információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Harry Lockhart (Robert Downey Jr.) kistílû tolvaj, de alapvetõen jófiú. Nem akar rosszat, csak sosem tudja: mit és hogyan.
Az életfogytiglan balszerencsére ítélt, de végletesen optimista Harryt egyszer a véletlen segíti ki szorult helyzetébõl. A karácsonyi "bevásárlást" egy New York-i játékboltban a riasztó szakítja meg. A rendõrök elöl fejvesztve menekülõ Harry egyszercsak egy hollywoodi bûnügyi film szereplõ-meghallgatásán találja magát, és kettõt sem szól, máris repül Los Angelesbe a próbafelvételekre.
Harry Los Angelesben társul szegõdik Gay Perry (Val Kilmer), alias Perry van Shrike magándetektívhez, hogy megismerje LA bûnözõinek, szélhámosainak életét, így készülve fel a próbafelvételekre. "Gay" Perry, aki kegyetlen és könyörtelen alvilági figura, nomen est omen, meleg is, nagy türelemmel segít Harrynak "detektívvé" átalakulni. Abban már tényleg semmi sorsszerû nincs, hogy miközben Harry tolvajból detektív-színésszé válik, összeismerkedik Harmony Faith Lane-nel (Michelle Monaghan), a törekvõ színésznõvel, aki a segítségét kéri.
Harmonyt példaképe, Jonny Gossamer, a detektívregények keményfejû magánnyomozó hõse inspirálta, hogy Hollywoodba költözzön, és álmai karrierjét építse tovább. A sok csalódás, elutasítás szembesítette a nyers valósággal, és rá kellett döbbennie, hogy már túl van élete legszebb napjain.
Harmony nõvérének rejtélyes öngyilkossága után Harry és Gay Perry nyomozni kezd... és alaposan bekerülnek a slamasztikába. Hullák, rég elfeledett családi titkok... Harry ingyen repülõjegye LA-be, úgy tûnik, "csakoda" útra szól: a város hullaházába.
Ha Harry életben akar maradni, és - mint Harmony szeretné -, hõs akar lenni, meg kell gyõznie a vonakodó Gay Perryt, hogy segítsen megoldani az ügyet. De ehhez Jonny Gossamer hidegfejûsége kell, és persze egy nagy adag szerencse sem árt.
AZ ERÕSZAK ÍZE
1986-ban Shane Black, a 23 éves, végzõs UCLA hallgató befejezte elsõ forgatókönyv-tervét. Egy hét sem telt el és Joel Silver producer, a Kommandó és Ragadozó címû stílusteremtõ akciófilmek atyja, megvette az ötletet, majd Richard Donner rendezõvel elkészítették a Halálos fegyver címû filmet. Ezzel megteremtettek egy új, a fõszereplõ(k) jellemébõl fakadó humorra építõ vígjáték és az "adrenalinpumpa"-akciófilm ötvözetét jelentõ mûfajt.
A két fõszereplõ, Mel Gibson és Danny Glover, két, teljesen össze nem illõ zsarut játszik, akik egy kábítószercsempész banda ellen küzdenek. A fantasztikus akciójelenetek és a pazar párbeszédek miatt a film bombasikert aratott. A hatalmas bevételnek köszönhetõen még további két Halálos fegyver-film készült, mellyel az alkotók igen magasra állították a lécet a számtalan filmes követõ számára.
"Shane egészen különleges módon ír - mondja Silver, aki késõbb is sokat tett az akciófilm mûfajáért, elég csak a Drágán add az életed és Mátrix. címû filmjeire gondolnunk. - Akár tiszteletben tartja a mûfaj szabályait, akár szabadon újradefiniálja azokat, az általa írt filmek hamisítatlanul magán viselik stílusának jellemzõit: a szereplõk eredetiek, a jelenetek újszerûek, a párbeszédek felejthetetlenek. Bármit is ír, annyira szórakoztató, hogy biztos filmvásznon végzi."
"Az olyan film érdekel, amelyben eddig nem látott dolgok keverednek" - mondja Black, aki a Halálos fegyver forgatókönyvében egy kiöregedett nyomozót és egy önmagára is veszélyes, fiatalabb rendõrt tett egy járõrkocsiba.
