információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amikor David (Mark Ruffalo) lakást bérel San Francisco-ban, a legutolsó, amire vágyik, egy lakótárs. Épp csak hogy elkezdené otthonosan érezni magát a felfordulásban, amikor felbukkan egy csinos, ám határozottan irányító típusú nõ, Elizabeth (Reese Witherspoon), aki váltig állítja, hogy a lakás az övé. David meg van róla gyõzõdve, hogy egy hatalmas félreértés áldozata... mígnem Elizabeth ugyanolyan rejtélyes körülmények közt, ahogyan felbukkant, el is tûnik. Elizabeth-et a zár lecserélése sem tartja távol; meg-megjelenik, majd el-eltûnik, és legtöbbször csak azért, hogy David-et rendreutasítsa a lakásban, amirõl továbbra is azt állítja, hogy az övé.
David azzal magyarázza az eseményeket, hogy Elizabeth egy szellem, és megpróbál segíteni neki, hogy eljusson a túlvilágra. Elizabeth viszont, bár belátja, hogy vannak szellemre utaló képességei - keresztül tud sétálni a falon -, biztos benne, hogy még életben van, és nem akar a túlvilágra jutni. Miközben David és Elizabeth az igazságot keresik, kapcsolatuk szerelemmé mélyül. Sajnos azonban nagyon kevés idejük van, mielõtt közös jövõjük reménye végképp szertefoszlik.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
A Ha igaz volna...története az If Only It Were True címû bestseller lapjain kezdõdött, amely a francia író, Marc Levy elsõ regénye. Laurie MacDonald és Walter F. Parkes producerek már hónapokkal az angol nyelvû kiadás megjelenése elõtt felfigyeltek a romantikus mesére, amelyben a szerelmeseket a fizikai és a metafizikai világ közti határ választja el egymástól.
- Az alapötlet annyira bájos és megható - mondja Parkes. - Megközelíthetõnek tûnt, romantikus volt és lehetõséget adott sok humorra is, ezért megvettük a jogokat és elkezdtük kidolgozni a filmet.
- Számomra a legjobb romantikus filmek azok, amelyek meglepetést tartogatnak - teszi hozzá MacDonald. - Szerintem ez a történet ilyen. Nagyon vicces, de vannak kulcsjelenetek, amikor a karakterek mélyebb témákat érintenek, tehát egyúttal nagyon megható is.
Még mielõtt elkészült volna a végleges forgatókönyv, MacDonald és Parkes felvették a kapcsolatot azzal a rendezõvel, aki szerintük tökéletes volt a projekt vezetésére: Mark Waters-szel. - Mark Waters karrierjét Laurie és én az elsõ filmje, egy kis film, A család szégyenei (The House of Yes) óta követjük, amely nem is lehetne stílusosabb vagy intelligensebb - mondja Parkes. - Azután láttam a Nem férek a bõrödbe-t, aminek modern, fesztelen stílusa sokkalta csiszoltabbá tette, mint amit az ember várna. Mint tiszta fantasy-vígjáték, tökéletes volt. És ha megnézzük a Bajos csajokat, az is vicces, de egyáltalán nem erõltetetten... csak hagyja a helyzetek igazi humorát érvényesülni. Ez a két film gyõzött meg minket arról, hogy Mark a megfelelõ rendezõ, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy úgy döntött, beszáll közénk.
- Ami egy jó romantikus vígjátékhoz kell, az egy jó akadály, - veszi át a szót Mark Waters. - És szerintem ebben a történetben talán a lehetõ legjobb akadály van: az egyik ember a fizikai világban él, a másik pedig látszólag halott... legalábbis azt hiszik. Még megérinteni sem tudják egymást, mégis vibrál körülöttük a levegõ.
Peter Tolan és Leslie Dixon forgatókönyvírók, akik közül az utóbbi együtt dolgozott Waters-szel a Nem férek a bõrödbe címû filmen, együtt dolgoztak a rendezõvel és a producerekkel Marc Levy regényének forgatókönyvvé adaptálásán.
- Peter Tolan és Leslie Dixon fogták a könyv érdekes részeit és fordulatait, és felöltöztették õket egy igazán vicces és ellenállhatatlan romantikus forgatókönyvvé - mondja a rendezõ. - A forgatásra Marc Levy is ellátogatott, és nagyon meg volt elégedve a szöveggel. Sõt, még azt is megjegyezte, hogy örülne, ha regényírás közben neki jutott volna eszébe néhány eredeti ötlet, amiket mi beledolgoztunk a filmbe.
