információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Tartalom
1956. december 6. A melbourne-i olimpia vízilabda elődöntőjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek.
A magyarok 4-0-ás vezetésénél Prokop, a szovjet center lekönyökli Zádor Ervint a magyar válogatott fiatal játékosát úgy, hogy a bőr közvetlen a szeme alatt csúnyán felreped. Ömlő vére megfesti a medence vizét. Amikor a vérző játékos végig vonul a tribün előtt, az extázisban lévő szurkolók között is elszabadulnak az indulatok, és a mérkőzést magyar győzelemmel lefújják. Az aranyérem átvétele után azonban Zádor és a fél csapat soha többet nem tér haza Magyarországra.
A 90 perces izgalmas dokumentumfilm producerei Lucy Liu, Quentin Tarantino és Andrew G. Vajna. Az alkotók célul tűzték ki, hogy filmjük a fiatal közönség számára is világosan tárja fel az 1956 őszén a szovjet uralom alól fellázadó magyarok történetét, és tették feledhetetlenné a híres-hírhedt, véres vízilabda-mérkőzés párhuzamával.
A film a melbourne-i ellenfelek ötven évvel későbbi budapesti találkozójában csúcsosodik ki. Zádor Ervin és egykori csapatának nyolc, még élő tagja ismét szemtől szemben találják magukat az egykori ádáz vetélytársakkal.
SZINOPSZIS
A Szabadság Dühe drámai erõvel mutatja be az 1956-os magyar forradalom és az "olimpiák törénetének legvéresebb mérkõzése" eseményeit. A film, amely kompromisszumot nem ismerõen tárja fel az 1956 õszén a szovjet uralom fellázadó magyarok történetét, a melbourne-i olimpia híres-hírhedt magyar-szovjet vízilabda-mérkõzésében csúcsosodik ki.
Az immár Vér a vízben címû dokumentumfilm a vízilabda válogatott fiatal csillaga, Zádor Ervin életét követi nyomon, aki a világ legdrasztikusabban átpolitizált meccseinek egyikén került a figyelem középpontjába.
A Szabadság Dühe Magyarország brutális szovjet megszállásának körülményeit boncolgatja, miközben a történelem szálait összeköti a világ legjobb víziliabda csapatának tündöklésével és fantasztikus gyõzelmével.
Zádor útja a melbourne-i olimpiára alkotja a film gerincét. A szabadság dühe nemcsak a politika, hanem az ember oldaláról is bemutatja a felkelést, amelyet a Vörös Hadsereg könyörtelenül levert 1956 novemberében, mindössze két héttel azelõtt, hogy az olimpiai játékok kezdetüket vették volna Ausztráliában. A forradalomban és leverése után 15 ezernél is több embert öltek meg vagy végeztek ki.
Ahogy a történet közelít megrázó csúcspontja felé, bepillantást nyerhetünk Nagy Imre, a magyarokat a függetlenségért, a szovjetek ellen Budapest utcáira vezetõ miniszterlenök életébe is. Nagy Imre a magyar függetlenség és szabadság emblematikus figurájává vált, amikor 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélték és június 16-án kivégezték.
Zádor akaratlanul vált a - késõbb a sajtó által csak "melbourne-i vérfürdõ" néven emlegetett - olimpiai középdöntõ, és egy kicsit talán a forradalom "hõsévé" is. Amikor a mérkõzés vége felé - a magyarok biztos vezetésénél - Prokop lekönyökölte Zádort, a magyar játokos bõre felrepedt a szeme környékén. Zádor nem a kispadnál, hanem a medence túlsó oldalán kászálódott ki a vízbõl. Vértõl vöröslõ felsõtesttel a tribün elõtt vonult végig, ahol a szurkolók már amúgy is extázisban drukkoltak a tízmilliós nemzetnek, amelyet alig egy hónappal korábban tiport el a hatalmas Szovjetunió. A 4-0-ás gyõzelem után a jugoszláv csapatot 2-1-re verték a magyarok a döntõben. Az aranyérem átvétele után Zádor és a fél csapat úgy döntött, inkább disszidálnak, minthogy hazatérjenek a szovjet uralom alatt élõ hazájukba.
