információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
GÁRDOS PÉTER RENDEZÕ
1948-ban született Budapesten.
1966-71-ig a Bölcsészettudományi Karon tanult, magyar-orosz szakon.
Fontosabb filmrendezései: 2005 - Az igazi mikulás
2004 - A porcelánbaba
2001 - Az utolsó blues
1998 - Üstökös (kisjáték)
1994 - A brooklyni testvér
1991 - A skorpió megeszi az ikreket reggelire
1989 - A hecc
1986 - Szamárköhögés
1984 - Uramisten
1978 - Ketrec ( kisjáték)
1977 - Lidérc (kisjáték)
Fontosabb díjai: 2005 - Leeuwarden - Matad’or (Nagydíj)
2005 - Moszkva-az orosz kritikusok Diplomája
2005 - Budapest Filmszemle -a Legjobb Rendezés és
a Külföldi Kritikusok Díja
2003 - Houston-Ezüst Remi
2002 - Kairó-Arany Piramis
1999 - Budapest -legjobb TV-showmûsor kategóriadíja
1998 - Montecatini-Zsûri különdíja
1997 - Salerno-az olasz Moziszövetség díja
1989 - Balázs B. díj, Bludenz-nagydíj, Vevey-Golden Pierrot,
1988 - Troia-legjobb rendezõ díja, Frankfurt-nagydíj
1987 - Chicagó-Arany Hugó, Montreál-Fipresci díj
1985 - Chicagó-Ezüst Hugó, Montreál-Zsûri különdíja
GÁRDOS PÉTER - RENDEZÕ
Mióta foglakozik ezzel a filmmel?
Már 12 évvel ezelõtt szerettem volna rendezni egy filmet, amelyben egy kislány biciklit kér a Mikulástól. Elõször akkor írtam Ködkürt címmel egy filmnovellát és egy forgatókönyvet.
Míg ez a végsõ változat kialakult, sokszor átírtam a könyvet, legalább tízszer. A történet váza azóta sem változott, a film továbbra is egy nap - december 6 - története. A könyv már akkor is egy barátságról, egy kezdõdõ emberi kapcsolatról szólt - egy 8 éves gyerek és egy 51 éves férfi között. A felbérelt Mikulás figuráját kicsit megváltoztattam. Akkor reklámszakember volt, mára bárzongorista lett.
Akivel sokáig futott a szekér. 10 évvel ezelõtt azonban Párizsban, egy rablótámadás során lövést kapott és megtört a karrierje. Azóta nem zongorázik.
Hogy miért nem játszik, kinek és milyen fogadalmat tett - errõl szól a film, mely tele van igazi, létezõ, emberi titkokkal. Az volt a szándékunk, hogy elmeséljünk egy ma játszódó, mának szóló, nagyon megható és érzelmes mesét, mely bizonyos szempontból kalandfilm. A két fõszereplõ bejárja a várost. Olyan helyekre is eljutnak, melyek nemcsak kilométerben, de életstílusban és színvonalban is távol állnak egymástól. Lóversenypályán, bank vezérigazgató irodájában, gyorsétteremben, gyönyörû erdei jégpályán, kopott antikváriumban, koszos pályaudvaron - mindenhol megfordulnak. A kalandos utazásuk reggeltõl estig tart. A lényeg, hogy mi történik, ha egy szõrõs szívû, csak önmagára figyelõ, lopós, csalós, hazudós ember és egy tiszta szemû kislány találkozik.
Miért van két változata a filmnek?
Van a filmnek - mondjuk így, egy erotikusabb vonala. Ez vitákra adott alkalmat köztem és a barátaim, tanácsadóim között. Õk úgy gondolták, hogy egy ilyen típusú filmbe egy ilyen szokatlan erotikus jelenet - Cserhalmi és Györgyi Anna játsszák - nem való. Szerintem nem így van. Úgyhogy kompromisszumot kötöttünk. Az egyik változatot sok kópiával játsszák majd szerte az országban, a másikat csak a budapesti Mûvész moziban nézhetik meg, ahol a plakáton lesz egy hatalmas felirat: Csak felnõtteknek! Ez kifejezetten azoknak az ínyenceknek szól, akik nem riadnak vissza egy alvilági utazástól, ahol Misu más pillanatai is felidézõdnek...
Sokáig kereste a férfi fõszereplõt és a kislányt.
