információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Brown család hét csemetéje - Simon, Tora, Eric, Lily, Christianna, Sebastian és Aggy, a kisbaba - minden bizonnyal a világtörténelem legégetnivalóbb kölykei. Teljesen kikészítik édesapjukat, Mr. Brown-t, aki, hogy eltartsa népes családját, egy helyi temetkezési vállalatnál dolgozik. A gyermekek édesanyja csupán egy éve halt meg, de Adelaide néni, Mr. Brown zsarnok nagynénje azt követeli, hogy a férfi egy hónapon belül ismét házasodjon meg - különben megvonja a családtól a pénzt, amivel Mr. Brown szegényes keresetét kiegészíti. Ha nem engedelmeskedik, a hétgyermekes apa az adósok börtönébe kerül.
A gyerekek persze megsejtik, hogy nemsokára mostohaanyjuk lesz, és úgy érzik, apjuk nem szereti õket eléggé, hiszen nem szólt errõl nekik. Következésképpen még rosszabbul kezdenek viselkedni és kibírhatatlan cselszövéseikkel már a tizenhetedik nevelõnõt ûzik el a háztól. Egy hang azt mondja Mr. Brown-nak, hogy a nevelõnõ, akire szüksége van, Nanny McPhee, de fogalma sincs róla, hogy ki az és hol találhatná meg. Egy este aztán a legendás nevelõnõ magától felbukkan.
A gyerekek azonnal ellenséget látnak az ijesztõen rusnya nevelõnõben, ám Nanny McPhee varázserejével szemben tehetetlenek. Minden megváltozik, és a házban egyszer csak minden úgy történik, ahogyan Nanny McPhee szeretné. Az elsõ estén, mielõtt a gyerekek aludni mennek, rejtélyesen csak ennyit mond nekik:
- Amíg szükségetek van rám, de nem akarjátok, hogy itt legyek, addig maradni fogok. Amikor majd azt akarjátok, hogy itt legyek, de nincs többé szükségetek rám, akkor mennem kell.
- Soha nem akarjuk majd, hogy itt legyél! - kiáltja erre dühösen Simon, a legidõsebb testvér.
- Akkor örökre itt maradok, - feleli Nanny McPhee és lesétál a lépcsõn...
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
Thompson és Doran találkozása Matilda nõvérrel
Emma Thompson és Lindsay Doran 1990 óta dolgoznak együtt, amikor a Meghalsz újra (Dead Again) forgatásán találkoztak. A filmben, amelyet Doran producerelt, Thompson fõszerepet alakított.
Azután, hogy együtt dolgoztak az Értelem és érzelem (Sense and Sensibility) címû filmen, Thompson és Doran olyan projektet keresett, amibe ugyanannyira szenvedélyesen vetnék bele magukat, mint az Értelem és érzelem elkészítésébe. Thompson 1997-ben beszélt elõször a Nurse Matilda címû angol gyerekkönyv-sorozatról Doran-nek.
A könyvek az 1960-as évek elején íródtak. Szerzõjük, Christianna Brand, egy ijesztõ külsejû, varázserejû nevelõnõ legendáját írta le, aki egy nagy család elképesztõen rossz gyerekeit tanítja rendre. Ahogy a gyerekek megtanulják a leckéket, a nevelõnõ külseje változni látszik. Matilda nõvér meséi a szerzõ családjában szájról-szájra jártak generációkon keresztül. Christianna Brand valójában Mary Christianna Lewis díjnyertes regényíró álneve, aki a karakterrõl elõször Naughty Children címû antológiájában írt.
Doran és Thompson megállapodtak, hogy a fõszereplõ nevét meg kell változtatni. Abban az idõben, amikor a történet íródott, a "nõvér" és a "nevelõnõ" szó szinonimák voltak.
- Emma édesanyja [Phyllida Law színésznõ] találta ki a McPhee nevet, ami azonnal jól hangozott - mondja Doran.
Szintén Phyllida Law az, akinek hangját Mr. Brown a film elejét többször is hallja: "Nanny McPhee-re van szükséged."
