információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
"Meghívó? Csak lúzereknek!"
Az ember azt gondolná, egy esküvõ arról szól, hogy az egybegyûltek együtt örülnek a fiatal pár szerelmének, és ez adott esetbe akár igaz is lehet. Az egyedül érkezõ vendégek számára azonban a terülj-asztalkám, illetve a partnervadászat legalább olyan fontos. Az Ünneprontók ünnepe alapötlete a szingli férfiak esküvõkhöz való viszonyulásából származott.
"A film alapötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor pár évvel ezelõtt egy barátom meghívott az esküvõjére - meséli Andrew Panay producer. - Eszembe jutottak az egyetemi évek, amikor egy barátommal együtt jó pár esküvõn potyáztam, ugyanis remek alkalmaknak bizonyultak a lányokkal való találkozásra. Úgy gondoltam, a két potyázó, lányokra vadászó figura jó vígjátéki helyzeteket teremthet, annál is inkább, mert adott pillanatban egyikük felrúgja a szabályokat, és szerelmes lesz egy nyoszolyólányba, azok után, hogy egész este hazudott neki azonosságát illetõen."
Panay és társai a Tapestry Filmnél, Peter Abrams és Robert L. Levy kidolgozták a koncepciót, majd felkérték a Steve Faber-Bob Fisher párost a forgatókönyv megírására.
"Úgy gondoltuk, az esküvõi potyázás nagyon erõs motívum, amelybõl szórakoztató történetet lehet fabrikálni - meséli Peter Abrams. - Egy másik forgatókönyv kapcsán találkoztunk Steve Faberrel és Bob Fisherrel, és megemlítettük nekik a dolgot, mire õk azonnal ráharaptak."
"Miután megalkottuk a történet alapjait, ráébredtünk, hogy egy olyan világot kell megteremtenünk, amely átlépi az egyszerû esküvõi potyázás szituációs rendszerét - magyarázza Faber. - Arra gondoltunk, mi lenne, ha idõsebb férfiakról van szó, akikhez tulajdonképpen nem illik ez a fajta szórakozás. Kitaláltuk, hogy igazi potyázómûvészeknek kell lenniük, akik körmük szakadtáig ragaszkodnak a potyázás erkölcsi kódexéhez."
"Azt is tudtuk, hogy a potyázás maga nem tölti ki az egész filmet, ezért úgy gondoltuk, bonyodalom gyanánt kapóra jönne, ha az egyik figura beleszerelmesedne valakibe egy esküvõ alkalmával - teszi hozzá Fisher. - Olyan helyzetekben akartuk szerepeltetni a figurákat, amelyekben az általuk hozott rutinszerû döntések váratlanul befolyásolhatják életük folyását."
Mindennapjaik során John és Jeremy válófélben levõ házaspároknak segédkeznek, mégpedig oly módon, hogy igyekeznek elmagyarázni a feleknek, a házasság kudarcának nem a két ember az oka, hanem inkább maga a házasság intézménye.
"Johnnak elege van abból az életmódból, amelyet folytat, úgy érzi, hogy céltalanná vált az élete - meséli Faber. - Ez persze csak abban a pillanatban tudatosul benne, amikor találkozik álmai asszonyával. Ezzel szemben Jeremy a pillanatnak él, életében sorjáznak az esküvõk és az egyéjszakás kalandok, önreflexiós készsége pedig egyenlõ a nullával."
A film producerei elégedettek voltak Faber és Fisher munkájával. "Steve és Bob remek munkát végzett a forgatókönyvvel - mondja Andrew Panay. - Életet leheltek a két figurába, megalkottak egy rendkívül szórakoztató történetet, és létre tudták hozni az esküvõi potyázás és a sorsdöntõ találkozások megfelelõ arányú ötvözetét."
A készítõk következõ lépése a megfelelõ rendezõ kiválasztása volt. Faber és Fisher forgatókönyve végül David Dobkin rendezõ asztalán landolt. Owen Wilsont és Vincent Vaughnt már õ kérte fel a két fõszerepre.
"Mindkét fiúval dolgoztam már, és arra gondoltam, remekek lennének együtt - meséli a rendezõ. - Amint beleolvastam a forgatókönyvbe, már láttam is õket a vásznon. Szerencsére mindkét színésznek azonnal bejött a két figura."
