microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Fantasztikus Négyes (2005)
Fantastic Four
Fantasztikus Négyes
rendezte:
Tim Story

írta:
Michael France

írta:
Mark Frost

írta:
Jack Kirby

írta:
Stan Lee

. . . . . . . . . . 6.74
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 5.8
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 123 perc
nemzetiség:  amerikai, német
műfaj:  sci-fi, fantázia, képregény-adaptáció
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár 12+
tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
AKÁR EGY CSALÁD

A "Fantastic Four" a Marvel kiadó leghosszabb ideig futó képregény-sorozata, mely "a világ legnagyszerûbb képregénye" nevet érdemelte ki. Az utóbbi években számos képregény megfilmesítése már megelõzte e népszerû széria adaptációját - többek között az X-Men és a Pókember -, s ennek egyik oka az volt, hogy a négy különleges fõhõs élethû képi megjelenítése különleges speciális effekteket igényelt, melyek csak mostanra álltak készen. Ezek az effektek annyira újak, hogy az elkészítésükhöz használt technológia még egy évvel ezelõtt sem létezett! De a modern technikai megoldások ellenére is ez a történet a humora és az érzelmi megközelítése miatt különleges, a figurák pedig abban különböznek a többi képregényhõstõl, hogy egyfajta családot alkotnak.
A "fantasztikus" jelenség 44 évvel ezelõtt kezdõdött, amikor a Marvel Comics kiadója, Martin Goodman egy golfjátszma után úgy határozott, hogy valami vadonatúj ötlettel áll elõ, és ezt rögtön meg is osztotta a legendás képregényszerzõvel, Stan Lee-vel. "Martin felvetette, hogy kitalálhatnánk egy szuperhõs-csapatot - meséli Lee. - Így aztán Jack Kirbyvel közösen megalkottuk a fantasztikus négyest, mely négy évtizeden át a Marvel koronájának ékköve maradt."
Lee azt akarta, hogy hõsei valódi emberek legyenek, titkos identitás nélkül. "Igazi emberek, akik köztünk élnek a való világban, csak éppen rendkívüli képességekkel bírnak - magyarázza. - Õk az elsõ ’család’ a szuperhõsök között; együtt élnek és dolgoznak. Ehhez hasonló kapcsolatot korábban nem láthattunk a képregényekben, és éppen ez teszi olyan egyedülállóvá és népszerûvé õket a rajongók körében."
A "Fantastic Four" adaptációja több mint egy évtizeden át az elõkészületi fázisban maradt, mert a producerek a megfelelõ forgatókönyvre vártak. Több vázlat született, de a dolgok csak akkor kezdtek alakot ölteni, amikor Michael France forgatókönyve elkészült. A producerekkel együtt számára is a helyes hang eltalálása volt a kulcskérdés. "Az eredeti képregényt kellett követni - mondja France. - Azt akartuk, hogy a film izgalmas legyen, és tele legyen olyasmivel, amit eddig még nem lehetett látni a moziban."
Jó néhány változat után Mark Frost is csatlakozott a munkához, és arra törekedett, hogy a képregényekhez igazodva öntse végleges formába a forgatókönyvet. Azzal természetesen õ és Tim Story rendezõ is tisztában volt, hogy lehetetlen a több ezer történet mindegyikéhez hûnek maradni, de hûnek kellett maradni a szereplõkhöz. Story azt akarta, hogy a figurák emberiek legyenek, különösen dr. Doom, akivel kissé mostohábban bántak az elõzõ forgatókönyv-változatok, mint a másik négy hõssel.
