Üvegtigris 2. (2006)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az elmúlt 5 évben az Üvegtigrisnek sikerült az, ami a magyar filmek közül csak keveseknek. A film a mozikon kívül elkezdte élni a saját életét. Üvegtigris rajongói klubok alakultak, több egymás utáni évben rendeztek az ország különbözõ pontjain Üvegtigris-fesztivált és a "Tigrisbõl" származó mondatok közül több szállóigeként kering. Ezek a mondatok megtalálták a közvetlen kapcsolatot a nézõkhöz és nem értelmiségi klubok mélyén bukkannak fel újra, hanem kocsmákban hallhatók, autókra ragasztott matricákon olvashatók.
A történet elsõ olvasatra talán nem hordoz magában különösebb borzongató izgalmakat: egy útszéli büfékocsi egyáltalán nem ambiciózus tulajdonosa, Lali különös, idõben és térben is megfoghatatlan világban él öt barátjával, aki a maguk módján próbálnak boldogulni - és a maguk módján vallanak ezek a próbálkozások rendre kudarcot. Ám helyzetük és õk maguk attól lesznek izgalmasak, hogy Laliék akkor sem adják fel életmódjukat, ha a külvilág szemében már megbuktak. Mert az õ szemükben a külvilág lényegtelen, sajátos öntörvényû világukban jól érzik magukat és nem is akarnak szembesülni azzal, hogy rég letértek arról a pályáról, amelyen a világ közben halad.
Az elmúlt öt év sikereit követõen minden jel arra mutatott, hogy a Tigris történetét folytatni kell. A tinnyei tóparton 2005 nyarán újra felépült az Üvegtigris és újra megjelentek a sokak által szeretett figurák. Jött Gaben a terveivel, Csoki a még jobban felturbózott Babettájával, Róka a seftes kacatjaival, Cingi az új hangszerével. Természetesen várta õket Lali, aki még jobban berendezkedett Tigrisével a tájban és Sanyi, aki... Nos nem lett sokkal eszesebb és nem lett sokkal tisztább sem, ám aki továbbra is száz százalékosan Sanyi...
A történetben most külsõ veszély fenyegeti az Üvegtigrist és Laliékat, egy építési vállalkozó úgy döntött, hogy lakóparkot épít a tóparton és ki akarja onnan vásárolni Lalit. Neki nem a pénz számít, hanem hogy ez az akadály tûnjön el az útjából. Lali ugyanezt akarja, csakhogy számára az életébe betolakodó üzletember az akadály, akit szeretne eltüntetni közeli és távoli jövõjébõl. Hogy van-e az a pénz, amiért Lali lemond a Tigrisrõl és hogy a hat barát hogyan reagál ebben a fenyegetett helyzetben? Ezekre talált válasz a film. Amelyben a hat barát közül egyikük - Cingár - párra lel, sõt nõsülni készül és a legénybúcsújára készül egy sziget, amelyre hõseink visszavonulnak, amikor a tóparton egy hirtelen jött turistacsoport és futóverseny miatt számukra már elviselhetetlenül nyüzsgõvé válik az élet.
A folytatásról...
Rudolf Péter rendezõ, társ-író, fõszereplõ
Lali
"Pontosan tudom, hogy milyen veszély második részt létrehozni. Azért vagyok mégis bátrabb ez ügyben, mert a mi esetünkben nem az Üvegtigris elsõ részének története "ütött be", hanem azok az elképesztõ karakterek és dialógusok, amelyek esetében Búss Gábor Olivér barátom úgy használja a magyar nyelvet, az argót, ahogyan annak idején a polgári színházban Szomory Dezsõ és Szép Ernõ használta a nyelvet. Nekünk ezeket a karaktereket kellett újabb és újabb helyzetekbe hoznunk, és nem egy másik történetet kellett kreálnunk. Ugyanakkor persze nagy volt a felelõsség, különösen, hogy tudjuk, milyen sok embernek jelenti ez a film azt, amit egy sör, vagy egy jó bowlingozás a haverokkal - tehát mély depressziós és pocsék napokon az Üvegtigris kazettáért nyúlnak és újra és újra megnézik a filmet. Ez felelõsség, mert szeretném, ha õk jól éreznék magukat. Ugyanakkor nem akartunk ugyanolyan filmet csinálni, mint az elsõ rész, hiszen mi magunk is változtunk és az elmúlt öt év rajta is kell hogy legyen az arcunkon, a lelkünkön. Azt gondolom, hogy a világ az elsõ rész bemutatás óta eltelt öt évben hidegebb és ridegebb lett. Épp ezért még jobban szeretem õket, a film karaktereit, akik minden vergõdésük és árulásuk ellenére mégiscsak összekapaszkodnak ezen a szigeten, amely most az Üvegtigris 2-ben valóban egy szigetté válik."
