információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Õ csak haza akart menni, és inni egyet.
De reggel 8.02-kor a másnapos New York-i detektív, Jack Mosley (BRUCE WILLIS) látszólag egyszerû feladatot kap. Eddie Bunker (MOS DEF), a kisstílû bûnözõ délelõtt 10.00-kor tanúskodni fog a vádesküdtszék elõtt, és valakinek el kell vinnie a börtönbõl a tizenhat utcányira lévõ bíróságra. Jack alig negyedóra alatt leteheti a bíróságon, és hazamehet. A lecsúszott, elnehezült, sánta és súlyos alkoholizmussal küszködõ Jack-nek nem sok feladata van a rendõrségnél: mindössze annyi a dolga, hogy bejelentkezik, kijelentkezik, és a kettõ közt távol tartja magát a bajtól. Semmi kedve egy punkkal bajlódni, aki élete nagyobbik felében ki-be járt a börtönbe. Csakhogy Eddie punk külseje olyan embert takar, aki elhatározta, hogy fordít az életén, és örökösen "jeleket" keres, amelyek megmutatják neki az utat a szebb jövõbe. De Jacknek több esze van: õ tudja, hogy az emberek nem változnak. Szemében Eddie csak egy szánalmas besúgó, akinek alkut kínáltak... egy patkány, akitõl rövid úton megszabadul.
Amikor belöki Eddie-t kocsija hátsó ülésére, és elindul a reggeli New York csúcsforgalmában, nem veszi észre a mögöttük közeledõ csukott teherautót. Hasogató fejfájásán csak ront a fiú beszédes kedve, így megáll a közeli italboltnál valami reggeliért. Amíg Eddie a bezárt kocsiban várakozik, és dühöng, hogy éppen Jacket fogta ki kísérõnek, hirtelen súlyosabb problémával találja szemben magát: töltött revolvert szegeznek a fejének. Jack épp idõben kerül elõ, hogy megakadályozza a fiú kivégzését: az egyik gyilkost megöli, egy másik kis híján vele végez.
Amikor segítséget kér, elsõnek a gyilkossági osztály nyomozója, Frank Nugent (DAVID MORSE) érkezik a helyszínre az embereivel. Eddie elsápad: Nugent egyik embere éppen az, aki ellen tanúskodnia kell. A rövid út a városközpontba egyik pillanatról a másikra olyan rémálommá válik, amelytõl Jack egész életében rettegett: a bûnözõk, akik Eddie halálát kívánják, valójában zsaruk.
Jack és Nugent közös múltjában akad egy sötét ügy, melyet Jack minden áron el akar felejteni. És Eddie vallomása bajba sodorja mindegyiküket, amint Nugent haladéktalanul közli is régi barátjával. Felajánlja, hogy gondoskodik egy megrendezett túszejtésrõl, amelyben Eddie meghal, Jack pedig csak azt teszi, amihez a legjobban ért: odébbáll.
Jacknek azonban ez már sok: megragadja az utolsó esélyt, hogy helyesen cselekedjék. És egy töredékmásodperccel azelõtt, hogy Nugent emberei végeznének Eddie-vel, az események olyan láncolatát indítja be, amely mindannyiuk életét visszavonhatatlanul megváltoztatja.
Jack és Eddie szembeszáll az idõvel meg a zsarukkal, akik egyre közelebb kerülnek hozzájuk, és utcáról utcára, keserves küzdelemben verekszik el magukat a bíróságig. Ezek Jack utcái is, akinek esze ágában sincs csöndben odébbállni. Eddie célt kínál neki, reményt és erõt, hogy megtegye, amit hat évvel ezelõtt kellett volna. És a fiú lassan belátja, hogy a "jelek", melyeket eddig követett, mind Jackhez vezették.
A film annak a története, hogyan változik meg - és változtatja meg egymást - két ember 16 utcányi élet-halál harc során.
