információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Oroszországból, rettegéssel: itt van az ÉJSZAKAI ÕRSÉG, ez az elegáns horror-fantasy, ami forradalmasította a poszt-szovjet filmgyártást. Timur Bekmambetov rendezõ-forgatókönyvírót Nyikita Mihalkov az "orosz Quentin Tarantinó"-ként emlegeti.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG Szergej Lukanyenko sci-fi író bestseller trilógiájának elsõ része, a második a Nappali õrség, ezt követi az Alkonyati õrség.
Káprázatos vizuális technika, vérbõ akciójelenetek és vérfagyasztó terror kombinációja tette a filmet hatalmas kasszasikerré 2004. júliusi bemutatásakor.
A film mindössze 4 millió dollárba került, de hazájában minden eddigi bevételi rekordot megdöntött, lekörözve A Gyûrûk Ura: A király visszatért és a Pókember 2.-öt is.
Ez nem kis dolog egy olyan országban, ahol saját gyártású film soha nem kasszírozott többet 2 milliónál. Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG bevétele ennek a nyolcszorosa volt. Nemzetközileg is elismerték, így a 2004-es Oscar-díjkiosztón ez volt az oroszok versenyfilmje a legjobb idegen nyelvû film kategóriában.
A helyszín napjaink Moszkvája. Az Éjszakai Õrség felügyeli a Fény Erõit és a Sötétség Erõit, hogy tartsák be ezer évre szóló fegyverszünetüket.
Az Éjszakai Õrség titkos tagjai évszázadokon át figyelték a Sötét Erõt, a vámpírokat, a boszorkányokat, az alakváltókat, azaz az olyan varázslókat és démonokat, akik az éj leple alatt garázdálkodnak. A Fény Erõinek is megvan a maguk felügyelete: õket a Nappali Õrség figyeli.
Az emberiség sorsa e két erõ közötti törékeny egyensúlyon múlik, és ez emberiség sorsa most veszélybe kerül...
Egy õsi legenda szerint egy nap eljön a "Hatalmas", és véget vet a Fény Erõi és a Sötétség Erõi közötti apokaliptikus harcnak. Ez a nap most elérkezett Moszkvába - de a Hatalmas vajon melyik erõ oldalára áll majd?
A Fox Searchlight megszerezte az ÉJSZAKAI ÕRSÉG és folytatásai a nemzetközi forgalmazói jogát. A trilógia harmadik részét már angolul forgatják majd, a FOX és az orosz Channel One Russia televíziós adó koprodukciójaként. A két korábbi részt a Channel One Russia gyártotta.
A színfalak mögött
Szergej Lukanyenko regénye, az Éjszakai Õrség és következõ kötetei, a Nappali õrség és az Alkonyati õrség vízválasztóvá váltak az orosz irodalomban.
A természetfölötti erõk csatájának a mai Moszkva utcáin játszódó története egyaránt átütõ sikert aratott fiatal oroszok egészen különbözõ csoportjainál - a könyv 500.000 példányban kelt el.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG orosz premierje óta a trilógiából újabb 2, 5 millió példányt adtak el. Szergej Lukanyenko eredeti foglalkozása pszicháter, de ma már termékeny író, aki mindig olyan kalandregényt szeretett volna írni, amelyben az õsi mágia elszabadul a modern világban.
"Már régóta szerettem volna kipróbálni magamat a fantasy mûfajában, de a törpék és a manók nem érdekeltek" - mondja Lukanyenko, aki olyan mûveket írt már, mint Az álmok vonala és A negyven sziget lovagjai -, aztán született egy érdekes ötletem: az éj mint csatatér az olyan mágusok számára, akik közöttünk, hétköznapi emberek között megbújva élnek - és csak akkor harcolhatnak, amikor az emberiség nyugalmát ez nem zavarja.
Így született meg az Éjszakai Õrség címû könyv alapötlete - a könyv egy olyan speciális csoportról szól, melynek feladata a mágusok kordában tartása. Ez vezetett az Éjszakai Õrség ellenfelének, a Nappali Õrségnek és a kettejük közötti örök harcnak a megteremtéséhez."
