információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Columbia Pictures és az Imagine Entertainment új vígjátékában, a Dick és Jane trükkjeiben Jim Carrey és Téa Leoni játszik fõszerepet. Dick Harper (Carrey) éveken át végzett kitartó munkája végre meghozza gyümölcsét: a Globodyne nevû óriás média-világcég alelnöke lesz.
Sajnálatos módon alig melegíti meg alelnöki székét új munkahelyén, a Globodyne az Enronhoz hasonlóan összeomlik - Dicknek mennie kell.
A szerencsétlen fordulat nem sok idõt hagyott Dicknek, hogy félretegyen némi pénzt a borús napokra. Most már viszont egyenesen zuhog, mintha dézsából öntenék, így Dick és szeretõ neje, Jane (Leoni) rettegve nézi, amint pazar külvárosi otthonuk, luxusautóik elúsznak, érdekbarátaik köddé válnak.
Bár Dick mindig a szabályok szerint élt és dolgozott, most kénytelen váltani. Korrupt munkaadója példáján felbuzdulva ragyogó ötlete támad: ha a fõnöke lopott, talán õ is megütheti a fõnyereményt hasonló módszerrel.
Frissen szerzett tudományával a tarsolyában Dick és Jane kacagtató bosszúhadjáratba kezd, hogy megleckéztessék a csúcskapitalistákat.
SZERELEM, RÖHEJ ÉS TOLVAJLÁS
A Dick és Jane trükkjei egyszerû mese két emberrõl, akik majd’ eszüket vesztették, mialatt görcsösen kapaszkodni próbáltak a csalóka Amerikai Álomba.
Dick Harper és szeretõ felesége, Jane élete jobb már nem is lehetne - ez biztos elõjele annak, hogy hamarosan minden rosszra fordul.
Dick közel 15 éven át türelmesen várta, hogy a Globodyne alelnöke lehessen. És el is jõ a nagy nap, fõnöke, Jack McCallister (Alec Baldwin) végre kinevezi, felesége (Téa Leoni) pedig végre otthagyhatja állását az utazási irodánál.
De az ünneplés nem tart sokáig. A Globodyne és McCallister belekeveredik egy hatalmas vállalati botrányba. A cég darabokra esik, Dick munkanélkülivé válik, míg fõnöke gazdag zsákmánnyal távozik. Dick egy ideig hiába reménykedik abban, hogy egy rivális cég majd felkarolja. A tornyosuló adóssághegyek és javainak visszaszerzése iránt érzett vágya arra sarkallja, hogy munkát szerezzen, mindegy milyet. A legjobb felajánlott pozíció, hogy köszönõember legyen egy nagy, dobozokat árusító boltban.
Jane is úgy határoz, hogy újra dolgozni kezd. Eleinte Tae-Bo-oktató szerepében tetszeleg, majd a zsírégetõ meló után egy új, a Botox-hoz hasonló szer teszteléséhez kísérleti patkánynak szegõdik.
Sajnos ezen munkák egyike sem eléggé testhezálló a párnak, és a keresett pénz alig lendít valamicskét szorult anyagi helyzetükön, ezért kénytelenek lassan, darabról darabra megválni álomtárgyaiktól, köztük a nagy becsben tartott plazmatévétõl is.
Kifogyva az ötletekbõl Dick megpróbálja régi életének néhány morzsáját visszaszerezni, ezért gyeptéglákat lop a szomszédtól, hogy kopaszodó udvarát kicsit feldobja. Ez talán semmiségnek tûnhet ahhoz képest, hogy azelõtt õ és Jane már elkövetett néhány éjszakai betörést, mialatt hatéves kisfiukat, Billyt hûséges házvezetõnõjük, Blanca gondjaira bízták.