Ez a fajta vígjáték az, amiben Vince Vaughn igazán otthon van. "Mindig is szerettem azokat a vígjátékokat, amelyekbõl nem hiányzik a valóság és az emberközeliség - magyarázza a színész. - Tetszett az alapötlet, hogy két csávó esküvõkre jár, folyton kitalálnak maguknak valamilyen személyiséget, és csajokat csípnek fel. Olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek visszaköszönnek, hiszen mindenkivel elõfordult már ilyesmi, persze hétköznapibb módon. A történetben elõforduló szituációk extrémek ugyan, de a nézõ képes õket viszonyítani a mindennapok tapasztalataihoz."
Owen Wilson számára a projekt lehetõséget teremtett arra, hogy ismét együtt dolgozzon Dobkinnal és Vaughnnal. "Szerettem, ahogy David a Londoni csapás forgatásán kézben tartotta a dolgokat - meséli Wilson. - Irányítása alatt teljesen ellazultam a stúdióban. Vince-szel a Starsky és Hutch felvételei során dolgoztunk együtt, és nem volt túl sok közös jelenetünk, ezért aztán nagyszerû élmény volt együtt játszani vele."
A két szerep egyik kulcsa a figurák szeretetreméltó jellege volt. "Az elsõ pillanattól kezdve sokat beszélgettünk a figurák mókamester-kellemérõl - meséli Dobkin. - Mindnyájan úgy éreztük, fontos, hogy ezek a figurák szimpatikusak legyenek, ne rámenõsek. Persze õk a buli fénypontjai, és vonzzák a nõket, ugyanakkor azonban imádják a kaját, a zenét, szórakoztatják a gyerekeket, szóval szeretetre méltók."
A két fõszereplõ kiválasztása után a készítõk keresni kezdték a további szerepekhez illõ színészeket. A legfontosabb feladat William Cleary pénzügyminiszter alakítójának kiszemelése volt. "Cleary miniszter úr a film tartópillére - meséli Dobkin. - A szerepet eljátszó színésztõl függõen a film lehet finomabb felhangokkal rendelkezõ intelligens, vagy ellenkezõleg, durvább, kevésbé intelligens vígjáték. Úgy gondoltuk, hogy a figurák által kiszemelt áldozatok papájának félelmetesnek kell lennie az ünneprontók szemében, mert ily módon nõ a vígjátéki szituációk tétje."
Dobkin szerint egyetlen színész jöhetett szóba, aki tökéletesen el tudta játszani a szerepet. "Elsõ pillanattól kezdve Christopher Walkenre gondoltam, ugyanis benne van valami eredendõen félelmetes. Ami azonban még fontosabb, hogy például a Kapj el, ha tudsz! és A holtsáv címû filmekben nyújtott alakításai rendelkeznek azzal a melegséggel, amelyet bele akartam vinni a figurába. Ugyanakkor Chrisnek hihetetlen vígjátéki hetedik érzéke van. Olyan helyzetekbõl is képes volt vígjátéki szikrát kicsiholni, amelyek a forgatókönyvben nem voltak feltétlenül vidámak."
Az Oscar-díjas Walken számára meglepetésnek bizonyult a felkérés. "Váratlanul ért a telefonhívás - meséli a színész. - Ha a személyiségemre, illetve korábbi szerepeimre gondolok, meglehetõsen furcsának tûnt, hogy megfelelõnek látnak egy vezetõ politikus szerepében, aki ráadásul az ország pénzével sáfárkodik. Mindig is kívülálló figurákat játszottam, ezért üdítõ változást jelentett a három gyerekes családapát alakítani."
Az önfejû Claire szerepére nehéz volt megfelelõ színésznõt találni, míg végül a készítõk választása Rachel McAdamsre esett, aki korábban a Szerelmünk lapjai és a Bajos csajok címû produkciókban bizonyított.
"A szereposztást nagyon fontosnak tartom, ugyanis ha egyszer megvan, akkor elmondhatom, hogy elvégeztem a munka felét - magyarázza Dobkin. - Színésznõk százai jelentkeztek meghallgatásra, de egyikükben sem fedeztem fel a Claire-figura személyiségének lényegét. Egy órám volt még, mielõtt el kellett volna indulnom a stúdióba, hogy bemutassam a két legjobb esélyest, amikor Rachel McAdams belépett az irodámba. Azonnal megfogott a belõle sugárzó energia. Feldobtam neki néhány labdát, szúrópróba gyanánt, és azonnal lecsapta õket, ami nagy mértékben megkönnyítette számomra a döntést."
McAdamst alaposan meglepte a gyors döntés. "Olyan gyorsan történt minden, hogy átgondolni sem volt idõm a dolgokat - meséli a színésznõ. - Nagyon szerettem a forgatókönyvet, jókat szórakoztam olvasás közben. Claire a felsõ tízezer légkörében nõtt fel, ennek ellenére meg tudta õrizni realitásérzékét. Owen figuráját azért találja érdekesnek, mert a férfi nem veszi magát túl komolyan, szórakoztató, humorérzéke pedig kifogástalanul mûködik."
