információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A FORGATÁSRÓL
"Dirk Pitt az abszolút reneszánsz ember." - mondja Matthew McConaughey, aki a Paramount Pictures és a Bristol Bay Productions Szahara címû, izgalmas és harsányan mulatságos új akció-kalandfilmjében újfajta akcióhõst kelt életre. "Dirk az a fajta fickó, aki reggel alligátorokkal is kész birokra kelni, és ugyanaznap este minden gond nélkül szmokingot ölt és a királynõt viszi táncba az udvari bálon. Egy szenátor fia, tudós ember, kifinomult és elegáns férfi; ugyanakkor kincsvadász kalóz, csibész és betyár, verekedõs-civakodós, tequila-vedelõ gazfickó. De minden körülmények között gentleman marad."
Dirk Pitt, ez a merész fickó, aki legalább annyira használja éles eszét, mint erõs izmait, talán az egyetlen, aki még pajtása és jó barátja, a Steve Zahn által megszemélyesített Al Giordino, korlátokat szintén nem ismerõ egyéniségén is túltesz. Õk ketten, együtt kelnek útra, hogy felkutassanak egy elveszett, a polgárháború idejébõl való, páncélozott csatahajót, és megfejtsék a hajó rejtélyét... hogy végül a világ legnagyobb sivatagában találják magukat.
"Adva van ez a titokzatos ügy, egy 150 éve megfejtetlen rejtély - hogy mi történhetett egy eltûnt csatahajóval. Dirk eltökélte, hogy a végére jár ennek a dolognak." - mondja Breck Eisner rendezõ, aki a Szahara címû játékfilmmel debütál. "Ez a történet kiindulópontja, de végül sok ezer kilométerre, a Szahara sivatag kellõs közepére viszi a nézõt a sztori."
A kaland résztvevõi hamarosan azzal szembesülnek, hogy az elveszett hajó egy még nagyobb krízissel van kapcsolatban, amelynek a titkát kutatja a Penelope Cruz által megszemélyesített Dr. Eva Rojas. "Ez a figura nem valami ijedt és aggodalmaskodó leányka." - mondja Cruz. "Sõt, egy nagyon aktív nõrõl van szó - valójában õ az, aki több alkalommal is Dirk megmentõjének bizonyul. És, természetesen, pontosan ez az a típusú nõ, aki Dirk számára érdekes és vonzó - óriási a kettejük közötti vonzás."
"Ez egy akció-kalandfilm, amely a korábbi nagy sorozatok és akciófilmek szellemében készült." - mondja Eisner. "Engem magával ragadott az ebben a projektben rejlõ kaland, titokzatosság és humor, és mindenki számára, aki csak részt vett benne, az volt az elsõdleges cél, hogy ezeket az elemeket a filmvásznon is sikerüljön érzékeltetnünk."
"Ebben a történetben semmit sem szabad túl komolyan venni." - mondja McConaughey. "Ez egy kalandfilm, ez tulajdonképpen egy mese. Végy egy jókora adag filmes varázslatot, és tedd valósággá! Minden remekül fog alakulni, ha a varázslat mûködik."
Howard Baldwin producer a Dirk és Al közötti, nagyon kedvezõ hatást keltõ kapcsolatot emeli ki, mint olyan kulcsfontosságú elemet, amely a Szahara címû filmet egyedivé teszi. "Ez a film, ahogy a nézõ elõtt a sztori egyre jobban kibontakozik, fantasztikus kalandként jelenik meg, és azt hiszem, hogy ez a két nagyszerû figura, Dirk és Al, képezi azt az elemet, ami ennek a kalandnak az energiát kölcsönzi." - mondja Baldwin.
"Itt van ez a két fickó, a legjobb barátok; emberemlékezet óta ismerik egymást." - mondja Eisner. "Gyakran fordul elõ, hogy az efféle ’haver-kapcsolatra’ épülõ filmben látunk egy okos és erõs akaratú fickót, meg egy kissé hóbortos vagy bolond másikat, akiket valahogy összehoz a sors kényszere, különbségek és nézeteltérések vannak köztük, aztán a film végére megszeretik egymást. Ez a séma mûködik, természetesen, de ezt a kártyát már annyiszor megjátszották, újra és újra. Dirk és Al figurájában azt szeretem, hogy ez a két fickó óvodáskora óta ismeri egymást. Valami hihetetlen kapcsolat él köztük, valami, ami láthatatlan, de ami révén mégis, szavak nélkül is, azonnal értik egymást."
"Bármennyire hétköznapinak és egyszerûnek is tûnik, Dirk mégsem tudna meglenni, nem élné túl a kalandot Al nélkül." - mondja Zahn. "Való igaz, Dirk jóképû - simulékony és jó modorú úr, nagy beszélõ, afféle politikus. De Al az, aki ismeri a dörgést, ha érti, mire gondolok. Különbözõek a képességeik, és ezt teszi õket legyõzhetetlen párossá. Való igaz, akármikor, ha veszélybe kerülnek, Dirk ugrik elõször fejest a veszélybe, de Al mindig ott van a sarkában - és közvetlenül Dirk mögött lenni nem éppen a legbiztonságosabb hely."
