információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
"Figyelj oda, kit engedsz be a lakásodba!"
A szélhámos és hazudozó Pault (Titoff) egy szép napon meneszti barátnõje és így az utcán találja magát. Rögtön az elsõ éjszakán azonban az igencsak rendszeretõ és kiegyensúlyozott életet élõ, Alexandre (Frédéric Diefenthal) nyakába - lakásába - költözik. A lakás tulajdonosának, egyben Alexandre barátjának, rokonaként mutatkozik be. Ezzel Alexandre élete gyökeres változást vesz és felborul addig szigorú rendszer szerint zajló, csendes és eseménytelen élete...
INTERJÚ AZ ALEXANDRE CASTAGNETTI ÉS CORENTIN JULIUS SZERZÕPÁROSSAL
Miért készítettek közösen filmet?
Alexandre: Egy kurzuson találkoztunk... azonos volt az ízlésünk. Volt egy vágószoba, rengeteg video-anyag, úgyhogy azokból gyakorlásképpen vázlatokat, ál-reklámfilmeket és egy-két rövidfilmet készítettünk. Jól kiegészítettük egymást, így lassan elválaszthatatlanokká lettünk.
Corentin: Amikor befejeztük a tanfolyamot, alapítottunk együtt egy kis produkciós céget, hogy megcsinálhassuk elsõ "igazi" rövidfilmünket, az "Arret de jeu"-t, amit szuper 16 mm-es filmre forgattunk. Aztán a film elkezdte járni a fesztiválokat.
Folytattuk a második filmmel, egy "Alloween" címû horror-komédiával. A film fogadtatása nagyon jó volt, és rögtön meg is vette egy televíziós csatorna. Ezután került sor a meghatározó találkozásra Jean Michel Stazzu-vel. Õ látta a rövidfilmjeinket, és arra kért, gondolkozzunk el egy nagyjátékfilmrõl...
Alexandre: Az õ hatására kezdtünk neki elsõ filmünknek. Egy évig dolgoztunk szoros együttmûködésben a "Kullancs, a férfi, akit nem kellene beengedned a házadba" alapötletén. Különbözõ verziók jöttek-mentek közte és köztünk, õ pedig elmondta, mi tetszik neki és mi nem. És amikor elégedett volt az eredménnyel, elvitte Christian Fechner-hez. Ez 2002 novemberében történt.
Kié volt az eredeti ötlet?
Alexandre: Corentiné. A szinopszis elsõ verziója tíz vagy tizenkét oldalas volt.
Corentin: Hajlamos vagyok arra, hogy leírjam a dolgokat, gondolatokat vessek papírra, aztán átadom Alexandre-nak, hogy kipróbáljam rajta az ötleteket, és õ kidolgozza õket. Napokat dolgoztunk együtt, felosztottuk a jeleneteket és megírtuk a dialógusokat. A végsõ eredmény igazi közös erõfeszítés gyümölcse.
Mi ihlette a film megírását?
Alexandre: Azt, hogy ma filmeket írok, Sergio Leone és Steven Spielberg iránti rajongásomnak köszönhetem. Ettõl függetlenül a jelen filmhez az inspirációt az 1980-as évek nagyszerû francia vígjátékaiból, például Patrice Leconte mûveibõl nyertük. A késõbbi filmek közül nagyon tetszett a "les Apprentis", és Pierre Salvadori többi filmje.
Nagyon szeretem a 70-es évek olasz filmjeit is, mint például Dino Risi és Mario Monicelli filmjeit, a bennük rejlõ meglehetõsen gyilkos fekete humorral. Amikor Paul karakterét írtam, Vittorio Gassman és Alberto Sordi egyszerre szánalomra méltó és tragikomikus figurái jártak az eszemben.
Corentin: Patrice Leconte filmjein nõttünk fel, úgyhogy ezek is nagy hatással voltak ránk a film megírása közben. Salvadori filmjeiben a hangvétel kedvességét szeretjük, és azt, ahogy bármit tegyenek is, és minden hibájuk ellenére megpróbálja megmenteni a karaktereit.
"time is not money"
