nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Büszkeség és Balítélet (2005)
Pride & Prejudice

. . . . . . . . . . 8.20
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 6
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 127 perc
nemzetiség:  angol
műfaj:  romantikus, dráma, kosztümös, feldolgozás
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár 12+
c tr tr
vissza a rövid tartalomhoz


Jane Austen remekmûve végre teljes pompájában tündököl a filmvásznon. A Büszkeség és balítéletet, amely a népszerû regény hatvanöt év utáni elsõ filmváltozata, teljes egészében az Egyesült Királyságban forgatták, és hûen adja vissza a könyv romantikáját, humorát és érzelmeit.

A klasszikus mese szerelemrõl és félreértésekrõl a 18. század végi Anglia osztálytársadalmában játszódik. A Bennet nõvérek - Elizabeth, becenevén Lizzie (Keira Knightley), Jane (Rosamund Pike), Lydia (Jena Malone), Mary (Talulah Riley) és Kitty (Carey Mulligan) - sorsa, hogy anyjuk (Brenda Blethyn) találjon számukra olyan férjet, aki biztosítani tudja a jövõjüket. A talpraesett és intelligens Elizabeth azonban ennél többre vágyik.

Amikor a tehetõs agglegény, Mr. Bingley (Simon Woods), egy közeli villába költözik, a család élete felbolydul. A férfi mûvelt londoni barátai között biztosan bõven akad majd kérõ minden Bennet lánynak. Jane, a csendes és gyönyörû legidõsebb nõvér, elhatározza, hogy megnyeri Mr. Bingley szívét, Lizzie pedig a jóképû és látszólag igencsak sznob Mr. Darcy-val (Matthew Macfadyen) ismerkedik meg, ami kirobbantja a nemek háborúját.

A fiatalok gyakran találkoznak, kapcsolatuk mégsem javul. Lizzie visszautasítja egy távoli unokatestvére, Mr. Collins (Tom Hollander), házassági ajánlatát, amellyel - bár apja (Donald Sutherland) támogatja döntését - megdöbbenti anyját és Mr. Collinst. Amikor az addig kedvesnek bizonyult Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik és Jane szívét darabokra töri, Lizzie Mr. Darcy-t hibáztatja, mígnem legfiatalabb húga, Lydia, komoly veszélybe kerül, és ez végre felnyitja a szemét és megérteti vele, valójában milyen érzések fûzik Mr. Darcy-hoz.

Az ezután feltörõ érzések mindenkit megváltoztatnak, és mind Benneték, mind a környezetük arra kényszerül, hogy újraértékeljék az életüket és felismerjék, mi a legfontosabb.

A film készítésérõl
Bár Jane Austen klasszikusát, a Büszkeség és balítéletet többször is tévéfilmre vitték (1938-ban, 1952-ben, 1967-ben, 1980-ban és 1995-ben), eddig csupán egyszer készült belõle mozifilm, 1940-ben, amelyet Robert Z. Leonard rendezett és a fõszerepeket Laurence Olivier és Greer Garson játszották. A Büszkeség és balítélet most diadalmasan vonul vissza a mozikba a Working Title Films produkciójában.

A cég társelnöke és a film egyik producere, Tim Bevan ezt mondja: - Az emberek emlékeznek a két legutóbbi tévéváltozatra, de az eddigi egyetlen moziváltozat, az 1940-es, a romantikus vígjátékot hangsúlyozta ki. Az évtizedek során Jane Austen központi karakterei, Lizzie és Mr. Darcy, számos más film magjául szolgáltak - közöttük néhány a mi produkciónk (Bridget Jones naplója; Bridget Jones's Diary, Bridget Jones: Mindjárt megõrülök!; Bridget Jones: The Edge of Reason). Úgy éreztük, itt az ideje, hogy visszahozzuk a filmvászonra Austen eredeti történetét teljes dicsõségében, Lizzie-vel a középpontban, hogy a közönség újra átélhesse.

