információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy vak dervis átutazza a sivatagot unokájával. A film emberi sorsokat fûz össze, mítosz és valóság keveredését tárja fel, a sivatag végtelen és idõtlen folytonosságában.
Bab’Aziz
A tunéziai születésû Nacer Khemir "Bab’Aziz" címû filmje ünnep a szemnek, himnusz a mesékért és a szerelemért.
A végeláthatatlan sivatagban egy kislány, Ishtar és vak nagyapja, Bab’Aziz egy dervistalálkozóra sietnek, amit csak minden harmincadik évben rendeznek meg. Azt, hogy hol lesz a találkozó, maguk a résztvevõk sem tudják, ám azonosulván a sivataggal, találnak majd egy belsõ szellemi utat, ha nem vesztik el hitüket.
Az erõteljes képalkotás és az atmoszféra teszi oly megigézõvé a filmet: a homokdûnék érzékletes bemutatása és az örökké fújó szél hangjainak képi megformálása misztikus jelleget kölcsönöz a filmnek.
A kislány és nagyapja számos társukkal találkoznak össze sivatagi útjuk során, akik szintén az igazságot, a szeretetet és a szellemi beteljesülést keresik. Olyan emberekkel, mint a költõ és énekes Zaid, aki már nem szerelmes többé, vagy Osman, aki viszont reménytelenül szeret egy gyönyörû, halhatatlan nõt.
A vízben magasabb szellemi erõk kapcsolódnak össze varázslattal, mély kötõdéssel és szerelemmel; a víz nemcsak Osman történetének volt tanúja, hanem annak a legendának is, amit a nagyapa mesél el unokájának a sivatag Hercegérõl, aki egy forrásban látta tükrözõdni a lelkét.
A különféle karakterek élettörténeteibõl egy egyedülálló történet szövõdik, összefonva a múltat és a jelent, ahol a varázsmesék, az álmok és a valóság már-már megkülönböztethetetlenek: a homok alatti oázis-város ismételt megjelenése, a fény, ami aranyra színezi az ablakot, a misztikus ének egy fekete álarcot viselõ rejtélyes nõrõl.
Nacer Khemir filmje élettörténeteket, legendákat, varázsmeséket láttat, középpontjában az áradó verbalitás áll.
Harmadik megmozdulása ez a tunéziai író, festõmûvész és mesélõ Nacer Khemirnek a játékfilmek terén: a Bab’Aziz, egy arab látomás, amely egy film motívumaivá fûzi össze egy idõtlen történet szálait, a misztikus és Sufi elemeket. A nézõk talán úgy érezhetik, mintha egy új fejezetet olvastak volna Az 1001 éjszaka meséibõl. Ahogy a rendezõ két korábbi filmjében is (Markers of the Deserts, The Dove’s Lost Necklace), a képek elsõdleges jelentõsége mellett markáns történetelemek teszik feszessé a narratívát.
Ebben az idõtlen világban az olyan modern eszközök robbanásszerû benyomulása, mint a motorbiciklik vagy repülõgépek, váratlanul jelzik a történet valós idejét, mégis változatlanul megõrizve misztikus karakterét.
A legnagyobb részben Iránban és Tunéziában forgatott képek Mamoud Kalari operatõrnek köszönhetõek. A film csodálatos, egzotikus helyszíneken játszódik; Bam óvárosát, melyet a forgatás után pár hónappal földrengés sújtott, az utókornak is megõrizte eredeti szépségében.
A film operatõre Mamoud Kalari, aki Abbas Kiarostami operatõre volt utóbbi idõkben.
A film társírója pedig az a Tonino Guerra, aki rendszeres forgatókönyvírója volt többek között Fellini, Tarkovszkíj, Wenders, Antonioni és Angelopoulos filmjeinek.
A Bab’Aziz 2005-ben Iránban elnyerte a legjobb spirituális film díját, európai bemutatója a locarnoi fesztiválon volt, nemrégiben pedig Kairóban szerepelt versenyben.
A film abszolút nemzetközi összefogással készült: francia-német-iráni-tunéziai-angol-magyar koprodukcióban.
"time is not money"