Az évek során a filmeseket ugyanaz a kérdés foglalkoztatta: elég fejlett-e már a technológia ahhoz, hogy ezeket a figurákat és emberfeletti képességeiket elég realisztikus módon és hihetõen életre keltse? "Az elmúlt két évben a számítógépes grafika, a gépek által létrehozott képek és más technológiák fejlõdése lehetõvé tette számunkra, hogy jó eredményt érjünk el - mondja Ralph Winter producer. - Meg tudtuk nyújtani és hajlítani egy ember testét úgy, hogy valóságnak tûnjön; kevertük az igazi tûz képét a CGI-elemekkel, hogy Fáklya alakját hihetõvé tegyük; láthatatlan szereplõt tudtunk kreálni, akit a közönség mégis lát. A vizuális sminkes effektusok mûvészete pedig olyan magas szintre emelkedett, hogy a Lényt egy igazi színész játszhatta el, és nem kellett a számítógépre bízni a megalkotását. Az összes rendelkezésre álló lehetõséget figyelembe véve ítéltük meg úgy, hogy itt az idõ a sztori megfilmesítésére."
"A Stan Lee és Jack Kirby által megálmodott hatvanas évekbeli science fiction a 21. században valódi tudománnyá vált - mondja Avi Arad producer. - Az általuk elképzelt történetekben az ûrutazás privatizációjáról és a genetikai kutatásokról esett szó jóval azelõtt, hogy mindez lehetségessé vált volna, ma pedig ezek a dolgok már beépültek a köztudatba. Ilyesmikrõl nap mint nap hallhatunk és olvashatunk."
"Ez a történet áll hozzám legközelebb az összes képregény közül - mondja Tim Story rendezõ -, mert a szereplõi valódi emberek, akik családként mûködnek együtt. Nem számít, milyen mûködésképtelennek tûnnek elsõ pillantásra, és milyen civakodások zajlanak közöttük, mert összetartanak, amikor életük drámai fordulatot vesz, és a viszonylagos ismeretlenségbõl kultfigurákká válnak. A ’Fantastic Four’ és más képregények fõszereplõi között az a legnagyobb különbség, hogy nincs titkos vagy rejtett alteregójuk. Ha végigmennek a manhattani utcákon, az emberek felismerik õket. Johnny Storm, a Fáklya tökéletes példája annak az embernek, aki élvezi, hogy rá irányul a köz figyelme. Ezek mindennapi hõsök, akik köztünk járnak, és az emberek manapság az ilyen hõsöket szeretik. Szerintem éppen a megközelíthetõségük az egyik oka, hogy a képregény annyira népszerû volt oly sok éven át."
"Tim azt akarta, hogy a film és a szereplõi többé-kevésbé valószerûek legyenek, és legyen erõs kapcsolatuk a környezetükkel - mondja Kurt Williams, a vizuális effektusok producere. - Ahogy a színészekkel együtt rétegenként építgették fel a szereplõket, úgy raktam össze a csapatommal a vizuális effektek rétegeit, melyek arra szolgáltak, hogy a film kiegyensúlyozott, hihetõ és valósághû megjelenést kapjon. Minden szereplõhöz egy sor fizikai jellemzõt rendeltünk, melyek a sajátos képességeikhez kapcsolódtak. Például Mr. Fantastichoz olyanokat, melyek révén el tudjuk képzelni, hogyan nyúlik meg a teste. Ez nem pusztán a bõr megnyúlásáról szól, figyelembe kellett vennünk a csontok és izmok nyúlását is. Olyan effektet kellett létrehoznunk, melyben szerepelnek ezek a részletek, és hihetõvé teszik a szereplõ sajátos képességét."
"A történetben a szereplõk különleges képessége a legszórakoztatóbb - mondja Tim Story. - Ki ne lenne kíváncsi, milyen lehet láthatatlanná válni, repülni vagy emberfeletti erõvel rendelkezni? Azt hiszem, a mindannyiunkban élõ gyermeket nagyon is érdeklik ezek a dolgok. Izgalmas megfigyelni, ahogy a szereplõk elõször fedezik fel és próbálgatják új képességeiket, ahogy beépítik õket új életükbe, és végül ahogy a jó használja is rendkívüli erejét a rossz elleni küzdelemben."