Egy ideig felpezsdíti vérüket új életvitelük izgalma, úgy élnek, mint egy középkorú, botcsinálta Bonnie és Clyde. Hamarosan rádöbbennek azonban, hogy lopás és lopás között óriási a különbség. Rájönnek, hogy régi életük és józan ítélõképességük visszaszerzése csak egy módon történhet: ha kijavítják azt a sok rosszat, amit Dick gátlástalan fõnöke velük és a Globodyne dolgozóival tett.
Ütött a leszámolás órája.
LÁSSUK, MILYEN TOLVAJ DICK ÉS JANE?
Brian Grazer producer eddig nagy sikereket könyvelhetett el Jim Carreyvel való együttmûködése során. Közösen készített filmjeik, a Hanta Boy és A Grincs hatalmas kasszasikernek bizonyultak, azóta mindketten várták, hogy végre együtt dolgozhassanak.
Carrey és csapata már régóta szerették volna elkészíteni az 1977-es Mókás páros címû vígjáték feldolgozását, amelynek Jane Fonda és George Segal volt a fõszereplõje. Úgy gondolták, hogy a benne szereplõ gondolatok igen aktuálisak napjainkban is. Ez a családközpontú komédia a kapzsi nagyvállalatok árnyékában a csalfa Amerikai Álmot kergetõ emberek nevetséges botladozását, kiútkeresését tárja elénk. (A legfrissebb gazdasági kutatások tanúsága szerint egy generációval ezelõtt egy átlagos vezérigazgató az átlagos munkás fizetésének negyvenszeresét vihette haza hó végén. Ma ez a szorzószám majdnem 400.)
"Egy nap Jim beállított hozzám azzal a nagyszerû ötlettel, hogy újítsuk fel a Mókás párost. Nem csupán azért, mert nagyon mulatságos, hanem mert igen idõszerû a mondanivalója - mondja Grazer. - Megkérdezte, hogy nem szállnék-e be én is a projektbe? Azonnal igent mondtam."
Bár a történetet aktualizálták, mégis felfedezhetjük benne az 1930-as évek kiváló vígjátékainak és Hollywood aranykorának hangulatát.
Carrey és Grazer úgy vélte, hogy a film elkészítéséhez olyan rendezõre van szükség, aki megtalálja az egyensúlyt a vígjáték és a szatíra között. Dean Parisothoz fordultak, aki sikerrel megoldott már egy hasonló feladatot a nagy sikerû Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés címû filmben.
"Deannek hihetetlenül jó érzéke van a komikum idõzítéséhez - jegyzi meg Grazer - Szereti kicsit késleltetni a poént épp a csattanó elõtt, így még erõsebb komikus hatást ér el. A poén alatt is nevetsz, és még jóval utána is."
"Amikor legelõször beszélgettem a munkatársaimmal a régi és az új filmrõl, leginkább az érdekelt, hogy a szereplõk nehéz helyzete most, a 21. század elején mennyiben más, mint az elsõ film idején volt - emlékszik vissza Parisot. - Azzal, hogy átdolgozzuk a sztorit és belehelyezzük egy, az Enronéhoz hasonló hatalmas gazdasági csõd kontextusába, kitûnõ lehetõséget kapunk, hogy egy új, eredeti, nagyon mulatságos anyagot hozzunk létre."
A történet felépítése kemény munkának ígérkezett. "Adott egy család, ahol mindenki szabályosan játszott az életben, és összegyûjtöttek mindent, ami alapján õket sikeres amerikai családnak tekinthetjük - mondja a rendezõ - Keményen dolgoztak, hogy feljebb juthassanak a hivatali szamárlétrán. Van egy gyönyörû kisfiuk, aki jó iskolába jár, megvették álmaik házát... Megvolt mindenük, amire mindannyian vágynánk. Persze, ott volt a jelzálog és az adósság is, de azzal nem volt gond, hiszen Dicket elõléptették - ám hat órával késõbb már el is veszítette állását. Sajnos Dick új fizetésének reményében Jane is otthagyta munkahelyét. Most, munka és szerencse híján a szemünk láttára veszítenek el mindent. Még a pázsitot is."
