információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Interjú Ray Lawrence rendezõvel
Ray Lawrence az egyike a legnépszerûbb ausztrál rendezõknek. Lantana - a szövevény címû filmje 2001-ben jelent meg és nagy nemzetközi karriert futott be. Elsõ filmje a Bliss is egy könyv adaptációja, akárcsak a Jindabyne.
Mikor járt elõször Jindabyne-ban?
Régebben sokat jártam oda horgászni, szóval jól ismertem a helyet már a forgatás elõtt is. Már régóta akartam egy olyan filmet forgatni, ami túlnyomó részt a természetben játszódik és amikor Beatrix-szal (Christian, forgatókönyvíró) úgy döntöttünk, hogy együtt fogunk dolgozni, odautaztunk, hogy a helyszín inspiráljon minket. Csak amikor évekkel késõbb elõvettük Raymond Carver történetét, akkor láttuk, hogy mennyire hasonlít a két helyszín egymásra.
Milyen volt a Yarrangobilly folyónál forgatni?
Az volt a legnagyobb logisztikai problémánk, hogy minden legalább 45 percre volt a forgatás helyszínétõl. Ez azt jelentette, hogy minden nap legalább másfél óra ment el az utazásra. A felvételvezetõnk, Dave Nichols már nagyon sok filmet forgatott és mégis azt mondta, hogy eddig ez volt a legnehezebb helyszín a számára. Az is nehezítõ körülmény volt, hogy autóval csak egy darabig tudtunk elmenni és utána mindent kézben kellett vinni kilométereken át, ráadásul elég veszélyes terepen. Sokszor magát az ösvényt is meg kellett világítani, mert a forgatást ugyan világosban fejeztük be, de visszafelé már sötétben kellett menni. Néha pedig az egész napot a vízben töltöttük.
Persze a csodálatos helyszín feledtette a bosszúságokat. Én pedig megpróbáltam arra koncentrálni, hogy vissza tudjam adni a táj lenyûgözõ szépségét.
Meg tudná mondani, hogy miért döntött a természetes fény alkalmazása mellett?
Szerintem a természetes színészi játékot nagy mértékben elõsegíti a természetes megvilágítás. Úgy gondolom, hogy minden szempontból egyszerûbb reflektorok nélkül forgatni. Ebben a filmben, az éjszakai jelentektõl eltekintve, nem használtunk mesterséges megvilágítást. A napközbeni benti jelentekben is csak az adott szobában egyébként is használt villanyt kapcsoltuk fel, reflektort nem alkalmaztunk. Úgy érzem, hogy a színészek is jól reagálnak erre a körülményre, amit én teremtek meg a forgatási helyszíneken.
Ön hosszú éveken keresztül dolgozik ugyanazokkal az emberekkel...
Igen, én ugyanabba az étterembe járok, ugyanazon a székre ülök, és ugyanazt az ételt rendelem. Szeretem, ha nem kell elmagyarázni a dolgokat. Azt hiszem meglehetõsen szokatlan a rendezõi stílusom és ha olyan emberekkel dolgozom, akik ehhez nem tudnak alkalmazkodni, az lelassítja a munkát. Ezért szeretek ugyanazzal a stábbal dolgozni.
Interjú Gabriel Byrne színésszel
Milyen ember Stewart, akit a filmben játszik?
Stewart egy hétköznapi, munkásosztálybeli figura, akinek van egy autószerelõ mûhelye. Korábban rally versenyzõ volt, de azt abbahagyta a nyugodtabb élet reményében. Azt nem mondanám, hogy egyszerû karakter, de egyszerû, kiszámítható életet él egészen a dráma pillanatáig. Az után viszont el kell gondolkodnia azon, hogy voltaképpen ki is õ erkölcsi, érzelmi és társadalmi szempontból. Stewart-nak és Claire-nek, akárcsak bármelyik együtt élõ párnak, voltak nehéz napjaik. Szeretik egymást, de a történtek után azon is el kell gondolkodniuk, hogy megváltozott-e attól a kapcsolatuk.
Miért vállalta el ezt a filmszerepet?
Ray Lawrence-szel New Yorkban találkoztam. Akkor beszélt nekem arról, hogy ezt a történetet úgy látja, mint egy kísértet story-t, ami nem csak azokat kíséri, akikkel megtörtént, de azokat is, akik körülöttük élnek.
Korábban láttam a Lantana-t és tudtam, hogy a Jindabyne-ból is valami érdekeset fog kihozni. Emlékszem, hogy azt mondta: "Azt hiszem neked kellene játszanod Stewart-ot. Ez nemcsak jó munka tapasztalat lenne, hanem egy spirituális élmény is." Ezzel fogott meg. Még soha senki nem próbált meg ilyesmivel rábeszélni egy szerepre.
"time is not money"