Rengeteg próbafelvételt csináltunk. Mind a két fõszereplõ kiválasztását hosszú tépelõdés elõzte meg. Egyébként is nehezen válogatok színészt. Több, mint 300 gyereket néztem meg, míg végül kiválasztottam hármat. A másik két kislány két más hangvételû film ígéretét hordozta. Az egyik csupa derû, a másik meg a világ legszebb kislánya, egy kis "energia- gombóc". Az "utolsó másodpercben" döntöttem a harmadik, Szilasi Blanka mellett, aki egy zárt, nagyon céltudatos ember. Azért választottam õt, mert úgy gondoltam, hogy ahhoz a kislányhoz, aki megszökik a gyerekotthonból, ahhoz egy erõs személyiség, egy mindenen túljutni tudó akarat kell. Cserhalmi Györggyel azelõtt soha nem dolgoztam. Szorongás volt bennem, hogy passzolunk-e majd egymáshoz. Nehéz színésznek mondták, ehhez képest lenyûgözõ volt! Nem játszott, létezett, élt a filmben. Nem volt egyetlen pillanat sem, amikor észrevettem volna, hogy õ most színészkedik, hogy a mesterségét gyakorolja. Azt vettem észre, hogy õ a forgatókönyv "Misujából" és Cserhalmi Györgybõl összegyúrt egy öntörvényû figurát. Ez ebben a szakmában a legnehezebb. Aki valaha foglalkozott színészettel, az tudja, hogy mirõl beszélek. Egyébként nagyon sokféleképpen csinált meg egy jelenetet. Elõfordult, hogy hatszor vettük fel a szituációt és õ hatféleképpen játszotta azt el. De mindegyikben hiteles, és a legmélyebben õszinte volt. Ilyen nagyságrendû alakítással nagyon régen találkoztam játékfilmben.
CSERHALMI GYÖRGY - SZÍNÉSZ
Sok beszélgetés, sok munka elõzte meg a forgatást?
Nem, kezdetben inkább sok külföldi producer volt, sok igénnyel. Ez összekutyult volna két világot: a nyugatit és a keletit, és összekevert volna sok mindent. Ahogy ezek a producerek kikoptak a filmbõl - és csak Szekeres Dénes maradt - addigra kialakult egy egészen használható és jó forgatókönyv. Nagy szerencsémre Péter megbízott bennem, és megengedte hogy én is közremûködjek a könyvben. Érdemi dolgokon nem változtattunk, de dialógokat, jeleneteket fölcseréltünk. Ezek az apró-cseprõ változtatások bizony eltartottak egy évig.
Ön is részt vett a kislány kiválasztásában?
Nem. Természetesen sok próbafelvételen ott voltam, de Blanka kiválasztása Péter személyes döntése volt, mint az összes többi szereplõé. Ez az õ felelõssége.
Gyerekszereplõvel másként bánik, másként dolgozik egy színész?
A gyerekek profik. A kislány semmilyen gondot nem okozott senkinek. A munkaidõt is bírta, sõt nagy meglepetést okozott, mert közben ötös lett az iskolában!
Kellett készülnie erre a szerepre?
Nekem tényleg szokatlan volt bárzongoristát játszani és énekelni. A zongoratanárnõvel sokat ültünk együtt és tanultuk a dalokat. Azt rögtön láttam, hogy számomra a zongoratanulás - 57 évesen - teljesen reménytelen. Az énekkel - talán - nem álltam olyan hadilábon...
Slágergyanús dalok hangzanak el a filmben.
Én nem értek hozzá, de akik tudják, hogy kell slágert vagy affélét írni, azok is ezt mondják.
Mivel statisztákkal, klipszerûen vettük fel a két dalt, annyit hallottuk, hogy mindenkinek beleköltözött a fülébe. A végén már én is azt mondtam, hogy "hú, de jó kis dalok ezek!"
Az Ön számára melyik volt a legszebb, legnehezebb vagy legemlékezetesebb jelenet?
Az én bajom az, hogy érzelemmentesen közeledek minden jelenethez, mert azt akarom, hogy a nézõ érezzen. Nekem semmit nem kell éreznem... Ezt csak azért mondom ilyen ködösen, mert én minden jelenetre ugyanúgy készülök. Akármilyen picire. Nem akarom itten dicsérgetni magamat, de Gárdos, és a többiek is a megmondhatói, hogy ez így van. Ha az egyik jelenetet kevésbé csinálom meg, mint a másikat, akkor megsérül az anyag. Azt szoktam mondani a rendezõnek, "ha én a szereprõl, amit rám bíztál, nem tudok tízszer többet, mint te, akkor nem érdemes velem forgatnod". Nyilván egy ilyen fickót, mint Misu el tudnék játszani többféleképpen is, mert mint a saját életemre, úgy vagyok kész rá.
Gárdos Péterrel hogy dolgoztak együtt, milyen módszerrel? Mennyire engedte Önt szabadon?
Teljesen. Mind a ketten észrevettük, hogy a film néhány forgatási nap után elkezdett öntörvényûvé válni. Eldöntöttük, hogy ebbe a folyamatba semmiféle erõszakot nem engedünk be, semmilyen oldalról. Ennek a fõ õre õ volt. Szerencsére idõközben musztereket is nézett, így teljes kontroll alatt tudta tartani a filmet tartalmilag, képileg és minden szempontból. Ebbe mi is beavatást nyertünk, különösen a pécsi idõkben, amikor az ottani forgatás alatt össze voltunk zárva a szállodában. Ez nagyot lendített a filmen. A legérdekesebb az volt, hogy szép csendben, egy hangos szó nélkül forgattunk közel 40 napig. Nyugodtan mondhatom, hogy büszkék lehetünk egymásra, persze nemcsak mi ketten Péterrel, hanem mindahányan, akik jó sokat dolgoztunk ezért a filmért.
"time is not money"
