információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az Elizabethtown egy romantikus vígjáték egy váratlan szerelemrõl, amely egy nevetségesen körülményes gyászszertartás közepette bontakozik ki. A humoros, meglepõ és szívhezszóló mese az élet és a halál nagy kérdéseit veti fel. Fõhõse egy fiatalember, akinek az élete váratlan fordulatot vesz, és egy nõé, aki segít neki, hogy szebbnek lássa az õt körülvevõ világot.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
- Hogyan lehet elbúcsúzni valakitõl, akit még alig üdvözöltél? - veti fel a kérdést Cameron Crowe író-rendezõ új filmjében, az Elizabethtownban. Crowe, aki 2000-ben Oscar-díjat nyert a Majdnem híres (Almost Famous) címû film eredeti forgatókönyvéért, ezúttal is saját élményeire alapozott filmje elkészítésénél - az érzelmekre, amelyeket édesapja váratlan halála után élt át. Az Elizabethtown fõszereplõje egy csendes, oregoni cipõtervezõ, aki édesapját és saját családi gyökereit csak apja halála után ismeri meg. Útján elkíséri egy fáradhatatlanul optimista nõ és saját családtagjai, akik a maguk egyéni módján mindannyian segítik abban, hogy megtanulja, hogyan lehet igazán élni.
Crowe egyik célja az volt, hogy az Elizabethtown olyan típusú film legyen, amelyet az édesapja a legjobban szeretett: egyszerre érzelmes és humoros. - A filmek, amelyeken sírni és nevetni is lehet... azok volt a kedvencei - mondja Crowe. - Õ és az édesanyám még nevet is adtak ennek a különleges ötvözetnek; úgy hívták, hogy "Kenyér és csokoládé". Egy külföldi filmrõl nevezték el, amelybe beleszerettek. Késõbb, rendezõként, nekem is ez lett az egyik kedvenc összeállításom - egy film, amely valóságszerû szereplõkkel ismertet meg, akik befogadnak az életükbe és amikor a film véget ér... úgy érzed, hiányoznak azok az emberek, akiket két órával korábban ismertél meg.
Paula Wagner producer ezt mondja: - Amellett, hogy napjaink egyik legnagyszerûbb író-rendezõje, Cameron Crowe a valóság krónikása is: a valóságról mesél egy kevés furcsasággal, sok bájjal és még több érzelemmel fûszerezve. Cameron valahogyan képes arra, hogy megnevettessen a karakterei emberi gyarlóságának bemutatásával, és aztán, pár perccel késõbb, meg is ríkasson egy kicsit.
- Cameron képes az életet átültetni a vászonra - mondja Orlando Bloom, aki a központi karaktert, Drew Baylort alakítja. - Olyan valóságos és emberi, amit csinál, hogy egyszerre a szívedbe mar és meg is nevettet.
Kirsten Dunst, aki Claire-t, a szenvedélyesen pozitív légi utaskísérõt játssza, aki megváltoztatja Drew életét, egyetért: - Ez a film az életrõl szól. Nem csupán egy vígjáték vagy csupán egy dráma vagy csupán egy romantikus történet - hanem maga az élet. Az emberek közötti bensõséges pillanatokról szól. Nagyon sok különbözõ történet fonódik össze benne. Szerényen egyszerû és néha majdnem csak egy "szelet az életbõl" a maga teljes valójában. Ám ha figyelmesen hallgatod, észreveszed, hogy minden sornak és minden cselekedetnek jelentése van. Ez egy Cameron Crowe film.
1989-et írtunk, amikor bemutatták a Mondhatsz akármit (Say Anything) címû filmet, amellyel Crowe a filmvásznon bemutatkozott. A filmet csendben adták ki, és nem volt nagy visszhangja egészen addig, amíg Siskel and Ebert meg nem jelentetett róla egy dicsérõ kritkát. Crowe édesapja éppen a családját látogatta meg Kentucky-ban és a jó hírt is elújságolta nekik, amikor szívroham következtében váratlanul elhunyt. Az események nagyon megrázták a fiatal filmrendezõt és máig is érzi a hatásukat. Crowe minden forgatókönyve erõsen személyes kötõdésû. Az Elizabethtownnal édesapja emlékének adózik.
2002 nyarán, nem sokkal a Vanília égbolt (Vanilla Sky) bemutatója után Crowe Kentucky-ba kísérte feleségét, Nancy Wilson-t, aki rockzenekarával, a Heart-tal turnézott. A buszról elé táruló lélegzetelállítóan szép táj látványában édesapja temetése, azaz 1989 óta nem volt része. Ennyi inspiráció elegendõ volt ahhoz, hogy egy ültõ helyében megírja a forgatókönyv alapjául szolgáló történetet.