Black elsõ látogatása a detektívfilmek világába Silver 1991-es produkciója, Az utolsó cserkész volt. Ebben a filmben Bruce Willis egy bizonyítani vágyó, lecsúszott rendõrbõl lett magánnyomozót alakít, aki összeáll egy kegyvesztett, volt amerikai football-hátvéddel, akit Damon Wayans játszik, hogy együtt nyomozzanak a profi amerikai football fogadóirodái körüli korrupciós ügyekben. Átütõ erejûnek bizonyult a Black 1996-os forgatókönyvébõl készült Utánunk a tûzözön címû film is, melynek negyedik vonalbeli magánnyomozó hõse (Samuel L. Jackson) rájön, hogy az amnéziás tanárnõ (Geena Davis) a kormány megbuktatására kiképzett szigorúan titkos ügynök.
Black érdeklõdése az akciókrimik világa iránt már gyerekkorában olthatatlan volt: falta a detektívregényeket, amelyekben a megtéveszthetetlen magánnyomozó egy egyszerû ügy felderítése közben belebotlik az ügytõl látszólag teljesen független gyilkosságba, és a szálak egyre jobban összegubancolódnak... de a végére mindig gyõz az igazság.
"Emlékszem, olvastam a ’The Hardy Boys’ és a ’The Three Investigators’ címû krimiket, amelyek az én idõmben a felnõtteknek szóló könyvek között voltak a könyvtárban, de ma már szinte gyerekekkönyvek - meséli Black. - Imádtam a krimiket, százával olvastam õket, minden szavukra figyelve. Ha egy könyvet nem engedtek megvenni szókimondó szövegük miatt, akkor el kellett lopnom a boltból. De volt, hogy az ebédpénzem ment rá, inkább nem ettem egy hétig, de egy új Mike Shayne-, egy új Shell Scott- vagy egy Chester Drum-mûvet nem tudtam otthagyni. A mozgalmas részekkel sem volt baj, de különösen a rejtélyeket szerettem bennük. Igazi férfiasságot sugározott az akciók pörgõ ritmusa, de én inkább a mélyebb dolgokat láttam bennük: az érzelmeket, az ellenállhatatlanságot. Ha nem olvastam volna ezeket a könyveket, biztos, hogy ma nem írnék forgatókönyveket. A detektívtörténetek iránti vonzalom, a megszállott olvasás egyenes következménye, hogy felnõtt koromra ezzel foglalkozom - magyarázza. - Bizonyos mértékben ezt látom a Halálos fegyverben és Az utolsó cserkészben is. Persze soha nem akartam olyan filmet írni, amelyben minden benne van, ami megfogott ezekben a könyvekben. Új munkám hódolat gyerekkorom könyvei elõtt."
A film helyszíne a "hamis ígéret földje", a korabeli Los Angeles, amely olyan szélhámosok paradicsoma volt, akik a maguk módján tisztességes úton haladva minduntalan a sorsukba ütköztek, pont úgy, ahogy azt Black az imádott magánnyomozó-történeteiben olvasta. Ebben a világban próbál eligazodni a két gyerekkori jóbarát, a kisstílû tolvaj, Harry Lockhart és az egykori színésznõ, Harmony Faith Lane, akiket összeköt, hogy mindketten rajonganak a felejthetetlen Jonny Gossamerért, a megtéveszthetetlen magánnyomozóért, aki kitörölhetetlenül ott él Black képzeletében gyerekkora óta.
Bár a regényhõs, Jonny Gossamer csak rövidke jelenet erejéig jelenik meg a filmben, azért mindvégig viszonyítási pont, szinte érezhetõ a jelenléte.
"Jonny Gossamer a végzet embere, fittyet hány a halálra - mondja Black a magánnyomozóról. - Olcsó krimik rejtélyes hõse, hihetetlenül sokat jelent a fõszereplõk számára. Igazi metaforája a fiatalos lelkesedésnek, a hitnek, hogy lehetsz több, mint ami vagy, és egy napon te is hõs lehetsz."
Ahogy a történet zajlik, úgy Black hõsei egyre inkább felülemelkednek tökéletlenségeiken, és megragadják az alkalmat, hogy egyszer jól csináljanak valamit. A valóság egyre inkább hasonlít Jonny Gossamer kitalált világára, ahol a jövõ kiszámíthatatlan, és bár a való világ sokkal keményebb, mint a képzelet, mindenki lehet nagy egy csodálatos pillanat erejéig.