* * *
A TÖRTÉNETRÕL ÉS A FIGURÁKRÓL
A 16 utca egy bukott nyomozó története, aki abban az emberben talál rá a megváltásra és a változáshoz szükséges bátorságra, akitõl a legkevésbé várná, és akit Richard Wenk forgatókönyvíró (Wishcraft) képzelete teremtett. "Az foglalkoztatott, mi történik, ha valaki, akinek mindene megvolt, és mindent feladott, találkozik egy kölyökkel, akinek soha nem volt semmije, és soha nem adta fel", mondja Wenk. "Ki akartam deríteni, milyen hatással lennének egymásra egy 118 perces úton."
A rendezõnek, Richard Donnernek nagyon tetszett Wenk ötlete, hogy a valóságos idõben játszódó történetben teremt újjá egy embert. "Mindig valami újat keresek, tartalmas jellemekkel és emberi kapcsolatokkal", mondja a rendezõ, akinek lenyûgözõ filmlistáján szerepel többek között a Halálos fegyver sorozat, az Összeesküvés-elmélet, a Maverick és a Superman. "Richard szenzációs figurákat teremtett, akiknek kapcsolata is, személyisége is hihetetlen fejlõdésen megy át, miközben vészesen ketyeg az óra."
Wenk alapos kutatást folytatott a New York-i nyomozók és rendõrtisztek körében, hogy kellõ hitelességgel ábrázolja a történetet. "Beszélgetéseinkben minduntalan felmerült, hogy mindegyiküknek van egy határ, amelyet soha nem lépnek át", magyarázza a forgatókönyvíró. "Nem mindig tudni, hol ez a határ, de ha az ember odaér, akkor nincs tovább. Akkor összeroppan."
Jack Mosley nyomozó hat évvel ezelõtt ért oda, amikor régi társával, Jack Nugenttel dolgozott, mint már húsz éve, meg egy csapat zsaruval, akik mindig megtették, amit szükségesnek láttak, hogy elkapják a bûnözõket, és ha ehhez meg kellett szegniük néhány szabályt, ám legyen. Csakhogy Jack közben valahol átlépte azt a határt... és ezzel nem tud együtt élni: összeroppan, és egyre lejjebb csúszik emberileg is, szakmailag is. A hajdan megbecsült zsaru alkoholba fojtja a fájdalmát, rossz lábán munkába biceg, aztán haza, épp csak elüti az idõt a következõ pohárig.
"Jack bujkál önmaga elõl", állapítja meg Bruce Willis. "Valamikor jó zsaru volt, aki sok bûnözõt elkapott. De most el akarja hallgattatni a tudata mélyén motoszkáló hangot, amely azt súgja: Hibáztál." A színészt, aki rendszerint erõteljes, elszánt figurákat játszik, izgatta a lehetõség, hogy megtört lelkû embert alakíthat, akinek lassan eltompul a tudata.
"Engem azok a filmek vonzanak, amelyek jellegzetes figurákat mozgató remek történetet adnak elõ vizuális eszközökkel", mondja Willis. "Mindig is rajongója voltam Dick Donnernek, szerettem volna vele dolgozni, és Richard Wenk remek forgatókönyvet írt. Nem könnyû megmondani, ki a jó fiú és ki a rossz, mert mindenkinek a nézõpontja érvényesül. A határvonalak elmosódnak. Ezért, és mivel a történet a valóságos idõben játszódik, a nézõ résztvevõje lehet a filmnek, átélheti, ahogy a szereplõk. Ezt nagyon ötletesnek tartom."
"Bruce hihetetlenül elmélyíti Jack Mosley figuráját", jegyzi meg Donner. "Átérezzük annak az embernek a fájdalmát, aki valamirõl nem akar tudni, és egyre visszalöki azt a valamit az üveg aljára."
Jacket az rázza fel depressziója meg a whisky örökös zsongásából, hogy kirendelik a kisstílû bûnözõ, Eddie Bunker mellé a tizenhat utcányi útra a börtöntõl a bíróságig, ahol a vádesküdtszék elõtt kell tanúskodnia. Eddie karizmatikus visszaesõ, az állami gondozás áldozata, aki egész életében mást sem tett, mint hogy megpróbált életben maradni. A megszállottak naivitásával követi ösztöneit, mindig "jeleket" keres, amelyek irányt mutathatnak neki.
"Eddie nagyon pozitív figura, akit hite, megannyi eszménye és ártatlansága hajt", magyarázza Donner. "Neki jel minden. Jó jel vagy rossz. Jack Mosley eleinte igen rossz jel."