Amikor Dirk és Al megismerkedik Evával, a nõ azonnal beleillik a kincsvadászok körébe. "Õk afféle két igazi kóborló szellem, két - a maga útját járó - világ vándora, akiket összehoz a sors." - mondja Breck Eisner. "Eva egyedül van, õ az egyetlen, aki egyáltalán elhiszi, hogy létezik egy megoldásra váró rejtély; hasonlóképpen, Dick is egy olyan hajó titkát kutatja, amely hajónak még a létezését sem hiszi el senki. Természetes a kifejlet, és a történet szervesen fejlõdik tovább, amikor õk ketten találkoznak."
"Mi valóban triót alkotunk." - mondja Cruz. "Általában ’egy pár meg a barátjuk’, vagy két fickó, két lány a szokásos felállás. De ebben az esetben mind a hárman egyenrangúak vagyunk, egyformán jelentõs a szerepünk."
Az akció-kaland, a vígjáték és a románc elemeinek ötvözésére Breck Eisner rendezõ hivatott, akinek a nevéhez fûzõdik a Sci-Fi Channel számára, Steven Spielberg executive produceri közremûködésével készült, Emmy díjas Taken címû mini-sorozat. "Az ember azt gondolná, hogy nehéz lehet egy elsõ játékfilmes rendezõre bízni egy olyan nagyszabású akciófilmet, mint a Szahara címû film, de Breck esetében ez igazán könnyû volt." - mondja Baldwin. "Az ösztöneink azt súgták, a józan eszünk azt jósolta, hogy rendkívüli munkát fog végezni, - és így is lett. Teljes mértékben magáévá teszi az akció szellemét, és mélyen átérzi, érti a film egészének hangulatát, jellegét. Ki sem tudom fejezni, milyen nagy benyomást tett ránk Breck Eisner munkája."
Eisner számára az volt vonzó ebben a projektben, hogy a figurák közötti, szokatlanul erõteljes kapcsolat, és egy érdekfeszítõ, finoman bonyolult sztori filmre vitelére kínált alkalmat. "Nagy hatást tettek rám ezek a figurák, Dirk és Al figurája," - jegyzi meg Eisner, "valamint a sztori komplex volta, és remek felépítése."
"Én azt mondtam Breck-nek: ’Ezt a filmet akárki nem tudná megrendezni.’" - mondja Cruz. "Mély benyomást tett rám az a hihetetlen energikusság, ami jellemzõ rá. Reggel õ volt az elsõ, aki a forgatás helyszínére érkezett, és este tízkor õ volt az utolsó, aki a megbeszélések után távozott. És ez így volt minden nap, hónapokon át. Ennek a filmnek szüksége volt rá. Az õ energiájára volt szükség ehhez a filmhez."
"Az egész filmet átitatja ez az energia." - folytatja Cruz. "Ez olyan dolog, ami mindenkihez szól, mindenkivel kapcsolatot teremt - ezt a fajta kalandot mindenki szeretné átélni."
A film alkotóinak köréhez tartozott Mace Neufeld és Stephanie Austin, mint producerek, mindketten a mûfaj veteránjai. "Rettenetesen nagy öröm volt, hogy Stephanie és Mace velünk dolgozott." - mondja Cary Granat, az Anschutz Film Group és a Bristol Bay Productions elnöke. "Ha a szakmai életrajzukat olvassuk, az tulajdonképpen egyben a valaha készült legjobb akciófilmek listája. Mindenki, aki csak részt vett a Szahara címû film munkálataiban, úgy érezte, hogy nekik van meg a kellõ tapasztalatuk ahhoz, hogy Dirk és Al sztorijából kalandfilmet varázsoljanak a vászonra."
A FIGURÁKRÓL
Matthew McConaughey nagy lelkesedéssel beszél Dirk Pitt figurájáról, errõl az összetett jellemrõl, aki legalább annyira kalandor, mint amennyire kifinomult Don Juan, vagy akár megfontolt tervek alapján cselekvõ komoly ember. "Néha tudósként viselkedik, máskor feltalálónak bizonyul, néha pedig kalandornak tûnik." - mondja a színész. "Olyan fickó, akinek vannak elképzelései, sõt tervei, de ezek a tervek állandóan változnak; ez a figura mindig készen áll a váratlanra is. Igazi nagy alkalmazkodó - az, amit éppen a helyzet kíván. Szolgált a tengerészetnél, de félig-meddig kalóz. Sokkal inkább hõsszerelmes, mint harcos típus, de ha harcolni kell, akkor ott is megállja a helyét."