A történet eredeti komikus elemeit kár lett volna elfecsérelni Parisot szerint. "Tudtam, hogy nagyon jó móka lesz nézni, amint Dick és Jane teljesen kivetkõzik magából, és bõszen felkerekednek, hogy revansot vegyenek a nagy ellenségen, aki koldusbotra juttatta õket."
Jane karakterének kiválasztásánál olyan színésznõt kerestek, aki jelenetrõl jelenetre lépést tud tartani Carrey eklektikus és merész rögtönzéseivel. "Testbeszédében is komikusnak kellett lennie, ráadásul szükség volt a belsõ kapocsra Jimmel, hogy a közönség elhiggye: Dick és Jane már tíz éve élnek együtt szeretõ házasságban" - mondja Grazer.
"Téa volt a tökéletes jelölt - teszi hozzá Carrey -, mert láttam komikusi munkáját a Gyagyás családban, és szerintem elképesztõ volt. Téa nagyon kalandvágyó természetû és temperamentumos, szerintem emiatt tud nagyon izgató és szexi lenni, de egyúttal gyengéd is.
Grazer megjegyzi: "Téának nagy humortartalékai vannak, amire szüksége van az embernek, ha Jimmel játszik. Nem elmondani kell csupán a kész poénokat, hanem új vicces dolgokkal kell visszavágni Jimnek - mert Jim ilyenkor tudja kihozni magából a maximumot."
"Azért is meglepõ Jimmel dolgozni, mert a munkám legtöbbször kimerül annyiban, hogy felállítom a jelenetet, aztán hátralépek, és nézem õt, amint dolgozik - mondja Parisot - Tény, hogy ott volt még bónuszként Téa, aki tartotta vele az iramot. Minden téren kiegészítették egymást. Jim képes rá, hogy sok különbözõ irányból közelítse meg ugyanazt a szituációt, és Téa azonnal reagált. Ahogy elnéztem õket, tényleg azt hittem, hogy már évek óta együtt vannak."
Leoni számára a Dick és Jane trükkjei olyan volt, mint egy gyorstalpaló tanfolyam, amit a rögtönzéses komédia témájában indítottak. Carreyvel csak egy héttel a forgatás kezdete elõtt találkoztak, így csak keveset tudtak próbálni. "Mérhetetlenül rettegtem - nevet a színésznõ. - Számomra a forgatás elõzetes próbák nélkül olyan, mint az elsõ nap az iskolában, amikor közlik veled, hogy nincs rajtad bugyi. De azért nagyon izgalmas is volt a helyzet."
"Nagy mázlim volt ezzel a filmmel - folytatja Leoni -, mert már az elsõ napon rátaláltunk Jimmel a közös ritmusra. Felkaptunk egy kis poént, és 5-10 percig el tudtunk vele szórakozni. Olyan volt az egész, mint amikor találkozol valakivel, és úgy érzed, hogy már ezer éve ismered és tökéletesen tudtok együttmûködni."
Idétlensége miatt Leoni kedvenc jelenete az volt, amikor Dick és Jane egy rablást terveznek Sonny és Cher jelmezébe bújva. "Eredetileg úgy volt, hogy én leszek Cher - magyarázza Leoni -, de mivel Jim 188 cm magas, úgy tûnt logikusnak, hogy õ legyen Cher. Egy kicsit bizarr volt, hogy kaptunk jelmezeket Bob Mackie-tõl (õ tervezte a legtöbb Sonny- és Cher-jelmezt), és Sonny jelmezét mintha csak rám öntötték volna - egyáltalán nem kellett átalakítani."