Azok a természetfeletti erõk, melyek az Éjszakai, illetve a Nappali Õrséget alkotják, pusztító varázserõvel rendelkeznek - pár méterre a mindennapi városi valóságtól, lerobbant házakban vagy zsúfolt metróállomásokon élnek.
Ezek a figurák elvarázsolták az orosz olvasókat. Köztük volt a neves orosz producer, Konsztantyin Ernszt is, aki a legnagyobb és legsikeresebb orosz tévéadó, a Channel One Russia igazgatója.
Ernsztet nem vozza a fantasy, de az Éjszakai Õrséget nem tudta letenni. Miután elolvasta a könyvet, már hajtotta a filmes megvalósítás iránti szenvedélye is.
Anatolij Maximov társproducerrel bele is vágott annak a kidolgozásába. Kilenc hónappal késõbb elkezdõdött a forgatás, a forgatókönyvet maga Lukanyenko írta Timur Bekmambetov közremûködésével.
Ahhoz, hogy Lukanyenko meséje az utcán harcoló boszorkákról, boszorkánymesterekrõl és vámpírokról hûen életre keljen, a producereknek markáns stílusú rendezõre volt szüksége. Olyasvalakit kerestek aki kombinálni tudná a nagyfokú izgalmat a modern speciális film effektusok használatával - de ért az orosz lélekhez is. A kazahsztáni születésû, sikeres videoklip- és reklámfilmrendezõ, Timur Bekmambetovban megtalálták akit kerestek. Bekmambetov több mint 600 reklámfilmet rendezett olyan cégeknek, mint a Coca Cola, a Pepsi, az Apple, a Microsoft a Ford és a Procter & Gamble.
Bekmambetov játékfilm-rendezõként 1994-ben debütált a "Pesavarszkij Valc" címû mûvészfilmmel, mely az afganisztáni háborúról szól. Második filmje a Gladiatrix volt, 2000-ben. Ezt angolul forgatták, a legendás Roger Corman volt a társproducer.
Ernszt akkor talákozott Bekmambetovval elõször, amikor elõbbi a Matador címû havi kulturális tévémûsor vezetõje, produre és rendezõje volt. Gyakran osztoztak a vágóstúdión, és beszéltek közösen készítendõ filmekrõl is.
"Mesés álmokat szõttünk az orosz filmipar újrateremtésérõl - emlékszik Ernszt. - Elmagyaráztam, hogy ki akarok alakítani egy imázst, és az orosz filmet olyan szintre szeretném emelni, hogy valóban a nemzetközi filmvilág része legyen. Itt nem csak mûvészfilmekre és fesztiválokra gondolok, hanem izgalmas filmekre, amik nézõtömegeket vonzanak. Az Éjszakai Õrséggel a kezünkben végre lehetõség nyílt minderre."
Bekmambetov a projekthez magával hozta személyes rajongását a hollywoodi akciófilmek nagymesterei iránt. Példaképei: James Cameron, Ridley Scott, Roger Corman, a Wachowski fivérek és Quentin Tarantino. Mindezek ellenére kételkedett benne, hogy sikerül olyan horror-fantasyt készíteni, ami az oroszoknak tetszeni fog. "Oroszországban ezt megelõzõen nem készült még fantasy. Nem úgy, mint Amerikában - mondja -, de a könyvet olvasva rájöttem, hogy Szergejnek sikerült ötvöznie a varázslatosat és a természetfelettit a mi életünkkel. A történet különleges, mert a fantázia nem akármilyen valósággal találkozik, hanem az orosz valósággal - ez az elsõ orosz film amely ebbõl a szemszögbõl készült.
A történet a való világban játszódik, a valódi orosz életben - de egyben fantasy is - folytatja a rendezõ. - Ezért úgy gondoltam, hogy minél valósabbá kell tenni a filmet is, úgy, hogy közben a fantasztikumot és a misztikumot is beleágyazzam napjaink Moszkvájának életébe. Csodálatos kihívás volt."
Bekmambetov minél többet olvasott, annál jobban foglalkoztatta a történet. "A könyvek klasszak és viccesek voltak, elgondolkodtatóak. Megpróbáltam elképzelni, hogyan lehetne összekapcsolni õket: Vörös téri vámpírok, vámpírok és az Orosz Balett stb. Nagyon érdekes egyveleg volt, mert egyik felem a filmrajongó, aki imádja a vámpírokat, Roger Cormant és a Mátrixot.