McConaughey úgy gondolja, hogy ezeknek a jellemvonásoknak a keveréke a figurát korunk tökéletes akcióhõsévé teszi. "Annak ellenére, hogy Dirk privilégiumokkal indul - hiszen egy szenátor fia - megvan a saját elképzelése arról, hogy hogyan akarja élni az életét, nevezetesen kincsekre vadászva." - mondja McConaughey. "Az ismeretlent ûzi-keresi - az a meggyõzõdése, hogy az ismeretlen igenis megismerhetõ. Tarthatjuk éppen álmodozónak is, és azt hiszem, hogy tulajdonképpen az is, de az álmait a történelem ismerete, a képzettsége, a tudományos tények alapozzák meg." A filmben ez annyit jelent, hogy egy, a polgárháborúból származó, páncélozott csatahajó után kutat az afrikai sivatag kellõs közepén.
"Dirk Pitt figurájában az a szórakoztató, hogy miközben mindig van éppen egy terve, mindig azzal számol, hogy a terve nem úgy fog alakulni, ahogy eltervezte." - mondja nevetve McConaughey. "Dirk Pitt a világ legszerencsésebb fickója."
"Dirk akcióhõs, de olyan akcióhõs, amilyet nem sokat láttunk a filmekben." - mondja Breck Eisner. "Dirk szabályszerû, szokványos fickó. Természetesen magasan képzett emberrõl van szó, de ha benne van a pácban, akkor nagyon szeret valami újat kitalálni, és a maga szakállára cselekedni. Mindig nyolc lépéssel elõre gondolkodik, és néha hajlamos arról elfeledkezni, hogy az adott pillanatban mi is történik. Már minden elképzelhetõ kalandban volt része, és ez az önálló, újító cselekvési képessége az, ami eddig mindenen átsegítette."
Dirk jó barátja, legjobb pajtása Al Giordino, ez a rendkívül szellemes, folyton élcelõdõ autószerelõ, aki soha el nem marad Dirk mellõl. Amióta az eszüket tudják, egész életükben barátok voltak, és az a mód, ahogy kommunikálnak és félszavakból is értik egymást, éppen ebbõl a hosszú ismeretségbõl adódik.
"Véleményem szerint Al képviseli a józan ész hangját." - mondja McConaughey. "Dirk általában nagyonis valószínûtlen tervekkel áll elõ, és Al az, aki aztán a lehetõségekkel szembesíti, de Al azt is mindig pontosan tudja, hogy mikor számíthat arra, hogy Dirk megérzései tényleg beválnak. A kettejük kapcsolata nagy szerepet játszik abban, hogy ez a sztori érdekesen pereg a nézõ szeme elõtt."
"Al sokkal cinikusabb figura, mint Dirk." - mondja az Al figuráját alakító Steve Zahn. "Dirk-nek megvannak a maga teóriái, és Al egyáltalán nem biztos benne, hogy mindenben hinni tud, amiben Dirk hisz. De amikor Dirk megpróbálja összeilleszteni a kép darabjait, Al azonnal és teljes mellszélességgel ott áll mellette. Végsõ soron, azt hiszem, Al tiszteli Dirk-et, és bízik benne, és ez kölcsönös."
McConaughey szerint Zahn azért kapta meg a szerepet, mert a filmalkotók elõtt világossá vált, hogy ugyanúgy értelmezi a figurát, mint õk. "Már nagyon az elején egyértelmû volt, hogy Zahn tisztában van azzal, hogy ez a figura nem arról szól, hogy aranyköpéseket szór, és vicceket mesél." - mondja McConaughey. "Al egy jópofa fickó, aki azokra a szituációkra reagál, amelyekbe Dirk révén kerül. Mindez teljesen a figura jellemébõl fakad."
Tény, ami tény: mikor Zahn megkapta a szerepet, és a figura bõrébe bújt, a filmalkotók egyetértettek abban, hogy senki más nem is lehetett volna Al megszemélyesítõje. "Al komplex figura, mert egyrészt õ viszi a filmbe ezt a komikus, száraz, kicsit görbe tükröt tartó, kicsit torz humort, másrészt azonban nagyon komoly ember, ha úgy adódik, hogy élet-halál kérdése forog kockán. Nagyon fontos volt, hogy ez a figura ne keltse afféle dilis ember benyomását." - mondja Eisner.
Ezzel McConaughey is egyetért. "Al és Dirk mindig huzakodnak-viccelõdnek egymással, hol ezzel, hol azzal," - mondja a színész, "de soha egy percre sem hagynák egymást cserben. Állandóan ugratják, bosszantják egymást, de ha a dolog komolyra fordul, akkor igazi profi módjára viselkednek. Mindent meg tudnak oldani, amit meg kell oldaniuk."