"A közönség megszerette ezeket a karaktereket, megszerette a sztorit, sõt a helyszínt is, hiszen egy-egy internetes holnapon, amelyekre barátaim hívták fel a figyelmemet, azt láttam, hogy voltak, akik felkutatták a forgatási helyszíneket és saját maguk készítettek fotókat, amelyeket valami egészen különleges lelkesedéssel raktak fel az internetre. Bár a forgatókönyv végsõ változata közvetlenül a forgatás kezdete elõtt készült el, a lehetséges történet variációkat az elmúlt két évben vettük sorra Búss Gábor Olivérrel. A második részt közösen írtuk vele és Hársing Hilda dramaturggal, aki az elsõ rész dramaturgja is volt. Együtt jártuk körül az Üvegtigris világát és tettük fel azokat az egyszerû(nek tûnõ) kérdéseket, hogy vajon az elmúlt öt évben mi történt és mi nem történt azzal a hat baráttal, akiknek a történetét annak idején elkezdtük mesélni."
Búss Gábor Olivér
forgatókönyvíró
- Az én életemben az Üvegtigris a nagy sztori. Az Üvegtigris alapötlete 1997-ben született meg. Egy barátom hívott el egy útra, hogy legyek lelki - sõt akár fizikai - támasza egy igen összetett problémának ígérkezõ autó adás-vételben. Hosszú alkudozás után - amiben felbukkant egy oroszlán és egy fémhulladékként tárolt repülõ - kaptunk egy közel 20 éves amerikai autóért egy másik roncsautót, egy szétrohadt papírdobozban tárolt régi szovjet elektromos orgonát és 30 ezer forintot. Ez után az este után úgy gondoltam, ez voltaképpen maga egy film, szinte csak le kell írni... Így született életem elsõ forgatókönyvének ötlete.
Idõt arra, hogy megírjam, különös módon egy autóbaleset adott. Egy frontális karambol után, amelyben utasként elég komoly sérüléseket szenvedtem, több mint két évig tartott a lábadozásom. Ha ez a baleset nincs, talán soha nem tudok annyi idõt találni az életemben, hogy el tudjak képzelni és le tudjak írni egy olyan történetet, amely teremt egy különálló, saját világot, saját szabályokkal, ami éppen annyira hasonlít a körülöttünk látható valóságra, mint amennyire különbözik ettõl. Lábadozó miskolci újságíróként küldtem el a forgatókönyv elsõ változatát Rudolf Péternek. Azért éppen neki, mert ennek a filmnek - amelynek akkor a megvalósítására esély legfeljebb az én fejemben volt - a fõszereplõje egyszer csak Rudolf Péter hangján szólalt meg. Egy idõ után az újra és újra elolvasott szöveget Péter hangján kezdtem hallani magamban. Nyilván az játszhatott ebben szerepet, hogy gyakorlatilag ronggyá néztem néhány filmet, amelyben szerepelt. Tudtam hinni abban, ahogyan õ beszél és mozog a vásznon és ezért fel sem merült, hogy életem elsõ forgatókönyvét másnak mutassam meg.
Hogy mennyire jó ötlet volt, azt jelzi az is, hogy azóta folytatni is tudtuk a történetet... A második rész kitalálásakor egyrészt könnyebb helyzetben voltunk, hiszen a karakterek már jól megalapozottak voltak, de annyira tele voltunk ötletekkel, hogy a végsõ változat elõtt két és fél forgatókönyv készült, mire rátaláltunk az igazi sztorira.
Reviczky Gábor
Gaben
Az elsõ rész nagymenõ - -nek látszani akaró - autóneppere a második részben már nem az amerikai autókban hisz. Sõt egy régi Volgával jár. És már autókat sem akar mindenáron eladni, most egy jó házasságban látja a jövõt. A kiszemelt hölgynek van egy lánya és Gaben úgy érzi, hogy ha ennek a lánynak tesz egy kisebb szívességet (amelyhez számít Lali segítségére), akkor úgy jön rendbe az élete, hogy különösebb karriert neki magának nem kell befutnia. Talán nem is kérdés, hogy Gaben kis gépezetébe egy kavics kerül - mert az Üvegtigrisnél soha semmi nem úgy sikerül, ahogyan õk azt eredetileg eltervezik.
Az Üvegtigris azért jó film, mert nem hazudik. Tényleg ilyenek vagyunk, ilyen az ember: terveket szõ, majd kicsit elbukik, de rögtön utána új tervekkel rukkol elõ. Gaben karaktere csakúgy, mint a többieké is, egy kicsit lecsúszott az elmúlt években, újabb és újabb életstratégiákat kell kidolgozniuk csakúgy, mint az országban oly sokaknak - hangsúlyozza Reviczky Gábor.
