információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A produkcióról
Anya Kochoff forgatókönyvíró kincset talált - és nem is kellett messzire mennie érte. A barátnõivel annyit sztoriztak ifjúházas ismerõseikrõl és a néha mulatságos, de mégis szívszorongató problémáikról, hogy lassan kialakult a történet. Kochoff közel egy évig érlelte magában a szituációkat, majd alig egy hónap alatt megírta élete elsõ nagyjátékfilm-forgatókönyvét. "Azt szerettem volna érzékeltetni, milyen nehéz egy anyához alkalmazkodni és beilleszkedni egy családba - magyarázza. - Egy régi mondás szerint, ha hozzámész egy férfihez, az egész családjával kötöd össze az életedet. De nem hittem ebben, míg én magam is meg nem házasodtam. A saját rokonaimmal is épp elég bajom volt, és akkor még a nyakamba kellett vennem egy új család problémáit is. Még a legtökéletesebb szerelemnek is vannak árnyoldalai - errõl szól ez a film. És persze arról is, hogyan lehet ezen változtatni."
A történet felkeltette Chris Bender és JC Spink producer figyelmét is. "Egy film akkor a legjobb, ha a közönség felismeri benne a saját problémáit - mondja Spink. - Ilyen volt például az Apádra ütök. Jó forgatókönyvet találni olyan érzés, mint amikor a középiskolában teljesen elmerültem egy olvasmányban, és eszembe sem jutott, hogy kötelezõ feladatot teljesítek. Ha jó forgatókönyvet olvasok, ma sem jut eszembe, hogy éppen dolgozom."
Paula Weinstein, az ügynökbõl lett producer akkor került a stábba, mikor a New Line Cinema is beszállt. "Bárkinek beszéltem a filmrõl, mindenkinek azonnal volt egy hasonló anekdotája" - mondja Weinstein -, függetlenül attól, hogy melyik oldalról ismerték a helyzetet."
Weinstein, Jane Fonda barátja és egykori ügynöke biztos volt benne, hogy a színésznõ elég izgalmasnak fogja találni a forgatókönyvet ahhoz, hogy ezzel a figurával térjen vissza a mozivászonra. A producerek egyszerre küldték el Fondának és Jennifer Lopeznek a könyv elsõ változatát. Lopez még akkor, 2003 májusában igent mondott, és beszállt az elõkészületekbe is. "Nehéz igazán friss, lendületes romantikus komédiát találni - mondja Lopez, aki már többször bizonyított a mûfajban. - A közönség úgyis tudja, mi a vége, ezért inkább az az érdekes, hogyan jutunk el odáig. Ez a történet egy szabad szellemû lányról szól, aki fél a kötelékektõl. De szól Violáról is. Az õ élete szigorú beosztás szerint mûködik, mindennek megvan a maga helye és ideje. Ha ez a két teljesen különbözõ alkatú és korú nõ egyszercsak rivalizálni kezd, abból nagyon sok vicces helyzet adódik. Fõleg, ha egy ponton túl az anya is elveszti a kontrollt."
Bár az anyósjelölt a "címszereplõ", a történet mégis Charlie körül forog. "Õ a történet kulcsa - magyarázza Anya Kochoff forgatókönyvíró. - Jenniferre pedig tökéletesen illik a gyönyörû, édes, ártatlan lány szerepe, aki õrülten szerelmes Kevinbe. Sok mindenben bizonytalan, de egyet biztosan tud: nem akar férjhez menni, és ez csak még vonzóbbá teszi. Amikor kezd szorossá válni egy kapcsolat, elmenekül. Most viszont meg kell tanulnia, hogyan kezelje a problémás helyzeteket." Lopez majd kiugrott a bõrébõl, mikor megtudta, hogy Jane Fonda lesz a partnere. "Ahogy elhangzott a neve, el sem tudtam volna mást képzelni a szerepben, nagyszerû, hogy elvállalta - mondja Lopez. - Nagyon izgalmas volt egy olyan legendás, hatalmas tehetségû színésznõvel dolgozni, mint õ." A két színésznõ azonnal megtalálta a közös hangot. "Megkedveltük egymást - emlékszik vissza Lopez. - Jane-nel nem lehet kispályázni, õ 100 százalékon pörög minden percben, minden jelenetben, minden mondatban. Tisztelem azért, hogy ennyi film után is ilyen szenvedélyesen dolgozik. Mer kockáztatni, és nem érdekli, ki mit gondol - ez Jane Fonda."