"Steve Zahn azonnal látta, és érezte ezt az értelmezést, és mindvégig tökéletesen el is játszotta." - folytatja Eisner. "Kiderült, hogy ideális megformálója a figurának, és nemcsak azért, amire a színészi alakítás terén képes, hanem annak a fantasztikus tudásanyagnak köszönhetõen is, ami a sajátja: õ maga is a történelem és a hadtörténet nagy rajongója és értõje, akinek óriási gyûjteménye van polgárháborús emlékekbõl. Mindent tud errõl a témáról."
Zahn és McConaughey nagy elkötelezettséggel jelenítették meg Dirk és Al életre szóló barátságát a filmvásznon. "Nem érdekel, hogy mennyire jó az akció része, hogy mennyire gyorsak a helikopterek, és mekkorát szól a robbanások robaja." - mondja Zahn. "Ha nem hisszük el, hogy ez a két fickó barátja, pajtása egymásnak, akkor ez a film nem fog semmit mondani."
"Ha azt látjuk, hogy a két ember tényleg ismeri egymást, akkor legalább annyit megértünk a ’sorok között’ - a köztük lévõ kis mozdulatokból, gesztusokból, mosolyokból - mint a valóban kimondott szavakból." - teszi hozzá McConaughey. "Tudtuk, hogy ezt a fajta kapcsolatot kell kialakítani kettõnk között. Úgyhogy Steve és én sok idõt töltöttünk együtt, forgatáson kívül is, történeteket találtunk ki Dirk és Al múltjáról, különbözõ beceneveket aggattunk egymásra. Ezek közül semmi sem szerepel a filmben, de ez afféle lazaságot kölcsönzött nekünk az egymáshoz való viszonyulás terén."
De azért nem csupa móka és vidámság volt az egész. "Tengerészeti kiképzésben vettünk részt." - mondja McConaughey.
Zahn hozzáteszi: "Lehet, hogy közhelynek hangzik, de az ember tényleg közelebb kerül a figurához, ha egy nap tizenkét órán át izzad a bõrében. Tényleg egy más szinten ismeri meg az ember így az adott személyiséget - ilyen körülmények között már nincs szükség ’alakításra’."
Zahn elmondja, hogy a kiképzés még egy másik okból is nagyon fontos volt. "A sztori egy kissé õrült," - vallja be a színész, "úgyhogy ezzel a kiképzéssel alapoztuk meg a realitását. Mivel Matthew és én tudjuk, hogy mit csinálunk, a közönség is elhiszi, hogy ez a két fickó valóban kerülhet ilyen szituációkba - és ki is keveredhet belõlük."
Miközben az eltûnt páncélozott hadihajó után kutatnak, Dirk és Al segítséget nyújt Afrikában egy orvosnak, aki egy még nagyobb problémát fedezett fel. Penelope Cruz játssza Dr. Eva Rojas, egy WHO (Egészségügyi Világszervezet) keretében dolgozó orvos szerepét, aki egy titokzatos betegség okait keresi.
Cruz számára az általa alakított figura erõteljes vonásai jelentették a vonzerõt. "Nagyon sok olyan forgatókönyvet olvastam, ahol a férfi figurák sokkal érdekesebbek, mint a nõk." - mondja a színésznõ. "Ennél a filmnél nem ez a helyzet. Eva figurájának oly sok rétege, oly sokféle színárnyalata van., ez a figura szerves része a sztorinak. Amit ez a figura mond nekünk, az fontos üzenet. Amit ez a nõ fedezett fel, az fontos tudnivaló."
"Nagyon kedvelem a figura személyiségét." - folytatja Cruz. "Pontosan annyira kész a kalandra, mint a fiúk. Nagyon, nagyon kedves, szórakoztató figura, teljesen más, mint bármelyik szerep, amit eddig játszottam."
Cruz elõtt világossá vált, hogy a szituáció megfelel a való életnek. "Kiderült, hogy az ilyen típusú figura megformálásához éppen a megfelelõ életkorban vagyok." - mondja Cruz. "Mert azok az orvosok, akik a legveszélyesebb helyekre is elmennek, azok pontosan a legfiatalabbak."
"Penelope úgy robbant be a forgatásba, mint Eva a sztoriba." - mondja Eisner. "Már kb. egy hete forgattunk, amikor Penelope Marokkóba érkezett. Összeszokott csapat voltunk, Matthew és Steve, meg jómagam, amikor valaki, egy kívülálló, odaérkezett. Ez pontosan ugyanaz volt, mint amin Eva is keresztülmegy; itt van ez a két fickó, akik egész életükben, gyerekkoruk óta ismerik egymást, ez a nõ pedig közéjük csöppen, és meg kell birkóznia a szituációval."
Ezt a hõsies hármast jelentõs színészek csoportja teszi teljessé, köztük William H. Macy, Sandecker admirális szerepében; Rainn Wilson, mint Rudi Gunn; Lennie James Kazim tábornok szerepében; Lambert Wilson, a neves francia színész, Massarde szerepében; és Delroy Lindo, Carl szerepében.