Kirk Jones rendezõ csatlakozik a csapathoz
Amikor Doran megtudta, hogy Kirk Jones beszélni szeretne vele a Nanny McPhee rendezésével kapcsolatban, valaki idõsebbre számított. Jones írta és rendezte az 1998-as Lottózsonglõrök (Waking Ned) címû filmet, de azóta egyetlen mozifilmet sem készített.
- Sokan hitték, hogy Kirk Jones egy kilencvenéves ír úriember - mondja Doran. - Logikusnak tûnt: csinált egy filmet nagyon öreg ír emberekrõl, és azután senki sem hallott róla többet Amerikában, úgyhogy elterjedt a feltételezés, hogy valószínûleg meghalt, szegény vén fickó. Elég nagy sokk volt, amikor megtudtam, hogy Kirk Jones harminchat éves és még csak nem is ír.
- A Lottózsonglõrök humora olyan, ami hangosan megnevettet - folytatja Doran. - Nem megmosolyogtat, hanem megnevettet, és ez nagyon fontos számomra. A közönségnek tetszett az a film, hatalmas siker volt az egész világon, mert olyan történet, amely mindenhol mûködik. Ez a fajta univerzálisság volt, amire a Nanny McPhee-ben is törekedtünk, és nyilvánvaló volt, hogy Kirk ösztönösen ért hozzá, hogyan lehet megvalósítani.
Jones, a sikeres reklámfilm-rendezõ, aki 1996-ban Cannes-ban Arany Oroszlán-díjat nyert, régóta keresett egy olyan projektet, amelyben ismét hinni tud.
- Az elsõ filmem rendezése után nehéznek találtam, hogy elkötelezzem magam egy másik munkának - mondja. - Egy jó szöveget találni olyan, mint házat venni: évekig is eltarthat, mire rábukkansz, és néha nem egyértelmû a választás, de amikor végül besétálsz a megfelelõ ajtaján, azonnal otthon érzed magad. Amikor elolvastam a Nanny McPhee-t, azonnal tudtam, hogy olyan projekt, amit szívesen rendeznék.
Mr. Brown szerepében: Colin Firth
Megtalálni a megfelelõ színészt, aki eljátssza ezt a központi karaktert - az összekötõ szálat a film vígjátéki és romantikus elemei között -, különösen fontos volt.
- Lássuk be: lehetetlen kombinációra volt szükségünk - mondja Doran. - olyan valakire, aki hihetõ, mint hétgyerekes apa, de ugyanakkor egy álompasi is, hiszen a filmnek fontos része a romantikus szál.
Colin Firth, aki bizonyított már drámában (Leány gyöngy fülbevalóval) és romantikus vígjátékban is (Bridget Jones-filmek), rendelkezik a megfelelõ összetevõkkel.
- Az egyik legérdekesebb manõver, amit egy történet tehet az az, hogy sírásból nevetésbe fordul, és ismét vissza - mondja Firth. - Nagyszerû dolog és igen csábító, ha az ember színészként része lehet ennek.
- A történetben olyan idõket élünk, amikor nagyon-nagyon szörnyû sors vár az eladósodott emberekre - magyarázza Firth. - Tulajdonképpen az fenyegeti õket, hogy az apa az adósok börtönében végzi, a gyerekek az árvaházban, és a család széthullik. Mindezt persze átszövi a fekete humor, de a valódi dilemma az, hogy ezt el kell rejtenie elõlük, el kell rejtenie az aggodalmait, mert azt akarja, hogy csak a mosolygó arcát lássák.
A vénkisasszony nagynéni, a szakácsnõ és a sírásók
Mr. Brown dilemmáját még nehezebbé teszi a gyerekek félelmetes nagy-nagynénje, Adelaide Stitch, akit az elismert színésznõ, Angela Lansbury alakít, húsz év után elsõ mozifilm-szerepében.