Míg John próbálkozása zátonyra fut Claire kékvérû barátja, Sack közbelépése miatt, Jeremy szinte túl sikeresnek bizonyul a Cleary klán legfiatalabb és leginkább kalandvágyó tagjánál, Gloriánál, akit Isla Fisher alakít.
"Jeremynek megtetszik Gloria, ezért megpróbálja felcsípni - meséli Vaughn. - Remekül játssza ki ütõkártyáit, és a lány pillanatok alatt belehabarodik, ami viszont megijeszti, hiszen tudja, hogy a papa a pénzügyminiszter, õ viszont évek óta elmulasztja befizetni az adókat. Jeremy megharagszik Johnra, amikor az elfogadja Clearyék hétvégi meghívását, valójában azért, mert érzi, hogy Gloria szerelmes belé."
Isla Fisher egyetért Vaughnnal, ami a Gloria-figura jellemrajzát illeti. "Gloria számára a Jeremyvel való találkozás szerelem elsõ látásra helyzetet teremt - meséli a színésznõ. - A lány nagyon fiatal és befolyásolható, Jeremy pedig nagyon ért a romantikus történetekkel való behálózáshoz. Gloria semmi perc alatt rögeszmésen ragaszkodni kezd Jeremyhez. Olyan, mint egy elkényeztetett gyerek, aki nagy ragaszkodásában letépi új babája fejét."
Johnnak meggyûlik a baja Claire miatt, de más veszély is fenyegeti. A lányok mamája, Kathleen Cleary szemmel láthatólag két szenvedélynek hódol: a fiatal férfiaknak és a martininak. "Kathleen szerepét hagytuk utoljára, mert nehéznek bizonyult olyan színésznõt találni, aki méltó módon megállja a helyét Christopher Walken oldalán - meséli Andrew Panay. - Ugyanakkor olyan színésznõre volt szükség, aki el tudja játszani a famme fatale szerepét. Jane Seymour elsõ ránézésre bizonyára szokatlan választásnak tetszik sokak szemében, hiszen életében nem kapott ilyen szerepet."
Seymour viszont kapva kapott a felkérésen. "Szeretem a vígjátéki szerepeket, noha kevés alkalommal volt hozzájuk szerencsém - meséli a színésznõ. - Kathleen igazi flörtkirálynõ, ugyanakkor házassága kátyúba került. Harminc éve miniszterfeleség, ebbõl két évig volt hûséges. Folyamatos búfelejtésre szorul, amit hol az üveg mélyén, hol egy jóképû fiatalemberben talál meg. Az esküvõ alkalmával megivott pezsgõ mennyisége és John látványa több annál, amit Kathleen elviselni képes. Úgy érzi, muszáj megkapnia a férfit."
Claire alfa hím barátja, Sack, akit Bradley Cooper alakít, folyamatosan megkeseríti John és Jeremy álomhétvégéjét a Cleary birtokon. "Sack Claire jövendõbeli võlegénye, ugyanakkor egy régi keleti parti pénzmágnás sarja. Nem csoda hát, hogy kezdetben veszélytelennek érzi a két új fiú jelenlétét, ám amikor a dolgok váratlanul elfajulnak, a világfi-agyvelõ nem képes feldolgozni, hogyan kaphatott helyet Claire világában egy ilyen parvenü. Egy világ omlik össze benne, szinte percrõl percre követhetõ módon."
Sack szerepét nem volt könnyû kiosztani. "Sokat és hosszan beszélgettünk arról, milyen is legyen Sack figurája - emlegeti fel az eseményeket Dobkin. - Aztán nekifogtunk a megfelelõ színész kikeresésének, de nem találtunk rá az igazira. Ekkor lépett a képbe Bradley Cooper. Annyira jól hozta a figurát, hogy mihelyst kilépett az ajtón, intézkedtem, hogy bekerüljön a csapatba. Forgatás közben biztattam, legyen csak felsõbbrendû, amennyi belefér, õ pedig hozta a figurát, méghozzá úgy, hogy közben egy pillanatra sem rugaszkodott el a valósághûség talajától."
