információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
INTERJÚ IFJ.ALEKSZEJ GERMAN RENDEZÕVEL
Hogyan lett a Nagypályások rendezõje? Amennyire tudom, a producer, Alexander Vajnstejn azután hívta meg erre a munkára, hogy látta Az utolsó vonat c. filmjét. Már az elsõ filmkocka után tudta, hogy Ön az, akit keres ...
Alexandr Vajnstejn megmutatta a forgatókönyvet, melyet Oleg Antonovval együtt írt. Az 1914-es évrõl szól. Ekkora már számos forgatókönyvet olvastam el, de a Nagypályások volt az elsõ figyelemreméltó: áradt belõle a melankólia és a szomorúság. Vállaltam ezt a nagy történelmi mozit, mert arra gondoltam "jó kis érzéki történet kerekedhet belõle", bár tartottam attól,hogy olyan emberekkel fogok forgatni, akiket alig ismerek. És akkor minden mintha magától beindult volna.
Miért az érdeklõdés 1914 iránt?
Ez volt az utolsó nyugodt év, ami után minden a feje tetejére állt.
Elsõ filmje, Az utolsó vonat szintén a háborúról szól, csakhogy az a II.Világháború. Ennyire vonzza a háború, mint téma?
Abban a moziban már sok figyelmet szenteltem a lövészárokban folyó háborúnak. Igen, érdekelt. Valószínûleg vannak alapelemek Az utolsó vonat-ból, amelyek ebben a filmben is megmaradtak. De itt a háború témája jobban háttérbe szorult, mint az elõzõben.
Valóban, a Nagypályások lényegében nem a háborúról szól. Viszont akkor mirõl? Hogyan fogalmazná meg ezt Önt?
Fiatalok csoportjáról akartam történet forgatni. Az embereket elválasztotta egymástól az élet, a történet kezdetétõl eltelt öt év alatt, hogyan mozdultak el ezek az életek. A saját nemzedékemrõl forgattam, a barátaimról, akik szintén szétszéledtek.
Akkor miért nem helyezi õket a mai életbe?
Nehéz megmagyarázni, de azt hiszem, a mai életet nem ismerem olyan jól. Csupán egy zárt világ, a stúdiók életét ismerem. Azokról az emberekrõl filmet forgatni, akik körülöttem vannak, nem lenne túl érdekes. ÉrteImetlen, kimódolt történet lenne. Ahhoz, hogy a jelenrõl forgassak, sokkal érettebbnek kellene lennem, legalább negyven évesnek .
De valóban könnyebb 1914-rõl forgatni?
Ha valaki megpróbál az eredetihez közelíteni, s lefilmezni azt az idõszakot az idétlen falragaszokkal és ízléstelen farsangi ruhákkal, ráadásul színesben forgatni, az biztosan hamis lesz. A korszakot újra meg kellett csinálnunk, és semmi köze a realizmushoz. Félig tündérmese lett belõle. De, még ha a modern életrõl is akarunk forgatni, ahhoz, hogy valós legyen, ki kell egészíteni. Olyan ember vagyok, akinek a gondolkodásmódja rugalmas. Számomra a kép a legfontosabb, ezért sem tudom megragadni a modern életet. Nehezen találok benne olyat, ami a látvány szempontjából tetszene. A mai Moszkvát vagy Pétervárt festményként nem szeretem.
Nevezné-e a Nagypályásokat Szentpétervárról szóló filmnek?
Igen, az volt az elképzelésünk, hogy Szentpétervárról készítsük a filmet, de megszabadulva az összes lényegi dologtól, a stílusjegyektõl, mindattól, amit a városról tudunk. Pétervárt egyfajta orosz Manchesterként, tehát ipari városként akartuk ábrázolni. A forgatókönyvben minderre igen erõs hangsúly került, de a városban egyre kevesebb és kevesebb hely van, ahol ezt a korszakot lehetne filmezni. Azt terveztük, hogy az angolokkal játszott meccset egy régi gyárban forgatjuk, de nem találtunk ilyen helyet.
Mennyire a futballról szóló film a Nagypályások?