Jack szemében Eddie csak egy újabb punk, rutinfeladat, mely közte meg az újabb pohár közt áll. Szerinte az emberek nem változnak, és kész - különösen nem egy elítélt, aki hajlandó beköpni valakit, hogy mentse a bõrét. "Kérdezze meg bármelyik zsarut, mindegyik azt fogja mondani, hogy a hivatásos bûnözõk 99,9 százaléka javíthatatlan", mondja Wenk. "Eddie a ritka egytized. Ez a kölyök, aki mélységesen hisz a jelekben meg a második esélyekben, nemcsak azt bizonyítja be, hogy képes megváltozni, hanem változtat egy másik ember életén is, egy emberén, aki már elvesztette a reményt, és nem hisz semmiben."
"A film során Jack kitartóan küzd, hogy megmentse Eddie életét, nem is egyszer", mondja Van Wyck. "De valójában Eddie menti meg az õ életét: visszaadja fizikai és érzelmi egészségét. Visszaadja a lábát."
"Jack és Eddie olyan hatással van egymásra, ahogyan az életben történik, amikor találkozunk valakivel, aki segíthet, hogy elérjük, amire szükségünk van", jegyzi meg Avi Lerner.
Az optimista bûnözõt, aki minden áron változtatni akar az életén, a híres repper-színész, Mos Def játssza, aki már bizonyította sokoldalúságát, például a Monster’s Ball és a The Italian Job címû filmekben, és Emmy-díjra jelölt alakításával az HBO Something the Lord Made címû produkciójában. "Mos lenyûgözõ fiatal színész", mondja Donner. "Aki elolvassa a dalszövegeit, látja, hogy költõ, próféta és filozófus. Ezekben a szövegekben annyi a fájdalom, mégis annyi a naivitás, mint Eddie-ben. Mos hihetetlenül gazdag, ragyogó figurát teremt."
"Ha megnézi Mos filmjeit, mindegyik más és más. Õ mindig kitalál valami érdekeset", jegyzi meg Willis. "Eddie figurájában olyasmivel állt elõ, amire senki sem számított, ami egyszerûen fantasztikus volt."
Amikor a gyilkosok végezni akarnak a bíróságra tartó Eddie-vel, Jack ösztönösen cselekszik, és épp hogy megmenti a fiút a kivégzéstõl. A rémült és zavart elítéltet gyorsan betuszkolja egy közeli bárba, hogy összeszedjék magukat, és nagyon megkönnyebbül, amikor volt társa, a veterán gyilkossági nyomozó, Frank Nugent jelenik meg az erõsítéssel.
"Jack és Nugent együtt kezdték a rendõrségnél, és végig társak voltak", mondja Donner, akitõl David Morse elsõ filmszerepét kapta a rendezõ Inside Moves címû megindító 1980-as drámájában. "Közös élményeik hihetetlen erõs kötést teremtettek köztük, amely egyszersmind hihetetlen teher is, hisz mindenkinek, aki a rendõrtisztekéhez hasonló veszélyes munkát végez, megvan a töréspontja. Nugent még nem jutott el erre a töréspontra. Willis figurája azonban igen. Így útjaik elváltak."
"A rendfenntartó szerveknél a társak közt olyan mély kapcsolat van, olyan egymásra utaltság, mely szorosabb minden más kapcsolatnál, még a házastársinál is", állapítja meg a sokoldalú David Morse, aki egész sor filmben nyújtott emlékezetes alakítást, többek között a The Green Mile, a Contact és a 12 majom címûekben (az utóbbiban Willis-szel együtt). "Bruce-szal igyekeztünk ugyanolyan mélységet vinni a Jack és Nugent kapcsolatába, amilyen Jack és Eddie közt kialakul."