"Tetszik nekem az admirális hatalma. Kezdek abba a korba kerülni a pályafutásom során, amikor már nincs is másom, mint a hideg, acélos pillantásom." - tréfálkozik Macy, akit a Fargo címû filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelöltek. "Ez a figura nagy hatalmú, erõteljes férfi, egy intellektuális személyiség, egy olyan fickó, aki mindent végigcsinált, és mostanra már megvan a hatalma, hogy másoknak parancsoljon. Miután 45 éven át tejfelesszájú ifjoncokat alakítottam, ez most nagyszerû változatosságot jelentett."
"Sandecker sok-sok éven át szolgált a tengerészetnél, aztán kétes körülmények között mondott búcsút a szolgálatnak." - folytatja Macy. "Kissé keserû emiatt, és nagyon eltökélt, hogy soha többé nem dolgozik a kormánynak." Jelenleg az admirális a NUMA - azaz az Országos Víz-alatti és Tengeri Ügynökség - irányítója, ez a magán kezdeményezésû, mentési munkálatokkal foglalkozó szervezet a maga nemében a legjobb a világon.
"Az embernek határozottan az a benyomása, hogy Sandecker múltja kissé vegyes." - mondja McConaughey.
"Nagyon örülök, hogy olyan figurát van alkalmam megformálni, aki úgy rángat másokat zsinóron, mint a bábokat." - mondja Macy. "Ez a fickó elég okos ahhoz, hogy kijátssza az egyik felet a másik ellen, hogy sodródjon az árral, hogy tudja, mikor kell közbelépni, vagy a sarkára állni, vagy mikor kell hagyni, hogy mások fussanak a labdával. Nagyszabású figura."
"Kezdettõl fogva Bill volt az elsõ számú választásunk a szerepre." - mondja Eisner. "Nagy mértékben a részletekre figyelõ fickó; rengeteg kérdést tett fel a szereppel kapcsolatban, mielõtt elvállalta. Biztos akart lenni benne, hogy van mibe kapaszkodnia, mint színésznek."
"Nemcsak nagy színész, de nagyon szórakoztató is." - folytatja Eisner. "A szövegének sok-sok sorát õ maga rögtönözte, többek között a ’Panama’ jelenet során látható reakcióinak nagy részét. Kezébe adtuk a telefont, és hagytuk, hadd forogjon a kamera... óriási hatású, fantasztikus szöveget dobott le."
IRÁNY A SIVATAG
"A ’Szahara’ szó jelentése ’sivatag’." - mondja Matthew McConaughey. "És a Szahara valóban a szó szoros értelmében vett sivatag - csak a hõség és a homokviharok, ez van itt, semmi más. Egy óriási, széles és nyílt látóhatár ez - az ember körülnéz, körben 360 fokot, bármelyik irányba is néz, semmi nincs. Csak a nyílt látóhatár."
Marokkóban forgattak, több helyszínen, többek között Marrakech közelében, egy tó partján. A sivatagi jelenetek többségét Erfoud, a Szahara szegélyén, az algériai határ közelében fekvõ kicsiny városka közelében vették fel.
"Tényleg megdöbbentõ, ahogy a filmipar felkapta ezt a helyet - egy évtizeddel ezelõtt még senkinek sem jutott eszébe Marokkóba menni, ma pedig már egész filmtörténete van az itt készült nagy filmeknek." - jegyzi meg Breck Eisner. "Teljesen nyitottak a filmprodukció felé, és rendkívül segítõkészek, olyan mértékben, ahogy más országok ezt nem tudják megtenni; például lehetõségünk nyílt arra, hogy három tankot, 10 páncélozott csapatszállító jármûvet és Huey helikoptereket - gyakorlatilag egy egész páncélozott hadosztályt - béreljünk. Az ehhez tartozó legénység nagyon tapasztalt szakemberekbõl állt, akik rendkívül keményen dolgoztak. Ebben az országban nagyon tudják, hogy mit akarnak."
Marrakech a filmezés központja Marokkóban, de a film számos sivatagi jelenetéhez a nyüzsgõ várostól távol esõ helyszínre volt szükség. A filmalkotók az ideális helyszínt Erfoud-ban találták meg, ebben a kisvárosban, az ország észak-keleti részének egy eldugott zugában, az algériai határ közelében. "Erfoud a sivatag közepe." - mondja McConaughey. "Az ember itt úgy alszik, mint a tej - mint egy csecsemõ."
Rainn Wilson azt ecseteli, hogy jut el az ember egy ilyen isten-háta-mögötti helyre: "Los Angeles-bõl Londonba repülsz, Londonból Casablancába, Casablancából Ouarzazate-ba. 24 órás repülõút után éjfélkor száll a géped. Világítás, villany nincs. Lefekszel, reggel nyolckor ébresztõ, és autóval indulás a hét órányira fekvõ Erfoud-ba. Ez a város volt az egyike a Szahara elõtti utolsó állomásoknak - a városka határában ma is ott van a francia idegenlégió egykori erõdítménye.
