microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Hetedik Nap (2004)
El Séptimo Día
The 7th Day
Hetedik Nap
rendezte:
Carlos Saura

írta:
Ray Loriga

. . . . . . . . . . 6.67
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . .
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 103 perc
nemzetiség:  spanyol
műfaj:  dráma
eredeti nyelv: spanyol
formátum: feliratos
korhatár 16+
tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
A Jiménez és a Fuentes család közt régi véres ellentétek feszülnek. Az ellenségeskedés abban az idõben kezdõdött, amikor Amadeo Jiménez és Luciana Fuentes (Victoria Abril) rövid ideig együtt jártak. Miután szakítottak, a két család viszálya, amelyet eredetileg egymással szomszédos földjeik határainak kijelölése robbant ki, mind jobban elvadul, s a község utcáin elszabadul az erõszak. Isabel Jiménez (Yohana Cobo), tizenöt évesen, miközben épp elsõ szerelmét éli, meg akarja ismerni e gyûlölet gyökerét, amely kis híján árvává tette. Kedvese, Chino (Oriol Vila) segítségével, lassanként fölfejti ezt a bosszúvágy és rivalizálás táplálta sötét szövevényt, amely egész családja jövõjét fenyegeti: apjáét, Joséét (José García), anyjáét Carmenét (Eulalia Ramón), s húgai, Antonia (Irene Escolar) és Encarnación (Alejandra Lozano) jövõjét. Egy efféle kis községben mindenki tud valami titkot. Még a falu bolondja (Carlos Hipólito) is tud mesélni valami érdekeset. Isabel apránkint összerakosgatja a mozaikokat. A szövevényt csak tovább bonyolítja a Fuentes testvérek - Luciana (Victoria Abril), Antonio (Juan Diego), Jerónimo (Ramón Fontseré), Emilio (José Luis Gómez) és Ángela (Ana Wagener) - ádáz gyûlölete a Jiménez család és a község összes lakosa iránt, akik arra kényszerítették õket, hogy másik faluba költözzenek. Jerónimo - akit azért ítéltek börtönbüntetésre, mert szemtõl szemben Joséra támadt, s megpróbálta megölni - meghal a börtönben, s talán ez adja a meg a lökést a Fuenteseknek a leszámolásra, amely a községet dantei pokollá változtatja.

A valóság...

A PUERTO URRACÓI VÉRENGZÉS
két bosszúszomjas fivér


A mai Spanyolország egyik legvéresebb mészárlása Puerto Urraco községben történt (Badajoz), egy nyugodt, alig 200 lakosú kisközségben, amelyben két család az Izquerdo család (akiket a községben "Meztéllábas"-oknak) és a Cabanillas család (közismertebb nevükön az "Amadeók") már több mint harminc éve viszálykodott egymással egy földprobléma miatt.
1967-ben, a gyûlölet elmélyült a két család között, amikor Luciana Izquerdo és Amadeo Cabanillas beleszeretett egymásba, s ez a szerelem azzal végzõdött, hogy Jerónimo Izquerdo megölte Amadeót.

Évekkel késõbb egy gyújtogatás következtében keletkezett tûzvészben meghal Isabel Izquerdo, s fiai Antonio és Emilio a Cabanillas családot vádolják a gyújtogatással.

Antonio és Emilio Izquerdo azonban csak 1990. augusztus 26-án teljesíti be bosszúját egy igazi mészárlással.
Este tíz óra tájban, Antonio és Emilio vadászpuskával állnak lesben az utcán, s várják ellenségeiket a Cabanillasokat.
A 14 és 12 éves két kislány, Antonia és Encarnación Cabanillas végigsétál az utcán: két jól irányzott lövés vet véget az életüknek.
A lövések hallatára az 57 éves Manuel Cabanillas kilép a közeli bárból, s õ is ott hal meg.
Antoniót, Manuel Cabanillas fiát a hátán sebesítik meg, s egész életére tolószékbe kényszerül.