Jack megkönnyebbülése átadja helyét a rémületnek, amikor rájön, hogy Nugent adott parancsot Eddie megtámadására, akinek akaratán kívül az õ egyik embere ellen kell vallania, így régi törvénysértéseik miatt mindenkit beleránt az ügybe, még Jacket is. "Nugent sokra tartja magát, és bármit megtesz, hogy elvégezze, amit kell", mondja Morse. "Közben néha megsérülnek néhányan, néha nem. Ez vele jár a munkával." Jacknek egy pillanat alatt életre szóló döntést kell hoznia - és bárhogyan dönt, neki valószínûleg vége: vajon azt teszi, "amit mindig", ahogy Nugent mondja, és egyszerûen odébbáll? Vagy kockáztatja az életét - és elárulja azt, aki mindig védelmezte, aki lehetõvé tette, hogy átevickéljen a munkanapokon a nyugdíjig - egy hivatásos bûnözõért? Egy besúgóért?
"Nem hiszem, hogy Jack így döntene, hogy kockáztatná az életét egy bûnözõért, ha valaki másért kellene felelõsséget vállalnia, nem Eddiért", mondja Willis. "Ebben a fickóban van valami, ami valahogy lámpát gyújt Jackben."
Ha életben akarja tartani Eddie-t, és eljuttatni a bíróságra mielõtt a vádesküdtszék délelõtt 10-kor összeül, Jacknek hat év után elõször nagy sebességre kell kapcsolnia, macska-egér játékba kezdenie az egyetlen emberrel, aki mindenki másnál jobban ismeri. "Amikor valaki a társad a rendfenntartó szerveknél, megtanulod, hogyan gondolkodik", jegyzi meg Willis. "Nem tehetsz mást, hisz sokszor az életed múlik rajta. Csakhogy ez most Jack ellen dolgozik, amikor hirtelen rákényszerül, hogy zsaru legyen megint. Erre nincs felkészülve."
"Jack nem indul egyenlõ esélyekkel Nugent ellen", helyesel Wenk. "Neki csak az ösztöne van, és az is a történet feszültségét fokozza, hogy látjuk, mint igyekszik óriási nyomás alatt magára találni újra."
Ahogy Nugent és Eddie rákényszeríti õt, hogy régi énje legjavát nyújtsa, Jack lassan megint hinni kezd magában. És Nugent, bár Jack igyekszik fölébe kerekedni, akarata ellenére csodálja régi társát, amiért most az egyszer nem áll odébb. "David Morse fantasztikus színész, és sugárzik belõle az együttérzés Jack iránt, bár az életükért küzdenek egymás ellen", mondja Willis. A 16 utca szereplõgárdájában ott van még Cylk Cozart (Összeesküvés-elmélet) mint Jimmy Mulvey, Nugent csapatának kulcsembere; Jenna Stern (Hitch), aki Mosley paramedikus húgának szerepére egy torontói szakértõvel készült, aki egyúttal munkatársa is volt a filmben; valamint egy volt New York-i rendõrtiszt, David Zayas (Oz) a korrupt zsaru, Bobby Torres szerepében.
"A 16 utca arról szól, hogy az ember képes megváltozni", mondja Van Wyck. "Ha nem vagy elégedett az életeddel, megváltozhatsz. Csak hinned kell abban, hogy képes vagy rá."
* * *
A PRODUKCIÓRÓL
A 16 utca nagy részét 2005 áprilisától kilenc hétig Torontóban forgatták, majd két hétig Manhattanben. A 35 C° körüli New York-i hõség csak fokozta a tikkasztó manhattani nyári reggelen játszódó film hitelességét. ,,Ne felejtsétek el, fullasztó a meleg, verejtékes és keserves minden", emlékeztette a szereplõket újra meg újra Richard Donner.
Donner nagyrészt a tényleges idõrendnek megfelelõen rendezte meg a filmet, ritkán alkalmazott bevágásokat vagy gyorsított felvételeket, hiszen a történet a kiégett nyomozó, Jack Mosley, meg a halálra szánt karizmatikus fiatal bûnözõ, Eddie Bunker valóságos idõben kialakuló kapcsolatát ábrázolja. Az operatõr, Glenn MacPherson (Sebhelyek, Öld meg Rómeót!) igyekezett nyers, szinte dokumentumszerû jelleget adni a filmnek, és ez a realizmus elmélyíti Donner feszült elõadásmódját. "Dick azt akarta, hogy úgy érezzük, mintha valóban ott lennénk, mintha az egész most történne", mondja McPherson. "Az volt a legnehezebb, hogy olyan legyen a film, mintha minden két óra alatt menne végbe, holott valójában több mint 55 napig forgattunk, két városban, tûzõ napon, zuhogó esõben, sõt jégesõben."