Executive producer Debra Hayward megjegyzi: - Joe Wright rendezõ korábbi munkái, köztük a Charles II: The Power & the Passion, nagyon meggyõzõek voltak számunkra. Találkoztunk vele, megismertük az elképzeléseit arról, hogy hogyan készítené el a filmet és mondaná el Austen klasszikus történetét, és azok megegyeztek a mieinkkel. Úgy gondoltuk, nincs értelme újra kitalálni a történetet, hiszen annyiak kedvence az egész világon. Inkább úgy akartuk bemutatni, ahogyan meg van írva - olyan színészekkel, akiknek a kora megfelel annak, amit Jane Austen leírt, és nem tökéletesítve akartuk ábrázolni õket, ahogyan a tévé hajlamos. Joe igazi romantikus, mégis úgy rendezte a filmet, hogy modern hatású lett anélkül, hogy felforgatta volna.

A BAFTA-díjas rendezõ egyéni megközelítése érthetõ, hiszen bevallása szerint felkérése elõtt soha nem olvasta a regényt és egyetlen filmváltozatot sem látott. - A múltban televíziós, társadalmi témájú, realista drámákkal foglalkoztam, ezért, azt hiszem, elõítéleteim voltak ezzel a témával kapcsolatban és túl flancosnak tartottam - meséli. - De ahogy elolvastam a forgatókönyv-változatot, érzelmileg a hatása alá kerültem és a végére már bõgtem. Úgyhogy elolvastam a könyvet és rájöttem, hogy amit Jane Austen írt, az egy bizonyos társadalmi csoport igen pontos karakter tanulmánya. Feltûnt, hogy õ volt az egyik elsõ brit realista. Olvasta az õ korában divatos gótikus irodalmat, de elfordult tõle és arról írt, amit õ ismert, és ezáltal feltalált egy új mûfajt.

Deborah Moggach forgatókönyvíró, aki maga is ír regényeket, ezt mondja: - Megpróbáltam hû lenni a könyvhöz, amelynek tökéletes három felvonásos szerkezete van, úgyhogy nem sokat változtattam rajta. Olyan szépen formált történet - két ember romantikus kapcsolatáról, akik azt hiszik, hogy gyûlölik egymást, miközben valójában szenvedélyesen szerelmesek egymásba. Arra gondoltam, hogy ami nem rossz, nem kell javítani.

Lizzie történetére koncentráltam, - folytatja Moggach. - Ellentétben a regénnyel, a titkait megtartja magának és komoly teherként nehezednek rá. Vannak dolgok, amiket nem bízhat sem a szüleire, sem a legjobb barátnõjére, Charlotte-ra, de még szeretett nõvérére, Jane-re sem. Lizzie egyedül szenved. Úgy látja, hogy az apja elhanyagolja a testvéreit - nem veszi tudomásul, hogy Lydia túl könnyelmû, ami a szökéséhez vezet - és a szülei házasságát tragikomédiának fogja fel. Lizzie végignézi, ahogy Charlotte a biztonság reményében hozzámegy az undok Mr. Collins-hoz és azt is végignézi, hogy szeretett nõvére kínzó szerelmi bánatba süpped. Azon is elgondolkodik, hogy vajon saját esélye a boldogságra nem röppent-e el. Miközben mindezt magában éli át, egyre inkább együtt érzünk vele. Szerintem a legigazabb humor a fájdalomból születik.

A film készítõi mindenképpen az Egyesült Királyságban akarták forgatni az egész filmet. Megtehették, hogy a kamera kívülrõl benézzen az épületbe vagy fordítva, illetve kövesse a szereplõket az épületbõl ki és oda be. Groombridge-t, egy körülárkolt 17. századi kastélyt választottak ki Longbourn "szerepére", amely Benneték otthona, ahol az egyetlen nyugodt sziget Mr. Bennet könyvtára. - Elég szokatlan, hogy egy ekkora filmet teljes egészében egy helyszínen forgassanak - mondja Paul Webster producer. - Joe ötlete részben az volt, hogy megpróbáljon valóságot teremteni, amelyben a színészek lazíthatnak, és eggyé válhatnak a környezetükkel.

Ez a megközelítés jónak bizonyult. A színészek, ahelyett, hogy lakókocsikba vonultak volna vissza a jeleneteik között, saját Groombridge hálószobáikban pihenhettek.

Annak érdekében, hogy a karakterek kora a lehetõ legközelebb legyen ahhoz, amit Austen leírt, a filmkészítõk úgy döntöttek, hogy eltérnek a korábbi mozifilm-változattól. - A régi filmben Laurence Olivier és Greer Garson a harmincas éveik közepén jártak, ezért sokkal nehezebb volt elképzelni, hogy az elsõ szerelem élményét élik át - magyarázza Webster.

