információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Universal Pictures és az Imagine Entertainment új filmjében, A belsõ ember (Inside Man) címû bûnügyi thrillerben DENZEL WASHINGTON, CLIVE OWEN és JODIE FOSTER felfedezik, hogy milyen a valódi hatalomvágy, az ocsmány kapzsiság és a tökéletes rablás. A három sztárszínész New York-iakat alakít, akiknek túl kell járniuk egymás eszén, hogy egymással szembenálló érdekeiket megvédhessék. Ahogy a kirakósjáték egymásbaillõ darabkái egymás után a helyükre kerülnek, felmerül a kérdés, hogy vajon minden darabka az-e, aminek látszik.
Dalton Russell (Owen), a bankrabló, ötven embert ejt túszul, és Keith Frazier nyomozó (Washington) kapja a feladatot, hogy tárgyaljon a bûnözõvel. Veszélyes macska-egér játék bontakozik ki, melynek során Frazier gyanút fog, hogy az ügy talán bonyolultabb, mint gondolta. Ekkor bukkan fel Madeline White (Foster), az ügyvéd, és Frazier gyanúja beigazolódik.
A filmet SPIKE LEE (Szemet szemért; Do the Right Thing, Malcolm X; Az utolsó éjjel; 25th Hour) rendezte, az Oscar-díjas BRIAN GRAZER (Légcsavar; Flightplan, A Da Vinci-kód; The Da Vinci Code) volt a producere, és az elsõ forgatókönyves RUSSELL GEWIRTZ írta.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
A kirakósjáték kiötlõi: Grazer és Lee
Brian Grazer producer megvásárolta A belsõ ember címû thillert az elsõ forgatókönyves Russell Gewirtztõl, és miközben rendezõt keresett hozzá, találkozott Spike Lee rendezõvel, aki elvállalta a kihívást.
- Russell Gewirtz újszerû és érdekes módon nyúlt a szervezett bankrablás-mûfajhoz, tetszett a szöveg, és tényleg meg akartam csinálni - mondja Lee. - A Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) az egyik kedvenc filmem, és ez a történet az olyan típusú filmek korunkbeli változata.
Grazer felismerte, hogy régóta tervezett együttmûködése Lee-vel végre megvalósulhat. - Amikor ezúttal találkoztunk, Spike azt mondta: "Találkoztunk már és voltak rossz kezdéseink, de megígérem, hogy nagyszerû lesz a befejezés." Egyenesen a szemembe nézett, megragadta a karom, és azt mondta: "Csináljuk meg."
Grazer ugyanolyan izgatott volt a szöveg miatt, mint amiatt, hogy végre Lee-vel dolgozhat. - Számomra az eredetiség a lényeg - magyarázza. - A szövegnek el kell érnie, hogy kíváncsi legyek, és nem lehetek soha engedékeny. Ebben a történetben a figyelemelterelõ részletek tetszettek - hogy nem tudjuk, a dolgok miért történnek, azután késõbb minden kielégítõen és meglepõ módon derül ki. Ezek a csavarok és fordulatok vitték a bankrablós film modelljét érdekes irányba.
Gewirtz ezt mondja: - Ha azt mondom, hogy elkényeztettek, az enyhe kifejezés. Szürreális volt, hogy azt elsõ felolvasáskor Denzel, Clive, Jodie és Christopher [Plummer] adták elõ az általam írt sorokat. Azután elkezdtünk forgatni, és láttam, ahogy Spike megrendezte az egész produkciót.
Gewirtz-et nem csak a sztárszínészek nyûgözték le. - A csapat elképzelt majd felépített egy egész bankot, néhány sor alapján, amelyeket négy éve papírra vetettem. Hihetetlen.
A rendõrök és a rablók találkozása
A belsõ ember Denzel Washington negyedik filmje Spike Lee rendezõvel A játék ördöge (He Got Game), a Mo’ Better Blues (Mo’ Better Blues) és a Malcom X (Malcom X) címû filmek után.
A kétszeres Oscar-díjas Washington A belsõ ember forgatására egyenesen a Broadway-rõl érkezett, ahol Brutust alakította a Julius Caesar-ban. Meglepõ módon a két szerepben hasonlóságot fedezett fel. - Nyilvánvaló, hogy Shakespeare-nél a nyelvezet a lényeg, és azt hiszem, ez tulajdonképpen segített felkészülnöm Frazier-re - Russell szövege telve van nagyszerû dialógussal. A karakterem nagyon sokat beszél! Kábé úgy gondoltam Frazier-re, hogy Brutus Brooklynba megy.
