információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
EGY HATPERCES FILM, AMELY FORRADALMASÍTOTTA A FILMKÉSZÍTÉST
"Semmihez sem hasonlít, amit valaha láttál." - mondja Jon Avnet producer, akit e fantasztikus, példa és elõzmény nélküli film kapcsán, a Conran mellett betöltött mentori-produceri szerepére utalva egyszerûen csak úgy emlegetnek, mint ’a keresztapa’. "Vannak olyan döntõ fontosságú elemek, amelyek már akkor minden mástól eltérõvé, különlegessé tették a filmet, amikor elõször láttam, de továbbra is több különbözõ szinten tartom egyedülállónak.". Amikor Avnet megmutatta a hatperces filmet Jude Law-nak, aki a kiváló repülõ, a mesterpilóta Sky Kapitány, Joe Sullivan alakját kelti életre, Law annyira lebilincselõnek találta a The World of Tomorrow címû rövidfilmet, hogy nemcsak elvállalta a játékfilm címszerepét, hanem producerként is bekapcsolódott a film készítésébe. "Ez az egyik legizgalmasabb és leginspirálóbb filmalkotás volt, amit valaha láttam." - mondja Law. "Soha nem láttam még csak hasonlót sem... Nem tudtam rájönni, hogy hogyan készült, de olyan érzésem volt, mintha az 1930-as, 1940-es klasszikus filmjeire emlékeztetett volna, de beleillett a mai világ blockbuster-vonalába is is. Teljesen levett a lábamról!"
"Amikor elõször néztem meg a hatperces videót, végül megértettem, hogy pontosan mirõl is beszélnek, és valahogy semmihez nem hasonlított, amit valaha is láttam azelõtt." - mondja Gwyneth Paltrow, az Oscar-díjas színésznõ, aki Avnet és Law elsõ választottja volt Polly Perkins riporter szerepére. "Még mielõtt olvastam volna a forgatókönyvet, azt mondtam, ’Oké, elvállalom, elvállalom! Benne leszek ebben a filmben!’, mert annyira fantasztikus volt, amit láttam."
Bár sokféle mûfajból és forrásból származó elemmel büszkélkedhet, Conran eredeti hatperces rövidfilmje egészen újszerû volt. Ez a számítógépes varázsló és nagyra törõ filmalkotó egyedül dolgozott, és hibátlan egységgé ötvözte a klasszikus stílusokat és ikonná vált képeket napjaink élvonalbeli digitális technikájával. Az 1939 körüli Empire State Building látványa mellé bátran kapcsolta a vad, mellbevágó hatású légi akció felvételeket, napjaink legvégletesebb virtuális valóságának képeit, vagy a repülés szimulált élményét.
"Észvesztõ a hatása!" - mondja Giovanni Ribisi, aki a mûszaki zseni Dex figuráját alakítja. "Abszolút lenyûgözõ!"
Egyetlen laptop segítségével Conran nem csupán újrateremtett egy világot, amely majdnem létezett, hanem a sci-fi, a fantázia világában, a történelem és a végzet vizsgálata során merészen feltett "Mi lenne, ha...?" kérdésekkel úgy megbolygatta ezt a világot, hogy az fantasztikus erõvel szinte élõvé vált. Évek hosszú során keresztül Conran csaknem minden szabad percét azzal töltötte, hogy az ötleteivel, a szoftverrel kísérletezett, azt próbálgatva, hogy hogyan tudná a saját elképzelt világát virtuális valósággá tenni. A modern digitális technika által kínált lehetõségeknek a szép csendben végrehajtott, végtelenül szívós és aprólékos kikísérletezésével Conran nem csupán egy valamikor mindannyiunk által ismert, de rég elveszett világot teremtett újjá döbbenetes erõvel; munkájával valóságos forradalmat indított el a filmkészítésben.
"Óriási mennyiségû akció van benne, de ez még nem minden." - mondja Avnet. "Kerry-nek annyira speciális a látásmódja, a dolgok léptékéhez, nagyságrendjéhez és a grafikai kompozícióhoz, a fény és a sötétség használatához való érzéke annyira egyedi, hogy az egészen lenyûgözõ. A végeredmény az, hogy a nézõt teljesen magával ragadja. A ’nem tudok hinni a szememnek’ érzésének feszültségétõl libabõrös lesz az ember háta."
Avnet jól tudta, hogy Conran World of Tomorrow címû filmje, úgy ahogy volt, a klasszikus filmekhez, hétvégi televíziós sorozatokhoz és képregényekben szereplõ szuperhõsökhöz kötõdõ kollektív film-emlékezetre épít, hogy mindenkinek valahogy ismerõs, mégis teljesen újszerû. Conran rövidfilmjét legalább annyira jellemezte az, amire nem rezonált, mint az, amire igen. Nem volt sem öntudatos, sem nehézkes stílusú. Nem volt sem giccses, sem túl komoly. Sky Kapitány szeme talán felcsillanhat egy kacsintásban, de soha nem a kamera felé. Mindent valahogy a megmagyarázhatatlan, a hihetetlen tompa fénye vont be a filmben, ami csak még tovább fokozta a valóságos és a csodás ötvözõdésének lenyûgözõ érzését.
A stílus, a hangvétel és a sztori, ez mind olyan volt, amit Conran - és Avnet - egyszerûen imádott ebben a filmben. Ez tulajdonképpen egy alternatív valóság volt, ahogy a dolgok megtörténhettek volna... valamikor, az egyszer volt, hol nem volt idején... ha... esetleg... talán. Ez maga volt az adrenalin szint megugrásának tisztán érezhetõ hatása.
"A mostani összes technológiai lehetõségünk ellenére, õk sokkal inkább jövõbe nézõen gondolkodtak, mint mi." - mondja Kerry Conran író/rendezõ az 1930-as és 1940-es évek általános léttudatáról és kultúrájáról. "Az én filmem annak a jövõnek egyfajta elképzelt víziója, ami soha igazán nem materializálódott, de mindannyian azt szeretnénk, ha esetleg ez mégis bekövetkezne."