- Olyan, mint a gonosz Keleti Boszorkány, - mondja róla Lansbury. - Valódi fõgonosz, de mindezt olyan mondatokba ágyazza, mint "Soha nem szegem meg a szavam." Elámulva nézed, mert észreveszed, micsoda hihetetlen orra van és milyen apró piros szája, ami a leggonoszabb száj, amit életedben láttál. Remekül érzem magam ebben a szerepben, mert olyan szerep, amilyet már sok éve nem játszottam.
Ez a szerep olyasmit is megkövetelt Lansburytõl, amit még soha azelõtt egyik szerepe sem. Hét évtizedes karrierje során eddig egyszer sem dobtak pitét az arcába. Thompsont választották a feladatra, hogy a nézõk számára láthatatlan helyrõl Lansburyre dobja a pitét. Thompson elsõre talált, így a jelenetet csak egyszer kellett felvenni. Mindkét színésznõ bevallotta, hogy igen megkönnyebbült, amikor ezt a feladatot maguk mögött tudhatták.
A film mellékszerepeiben is elismert színészeket és színésznõket láthatunk, köztük Celia Imrie-t Mrs. Quickly szerepében, akit Mr. Brown feleségül akar venni, hogy eleget tegyen Adelaide néni követelésének - aki azzal fenyegetõzik, hogy nem ad neki több pénzt, hacsak nem házasodik meg egy hónapon belül.
- Mrs. Quickly azt képzeli magáról, hogy gyönyörû szép - mondja Imrie. - Az összes gyerek és az egész város úgy véli, hogy egyszerûen borzalmas, de nagyon szórakoztató õt játszani.
Imelda Staunton alakítja Mrs. Blatherwicket, a szakácsnõt, aki katonás rendben végzi munkáját a konyhában.
- Tizenöt éve van ebben a háztartásban - mondja róla Staunton. - Mindig azon gondolkozik, hogy most már menni fog onnan, de elég régóta van már ott, és elég szigorúan vezeti a konyhát. Nagyszerû lehetõség számomra, hogy dühöngjek és zsémbeljek ott lenn abban a fantasztikus konyhában.
Derek Jacobi és Patrick Barlow alakítják a vicces kedvû koporsókészítõket, Mr. Jowlst és Mr. Wheent, akikkel Mr. Brown együtt dolgozik a temetkezési vállalatnál.
- A kollégái vagyunk és mindig szivatjuk, amit mi szórakoztatónak tartunk, õ viszont nem - mondja Barlow.
- Ez minden, amit teszünk - teszi hozzá Jacobi. - Koporsókat készítünk és megpróbáljuk megnevettetni.
A gyerekek
- A világtörténelem legrosszabb kölykei, de ennek oka van - jegyzi meg Doran. - Valójában csodálatos gyerekek, akik nagyon nehéz helyzetbe kerültek, és ez teszi õket rosszá. Persze, amint Nanny McPhee megérti ezt és eszerint bánik velük, mi is észreveszzük, hogy igazából mennyire aranyosak és kedvesek.
A gyerekszereplõk kiválasztását Anglia délkeleti részére korlátozták annak érdekében, hogy az akcentusuk azonos legyen. A szerepekre tapasztalt színészeket, színjátszó körök tagjait és olyanokat is meghallgattak, akik még sohasem színészkedtek, de jelentkeztek a felhívásra.
A legidõsebb testvért, Simont, a legtapasztaltabb színész, Thomas Sangster alakítja, aki Liam Neeson fiát játszotta az Igazából szerelem (Love Actually) címû filmben.
- Simon a csapatvezér, úgyhogy õ tartja õket össze és õ eszeli ki a csínyeket - magyarázza a tizennégy éves színész. - Eléggé el is különül a többi gyerektõl, mert õk mind fiatalabbak nála. Gondoskodik róluk, de a szíve mélyén elég szomorú fiú.