A FANTASZTIKUS NÉGYES ÉS AZ ÖTÖDIK

Stan Lee és Jack Kirby, az eredeti képregény kiötlõi úgy alkották meg a figurákat, hogy sajátos erejük és képességeik a személyiségük egyfajta megjelenése, kivetülése legyen.
"Ezt nagyon okos elképzelésnek tartom - mondja Ioan Gruffudd, aki Reed Richards/Mr. Fantastic szerepében tûnik fel. - Reed szenvedélyes ember, akinek a munkája jelent mindent, és mindig is a csillagokat akarta elérni. Talán túlságosan is nyújtózkodik, túlságosan elvékonyítja magát azzal, hogy olyan sok mindennel foglalkozik egyszerre; és õ maga is nyújtható, formálható, ami kihat a kapcsolataira, különösen Sue-val, akit mintha nem érne el."
Gruffudd korábban nem ismerte a képregényt, és bevallotta, hogy kissé szkeptikusan várta, hogyan fogják a filmesek megoldani a figura testének megnyújtását a különbözõ formákra és méretekre. "Tetszett Reed Richards alakja, mert nagyon intelligens, õszinte, kedves, és végsõsoron hõsies - mondja a színész. - De meg voltam róla gyõzõdve, hogy Reed képességei nem fognak valóságosan festeni még ebben a képregényszerû mozivilágban sem. Tim azonban biztosított, hogy a technológia már eljutott arra a pontra, hogy Reed mozgásai nem látszanak majd hamisnak. Azt is elmondta, hogy nagyon erõs, izmos és férfias lesz. Nemcsak a bõrét látjuk megnyúlni, hanem az izmait és a csontjait is, tehát amikor a teste ily módon alakot vált, az számára mindig egy fájdalmas folyamat. Ahhoz, hogy hatalmával élni tudjon, erõfeszítést kell tennie."
A csapat egyfajta anyafigurája Sue Storm, vagyis a Láthatatlan lány. Az õ sajátos képessége - a láthatatlanná válás és az erõtér kibocsátása - Sue anyai, érzelmi oldalának mélységeibõl táplálkozik. "Sue tudós - magyarázza az õt játszó Jessica Alba -, aki folyton azért harcol, hogy elismertesse magát egy férfiak uralta világban. Akár Victorral, akár Reeddel vagy az öccsével való kapcsolatában mindig azon igyekszik, hogy észrevetesse magát, és a férfiakkal egyenrangúnak ismerjék el. Azt akarja, hogy vegyék komolyan az elképzeléseit és a véleményét, és nem akarja, hogy átnézzenek rajta vagy semmibe vegyék. Gyakran érzi úgy magát, mintha láthatatlan lenne, ezért az õ láthatatlanná válási képessége egy adott pillanatra jellemzõ érzelmi állapotának megnyilvánulása. A többi szereplõhöz hasonlóan Sue is lassan fedezi fel új képességeit, és csak idõvel jön rá ezen képességeknek a személyiségével való összefüggésekre. Láthatatlanná válik, amikor szomorú, és képes ártalmas erõteret gerjeszteni, amikor dühös. Mikor meg kell küzdeni dr. Doommal, már sokkal erõsebb, magabiztosabb, és kevésbé szorul védelemre, mint az ûrbéli baleset idején."
"Nem akartam, hogy Sue tipikus képregényhõsnõ legyen, aki mindig segítségért sikolt, ha baj van - meséli Stan Lee a figura születésérõl. - Õ is a csapat része, ezért két figyelemre méltó képességgel ruháztam fel. Sokak szerint ezek révén õ a csoport legerõsebb tagja."
"A láthatatlanság nagyon nehéz effekt - mondja Kurt Williams. - Tim a színészek játékára alapozta a szereplõket, az elõadást állította középpontba, ezért megtartottuk Jessica tulajdonságait, amikor láthatatlanná válik. Például vannak finom, árulkodó jelek, hogy ott van, amikor nem látjuk, legyen az a szája formája, a szeme vagy a haja. Ez nagyon éteri effekt, és tükrözi azt az éteri minõséget, amit Jessica vitt a szerepbe."
"Érdekes volt a láthatatlanná válás folyamata, és kicsit nehezebb, mint vártam - mondja Alba. - Minden jelenetet kétszer kellett eljátszanom. Szokatlan érzés, mert többször is újra kellett alkotnom ugyanazokat az érzéseket, akár mellettem volt egy másik színész, akár nem."