Black a forgatókönyvben ügyesen ötvözte az akciófilm és a klasszikus film noir elemeit. "Logikusnak tünt ezt a filmet Joel Siléverrel csinálni, mert azok közül, akikkel régebben dolgoztam, õ az, aki megérti, és nemcsak nagy vonalakban, hogy mit is szeretnék valójában" - mondja Black.
"Úgy éreztem, Shane forgatókönyve nagyon szórakoztató, romantikus, izgalmas, de mindemellett friss és tele van váratlan fordulatokkal - meséli Silver. - Tisztelettel adózik a film noir és a klasszikus detektívregény mûfaja elõtt, a hangvétele teljesen korabeli. Sugárzik belõle Shane tradicionális krimi iránti tisztelete. Azt hiszem, ez Shane legromantikusabb története, de egyben a legeredetibb is."
MESTERSÉGEM, A BAJ
A világhírû színész, Robert Downey Jr. játssza Harry Lockhart, a fõhõs illetve a narrátor szerepét. Harry alapvetõen jószándékú, kisstílû tolvaj, kõkemény optimizmussal megáldott, elpusztíthatalan figura.
"Harry egy nagy rakás szerencsétlenség, mégis fanyar optimizmusa végig megmarad - mondja Black. - Soha nem tanulja meg tökéletesen a leckét, hogyha valami nem ment, ne erõltesse. Képes többször fejjel a falnak menni, mégse lankad benne a fiatalos lelkesedés. Hiába vetõdik a világ legkiábrándítóbb, legelkeserítõbb helyére, Los Angelesbe, mégis megmarad õszinte gyermeknek."
"Mindennek dacára mégis szurkol az ember Harrynak - teszi hozzá Joel Silver producer. - Keresnünk kellett egy olyan színészt, aki sugározni tudja a fõhõs optimizmusát, de úgy, hogy érezzük benne a gondatlanságot, ügyetlenséget, kitartást. Hozzávéve vitathatatlan tehetségéhez fiús báját és megjelenését, Robert Downey Jr. tökéletes Harrynak bizonyult."
Harry és társa a "karácsonyi bevásárlás" közben lebukva alig tudnak az õket üldözõ rendõrök markából kicsúszni, és nem kis meglepetésükre egy hollywoodi detektívfilm szereplõ-meghallgatásán találják magukat. Ezután Harry rögtön repül is Los Angelesbe, próbafelvételekre. Itt lép színre Gay Perry, alias Perry van Shrike, a magándetektív, akit hõsünk felbérel, hogy tanítsa ki a nyomozószerep eljátszásához szükséges tudnivalókra.
A könyörtelen és kiméletlen Perry tökéletes kontrasztja a társaságkedvelõ, naív Harrynek. "Gay Perry kõkemény ember, aki szemrebbenés nélkül vág képen akárkit, mégis van benne egy kis emberség - mondja Black. - Igazi modern Jonny Gossamer. Perry ikonszerû, misztikus figura, és Val Kilmer briliánsan játssza el.
Val közismerten sztoikus színész, nagyon sokan tartottak volna tõle, hogy túl komoly erre a szerepre - folytatja Black. - De én tudtam, hogy nagyon jó humorérzéke van, és tökéletesen fogja hozni a figurát, anélkül, hogy véletlenül se játssza el Perry karikatúráját."
Harry és Gay Perry parázs vitákba bocsátkozik egymással, és ez rendkívül szórakoztatóvá teszi a jeleneteiket. "Nagyon kritikus volt, hogy ez a két karizmatikus színész hogyan tudja létrehozni a két figura közötti speciális viszonyt - magyarázza a producer. - Nézve, ahogy piszkálják, szekálják egymást, azt hiszem tökéletesen sikerült megoldaniuk a feladatot, rendkívül hitelesek a jeleneteik."
"Robert nem géniuszt alakít - magyarázza Kilmer -, de az, ahogy játszik, zseniális, az idõzítések, a hangsúlyok... briliáns."
"Nem tudom, honnan jött az hihetetlen energia, amellyel a jeleneteket játszottuk - teszi hozzá Downey. - De azt tudom, hogy egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk Vallal."