Parisot szerint Dick és Jane újra felízzó szexuális életének megjelenítése miatt is nagyon fontos volt a természetes összhang Leoni és Carrey között. "Amikor elkezdenek bankot rabolni, több idõt töltenek együtt, együtt csinálnak valamit párban, és ez egyfajta szexuális többletet kölcsönöz a kapcsolatuknak. Kicsit szégyenlik is az érzést, de ugyanakkor nagyon izgatónak is tartják."
Grazer hozzáteszi: "Amint Dick és Jane elveszíti mindenét, törés keletkezik az életükben. Rákényszerülnek, hogy használják az eszüket. Amikor elkezdenek rabolni, a helyzet szexuális stimulánsként hat rájuk, hiszen úgy érzik: újra visszatért beléjük az élet. A pillanatnak élnek, nem törõdnek a jövõvel, hogy vegyenek egy puccos autót vagy egy beszélõ kenyérpirítót."
A film készítõi kiváló mellékszereplõket válogattak Carrey és Leoni mellé, köztük Alec Baldwint és Richard Jenkinst (Sírhant Mûvek).
Alec Baldwint kellõen meggyõzõnek tartották, hogy megjelenítse a sztori egyik fontos részében a jóság álarca mögé rejtõzõ, velejéig korrupt cégvezetõt. A filmesek olyasvalakit akartak, akibõl sugárzik a veleszületett intelligencia és higgadtság, aki gond nélkül elhiteti bárkivel, hogy õ egy milliárd dolláros vállalat feje, miközben méltó párja a vásznon Carrey karakterének.
"Alec egyike azoknak a színészeknek, akikkel mindig is szerettem volna együtt dolgozni - jegyzi meg Carrey - Rengeteg kreatív energiát fektet mindenbe, bármit is csinál. Õ volt az egyik legjobb mûsorvezetõje a ’Saturday Night Live’-nak. Már a ’Miami Blues’ óta rajongtam a poénjaiért, ebben a filmben briliánsan vicceset alakított."
A filmbéli karakterérõl Baldwin így vélekedik: "Van valami érdekes egy olyan pasasban, akinek fix fizetésként adnak néhány millió dollárt - vagy ahogyan õ gondolja: néhány vacak milliót -, akinek költségeit a cég busásan megtéríti, hogy még a saját pénzébõl sem kell költenie. Ráadásul kap egy rendkívül nagy részvénycsomagot is. Aztán a hab a tortán, hogy úgy dönt, sikkasztania kellene még néhány százmilliót a vállalattól. Az ilyen embereknek van egy mesterségesen felturbózott életvitelük, és mintha nem is törõdnének a jövõvel. Amikor egyszer láttam, hogy Dennis Koslowskinak (régebben a Tyco International vezérigazgatója volt) 6.000 dolláros esernyõtartója van, azt hittem, a rómaiak korában vagyok. Egyszerûen csak annyira durva volt."
Van néhány olyan színész manapság Baldwin szerint, akik tudják, hogyan kell az ilyen komédiákban játszani, úgy, hogy az alakítás ne legyen se idétlen, se önsztároló. "Jim a legviccesebb figura a filmiparban, nemcsak azért, mert sziporkázóan okos és rendíthetetlenül elkötelezett, hanem azért, mert a szívét viszi a komédiába. Vannak más mulatságos emberek is, de némelyikük csak középszerû, mások pedig a film többi szereplõje miatt tûnnek viccesnek, akiket kigúnyolnak. Jim egészen más. Annyira eredeti és találékony, hogy neki nincs ilyen eszközökre szüksége."
A film nagyon fontos eleme, amely megérett egy kis komikus kezelésre, annak a folyamatnak az ábrázolása, ahogyan a mérhetetlen kapzsiság a szédítõ magasságokba tör. Idézet a Los Angeles Times Magazine 2004. október 17-i címlapsztorijából, a cikk címe: "Az igazgatók új kasztja" "Ha az átlagos dolgozók éves bére hasonló ütemben emelkedett volna 1990. óta, mint a vezérigazgatóké, az Institute for Policy Studies jelentése szerint a fizetésüknek mára 75.338 dollárnak kellene lenni, nem pedig 26.899 dollárnak, amit ténylegesen hazavisznek. Ha figyelembe vesszük az inflációt, ez a kereset alig magasabb, mint az 1980-as adat."