Sue Storm öccsét, Johnnyt, vagyis a Fáklyát Chris Evans kelti életre. "Bár viszonylag új volt számomra a Fantastic Four-jelenség, Johnnyt eljátszani nagy élményt jelentett - mondja Evans. - Õ testesíti meg azokat a fiatalembereket, akik egyszerûen csak szeretnék jól érezni magukat az életben. Vakmerõ srác: snowboardozik, motorozik és ûrpilóta is. Benne van a legyõzhetetlenség érzése, és élvezi, ha a ráirányul a figyelem. Szereti a gyors kocsikat, a gyors nõket és a tapsot. Ja igen, és képes lángra lobbanni, sõt még repülni is. Ennél több figyelemfelkeltõ vonás nem is kell. Johnnyt nem túlságosan foglalkoztatják mások bajai, egyfajta szeretetteljes közönnyel viseltetik a többiek iránt. De végül mégis felnõ, felismeri a csapat fontosságát és a rá háruló felelõsséget."
"Johnny ’tüzes’ képességei a filmen a mûteremben felvett igazi és a számítógép által generált tûz keverékébõl álltak össze - magyarázza Kurt Williams. - Jessica láthatatlanságához hasonlóan sosem akartuk elfedni Chris alakítását a látványelemekkel. Azt akartuk, hogy a közönség mindig jól lássa az arcát és a szemét, még amikor teljesen elborítják is a lángok."
Johnny ugratásainak egyik célpontja Ben Grimm. Amikor Michael Chiklis színész 18 éves volt, azt mondta a bátyjának, hogy ha valaha film készül a "Fantastic Four"-ból, õ fogja játszani Bent. "Mit is mondhatnék? - kérdezi mosolyogva Chiklis. - Mindig volt bennem egyfajta fogékonyság és mély vonzódás a történet, és különösen Ben Grimm figurája iránt. Kiskölyökként olvastam errõl a szerény fickóról, aki ugyanolyan egyszerû, középosztálybeli körülmények között nõtt fel, mint én. Ben sok mindenen ment át, és kiváló pilóta és asztronauta vált belõle. Reményt adott az olyan srácoknak, mint én, hogy mi is elérhetjük az álmainkat. Színészi szemszögbõl az õ figurája hihetetlenül sok érzelmi és fizikai transzformáción esik át. Erõs, magabiztos, félrehúzódó emberként kezdi, és végül egy hõsként ünnepelt híres szörny lesz belõle. Nagyon nehezen fogadja el balszerencséjét, mert nem az a fajta, aki szeret a figyelem középpontjába kerülni. Õ egyszerûen csak megint Ben szeretne lenni.
A szerep eddigi pályafutásom legnehezebb feladata volt - folytatja Chiklis. - Nekem személy szerint is át kellett élnem egy csomó félelmet és nyugtalanságot. Fõleg amikor szembesültem azzal, hogy mi mindenen kell átmennem naponta a smink és a jelmezek felvitelekor. Amikor elõször vettem fel a jelmezt, nagyon erõs és ijesztõ élményem volt. Igazi félelem töltött el. Egyáltalán nem vagyok fóbiás, így amikor rám tört az a klausztrofóbiás érzés, nagyon megijedtem, és átfutott rajtam, hogy talán nem leszek képes végigvinni a szerepet. Aznap este felhívtam egy pszichiátert, elmeséltem neki a történteket, és segítséget kértem, hogyan birkózzam meg a kényelmetlen érzésekkel. Így voltam képes minden nap felvenni azt a gubót, és életet vinni a szerepbe."
A "gubó" egy közel 3 kilós latexkosztüm a hozzá tartozó mûanyag sminkkel, melynek segítségével Michaelbõl három óra alatt a Lény lett. A rendezõ és a producerek kezdettõl úgy tervezték, hogy számítógépes képek helyett igazi színész játssza el ezt a különös figurát. "Ez volt az egyik legkomolyabb döntésünk - mondja Story -, és elég idõt hagytunk rá, hogy mindent gondosan kidolgozzunk. A külsõ kõburok alatt igazi ember lény él, emberi érzésekkel. Beszél, kapcsolatokat teremt, tehát kézenfekvõnek tûnt számunkra, hogy mindezt egy színész adja elõ, és ne egy számítógép. Bár külsõre szörnynek néz ki, Michael megformálásában a Lény mégis hihetõen emberi marad."
"Nem akartuk elveszíteni a színészi alakítás erejét egy számítógépes szoftver miatt - mondja Avi Arad. - Látjuk a Lény szemeit, és tudjuk, hogy azok valóban egy ember szemei. Láthatjuk bennük mindazt a szenvedést, amit a szereplõ átél."