Fondát is lenyûgözte a partnere. "Csak egyet mondok Jennifer Lopezrõl - ez a nõ õrülten tehetséges - jelenti ki Fonda. - Nagyon érti a dolgát. Szerintem egy nap rendezni is fog, mert pontosan tudja, hogy kell súlyozni egy jelenetet, és semmitõl sem ijed meg. Vág az esze.
Jennifer nagyon segítõkész volt - teszi hozzá a színésznõ. - Nagyon jól dolgoztunk együtt, bár kicsit féltékeny lettem, amikor Robert Luketic, a rendezõ az õ képét rakta képernyõvédõnek a számítógépére."
JC Spink producer szerint "Jane Fonda korunk egyik legjobb színésznõje, de még soha nem játszott gonosz szerepet. Mégis tökéletes volt benne, jobb, mint amit bárki más alakíthatott volna." Anya Kochoff forgatókönyvíró egyetértett: "Olyan volt, mintha Jane már régóta ismerné Violát. Mintha régi barátnõk lennének."
Fonda ehhez csak annyit tesz hozzá, nem is tudja pontosan, miért tért vissza a filmezéshez. "Nem tudom megmagyarázni, de valahogy készen álltam rá. Ezt mások is érezhették, mert egyre gyakrabban csöngött az ügynököm telefonja" - mondja a színésznõ.
Röviddel azután, hogy mindkét színésznõ aláírta a szerzõdést, a producerek leszerzõdtették Robert Luketic rendezõt is. "Robert remekül érzi magát minden filmje forgatásán, és ez látszik a végeredményen is - mondja Spink. - Bár a nõk kõ keményen harcolnak egymással, ez mégiscsak egy vígjáték, és mi olyasvalakit akartunk, aki mindent tud errõl a mûfajról. Robert szerintem nem is sejti, más rendezõk mennyit küszködnek a komédiákkal, mert õ ösztönösen ért hozzá."
Luketic már akkor kapott egy példányt a forgatókönyvbõl, amikor a fõszereplõk még nem írták alá a szerzõdést. Azonnal meglátta a történetben rejlõ lehetõségeket. "Ha ilyen erõs személyiségek csapnak össze, az bennem is pokoli erõket mozgat meg" - mondja.
Luketic ma is emlegeti, milyen gyönyörû volt Jennifer Lopez, amikor elõször találkoznak, és azt sem felejtette el, milyen illatfelhõ vette körül. "Elvarázsolt. Jót beszélgettünk, de azóta sem sikerült kiszednem belõle, mi volt az a szupertitkos parfüm" - nevet a rendezõ.
Luketicet Jane Fonda is lenyûgözte, amikor elõször ebédeltek együtt. "Jane-t érdekelte a dolog, de még nem mondott igent - emlékszik vissza Luketic. - Azt hiszem, elõbb látni akarta azt a kölyköt, aki majd rendezni fogja, úgyhogy felvettem a legjobb ingemet és elmentem az étterembe. Besétált Jane Fonda, és én attól kezdve csak bámultam õt, mert nem csak gyönyörû, de nagyon erõs egyéniség is."
Fonda sem felejtette el azt a bizonyos ebédet. "Az elsõ benyomásom az volt, hogy hiszen a fiam lehetne! - mondja. - Még soha nem dolgoztam olyan rendezõvel, aki a fiam lehetne. Gördeszkával közlekedik, láncokat hord, egész nap a komputerén játszik, és minden felvétel végén kacag. Mint egy gyerek."
De a forgatáson már nem volt nehéz meggyõznie Luketicnek az utolsó kételkedõket is, hogy kézben tudja tartani a projektet.
"Robert Luketic fantasztikus volt Jane elsõ napján, a kamerapróbán - mondja Paula Weinstein producer. - A csapat minden kulcsfontosságú tagja ott volt, Jane besétált, a kamera elindult, és az elsõ snitt után Robert azt mondta: ‘Ennyi! Isten hozta újra, Miss Fonda!’ A stáb üdvrivalgásban tört ki. Csodálatos volt, hogy a rendezõ nem hagyta szó nélkül Jane visszatérését."