A másik felem viszont ismeri az orosz valóságot, itt sok a baj: sok a rossz kocsi, piszkosak a házak, sok a nagyon gazdag és a nagyon szegény. Ez a történet egyesíti a két ellentétes oldalt: az orosz valóságot és amerikai filmet."
Bekmambetov a filmet arra használta, hogy minden õt befolyásoló mûvészi hatást egy eredeti szórakozató filmmé gyúrjon össze - a filmet nem csak vad hajszákkal, hajmeresztõ kaszkadõrjelenetekkel, nagyerejû robbanásokkal és túlvilági lényekkel tûzdelte tele, de megfûszerezte azzal a ravasz humorral és gazdag filozófiával, ami mindig az orosz irodalom sajátossága volt.
Különösen izgatta az, ahogy a történet allegorikusan megjeleníti azt a törékeny egyensúlyt, ami a Jó és a Rossz között van a világban. Számára az Éjszakai Õrség és ellentéte, a Nappali Õrség két teljesen különbözõ, egymással versengõ filozófiát képviselnek.
"Két eltérõ életformát képviselnek - a totális szabadság áll a felelõsséggel szemben. A Nappali Õrség a Sötétek, és egy teljesen szabad függetlenséget képviselnek, míg az Éjjeli Õrség a felelõsségrõl és a lelkiismeretrõl szól."
Bekmambetov szorosan együttmûködött Lukanyenkoval a forgatóköny megírásánál - a szerzõ hajlamos volt eljátszani teremtményeivel, még új elemeket is beleszõtt a történetbe, hogy tovább fokozza a moziélményt.
"Hozzáadtuk az Anton (Konsztantyin Kabenszkij) és rég elvesztett fia, Jegor (Dimitrij Martinov) cselekményszálat, hogy még drámaibbá, még érzelmesebbé, még oroszosabbá tegyük a történetet. Az akción túl van egy apa, aki elvesztette a fiát, bûntudatot érez, és az életét annak a problémának a megoldásával tölti, ami nyomja a lelkét - ez egy nagyon orosz történet."
Amikor megkezdõdtek a nagyszabású kalandfilm elõkészületei - cseppet sem nagyméretû kölltségvetéssel - Bekmambetov mindig emlékezett barátja és tanítómestere, Roger Corman filmkészítéssel kapcsolatos alapvetõ tanítására. "Corman szerint a legfontosabb, hogy a rendezõ tegyen mindig úgy, mintha a ténylegesnél nagyobb költségvetéssel dolgozna - emlékszik vissza. - Amikor rádöbben, hogy még sincs annyi pénze, mint amennyire számított, a kreativitásával kell pótolnia a hiányzó összeget".
Bekmambetov vezérelve a realizmus volt a forgatáson - ami egy fantasy esetében igen meglepõnek teszik. A rendezõ szerette volna, ha a film hajmeresztõen ijesztõ vámpírjai, boszorkányai és boszorkánymesterei fenyegetõnek, de ugyanakkor olyan valósnak is tûnjenek, mint például az ember szomszédja. "Az orosz közönségnek nincsenek tapasztalatai az ilyen jellegû filmekrõl, mert sosem voltak fantasy filmjeink vagy képregényeink - ez nekünk mind új. Ezért csak úgy kezdhettem neki, hogy mindent nagyon valóságszerûen ábrázoltam, azért hogy a közönség higgyen a fantasyben, és el tudja fogadni. Ezért nekem hinni kellett egy olyan világban, ahol élnek vámpírok - még akkor is, ha tudtam, hogy ilyen nincs."
Anatolij Maximov számára Berkmambetov megközelítése nagyon eredeti. "A világ, amit teremtett hipervalóságos, a film mégis fantasy a javából. Ez film az ember erkölcsi romlásáról szól, arról, hogy a Fény és a Sötétség erõi hogyan küzdenek a lelkéért - bombajó történet."