Nagyon érdekesen fest Harry és Perry mellett Harmony Faith Lane, a Jonny Gossamer-történeteken felnõtt kisvárosi lány, aki Indianából költözött álmai városába, Hollywoodba, hogy színésznõ legyen. 34 éves, bûbájos, inteligens, és csak most ébredt rá, hogy elszállt felette az idõ.
"Ez a film lényegében olyan emberekrõl szól, akik soha nem adják fel, akik váltig hiszik, hogy majd egy szép napon még lesz belõlük valaki - magyarázza Black. - Harmony is ilyen ember."
Michelle Monaghan, akit A Bourne-csapda és Mr. és Mrs. Smith címû filmekkel ismerthettünk meg, most ezzel a fõszereppel kápráztatott el mindenkit. "Michelle szenzációs - mondja Silver. - Ahogy ott tipeg a két nehézsúlyú színész között, fantasztikus."
JÁTÉK ÁRNYÉKKAL ÉS FÉNNYEL
A forgatás során az író-rendezõ Shane Black szorosan együttmûködött Michael Barrett operatõrrel, valamint Aaron Osborne látványtervezõvel.
"Mindvégig arra törekedtünk, hogy az igazi Los Angelest teremtsük meg - meséli Black -, természetesen úgy, ahogy azt a detektívregények és a film noir eszközei engedik." Ezért a forgatásra készülve Black jó néhány noir klasszikust nézetett meg Barrett-tel és Osborne-nal, köztük a Paul Newman fõszereplésével készült Harpert és a Lee Marvin legendás alakítását hozó Point Blank - A játéknak vége címû mûvet.
"Shane hihetetlenül vizuális típus, pontosan tudja, mit, hogyan és milyen stílusban akar látni a vásznon - állítja Osborne. - Nem akart romantikus Los Angelest, pont úgy akarta, ahogy azt a történet, a szereplõk jelleme megkívánta.
Blackhez hasonlóan Osborne is hatalmas ponyvarajongó. Robert McGuinness hatvanas években íródott detektívregényekhez készült mûvészi illusztrációi hatottak termékenyen a film képi világának megteremtésében. Black és Osborne kérésére McGuinness készítette el azoknak a Jonny Gossamer-regényeknek a borítóját, amelyek megjelennek a filmben.
"McGuinness munkái nagyszerû ötleteket adtak a film képeihez" - meséli Osborne, aki McGuinness-szel együtt rendezte be a fõhõs, Harry Lockhart szállodai szobáját, a falon található Optical-Art képpel együtt, amely segített noir hangulatot létrehozni.
Black célja az volt, hogy a film hangulata hamisítatlan noir legyen, ezért Barrett-tel együtt megpróbáltak "színes fekete-fehér filmet forgatni". "Az volt az elképzelésünk, hogy fekete-fehér hangulatot árasszon a film - magyarázza az operatõr -, ezért halvány színeket használtunk forgatáskor. Aztán az utómunkálatok során itattuk át színekkel. Az eredmény színes film lett természetesen, de nem olyan, hogy vígjátékra asszociálhatna a nézõ. Nyers, férfias hangulatot áraszt az egész."
"A noir tulajdonképpen játék az árnyékkal és a fénnyel - mondja Joel Silver producer. - Shane és Michael igazi neo noirt készített, létrehozva a hagyományos képi világot, de mindezt színesben, újszerûen, és mégis klasszikus módon."
A film zenéjét John Ottman a klasszikus jazz világát idézve írta. "John tökéletesen megfogta a mûfaj stílusát, teljesen egyedi hangulatot adott a filmnek: komikus, romantikus és rejtélyes, ez a modern noir" - mondja Silver.
A filmet fõként Los Angelesben forgatták. A forgatás 37 éjszakán keresztül tartott, a stábnak ez alatt számtalan érdekes kihívással kellett szembenézni: autót kellett "vízre tenni" a Lake Castaicnél, le kellett vezényelni egy tömeges karambolt és tûzpárbajt a MacArthur Parkban, fel kellett kötözni Robert Downey Jr. egy acélhuzalra, majd meglóbálni az autósztráda felett Long Beach-en.
"time is not money"