Az Izquerdo fivérek minden kontrolljukat elveszítve már nemcsak a Cabanillasokra lõnek, de mindenre, ami mozog.
Egy helybeli asszony, Araceli Murillo a háza kapujában esik össze holtan, amikor eltalálja a lövés.
Manuel és Reinaldo Benítezt akkor gyilkolják meg, amikor kocsijukon menekülni próbálnak.
José Pencót, egy másik helyi lakost akkor lövik keresztül a kocsijában, amikor éppen menteni próbál néhány sebesültet.
A csendõrség egyik járõrkocsija a lakosok értesítésére kimegy a helyszínre, s az Izquerdo fivérek súlyosan megsebesítik a két csendõrt.
A fivérek a hegyekbe menekülnek, mielõtt még újabb csendõrök érkeznének.
Több mint kétszáz csendõr fésüli át soha nem látott méretû felkészültséggel, kutyákkal és helikopterekkel a hegyet, az Izquerdo fivéreket keresve.
Emilio Izquierdót egy falusi házban találják meg, Antoniót pedig a hegyen kapják el.
Angela és Lucía Izquerdo, Antonio és Emilio húgai, akiket a mészárlás kitervelésével vádolnak, eltûnnek, mielõtt még letartóztathatnák õket; a rendõrség néhány nappal késõbb Madridban talál rájuk.
A pszichiáterek megállapítják, hogy Angela és Lucía a bûntett felbujtói, súlyos elmezavarban szenvednek.

Az Izquerdo fivérek által véghez vitt mészárlás eredménye kilenc halott és tucatnyi sebesült volt.
Antoniót és Emiliót 700 év börtönbüntetésre ítélték, húgaikat pedig a méridai elmegyógyintézetbe zárták.

Ez Spanyolország bûnügyi történetének egyik legtragikusabb epizódja.
Reméljük, soha nem történik hasonló.


***
A filmrõl

A film, bár él az alkotói szabadsággal, azokon a szomorú eseményeken alapszik, amelyek 1990 augusztusában történtek meg egy kis extremadurai községben, Puerto Hurracóban, ahol a vadászpuskákkal felfegyverzett testvérpár vérengzésének kilenc ember esett áldozatul, köztük két kiskorú leánygyermek. "A hetedik nap" már a forgatás tervbe vételétõl kezdve heves vitákat kavart, lévén, hogy Extremadura Tartományi Juntája, legfõbb képviselõjén, Juan Carlos Rodríguez Ibarrán keresztül azzal vádolta a film szerzõit, hogy újjá akarják éleszteni az Extremadurához kapcsolódó "Sötét Spanyolország" elmélet kísértetét, ahogyan azt az események megtörténtekor elszabadult médiakampány is tette, hasznot hajtva mások fájdalmából. Rodríguez Ibarra egyenesen a terv megsemmisítését követelte, s "paparazzi"-nak nevezte Carlos Saurát, az Extremadurai Junta Kulturális Tanácsosa pedig "közepes rendezõ"-nek titulálta.
"A polémia szikrányira sem érdekelt soha. Nem is igen tudtam róla, amikor elkezdõdött" - nyilatkozta az ügyrõl Carlos Saura. - "Valójában, sosem állt szándékunkban Extremadurában leforgatni. Az azonban valóban meglepett, hogyan nyilváníthatnak véleményt egy olyan tervrõl, amely még formát sem öltött, s mi mindig csak arra kértük azokat a személyeket, akik efféle kemény nyilatkozatokat tették, hogy várják meg, míg meglátják a filmet, vagy legalább, találkozzanak velünk, hogy megtudják, milyen filmet akarunk készíteni, mielõtt ítélkeznének felette".