Az utolsó "felvonásban" a film rávilágít, miként válhatott az 56-os forradalom a világon szinte mindenhol az elnyomásban élõk szabadság-jelképévé, és milyen közvetlen hatással volt a kommunizmus 1989-es bukására.
A Szabadság Dühe ezután szívmelengetõ történelmi eseményre invitálja a nézõt, a melbourne-i ellenfelek találkozójára. Zádor Ervin és egykori csapatának nyolc, még élõ tagja ismét szemtõl szemben találják magukat az egykori ádáz vetélytársakkal. Az ominózus mérkõzés óta eltelt majd’ ötven év, és a játékosoknak eddig a napig nem volt lehetõségük arra, hogy így, együtt idézzék fel emlékeiket. A Szabadság Dühe gondolatébresztõt is hagy a nézõknek - bemutatja, hogyan folyik a küzdelem ma, a szeptember 11-e utáni felpörgött világban a szabadságért. A bizonytalan jövõt ígérõ összeállítást szerencsére olyan záró képek követik, amelyek segítenek abban, hogy ne veszítsük el a reményt.
A FILM ELKÉSZÍTÉSE
Colint és Megant (The Sibs - jelentése: testvérek) mindig izgatták a provokatív történetek a társadalmi igazságosságról, és hihetetlenül szerencsésnek tartják magukat, amiért módjukban áll elmondani ezt a sokáig figyelmen kívül hagyott történetet az 1956-os magyar szabadságharcról és az 1956-os magyar olimpiai vízilabda válogatott emlékezetes útjáról.
A film gondolata már húsz éve foglalkoztatja őket. Colin még kanadai középiskolai vízilabdázóként szeretett bele ebbe a sportba, amelyet a michigani egyetemen is folytatott a magyar származású Ben Quittner irányítása mellett, akinek edzője volt az 1956-os magyar csapat kapitánya, Gyarmati Dezső!
Colin felismerte, hogy a hírhedt Magyarország-Szovjetunió mérkőzés jelentős dokumentumfilm témája lehet, különösen, ha beleágyazódik a magyar forradalom és szabadságharc történetébe. Kikérte a történetről nővére, Megan véleményét, valamint Kristine Lacey-ét, aki alig várta, hogy valóra válthassa közös elképzelésüket a filmről. Amikor Colin Kristine Lacey-vel 1998-ban létrehozta a WOLO Entertainmentet, mutatott Kristine-nek egy 1996-ból való újságkivágást az 1956-os magyar olimpiai vízilabda válogatott hősies melbourne-i útjáról. Kristine hihetetlenül izgalmasnak találta a történetet. A filmesek nem késlekedtek, azonnal hozzáláttak a dokumentumfilm elkészítéséhez: kezdetét vette a négy évig tartó munka.
AZ ELŐKÉSZÜLETEK
Az első lépés az 1956-os csapat még élő tagjainak felkutatása volt. Megtudták, hogy Zádor Ervin, az 1956-os csapat fiatal magyar sztárja (akinek a fejét a hírhedt meccsen szörnyű csapás ért) Észak-Kaliforniában él. Zádor azonnal elvállalta a szerződést. Ezt követően Colin és magyar-kanadai középiskolai barátja, Barclay Easton 1999-ben Budapestre utazott, ahol leszerződtették a még élő magyar játékosokat, és különböző magyar szabadságharcos szervezetekkel meg kormányzati szervekkel együttműködve elkészítették a film szinopszisát. A testvérek és Lacey ezután ismét megkeresték Colin egyetemi vízilabda edzőjét, Ben Quittnert, aki azonnal vállalta, hogy a film nemzetközi vízilabda szakértője lesz.
