információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Sóvári Péter (Rudolf Péter) sikeres színész. Éppen legújabb filmjének bemutatójára igyekszik, jobb kezével, Zsigával (Szerednyey Béla). Sóvári kicsit beképzelt, de a színészet iránt rendkívül elkötelezett ember, nagy nõcsábász. Zsiga Sóvári mindenese, feltétlen híve fõnökének, mindig többes szám elsõ személyben beszél a színészrõl és magáról.
Borsai Lajos (Bajor Imre) kábeltelevíziós rendezõ, aki egy mexikói szappanopera mágnást, az özvegy Dulcinea de la Rosát próbálja megnyerni részint feleségnek, részint szappanopera forgatókönyvének megvalósítására. A sikeres színész és az Agrárfélóra katasztrofális anyagi helyzetû rendezõje életének a film elején egy közös pontja van: Pintér Ibolya (Oroszlán Szonja), egy a köztudatba éppen csak bekerült sztárocska, akibe mind a ketten beleszeretnek. Borsai is ezért megy el a premierre, hogy találkozzon vele. Borsai közepes képességû rendezõ, nagy álmokkal, imád élni, de ennek anyagi fedezetét elõteremteni már nem tudja. Igazi hitel-playboy.
Ibolya vidékrõl felkerült színésznõ, aki minden erejével próbálja a karrierjét építeni, ha nem is lángelme, de a szakmájához szükséges opportunizmus megvan benne. A "menedzsere" Kamilla (Pogány Judit), aki színészként próbálkozott szintén vidéken, de mivel ez nem jött be, inkább színházi ügynökként próbál megélni, és egyengetni többek között Ibolya karrierjét. Kamilla állandóan sztorizik, fecseg, felnéz Ibolyára, hiszen sok mindent elért, amit neki nem sikerült, ugyanakkor van benne valami anyáskodó fölény is, hiszen õ már menedzser, aki a szakma és az érvényesülés minden csínját-bínját ismeri.
A premieren ismerjük meg Kálmánt (Kern András) is, egy kereskedelmi csatorna programigazgatóját, aki azért küzd, hogy Sóvárit megnyerje egy show házigazdájának, egyébként Sóvári régi barátja. Médiagenyó, aki magában egyesíti a mûvészet és a pénz közötti kompromisszumok minden hátulütõjét, ami gyakran siralmas poénokban csúcsosodik ki. A premieren látjuk elõször valamennyi szereplõt, ahol Borsai és Sóvári rögtön konfliktusba is kerül. Sóvári rástartol Ibolyára, találkozót beszél meg vele estére, ám Ibolya betegségre hivatkozva lemondja, ehelyett inkább egy újságíróval, majd Borsaival találkozik, hallgatva Kamilla tanácsára.
Borsai viszont a romantikus este elõtt két ukránnal fut össze, akik igazából kárpátaljai magyarok, de csak behajtóként kaptak állást.
Igazi pancserok, de hírük félelmetessé teszi õket, hiszen õk, ukrán végrehajtók. Állandó konfliktusban vannak egymással, filmekbõl próbálják felépíteni rettenetes imidzsüket, közepes sikerrel. Sóvári dühöng, fõleg azután, hogy kiderül Ibolya Borsaival tölti az estét, amirõl Kálmán élõ telefonos konflisos üldözése során értesül. Sóvári önmérsékletet szimulálva próbálja tisztázni a helyzetet Ibolyával, de miután a lány nevetségessé teszi és leripacsozza, bosszút esküszik.