Washingtonhoz hasonlóan a fõszerepeket alakító többi színész is - Clive Owen, Jodie Foster, Christopher Plummer, Willem Dafoe and Chiwetel Ejiofor - a Lee-vel együtt dolgozás lehetõségét tartják az egyik legfõbb oknak, amiért elszerzõdtek a filmre.
- Spike az elejétõl fogva nagy hatást keltett a filmjeivel. Elkápráztatott - mondja Owen, aki Dalton Russell-t, a bankrablót, Frazier nyomozó ellenfelét alakítja. - Nagyon tetszik, hogy bátor, vakmerõ rendezõ, aki dinamikus, ellentmondásos filmjeivel felkavarja az embereket.
- Clive nagyszerû és nagy kockázatot vállalt, mert a nézõk nem látják az arcát - veszi át a szót Lee. - Denzel azt mondta, hogy nehezére esett Clive-val szerepelni, mivel Clive arckifejezéseire támaszkodott volna, és néhány jelenetben az egész arcát maszk fedte.
Azért, hogy a színészek többet láthassák egymás arcát és a közönség is láthassa az agyafúrt rablót, a filmesek újraolvasták a szöveget, hogy olyan jeleneteket találjanak, ahol Owen karaktere maszk nélkül filmezhetõ.
Jodie Foster szárnyaló filmes pályájának köszönhetõen abban a kivételes helyzetben van, hogy a legjobb szerepek között válogathat. A 40-es éveiben járó színésznõ karrierje négy évtizede kezdõdött, hiszen háromévesen már reklámfilmekben szerepelt. Ma már csak akkor vállal el egy szerepet, ha általa nagyra tartott filmkészítõkkel dolgozhat. - Spike olyan ember, aki mindig elbûvölt, és imádom a filmjeit. Mindig is szerettem volna részese lenni valaminek, amit õ készít, de sose hittem, hogy lesz ilyen. Úgy tûnt, hogy a történetekbe és a témákba, amelyeket feldolgoz, soha nem fogok beleilleni. Ezért most nem is lehetnék ennél izgatottabb.
- Régóta nem játszottam senkit, aki szépen öltözködik, ki van festve, és nem lesz túl piszkos - viccelõdik Foster. - Az is tetszik, hogy õ olyan nyugodt módon szellemes típus. Miközben nagyon erõs, nem kell nagyon megemelnie a hangját, nem kell senkire kiabálnia - mégis tekintélye van.
Christopher Plummer alakítja Arthur Case-t, a nagyhatalmú üzeltembert és filantrópot, aki felbérli Foster karakterét, hogy megoldja a helyzetet, ami potenciálisan a karrierje végét jelentheti. - Én ezt a csodálatos, dúsgazdag igazgatót alakítom, mindenféle szervezet fejét - gondolom valamilyen "Enron-féleségét" -, aki bankokat és világcégeket vezet. Csápjai mindenhová elérnek, egy igazi könyörtelen alak, aki próbál egy titkot megõrizni.
Willem Dafoe, aki John Darius veterán rendõrkapitányt alakítja, ezt mondja: - Az a tök jó a történetben, hogy tulajdonképpen egy egész kis világ - benne van egy kevés a mindenféle szálból, amelyek New Yorkot alkotják. Nem tudatosan teszi ezt, de ha rácsukod az ajtót egy csomó emberre egy New York-i bankban, akkor a társadalom egy véletlenszerû mintáját kapod. Csukd be az ajtót, és ott az egész világ.
Chiwetel Ejiofor másodízben dolgozik együtt Lee-vel (a Gyûlöl engem; She Hate Me címû film után), és Bill Mitchell nyomozót, Frazier nyomozó társát alakítja.
Washington mind Ejiofor-t mint Owen-t dicsérte (akik angolok), amiért ilyen hitelesen eljátszották a New York-i karaktereket. - Megértem, hogy mennyi munkával jár eltalálni azt az akcentust - mondja. - Nem csak profik mindketten, hanem nagyon, nagyon jó színészek is.
Kameratrükkök A belsõ emberben
Gewirtz forgatókönyve komoly kihívás elé állította filmkészítõket. Hogyan kösse le Lee a nézõk figyelmét, amikor szinte az egész film egyetlen helyszínen játszódik? Hogyan érheti el a "thriller-hatást", amikor a film leggyorsabban pergõ részei a párbeszédek, nem pedig autóüldözések vagy lövöldözések?
A filmben Lee és az operatõr Matthew Libatique ismét felhasználták azt a módszert, amely Lee korábbi filmjeiben már többször bevált - egy jelenetet egyszerre két kamerával vettek fel, és mindkét színész játékát rögzítették.