Elizabeth Bennet olyan karakter, akit generációk hosszú sora szeretett, és akivel azonosulni tudott. Keira Knightley úgy jellemzi, mint "minden lány álma." Ennek ellenére Joe Wright bevallja: - Eredetileg nem gondoltam olyanra, aki annyira szép, mint Keira. Olyan valakit kerestem, aki nem illik bele a hagyományosan nõies szerepbe, aki okos és némileg nehéz vele bánni. Szerintem Lizzie Bennettel nehéz lenne együtt élni; akaratos és állandóan mindent megkérdõjelez. Amikor megismertem Keira-t, észrevettem, hogy õ is kérdéseket tesz fel magának és másoknak, és igazi vadóc. Vág az esze és jó a humorérzéke. A forgatás során sokszor szolgált meglepetéssel. Mit keres az ember egy színészben? Eredeti gondolatokat, olyan valakit, aki képes és hajlandó szívvel-lélekkel dolgozni, és képes hallgatni a többi színészre. Keira mindennek megfelelt és keményen dolgozott.

Knightley tisztában volt a nehézségekkel, amelyek egy klasszikus hõsnõ megformálásával együtt járnak. - Nagy nyomás nehezedett rám, amikor elvállaltam a szerepet; õ az irodalom egyik legjobb lányszerepe - mondja. - Ha színésznõ vagy és lehetõséget kapsz, hogy eljátszd, semmiképpen nem mondhatsz nemet. De meg is ijedtem, mert amikor a Büszkeség és balítéletet olvasod, úgy érzed, hogy õ a tiéd; és biztos vagyok benne, hogy mindenki tiszta képet alkot arról, hogy kicsoda Elizabeth Bennet. Úgyhogy izgalmas kihívás volt.

Színészt találni Mr. Fitzwilliam Darcy szerepére talán még ennél is nagyobb kihívást jelentett a filmkészítõk számára. Wright azonban emlékeztet: - Azelõtt soha nem láttam a tévéváltozatokat, sem a mozifilmet, ezért azt a Darcy-t kereshettem, aki a fejemben volt - és az számomra csak Matthew MacFadyen lehetett. Darcy 28 éves, Matthew 29 volt, amikor forgattunk. Nem akartam olyanra osztani a szerepet, aki csupán egy jóképû fiú; Darcy érdekesebb és bonyolultabb annál. Egy fiatalember, aki enyhén szólva járatlan a társasági életben és óriási felelõsség nehezedik rá. Szülei meghaltak és õ magára maradt egy hatalmas birtokkal és egy húggal, akire vigyáznia kell Azt hiszem túl gyorsan kellett felnõnie. Matthew megtestesítette Darcy-t, ezt a bonyolult és sokrétû személyiséget, aki nem érzi jól magát a bõrében, és akit nem könnyû szeretni - ám aki mégis jó ember, van benne méltóság és tisztesség. Matthew sok más színésszel ellentétben nem hiú, ezért nem félt attól, hogy a történet elején a közönség nem fogja szeretni; muszáj nem szeretnünk, hiszen Lizzie szemén át látjuk. Késõbb megszeretjük, ahogyan Lizzie is.

MacFadyen úgy jellemzi a karaktert, mint "gõgös, nagyon büszke és fennhéjázó." - Van, aki azt mondaná, hogy arrogáns, de szerintem csak félreértett. És fantasztikus a szerepét eljátszani! Természetesen mindig ott lebegnek feletted azok, akik elõtted játszották el a szerepet - Olivier és Colin Firth -, de ez sok más szerepre is igaz. Ha ez zavar, akkor sosem fogsz elvállalni egy Shakespeare-i szerepet! Minden színész ad valami újat a szerephez, amit eljátszik.

Wright számára nagy öröm volt megnyerni a kétszeres Golden Globe-díjas Donald Sutherland-et Mr. Bennet szerepére, aki az egyetlen férfi egy lányokkal teli házban. - Donald egyszerûen egy legenda, - lelkesedik a rendezõ. - Amikor gyerek voltam, szerepeltem egy filmben, a címe Revolution. Tulajdonképpen statiszta voltam, és mindig õt figyeltem. Továbbá a Ne nézz vissza (Don’t Look Now) az egyik kedvenc filmem. Nemrég láttam õt Nicole kidman mellett a Hideghegyben (Cold Mountain), és rájöttem, hogy képes arra a gyengédségre, ami Mr. Bennethez kell.