Fonda és Lopez egyaránt dicsérte Luketicet azért, hogy nyitott volt minden ötletre, és türelmesen hallgatta végig a kritikus megjegyzéseket is. "Robert érti a dolgát, és ezt õ is pontosan tudja - mondja Lopez. - És ha valaki magabiztos, akkor nem fogja zavarba hozni más véleménye. Az elsõ találkozásunk óta tudom, hogy nyugodtan mondhatok neki bármit, azt jól fogja használni. És mindent, amit tanácsolt nekem, be tudtam építeni a munkámba."
Luketic a fõszereplõkön kívül is minden színészt arra bíztatott, hogy bátran gazdagítsák a figurákat saját ötleteikkel. Wanda Sykes élen járt ebben. Luketic el is nevezte a film komikus múzsájának. "Wanda minden várakozásunkat felülmúlta - mondja Chris Bender producer. - Úgy emlékszem, a New Line elnöke, Toby Emmerich dobta be a nevét. És milyen igaza volt! Wandától kelt életre Ruby figurája."
"Wanda elképesztõ párost alakított Jane-nel - teszi hozzá Bender. - Az õ kapcsolatuk nem csak Viola karakterének jobb megismerését szolgálja, hanem önálló, fergeteges komédiaként is megáll a lábán."
A film készítõinek már csak Kevin szerepére kellett megtalálniuk az igazit. "Kevinnel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy egyszerûen tökéletes pasi - mondja Anya Kochoff. - Jóképû, szellemes, sikeres, és gondos orvos. Minden megvan benne, ami egy nõnek fontos, ha férjrõl van szó. Egyetlen hibája van: az anyja."
A stáb Michael Vartan személyében megtalálta azt a férfit, akire tökéletesen illik a leírás, az "orvos" kitételt leszámítva. "Charlie és Kevin kapcsolata a film alapja. Ha a férfi nem elég erõs személyiség, akkor nem értjük, hogy ezek az õrült nõk miért küzdenek olyan elszántan" - mondja Jennifer Lopez.
"Nekem meg kellett õriznem a komolyságomat, ezért sajnos nem volt túl sok lehetõségem a komédiázásra - kesereg Vartan. - Ezért élveztem annyira azt a jelenetet, amikor Kevin anyja arról fantáziál, hogyan találkozna Charlie arca egy tortával. Ez a jelenet volt mindenki kedvence, az enyém is, mert akkor szabadon bohóckodhattam. De szerintem a legjobb pillanataim a kimaradt jelenetekben vagy a bakiparádéban lesznek."
Szerelem elsõ látásra: a szerepek
Jennifer Lopez már tapasztalt komika, de nem csak ez volt az oka, hogy azonnal a magáénak érezte a szerepét. "Charlie õszintén bájos teremtés, akivel ha találkozol, el sem akarod hinni, hogy valóban olyan helyes és kedves, amilyennek tûnik - mondja Lopez. - Senkit sem akar bántani, csak éli az életét, de miután találkozik Kevinnel, ez már nem is olyan könnyû." A színésznõt Charlie háttértörténete is magával ragadta. "Élete nagy részét egyedül töltötte, mert a szüleit még gyerekkorában elvesztette. Úgyhogy megy a saját feje után. Nem akar, nem tud gyökeret ereszteni, hiszen ha valaki egyszer érzelmileg sérül, akkor nem akar újra kockáztatni, nem akar kötõdni. Átutazó vendég mindenhol. Gyerekek, tökéletes otthon, biztos anyagi háttér - ez nem Charlie élete."
Charlie és Viola elsõ pillantásra nagyon különbözõnek tûnik, de valahol mélyen sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint gondolnák. "Mindkettõnek vág az esze - mondja Paula Weinstein producer. - Rafináltak, és készek megharcolni azért, amit akarnak. Mindkettõjük imádja Kevint, ezért még harciasabbak lesznek, ha róla van szó."
Charlie életének új célt ad, amikor megismerkedik Violával: van ki ellen harcolnia. Lopez szerint "azt akarja, hogy Kevin anyja szeresse, és ezért bármire képes lenne. Õszintén szeretik egymást Kevinnel, együtt akarnak lenni, és ez a kötelék ad neki erõt, hogy az anyósjelölttel is igyekezzen kijönni."