"A hetedik nap" -ot a Puerto Hurracóban történt események ihlették. A film, melynek Juan Diego, José Luis Gómez, Victoria Abril, Ramón Fontseré, José García, Eulalia Ramón és a fiatal Yohana Cobo és mások a fõszereplõi, szabadon építkezik ezekbõl az eseményekbõl, a legcsekélyebb említés sem hangzik el benne sem a községrõl, sem Extremaduráról, s Segovia tartományban forgattuk le. "Sohasem akartuk, hogy a történet pontosan beszélje el a Puerto Hurracóban lejátszódott eseményeket. Egy film mindig fikció. Ha hûen akartuk volna elbeszélni az ott történteket, dokumentumfilmet kellett volna készítenünk "- mondja Saura. - "Ez azonban hosszas kutatómunkát igényelt volna, ami a legkevésbé sem érdekelt. Jó néhány filmem foglalkozik azzal a két engem nagyon érdeklõ témával, amelyet mindig a legnagyobb tisztelettel igyekszem megközelíteni: a halál és az erõszak témájával. Ebbõl a történetbõl a film végén kirobbanó, és minden kontroll nélkül elszabaduló erõszak kialakulásának folyamata érdekelt."

Andrés Vicente Gómez producer a filmterv alapgondolatának kialakulásáról így beszélt: "Találkoztam Ray Lorigával (a film forgatókönyvírójával), amikor még New Yorkban élt, s felvetettem neki, mi lenne, ha filmet készítenénk a Puerto Hurracóban történt események alapján. Meglepett, hogy senki semmilyen formában nem dolgozta fel ezt a szenvedélyes történetet. Ray írt egy forgatókönyv-vázlatot, én elküldtem Carlosnak, õt pedig rögtön érdekelte a dolog. E perctõl kezdve Carlos és Ray együtt dolgoztak a végleges forgatókönyvön, s a terv lassan formát öltött". S hogy mért éppen ezt a történetet választották, s mért nem egy másikat? "Úgyszólván kizárásos alapon. Például szívesen megcsináltam volna a Jarabo történetet, de ezt már megtették mások".

Visszatérve a polémiára, Andrés Vicente Gómez így nyilatkozott arról, lát-e párhuzamot a filmtervvel kapcsolatos vádaskodások és az akkori kulturális miniszter asszony Pilar del Castillo vádjai között, aki látatlanban is elítélõen nyilatkozott Julio Medem "A baszk pelotajáték, a bõr a kõ ellen" címû filmjérõl. "Azt hiszem, az az eset súlyosabb volt ennél, mivel az ország kultúrájának legfõbb felelõsérõl volt szó. Ibarra nyilatkozatait annak összefüggésében kell értelmeznünk, hogy épp akkoriban kezdõdött a helyhatósági és tartományi választási kampány, amelyben erõsen hangot kapott a populizmus. Szeretném, ha mind Ibarra, mind a Junta felelõs tagjai látnák a filmet, hogy maguk bizonyosodjanak meg arról, nincs benne semmi, ami merénylet lenne Extremadura imázsa ellen. Megértem és jogosabbaknak érzem a tragédia áldozatai családtagjainak és túlélõinek ellenérzéseit, de soha nem akartuk a történteket a térképen elhelyezni." Carlos Saura is megerõsítette ezt a gondolatot: "Nap mint nap vagyunk szemtanúi, sajnos az utóbbi idõkben mind gyakrabban, olyan vadállati, erõszakos cselekményeknek, amelyekre nincs semmiféle magyarázat. Túlságosan is mindennapossá váltak a házastársuk által brutális módon meggyilkolt asszonyok esetei. Ez azt mutatja, hogy az erõszak témája univerzális, s bárhol, bármikor megtörténhet, nem kötõdik Spanyolország egyetlen vidékéhez sem, s az efféle cselekmények nem gyakoribbak a kis községekben, mint a nagyvárosokban". "A hetedik nap" a film végén lévõ mészárlásban éri el csúcspontját. Saura e tekintetben is tisztázni akarta álláspontját: "Sosem értettem azt az értelmetlen erõszakot felmagasztosító tendenciát, ami az utóbbi idõk filmjeinek egy részére jellemzõ. Én például a magam részérõl, sosem használtam s nem is fogok lassított felvételt használni, hogy kéjelegjek az erõszakos effektusokban. Szívesen analizálom az erõszak okait, a folyamatot tápláló dühöt és gyûlöletet, azokat a momentumokat, amelyek végül oda vezetnek, hogy a mészárlás végrehajtói nemcsak a családot tekintik ellenségüknek, amellyel le akarnak számolni, hanem az egész községet. Nagy gondot fordítottam arra ennek a jelenetsornak a vágása során, hogy a megfelelõ plánokkal beszéljem el az eseményeket."

