információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Isabel Coixet gondolatai
A titkos élet
Valaki azt mondta, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy belsõ világod van, már kettõs életet élsz.
A szavak - mint halrajok - csoportosulnak a hangszálaid körül, küzdenek azért, hogy kijussanak, és mások meghallják õket. De néha elvesznek a fejtõl a torokig tartó úton.
Ez a film azokról az elveszett szavakról szól, amelyek hosszú ideje vándorolnak a csend (a félreértések, tévedések, a múlt és a fájdalom) labirintusában, majd egy nap kiáradnak és semmi sem állíthatja meg õket.
A szavak csendje
Hanna (Sarah Polley) a süketsége által rákényszerített csendben él, bár nagyon gyakran úgy tûnik, épp a süketség az egyetlen fegyver, amellyel meg tudja védeni magát a világtól.
Josef (Tim Robbins) beszél, mintha a szavak - az irónia, a tréfák és a humor - segítségével tudná elkerülni azt, hogy megõrüljön.
Kettejük találkozásakor a páciens és az ápolónõ elkerülhetetlen kapcsolata szövõdik, és a találkozás megmutatja nekik az általuk teremtett valóság másik arcát.
Az empátia az a rejtélyes képesség, hogy sajátunknak érezzük a másik dilemmáit, akármik is legyenek azok, mely segít lerombolni az idegenek között magasodó csend és cinizmus falait.
Forgatás egy olajfúrótornyon
Tizenegy évvel ezelõtt egy dél-chilei olajfúrótornyon jártam. Azóta nem múlt el egy nap sem, hogy ne gondoltam volna történetekre, amelyek olajfúrótornyon történhetnek.
Az olaj fúrótorony lenyûgözõ hely - persze hogyha a lenyûgözõ helyrõl Las Vegas jut az önök eszébe, akkor ez egyáltalán nem olyan -, az óceán közepi emberi alkotás, mikrokozmosz, amelyben különbözõ nemzetiségû emberek arra vannak kényszerítve, hogy együtt éljenek, és rendkívüli körülmények között egy csapatban dolgozzanak. Ha hideg van, majd megfagysz, ha fúj a szél, nem árt, ha zsebre vágsz néhány követ, és ha meleg van (és hidd el, hogy a gépteremben MINDIG forróság van), akkor úgy érzed, mintha egy El Bosco festménynek lennél része. Monoton, pokoli zaj van. Minden felület síkos: olajos, nyirkos vagy a kettõ együtt. Vannak idõszakok, amikor telefonálhatsz, és van, amikor nem tudsz. Olyan elszigeteltséget érzel, hogy amikor visszatérsz a szárazföldre, néhány percig úgy érzed, hogy a világ megszûnt körülötted, és üresnek fogod találni az utcákat, a parkokat és a házakat.
És mégis azt hiszem, jobb helyet nem is találhattam volna, hogy elmeséljem ezt a történetet.
"time is not money"