A fény és a sötétség erõinek szereplõválogatása
A film középpontjában azok a természetfeletti teremtmények állnak, akik a Nappali, illetve az Éjszakai Õrséget alkotják. Moszkva lakosai már többnyire alszanak, amikor dúl a két erõ között az éji háború.
A teremtmények különlegesek, ezért a filmhez nagyon speciális és különösen nagy gonddal levezényelt szereplõválogatásra volt szükség. Bekmambetov azzal kezdte a munkát, hogy a vezetõ orosz színészeket két különbözõ kategóriába osztotta. "Úgy éreztem, vannak olyan színészek, akik mindig úgy néznek ki, mint a színészek, és vannak olyanok, akik úgy néznek ki, mint a hétköznapi emberek. A színészes külsejû színészekre osztottuk a Sötétek szerepeit, mert õk nagyon klasszak, eredetiek és büszkék. Az átlagos külsejû színészekre osztottuk a Fény Erõinek szerepeit - õk az Éjszakai Õrség tagjai.
Például itt van Szvetlána szerepe, ez a nõ vonzza a bajt. A szerepet Marija Poroszina kapta, aki szerintem épp úgy néz ki, mint egy hétköznapi orosz lány. A másik oldalon ott van Alissza a Nappali Õrségbõl, ezt a szerepet Zsanna Friszk énekes-színésznõre, a híres orosz popsztárra osztottuk."
Kihasználva az orosz színészek magas szakmai képzettségét, Bekmambetov olyan színészeket keresett, akik nem csak a film intenzív akciójeleneteit tudták eljátszani, hanem az adott szereplõ érzelmi és lelkivilágának mélységét is be tudták mutatni. A rendezõ úgy gondolja, ez az, ami az ÉJSZAKAI ÕRSÉG-et megkülönbözteti a mai horror-fantasyktól.
"Az amerikai fantasyk szereplõi általában nem túl bonyolult jellemek - mondja. - Itt viszont kéznél vannak az orosz színészek, akik igen alaposan tanulmányozták Sztanyiszlavszkijt. Éppen ezért a fantasy mûfajába igen mély érzelmû szereplõket hoznak, akik szerteágazó kapcsolataikat és a történet bonyolultságát is hordozzák alakitásaikban."
Antont, a gyötrõdõ férjet és apát, aki az Éjjeli Õrség tagjává válik, és kulcsszerepe van abban, hogy miként alakul a világ sorsa a szövevényes történetben, Konsztantyin Habenszkij játssza, a legnépszerûbb orosz színészek egyike.
"Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG-et megelõzõen Habenszkij a három legnépszerûbb orosz férfiszínész közül volt az egyik. Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG után ma már õ az elsõszámú kedvenc" - mondja Konsztanyin Ernszt producer.
Bekmambetov megtalálta Habenszkijben azt a sokoldalú színészt aki képes Antont tökéletesen megformálni. "Konsztantyin kiváló drámai színész, de karakterszerephez szükséges képességei vannak - így Bekmambetov. - Olyan, mint egy bohóc, tud vidám és extravagáns lenni. Ez egy jó kombináció, mert ahhoz, hogy az orosz közönséget belevonjam a vámpírok világába, olyan színészre volt szükségem, aki teljesen hiteles tudott lenni."
Borisz Gezer, az Éjszakai Õrség karizmatikus vezetõjének szerepére Bekmambetov Vlagyimir Menskovot, az Oscar díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek címû film fõszereplõjét kérte fel, aki nem csak színész, hanem sokoldalúan tehetséges rendezõ és író is egyben.
"Az orosz közönségben a róla kialakított imázs egy pártvezetõé vagy egy bürokratáé - ezért úgy gondoltam, hogy érdekes és mókás lenne ha õ keltené életre a Fény Erõinek vezetõjét" - mondja a rendezõ.
Zavulont, a Nappali Õrség vezetõjét Bekmambetov fõiskolai barátja játssza, aki szerepelt a Pesavari keringõben és a "Gladiatrix"-ban is. Zavulon többnyire árnyékban marad az ÉJSZAKAI ÕRSÉG nagyobb részében, de színre lépésekor ezért végül annál erõsebben lenyûgöz. "Viktort húsz éve ismerem, és nagyon jó színésznek tartom. Éreztem: van annyira jó, hogy a film feléig árnyékban maradjon, csak azért, hogy az a bizonyos perc, amikor végre megmutatkozik, a nézõk számára még izgalmasabbá váljék."