Az Üvegtigris-beli Gaben figura olyannyira sajátjává vált, hogy sokan a való életben is elkezdték Gabennek szólítani. A figurát az elsõ rész forgatásának felénél sikerült úgy megtalálnia, hogy a második rész forgatásán már szinte játszania sem kellett, annyira természetesen jött belõle az, amit ez a szerep jelent.
- Gabent már az elsõ részben is az a küzdelem tette nagyon szerethetõvé, amivel mindenkinek jót akar, még akkor is, ha ezt a jó szándékot leginkább azzal mutatja ki, hogy mindenkinek el akar adni valamit. Ilyen az ember - hangsúlyozza Reviczky Gábor -, hiszen amit nagyon szeret, azért mindent el kell követnie, még akkor is, ha soha semmi nem sikerül neki.
Gáspár Sándor
Róka
Róka a társaság életét piti üzletekkel felkavarós seftes. Neki mindegy, hogy aranyhal vagy cseresznye, ismeretlen eredetû vasdarab vagy ócska fodrászati bura, Rókát érdekli, Róka meg akarja szerezni - és ami a legfontosabb, Róka tovább akarja adni. Hogy-hogy nem, ez csak ritkán sikerül, ezért a bizonytalan eredetû holmik nagy része általában Lalinál landol, tovább növelve a Tigris közelében növekvõ szemétkupacot.
Ez az Üvegtigris körüli társaság egy olyan apró mini-társadalom, amelynek élete öt évvel ezelõtt is izgalmas volt, most is az és szerintem húsz év múlva is az lehet, hiszen arról szól, amilyenek mi magunk vagyunk - hangsúlyozza a filmrõl Gáspár Sándor. Mint mondja, nem lepõdött meg, amikor megtudta, hogy felmerült az Üvegtigris 2. ötlete , hiszen a film elmúlt években befutott pályája után érezhetõ volt, hogy ennek a filmnek a sorsában, ezeknek a karaktereknek a történetében benne van a folytatás.
Az elmúlt években civilben nagyon sok Rókával találkozott, mint ahogyan sok Csokival és Gabennel is, a film sikerének egyik titka éppen az lehet, hogy a karakterek valóban itt élnek körülöttünk, bárhol, bárki találkozhat velük, ettõl hatnak rendkívül ismerõsnek a vásznon is. Az Üvegtigris bája és humora mögött azonban érezhetõ, hogy ezek a karakterek rendkívül magányosak. Megkapó az, ahogyan ebben a magányban megpróbálnak valamilyen kapaszkodót keresni. Az Üvegtigris ezért csak részben egy vicces hely - részben egyfajta menedék is, ahol ezek a magányos emberek ismerõs találkozási pontra lelnek, ahol oldódik a kilátástalanság. Egyfajta rózsaszín felhõ ez neki, amelynek szélén megpihenhetnek, ha nem akarnak szembesülni azzal, mennyire elveszettek a világban.
Csuja Imre
Csoki
"Ízi rájder öcsém...!" mondatával Csoki figurája szállóigét teremtett. Talán nem volt még olyan magyar filmes mondat, amit ennyien matricáztak volna autójukra, talán nem volt még olyan szerethetõen bumfordi szõrmók motoros magyar filmben, aki ennyire közel került volna a nézõkhöz. Csuja Imre alakítása a film egyik legkarakteresebb figurája.
Csokinak nem kérdés, hogy iszik vagy vezet - õ iszik és vezet... Persze semmi durvulás, hiszen nem sokat jár-kel az életben - legfeljebb az anyja háza és Lali büféje közt ingázik. Csoki sajátja még az állandó csajozási kedv (de vállalkozó kedvû nõk híján a csajozás általában elmarad, ami miatt elég sokat húzzák is a többiek), állandó szomjúság (amit leginkább sörrel, méghozzá Lalinál kapható ingyen-sörrel csillapít) és egy motor. De nem a drágább fajtákból - Csoki egy ócska Babetta nyergében szelíd motoros. Sõt a második részben már "sörmotorrá" alakította a Babettát, hogy vezetés közben se’ kelljen lemondania az ivásról.
Csuja Imre a folytatás tervét hallva nagyon megörült annak, hogy a történet folytatódik, de - mint mondja -, egészen az elsõ felvételig volt benne egy kis szorongás, hogy vajon mennyire sikerül ugyanazt a világot "hozniuk", mint az elsõ részben. De az elsõ felvételnél elszállt belõle ez az érzés, a többiekkel olyan gördülékenyen kezdõdött a munka, mintha csak pár perce fejezték volna be az elsõ rész forgatását.