A hatperces rövidfilm, amibõl aztán a Sky Kapitány és a Holnap Világa címû, teljes hosszúságú játékfilm lett, új értelmet adott a "kedv-csináló, vagy toborzó film" kifejezésnek. Conran rövidfilmje elrabolta a szívét, megfogta mindenki képzeletét, aki csak látta, habár valójában nem is Kerry, hanem a fivére, Kevin Conran volt az, aki elkezdte a filmet másoknak is megmutatni. "Én nem akartam megmutatni a filmet." - mondja Kerry. "Én nem azzal álltam neki a munkához, hogy egy hatperces filmet készítek. Én egy játékfilmet akartam készíteni, és hat perc el is készült belõle, és csak négy év múlva gondoltam arra, hogy esetleg némi segítségre lesz szükségem, mert ez így nyilvánvalóan el fog tartani egy darabig."
1999. novemberében Kevin Conran, aki készített néhány illusztrációt és festményt Kerry filmjéhez, egy este vacsorára - és egy (rövid) film megtekintésére - hívta meg felesége egykori egyetemi évfolyamtársát. Kerry Conran ekkor, bevallva, vagy bevallatlanul, de már tudta, hogy egy "külsõ szemlélõ", egy "másik nézõpont" véleményére is szüksége van a munkájához, Marsha Oglesby producer pedig alig várta, hogy láthassa ezt a rövidfilmet, amirõl már annyit hallott. Mikor Oglesby elõször végignézte a rövidfilmet, szinte elállt a szava. Lenyûgözve és elragadtatva csak annyit kérdezett: "Láthatnám még egyszer?" Másnap, amikor Oglesby a filmet megmutatta producer partnerének, Avnet-nek is, nem fûzött hozzá egyetlen szót sem. "Ezt nézd meg!" - mondta Oglesby, és Avnet megnézte.
"A felvételek kompozíciója, a fény használata, a képkivágások." - sorolja Avnet, visszaemlékezve arra az évekkel ezelõtti napra, amikor az irodájában elõször látta Conran World of Tomorrow címû rövidfilmjét. "Volt valamiféle ’film noir’ jellege... én tényleg a magam személyes, mûvészi szintjén reagáltam rá. Aztán ott voltak ezek az óriási méretû robotok, ahogy megszállják New Yorkot, ezek meg mosolyra késztettek. A sztorinak a cinikus látásmódtól teljesen mentes bemutatása volt ez. És ami ennél is fontosabb, elhitette velem, hogy Kerry ezt teljes játékidõs film formájában is el tudja készíteni. Valójában mindezt a garázsában mûvelte, egy Apple számítógépen, és ezt fantasztikusnak találtam."
Avnet, akárcsak Oglesby, még egyszer látni akarta a rövidfilmet. Még mindig csak áradozni tudott. "Van néhány felvétel a robotok lábáról, amelyek szerintem fantasztikusak, mert az ember szinte érzi a tömegüket, érzi a sûrûségüket, érzi a súlyukat. Annyira valóságos, hogy már majdnem hátborzongatóan bizarr."
Avnet, ez a veterán producer-rendezõ, jól tudta, hogy Conran látásmódja, a Conran által felvázolt vízió semmihez sem hasonlítható, amit valaha látott. 1998-ra, mikor már olyan, speciális effektusokat kiterjedten alkalmazó filmek produceri tapasztalatai voltak a háta mögött, mint George of the Jungle (Az õserdõ hõse), Inspector Gadget (Bigyó felügyelõ), Avnet tisztában volt vele, hogy a számítógépes képalkotás, a számítógéppel készített grafikákkal készült felvételek a filmkészítés fontos részévé váltak, de egy teljes mértékben számítógépen elõállított filmre addig még nem volt példa. A jelenet beállítások, a tájak, a helyszínek, a design - minden számítógépen készült. Conran vágya, hogy az animációt, a számítógépes grafikát és a kék háttér elõtt játszó, élõ szereplõkrõl készült felvételeket ötvözze, egyetlen fergeteges látvánnyá szõje, nos, ez hihetetlenül ambiciózus elképzelés volt.
"Nagyon nehéz egy olyan látványt leírni, elmagyarázni, amirõl leginkább azt kell elmondani, hogy ’újszerû’, ’teljesen új’, ’ilyet még sosem láttál’". - mondja Avnet. "Amennyire tudok néha nagyon színesen és kifejezõen is fogalmazni, itt úgy éreztem, hogy képtelen vagyok elmagyarázni a dolgot, hacsak magad is nem láttad."
A World of Tomorrow címû film úgy kezdõdik, hogy egy zeppelin repül egy hóviharon át, hogy leszálljon az Empire State Building tetején. Néhány perccel késõbb, amikor repülõ robotok ereszkednek le a Manhattan magasba szökõ felhõkarcolói közötti mély kanyonokba, rászabadítva pusztító dühüket a városra, és a fõhõs, Sky Kapitány, a fantasztikus mesterpilóta, P-40-es Warhawk gépével lecsap rájuk, hogy megmentse, amit lehet. Ezek a képek lélegzetelállítóak! Conran mellbevágóan nyomasztó világa, a ’film noir’ árnyaiba burkolózva, az egyre gyorsuló, gépek uralta kultúra fényesen csillogó, geometrikus formáival, titokzatosan és csábítóan tárul fel, és legalább annyira jár Orson Welles nyomdokain, mint amennyire idézi H. G. Wells világát is. Conran vizuális módon tiszteleg az õ világuk elõtt, visszaugrik a jövõbe, a sci-fit, az akció-kalandot és a fantáziát történelmi tényekkel, fikcióval és filmes eszközökkel ötvözve, míg az emberiség túléléséért a gépekkel harcba szálló emberrõl mond nyomasztóan sötét történetet.
Ahogy Conran visszaemlékszik, mikor Avnet megnézte a rövidfilmet, hátradõlt, és azt kérdezte: "És mit szeretnél?" Conran azt mondta, hogy mindössze annyit szeretne, hogy ebbõl film készüljön, és Avnet így válaszolt: "Azt hiszem, hogy én meg tudom valósítani ezt a filmet.". Így aztán Conran régi álma, hogy a képzeletében élõ történetet valóban elmondja, egybeolvadt Avnet a jellemábrázolásban nagyszerû filmalkotói tudásával, a kettõjükben közös érzékenység és egymást kiegészítõ tudásuk és képességeik különleges ötvözetét hozva létre.