Vajnstejnnel ellentétben, a focihoz való kapcsolódásom... semmilyen. Rémes dolgot mondok: az életben nem voltam még focimeccsen. Amikor a futball- jeleneteket forgattuk, egyszerûen a játék drámáját próbáltuk rekonstruálni, bemutatni az eredeti felszereléseket, és fõleg természetesen a meccs érzelmi csúcspontját.
Mivel egy korszakról szól a film, érdekes lenne pontosabban meghatározni milyen társadalmi rétegeket mutat be a film szereplõin keresztül?
Az értelmiség átlagos és szegény tagjai õk, akik állami tulajdonú lakásban élnek. Ugyanazokat a ruhákat hordják végig, és még cselédeik sincsenek. Õk a normál "dolgozó" értelmiség, akiknek már nem volt idejük kijutni Oroszországból, és a 40-es évekre majdnem teljesen kiirtották õket.
Valós történelmi személyek, mint Gavrilo Princip és Alexandr Vertinszkij jelennek meg a filmben. Ez már a kéziratban is benne volt?
Gavrilo Princip benne volt a kéziratban. Azt már én tettem hozzá, hogy az asszonya Oroszországban hal meg és marad utána egy gyermek. Vertinszkij szintén benne volt a kéziratban, de megjelenik Alexandr Blok, alakja is, mivel ismert tény, hogy abban az idõben, amikor a film játszódik, Szentpéterváron tartózkodott. Azt akartuk, hogy Csulpan Hamatova által játszott nõt jelentõs emberek vegyék körül.
Mondjon valamit a szentpétervári mûvészvilág asszonyáról?
A figurát számtalan, általam ismert nõbõl raktam össze. Mindenkinek enni és inni adnak, õk maguk meg boldogtalanok mert a férfiak elhagyják õket.
Meg van elégedve a színészeivel?
Szerencsém volt. Jevgenyij Pronyin (Andrej) kellemes, és karizmatikus személyiség, ugyanakkor érzékeny és tehetséges is. Danyila Kozlovszkij (Nyikolaj) idegesebb de nagy önfegyelemmel rendelkezik. Mindent átgondol. Azt hiszem, az egyik legkomolyabb színész lesz Oroszországban. Dimitrij Vlagyimirov (Souszt) nagyon tehetséges. Jót tenne neki, ha felvennék valamelyik színmûvészeti fõiskolára és jó mesterek keze alá kerülne. Alexandr Bikovszkij (Misa) egy bohóc tehetségével van megáldva, aki tragédiát is el tud játszani. Vele lehet filmet forgatni a boldogságról. Pavel Romanov, aki a nagybácsit játszotta a Nagypályásokban és a vezetõt Az utolsó vonatban, sajnos meghalt.
És mi a helyzet a színésznõkkel?
Iamze Szuhitasvili (Vita) Tbiliszibõl, Robert Sturua remek színésziskolájából érkezett. A forgatás kezdetén az észrevételeimre mindig csak egy szóval felelt: "Igen". Késõbb kiderült, hogy nem tud jól oroszul. De minden nagyon jól mûködött vele. Csulpan Hamatova (Anitsa) csodálatos színésznõ. Láttam õt a szereplõválogatáson, és már elsõre rádöbbentem, mit is jelent ha, valaki "igazi színésznõ". Dana Agisjeva (Nina) szakmája nyelvész. Szép arca van, de ha úgy dönt, hogy színésznõ akar lenni, akkor a lelkét is meg kell teremtenie. Az ambíció sok mindent meg fog határozni az életében . A szakmai ambíció jó, de a személyes ambíció veszélyes.
Hogyan döntöttek arról, milyen lesz a film színe?
Az operatõr, Oleg Lukicsov, megpróbált egyszínû filmet csinálni, egy egészen kevés szín belekeverésével. A 60-as és 70-es évek fakó európai filmjeire emlékeztet.
Ahogyan A visszatérés c. filmben ?
Ott több a szín, és ez rendben is van, mivel A visszatérés közelebb áll egy tanmeséhez... A Nagypályások személyesebb és szubjektívebb film. Egy olyan ember nézõpontját mutatja be, aki visszanéz.