A filmben Drew éppen munkahelyi gondokkal küzd, amikor megtudja a hírt, hogy édesapja fél kontinenssel odébb meghalt. Édesanyja rábízza a feladatot, hogy utazzon el Kentuckyba, és hozza haza szerettük testét az oregonbeli Portlandbe. Drew ekkor fut össze azzal, akit Crowe a "szeretet hírnökének" nevez: Claire-rel, a légi utaskísérõvel, aki küldetésének érzi, hogy segítsen a bajba jutott embereken.
Dunstot az vonzotta a szerepben, hogy a rendezõ valódi, õszinte érzelmeket szõtt a filmjébe. - Remélem, hogy sikerült egy szép történetet elmesélnünk, amelybe az emberek tényleg bele tudják képzelni magukat és megérinti õket - mondja Dunst.
- Az Elizabethtown elején Drew munkahelyi gondjai nem igazi problémák, vagy legalábbis nem olyan létfontosságúak, mint amilyennek mindennapi bosszúságainkat hajlamosak vagyunk beállítani - veszi át a szót Crowe. - Aztán bekövetkezik a valódi tragédia, ami már tényleg végzetes. Drew édesapja halott, és Drew soha nem ismerte meg õt, amíg még élt.
- A film csaknem pontosan ugyanolyanra sikerült, mint amilyennek elképzeltem, amikor még csak egy ötlet volt - zárja le a beszélgetést az író-rendezõ. - Valami véget ér az elején, és valami új kezdõdik a végén... és remélem, hogy amikor az emberek kijönnek a moziból, egy pillanatra megállnak majd körülnézni és azt gondolják: "Hiányoznak azok az emberek...".
A KARAKTEREKRÕL
Drew Baylor - a fiatalember, aki az Elizabethtown történetének középpontjában áll -, csak édesapja halála után kezdi õt megismerni és érdekes családfáját felfedezni. Útján Claire, az "optimizmus harcosa" segíti, akivel akkor találkozik, amikor úton van apja gyászszertartására a Kentucky-beli Elizabethtownba. A vígjáték és a dráma gazdag együttese a filmet egyedi élménnyé varázsolja, olyanná, amilyen csak egy Cameron Crowe film lehet.
Bloom felidézi, hogy Crowe elképzelése a karakterérõl "nagyon pontos és részletes, mégis laza és szabad. Nagyszerû volt így dolgozni - tudni, hogy minden szögbõl megismertethetem a szereplõt."
Crowe javaslatára Bloom órákon át tanulmányozott kapcsolatokról szóló klasszikus filmeket, mint Billy Wilder Legénylakása (The Apartment) és George Cukor Philadelphiai története (The Philadelphia Story). Egy másik kedvence volt William Wyler Életünk legszebb évei (The Best Years of Our Lives) címû filmje. Bloom számtalanszor megnézte a Legénylakást, mint ahogy a filmben szereplõ szinte összes színész is. Bloom elmondja, hogy a rendezõ lelkesedik a filmért: - Mindig azt mondta, "Csak nézd Jack Lemmon-t." Drew-nak olyan a szíve, mint Jack Lemmoné és jobb napjain olyan elegáns és stílusos, mint a fiatal Cary Grant.
A legnagyobb fizikai kihívás a színész számára brit akcentusának levedlése volt: Bloom ebben a filmben alakít elõször amerikait. Szorgalmasan gyakorolt beszédtanár segítségével, hogy tökéletesítse az kiejtést.
Crowe tudta, hogy Claire szerepére olyan valakire van szüksége, aki ragyogó jelenség, aki, saját szavaival élve, képes “a film lelkét, egy tiszta karaktert, aki egyszerûen a szeretet hírnöke", eljátszani. A forgatás kezdetekor Crowe örömmel látta, hogy Dunsttal kapcsolatos elõérzetei beigazolódnak. - Finomra hangolt és csodálatosan ösztönös - mondja a színésznõrõl.
- Az egyik legjobb saját korombeli nõknek írt karakter, amelyet valaha olvastam - folytatja Dunst. - Annyira jól van megírva. Tényleg nagyon könnyûnek éreztem, hogy eggyé váljak a szavaival.
Claire légi utaskísérõ, aki igazán komolyan veszi a munkáját. - Olyan fajta lány, akit az éltet, hogy az embereknek örömet szerezzen és segítsen - mondja róla Dunst. Egy légi utaskísérõ megformálása nem jelentett nehézséget a színésznõnek, hiszen édesanyja a hatvanas és hetvenes években légikisasszonyként dolgozott. - A véremben van - mondja mosolyogva.