Conran négy hosszú évet töltött el azzal, hogy egy hatperces filmet alkosson. És bár ez a magányos küzdelem kielégítette az önmagát félénknek és szemérmesnek, de tudatosan fegyelmezettnek mondó, 37 éves ambiciózus filmalkotót, azt nagyon jól tudta, hogy ez a ridegen rohanó ütemû világ, az általa elképzelt holnap világa talán soha nem is jön el. És Avnet, felismerve a vállalkozás példátlanul nagy horderejét, a Conran által elképzelt holnap világában, a filmkészítésben áttörést hozó lehetõséget látott. A jövõ - mindkettõjük számára - a most volt.
"Ez Kerry filmje." - mondja Avnet a Sky Kapitány és a Holnap Világa címû filmrõl. "Ami engem illet, én vagyok Kerry legnagyobb rajongója, a jótevõje. Az egyik dolog, ami nagy hatással volt rám, amikor megismertem Kerry-t, az a forgatásról alkotott fogalma volt. Miközben egy olyan számítógépen dolgozott, amilyen millió más embernek is ott van a szobájában, õ filmet akart készíteni. És ezt meg is valósította."
Avnet pedig, afféle igazi keresztapaként, olyan ajánlatot tett neki, amit nem lehetett visszautasítani: a segítségét ajánlotta fel a film elkészítésében. A pénzét, idejét, tudását és befolyását adja a senki által nem ismert Conrannak, a lehetõséget, hogy elkészítse a filmjét. Viszonzásképpen Conrannak mindössze annyit kellett tennie, hogy egy hatperces rövidfilmbõl egy teljes hosszúságú játékfilmet készít, amelynek Avnet a producere.
Akkor még egyikük sem tudta, hogy csaknem 2000 speciális effektussal készülõ felvételre, és vagy hat évre lesz szükség ahhoz, hogy Conran víziója valóra váljék. Ezt senki sem tudhatta, hisz ilyen filmet még soha senki azelõtt nem készített!
A TÖRTÉNETRÕL
Kerry Conran a Sky Kapitány és a Holnap Világa címû film történetének eredetét egészen egy régi könyvéig vezeti vissza, amit a 60-as évek végén, a 70-es évek elején forgatott sokat, a Michigan állambéli Flintben töltött gyermekkorában. Conran elmondja, hogy a The Book of Marvels címû könyvben, sok más csodás kép között, volt egy, ami az Empire State Building-et ábrázolta, a tetején kormányozható léghajók, azaz zeppelinek vagy kis felderítõ léghajók számára alkalmas leszálló pályával. Ezt a viszonylag kevéssé ismert, mindennapi tényt nagyította fel Conran képzeletében óriási méretûvé az élmény, amit a King Kong címû film szerzett neki.
"Mielõtt felszerelték ott fönt, az épület tetején az antennákat, egy áramvonalas kikötõállomást építettek." - mondja Conran. "Ez nagyon jól látszik az 1933-ban készült, eredeti King Kong filmben. Ez az, amibe belemarkol. Ha jobban megnézzük, jól látszik, hogy egy zeppelin kikötõállomása az, amibe King Kong kapaszkodik."
Conran elmondja, hogy fogta ezt a ’furcsa képet, amit annyira akart látni’, és lassan, körültekintõen e kép köré kezdett szõni egy egész univerzumot, a "holnap világát" úgy, ahogy azt õ elképzelte. Ahogy leült, és elkezdett a filmjén dolgozni, a figurák, a meseszövés, és a képek, amelyeket maga elé képzelt, abból az eklektikus keverékbõl ugrottak a lelki szemei elé, amely mindabból a ’film noir’, ponyvaregény, komikus könyv és klasszikus rajzfilm élménybõl sûrûsödött össze, amelyeken felnõtt. Mindegyikbõl a kedvenc elemét akarta kölcsönözni - az epikus románcot és az akciót, a vad iramot, a humort és a meglepõ fordulatokat, az egzotikus helyszíneket és a feszültséggel teli, egy hajszálon múló helyzeteket - és mindebbõl egy, a képzeletünkben hihetõ világot akart teremteni.
Kevin Conran, Kerry fivére, aki a film látványtervezõje és jelmeztervezõje is, nagyon jól emlékszik, ahogy a fivérével "vasárnap reggelenként szabályosan lerohantunk az emeleti hálóból, hogy még mielõtt a templomba indulunk, nézhessük azokat a régi Flash Gordon sorozatokat." - mondja Kevin. "Átsuhantak a rakétahajójukkal a drótakadályon, és elõre tudtuk, de attól még nagyszerûnek találtuk az egészet. Ebben a mostani filmben számtalan nyilvánvaló utalás található azokra a régi rajzfilmekre és sorozatokra. Tudjuk, hogy nagyon sokan mások is szeretik ezeket a régi filmeket."
Mint ahogy George Lucas is ihletet merített a Star Wars (Csillagok háborúja) címû filmjében szereplõ birodalmak és ûrhajós légi közelharcok képi megfogalmazásához a 40-es évek olyan ’légi témájú’ filmjeibõl, mint a Buck Rogers, és a Flash Gordon, úgy Conran is ezeknek a sorozatoknak és rajzfilmeknek az élményét ötvözte a ’film noir’ iránti rajongásával és a fantázia, sci-fi és kaland fikció amerikai mûfajának elemeivel. Ezek mind a ponyvaregénybõl származnak, és a múlt század elején jelentek meg.
A ponyvaregény kifejezés a XIX. század végérõl származik, és azokra az olcsó papírból készült magazinokra utal, mint amilyen például a "Weird Tales" és a "The Strand" nevû magazin volt, és amelyek olyan termékeny íróknak, az irodalom elismert mestereinek a mûveit adták közre, mint H. G. Wells (The Time Machine/Az idõgép, The War of the Worlds/Világok harca), Sir Arthur Conan Doyle (The Lost World/Az elveszett világ, The Adventures of Sherlock Holmes/Sherlock Holmes kalandjai), J.R.R. Tolkien (Lord of the Rings / A Gyûrûk Ura), Edgar Rice Burrough (Tarzan of the Apes). A ponyvaregények általában a sötét és hatalmas, gyakran ördögi erõkkel küzdõ emberrõl szóltak, a gonosz olyan külsõ és belsõ erõivel való harcról, amelyek kívül estek az ember hatókörén. A XX. század elejére és közepére a ponyvaregény, amely maga is a tudomány, a tények és a spekulatív fikció egyvelege, új korszak elõtt nyitott kaput: új mûfaj született, a kényszerítõ erõvel ható alternatív vagy párhuzamosan létezõ valósággal kombinált, fantázia szülte, képzeletbeli sztorik mûfaja.