Arról, hogy ez a filmje hasonlóságot mutat elsõ mûvével, "A vadászat"-tal, azzal Saura is egyetértett: "Tény és való, hogy vannak közös elemek, s azt is mondhatnám, hogy "A hetedik nap" is a polgárháború metaforájaként értelmezhetõ, ahogyan "A vadászat" is annak volt felfogható a maga idejében, lévén, hogy azt beszéli el, hogyan lehet viszályt provokálni barátok és testvérek között egy kis községben, s hogyan jutnak el egyazon föld szülöttei a gyûlöletig, az agresszivitásig, a brutalitásig." Érdekes szerepe van "A hetedik nap"-ban a zenének. Roque Baños BSO-ján kívül szerepel benne Imperio Argentina "Rocío"címû dala, Mecanotól "A rózsa az rózsa", sõt még "A sárga traktor" is. Félig-meddig tréfásan, félig-meddig komolyan mindig azt mondom, hogy minden filmem zenés film. Ebben a filmben a dalokat úgy használtam, hogy mintegy keretet teremtsenek a cselekményhez a nézõ számára, de különösen elégedett vagyok Roque Baños munkájával is, akihez különleges kapcsolat fûz. Olyan szoros ez a kapcsolat, hogy néhány sevillanát is komponált a nevemre ("Sevillanas Carlos"), s másodízben fordul elõ, hogy felhasználom õket valamely filmemben, és a jövõben annyiszor szándékozom felhasználni õket, ahányszor csak tudom. Ebben a filmben azonban valami olyannal kísérleteztünk, amit nem igen csináltunk azelõtt, éspedig, hogy a feszültséget egy flamenco alapú zenével igyekszünk megteremteni, ami kissé kockázatos, de ezt hiszem, ebben a filmben nagyon jól mûködik. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. "A hetedik nap"-ot április 23-án mutatják be a mozikban Spanyolország-szerte, s mind a rendezõ, mind a producer bízik abban, hogy jó fogadtatásban lesz része. "Valójában azt reméljük, hogy ha majd látni lehet a filmet, megszûnik az azt körülvevõ polémia. Tanulmányt akartunk készíteni az erõszakról, annak kialakulásáról. A film nem erkölcsi kérdéseket feszeget, hanem megállapítja, hogy az agresszivitás, a gyûlölködés a harag a halálhoz, a katasztrófához vezet".

A forgatást 2003 július 28-án kezdték el, és nyolc és fél hétig tartott Segoviában.


szereplők:
Juan Diego ... Antonio
José Luis Gómez ... Emilio
José Garcia ... José
Victoria Abril ... Luciana
Yohana Cobo ... Isabel
Eulalia Ramón ... Carmen
Ramon Fontsere ... Jerónimo
Carlos Hipólito ... El Tonto
Oriol Vila ... Chino
Ana Wagener ... Ángela
Juan Sanz ... Amadeo
Elia Galera ... Clara
Carlos Caniowski ... Raúl
Antonio de la ... Cabo
Joaquín Notario ... Sargento
Irene Escolar ... Antonia


fényképezte:
François Lartigue

vágó:
Julia Juaniz

látvány:
Rafael Palmero

jelmez:
María José Iglesias

zene:
Roque Banos

művészeti rendező:
Rafael Palmero

szereposztó:
Eva Leira

producer:
Andrés Vicente Gómez