információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Szinopszis
"Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam.
Történelmet tanítottam egy budapesti gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban.
Erõsnek éreztem magam, tele tervvel, amibicíóval.
Közeledett a tanév vége.
Egy napon, akkor még számomra érthetetlen okokból, összefogott ellenem a külvilág.
Az események úgy kezdõdtek, hogy kibírhatatlanul meleg volt a lakásban.
A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget.
Szorongásos álom kerítet hatalmába, amitõl késõbb sem tudtam szabadulni.
Késõbb levelet kaptam az APEH-tol. Egy jelentéktelen adategyeztetés kapcsán kértek, fáradjak be. Eközben a hétköznapi élet apró-cseprõ, elintézetlen ügyei mind összetorlódtak a fejem fölött. Mindig is tudtam, hogy egy napon, a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára.
Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára.
Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le."
Ezekkel a mondatokkal kezdõdnének a film fõhõsének visszaemlékezései, amennyiben rákényszerülne, hogy összefoglalja a történet két hónapjának eseményeit.
Lassú, lélektani krimiszerû összeomlást kísérhetünk végig, melybõl látszólag nincsen menekvés. A krimi megjelölést úgy kell érteni, hogy noha nincs gyilkosság és klasszikus értelemben vett bûntény, az elsõ perctõl kezdve folyamatosan és fokozatosan nõ a feszültség, annak tükrében, hogy milyen lélektani folyamatok mennek végbe a fõhõs lelkivilágában. A "suspense" érzést idõközönként lazább, derûsebb részek váltják fel, de csak azért, hogy a visszazuhanás még mélyebb legyen.
A 30-as értelmiségi pokoljárása azonban nem torkollik tragédiába. A fordulatos történetnek, mely tele van ugyan szorongással, fóbiával, mégis építõ eleme az életet igenlõ humor, legyen az akár fekete is.
A történet, dramaturgiailag egy ritkán alkalmazott kihívással kíván megbirkózni: a fõhõst szinte egyetlen percre sem engedjük eltávolodni tõlünk, szinte vele együtt éljük át a zuhanását, és a talpra állását. Ez annyit jelent, hogy noha "kívülrõl" láttatjuk az eseményeket, azaz nem szubjektív kamerán keresztül, mégis a fõhõs szemszöge az egyetlen nézõpont.
"time is not money"