A szereplõgárdát orosz szinpadi és filmes színészek egész csapata teszi teljessé. Köztük van Galina Tunyina mint Olga, a boszorkány, Alekszej Csadov mint Kosztya, a fiatal vámpír, Valerij Zolotuknyin mint Kosztya apja, Ilja Lagutyenko mint Andrej a vámpír, és Rimma Markova mint Daria a boszorkány.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG készítése: a film képi világa
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG izgalmainak nagy részét az a különleges vizuális energia teszi ki, ami által megteremtõdik a totális valósággá vált fantáziavilág. Teszi mindezt úgy, hogy közben bepillantást enged a modern Moszkva filmen ritkán látott, szomorú világába is.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG világa az a világ, ahol egy lepukkant öreg lakás egy vámpír búvóhelyeként szolgálhat, egy hétköznapi moszkvai szerelõ pedig igazából akár álruhás varázsló is lehet.
Az ÉJSZAKAII ÕRSÉG képi világának megszületése Bekmambetov egyik ötletével kezdõdött. A mitológiát a lerobbant orosz használati tárgyak köré szerette volna felépiteni.
"Ezeket az orosz tárgyakat akartuk mitikussá tenni, oly módon, hogy mindent, amit az emberek csúnyának és régimódinak mondtak, a mágikus világ részévé tettük - mondja. - Az oroszok általában szégyellik egyszerû, ócska székeiket, hangos és rossz kocsijukat, a piszkos toronyházakat. Úgy éreztük, ez szomorú, mert senki sem tudja, mi a jó vagy a rossz. Ezért ezek közé a tárgyak közé építettük a történetet, megmutatva, hogy miért lehet egy régi szék akár a legjobb, vagy mitõl is tartós és menõ ez az öreg autó. Ez hatásosnak bizonyult."
Valóban, a film világa hamar beszivárgott az orosz popkultúrába is. Szövegsorok a film párbeszédeibõl bekerültek az orosz lexikonba, míg Anton hosszú kabátja divatot teremtett a moszkvai fiatalok körében.
Bekmambetov egy adag látvány-koffeinnel is be akarta injekcózni az orosz mozit. Az államilag finanszírozott filmek lassú és komótos tempója helyett bevezette a nyaktõrõ sebességû hajszát, a villámgyors vágást és az orosz filmben rendhagyónak számító fényképezéstechnikákat is kipróbált - lehet, hogy innen már nincs visszaút.
"A fiatalok szeretik a történet tempóját, ahogy szeretik a gyors és drámai akciójeleneteket is. Ezt a stílust választottuk, mert úgy éreztük, így tudjuk igazán megszólítani célközönségünket, és nem utolsósorban azért, mert mi magunk is szeretjük ezeket a fogásokat."
Ezen a káprázatos vizuális világon belül Bekmambetov szerette volna megmutatni Moszkvának azt az arcát is, amit a világ még soha nem láthatott korábban - a vibráló, fiatalos, aktív várost.
"A Moszkváról alkotott tipikus kép egy nagy és nyomasztó városé. Ezért olyan filmet szerettünk volna készíteni, ami egy vidám, klassz és modern imázst mutat meg. Az utóbbi két évszázadban a hatalom megváltoztatta az orosz lelket, mindent szürkévé és fehérré tett, de az orosz kultúra eredetileg nagyon színes, nagyon érzelmes és nagyon drámai. Ezekhez a gyökerekhez szerettünk volna filmünkkel visszatérni. Moszkvát úgy feltöltöttük vakító fényekkel, hogy majdnem beillik Mexikónak is".
Bekmambetov az ÉJSZAKAI ÕRSÉG-et és a folytatás nyolcvan százalékát 2002 vége felé és 2003 elején forgatta le, 90 nap alatt.A filmet több mint 200 eredeti moszkvai helyszínen vették fel, köztük volt a világhírû turistaközpont, a Vörös tér és az egész várost behálózó földalatti is. A cselekmény java része az Osztyankino torony körül játszódik - a hatalmas kommunikációs torony az orosz fõváros észak-nyugati részén áll, és mind a város, mind a történet fénypontja.
