és udvarias, kedélyes emberekben, egy akadálya azért volt az itteni forgatásnak - a hagyományos angol idõjárás, ismétlõdõ és bõséges esõivel. Az esõs, viharos idõjárás, amirõl Nagy-Britannia oly jól ismert, csaknem naponta igazolta hírnevét a Lagzi-randi címû film forgatása alatt. De Clare Kilner , mint az angol stáb is, különösebb megerõltetés nélkül vette az akadályt, mondván: "A filmezés arról szól, hogy az ember tudomásul veszi, hogy mi adatott, és abból próbálja meg kihozni a lehetõ legtöbbet. Az elemekkel nem lehet harcba szállni, úgyhogy talán valahol másutt kell keresni a pozitívumot."
Az amerikai színészekre mély benyomást tett az a könnyedség, ahogy az angol stáb kezelte a barátságtalan idõjárás problémáját. "Annyira hozzá vannak szokva, hogy ezzel kell megbirkózniuk." - mondja Debra Messing. "Felhúzzák a kabát csuklyáját, kinyitják az esernyõt, és kész, minden mehet tovább. Amerikaiként én ahhoz vagyok szokva, hogy ennél kicsit több az összefüggés, vagy az igazodás az idõjárással, úgyhogy, ha elkezd esni az esõ, akkor a fejünkhöz kapunk, ’Hûha, akkor most mit csináljunk?’ Itt mindig van egy csomó ember körülöttünk, akik úgy terelgetnek minket, mint a kiskacsákat, ’Oké, akkor most jöjjön csak ide!’. Ez minden része a kalandnak."
Dermot Mulroney egyetért: "Amikor Angliában forgatsz, és elkezd esni az esõ, egyszerûen mindenki fogja magát, és beáll valami alá, amíg az esõ el nem vonul. Ha Kaliforniában forgatsz, és elkezd esni az esõ, akkor mindenki pánikba esik, leadja a vészjelet és óriási lesz a felfordulás. Itt ez megszokott része a napi munkának."
Az angol Jack Davenport így tréfálkozik: "Lidércnyomássá válhat, hogy a hajadat szárazon tartsd, ha nincsen esõsapkád!"
De Kirstin Chalmers sminkes számára az esõ komoly dolog. "A make-up lemosódhat az arcról, akár csíkokban folyhat le, úgyhogy nagyon ébernek kell lennünk." - magyarázza Chalmers. "Ami a hajat illeti, a nedvesség tulajdonképpen némelyik színész hajának még jót is tesz. Másoknak viszont szörnyû lehet, elronthatja a frizurát, például kigöndörödik a haj, vagy valami hasonló. Itt kezdõdik számunkra az igazi munka."
A szeszélyes idõjárás az operatõr számára is kihívás. Oliver Curtis ezt csak megerõsíteni tudja: "A megvilágítás mindig központi kérdés. Egyik nap például a csónakháznál forgattunk, ragyogó idõben kezdtünk, napfény foltozta a pázsitot, aztán befelhõsödött, és barátságtalan lett az idõ. De az embernek gondolnia kell ezekre a problémákra, és a helyzetnek megfelelõen kell a világítást beállítani. Hogy a filmet nézõk majd észreveszik-e a problémát, az más kérdés, de mi minden tõlünk telhetõt megteszünk."
Végül Clare Kilner lelkes és elégedett volt azzal, amit elért "elsõ osztályú" színészeivel és stábjával, a gyorsított forgatási ütemterv, a kiszámíthatatlan idõjárás, és a romantikus vígjáték mûfajának a kötéltánchoz hasonló veszélyei és nehézségei ellenére. "Azt hiszem, komolyan véghezvittük azt, amit kitûztünk magunk elé - sõt sokkal többet" - mondja a rendezõ büszkén. "A filmkészítés összmunkát igénylõ mûvészet, és ha az ember ilyen tehetséges, elkötelezett és odaadó munkatársakkal dolgozik, mint amilyenekkel nekem volt szerencsém együtt dolgozni, akkor tényleg sikerül sokat felmutatni."
"time is not money"