Lopezhez hasonlóan Jane Fonda is izgatottan várta a forgatást: ez a szerepe ugyanis különbözik minden korábbitól. "Örülök, hogy 15 év kihagyás után egy olyan figurával térhetek vissza, aki nem besavanyodott, nem túl keserû, hanem kirobbanó csúcsformában van - mondja Fonda. - Az eddigi 50 filmem közül egyikben sem éreztem ilyen jól magam. Minden várakozásomat felülmúlta a forgatás." Fonda jól ismeri az általa alakított nõtípust: "Vezetõ, komoly újságíró, aki államfõkkel készít interjúkat - egészen addig, míg öregnek nem találtatik. Kirúgják, és összeomlik. Amikor pedig visszatér a pihenésbõl, rájön, hogy hamarosan el fogja veszteni a fiát is."
A rendezõ hozzáteszi: "Amikor megismerjük Violát, élete legnagyobb krízisét éli át. Határozottsága azonban nem szenved csorbát. Úgy gondolja, pontosan tudja, mi jó a fiának, és Charlie nem üti meg a mércét."
"Viola viselkedése megbocsáthatatlan, de annyira rémes, hogy meg tudunk neki bocsátani - állítja Fonda. - Vulkánszerû kitörései vannak, és közben olyan, mint egy állat, aki körbejelöli a területét. Nem tudja megtagadni önmagát. Ezt imádom benne."
Fonda a nagy dáma figuráját sok emberbõl rakta össze. A turmixban van egy kis Mae West, némi Ted Turner, és az unokája, Malcolm sem maradhatott ki. "Viola körömszakadtáig, sõt azon túl is harcol, mert meggyõzõdése, hogy igaza van" - mondja a színésznõ.
A két erõs szerep, és határozott színésznõ mellett a filmkészítõknek arra is oda kellett figyelniük, hogy Kevin ne szoruljon háttérbe. "Ha Kevin egy felejthetõ senki lenne, érthetetlenné válna a szituáció. A nézõknek érteniük kell, miért szereti õt ennyire ez a két nõ - mondja Chris Bender producer. - A legkézenfekvõbb forráshoz nyúltuk: a Kevint játszó Michael Vartanhoz. Az iróniája sok helyzetben segített rajta, ezért ezt beépítettük a forgatókönyvbe is. Nem akartuk, hogy túl érzelgõs legyen, mert a feszütség csúcspontján határozottan állást kell foglalnia."
Kevin sebészhez méltóan nagyon okos, és jól tudja kezelni a stresszhelyzeteket - arra viszont teljesen vak, mi folyik az anyja és a szerelme között. "Kevin sok férfihoz hasonlóan hisz a szemének - és nem tûnnek fel neki azok az apró jelek, amelyekbõl kiderülne, hogy a két nõ csak szerepet játszik elõtte, a háttérben viszont gyilkolják egymást. A könnyebbik megoldást választja, és nem hajlandó észrevenni a problémákat. Amikor Charlie azt mondja neki, hogy az anyja õrült, azt is jelentéktelen epizódnak veszi."
Fonda viszont nem köti nemhez ezt a viselkedésmódot: "Hé, hiszen mindannyian tudjuk, mit jelent tagadásban lenni."
Weinstein hozzáteszi: "Olyan világban élünk, amelyben az emberek nem mutatják ki az igazi érzelmeiket. Ezek a nõk sem viselkednének úgy, ahogy a fantáziavilágukban, bár Viola közel kerül hozzá."
"Ruby szerepe azért fontos, mert rajta keresztül látjuk meg, milyen Viola, amikor éppen nem õrül meg - mondja Chris Bender. - Neki köszönhetõen azt is megtudhatjuk, miért viselkedik így Viola, és mitõl fél ennyire."
Lopez hozzáteszi, hogy "Charlie is Rubyhoz jár tanácsért. Õ ugyanis nem csak Vola asszisztense, de a legjobb barátja is."
Élet a színfalak között
Az Anyád napja forgatása csodaszép helyszínen startolt: a történelmi Huntington Gardens & Museumban. Ebben a jelenetben Viola meghívja Charlie-t ebédelni a klubjába. A lány azt hiszi, hogy leendõ anyósa jobban meg akarja ismerni, de Anya Kochoff szerint "ekkor kezdõdik az erõfitogtatási és a hatalmi harc."