- Úgy hisszük, hogy jobbak az alakítások, ha a színészek látszanak - magyarázza Lee. - Mert lehet, hogy te vagy az a színész, aki egész nap csak vár a jelenetre, és mire sorra jön, már fáradt. Így hát felkészítjük a színészeket, sminkkel, fodrásszal, öltözékkel, és ha elkészülünk a világítással, készen állunk számukra.
Russell találós kérdéseket tesz fel a rendõröknek, hogy "garantálja" a túszok biztonságát, kijátssza azok együttérzését a túszok iránt, azzal fenyegetõzve, hogy óránként egyet megöl, és végül eléri, hogy pokollá változtatja a bûntény helyszínét Frazier és a többi rendõr számára. Russell elszántan küzd, hogy küldetését teljesítse, és gonoszságával ügyesen eltereli ellenfelei figyelmét arról, hogy valójában soha nem akarta kirabolni a bankot.
Egy szédítõ és sötét jelenetsor közben, amit fojtott hangú parancsok szakítanak meg Russell maszkja mögül, egyik banki irodából a másikba ugrunk, ahogy a bûnözõk egyik szobából a másikba vezetik a túszokat. Ahogy a kamera állandóan cserélõdik, végül nem tudjuk, kik a jók és kik a rosszak. Ez a fajta kameramozgás eléri, hogy a nézõk ugyanolyan tehetetlennek érzik magukat, mint a rendõrök.
Lee az egész filmen keresztül be-beilleszt a támadás után készült beszámolókat, miközben a történet kibontakozik. Frazier és Mitchell nyomozók alaposan kifaggatják a bank dolgozóit és ügyfeleit, hogy megpróbálják megérteni, pontosan mi történt a bankban, a bûnözõk miért nem raboltak el semennyi pénzt, és hol lehetnek egyáltalán. Bár ez a taktika meg is zavarhatta volna a nézõket a film követésében, valójában azt éri el, hogy a figyelem az egész film alatt éber marad.
A bank és a hatalom folyosóinak megtervezése
A belsõ ember forgatása 2005 júniusától augusztusáig tartott, és a helyszíne New York volt.
Wynn Thomas veterán produkciós tervezõ vezette a dizájn csapatot, amely a film díszleteit megalkotta. Már húsz éve dolgozik együtt Lee-vel, a rendezõ She’s Gotta Have It címû filmje óta.
- Olyan kellemes a kapcsolatunk, mint egy öreg házaspáré - mondja Thomas. - Nagyjából öt percet egyeztetünk a film elején, és utána nem kell többet beszélnünk egymással a végéig. Tudja, hogy bízhat bennem, hogy azt kapja tõlem, amit akar.
Thomas többek között Keith Frazier nyomozó lakását tervezte meg, amit nagyon férfiasnak és egyszínûnek ír le a barna sokféle árnyalata miatt. - Csokoládé csokoládéval és csokoládéval - mondja róla Thomas.
A filmben szereplõ bank egy korábbi Wall Street-i bank épülete, amely ma már bárként mûködik. Thomas és csapata kapták a feladatot, hogy a bankot építészetileg hitelesen visszaállítsák 1920-as pompájába. - Ez a film a régi New York-i pénz világában játszódik - magyarázza Thomas. - Messzemenõ renoválást kellett végeznünk, hogy a földszint úgy nézzen ki, mint a pénz és a hatalom egy régimódi intézete - elõször itt tartják fogva a rablók a túszaikat.
- Elõször izgultunk, mert a bank díszlete volt az egyik utolsó, amit megtaláltunk, pedig az volt a legfontosabb - mondja Lee. - Bank nélkül nem lett volna film. De végül minden simán ment.
A belsõ ember volt a második film, amit az újonnan épült Steiner Studios-ban, Brooklynban forgattak. A 15-hektáros létesítmény mérete, amely a legnagyobb produkciós létesítmény Los Angeles-tõl keletre, lehetõvé tette, hogy minden belsõ díszletet egy helyen építsenek fel.
A gazdaságos forgatás nagyon fontos volt Lee számára. - Nagyon gazdaságosan dolgozik; még ebédet sem evett - mondja róla Grazer. - Csak állt az utcán, és tervezte a következõ jelenetet.
Lee azt mondja, hogy a jó munkaerkölcsöt szüleitõl tanulta, legfõképp néhai édesanyjától. - Édesanyám mûvészettanár volt, édesapám pedig jazz-zenész, és erõs alapokat neveltek bele a gyermekeikbe. Édesanyám mindig azt mondta: "Soha ne elégedj meg semmivel. Tedd meg, ami tõled telik, és mindig igyekezz tovább és feljebb." Igyekszem minden filmemet eszerint csinálni.
"time is not money"