A csapat többi tagjához is megtalálták azokat a gyerekszínészeket, akik a filmkészítõk reményei szerint saját egyedi tulajdonságaikat a karaktereikben is képesek visszaadni. Eliza Bennett alakítja Torát, a legidõsebb (és leginkább felelõsségtudó) lányt; Raphael Coleman alakítja Ericet, a vérbeli csínytevõt; Jennifer Rae Daykin alakítja Lilyt, a romantikust; Sam Honywood alakítja Sebastiant, aki mindig éhes; Holly Gibbs alakítja Christiannat, aki megtestesíti a testvérek anyjuk elvesztése miatta érzett fájdalmát; míg Agatha, a kisbaba szerepében ikreket, Hebe és Zinnia Thomast láthatjuk.
A mosogatólányból lett tündérhercegnõ: Kelly Macdonald mint Evangeline
"Szegény Evangeline!" írja Christianna Brand a Brown család takarítónõjérõl az elsõ Nurse Matilda-kötetben. “Rémesen kihasználta mindenki, de kedélyes kis teremtés volt, akit szerintem ez nem igazán zavart." Emma Thompson feldolgozásában Evangeline kedélyes kis teremtésbõl komoly nõvé változik, akit Kelly Macdonald, a Trainspotting, az Én, Pán Péter (Finding Neverland) és a Gosford Park fiatal sztárja alakít. A filmbeli Evangeline-t igenis zavarja, hogy mennyire kihasználják a Brown-házban. Szereti Mr. Brownt, de õ figyelemre sem méltatja. Szereti a gyerekeket is, de õk úgy gondolják, hogy csak a munkája része, hogy szeresse õket. A lehetõ leggondosabban dolgozik, de mást sem hall, mint a zsémbes szakácsnõ szidalmait. Mindeközben arra vágyik, hogy "mûvelt hölgy" legyen, akit egy úriember megszerethet, de tudja, hogy ez csak reménytelen álom. Egyedül Nanny McPhee ismeri fel Evangeline szomorúságának okát, ám õ egy szót sem szól, mint ahogy semmi másról sem, ami a Brown-házban történik.
A történet úgy alakul, hogy Evangeline elkerül a háztól, és olyan mûvelt hölgyként tér vissza, amilyenné mindig is válni szeretett volna.
- Evangeline olyan karakter, aki kezdetben úgy néz ki, mint egy piszkos mosogatólány, a végére pedig, mint egy tündérhercegnõ - mondja Doran -, de Mr. Brown nem lát semmi különbséget, és ez a történet egyik mondanivalója. Van egy norvég mondás, miszerint "Amit szeretnek, az mindig szép." Ez nem csak arra vonatkozik, ahogy a család Nanny McPhee-t látja, hanem arra is, ahogy Mr. Brown Evangelinet látja. Sõt arra is, ahogyan a gyerekek egy mostohaanyát elképzelnek. Soha eszükbe sem jutott, hogy valaki olyan lehet a mostohaanyjuk, akit szeretnek.
Amit szeretnek, az mindig szép: Nanny McPhee átváltozása
Amikor Nanny McPhee megérkezik a Brown-házba, a gyerekek azonnal gyanúsnak találják.
- Nem igazán szeretik - mondja a kilencéves Jenny Daykin, aki Lilyt alakítja. - Azt gondolják róla, hogy ronda, nagyon gonosz, és lehet, hogy boszorkány. Egy szörnyû, ijesztõ nevelõnõ.
- Ahogy egyre jobbak leszünk, egy-egy csúnyasága mindig eltûnik - magyarázza Sam Honywood, aki Sebastiant alakítja.
- Azok a jelenetek, amikor megváltozik, meghatározóak - veszi át a szót Doran. - Amikor elõször maguktól kimondják, hogy "légy szíves", megváltozik. De vajon azért változik, mert azt mondták, hogy "légy szíves"? Vagy azért változik, mert elkezdték szeretni? Vagy azért változik, mert elkezdte szeretni õket? Egyáltalán tényleg változik-e? Ezt már a nézõknek kell eldönteni, mint ahogy Christianna Brand is hagyta, hogy az olvasói döntsék el.
"time is not money"