A forgatókönyvírónak ekkor már nem volt dolga, csak nyugodtan hátradõlve hallgatta a saját mondatait. "Az író be van zárva egyedül a szobájába - mondja Kochoff. - De amikor néztem ezt a két remek színésznõt, ahogy életre keltik a figurákat, hát olyan dolgok derültek ki számomra a saját teremtményeimrõl, amit nem is sejtettem. Az õ elõadásukban sokkal jobb volt a jelenet, mint ami a fejemben megszületett. Jennifer és Jane sokkal jobban ismerték a karaktereket, mint én!"
Jennifer Lopez magabiztosan hozta Charlie-t, egyértelmû volt, hogy minden rezdülését ismeri az addig csak papíron létezett lánynak. Oscar-díjas partnere is elismerõen figyelte a munkáját. "Tudom, hogy én már az õszben járok, és ez most Jennifer korszaka - mondta Fonda. - De ki vagyok békülve ezzel. Nagyon tehetséges, gyors, okos. Bátran kipróbál új dolgokat." A színésznõnek az sem volt ellenére, hogy ezúttal nem fõ-, hanem mellékszerepet alakított.
Bár a filmben sok romantikus elem van, nem lenne olyan érdekes a klasszikus helyzetkomikum nélkül. Ez persze próbára tete a szereplõk fizikumát is. "Szeretem, ha egy vígjátékban kaszkadõrmutatványok is vannak - vallja be Lopez. - Sok elõkészületet, próbát igényel, és nagyon fárasztó, de már a stáb reakciójából tudom, hogy megérte. A legnehezebb ebben a filmben egyébként az volt, hogy ne nevessen el magam a jelenetek közben. Ezt inkább Robertra hagytuk."
És a rendezõ igyekezett akkora idõzíteni kirobbanó nevetését, amikor már leállt a kamera. Ez persze nem mindig sikerült. "Néha meg tudtam volna ölni! - mondja Lopez. - Amikor egy jelenet közepén felkacagott, megkérdeztem tõle, nem tanították a rendezõiskolában, hogy nem szabad röhögni, ha hasznos hanggal megyünk? Ugyanakkor tudtam, hogy ha nevet, az azért van, mert jó úton jártunk. És nem volt túl jó érzés, amikor nem tudtuk kiváltani ugyanezt a reakciót."
Fonda hozzáteszi: "Robert nyitott volt minden javaslatra, amivel Jennifer vagy én elõhozakodtunk. Pontosak voltak a visszajelzései, bízhattunk az ízlésében." De a színésznõ nem csak ezért érezte jól magát. A forgatásra gyakran elkísérte a családja is. Felbukkant a fia, Troy Garrity, akit a Birkanyírásból ismerhetünk, és a lánya, Vanessa Vadim az unokájával együtt. Meglátogatta a nevelõanyja, Shirley is. "Troy nagyon sok jó tanácsot adott - meséli Fonda -, ami magamtól soha nem jutott volna eszembe."
De Fondának nem kellett sok idõ ahhoz, hogy a stábbal is úgy viselkedjen, mintha szûk családi körben lenne. "Mindenkihez odament, kezet nyújtott és bemutatkozott - meséli Weinstein. - És ezzel megnyugtatott mindenkit, aki zavarban volt a közelében."
Fonda ígéri, nem ez az utolsó szerepe, kész visszatérni a vászonra, de csak akkor, ha megfelelõ forgatókönyvvel keresik meg. Fõállású színész ugyanis már nem akar lenni. "Elégedett vagyok a pályafutásommal - mondja. - Ha minden együtt van egy jó filmhez, akkor persze nem fogom kihagyni, de nem akarok egy új filmkarriert."
De Fonda és Sykes már a forgatáson elkezdték tervezgetni a film folytatását, aminek Fonda már címet is adott: "Viola and Ruby Do Rome".
A látvány
Jennifer Lopez profi, ezért azt is pontosan tudja, hogy nem elég a színészi munka, a jól megírt könyv és a rendezõi ötletparádé, ugyanilyen kulcsfontosságú a film látványvilága. "Ez ugyan könnyû mûfajnak van elkönyvelve, de nem lehetünk igénytelenek, ha a helyszínek, a díszletek kiállításáról van szó. Használnunk kell minden rendelkezésünkre álló eszközt" - mondja a színésznõ.