Miután Sóvári Kálmántól megtudja, hogy Borsai egy mexikói özvegy érkezését várta, úgy dönt, nõnek öltözik, és megakadályozza, hogy Borsai és Ibolya találkozzanak. Az özvegy nevén bejelentkezik a hotelba, és latinos lendülettel veti magát Borsaira, akit csak az ukránok egyre nyomasztóbb jelenléte vesz rá, hogy lépésrõl lépésre továbbhaladjon a "jetivel" való kapcsolat útján. A kapcsolat mérföldkövei egy diszkóban tett látogatás, ahol félreértések és némi verekedés után Borsainak és Sóvárinak alig sikerül megmenekülnie, ráadásul Borsai lebukik Ibolya elõtt is. Az eseményeket tovább bonyolítja, hogy közben megérkezik az igazi Dulciena de la Rosa is, aki amint tudomására jut, hogy más jelentkezett be az õ nevén, kalandot sejtve inkább másnak adja ki magát és megpróbálja kideríteni, ki is lehet az, aki visszaél nevével. Dulcinea pompásan kinézõ harmincas hölgy, magyar származású, aki rövid idõ alatt óriási sikereket ért el, fõleg a házasságával, és miután a férje meghalt, rendkívüli örökség pottyant az ölébe. Kalandvágyó, élvezi a helyzetet, olyasvalaki, aki az életet is egy kicsit szappanoperának tekinti, hiszen megszokta, hogy õ tartja kézben a szálakat. Ezért jön Magyarországra is, hiszen kalandot sejt az ismeretlen rendezõvel és hõsszerelmessel való internetes találkozásban is, ráadásul az a forgatókönyv, amit Borsai küldött neki, nem is olyan rossz. Lehet az egészbõl sorozat, vagy lehet valódi szerelem. Váratlan fordulatként azonban találkozik a szállodában az éppen nem nõnek öltözött Sóvárival, és rögtön beleszeret. Pont olyan férfias és kicsit teátrális, amit õ kedvel.
Sóvári ezután rendkívül kimerítõ játékba kezd, udvarol és udvaroltat. Borsait egészen a házasságig kényszeríti, legalábbis a leánykérésig, miközben õ egyre jobban beleszeret a valódi Dulcineába, akirõl viszont fogalma sincs, hogy ki is valójában. Borsai nyomasztja egyrészrõl az ál-Dulcinea, másrészrõl az ukránok, akiknek minél hamarabb fizetnie kellene, harmadrészrõl pedig Ibolya, aki megannyi csalódás, lebukás és kínos helyzet után is kitart mellette. Sóvári kegyetlen játéka közben azonban nem számol azzal, hogy a sajtó folyamatosan a nyomában van, és elõször összehozzák saját nõi szerepével, majd pedig egy fotós segítségével Dulcinea számára is nyilvánvalóvá válik, hogy Sóvári a szélhámos "nõ".
Természetesen amíg ideáig eljutunk kalandok sora követi egymást, uszodai üldözés, a Titanic képsorait idézõ csónakkirándulás és az eredeti film egyik csúcsjelenete, amikor Sóvári a szállodai szobában önmagával ad elõ megható kettõst a fürdõszobában.
Dulcinea miután rájön arra, hogy Sóvári õt is és Borsait is az orránál fogva vezette, a fejébe veszi, hogy megleckézteti Sóvárit, és ehhez Ibolya és Borsai segítségét kéri. Ebbe õk bele is mennek. A leánykérést egy tévé-show-ra idõzítik, amikor is Borsai ahelyett, hogy megkérné az ál-Dulcinea kezét, az igazinak vall szerelmet és távozik. Sóvári leleplezi magát és ráadásul csalás miatt még le is csukják. A kamerák kereszttüzében, az õrizetbõl szabadulva azonban szerelmet vall Dulcineának, ami után teljes happy endbe torkollik a cselekmény.
Borsai összejön Ibolyával, és Dulcinea pénzén Mexikóba utaznak forgatni, Sóvári sikeres mûsort készít, és boldogan él Dulcineával, míg el nem válnak...
A PRODUKCIÓ
A 20. század legvégén, amikor kelet-európában már végleg mindenki eltemette a nemzeti filmgyártást, Franciaországban és Németországban felcsillant egy reménysugár: a hazai sztárokra épülõ, hazai környezetben játszódó vígjáték mûfaja.
A filmvígjátéknak Magyarországon is lassan egy évszázados története van. A II. világháború elõtti magyar filmmûvészetnek csak vígjátéki hagyománya volt, a háború utáninak csak vígjátéki hagyománya nincs - így lehetne - némiképp persze sarkítva -
összefoglalni a mûfaj történetét nálunk.
Pedig a vígjáték, ahogy ezt a külföldi példák is mutatják az egyetlen fegyver a domináns hollywoodi filmipar ellen mind a moziban, mind a képernyõn. Emellett nem csupán
szórakoztató mûfaj hanem az adott kor társadalmi változásainak érzékeny szeizmográfja.
Évekkel ezelõtt született meg a fejünkben az ötlet, hogy nyugati példára meg kellene próbálni újraéleszteni a filmvígjáték mûfaját Magyarországon. A cél kezdettõl fogva világos volt: Életet lehelni a haldokló magyar film- és tv film gyártásba, a lehetõségekhez képest ismét valamennyire piacképessé tenni a magyar filmet.