Az elsõ filmszerepében bizonyító Keir Donnell alakítja a Cleary klán érzelmileg labilis, meleg fiúsarját, Todd Clearyt. "Todd folyamatosan lázad a család ellen, és sötét titkokat hordoz a szívében - meséli a színész. - Elsõ jelenetében a tengerparton ül, rózsaszirmokat dobál a vízbe és kiabálva pöröl az óceánnal. A nézõ rájön, hogy ennek a fickónak komoly problémái vannak a társadalommal és az élettel. Õ Jeremybe zúg bele. Egy vacsora közben történõ félreértés következtében igen szórakoztató, ugyanakkor rendkívül kompromittáló hálószoba-szituációnak lehetünk tanúi."
A klán legöregebb tagja Cleary nagyi, a pénzügyminiszter éles nyelvû mamája, aki vaskos bemondásaival és nyers viselkedésével furtonfurt meghazudtolja korát és szociális helyzetét. "Cleary nagyi olyan, mint Rose Kennedy - meséli a matrónát alakító Ellen Albertini Dow. - Valójában õ a katolikus-politikus família feje, aki elég öreg ahhoz, hogy mindenkinek megmondja az õszintét. Tipikus anyaként viselkedik, akinek egyetlen asszony sem jó parti a fiacskája számára, és ezt Kathleen esetében nem is mulasztja el kimondani."
"A szerep tökéletesen illett Ellenre - jegyzi meg Andrew Panay producer. - Olyan színésznõre volt szükségünk, aki képes hozni a kedves nagyi-imázst, ugyanakkor egy pillanat alatt képes váltani, a legbrutálisabb megjegyzésekkel árasztva el hallgatóságát."
"A megfelelõ szereposztás minden film kulcsa - véli Peter Abrams producer. - Persze a jó történet is lényeges, de a legfontosabb, hogy minden szerepet a megfelelõ színész vagy színésznõ játsszon el. Az csak hab a tortán, hogy mellékszereplõkként olyan színészeket tudtunk felvonultatni, mint Christopher Walken, Jane Seymour vagy Bradley Cooper, ugyanis ezáltal a film azonnal felértékelõdik. Persze nemcsak arról van szó, hogy a sztárok remek színészi alakításokat produkálnak. Az is fontos, hogyan képesek egymással együttmûködni, annak érdekében, hogy az általunk elképzelt hatást keltsék."
"Soha ne használd a valódi neved!"
A szereposztást követõen a készítõk a film helyszíneire fordították figyelmüket. "Az eredeti forgatókönyv bostoni és Cape Cod-i helyszínekre íródott - magyarázza Peter Abrams producer. - A film néhány jelenetét Los Angelesben akartuk forgatni, a többit pedig külsõ helyszíneken, csakhogy a színészgárda elérhetõsége igen változónak bizonyult, melynek következtében márciustól májusig volt lehetõségünk forgatni, ami eleve ellehetetlenítette a bostoni munkát. Ugyanakkor Cape Cod környékén igen hideg tud lenni áprilisban, így aztán melegebb égtájak után kellett néznünk."
David Dobkin állt elõ az ötlettel, hogy a történet helyszínét délebbre, nevezetesen Washington D. C.-be helyezzék át. "Tekintve, hogy az egyik figura maga volt a pénzügyminiszter, azt ajánlottam, forgassunk Washingtonban - meséli a rendezõ. - Ezt a várost tipikusan politikai filmek és thrillerek helyszíneként használják, vígjátéki miliõ gyanánt ritkábban szerepel. A másik nagy elõny az volt, hogy Washingtonban nevelkedtem, ezért pontosan tudtam, hol mit lehet leforgatni. A partijeleneteket Cape Cod helyett végül Maryland Eastern Shore mellett vettük fel, miáltal a város a film egyik szereplõjévé avanzsált."
Az Ünneprontók ünnepét 2004. március 22-én kezdték forgatni a Los Angeles-i Wilshire Ebellben. A forgatás elsõ hete pompás díszletek között zajlott, ugyanis a stáb indulásként az öt különbözõ - zsidó, olasz, kínai, ír és hindu - esküvõ montázsjelenetét rögzítette. "A potyázós montázsjelenet alig pár perces a film elején, és azt a célt szolgálja, hogy meglegyen az indításhoz szükséges lendület - magyarázza Dobkin. - A képsorokban lüktetõ energiát a forgatás esetében is alkalmaztam, ami ez esetben azt jelentette, hogy az elsõ héten kommandós stílusban forgattunk, sok kamerával."
Vince Vaughnnak és Owen Wilsonnak sok munkája akadt a nyitójelenet forgatása során. "A film elején John és Jeremy immár több mint háromszáz esküvõt tudnak maguk mögött - meséli Vaughn. - Persze nemcsak a csajozást élvezik. Minden összejátszik: az esküvõi hangulat, a kaja, az italok, a zene, a tánc és a szerelem illata a levegõben. Rajonganak az eseményért, mint olyanért, amely szerintük az elképzelhetõ legjobb partimûfaj."