- Imádom Jane Austen-t, bár negyven éve olvastam utoljára a regényt - veszi át a szót Sutherland. - Joe levelet írt nekem. Azt mondta, megvolt bennem egy tulajdonság a Hideghegyben, amit szeretett volna ezeknek a lányoknak az apjában is - aki olyan, írta, hogy nem nõsült meg negyvenöt éves koráig. Várnia kellett, amíg a saját apja meghal, mielõtt megnõsülhetett volna, azután öt lánya született. Érdemes megjegyezni, hogy egyikük sem örökölhette a birtokát, mivel az akkori törvények szerint a birtok egy fiú örökösre szállt, ebben az esetben egy távoli rokonra [Mr. Collins-ra]. Mindezt nagyon érdekes eljátszani.

A kétszeres Oscar-jelölt Brenda Blethyn alakítja Mrs. Bennetet. - Nehéz szerep - jegyzi meg Wright. - Nagyon idegesítõ tud lenni; szeretnéd, ha abbahagyná végre a fecsegést és a visítást. De Brendának jó a humora és a szíve is a helyén van, és képes volt kimutatni Mrs. Bennet szeretetét és törõdését a lányai iránt.

- Mrs. Bennetnek komoly problémája van, amit egyedül õ vesz komolyan, - teszi hozzá Blethyn. - Öt lánya van, akiknek férjeket kell találnia, és nem sok erre alkalmas férfi van Longbourn környékén.

A regény születésérõl

Jane Austen (1775-1817) a Büszkeség és balítélet elsõ kéziratát huszonegy évesen fejezte be, azután, hogy szülei lebeszélték egy házasságról, mivel sem õ, sem választottja nem rendelkeztek vagyonnal. Apja 1805-ben bekövetkezett halála után évekig nem volt módja írni, mivel a család állandóan költözködött. Miután 1809-ben megállapodtak egyik bátyja házában, Chawton-ban, ahol nõvérével, Cassandrával és édesanyjával lakott együtt, újra dolgozni kezdett. Itt készült el a Büszkeség és balítélet végleges változata is. Egy olyan szobába vonult el írni, amelynek az ajtaja nyikorgott, amikor valaki közeledett, így még idõben el tudta rejteni a kéziratot. A regény 1813 januárjában jelent meg elõször, álnéven, mivel az akkori Angliában a nõiesség és a tisztesség elvesztéseként ítélték meg, ha egy nõ belépett a közéletbe. A könyv azonban olyan sikert ért el, hogy csupán nyolc hónappal a megjelenése után mindenki tudta, hogy Austen a szerzõ. Ez a siker két évszázada töretlen.


szereplők:
Keira Knightley ... Elizabeth Bennet
Talulah Riley ... Mary Bennet
Rosamund Pike ... Jane Bennet
Jena Malone ... Lydia Bennet
Carey Mulligan ... Kitty Bennet
Donald Sutherland ... Mr. Bennet
Brenda Blethyn ... Mrs. Bennet
Claudie Blakley ... Charlotte Lucas
Sylvester Morand ... Sir William Lucas
Simon Woods ... Mr. Bingley
Kelly Reilly ... Caroline Bingley
Matthew MacFadyen ... Mr. Darcy
Pip Torrens ... Netherfield Butler
Janet Whiteside ... Mrs. Hill
Sinead Matthews ... Betsy
Roy Holder ... Mr. Hill
Rupert Friend ... Mr. Wickham
Tom Hollander ... Mr. Collins
Jay Simpson ... Meryton Milliner
Judi Dench ... Lady Catherine de Bourg


fényképezte:
Roman Osin

vágó:
Paul Tothill

látvány:
Sarah Greenwood

jelmez:
Jacqueline Durran

zene:
Dario Marianelli

mûvészeti rendezõ:
Nick Gottschalk
Mark Swain

szereposztó:
Jina Jay

díszlet:
Katie Spencer

producer:
Tim Bevan
Eric Fellner
Paul Webster
Liza Chasin
Debra Hayward