Arról álmodtunk, hogy az amerikai érdekeltségû multiplex láncok csillogó pénztárai elõtt kígyózó sorok ötven év után újra magyar filmért állnak sorba és a televíziókban a magyar filmalkotások lekörözik a hollywoodi sorozatokat.
Kézenfekvõ volt, hogy a magyar film elsõ aranykorához, a harmincas évekhez nyúltunk vissza.
A Berlinbõl hazahívott Székely István 1931-ben készített filmje,
a meggazdagodott pesti kispolgárt és úrhatnám feleségét karikírozó "Hyppolit a lakáj" találja meg azt a formát, a magyar polgári komédia alaphangnemét, mely az elkövetkezõ idõket dominálja. Talán ezért is esett erre a filmre az elsõ választásunk.
Ezt követte a Meseautó újrafeldolgozása, melyet szintén aktuálisnak találtunk.
Bár az elsõ aranykor regényeinek, forgatókönyveinek aktualitását növelte, hogy napjainkban hasonló társadalmi változások mennek végbe mint a harmincas évek Magyarországán, tisztában voltunk vele, hogy a filmeknek csak akkor lehet sikere, ha az eredeti forgatókönyvet nem pusztán aktualizáljuk, hanem a legfontosabb dramaturgiai pontokat megtartva átrendezzük a hangsúlyokat és átformáljuk a karaktereket.
A filmek sikere minket igazolt. A két filmnek több mint hétszázezer fizetõ nézõje volt a mozikban. A Meseautó a 2001-es karácsonyi szezonban hetekig listavezetõ volt, megelõzve a hollywoodi slágereket. A Hyppolit televíziós bemutatója több mint hetven százalékos közönségarányt ért el míg a Meseautó elsõ televíziós vetítése több mint három millió embert érdekelt.
Ezt a sikersorozatot szeretnénk követni az "Egy szoknya, egy nadrág..." c. játékfilmtervünkkel is, amely az azonos címû 1943-ban Latabár Kálmán fõszereplésével készült film elemeibõl építkezik. A Hippolyt-tal és a Meseautó-val ellentétben ez nem társadalmi különbségekbõl, hanem abszurd helyzetekbõl, burleszkelemekbõl építkezõ bohózat.
Ez a hatvan éve készült mozifilm mind a mai napig sokunk kedvence és nemcsak Latabár Kálmán játéka, hanem az ügyes dramaturgia és a rendezés miatt is. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt évtizedben egy hivatásos és egy színvonalas amatõr színház is bemutatta a film zenés színpadi változatát.
A tervezett játékfilm mai környezetbe helyezi a megbántott és bosszúszomjas sztár történetét. Nógrádi Gábornak és Litkai Gergelynek, az adaptáció készítõinek nem volt nehéz az egykor könnyû kézzel megrajzolt figurák mai megfelelõit megtalálnia, akik hazudnak, csalnak egy kis boldogságért, örömért, no, meg a pénzért, s aztán "elnyerik méltó büntetésüket". Történetünkben mindenki mindenkit gátlástalanul becsap, "átver", ahogy érdeke diktálja.
A múlt század eleji kismesterek regényei, színdarabjai, filmjei igazi aranybányának bizonyulnak a mai dramaturgok számára. Számtalan olyan eredeti alaphelyzet található ugyanis mûveikben, amibõl Hollywood évtizedekig megélne. S amibõl megélhetne a színvonalas szórakoztatást tisztelõ mai magyar televíziós- és mozifilmgyártó alkotói gárda is.
Az "Egy szoknya, egy nadrág“ alapján Bajor Imre, Kern András, Oroszlán Szonja és Szerednyey Béla fõszereplésével pergõ, dinamikus és fiatalos filmet szeretnénk készíteni. Úgy érezzük, hogy a könyv, a színészgárda és nem utolsó sorban a Hippolyt és a Meseautó készítése során gyûjtött tapasztalataink garanciát jelentenek a sikerre és folytatni tudjuk a magyar film népszerûsítését a legfontosabb kritikusoknál, a nézõknél is. Hiszen Makk Károly szavait idézve, "nekünk filmeseknek is észre kell végre vennünk, hogy a moziban székek is vannak..."
"time is not money"