Az 1980-as évek elején közalapítványok és intézményi befektetõk hatalmas vállalati részvénycsomagokra tették rá a kezüket, és gyors megtérülést reméltek. Kellõ nyomást gyakoroltak a cégek vezetõ testületeire, akik azzal válaszoltak, hogy külsõs, tehetséges embereket alkalmaztak gondjaik gyors orvoslására. Ezek a "megmentõk" egyre magasabb és magasabb fizetést kaptak és a tisztes végkielégítés ígéretét még akkor is, ha módszerük csõdöt mondana.
"Dick és Jane a vállalat kapzsiságának áldozatai. A kisembereket egy fillér nélkül szélnek eresztették, míg a magasabb poszton lévõk sértetlenül vészelték át a csõdöt - mondja Parisot - Végül Dickre és Jane-re hárul a feladat, hogy kiálljanak azokért, akik a rövidebbet húzták."
Bár a Dick és Jane lopásai és Dick fõnökeinek sikkasztásai között lévõ párhuzam nem kerülte el Carrey figyelmét, mégsem gondolja, hogy karaktere tettei megtorlásként szolgálnak az évekig tartó hûséges munkája hiábavalósága miatt. "Dick és Jane tolvajlása abból fakad, hogy szeretnék megõrizni eddigi életmódjukat, és persze lázadni is akarnak - mondja Carrey. - Jack McCallister azért lop, mert világuralomra tör, de persze a két tett ugyanaz, csak más szinteken. Mindketten amiatt aggódnak, hogy más emberek hogyan ítélik meg õket. Azt akarják, hogy gyõztesnek tûnjenek."
"Persze nem jön össze a dolog - jegyzi meg Parisot - és amikor magukhoz térnek, hirtelen rájönnek, hogy akkor kapják vissza mindenüket, ha mindazokért bosszút állnak, akik Dickhez hasonlóan mindenüket elvesztették, míg fõnökük egy karcolás nélkül megúszta, megtarthatta millióit és folytathatta fényûzõ életstílusát."
"Az alelnöki csíkok, amiket Dick megkapott egy napra, nem olyanok voltak, mint egy márkás kenyérpirító vagy egy autó - mondja Grazer. - Sokkal többet jelentettek számára. Egyik pillanatról a másikra mindenét elveszíti, közben felettesei angolosan távoznak. Végül úgy dönt, hogy tenni fog valamit, és ez a döntés nemcsak saját életét segít visszaszerezni, hanem azokét is, akikkel együtt dolgozott, és akiket ugyanúgy átvertek, mint õt."
A Dick és Jane trükkjeit teljes egészében Dél-Kaliforniában forgatták. Kezdetben Rancho Palos Verdesben filmeztek, ahol 12 házat építettek fel Dick és Jane szomszédságaként. Azon a helyen volt régen a Marineland vidámpark (amelyet az 1980-as évek végén zártak be), itt hat héten át folyt a forgatás, fõleg a Harper házban, ahol minden mûködött, még a hátsó udvari úszómedence is. Más helyszíneken is dolgozott a stáb, például a Los Angeles-i Hancock Parkban, ahol Jane édesapja lakik - érdekesség, hogy ezt a házat Jim Carrey legelsõ filmjében, a Csak egy harapásban is használták. Az "egészségklubnak", ahol Jane állítólag Tae-Bót oktatott, a Woodland Hillsben, a San Fernando-völgyben lévõ 24-Hour-Fitness adott otthont, míg Jack McCallister flancos lakhelye a Malibu fölötti hegyek között magasodott.
"time is not money"