A következő lépés a pénzalapok megteremtése volt. Miután áttekintették a piacot, a film készítői úgy döntöttek, hogy kizárólag független forrásokra hagyatkoznak. Kft-t hoztak létre (Freedom’s Fury L.P.), és az egységeket magánbefektetők válogatott csoportjának adták el. Az anyagi támogatás megszerzésére 2001 végén és 2002 elején egész sor eseményt rendeztek országszerte (Chicagóban, Los Angelesben, San Franciscóban és New Yorkban). A fogadtatás elképesztő volt, mindegyik eseményen számos olimpikon, Magyarországról kivándorolt személy, 1956-os túlélő és befektető jelent meg.
A Los Angeles-i esemény háziasszonyával Lucy Liuval Colin még a michigani egyetemen kötött barátságot. Az ázsiai-amerikai színésznő, akiben még elevenen éltek az 1989-es Tiannamen-téri mészárlás emlékei, nyilvánvaló párhuzamokat fedezett fel a törékeny kínai demokratikus mozgalom brutális elfojtása és az 1956-os magyarországi események között, így lelkesen támogatta a tervet, és végül a film egyik executive producere lett Quentin Tarantinoval (aki szintén megjelent a Los Angeles-i eseményen), valamint a tapasztalt dokumentumfilmes executive producerrel, Amy Sommerrel együtt.
A további események házigazdája a San Francisco-i olimpiai klub, a New York-i atlétikai klub, valamint Jan & Helen Zitzman volt. Hat hónapon belül összejött az előállítási költségek kétharmada, és számos produkciós partner szállt be a munkába, többek között az USA Water polo, a magyar vízilabda szövetség, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete. Minden készen állt ahhoz, hogy a testvérek megkezdhessék a forgatást.
A FILM ELKÉSZÍTÉSE
A zsúfolt forgatási ütemtervnek megfelelően a Sibs és a Wolo Entertainment 2002 nyarán a földgolyó különböző pontjain filmezett. A forgatás óriási sikernek bizonyult. A csaknem két hónapig tartó magyarországi forgatás során a filmesek példátlan lehetőséget kaptak, hogy betekintsenek a nyilvánosság elől elzárt titkos rendőri archívumok anyagába az 56-os forradalom politikai résztvevőiről, és filmezhettek abban a budapesti börtönben, ahol Nagy Imrét és a forradalom többi vezetőjét bíróság elé állították és kivégezték (többek között elkészíthették az addig soha nem látott felvételeket a hírhedt Terror Háza kivégzőhelyén, vallatóhelyiségeiben és siralomházában). A Sibs és Kristine Lacey exkluzív interjút készíthetett a forradalom résztvevőivel, köztük jelentős politikusokkal, szabadságharcosokkal, diákvezetőkkel, munkásokkal, művészekkel és sportolókkal. A régen eltemetett történet napfényre hozatala érdekében végzett munkájáért az egész WOLO stábot kitüntetésben részesítette a magyar Honvédelmi Minisztérium.
A magyarországi forgatás egyik csúcspontja kétségtelenül az egyedülálló találkozó volt, amelyet a filmesek az 1956-os orosz és magyar vízilabda válogatott még élő tagjai közt szerveztek. A találkozó felkeltette a nemzetközi sajtó figyelmét is, riportban számoltak be róla a Sports Illuastrated, az Associated Press és más sajtóorgánumok újságírói.
Amikor 2002 nyarán visszatértek az Egyesült Államokba, a további munka legjelentősebb mozzanatai a kitelepült magyarokkal, valamint hidegháborús szakértőkkel (többek között Szergej Hruscsovval) készített interjúk voltak, és az egynapos forgatás az U.S. vízilabda csapatával a californiai Long Beach-ben, melynek felvételei hű képet adnak a sportolók elszántságáról és ennek a szép, de néha kegyetlen sportnak a vadságáról.
"time is not money"