"Csodálatosan szép ez a távoli vidék." - folytatja Wilson. "Van valami igézõ a sivatagban, ami valósággal megbabonázza az embert."
A veterán látványtervezõnek számító Allan Cameron számára ez a nagy semmi, ez az üresség tette Marokkót a magától értetõdõ helyszínné ennek a filmnek a látványához. "Nem lehet egy Szahara címû filmet úgy elkészíteni, hogy az ember végül ne a sivatagban kössön ki." - mondja Cameron.
Cameron korábban már óriási léptékû akciófilmeket készített - az õ neve fémjelzi a két Mummy (Múmia) filmet, valamint a Tomorrow Never Dies (A holnap markában) címû filmet - és Marokkóban is forgatott már (legutóbb itt készült a The Four Feathers (A gyávaság tollai) címû filmje). Minden film valami mást, valami újat jelent a látványtervezõ teamnek, és ez alól a Szahara címû film sem kivétel. Ebben az esetben fontos volt, hogy Marokkó nagyon különbözik Malitól, ahol a film nagy része játszódik, és Cameron rendkívüli kreativitásról tett tanúbizonyságot abban, ahogy a helyszíneket "használta", "beszéltette" a filmben.
"Birtokba vettünk egy Rissani nevû kicsiny várost Erfoud közvetlen szomszédságában, és ezt alakítottuk át úgy, hogy úgy látsszék, mintha Észak-Maliban lenne." - mondja Cameron. "Átalakítottuk az üzletek homlokzatát és az árukínálatot, mert Észak-Maliban mást árulnak, mint Marokkóban. Beszereztük a megfelelõ teherautókat, és úgy alakítottuk át, hogy Maliból valónak tûnjenek. Gondoskodtunk róla, hogy a taxik színe olyan legyen, mint Maliban. Ezek az elemek mind fontosak voltak."
Cameron feladata volt a sötét titkot rejtõ, nagy napenergia-erõmû megtervezése is. "A tükrök egy részét valóban felállítottuk, a többit számítógépen állítottuk elõ." - jegyzi meg Cameron.
"A forgatókönyv szerint egy légionárius erõdítmény pontosan az erõmûre néz." - folytatja Cameron. "Erre a célra fel tudtuk használni az Erfoud határában álló erõdítményt. Bevettük magunkat az építménybe, átalakítottuk a film céljaira - felrobbanó falak, felrobbanó kapuk, helikoptertámadások - remek mulatság volt!"
"A legnagyobb kihívást a folyó jelentette." - jegyzi meg Eisner. "A sztori szerint szükségünk volt egy sivatagi folyóra és egy dzsungelbéli folyóra. Átfésültük a vidéket, és végül sikerült is tökéletes helyszíneket találni, amelyekbõl aztán összeraktuk a látványt - forgattunk Azzemmour vidékén, egy víztározóban, Marrakech környékén, és Dél-Spanyolországban. Végsõ soron, azt hiszem, pontosan olyan helyeket találtunk, amilyenekre szükségünk volt, és gyönyörûen össze tudtuk õket kötni a látvány kedvéért."
Míg Spanyolországban voltak, a stáb számos jelenetet forgatott Barcelonában, amelyek a filmben a Nigériában lévõ Lagos város helyszínét jelenítik meg; a barcelonai Természettudományi Múzeum homlokzatát úgy "öltöztették fel", hogy a nigériai múzeum látványát keltse. "150 statiszta dolgozott, bennszülött jelmezben." - mondja Cameron. "Egy egész termet nigériai és tuareg mûvészeti alkotásokkal, tárgyakkal raktunk tele. Az volt a döbbenetes ennek az épületnek az esetében, hogy egyáltalán nem érzõdik spanyol stílusúnak; úgy éreztük, hogy teljesen lagosi épületnek látszott. Valahogy ez volt a hangulata."
Egy másik fontos jelenet volt az Asselar, egy távoli, eldugott falu elleni támadás jelenete. "Nagyon-nagyon eldugott, mindentõl elszigetelt benyomást keltett keltenie." - mondja Cameron. "Nekünk viszont oda kellett vinnünk az egész gigantikus filmstábot, úgyhogy valójában egyáltalán nem lehetett igazán elszigetelt helyet választani - oda vezetõ útnak lennie kellett. Teherautóknak kellett megközelítenie a helyet, és helikoptereknek kellett leszállniuk."
"Azt akartam, hogy legyen egy olyan pont, egy olyan hely, ahonnan a hõseink letekintve, fölülrõl figyelhetik a támadás történéseit." - teszi hozzá Eisner. "Építettünk egy házat, amit pontosan oda tudtunk helyezni, ahonnan a kamera látószögében volt az akció; ezt tekintjük a filmhõsök nézõpontjának."