"Az eredeti regény nagy része az Osztyankino torony körül játszódik, ezért volt fontos, hogy ott forgassunk - mondja Bekmambetov. - Oroszul az ’osztyankino’ nagyon misztikus szó, ’maradékokat’ jelent, és sok misztikus magyarázat kering arról, hogy Szergej miért éppen oda helyezte a történetet. De van erre praktikus magyarázat is: mivel Szergej kazahsztáni, az Osztyankino volt számára Moszkvában az egyedül ismerõs hely, amirõl tudta, hogy a város közepe és iránytûje."
Bekmambetov minél többet szeretett volna Moszkva utcáin forgatni, hogy a nyers valóságot megmutassa a természetfeletti thrillerben. "Fontos volt, hogy legyenek képek a mai modern Oroszországból, hogy a nézõ érezze: ez akár az õ háza vagy utcája is lehet. Minden nagyon valóságszagú volt."
Bekmambetov azzal a mûvészcsapattal dolgozott, amelyik a korábbi két fimjénél és reklámfilmjeinél is közremûködött. "Ezzel a csapattal, köztük Szergej Trofimov vezetõ operatõrrel és Valeria Viktorov mûvészeti vezetõvel már tíz éve dolgozom együtt. Valeria a film kreatív stílusáért felel a jelmezektõl a sminkig."
A helyszíneket is félelmetes benyomásuk alapján válogatták ki. Így kerültek be a filmbe az antennás háztetõk és a Sztálin építtette moszkvai metró - ezeket mindig is ijesztõnek találta a rendezõ.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG egyik leglenyûgözõbb látványa a kisérteties alvilág, a "Homály", amit csak a másvilágiak, a Sötétek Erõi és a Fény Erõi lakhatnak. "A Homály amolyan párhuzamos világ, ahol a másvilágiak találkozhatnak és megvívhatnak egymással - mondja a rendezõ. - A Homályban csak másvilági lény tûnhet fel, így nyugodtan szabadon engedhettük a fantáziánkat. Az egyetlen valós elem itt az állandó szúnyogzümmögés, mert szúnyogfóbiám van."
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG digitalizálása: vizuális effektusok
Bekmamabetov nagyszabású, vizuálisan lenyûgözõ kalandfilmjének megvalósítása jókora akadályba ütközött: hogyan készítsenek el mintegy 400 látványterv-képet egy olyan országban, ahol a Csillagok háborúja-típusú film eddig csak álom volt?
A rendezõ teljesen orosz produkciót akart, ezért több tucat, összesen 42 vizuális effektusokat készítõ céget toboroztak össze, így teremtettek meg egy hatalmas virtuális vizuális effektus stúdiót az egy évig tartó utómunkálatok alatt.
Stúdiók voltak Moszkvában, Szentpétervárott és Kijevben is, és mindegyiknek megvolt a maga specialitása. Ez a 42 stúdió összesen 28 percnyi számítógépen készült képet készített el a film varázslatos cselekményéhez.
A második részhez is ugyanez a csapat késziti a vizuális effektusokat, és Bekmambetov meg van róla gyõzõdve, hogy ezzel a digitális technikával új korszakot nyitottak az orosz fimtörténetben. "Ott folytatjuk, ahol a Szolarisz és Tarkovszkij abbahagyta" - vallja Konsztantyin Ernszt.
Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG forradalmasította a kommunista érát követõ filmgyártást, és egycsapásra kultuszfilmmé vált. A 14-25 éves fiatalok körében is nagy tetszést aratott, ezek a fiatalok már az amerikai kasszasikereken nõttek fel.
A készítõk bíznak abban, hogy ez a forradalmian új, varázslatos hazai film új életet lehel majd az egész orosz filmgyártásba, és a nézõk orosz filmre is beülnek majd a moziba.
Mihail Bersickij orosz filmkritikus ezt mondta a filmrõl a nemzetközi sajtónak: "Az ÉJSZAKAI ÕRSÉG precedenst teremt - a filmiparunk számára ez a legfontosabb."
"time is not money"