Ezeknek a konfliktusoknak és történeteknek az elnyûhetetlenségét és általános érvényét jól mutatja az olyan figurák, mint Sherlock Holmes és Tarzan népszerûsége, vagy a Tolkien trilógiájából nemrég készült, többszörös Oscar-díjas Lord of the Rings (A Gyûrûk Ura) filmsorozat, a King Kong, a The Lost World (Az elveszett világ) (legutóbb Steven Spielberg azonos címû filmje) címû filmek kasszasikert hozó újabb és újabb feldolgozásai vagy éppen Robert Rodriguez most készülõ adaptációja Edgar Rice Burrough A Princess of Mars címû regényébõl.
Conran hiszi, hogy sokan nemcsak a képregények és ponyvaregények egyetemes archetípusaihoz kötõdnek, hanem azokhoz a mára ikonná lett és felejthetetlen jelképekhez, hasonlatokhoz, ábrázolásmódhoz és képekhez, amelyek ezeket a figurákat körülvették. Õ maga tanulmányozta ezeket a képeket, amelyek mindig visszajárnak kísérteni õt, és az eltúlzott léptéket, a minimumra szorított képszerkesztést és rémisztõen óriási gonosztevõket használt annak érdekében, hogy megteremtse ennek a digitális és élõszereplõs csodának a látványát és kompozícióját.
"Tudja, a lépték kérdése nagyrészt tényleg ezeknek a régi ponyvaregény magazinoknak a borítólapjáig vezethetõ vissza, amelyeken ezek a dolgok eltúlzott méretûek voltak, egyszerûen nagyobbak, mint amilyenek valójában lehettek volna." - mondja Kevin. "A legközelebbi párhuzam inkább egy hagyományos rajzfilm lehetne, csak éppen itt élõ színészeket látunk. A szándékunk soha egy percre se volt az, hogy egy foto-realisztikus világot teremtsünk. Mindig az volt a szándékunk, hogy egy önmagában való dolgot, annak saját egyedi világát teremtsük meg. Kerry már kisgyerek kora óta akar filmet készíteni, és ezek a képek mind ott éltek a képzeletében."
"P-40-es (Warhawk típusú) repülõgépeket akartam látni New York City kanyonszerû utcáiban, amint a szokásos fergeteges sebességgel repülnek, látni akartam a zeppelint, amint leszállt és kikötötték a világ legmagasabb épületének a tetején." - magyarázza Kerry. "Az igazat megvallva, kicsit a rögeszmémmé vált ez a kikötött zeppelin. Valahogy természetesnek és magától értetõdõnek és helyesnek éreztem, hogy ott legyen, mert erre így a valóságban tulajdonképpen soha nem került sor."
Bár egy kormányozható léghajónak egyszer tényleg sikerült körülrepülni a Földet úgy, hogy közben Tokióban, Los Angeles-ben és New Yorkban leszállt, két kísérlet, amelyek során az 1930-as években megpróbáltak zeppelinnel leereszkedni az Empire State Building tetejére, bizony kudarcot vallott. Az az álom, hogy a világ legmagasabb toronyépületének tetején léghajó kikötõ fogja várni az óceánon át a világ e fontos városába érkezõ vendégeket, mindörökre szertefoszlott a Hindenburg I 1937-ben bekövetkezett pusztulása után.
"Létezett egy Hindenburg II is." - mondja Kevin, egy újabb, alig ismert történelmi tényt említve. "Így aztán, természetesen, a mi léghajónknak a Hindenburg III nevet kellett kapnia, mert azt akartuk, hogy nagyrészt valóban megtörtént dolgokban gyökerezzék az egész."
A "The World of Tomorrow", "A holnap világa" volt az 1939-es New York-i Világkiállítás címe, témája is. A Világkiállítás modern és futurisztikus épületek, kiállított tárgyak és tudományos találmányok látványos gyûjteményét vonultatta fel, ami szintén elbûvölte Kerry Conrant. A félelmetesen lenyûgözõ méret, az óriási lépték, amelyet a legendás Norman Bel Geddes álmodott meg, a gépeknek épült, nem az emberi léptéknek felelt meg, pontosan úgy, mint ahogy New York újonnan épült, égbe törõ felhõkarcolói vagy óriási autóparkolói sem. Új kifejezések kerültek be a lexikonokba, mint például "aerodinamika" vagy "áramlási mobilitás". A tudomány és a technika gyors fejlõdésével a gép a jólétnek és prosperitásnak, de ugyanakkor a rombolásnak és pusztításnak is az eszközévé vált, és mindenütt jelenvalósága egyaránt ébresztett hitet és félelmet.
Ahogy valaki végigment a Világkiállítás gigantikus termein és kiállításain, egyértelmû és világos volt, hogy a gép átalakítja a gazdasági, társadalmi és pszichológiai vonatkozásait minden kultúrának, amivel csak kapcsolatba kerül. Az Amerika vezetésével kialakuló "Gép Kornak" a hajnala az 1920-as és 1930-as években kirobbanó életkedvvel, nagy képzelõerõvel jellemezhetõ idõszak volt, amikor minden lehetséges tûnt. Végül ennek az idõszaknak a prosperitása és optimizmusa szertefoszlott, semmivé vált a tõzsdepiac összeomlása, a világméretû gazdasági depresszió és a világháború kemény realitásának súlya alatt.