Cameron azt is feladatba kapta, hogy tervezzen egy barlangot, amelynek a falfestményei egy tuareg törzs egész történetét mondják el. "1000 évvel ezelõtti idõktõl egészen napjainkig követik a törzs történetét." - mondja Cameron.
A legérdekesebb kihívás azonban Cameron számára az USA (akkor CSA, azaz a Konföderáció) területén lévõ Virginia egzotikus helyszínének megtervezése volt. "A film nyitó képsora egy, a James folyón vívott csata a polgárháború idején." - jegyzi meg Cameron. "Természetesen megterveztük a páncélozott hajót, és nagyon érdekes volt magának a csatának a megrendezése, aztán meg a hajó elszállítása a sivatag közepére."
"Egy homokdûnébe kellett betemetnünk, ami a felületes szemlélõnek elég egyszerûnek tûnhet." - folytatja Cameron. "De mikor az ember több száz tonna homokot kezd mozgatni, és megpróbál belõle dûnét építeni, akkor kiderül, hogy a homok állandóan mozog. Kiderül, hogy igen komoly konstrukciós munkáról van szó. Pusztán átszelni a sivatagot, ez maga óriási vállalkozás volt - egy akkora távolság megtétele, ami normális körülmények között 15-20 percbe telt volna, több órát is igénybe vehet."
Habár a tavasz a sivatagban kivételesen barátságos évszaknak számít - éjjel hideg van, nappal kellemesen meleg, valami olyan frissességgel, ami az év többi részében nem jellemzõ - még így is, a forgatás 12 hete alatt Erfoud-ban a filmalkotóknak szembe kellett nézniük a nehéz éghajlati körülményekkel is, a kemény erõpróbát jelentõ terepviszonyok mellett.
A sivatagban forgató filmstábok közös problémája a homokviharok hirtelen kitörése, és ez alól a Szahara címû film stábja sem volt kivétel. "Lehetett gyönyörû szép az idõ reggel nyolckor," - mondja McConaughey, "délben már egy homokvihar kellõs közepén találhattuk magunkat. Látni lehet, ahogy megjelenik a látóhatár szélén, és aztán egyszer csak lecsap. A látótávolság lecsökkenhet 30 méterre, és ez még nem is a legrosszabb. Ha tényleg komoly a vihar, akkor jó, ha ellát az ember 1 méterre."
Cameron is egyetért. "Felállítottuk mondjuk a jelenetet, miközben tisztán elláttunk akár mérföldekre is. Aztán tíz perccel késõbb az arcom elé vett kezemet nem láttam. És forró is. Ha az ember a dûnéken áll, a homokvihar hõfoka akár 120 Celsius fok is lehet."
"Én mindig azt hittem, hogy a hollywoodi filmek eltúlozzák a homokviharokat." - mondja Eisner. "De be kell vallanom, hogy a közeledõ homokvihar a valóságban rendkívül hatásos, és nagyon ijesztõ látvány. Mindössze 30 másodperce van az embernek arra, hogy menedéket találjon. Egy egész nap forgatását tudja romba dönteni egy perc alatt."
A filmalkotók föl voltak készülve az efféle kihívásokra, de a Szahara gyakran megtalálja a módját, hogy váratlan nehézségeket gördítsen a látogatói útjába. "Mindenki folyton azt hajtogatja, hogy ’A sivatagban soha nem esik az esõ.’" - mondja Howard Baldwin producer. "’Itt soha nem látsz esõt. Már 40 éve nem esett itt az esõ.’ No igen, kivéve egy õrületes felhõszakadást."
És ha nem volt homokvihar, és nem volt felhõszakadás... akkor ott voltak a sáskák. "Beletenyereltünk egy egyébként ártalmatlan invázióba." - mondja Eisner. "Nagyon nehéz olyan felvételt készíteni, amin nem látszanak, ha ott röpködnek mindenfelé."
És aztán persze ott van a szél. "A szél egyszerûen felkapja a homokot, és az ott kavarog a levegõben - olyan finom, mint a legfinomabb hintõpor." - jegyzi meg Mace Neufeld producer. "Az egyik nap gyönyörû minden, másnap mindenütt fúj a szél. A felvételek nem jönnek össze, és nem tudjuk a homokot távol tartani a kamerától sem."
De a folytonos megszakítások ellenére Eisner képes volt megõrizni a forgatás nyugodt és könnyed légkörét. Egy bizonyos ponton a rendezõ mérleget készített, és kihirdette az eredményt: "Ez a 37. nap; ebbõl 30 nap a "Szahara" filmmel telt el; 7 nap pedig a Szahara sivataggal."
A színészek is könnyedén fogták fel a dolgokat. Az egyik sivatagi jelenet kapcsán, amikor nem volt a közelben még szálloda sem, a színészeknek sátorban kellett aludniuk. "Mindenki nagyon élvezte a dolgot, különösen Matthew." - meséli Eisner. "Minden este tábortüzet raktunk."