- Csoki figuráját nagyon szeretem, egyrészt sajátos humora miatt, másrészt azért, mert bár elég bumfordi fogura, optimista életszemlélete mindenen átsegíti, humora nem ismer kétségbeejtõ helyzetet. Nagyon jópofa karakter, az elmúlt években nagyon sokszor fordult elõ, hogy "Csokiként" ismertek fel. Éppúgy "Ízi rájdereztek" már át piros lámpánál mellettem álló autóból, mint ahogyan Csokiként ismertek fel a közeli bevásárló-központban. Sõt az is megtörtént, hogy egy Budapesttõl távoli fellépésen a rendõrök azt figyelték, hogy melyik kocsival érkezem és csak azért állítottak meg "igazoltatni", hogy autogramot kérjenek tõlem az egész rendõrõrsnek.
Szarvas József
Cingi
A néha kicsit eldurvuló csapat legszelídebb - legszolidabb figurája. Ugyanakkor rejtélyes módon vonzódik mindenféle fúvós hangszerhez, amelyek megszólaltatásához azonban semmiféle tehetsége nincs. Cingi az elsõ részben szaxofonozott, ezzel morzsolgatva barátai idegeit, a második részben ezt szerencsére abbahagyta - és új hangszert választott. Kopott tandembiciklijén szállítja horpadozott tubáját, amelyen már nem csak barátai nagy bánatára játszik, hanem bekerült egy temetési zenekarba is. Vizsgaelõadására, azaz ebben az esetben helyesebben vizsgatemetésére mindenkit meghív - fogcsikorgatva, kelletlenül mindenki el is megy, bár a temetésen késõbb legkevésbé Cingi tubázása okoz felfordulást. Cingi azonban nagy meglepetést is okoz: a társaságban elsõként nõsül, és a menyasszony az Üvegtigris nézõinek nem is ismeretlen...
Szarvas József jólesõ várakozásokkal fogadta a folytatás hírét.
Az elsõ rész sikere, a közönség szeretete hívta életre a folytatást, olyan rajongás övezte, annyira kultfilm lett, ami szinte kikövetelte magának, hogy az Üvegtigris története folytatódjon. Ekkora siker elõl kár lett volna "elugrani" - mondja Szarvas József. - Cingi karaktere az Üvegtigris világában a második részben találta meg igazán a hangját, szerepét. A rendezõ, Rudolf Péter nagyon jól hagyta mûködni az idõt, a karakterek mindannyiunk számára ismerõsek voltak és az elmúlt években kicsit tovább is élték bennünk az életüket. Annyira jól eltalált volt a szerepünk, hogy ezek a figurák saját sorssal rendelkeznek, amelyekbe nagyon könnyû volt visszatalálni. Cingi élete most "sorsosabb", nagyon határozott útja, iránya van, magánélete - a figurák közül egyedüliként - rendezõdött, sõt a filmben nõsülni készül. És külön izgalmas a történetnek az a része, hogy szíve választottja az elsõ részbõl is ismerõs nõ lett.
Horváth Lajos Ottó
Sanyi
Sanyi, a szeretetreméltóan ütõdött figura Lali igaz barátja, számára Lali a minden, õ a "fõnök", akibe kapaszkodni tud meglehetõsen szerencsétlen helyzetében. Sanyi sajátos szerepet játszik Lali életében. Ott tud élni, ahol az Üvegtigris van és úgy érzi, mindig Lali mellett a helye, sajnos akkor is úgy érzi, ha Lali már úgy érezné: Sanyika helye most éppen valahol egészen máshol lenne. Sanyi élete Lali életének a peremvidéke. Lali pedig elfogadja és szereti ezt a hû barátot, akinek az Üvegtigris az egész világ és Lali az egyetlen, akire számíthat, ha baj van.
- Rudolf Péter velem való foglalkozása nagyrészt azzal telt, hogy nyugtatgatott - emlékszik vissza forgatás elõkészületeire Horváth Lajos Ottó. - Egyrészt azért, hogy visszatalálok-e ehhez a figurához, másrészt hogy a karakter kap-e elég életteret, vagy kifejezési lehetõséget a történetben. A rendezõ lehetõséget adott arra, hogy improvizáljunk, ezért én is kerestem azokat a réseket, ahol hozzá tudtam tenni a megírt szerepemhez. Amikor elõször olvastam a folytatást, a könyvrõl az volt a véleményem, hogy jobban sikerült, mint az elõzõ. Kicsit aggódtam, hogy mit sikerül az elsõ rész történetével kezdeni, hogy mitõl lesz majd ez jobb mint az öt évvel ezelõtt készült rész. De az elsõ olvasás után megnyugodtam, mert az Üvegtigris 2. részével sikerült a "fokozás".
"time is not money"