"Azt hiszem, hogy ez a Világkiállítás azzal maradt oly sok ember számára annyira varázslatos, amit az építészetben, az építésben sikerült elérniük." - mondja Kevin. "A csodálkozás, sõt az õszinte csodálat érzése lengte körül, optimizmus azzal kapcsolatban, hogy milyen is lesz a jövõ, hogy milyen csodákat is tartogat a számunkra a holnap világa. Könnyû ma, visszatekintve, cinikusnak lenni, de akkor õszinte optimizmussal nézet a jövõ elé, bizakodva várták mindazt, amit csak a technika adni tud."
Évtizedekkel késõbb, a "Gép Kor" utolsó csodája, a számítógép, amelynek a segítségével Conran a maga csábító, de veszélyes világának szövetét szövögeti, ugyanaz a gép, amely a bolygó teljes megsemmisítéséhez is a kulcsot adja. Amíg a film sztoriját alakítgatta, Conran úgy találta, hogy az embernek a géppel szemben régóta fennálló kétértelmû, vegyes érzelmei provokatív és idõtlen konfliktust teremtenek. Az általa teremtett világot a ’film noir’-ból bekúszó fenyegetõ és sötét árnyak teszik vészjóslóvá, amikor a Sky Kapitány és a Holnap Világa címû film nyitó képsoraiban óriási gépszörnyeket és repülõ robotokat látunk. Ezek elrabolják a Föld legfontosabb ásványkincseit és energiaforrásait; és - egyik a másik után - a világ vezetõ tudósai is rejtélyes módon eltûnnek. Amikor Polly Perkins (Gwyneth Paltrow), a riporter nyomozni kezd, rövidesen rájön hogy a ragyogó képességû, a világtól elvonult német tudós, Dr Totenkopf áll legfõbb gyanúsítottként mindkét eseménysor hátterében. Szövetkezve régi szerelmével, Sky Kapitány Joe Sullivan (Jude Law) repülõtiszttel, Polly világkörüli útra indul a rejtély nyomában, hogy megtalálja az õrült zsenit, még mielõtt az mûködésbe hozná a világ végét jelentõ robbanószerkezetét.
Avnet magyarázata szerint a film címe Totenkopfnak a jövõre vonatkozó apokaliptikus vízióját, e jövõképben a gépek uralmának szerepét is aláhúzza, kihangsúlyozza. "Totenkopf, a filmbéli gonosz, a XX. század elején összejött a tudósok egy csoportjával, akik mind meg voltak gyõzõdve arról, hogy az ember, saját maga alkotta eszközei/gépei révén elpusztítja önmagát." - mondja Avnet. "Arról álmodott, hogy ezt meg tudja akadályozni, és ez úgy sikerülhet, ha megteremti "A Holnap Világát". A legtöbb ember szemében lehet ez a tudós aljas és gonosz, mások viszont azt gondolhatják, hogy ez kísérlet, próbálkozás az emberiség megmentésére. Ez sok messianisztikus vízióhoz hasonlatos, legyen az bár jó vagy rossz, romantikus vagy diktatórikus."
Kerry Conran számára Totenkopf figurája több mint csupán a gonosz alakja; õ személyesíti meg azokat a magunkat megörökíteni hivatott mítoszokat, amelyeket azért teremtünk, hogy magyarázatot adjunk a minket körülvevõ világ rejtélyeire. "Ez a figura nem a konvencionális gonosz alakja, akivel a legtöbb filmben találkozhatunk." - mondja Conran. "Végsõ soron õ nem egészen az, akinek a nézõ hiszi, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy Óz, a nagy varázsló sem egészen az volt, akinek hittük. Ez a figura, bizonyos értelemben, majdnem még ennél is metaforikusabb."
A The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) címû film, történet arról, ami szimbóluma lett mindannak, ami nem az, mint aminek látszik. 1939-ben jelent meg, egy sor más klasszikus hollywoodi filmmel együtt, köztük olyan, idõszerûségükbõl soha nem veszítõ filmekkel, mint a Gone With the Wind (Elfújta a szél), Mr. Smith Goes to Washington (Becsületbõl elégtelen), Wuthering Heights (Üvöltõ szelek), Gulliver’s Travels (Gulliver utazásai), a Pinocchio címû rajzfilm, és John Ford Stagecoach (Hatosfogat) címû filmje. Rengeteg dolog van, amit Conran nagyon szeret a The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) címû filmben, és "minden elfogultság és mentegetõzés nélkül tartja nagy becsben azokat a különbözõ dolgokat, amelyek elõtt tisztelgünk ebben a filmben", beleértve magát a nagy varázslót is. Sky Kapitány és Polly útját a nehezen megfogható Totenkopf felkutatására, Conran hasonlónak látja Dorothy utazásához, hogy láthassa a varázslót. "Totenkopfban tulajdonképpen egy gondolatot, egy elvet vettek üldözõbe." - mondja Conran. "Legalább annyira õk azok, aki a tudós sztoriját felépítik, mint amennyire a tudós maga teszi ezt. Ahogy halad a történet, és hõseink haladnak az útjukon, apró részletekbõl rakják össze a tudós életét, és sok minden, amit megtudnak, az igaz, és sok minden pedig hamis, csalás és ámítás."
A rendkívül éles kontrasztokkal dolgozó stílus digitális módszerû kiegészítésével Conrannak végre sikerült megvalósítania mindazokat a szerkentyûket és készülékeket, az utópia gyönyörû tárgyait, amelyeket a korszak ipari tervezõi, tudósai, feltalálói és írói megálmodtak. Conran úgy építhette fel az õ New Yorkját, mint a jövõ olyan városát, amilyen végül is soha nem volt igazán... a képzelet romantikus és humanisztikus városát, ami a tudomány és a mûvészet ötvözésével az élet minõségének javítását ígérte mindenki számára. Conran fel tudta tárni azt a maradandó örömet, amit figurái útjának a nyomon követése szerez a nézõnek, ahogy kietlen világukból a ragyogóan színes Technicolor világába lépnek, amikor Shangri-La völgyébe érkeznek, pontosan úgy, ahogy ez Dorothy-val történt, amikor Óz országába érkezett. És, ami mindennél fontosabb, az éppen az ellenkezõjét sejtetõ illúzió ellenére, erre azok nélkül a masszív erõforrások nélkül is képes volt, amelyekre a konvencionális filmalkotóknak van szüksége.