Sok filmet néz meg?
Keveset nézek, és ez baj. De van néhány film ami elsõ helyen áll nálam: Mindhalálig zene, Az utolsó mozielõadás, 8 és 1/2, A Hét szamuráj... Az orosz filmek közül Kira Muratova, Otar Ioseliani, és Alekszej German filmjeibõl töltekeztem erre az idõszakra. A mai filmek nem annyira inspirálnak. Nagyszerû, ahogy Lars Von Trier filmez a remegõ kamerájával, de amikor mások így filmeznek, az már formálisnak tûnik. Állandóan visszatérek Tarkovszkij Andrej Rubljov-jához,újra és újra rájövök, hogy mennyire nagyszerû. Ami számomra fontosabb, az a kapcsolat az idõvel - a narrativ idõvel vagy a pillanatnyi idõvel... Nem tudom közelebbrõl leírni. A Hiperrealizmus nagyon izgat, de nem úgy, ahogy Krustyaljov fogja fel, inkább Lapsin-é.
Megmutatta a Nagypályások anyagát az apjának?
Úgy döntöttem, hogy inkább nem. Lehet, hogy nem jó ötlet volt, talán javasolt volna olyasmit, amikkel jobbá tehettem volna. De úgy éreztem hogyha megmutatnám egyszerûen beleõrülnék. Nem lettem volna képes mindenzt fejben tartani és összerakni.
Azt mondta, hogy a Barátom, Iván Lapsin közelebb áll Önhöz, mint Kruhcsaljov, A kocsimat!...
Igen, A Lapsin közelebb áll hozzám. Egyáltalán nem értem hogyan lehetett csupán hat hónap alatt leforgatni, - olyan, mintha egy lélegzetvétellel készült volna.
Ez azt jelenti-e, hogy a "gyors" filmek közelebb állnak Önhöz? Miközben az apja legutóbbi filmjei hosszú évek érlelése és csiszolgatása után készültek el.
Láttam apám új mozijának anyagát, a Nehéz Istennek lenni-t. Ez egészen más film, mint a Lapsin, de biztos vagyok benne, hogy határkõ lesz a túlságosan leegyszerûsítõ filmek elleni folyamatban, amely filmek uralták a világot az utóbbi tíz évben.
A Nagypályásokat rövid idõ alatt és úgy tûnik viszonylag kevés pénzbõl forgatták...
Hetvenöt valódi forgatási nap volt. Nem a nagy költségvetésû filmek birodalmában játszottunk. Ha a filmet Moszkvában forgattuk volna, akkor öt vagy hat millióba került volna. A költségvetésünk ennek a fele volt, és amit lehetett, kihagytunk. Nem állt oszlopokban a pénz, de nem mondhatom azt sem, hogy mindenen spóroltunk.
Örül, hogy a filmet kiválasztották a velencei fesztiválra?
Megvan a saját értékrendszerem, tudom hogy mi történik a filmmel és értem a helyem benne most. Az a fontos, hogy tudjam, merre megyek a következõkben. Természetesen jó, hogy versenyben vagyok a Velencei fesztiválon, de nem csapom be magam. Én csak egy srác vagyok, aki azok között a jelentõs emberek között sétálgat.
Mik a tervei?
Mivel most van lehetõségem, meg kell csinálnom a harmadik filmet. Van néhány ötlet. A legreálisabb egy az elsõ ûrhajósokról szóló film. Van egy másik elképzelés is,egy film a nácizmus kialakulásáról. Ez is fiatal emberekrõl szólna, akik felforgatták a világot, és néhányan közülük jó szándékkal. Azok, akiket a krónikákból ismerek, nem mindig ilyenek voltak. Göringet kövér, vértolulásosnak ábrázoljuk, amilyen a valóságban volt, de valamikor egy rettenthetetlen fiatal pilóta volt. Ez a film azokról a fiatal emberekrõl szólna, akik 1926 és 1933 között tele voltak energiával és azoknak az idõknek a pezsgésével. Azt vizsgálnánk meg, hogyan váltak ezek az ifjú idealisták szörnyetegekké.
"time is not money"