Hónapokig készült a "Lény-jelmez" az effektekért felelõs szakemberek, a jelmeztervezõ és a Spectral Motion sok szobrásza, designere és technikusa közremûködésével. A latexbõl készült jelmez egyes részeken 6-7 cm vastag volt. José Fernandez jelmeztervezõ egy kuktafõzõhöz hasonlította. "Némi fogalmat alkothatunk a dologról, ha egy normál úszódresszt képzelünk el, mely lényegesen vastagabb a megszokottnál - mondja. - Ám egy úszódressznél legalább az ember feje szabadon marad, és ott távozhat a hõ. Michaelt azonban szó szerint tetõtõl talpig beburkolta ez az anyag, és a hõ sehol sem tudott távozni. Minden elismerésem az övé, mert ahányszor csak felvette, mindig megfõtt odabent."
A stáb beépített egy olyan klímaberendezést, mely a jelmez belsejében, a fejrésznél hûtötte a színészt. És bár az alkotók szinte mindent a színészi játékra bíztak, és ehhez létrehozták ezt a különleges jelmezt, azért maradtak olyan jelenetek, melyeket kénytelenek voltak számítógépes effektekkel megoldani.
A "Fantastic Four" - címével ellentétben - valójában öt fõszereplõjének köszönheti óriási népszerûségét. Az ötödik pedig nem más, mint a szupergonosz dr. Doom, a történet bajkeverõje. "Jó néhány gonosz figurát sikerült kitalálnunk az évek során - mondja Stan Lee. - Szerintem dr. Doom az egyik legjobb, ugyanolyan rendkívüli figura, mint a másik négy. Õk nem útonállókkal, szemetelõ emberekkel vagy óvatlan járókelõkkel harcolnak, hanem olyan emberekkel, mint Doom."
Az õt játszó Julian McMahon Sydneyben nõtt fel, és szintén "tipikus kissrácnak" írja le magát, aki imádta a képregényeket. "A ’Fantastic Four’ óriási siker volt Ausztráliában, amikor felnõttem - mondja. - Én is jól ismertem a sorozatot, ez volt az egyik kedvencem. Dr. Doom mindig lenyûgözött, és amikor felajánlották a szerepét a filmben, egyszerûen nem lehetett visszautasítani. Nagy lépés volt ez számomra. De meg kell mondanom, hogy mindig nehézséget okozott számomra gonosz figurákat eljátszani, mert nekem nem igazán van ilyen oldalam" - mondja mosolyogva.
Dr. Doom azután kapja új nevét, miután õ is átesik a végzetes DNS-átalakuláson az ûrben. McMahon szerint a szereplõ fejlõdése innentõl kezdve nem más, mint hogy egy emberrõl leválnak a meggyõzõdései. "Victor dúsgazdag és karizmatikus ember, ragyogó elme, de borzasztóan üres - mondja. - Csak az érdekli, hogy minél elõnyösebb hatalmi pozícióhoz jusson. Próbáltam lelket és szellemet vinni bele. Egy ilyen üres fickó számára egy vágás az arcon nem elég kifejezõ, ezért az õ metamorfózisa egyre látványosabbá válik, mert szó szerint és képletesen is elkezd darabokra esni."
"Az átalakulása nagyon lassan kezdõdik, ennek ábrázolására speciális mûanyagból készült sminkelemeket használtunk - magyarázza Kurt Williams. - Aztán egy ponton az átváltozása felgyorsul, de ekkor is nagyon finom eszközökkel éltünk, hogy mindezt megmutassuk. Láthatjuk, ahogy megváltozik az anatómiai felépítése, nemcsak a bõrén, hanem az izmaiban és a csontjaiban is. A másik nagyszerû dolog a figurában az volt, hogy - akárcsak Michael Chiklis esetében - végig láthattuk a színész szemeit, bár a teste tetõtõl talpig acéllá válik. Ez szintén az alapkoncepció része. Mind az öt szereplõ egy valóságos, hihetõ, organikus helyrõl származik, és nem akartuk egyetlen részüket sem elrejteni. Õk továbbra is emberek, nem földönkívüli idegenek, a közönség tehát a fantasztikus kalandok során valódi és nagyon emberi érzelmeket lát."


szereplők:
Ioan Gruffudd ... Reed Richards/Mr. Fantastic
Michael Chiklis ... Ben Grimm/A Lény
Jessica Alba ... Susan Storm/A Láthatatlan Lány
Chris Evans ... Johnny Storm/A Fáklya
Julian McMahon ... Victor Von Doom/Doom Doktor
Kerry Washington ... Alicia Masters
Stan Lee ... Mailman Willie Lumpkin


fényképezte:
Oliver Wood

vágó:
William Hoy

látvány:
Bill Boes

jelmez:
Jose Fernandez

jelmez:
Wendy Partridge

zene:
John Ottman

művészeti rendező:
Shepherd Frankel

művészeti rendező:
Don Macaulay

szereposztó:
Nancy Klopper

szereposztó:
Coreen Mayrs

díszlet:
Elizabeth Wilcox

producer:
Avi Arad

producer:
Michael Barnathan

producer:
Chris Columbus

producer:
Bernd Eichinger

producer:
Ralph Winter

producer:
Stan Lee