Witherspoon elmondja, hogy "egy kicsit a sors keze", hogy õ alakítja Elizabeth-et a Ha igaz volna...címû filmben. - Épp akkoriban költöztem el, amikor aláírtam a szerzõdést a filmhez - meséli. - Rámoltam ki a dobozokat és könyveket pakoltam a polcra, amikor kezembe akadt az If Only It Were True. Már régen vettem és emlékszem, amikor olvastam, még eszembe is jutott, hogy milyen jó film lenne belõle, úgyhogy szerintem ennek így kellett lennie.
- Elizabeth orvos egy nagy San Francisco-i kórházban - mondja el Parkes Witherspoon karakterérõl. - Zsenális, de munkamániás. Úgy érzem, ami erre a karakterre a legjellemzõbb, abban mindannyian bûnösök vagyunk egy kicsit: mindent feláldozott, a kapcsolatait, a pihenést, és annak örömét, hogy a mának éljen, azért, ami szerinte rá vár úgymond a sarkon túl. Ám a sors azt akarja, hogy pont azon az estén, amikor eléri mindazt, amiért annyira elszántan dolgozott, elveszik tõle az életét. Reese nagyszerûen átérezte a szerepet, és azt is pontosan értette, hogyan illik bele a karaktere a történet egészébe. Több volt mint egy színésznõ, aki egy szerepet alakít; munkatárs volt.
Mark Ruffalo kapta David szerepét, akinek életébe és otthonába Elizabeth váratlanul és hivatlanul belecsöppen. Laurie MacDonald elmondja, hogy a Ha igaz volna... története nem akármilyen férfi fõszereplõt követelt meg. - A romantikus vígjátékok általában a fiatal nõket célozzák meg, mivel mindig is õk voltak a legnagyobb közönségük - magyarázza. - Ezért általában a nõi fõszereplõre támaszkodik a film. Ami nagyon tetszett ebben a filmben, az az, hogy a férfi fõszereplõ összehasonlíthatóan fontos és éppen annyira vicces. Megnyerõbbé teszi a történetet, hogy két azonos fél van benne. Davidet pedig valami titokzatosság is körüllengi, amitõl izgalmas lesz.
- Davidben van valami furcsa, amit szerintem érdekes egy romantikus vígjátékban látni - teszi hozzá Ruffalo. - Kezdetben láthatóan depressziós és antiszociális. Kibérli ezt a csodás lakást, és csak annyit akar, hogy hagyják békén, de egyszercsak feltûnik ez a lány, aki ragaszkodik hozzá, hogy a lakás az övé. A fickó azt hiszi, hogy kezd megõrülni, de aztán már csak az a kérdés, hogyan szabaduljon meg a lánytól. Baromira idegesíti - nevet a színész.
- Sokakat meg fog lepni, fõleg a fizikai humorával - mondja Waters Ruffalo-ról. - Az egyik jelenetben Elizabeth megpróbálja megakadályozni, hogy David igyon egy italt, és az egészet Mark csinálja; úgy tesz, mintha valaki más irányítaná. Nagyszerû fizikai humor egy olyan embertõl, akit komoly, drámai színészként tartanak számon.
Ruffalo számára különleges kihívást jelentett egy olyan szereplõ mellett játszani, akit rajta kívül senki sem látott, míg Witherspoon számára az jelentett nehézséget, hogy egy másik világból érkezett szereplõt játsszon el. Az olyan jeleneteket, amelyekben mindketten jelen vannak - szinte mindegyik ilyen -, kétszer kellett felvenni, egyszer Witherspoon-nal és egyszer nélküle, hogy a vágás során Waters ide-oda tudjon váltani David szemszöge és azoké között, akik nem tudnak Elizabeth jelenlétérõl.
Ruffalo ezt mondja azokról a felvételekrõl, ahol Witherspoon jelenléte nélkül kellett hozzá beszélnie: - Mindig emlékeznem kellett, hogy mit csinál a jelenetben és hol, de egy idõ után megtanultam, hogy milyen magas és hol van a szemmagassága, úgyhogy megtanultam vele játszani anélkül, hogy tényleg ott lett volna. Még egy dolog, ami segített, az az volt, hogy volt egy "súgóbogár" a fülemben, szóval amikor nem volt a színpadon, akkor is mondhatta a szövegét, így én tényleg neki tudtam felelni.