Ebben a szerény és visszafogott, leginkább közösséginek mondható hangulatban a színészek úgy érezték, hogy nagyon fontos, hogy - ahol csak lehet - maguk hajtsák végre a nyaktörõbb mutatványokat is. "Azt hiszem, hogy a közönség van annyira okos, hogy ha valami nagy távlatban, széles képen történik, akkor mindjárt azt gondolja, ’Oh, hát ez most biztosan nem õ maga." - mondja McConaughey. "Megpróbáltuk úgy készíteni a felvételt, hogy Dirk egy kicsit tovább maradjon a képkivágásban, hogy hihetõbb legyen, hogy valóban én végzem a mutatványt. Fizikai értelemben véve ez volt messze a legigényesebb szerep, amit valaha játszottam."
"Azt hiszem, Matthew a filmben elõforduló összes mutatványát maga végezte volna, ha a biztosító társaság engedi." - mondja nevetve Eisner. "Rendezõként ez a lehetõ legjobb helyzet; azonnal bele lehet vágni a dologba a kamerával, és azt is látni engedi, hogy ez maga a sztár. Úgy lehet készíteni a felvételt, ahogy csak az ember akarja, és nem kell azon aggódni, hogy esetleg árulkodóan felvillan a dublõr arca. Tényleg nagyszerûen szabad kezet ad."
Nem McConaughey volt az egyetlen vállalkozó kedvû. "Még soha ennyit nem készültem egyik filmemre sem." - mondja Zahn. "Egy hetet töltöttünk Londonban, a Shepperton Studios mûtermeiben, és azokkal a fegyverekkel ismerkedtünk, amelyeket a filmben használunk. Aztán Matthew meg én, és Harry Humphries, a katonai szakértõnk, kb. két héttel a többi szereplõ és a stáb odaérkezése elõtt már Erfoud-ba mentünk. Azzal töltöttük az idõt, hogy körbejártuk a sivatagot, futottunk, igyekeztünk alkalmazkodni, akklimatizálódni a körülményekhez, és minden olyan munkát végeztünk, amit a katonaság keretében ilyen helyen kellene. Nem panaszként mondom: ezt sportnak tekintettük. Az ember keményen edz, hogy ha játék közben neked dobják a labdát, el is tudd kapni. Különben kiültetnek a kispadra."
EGY ÚJABB KALAND - A VÍZ ALATT
Az emberek többségének annyi kaland, mint ami a Sahara filmben megtörténik, egy életre elég lenne, de Dirk és Al számára ez mindössze annyi, mint egy nap a sok között. A NUMA (National Underwater and Marine Agency), az Országos Víz-alatti és Tengeri Ügynökség központjában vannak, annál a szervezetnél, amelynek a vezetõje James Sandecker tábornok.
"Ez tulajdonképpen tudósok, kalandorok és kincsvadászok gyülekezete." - mondja Breck Eisner. "A világ bármelyik sarkába készek útra kelni, egyetlen szempillantás alatt."
"A NUMA magán kezdeményezésû szervezet, amely az egész földgolyóra kiterjeszti tevékenységét, elveszett és rejtõzködõ mûtárgyak után kutatva, különösen a világ óceánjaira összpontosítva a figyelmet." - jegyzi meg William H. Macy. "Dirk és Al a két frontemberük, akik a nehézbúvári kiemeléseket végzik. Víz alatt kutatnak, hajókról mentenek ki tárgyakat; olyanfajta kalandorok, akiket kedvelek."
"Ahol víz van, ott õk is megjelennek, és azt mondják, ’Itt vagyok.’" - teszi hozzá Steve Zahn. "Van valami víz alatti elintézni valód? A NUMA rendelkezik a kellõ felszereléssel, van ideje, van türelme, és megvan az elszántsága arra, hogy ússzon és kutasson az után, amit keresel, legyen az egy elveszett kincs, vagy a nagypapa karórája, amit belejtett a tóba. Dirk és Al imádja ezt; rettentõen szeretik benne azt, hogy a világ különbözõ helyeire mehetnek, a legkülönfélébb emberekkel találkoznak, és belekeverednek még a politikába is. A számukra ez valóban kaland."
"A Szahara címû film alapján tényleg megérzi az ember, hogy ezek az emberek valóban ilyen kalandos módon élnek ." - folytatja Eisner. "A film kezdete elõtt történt kalandjaik formálták olyanra Dirk és Al kapcsolatát, amilyen. A korábbi kalandok részévé váltak a kettejük közös, kódolt nyelvének, amin beszélnek, mint amikor például a ’Panamá’-ra utalnak. Az embernek az a benyomása, hogy már millió közös kalandjuk volt a film történései elõtt, és egy millió közös kalandjuk lesz utána is."
"time is not money"