A produkció legbonyolultabb képsora a hajsza tetõfokán az autóbuszos üldözés: Jack kétségbeesett kísérlete, hogy egy zsúfolt New York-i autóbusszal tegye meg az utolsó pár utcát a bíróságig. Az autóbuszt bekeríti egy rohamosztag, és kilövi a kerekeit, úgyhogy a 30 tonnás jármû felszánt egy építési területet. Miután áttör egy úttorlaszon, végigszáguld egy sikátoron, közben leborotvál jó néhány légkondicionáló berendezést, és füstfelhõben, szikrazáporban meg üvegszilánkok közt végzi.
Branko Racki, a különleges effektusok rendezõje (Holtak hajnala, Holnapután) hangolta össze a bonyolult képsort, melyet nagyrészt Torontóban vettek fel 12 nap alatt. Racki 46 kaszkadõrt és 25 jármûvet vett igénybe a forgatáshoz, többek között öt autóbuszt, melyet New Yorkban vásároltak meg, és onnan szállítottak Torontóba: két hibátlant, az egyiket a külsõ, másikat a belsõ felvételekhez; egy kellékbuszt, amelyet arra használtak, hogy megkönnyítsék a kirepülõ ablakok felvételét; egy megerõsített jármûvet, nehogy szétessen az ütközésben; az ötödiket pedig félbe vágták, és ezzel oldották meg az éles kanyart a sikátorba. (Hogy könnyebb legyen, a gyártás eltávolította az alvázát, kivágta a tengelyét, és a félbuszt egy teherautóra rakta).
A kellékbuszt töltetekkel szerelték fel, amelyek robbanóanyagot lõttek át az autógumik oldalfalán, így nagyon látványos volt, ahogy a hátsó kerek leengedtek. Amikor a harminctonnás busz mintha az abroncsokra süllyedt volna, manõverezését a leengedett nagy kerekek mögé rejtett, rendelésre készült kisebb autógumikkal oldották meg.
Az ütközés tetõpontján Donner és McPherson 12 kamerával dolgozott. "Három hétbe telt a felszerelés, és 40 percbe a szétroncsolás", tréfál Laird McMurrey, a különleges effektusok gyártásvezetõje, akinek csapata szikragépeket helyezett el a busz kerekei körül, és törékeny üveget tett az ablakokba.
A busz belsejében játszódó jelenetekhez számítógép-vezérlésû légzsákokat tettek a jármû alá, hogy szimulálják az eszeveszett, zötykölõdõ száguldást, és a szétlõtt autógumik hatását.
Amíg az alkotók a stábbal az események drámai ábrázolására készültek, Bruce Willis ugyanilyen gonddal dolgozta ki figurája külsejét. Jordan Samuel sminkes segítségével vitte fel arcára a krónikus alkoholizmus és korai öregedés jeleit, a puffadt táskákat és vérereket. Szemét a közelikhez mentolos könnyeztetõvel tették véreressé és könnyessé, és Willis olyan parókát rendelt, amelyet a forgatókönyvíró Richard Wenk õszülõ, homlok felett ritkuló hajáról mintáztak.
Hogy Jack csökkent fizikai teljesítõképessége még érzékelhetõbb legyen, Willis jobb lába boltozata alá tett kaviccsal hangsúlyozta a figura sántaságát.
Amíg a szerepre készült, Willis néhányszor elkísérte éjszakai járõrözésre Mike Keenan nyomozót, aki 22 éve dolgozik a New York-i rendõrségnél, és tanácsadóként vett részt a produkcióban: ügyelt a rendõri eljárások, egyenruhák, fegyverek, kellékek, jármûvek és dialógusok hitelességére. Keenen, aki korábban a Third Watch címû tévésorozat tanácsadója volt, magával vitte Willist egy tûzharc helyszínére, hogy lássa, mi marad az összetûzés után, és segített Donnernek megteremteni az életszerû háttércselekményt, a rohamcsapatot és a rendfenntartó erõk más tisztjeit alakító 250 színésszel.
"time is not money"