Dunst ezt mondja Crowe-ról: - Soha nem dolgoztam még olyan rendezõvel, aki ennyire törõdött az alakításommal. Jó hangulatot és biztonságos légkört teremt, amelyben mindenki nagyon segítõkész.
Hollie Baylor, Drew megözvegyülõ édesanyja szerepére a rendezõ Susan Sarandon Oscar-díjas veterán színésznõt választotta. Sarandon számtalan különbözõ filmben nyújtott emlékezetes alakítása tökéletessé tette Crowe számára arra, hogy eljátssza a karaktert, akit a forgatókönyv így jellemez: "gyakorlatias, okos asszony, aki nyughatatlan és intellektuális - az igazságot és a tudást keresi."
Sarandon azt mondja, hogy szerepe megkívánta, egyszerre legyen erõs és törékeny - miközben megküzd a csapással, hogy férje meghalt. Hollie elõször összetör a csapás alatt és legidõsebb fiát kéri meg, hogy intézkedjen. Mire eljön a gyászszertartás napja, már képes összeszedni az erejét, hogy továbblépjen és megkezdje az életét férje nélkül.
AZ ELIZABETHTOWNBA VEZETÕ ÚT
A rendezõ meséli: - Sokkal fiatalabb koromban, amikor a Rolling Stone-nak írtam, olyan helyeken, mint Arkansas vagy Oklahoma vagy Texas, a rajongók odajöttek hozzám és megkérdezték: "Miért nem ír a magazinjuk az itt élõ emberekrõl? Szó lesz a filmjében a városunkról?" Ez az ötlet - hogy olyan emberek legyenek a középpontban, akik nem New York-ban vagy Los Angeles-ben élnek - adott még egy inspirációt az Elizabethtownhoz. Nem akartam olyan történetet írni, ami csak egy hatalmas, mindenki által ismert városban játszódhat. Arra gondoltam, "Mi van azokkal, akik ezeken kívül élnek? Mi van azokkal, akik Elizabethtownban, Kentuckyban élnek?"
Crowe-nak különösen fontos volt, hogy az Elizabethtownt Kentuckyban és nyáron forgassa. Az "embertelen hõség és pára", amelyrõl a szövegkönyv ír, olyan fontos része a történetnek, hogy a rendezõ nem akart sehol máshol vagy más idõpontban filmezni. A fõszereplõket alakító színészek közül csaknem mindenki most elõször járt Kentuckyban és az új helyzethez való alkalmazkodás megalapozta a film hangulatát.
Elizabethtown valóságos hely, 45 mérföldnyire délre Louisville-tõl. A városnak nem volt különösebb jelentõsége Crowe számára addig, amíg el nem kezdte a kutatómunkát. Megtalálta Elizabethtownt és a név elindított benne valamit. - Nagyon tetszett ez a név... és miután a Majdnem híresnek az utolsó pillanatig nem volt címe, ezúttal szerettem volna, ha már az elejétõl fogva mondhatom: "A film címe Elizabethtown."
Kentucky szépsége és a nyár hangulata áthatotta a filmet a jelenetek forgatása közben, és a szünetekben is. A forgatás alatt a helyiek összegyûltek és kempingszékekbõl, fényképezõgépekkel és aláíratnivalókkal felszerelkezve tiszteletteljes távolságból figyelték a filmesek munkáját. Bárhová érkezett is a stáb, izgatottan várták és meleg szeretettel üdvözölték õket. Ez a fogadtatás megerõsítette a filmesekben, hogy jól döntöttek, amikor Kentuckyt választották a forgatás helyszínéül.
A Kentuckyban felvett jelenetek után kezdõdött Drew utazásának filmezése, amelyet édesapja földi maradványaival tesz meg. A stáb hat nap alatt négy államban forgatott.
Bloom részvétele a filmben lehetõvé tette számára, hogy többet láthasson az Egyesült Államokból, mint amennyit valaha is gondolt, hogy láthat. Annyira lenyûgözték az élmények, hogy még többet szeretett volna utazni. Elhatározta, hogy lemond Los Angelesbe szóló repülõjegyérõl, és helyette elindul saját hazavezetõ útjára Scottsbluff-bõl. - Fogtam a kutyámat, beszálltunk a kocsiba - és útra keltünk.
Ahogy fogyott az út, a színészt lenyûgözte, hogy "milyen elképesztõen gyönyörû és hatalmas ez az ország." Hazatérése után Bloom így emlékszik vissza: - Csodálatos élmény volt - a saját utazásom, amely segített megérteni Drew karakterét.
"time is not money"