"A fiúk ugyanakkor multikulturális alapon közelítenek a dologhoz - teszi hozzá Wilson. - Nem érdekli õket a fiatal házasok nemzetiségi hovatartozása, egyszerûen bevonulnak, és átveszik az uralmat a vendégek felett."
"Úgy táncolj, mintha átélnéd"
John és Jeremy a jól bevált Potyázási Kódex szabályai szerint járnak el, amikor bevetésre indulnak. Az ifjú pár anyanyelvén mondanak pohárköszöntõt, megtáncoltatják a koszorúslányt, bûvészmutatványokkal szórakoztatják a közönséget, eljátszanak a gyermekekkel, egyszóval egyetlen lehetõséget sem szalasztnak el a figyelem felkeltésére, beleértve a "Shout" címû esküvõi nóta kórusvezetését is. "Ha az ember elmegy egy esküvõre, biztos belebotlik ebbe a dalba - meséli Bob Fisher forgatókönyvíró. - Borzalmas és megalázó rítus, személy szerint szívesen eltörölném, de szemmel láthatólag az esküvõi kultúra kitörölhetetlen részévé vált. A filmben éppen ez a visszataszító vonás válik a poén kútfõjévé. John és Jeremy viccet csinálnak a rítusból, és az egész díszes gyülekezet felszabadultan beleveti magát a kialakuló tohuvabohuba."
"A tény, hogy minden esküvõn elõadják, visszaterelheti a dalt a popkultúra fõsodrába - magyarázza Andrew Panay producer. - Ami pedig Owent és Vince-et illeti, minden alkalommal úgy tudták elõadni a dalt, mintha elsõ alkalommal tennék, ami hitelességet kölcsönzött az egyes jeleneteknek."
A "Shout"-on kívül Wilson és Vaughn sokat gyakorolta a kiválasztott etnikumok hagyományos táncainak lépéseit is, hogy nagyobb sikerrel hódíthassák meg a meghívott széplelkeket. "Mindig is imádtam táncolni - meséli Vaughn. - A Bárbarátok volt az elsõ táncos filmem, és úgy gondolom, az a fajta tánc romantikus és látványos, ugyanakkor van benne valami elegancia. Az évek során megtanultam, hogy ha az ember jól táncol, sokkal nagyobb esélye van az ismerkedésre, különösen olyan helyzetekben, amelyek megkövetelik a táncos lábakat. A filmben swing, salsa és foxtrott táncokat lejtünk, persze minden alkalommal belevisszük a vígjátéki elemet a produkcióba.
Ina Haybaeck-Rogers koreográfusnak nagy szerep jutott a film táncjeleneteinek kidolgozásában. "Az esküvõi mulatságok alkalmával John és Jeremy a táncot alkalmazzák, mint alapvetõ csábítási stratégiát - magyarázza a koreográfus. - A tánc legfontosabb eleme a szavak nélküli kommunikáció. Nem is annyira a tánclépések technikája vagy bonyolultsága a lényeg, mint az, hogy az ember lelkébõl fakadjanak. Lényegében tehát arról van szó, hogy a fiúk jórészt a tánc nyelvén kommunikálnak a meghódítandó nõkkel."
Noha korábban nem táncolt kamerák elõtt, Owen Wilson önmagát is meglepte a táncparketten. "Sok partnerem volt, és noha ráébredtem, hogy nem vagyok éppen a táncparkett ördöge, azért egész jól elboldogultam a lépésekkel - meséli a színész. - A lassú tánc a specialitásom, mert olyankor közel kerülhetek a hölgyekhez és átengedhetem magam a közös ritmusnak."
Noha Rachel McAdamsnek nem volt jelenete a film eleji esküvõhelyszíneken, elsõ forgatási napján mindjárt egy rendkívüli tehetséggel megáldott táncossal, Christopher Walkennel kellett megosztania a parkettet. "Az elsõ jelenetem részeként táncolnom kellett Christopher Walkennel - meséli a színésznõ. Mit mondjak, izzadt a tenyerem. A forgatás elõtt egy koreográfussal gyakoroltam a lépéseket, mert tudtam, hogy Chris remek táncos. Aztán a forgatás napján azt reméltem, hogy több páros fog a parketten lejteni, ehelyett azonban egy bálteremnyi nézõ fogadott, és nekem polkázni kellett Christopherrel. Biztattam, hogy végezzen néhány szóló mutatványt, amit meg is tett, és ettõl mindjárt jobban éreztem magam."
"time is not money"