"Úgy kezdtem a kísérletezést, hogy nagyon szerény, minimumra szorítkozó módon szerkesztettem meg a dolgokat." - magyarázza Conran, megjegyezve, hogy különösen a régi rajzfilmekben alkalmazott egyszerû, vonzó vonalak, árnyékolások és képkivágások hatottak bátorítólag az ambícióira. "Bizonyos értelemben valahol így kezdõdött az egész." - folytatja Conran. "Úgy kezdõdött, hogy voltak bizonyos ambícióim, és azt akartam, hogy a produkciónak értéke legyen, szóval ilyesmikkel kezdõdött. Szükségszerûségbõl fakadt jóformán az egész. Még a számítógépes szerkesztés terén is voltak olyan dolgok, amelyeknek az összerakása elérhetetlen volt a számomra, pusztán a számuk, vagy az idõigényük miatt. Aztán ahogy a látvány lassan kialakult, az részben az általam kedvelt filmes- és videó stílusoknak a kombinációjából, részben a technológiából fakadóan elém tornyosuló korlátokból adódott."
Conran olyan régebbi rajzfilm sorozatokat kezdett tanulmányozni, mint Max Fleischer The Adventures of Superman címû filmje, hogy lássa, hogy oldották meg a képkivágás, a kompozíció, a megvilágítás kérdéseit. "Ezekben a filmekben briliáns filmkészítési technikának vagyunk a tanúi, ha abból a szempontból nézzük a megoldásokat, hogy mi lenne, ha ez élõszereplõs film lenne." - mondja Conran. "Azzal kezdtem, hogy megpróbáltam azt figyelni, hogy hogyan oldottak meg bizonyos dolgokat, és azt utánozni - de élõ szereplõkkel. A régebbi rajzfilmeknek még nem volt abban a luxusban része, hogy ezrével rajzolt emberfigurák érzékeltessenek egy várost vagy egy tömeget, de még így is azt a benyomást keltik, hogy egy pezsgõ életû városról van szó. Olyan módon tudták ezeket a képeket és ezeket a felvételeket megtervezni, hogy a nézõ elégedett volt és megértette a lényeget."
Bár Avnet egyszerûen imádta a filmben kialakított látványt, azzal tisztában volt, hogy nincs olyan vizuális effektussal elõállított látványosság, legyen az bármilyen nagy hatású, amely pótolhatna egy szórakoztató sztorit vagy figurákat.
"Tudtam, hogy ennél a filmnél az lesz a legnagyobb kihívás, hogy ne engedjük, hogy a felvételekkel szemben támasztott óriási - technológiai és digitális - követelmények végül útjában álljanak annak, hogy ez egy csodálatos és szórakoztató film legyen." - mondja Avnet. "Ez egy nagyon egyszerû sztori, amit csodálatosan izgalmas módon ábrázolunk. A technológia a képzelet szolgálatában áll, és a képzeletet az erõteljes elbeszélõi stílus szolgálja azzal, hogy egy igazán jó, régi divatú történetet szórakoztató módon ad elõ."
A FIGURÁKRÓL ÉS A SZEREPOSZTÁSRÓL
"Két évet töltöttünk a sztori kidolgozásával és a forgatókönyv megírásával." - mondja Avnet. "A film hangvétele a Raiders of the Lost Ark (Az elveszett frigyláda fosztogatói) címû filmmel kialakult hagyományba illeszkedik: a Sky Kapitány egy régi divatú repülõ hõs, de a figura kicsit meg van csavarintva. Nem arról van szó, hogy nem lehet õt komolyan venni. Ez komoly dolog, de mégis van benne valami kissé eltorzult, kissé furcsa. Egy kicsit mintha megmosolyogtatná az embert."
2002-ben Avnet fogta a kész forgatókönyvet és a hatperces rövidfilmet, és néhány hónap leforgása alatt már össze is állította az Oscar-díjas kaliberû szereplõgárdát, többek között Jude Law, Gwyneth Paltrow, Giovanni Ribisi, Bai Ling és Angelina Jolie közremûködésével.
"Mind a mai napig az a helyzet, hogy nem is egészen értem." - mondja Conran. "Izgatott és lelkes vagyok, és minden bizonnyal én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. De ez abszurd; mint minden más is ebben a filmben. Nincs logikus magyarázat. Számomra felfoghatatlan, hogy miért vállalták ezt az óriási kockázatot, amit ez a film jelent."
Avnet is kockázatot akart vállalni a figurákkal, és a színészeket a típusukkal ellentétes szerepekre kérte fel, különösen Jude Law és Gwyneth Paltrow esetében. "Kerry soha sem képzelte a filmet ennyire nagyszabásúnak, ennyire nagynevû színészekkel. Ez, szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre, az én hatásomra történt így." - mondja Avnet. "Úgy éreztem, hogy a sztori majd vonzza õket, és magával is ragadja, és mi olyan színészeket akartunk, akik jól tudnak egymással dolgozni. Amikor megmutattam Gwyneth-nek a hatperces rövidfilmet, Jude ott volt, és én néztem kettõjüket, és azt gondoltam, ’Jól néztek ki együtt a The Talented Mr. Ripley (A tehetséges Mr. Ripley) címû filmben, és ebben a filmben még jobban fognak kinézni."
Amikor Avnet elhatározta, hogy megkeresi Law-t, akivel korábban már találkozott az Uprising (Lázadás) címû film kapcsán, tudva, hogy milyen nehéz a dolgot elmagyarázni, még az elõtt akarta megmutatni neki a hatperces filmet, mielõtt Law elolvasta volna a forgatókönyvet.
"Miután megnéztem a rövidfilmet, azonnal a gyerekeim jutottak eszembe." - emlékszik vissza Law. "Miközben néztem, arra az örömre gondoltam, amit egy ilyen filmnek a nagy filmvászonra való áttétele jelenthet. Úgy tûnt, hogy egyfajta ártatlanság árad belõle, mégis megvolt benne minden olyan kellék, cicoma meg szerkentyû, ami a fiatal generációhoz tartozó nézõket izgalomba hozza. És van benne jó kis humor is." - teszi hozzá Law. "Más szóval, a nézõ élvezheti a harcokat és csatákat anélkül, hogy feltétlenül kötelezõ lenne észrevenni a valamennyire azért jelen lévõ brutalitást vagy a vérszomjat. Azonnal csatlakozni akartam a munkához, mind színészként, mind producerként."