Ezzel Robert Luketic is egyetért - ezért választotta operatõrnek Russell Carpentert, aki Oscar-díjat kapott a Titanic fényképezéséért. "Az õ képein még gyönyörûbbek a nõk - hangsúlyozza Luketic. - Amikor megnéztem a filmjeit, ámulatba estem a kompozícióitól. Mindegyik megállná a helyét külön-külön is, képzõmûvészeti alkotásként. A leghétköznapibb jelenetet is úgy tudja bevilágítani, hogy attól különleges lesz. Ha le tudnám kötni Russellt az összes hátralévõ filmemhez, megtenném!"
Carpenter számára az Anyád napja más feladatokat tartogatott, mint azok a nagyszabású akciófilmek, amelyekben legtöbbször dolgozik. "Rá kellett jönnöm, hogy régimódi vagyok - vallja be az operatõr. - Csodálom azokat a filmeket, amelyekben a színészek ikonikusak, és amikor már egy-egy közeliért is érdemes kifizetni a belépõjegyet. Azt a lehetõséget, hogy Jennifer Lopezzel és Jane Fondával dolgozhattam, nem lehetett kihagyni."
Carpenter hozzáteszi: "Tévedés azt hinni, hogy a színészeknek az a legfontosabb, hogy minél fiatalabbnak nézzenek ki. Amikor Jane Fonda meglátta az elsõ kamerapróba eredményét, azt kérte tõlem, hogy felejtsem el a lágyítószûrõket és egyéb kozmetikai holmikat. Azt mondta, a koromnak megfelelõen akarok kinézni, ne próbáljunk úgy tenni, mintha 25 éves lennék. Olyan nõ akarok lenni a filmen is, aki büszke a korára."
Luketic és Carpenter egyetértett abban, hogy a színészek közelije mellett a környezet is fontos. "A tágabb képeket azért tartottuk fontosnak, mert ez a film akár kosztümös dráma is lehetne - mondja Carpenter. - Ez a zseniális jelmeztervezõnek, Kym Barrettnek is köszönhetõ."
Charlie-nak és Violának is volt külön színskálája. Charlie kapta a pasztellszíneket, és a sárgákat, narancsokat, míg Viola ruhái a fehérben, krémszínben és feketében pompáztak. A jelmeztervezõnek mindössze hat hete volt a forgatás elõtt a ruhatárak összeállítására, és közben arra is idõt kellett szakítania, hogy a díszlettervezõvel egyeztesse a színeket. Missy Stewart és csapata szabadon engedhették a fantáziájukat, amikor megteremtették a történet kulisszáit. "Missynek köszönhetõen már a környezetük is sokat elmond a szereplõkrõl - mondja Luketic. - Még az olyan apróságokra is figyeltek, amelyek nem is látszanak a filmen. És minden szereplõt egyformán gondosan kezeltek. És valódi tereket teremtettek, nem rideg díszleteket."
Stewart abba is komoly munkát fektetett, hogy Los Angeles új arcát mutassa a filmben. "A város építészete megérdemel minden elismerést - mondja a díszlettervezõ. - És sikerült megtalálnunk azt a házat, amely tökéletesen illik Viola okos, de szenvedélyes alkatához."
Stewart és csapat Charlie otthonát Hollywood szívében találta meg. A tágas terek, a keményfa padló és a kézzel festett csempék a fürdõszobában tökéletesen illettek a lány személyiségéhez. Anya Kochoff szerint "pontosan ilyennek képzeltem a szereplõim otthonát, bár nem írtam le ilyen pontosan. Bele se merek gondolni, mennyi munkával alakította ki a helyszíneket a tervezõ és a díszítõcsapat."
Boldogan élnek, míg meg nem halnak
"A film végére Viola és Charlie felnõ - mondja Lopez. - Charlie-nak már nincs szüksége Viola beleegyezésére, Viola pedig megtanulja, mit jelent valamit vagy valakit elengedni, és hogy nem kell mindent ellenõrzés alatt tartani, és mindent irányítani az életében."
Azt, hogy ez nem is olyan könnyû, Jennifer Lopez is tudja. "Azt hiszem kijelenthetem, hogy én is hajlamos lennék Violához hasonlóan viselkedni, ha az én fiamról lenne szó."
Fonda csak annyit tanácsolt a nézõknek: "Ne gondolkozzanak túl sokat, ragadjanak meg egy nagy zacskó pattogatott kukoricát, és érezzék jól magukat. És hívják meg az anyósukat... vagy talán mégse."
"time is not money"