- Igazság szerint csalt. Nekem meg kellett tanulnom az egész szövegemet, neki meg csak el kellett mondania utánam - viccelõdik Witherspoon, majd arról beszél, hogy milyen volt szellemet játszani, aki nem képes megérinteni és felemelni semmit. - Tulajdonképpen jó volt, mert szörnyû vagyok, ha kellékekrõl van szó. Mindig rossz jelenetben kötök ki, és sose tudom, mit csináljak velük. Úgyhogy ez tökéletes szerep volt számomra, mert sose tudtam semmit vinni, nem tudtam semmit megfogni és nem tudtam semmit elrontani,- mondja nevetve.
A Ha igaz volna... címû filmen a kamerák mögött sokan újra együtt dolgoztak Mark Waters rendezõvel azok közül a kreatív csapatok közül, amelyekkel több korábbi filmjét készítette. Így például Daryn Okada operatõrrel, akivel a Bajos csajokon dolgozott, Cary White produkciós tervezõvel, akivel már negyedszer dolgozott együtt a Nem férek a bõrödbe, a Bajos csajok és a Szülõi felügyelet ajánlott (Warning: Parental Advisory) után, és Bruce Green vágóval, aki a Nem férek a bõrödbe címû filmen is dolgozott vágóként. Sophie De Rakoff jelmeztervezõ elõször dolgozott Waters-szel a Ha igaz volna... címû filmen, bár Reese Witherspoon ruhatárát õ tervezte mindkét Doktor szöszi filmben és a Mindenütt nõben is. Ezenkívül Rolfe Kent zeneszerzõ a rendezõt és a nõi fõszereplõt is jól ismerte, hiszen õ szerezte a zenéjét Waters A család szégyenei, Nem férek a bõrödbe és Bajos csajok címû filmjeinek, valamint Reese Witherspoon Gimiboszi (Election), Doktor szöszi és Doktor szöszi 2 címû filmjeinek.
Mind az If Only It Were True címû regény, mind a Ha igaz volna... címû film San Francisco-ban játszódik. A várost Mark Waters rendezõ jól ismeri és nagyon szereti. - Körülbelül öt évig éltem ott, úgyhogy voltak saját kedvenc törzshelyeim, amiket bele tudtam építeni a szövegbe - meséli. - Nagyon kellemes volt, hiszen újra felkereshettem néhány egykori bulizó helyemet San Francisco-ban miközben gyönyörû helyszíneket találtam a filmhez.
Leslie Dixon forgatókönyvíró San Franciso-ban született, és õ is segített forgatási helyszíneket találni szülõvárosában. Dixon részletes leírást adott Elizabeth lakásáról a szövegben. Amikor Mark Waters nehezen talált olyan helyszínt, amely megfelelt volna az alapos leírásnak, Dixon elvezette a Mason és Green sarkára - ami történetesen a forgatókönyvíró egykori címe. Természetesen az épület tökéletesen megfelelt, így azt használták David és Elizabeth lakóépületének belsõ felvételeihez.
Laurie MacDonald és Walter Parkes producerek szintén mindketten kötõdnek San Francisco-hoz. - Walter is és én is laktunk San Francisco-ban, különbözõ idõszakban, jóval azelõtt, hogy megházasodtunk volna, ezért valódi kötõdést érzünk a város iránt - mondja MacDonald. - Lenyûgözõ látvány, ahogy a köd beáll, és a szürkületben a fények... titokzatosság lebeg felette. Van valami abban a városban, amitõl úgy érzi az ember, hogy ha léteznek szellemek, akkor ott szeretnének lakni.
Befejezésként Waters ezt mondja: - Én mindenféle szellemekben hiszek. William Shakespeare után szabadon azt mondanám, hogy "több dolog van a mennyben és a földön, mint amiket a filozófiánkban megálmodtunk." Számomra ez elég jól összegzi, hogy nagyon sokféle jelenség van, amelyet nem lehet megmagyarázni a tudománnyal. Csupán egy kis hit kell hozzájuk.
"time is not money"