Law azt mondja, hogy az ezekben az ember léptékûnél nagyobb, hõsi figurákban elválaszthatatlanul és mélyen benne rejlõ, komoly drámából és humorból ötvözött személyiség éppen annyira vonzotta, mint az, hogy a történelmi tényekben gyökerezõ fikció világát felfedezheti. "A 30-as évek tényleges valóságában a színfalak mögé kell pillantani, hogy el tudjuk képzelni az elit zsoldos pilóták, a tudósok sugár-puskával felszerelt asszisztenseinek a világát, vagy a levegõben felfüggesztve lebegõ, légi leszálló kikötõket." - mondja a színész. "Ez egy furcsa keverék, elképzelni, hogy az 1930-as években a sci-fi milyen lett volna, ha lett volna elég pénzük és technológiájuk az álmaikat egészen addig kiterjeszteni. Azt hiszem, ez olyan világ, aminek egy kicsit mindannyian a részesei szeretnénk lenni, egy olyan világ, amit szeretnénk, ha láthatnánk."
A színésznõ Bai Ling, aki Totenkopf agilis és halálos, "Rejtélyes Asszony"-nak nevezett végrehajtóját alakítja, úgy gondolja, hogy Conran sztorija és a figurák rendelkeznek minden olyan klasszikus elemmel, ami egy szórakoztató film megalkotásához kell. "A régi hollywoodi filmekre emlékeztet engem, azokra a régi szerelmes történetekre, csodálatos szerelmesekkel és óriási érzelmekkel." - mondja Ling. "Az ember tudni akarja, hogy mi is történik, és érdekli az embert a sorsuk. Valahogy a Star Wars (Csillagok háborúja) és a The Matrix (Mátrix) címû filmekre is emlékeztet, ezzel a sok high-tech dologgal, de ez már sokkal modernebb módon készült. Ezt a két végletet elegyíti a film. Amikor a hatperces filmet láttam, azt mondtam, ’Ejha,, ezt a filmet látni akarom.’ Ez lélegzetelállító, és pontosan az, amit az ember egy hollywoodi filmtõl elvár. Ez varázslat."
Conran a Law által alakított Sky Kapitány figuráját többé-kevésbé egy valóban élt pilótáról, Claire Chenault-ról mintázta, aki a II. világháború elõtti repülõ zsoldosok, a The Flying Tigers (Repülõ Tigrisek) vezetõje volt. "Jude Law lényegében Claire Chenault alakját mintázza." - mondja Conran. "Õ volt a csoportban a legjobb. Zsoldosnak lenni kicsit mást jelent, mint katonának lenni. Ez a férfi nem volt szükségképpen és feltétlenül hõs. Potenciális hõs volt, aki - bizonyos fokig - bérelhetõ volt."
Amikor Avnet és Law úgy érezte, hogy itt az ideje a szerepek kiosztásának, akkor megkeresték barátaikat - és egyben elsõ számú jelöltjüket - Polly Perkins, Dex és Francesca "Franky" Cook szerepére.
"Egy klasszikus, igazán jó történet minden eleme megvan ebben a filmben." - mondja az Oscar-díjas Angelina Jolie, aki Cook kapitányt alakítja. "Barátság, lojalitás és szerelem, harc a barátaid megmentéséért, szerelmi háromszögek, és a titok annak a férfinak a múltjában, akibe szerelmes vagy - ez mind együtt nagyszerû sztorivá áll össze. És ott van egy nagy szerelmi regény is, valahol elrejtve a filmben. Mert akár bevallja Kerry, akár nem, és akár bevallja Jon, akár nem, õk bizony igenis romantikusak."
Jude Law egyetért, megjegyezve, hogy ez az egyik fontos része volt annak, ami a filmhez vonzotta. "Ami hatott rám, az nem csupán az a világ volt, amelyet Kerry teremtett, hanem ennek a kapcsolatnak a szívet melengetõ volta is, látni ezt a két figurát, ahogy civódnak, panaszkodnak és végül újból egymásba szeretnek. Ez mindig ott van a levegõben, valahogy a szívünk mélyén érezzük, az elsõ perctõl kezdve, hogy ezt a két embert egymásnak teremtették, és remélhetõleg, végül, egymásra is találnak."
Ling elmondja, hogy a sztori szerelmi szála õt is megfogta. "Nagyon tetszett, mert nagyon szépen megírt szerelmi történet ez, a Jude Law és Gwyneth Paltrow által alakított két figura között." - mondja Ling. "Abban a pillanatban, amikor meglátod õket a filmvásznon, azonnal ösztönösen érzed, hogy szerelmesek egymásba, és szinte izzik a levegõ kettõjük körül."
"Folyik köztük ez a viaskodó, harcias párbeszéd, és ebben óriási a szexuális töltés." - mondja Paltrow. "Állandóan egymással küzdenek, és tényleg remek szórakozás volt ezt Jude-dal végigjátszani."
A kalandjai során Law nem csupán a Paltrow által alakított figurával áll állandó verbális harcban, hanem fizikai értelemben is megveri õt a Ling alakította "Rejtélyes Asszony". "Nagyon mulatságos dinamika ez, mi állandóan harcban állunk egymással." - mondja Ling. "Mihelyt találkozunk, már el is kezdõdött az újabb küzdelem. Én állandóan a hátsó felébe rúgok - és ez aranyos. Minden alkalommal, amikor meglátom, olyan jóképû - és nagyon romantikus - és én meg jól összeverem. Fantasztikus küzdõ jeleneteink vannak együtt. Tényleg remek mulatság."
Ami a Sky Kapitányt illeti, a Rejtélyes Asszony idõnként nem is annyira neki jelent akadályt, mint Polly-nak. Mert Polly és Sky Kapitány számára az, ami évekkel ezelõtt Nanjing-ban történt, amikor még együtt voltak, mindig ott marad az egymás iránti kölcsönös bizalmatlanság mélyén. A kérdés, amire Joe nem adott választ, az hogy ’Megcsalta-e Pollyt?’, és a kérdés, amire Polly nem válaszolt, az hogy "Szabotázst követett-e el Joe repülõgépe ellen?’ A könyörtelenül és kiengesztelhetetlenül folyó párbeszéd kettõjük között, ami az õszinte beismerést hajszolja, csak még bonyolultabb lesz, amikor Franky Cook (Angelina Jolie) is bejön a képbe.
"Ami a figurák közti dinamikát illeti, Polly nagyon féltékeny Franky-re." - mondja Paltrow. "A sztori háttere az, hogy Polly és Sky Kapitány valamikor romantikus szerelmi kapcsolatban voltak, aztán szétment a dolog, és Polly nagyot csalódott, amikor azt hitte, hogy a férfi megcsalta õt. Úgyhogy amikor találkozik Frankie-vel, biztos benne, hogy Frankie az a nõ, akivel Joe megcsalta õt. Frankie nagyon veszélyesnek tûnik Polly számára - ezt tényleg remek mulatság volt eljátszani."
Mint Paltrow, úgy Jolie is nagyon élvezte a szerelmi háromszöget, no meg saját figurája elszánt, merész természetét. "Franky-t játszani szórakozás. Nagyon szeretem ezt a figurát." - mondja Jolie. "Szeretném ismerni. Ez a nõ kapitány, akinek sok furcsa kalandban volt része és az egyiknek a során elvesztette az egyik szemét. Néhány évvel korábbról már ismeri a Jude által alakított figurát, Sky Kapitányt. És nem tudjuk egészen biztosan, hogy mi történt valójában. Sok vita zajlik arról, hogy õrülten szerelmesek voltak egymásba, vagy hajszál híján megölték egymást. De tudjuk, hogy van valamiféle közös múltjuk."
Jolie-nak tetszett a figura fekete szemkendõje, mert az mindenkibõl valamilyen reakciót provokál, amit Jolie úgy érez, hogy a figura saját elõnyére használ ki. "Ez elsõ pillantásra rettentõ furcsa dolog, egy kissé mintha visszahúzódóvá tenne, olyanná, aki kívülrõl szemléli, megfigyeli az embereket. Frankie kicsit tartózkodó, rendkívül rendezett, a szó katonai értelmében, és ez még erõsebbé teszi ezt a hatást."
Habár Paltrow nem jut szükségszerûen egy rendezõ eszébe, ha akciófilmhez keres hõsnõt, ahogy ezt Conran megjegyzi, ennek az elismert színésznõnek a jelenléte, a maga klasszikus filmsztárhoz illõ megjelenésével és tehetségével "megváltoztatta az egész film látványát".
"Gwyneth végtelenül precíz, okos és gyorsan reagáló színésznõ. Eltérõen sok más színésztõl, akik esetleg nem szeretik ezt a technikai formában történõ munkát, õ rendkívül könnyedén s gyorsan beletanult." - mondja Avnet. "Gwyneth igazán nagy szellem."
Paltrow-nak nagy gyönyörûséget okozott a pergõ nyelvû, fáradhatatlan riporternõ figurájának megformálása. "Ez a figura nagymértékben visszanyúlást jelent azokhoz a szabad szellemû, független nõalakokhoz, akiket oly sok régebben készült filmben lehetett látni." - mondja Paltrow az általa alakított Polly Perkins figurájáról. "Ez a figura afféle visszanyúlás a nõi erõt és ravaszságot, és a rejtett, szinte szemérmes szexualitást sugárzó nõtípushoz, és e tulajdonságok ügyes manipulációjához."
"Gwyneth színészi játéka minden erõlködés nélkül való." - mondja Ribisi, egy másik fõszereplõ. "Õ annyira okos, úgy oldja meg a feladatot, hogy az rendkívül könnyûnek látszik. És van benne valami titokzatosság, ami nagyon érdekessé teszi a vásznon."
Conran Polly alakjában a "bajkeverõ figurájának kvintesszenciáját" látja. "A Sky Kapitány és Polly figurája közötti kontraszt kidolgozásakor," - mondja Conran, "azt akartam, hogy kettõjük közül õ legyen a vakmerõbb, a meggondolatlanabb, míg a férfit inkább afféle kiscserkész figurának akartam megrajzolni."
Lehet, hogy Sky Kapitány a "kiscserkész" a ravaszabb Polly mellett, de Dex, Sky Kapitány bizalmas barátja és technikai zseni segítõtársa az, akié az igazi érdem. "Õ az, aki mindent kitalál és megold a repülõgépekkel, a robotokkal és az összes szerkentyûkkel kapcsolatban." - mondja Paltrow. "Giovanni jött, látott és gyõzött; nagyszerû, és igazán mulatságos figurává tette ezt a szereplõt."
Ribisi, aki már dolgozott együtt Law-val a Cold Mountain (Hideg hegy) címû filmen, úgy jellemzi az általa alakított figurát, mint "aki mindig valami szerkentyûn, valami algoritmuson s annak az anyagi világban való megjelenésén töri a fejét, és ez izgalomba hozza." - Ribisi hozzáteszi: "Dex ugyanakkor maga a barátja ügye melletti megtestesült lojalitás is, ez is nagyon fontos része a jellemének."
"Õk ketten bizonyos fokig elválaszthatatlanok, habár Dex soha nem lesz olyan, mint Sky Kapitány." - mondja Avnet. "Dex Sky Kapitány személyén keresztül él, azaz valósítja meg önmagát. Ugyanakkor Sky Kapitány pedig Dexre van utalva, hogy véghezvigye a hõstetteket, mert Dex az, akiben megvan ez a rendkívülien invenciózus képesség."
Ahogy a szereplõgárda összeállt, a technikai stáb pedig egyrõl hétre, majd pedig csaknem 100 fõsre duzzadt, pontosan úgy, mint a maga által teremtett fenegyerek pilóta és bizalmasa, a technikai zseni, Conran is naponta szembesült a kihívással, hogy valami rendkívülit hajtson végre ahhoz, hogy az elképzelései valóra is váljanak. Ahogy Jude Law megjegyzi: "Amire nagyon hamar rájöttem az az volt, hogy itt nem egyszerûen egy olyan filmrõl volt szó, amilyet én még sosem láttam; ez olyan film volt, amilyet soha még senki nem alkotott."
"time is not money"
